#miért ilyen nehéz

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

- Nem tudom elképzelni, hogy lesz valaki, akit ugyanúgy fogok szeretni, mint őt. Miért nem tudom elképzelni?

- Azért, mert ilyen nem lesz. Szerethetsz valakit kevésbé, vagy szerethetsz valakit jobban...de ugyanúgy... Soha. Minden egyes szeretet más. Minden szerelem más. Az ilyesmit nem is szabad összehasonlítani.

- És lehet még ennél is jobban szeretni?

- Mindig lehet. A szeretet nem egy olyan dolog, amiből kifogy az ember. Mindig van belőle elég. Csak tudod... néha nehéz eldönteni, kinek adod azt a sok szeretetet. Hogy ki érdemli meg. Mert ha olyannak adod, aki nem érdemli meg...na az képes elhitetni veled, hogy többé nem tudsz majd igazán szeretni.

[csacskamacskamocska]

Entrópia a szerelemben

John Gottman kapcsolatkutató szerint a kapcsolatoknak azért lesz vége, mert az egyik vagy mindkét fél kevés energiát tesz a kapcsolatba. Pont. Azt hiszem, ez olyan helyzetekre is igaz, amire mást szoktunk mondani. Nem nagyon fogadjuk el, hogy a kapcsolat, mint egy önálló dolog, sok energiát igényel. Talán azért is szeretjük, ha sok közös érdeklődés van, közös tervek, közös jövőkép, mert akkor úgy valósíthatjuk meg a saját céljainkat, hogy közben a kapcsolatot is éltetjük a figyelmünkkel, az energiáinkkal. E nélkül, vagyok én, a saját kedvteléseim, terveim az életemmel, és van ő, valami tök mással. Máshova jár, mást szeret, más az életcélja. Miért vagyunk együtt? Mert éppen egy adott pillanatban volt valami közös dolog, egy közös fókusz, egy megoldandó kérdés az életünkben. Kellek-e valakinek? – jaja, valakinek biztos, és puff beesik Ő. Az ember társas lény, akármennyire is gondolja magát magányos farkasnak, jobban él, egészségesebb és hosszabb életű, ha nem egyedül van. De a párkapcsolatot ki lehet váltani más, szoros kapcsolatokkal, ha azok valóban jól működnek, kvázi mindig elérhetőek, mindig támaszt nyújtanak, mindig benne vagyunk és bennünk vannak – a lelkünkben. Az ember a kölcsönös kötődést és szeretetet akarja megélni, nem azt amikor nem tud reggel bemenni a fürdőszobába. De ez is egy bonyolult téma sok szinttel, sok járattal.

John Gottman a kapcsolatokra jellemző energiadeficitet a termodinamika második főtételéhez hasonlítja, amely szerint a magukra hagyott rendszerekben olyan folyamatok játszódhatnak le, melyek a rendezetlenséget, a véletlenszerűséget növelik. Ilyen zárt rendszer a házasság is, eldeformálódik, ha nem teszünk bele több energiát.  A sikeres kapcsolatokba időt és erőfeszítést kell fektetni.

Tudjuk, mondjuk, de nem csináljuk.

Vagy túlságosan leegyszerűsítjük vagy túlságosan agyonbonyolítjuk a kapcsolatainkhoz kapcsolódó gondolatainkat. Leegyszerűsítés: nekem jó legyen (önmegvalósítás, énhatárok, egy életünk van, senki ne mondja meg mit csinálhatok, fuss, redflag, ne hagyd magad ugráltatni, ne hagyd magad kihasználni, követeld ki a tiszteletet, találsz jobbat, hagyd el a mérgező embereket, te tudod, hogy neked mi jó, valósítsd meg az álmaidat, tisztítsd meg a környezetedet az energiavámpíroktól, keresd a lelki békét, a boldogságod a te kezedben van, később ennél csak rosszabb lesz, senkinek nem dolga a te boldogságod) Vagy agyon bonyolítjuk: szeretet (a szeretet elfogadó, légy megértő, nehéz gyerekkora volt, traumái vannak, sérültek vagytok mindketten, tanulj technikákat, tanulj meg kommunikálni, pszichológia, ne add fel csak azért mert nehéz, ne légy önző, a szeretet mindent legyőz, ennek bele kell férnie, a kapcsolatok bonyolultak, ne hagyd, hogy az ego beszéljen belőled, ha erős vagy, ha belül rendben vagy az kihat a másikra és az egész kapcsolatra)

Mintha ketten beszélnék tele az ember fejét, rángatva ide-oda. Mondjuk, így kész csoda, ha egyáltalán előfordul, hogy nem basszuk el.

Kihelyezhetnénk a dolgot, és azt mondanánk, hogy van ez a kapcsolat, és ez fontos nekem. Pont. Ezért, nem csak magamra és nem csak rád figyelek, hanem arra is, hogy mi a jó a kapcsolatnak. Mert vannak dolgok, amik jók nekem, de nem jók a kapcsolatnak. Mondjuk egy félrekúrás. Van a mi jó neked, de nem jó a kapcsolatnak. Ha hagyom, hogy minden problémát az exeddel beszélj meg. Van ami mindkettőnknek jó, és mégsem jó a kapcsolatnak. Pl úgy teszünk, mintha nem lennének problémák, elvicceljük, halogatjuk a komoly beszélgetéseket, egy közös tagadásban vagyunk.

Néha nekem nem jó az, ami jót tesz a kapcsolatnak, de tudom, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Pl nem rugózom az érzékenységeden, mert bár tudom, hogy jogom van azt tenni amit csak akarok, de amire mondtad, hogy bánt vagy zavar, azt nem piszkálom, nem provokálom. Lemondok valamiről, mert az jót tesz a kapcsolatunknak.

Csak a mesékben van olyan, hogy minden magától működik. Akik rég óta vannak együtt, sőt már nagyon rég, azok szeretik úgy látni, mintha köztük mindig harmónia lett volna. Ezek hiteltelen dolgok. Nincs mindig harmónia és bármilyen érzelem megengedett egy kapcsolatban. Egészen addig, amíg magát a kapcsolatot fent akarjuk tartani, és ebben biztosak vagyunk. Vagy legalább az idő nagyobb részében biztosak vagyunk. :)

Amikor egyenrangúságot alakítasz ki, akkor a kapcsolatért teszel. Nem a másik emberért, hanem a kapcsolat fennmaradásáért. Amikor javítod a kommunikációdat, beszélgetsz a felmerült problémákról vagy beszélgetsz magáról a kapcsolatról (mi a cél, hogy érzed magad benne, mit találsz jónak, miben változtatnál) akkor a kapcsolatot erősíted.

Tudom, hogy nem könnyű úgy gondolkodni, hogy nem én és nem te vagy a dolog közepe, hanem teljesen különálló harmadik dolog. A kapcsolat. A kapcsolat nem azonos veled. Csak veled van EZ a kapcsolatom, de nem azonos veled. Nem egy személy, hanem egy mód. Nem szeretünk az érzelmi kapcsolatainkra úgy gondolni, mint egy kommunikációs formára. És ez a szentimentalizmusra való igényünk el is viszi az egészet a picsába.

[angelofghetto]

fordításban elveszett

Sosem értettem, miért kell egy tökéletes szinkront megváltoztatni a filmek alatt. Egyszer volt egy rádióinterjú Tomasevics Zorkával, aki híres szinkronrendező, ő sem érti. Talán olcsóbb újra lefordíttatni, alámondatni, mint felújítani régi anyagokat, esetleg jogdíjakat fizetni.

A gyerekfilmeknél ez kimondottan gyilkos dolog. A kölkeim szóról szóra tudták az összes Gumimaci és Balu kapitány rész szövegét (a kicsik agya olyan mint a szivacs), aztán néhány év múlva megismételték pont a Balu sorozatot egy tot��l más szöveggel, és talán még a szinkronhangok is különböztek. Többé nem voltak hajlandók megnézni.

Ilyen hatalmas csalódásom volt a Távol Afrikától. Asszem az HBO adta le azt a változatot, amit imádtam, mert annyira jól visszaadta a gyarmati hangulatot. Alig vártam, hogy kiadják DVD-n, de az a változat borzalmas. Visszasírom a régit, amiben Farah Aden, a szomáli szolgáló, a bárónő jobbkeze, a maga végtelen egyszerű és gyakorlatias bölcsességével, alázatosságában is kissé felsőbbrendően, szűkszavúan és lényegre törően időnként megszólal. (Az új változatban ehhez képest túlmagyarázza. Ezzel a karakter lényege vész el.)

Az eredeti valahogy így szól: Az éjszakai tábort oroszlánok támadják meg, de elhajtják őket, viszont egy ökör elpusztul. Farah Aden ezt így foglalja össze: - "Mszabu vérzik, nincs neki ökör. Oroszlán éhes, neki sincs ökör. Kocsi nehéz, neki sincs ökör. Isten most örül. Játszik velünk." Amikor a kávépörkölő üzem kigyullad, Farrah felébreszti álmából a gazdáját: - "Azt hiszem, fel kell kelned Memszahib. Isten jön."

Ugyanezt a bosszantó csalódottságot érzem A lány alibije film esetében is. Eleve nem értem, az új változatnál miért kell a Her alibi-t Bibis alibinek fordítani. Több jelenetet is tönkretesz az új változat (a régit meg sem találtam a neten). A hangszín is más, az újban Nagy Gábor hangja került Tom Selleck karaktere alá, míg az eredetiben ha jól tévedek, Sörös Sándor, aki férfiasabb orgánum. Van egy jelenet, amikor a két főszereplő a férfi házában beszélget. A román származású lány kicsit hibásan beszéli az angolt, a krimiíró férfi az egyik könyvéről érdeklődik, amit a lány épp elolvasott. Dicsérő szavakat vár, ehelyett a lány azt mondja, "megsójolható". Több visszakérdezés után a férfi rájön, hogy valójában azt akarta mondani, "megjósolható". Az új változatban ez a kis nyelvi baki nincs benne, a lány egyből helyesen mondja "előre látható", a férfi csak elismétli ugyanazt.

Egy másik jelenetnél durvább. Levest esznek. Nem láttam az angol nyelvű változatot, de feltételezem, hogy a soup - soap elhallás nyelvi humora van remekül áttéve magyarra, imigyen: Lány: - Mi ez? Férfi: - Kappan. Lány: - Ááá, szappan.

Az új változatban ez így hallható: Lány: - Ez meg mi? Férfi: - Én úgy hívom, leves. Lány: - Ó, leves.

És pikk-pakk, a poén máris semmivé lett, mintha soha ott se lett volna.

Azért attól függetlenül jó kis film ez, szeretem, és élvezhetjük Tom Selleck vígjátéki oldalát is:

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 8: Búcsú Szimba TV-jétől

Szimba oroszlán üvöltései ébresztik PSG Oglit.

A fiú próbálja rávenni Vikit, hogy kezdjen valamit a kutyával, de a lány inkább aludna.

Olivért felbassza a szitu, mert szerinte a lánynak kellene foglalkoznia Szimbával, nem neki.

Úgy dönt alkalmatlanok arra, hogy kutyát neveljenek és visszaviszi az ebet.

Viki tiltakozik, de nem tudja meggyőzni a fiút. Nem segít a szitun, hogy Szimba közben behugyozik a kocsiba.

Olivér ezen is felbassza magát és magából kikelve kiabál. Nem láttam még ilyen idegesnek. A lány nyugtatni próbálja, de hiába.

A tenyésztő visszaveszi a kutyát. Viki azt mondja visszajön majd érte, amikor kibaszta Olivért.

Hiányozni fogsz Szimba. Nem érdemeltünk meg.

Szandi a szárnyai alá veszi Aurélt, hogy férfit neveljen belőle. Elhívja reggelizni és csajozási tanácsokat akar adni a fiúnak, mert ő tudja mi kell egy nőnek.

A lány nincs elájulva Aurél szettjétől. Szerinte balek vibeja van. Bár megjegyzi, hogy nem azt nézi egy férfin milyen ruha van rajta, hanem hogy milyen órája van.

A fiú egy laza mozdulattal kibassza a kocsi kulcsát az asztalra, de Szandi szerint ez elég béna húzás.

Megjegyzi, hogy látszik nem megy neki a csajozás. Aurél tiltakozik, de Szandi bekussoltatja: Miért, szingli vagy, nem?

A fiú már első randin vásárolni vinné a lányokat, de Szandi kioktatja, hogy először max egy szál rózsát vegyen, aztán fokozatosan költhet több pénzt a nőkre.

Határozott férfiként Aurél rendel Szandinak is egy avokádós valamit, ami a lány szerint tökéletes választás.

A fiú teli szájjal kezd el beszélni Szandihoz, aki lebassza az illetlenségért.

Aurél elmeséli, hogy hajókázni akarja vinni a kiszemeltjét, ami az oktatója szerint is jó ötlet. Aztán bedobja, hogy nyaralni is elvinné, de a nő szerint ez már túlzás első randinak.

Aurél bevallja, hogy az exéről van szó. Szandi nem helyesli, mert nem jó újra felmelegíteni a töltött káposztát.

Megmutatja a csaj képét. Szandi szerint nagyon komoly és fel kell kötnie a gatyát, ha vissza akarja szerezni. Aurél el akarja vinni gyúrni, hogy láthassa a lány, milyen erős. Nem jó ötlet.

Vége a reggelinek és a fejtágításnak is. Aurél fizetés helyett az apja számlájára íratja az összeget. Szandi szerint ez is elég tré egy randin. Legyen nála kápé ha éles a szitu.

A randihoz pacek öltözet is kell, ezért a fiú megkéri Katát, hogy segítsen neki, mert ő mindig 10/10-es szettekben van.

Aurél valami csillogós pólót akar, de a nő szerint abban max a gyroszoshoz mehet el.

Kata szerint a fiú szókincse nagyon gyér. Látszik, hogy iskolázatlan. Mindenesetre nem adja fel és mindent megtesz, hogy legalább kinézzen valahogy.

Előkap egy inget, de Aurél még a ballagására is rövidnadrágban és pólóban ment, szóval vonakodik.

Talál viszont egy macis pólót, ami tetszik neki.

Katának kezd fogyni a türelme.

Mindenesetre sikerül ráadnia egy inget.

Aurél nem érzi jól magát az ingben, de az jól esik neki, hogy Kata foglalkozik vele.

Mint egy rendes anyuka, a nő elkezdi alázni a "gyerekét". Először azt mondja, hogy nincs karja, aztán azt hogy úgy néz ki mint Justin Bieber.

Aztán a fülbevalóját kifogásolja. Végül a papucsot veteti le a fiúval.

Kap helyette egy ronda cipőt. Még egy órát szeretne ráaggatni a srácra, de Aurél nem akarja, mert nem tudja leolvasni.

Szandi oktatása és Kata öltöztetése után eljött a randi ideje. Aurél nagyon ideges, de pacekul felöltözött és rózsát is hozott.

Megkérdezi a lányt, hogy tetszik a ruhája. Azt mondja egész jó, de van egy kis bökkenő.

Aurél papucsban jött.

Bocsánatot kér az exétől, amiért fasz volt vele régen és azt ígéri, hogy megváltozik és lehozza a csillagos eget is neki, ha visszafogadja.

A csaj nem szopja be ezeket a sablon szövegeket és nem igazán akar megbocsátani Aurélnak. Nehéz menet lesz.

Csabiék meglátogatják Ogliékat.

Ameddig a lányok sütnek, a fiúk elvonulnak fifázni.

Olivért, állítólag, senki nem verte még meg a játékban, szóval nagy arccal viszi Csabit a csicskító szobába. Kétmillió a tét.

Herceg szerint kicsi a tv. A házigazda azt mondja széttörte az előzőt és most csak ez van.

A fiúk kiabálva játszanak, amitől a csajok teljesen kivannak. Az első gólt Ogli szerzi.

Csabi szerint a srác nem is tudja, hogy kell ezzel játszani. Mindenesetre kap még egy gólt és Olivér győz. Herceg bepróbálkozik azzal, hogy úgy volt kettőt játszanak és ez csak bemelegítés volt.

Végül sikerül átbasznia a házigazdát és új kört kezdenek.

Papaszíta azon gondolkodik megéri-e az a havi ötmilla ezt.

Csabi csak tudott valamit, mert bevág két gólt is, amitől Olivér úgy kiakad, hogy kibassza a tv-t a kertbe.

A lányok kiakadnak a mutatványon.

A fiú azzal magyarázza a tettét, hogy Herceg csalt.

Papaszíta megáldja a jelenlévőket.

Kész a kaja. A fiúk még mindig a játékon veszekednek. A lányok isznak, hogy elviseljék őket.

Nagyon szomorú kis hamburgerek készültek. Olivér megint felbaszódik, mert hagyma került a burgerbe.

Ezzel a seggfájással proktológushoz kell fordulni.

Már el is felejtettem, de Metta és Filip is benne van ebben a műsorban.

A lány azt hazudja, hogy sokan kérdezik tőle modellkedik-e és most végre azt mondhatja, hogy igen, mert tényleg felkérték valamire.

Kata is hivatalos az eseményre, de szerinte Metta már túl öreg ehhez és a ruhák se tetszenek neki.

Mindenesetre jó fejek Wishes Ungár Petivel és gratulálnak a lánynak.

Ez most egy közepesen unalmas rész volt, de a következőben a Balaton Soundon csapatjuk.

[csillagszemumnek-itelve]

Kedves univerzum! 3.0

Már többször is kértelek, de úgy látszik nem jutott el hozzád a hangom és nem láttad a posztjaim sem ... Vagy nem tudom ..🤷🏼‍♀️

Áruld már el, miért olyan nehéz teljesíteni a kérésem? Egy jó humorú, szakállas, szép szemű férfi, aki megvéd ha kell! Csak van ilyen srác baszki, nem unikornist kértem!....😳🦄(( Bár nem mondom, hogy annak nem örülnék, mert igen, de egy férfi jobban tetszene!🤷🏼‍♀️)) De tudod mit, leszűkítem a kört, lényegtelen milyen a szeme és a szakáll is mindegy, hogy van vagy nincs, csak pasi legyen és vicces, meg erős.

Nem mondhatod, hogy nem csinálok semmit, szilveszterkor is ott voltam. Nem rajtam múlt. 😔

És igen tudom, hogy lekértem a csíít és sikerült a vizsgám, de azért lássuk be én is tettem érte rendesen!

Szóval mi kell még? 🤔

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át! Nem érdekel ez téged!

Oké hogy nem vagyok szabvány méret, de:

Vettem egy nadrágot : Levarrtam a zsebeit elől, svéd zsebes, utálom a svéd zsebeket, tudoooooom, miért vettem meg, mert tetszett. Kiszedtem a zsebtasakokat, mert minek legyen benne, ha a zsebet sem használom. Most már csak az a a bajom vele, hogy ilyen most divatos, mintha kinőttem volna hosszúságú, vagyis bokáig ér, és ha leguggolok, vagy leülök, ez még feljebb csúszik, ráadásul fázik benne a lábszáram. Viszont!!!!! Kurva kényelmes, az anyaga is bőrbarát, és már most imádom. Még a hosszával kéne valamit kezdenem.

Vettem egy farmert is. Végre találtam egy olyan farmert, ami nem csipő naci, de nem is jön fel a mellemig. Övet én mindig hordok, uh azt elengedtem már hogy nekem minden nadrág eláll hátul a derekamnál, ez is. Nincs végig szaggatva, ergo nem úgy néz ki, mintha az utcában lévő összes kutya szétrágta volna, vagy beakadtam volna egy drótkerítésbe. Nincs agyon koptatva, tehát nem olyan mintha a dédim télire elrakott kerti csapjának körbekötözésére használta volna,majd én elkunyiztam volna tőle h dejóóóóóóóóó. Cserébe viszont kb 20 cm-rel hosszabb mint én, és mivel nem találtam egyenes szárút, mert vagy cuppanos nacik vannak, ami még a vérkeringésemet is elszorítja vádliban, vagy annyira trapéz szárúak, hogy térdtől lefele olyan a lábam benne, mint a lovaknak, amelyiknek térdtől lefele hosszú szőre van. Szóval találtam olyan farmert, ami csak enyhén trapéz szárú, és leegyenesítettem egyenes szárúra, és levágtam/felhajtottam a hosszát is a nekem megfelelőre. A színe nagyon tetszik !

Vettem egy tréning nacit is, alul szűkített, és lent passzés. Ezzel csak az a bajom , hogy lent vádliban lehetne kicsit bővebb, és a passzé sem az én világom lent, de ezzel már úgy vagyok, hogy itthonra elnézem ezt neki. Max ha megint bezizzenek, akkor kezdek vele valamit, ami nehéz lesz, mert hosszban meg tökéletes, uh ha leszedem a passzét alulról, akkor meg rövid lesz. Valszeg ez így marad.

Szerencse, hogy vannak gépeim, és tudok varrni, meg tudom ezeket csinálni magamnak. De én vagyok csak ilyen szerencsétlen, hogy a kis bojler testemre nem kapok normális ruhát? Az hogy minden hosszú, az nem érdekel, mert tudom hogy kicsire nőttem, bár fent is megemlítettem h találtam egy nacit, ami bokámig ér még nekem is, de hogy így szabásilag, meg érzésvilágilag, meg tetszésileg semmit??? Mindenhez hozzá kell nyúlnom még igazítani??? Nem hinném hogy nagyon válogatós lennék, de olyan érzésem van sokszor, hogy az üzletekben olyan ruhák vannak most, amit sehol máshol a világban nem tudtak eladni, és most ide, ránk öntik a szart, cserébe méreg drágán. Én sajnos vagy nem sajnos, nem vagyok az a tipikus nő, aki órákat/napokat el tölt vásárlással, mert nincs türelmem hozzá, meg kedvem, meg nem vagyok pláza cica, de azért vannak igényeim az öltözködésemre, meg magamra, de kvázi én ezt a 3 nacit kb 15 perc alatt vettem meg, úgy hogy végig néztem az üzlet készletét, próbáltam is, és fizettem. Egy üzletben vettem meg mindegyiket, mert már tudom, hogy az az adott üzlet kielégíti az én méret és tetszés igényeimet, tehát minek túrjam át a létező összes üzletet, ha tudom, hogy úgy sincs azokba olyan amit én meg is fogok venni. Barátnőimmel sem járok már el vásárolni, mert én vagyok az, aki kb az 2. üzletnél leül a gyerek megőrzőben mesét nézni, hogy ne türelmetlenkedjek látványosan. Hát ki a fenének van türelme ehhez????

[chimie]

Most, hogy kikerült a paywall mögül az új 444 podcast, amiben azon értetlenkednek, hogy az emberek miért is berzenkednek ettől a paywall dologtól, remélem, ez a kép kifejezi, hogy mi is (számomra) a fő probléma. Szóval. Megy most ez a Hatalom igazi arca kampány, sok helyen Novák Katalin képével. Szerintem ezt nehéz máshogy interpretálni, mint hogy a 444 nem egyszerűen híreket közöl, hanem valamilyen szinten ellensúly a propagandagépezettel szemben - a működő demokrácia egyik utolsó bástyája (bocs). Lám-lám, még egy köztársasági elnöknek is mennie kellett miatta. De ha már ez az üzenet, ha már erre hivatkozva gyűjtitek a pénzt, akkor teljesen természetes, hogy az előfizetők elvárják, hogy ez az ellenőrző funkció a lehető legteljesebb legyen. Tök mellébeszélés arról beszélni, hogy a somogyi viskókban (vagy hol, nem hallgatom most csak ezért vissza, bocs) úgysem olvasnának ilyen cikkeket - ez ilyen erővel amellett is év lehetne, hogy akkor minek is van ez paywall. Pontosan tudjátok, hogy sokan nem látják ezeket a cikkeket, és logikus, hogy egy részük épp az, aki sehol nem fizet a tartalomért és így erősen ki van téve a propagandának. Szintén mellébeszélés 70 évvel ezelőtti példákkal jönni - tök más volt a nyomtatott sajtó, például egy példányt százan is elolvashattak egy kávé mellett a kávézókban. Egyáltalán nem arra akarok kilyukadni, hogy NE legyen paywall, pláne egy halódó demokráciában / gazdaságban, ahol a független sajtó megszüntetése kifejezett kormánycél. De miért ne lehetne szempont a Paywall mögé rakott cikkek válogatásánál, hogy az adott tartalom mennyire lát el "közfeladatot"? Ha egy cikk ilyen, akkor azt olvashassa már el bárki. Vagy legalább hadd tudjon az előfizető meghívni X embert, hogy ők is elolvassák (egy-egy alkalommal). Ha már épp az az ígéret, hogy megmutatjátok a hatalom valódi arcát. (A szerző amúgy 444 előfizető)

[poembyme]

MIÉRT?

Miért ilyen nehéz írni?

Az érzést kezdem feledni,

Mikor csak jött a rózsaszál,

A sok ihlet a fejembe kószál.

Miért nem tudok semmit?

Eltörni félbe egy veknit,

Vagy megkenni a kenyeret,

Az éhezők tőlem vegyenek.

Miért csak én maradtam?

De mindenki más untalan

Álmaiban élve szertelen,

Az életet élvezik szertelen.

Miért miért miért kérdezem?

Hát nem elég a most, az életem?

Megannyi bús mosolyt látok,

Magamat a mélybe rántom.

[algebraicvarietyshow]

a 40 éves puf összes lemeze sorbarakva

szombaton lesz a parkban a pál utcai fiúk 40. szülinapi koncertje, ami... durva ha arra gondolok, hogy igazából nekem az aktív puf-ismeret kezdőpontja a "közönséges" című koncertalbum és a 20. születésnap, és hogy akkor már bizonyos értelemben nagy öregeknek számítottak, most pedig ezek szerint azóta még ugyanannyit léteztek. de így a kispál-újrajátszás és a hiperkarma/amondó 20. születésnap után - persze még a mostani koncert előtt, ami aztán lehet, hogy felülírja ezt - határozottan az az érzésem van, hogy ők nem öregedtek olyan rosszul, még azt is figyelembe véve, hogy a populáris és az alter határán, rövid ideig a rendszerváltás fő zenekaraként talán inkább egyensúlyoztak a ciki és a vállalható közti szűk mezsgyén, mint az előbbiek. de, ahogy azt a 444/jó mai hírlevele is megjegyzi, "szemben sok kortársukkal, azóta sem csináltak magukból hülyét", a stadionrockos imidzsből szándékosan is visszavéve játsszák a saját klubkoncertjeiket, igazából megbízható módon.

a szombati koncert előtt végighallgattam a puf összes sorlemezét, ami mondjuk nem annyira nehéz, mert a 93-ig tartó üstökösszerű felívelés után az elmúlt három évtizedben pontosan három új album jött ki, ezek viszont elég sajátos helyet foglalnak el a zenekar életművében: ha a legnagyobb, még a demóidőkből lévő első slágerek - utolsó év, bál, nehéz idők stb. - színvonalát nem is ütik meg, ahhoz azért elég kiérleltek lettek, hogy beépüljenek jól a koncertprogramba (ellentétben a korai kilencvenes évek egyes lemezeinek töltelékdalaival). szóval a 7 lemez:

7) szerelemharc (1993): hát ezen mai füllel elég sok az értelmezhetetlen a dolog, ki gondolta volna például, hogy volt egy "teljes gőzzel" című puf-szám

6) a nagy rohanás (1992): kb. mint az előző, de kicsit kevesebb az értelmezhetetlen dolog ("amikor átszakad a gát" wtf), és több ami azóta is rendszeresen megjelenik a koncerteken (első dal, hajsza, visszafordulnék)

5) igazán ez minden (2019): talán ez nem teljesen fair itt, mert nem látszik, hogy az első öt és a 6-7. közt mekkora a szakadék (=az első ötből igazából bármelyiket meghallgatnám többször is), meg még nem volt idő annyira hozzászokni

4) ha jön az élet (2000): érdekes, talán legkevésbé pufos hangzású lemez, még ha jónéhány szám róla azóta tipikusan pufos dallá is érlelődött. volt most csomó interjú lecsóval, pl. itt, és ezt többször elmondja, hogy neki az egyik kedvence és például a bowie: earthling meg általában a drum and bass inspirálta, illetve részben ehhez "igazoltak" dobost a colorstarból. hát nem tudom, ebből mennyi hallatszik, de van pár szám, amit szeretek róla.

3) legelő (2008): biztos az mr2-hullám miatt is, de ez egy jókor jövő erős lemez volt, ráadásul erős slágeres címadó számmal. nem állítanám, hogy sokszor hallgattam volna az utolsó 10 évben, de most megint ahogy végigmentem rajta, ez még mindig teljesen oké, persze kicsit a késői gyurcsány-korszak lenyomata, ami vicces, hogy egy ilyen, alapvetően nem (vagy kevéssé direktbe) politikus zenekar életművéből is lejön, de néha egy-egy kicsúszott szó ("kordon és barikád") többet ad vissza a hangulatból, mint az azóta már ezerszer elfelejtett precíziós utalgatások

2) ha jön az álom (1990): ha nem lenne a címadó dal feleslegesen 8:28 hosszú, akkor ez nyerne nálam valószínűleg. slágereket, koncepciót tekintve még mindig üt, az utolsó év pedig nemcsak a puf legjobb dala, hanem az egyik legerősebb magyar nyelvű szám az elmúlt negyven évből

1) a bál (1991): jó, hát ez nyilván a rendszerváltás zenéje. van egy ilyen emlékem amúgy bőven az aktív puf-hallgatási időt megelőzően, hogy nagyszüleimnél vagyok, korai kilencvenes évek, és sokszor lement a tévében a puf klipje. sajnos már nem tudom biztosra megmondani, hogy a bál vagy az utolsó év, de asszem a bál. nem teljesen világos amúgy, hogy a neked írom a dalt miért kellett rá, de ez legyen a legnagyobb baj

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[cloud-breakingdreams]

Csak tudnám, miért ilyen nehéz. Még csak elvárásaim se voltak, amiben csalódhattam volna.

Mégis ma ütött be a felisméres és a hiányod. Mintha a szívem lemaradásban lenne az eseményekhez képest.

Lexa

[csacskamacskamocska]

Ne beszéljetek rondán másokkal!

Ahogy a barátnőm pasija beszél, a kocsiból ki tudnék ugrani. :( Szereti a barátnőmet, szájrapuszi minden üdvözléskor, meg hurcolja mindenhova, eltartja, szex is van, de az a stílus, a mogorvaság, a folyamatos kis leszólások, a hisztis megjegyzések... nehéz ezt visszaadni, de amióta találkoztam velük, azóta ezen gondolkodom. Hogy a keserűség, rengeteg rossz érzés, kiszolgáltatottság, aggodalom mindennel szemben ami a pasiban van, az valami rettenetes stílussá érlelődött az évtizedek alatt. Minek foglalkozol vele, nem tudom, nem érdekel, nem az én dolgom, már megint, mert te, napersze, mindig ez, minek, stb. Frusztrált a pasi iszonyatosan és lett egy olyan beidegződése (szerintem), hogy ebben a nagyon stabil, régi kapcsolatban ahol az egyetlen biztos pont, hogy ez az anyagilag kiszolgáltatott nő nem fogja őt megcsalni, elhagyni, itt hadd legyen meg az a lelki kényelme, hogy úgy beszél, ahogy akar, ahogy neki jön, keresetlen szavakkal kifejezze amit gondol, érez, ne kelljen magát fegyelmeznie. Lelki mackónadrág. Mindez okés is, csak ami kijön a száján az olyan tragikus belsőt mutat, ami engem megijeszt. (pállott fasz a lelki mackónadrágban) Mit mond a barátnőm? Bántja, de leszarja. Leszarja, hogy ilyen rondán beszélnek vele. Leszarja, hogy nem kap elismerést, hogy nem hisznek benne, hogy minden az ő hibája. Ez a fajta ronda beszéd (otthon úgy beszélek ahogy akarok) ez tiszteletlenség. Miért kéne így beszélnem azzal, akit szeretek? Miért ez jön a szájára, az agyába? Attól még szereti... Ez kb olyan ellentmondás, mint a szerelemféltésből emberölés. Nehezen tudom kifejezni, hogy mire gondolok, mert a felszabadult csipkelődés az más, amikor mind a két ember nevet, amikor megijeszti az embert, ha megérzi, hogy a másikat azért megcsípte a viccelődés, nem akar bántani, nem akar leszólni, kioktatni, csak karikírozni helyzeteket, nevetni a nehézségeken. De ez a megtört, fáradt, kiégett, kiábrándult, szorongó, keserű "valami" ami a pasi mondatait színezte, ez mint a kenyér ízében megbújó doh. Ez a férfi, akit több évtizede ismerek, most ijesztő lett. Egészen ijesztő. És a felesége, akikkel vidám napot töltöttem, a kocsiban hazafelé negyed óra alatt megszürkült és lelombozódott. Minek rongálni egymást? Ez a férfi nem egy erőszakos érzéketlen faszkalap. "Csak" kivetíti a saját belső rossz érzéseit, ami formálja is őt. És nem tud róla. Ha szólnak neki, akkor a barátnőm a hisztis, és "megszokhatta volna már, hogy ő ilyen!" Egyre jobban zavar engem ez a kijelentés, hogy "ilyen vagyok, szokd meg, fogadd el!" Lelki mosdatlanság.

[nyeznajka]

Nehéz a szívem ,de könnyű a marmonkanna.

Megvolt az éves értékelés-elbeszélgetés-célkitűzés. Tulajdonképpen rosszabbra számítottam, de így sem lettem vidám a végére. Kiderült mindaz, amit én sok-sok éve tudok: nem vagyok lelkes és kezdeményező, nem foglalom el magam, nem kérek munkát, ha éppen nincs, és hogy többre vagyok képes. Tudom én ezt, már az általános iskolában ezzel jöttek a tanárok mindig. És valóban, sokkal többre vagyok képes, de nincs hozzá kedvem. Vagy legalábbis nagyon ritkán. Viszont tényleg nem akarnak kirúgni. Leginkább azért, mert kurvára nincs ember a helyemre, pláne nem német, így aztán még újabb nyelvtanfolyamot is akarnak nekem fizetni. Én ugyan mondtam, hogy szerintem attól nem lesz sokkal jobb, de persze hátha igazuk van. Azzal is inkább csak az a baj, hogy igazából szeretnék ugyan jobban beszélni németül, csak tenni érte nem nagyon, mert egyrészt nem szeretem igazán (nem úgy, mint az olaszt, vagy az angolt, vagy az oroszt!), másrészt nyilván azért erőltetik, mert határozott céljuk, hogy nekem is az ügyfelekkel kell sokat beszéljek. Amihez amúgy sem fűlik a fogam, pláne németül. Igyekeztem inkább háttérmunkákat csinálni, de sajnos nincs elég ember a first line supporthoz, így nekem is azt kell továbbra is. Két és fél éve vagyok itt, határozottan sokat fejlődött a némettudásom ezalatt, de hát még így is gyengécske igazából. Azt már az elején nem értettem, hogy miért osztanak be telefonos ügyfélszolgálatra (illetve de, mert nincs rá ember), azaz hogy vajon miért gondolják, hogy az nekem menni fog, hát nem hallják, hogy épphogy makogok csak németül? De hát sok szívás és eltelt idő után azért belejöttem valamennyire. Mondták is, amit egyébként már elcsíptem bizonyos levelek olvasásakor, hogy voltak eleinte ügyfelek, akik konkrétan kérték, hogy csak a Herr Nagy-ot ne. Nem tudtam ezen meglepődni. Szóval a végére örültem, hogy nem rúgnak ki, de egy ilyen értékelés után nem mertem előjönni azzal, hogy azért több pénzt szeretnék. Ezek után? 3350 euró a bruttó havi bérem, az olyan nettó 2230 körül van. Ami amúgy nem lenne rossz pénz, ha nem lenne egy fiam, akire kapásból olyan 700 elmegy (nem sajnálom tőle, öccá a gyerektartás, meg veszek neki ezt-azt, hiszen ő az én szívem csücske), meg a lakbér is öccá, aztán még rezsi, benzin a kurva autóba, kaja, mittoménmi, szóval igazából jó esetben van 300 euróm mulatni. De ha épp beszarik az autó vagy ilyesmi, akkor már rezeg a léc. Félretenni például ennyiből nekem egyáltalán nem megy. Amúgy Baden-Württembergben olyan 3900 bruttó a havi átlagkereset (úgy globálisan, mindenkit beleszámolva) (nemtom hogy ez medián-e vagy nem), és hát ettől az enyém messze van. Holott mint IT szakember (haha), ráadásul nem is kezdő, gondolom minimum az átlagot kéne kapnom. Már ha rendes munkaerő lennék, ugye. Ennek mások a kétszeresét keresik nettóban simán, meg még többet is. Azért majd pár nap múlva talán mégis megpróbálok egy kis emelést kérni. De még inkább továbbra is azon agyalok, hogy valami tök más munkát kéne inkább csinálni, de vajon mit?

[drakvuf]

Nagy Ő III/5: Magányos iramban

Egy hosszú hétvégét kellett várni, de végre kiderül ki kapja az utolsó szál rózsát és ki az a két nő aki hazamegy.

Vivien a szerencsés és Zsuzsától és Zoétől Adéltől búcsúzunk.

Zsuzsa szerint rossz döntést hozott a Nagy Ő. Úgy érezte, hogy már kialakult valami kapcsolat közöttük, de nem.

Adél se számított arra, hogy ki fog esni. Sajnos Zoli nem tolerálja a fideszeseket.

Búslakodásra viszont nincs idő. A Nagy Ő pezsgőt bont és indul a bulika a szerencsés továbbjutókkal.

Másnap Erika és Virág sétálgatnak. Erika szeretne életmód tanácsokat kérni a versenytársától. Virág nem zárkózik el tőle: 5000 + ÁFA lesz. A nő szerint Erika mosolygó gyilkos.

A bikini modell szeretné kideríteni, mit adott a lány Zolinak a ceremónián, de Erika nem hajlandó elárulni, hogy a bugyija kulcsát ajándékozta a férfinek. Megpróbálja beadni Virágnak, hogy nem is adott semmit neki csak képzelődik. Virágot viszont nem bassza át, mert ő egy Columbo és figyelni fogja a nőt. Megfenyegeti Erikát, hogy ha kiesik miatta megkeresi.

Zsófi meglátogatja a Nagy Őt. A férfi beszámol milyen nehéz volt elzavarni a legunalmasabb nőket a kastélyból. A műsorvezető viszont nem azért jött, hogy a picsogását hallgassa, hanem mert új játékkal készült. Egy akadálypályát készített elő, de nem vehet részt a játékban mindenki.

Jákob érzésre válogat: Emőke, Edina, Enikő, Vanda, Bettina és Maria megy játszani.

A kastélyban eközben kibeszélik a kiesőket. Zsuzsán senki nem lepődött meg, de Adélra nem számítottak.

Virág szerint Viviennek kellett volna menni, Nati szerint pedig Bernadett a leggyengébb láncszem, mert öreg. Virág megjegyzi, hogy a Nati a másik véglet, mert ő meg túl fiatal Zolihoz. Nati nem veszi magára a dolgot, mert már nem csak, hogy megszokta a nő stílusát, de meg is kedvelte Kaktuszt. Eltereli a témát azzal, hogy mekkora meglepetés volt neki, hogy Edina kapta a Hazatérés kulcsát. A többiek se értik miért történt így. Felhozzák Bettina Titanic produkcióját is, ami a fiatal lány szerint cringe volt. Sajnos újra elfelejtik, hogy akármilyen szar is volt, Zolinak tetszett...

Megérkeznek a kiválasztott hölgyek az akadálypályára. A mai játékokat Zoli inspirálta. Minden forduló egy-egy szakasz az életéből.

Az első egy kis biciklizés lesz, mert a Nagy Őnek gyerekkorában minden nyáron dolgoznia kellett és Első ilyen nyári munkájában vizet hordott a szőlőültetvényen a munkásoknak. Olcsón megúszta, nekem dinnyéket kellett dobálnom a geci melegben.

A feladat, hogy a biciklin vizet hordjanak és legalább 20 literrel megtöltsenek egy nagy tartályt.

Maria futja a leggyorsabb kört, de csak azért, mert nagyon kevés vizet visz magával. Vanda ezzel szemben lassan, de sokkal több vízzel megy, amivel határozottan be is húzza az első kört.

A második feladat paprikahordás. Gyerekkorában ezt is sokat kellett csinálnia Zolinak. Állítása szerint ettől olyan kitartó. 5 kiló paprikát kell A-ból B-be vinni, úgy, hogy egy matracon lökik magukat a célig.

A lányok mindenhova is pakolják a paprikákat. Edina váratlan előnybe kerül, mert ő öltözött fel a legjobban és sok paprika fért a pólója alá.

Ezzel át is vette a vezetést Vandától.

A harmadik feladat a gél lakk medence. Megtudjuk, hogy Zoli a gél lakk apukája. A lányoknak át kell menniük kristály alakú plüssökkel a gél lakk medencén, úgy hogy nem baszhatják össze festékkel a párnát.

Edina simán átszalad ezen az akadályon is. Az utolsó feladat az Elszántság fala, mert Zoli eredetileg építőmérnök volt és nehéz volt a körömbizniszbe átlovagolni vagy mi. Egy kalapáccsal át kell törniük a falat annyira, hogy átférjenek rajta.

Edina azelőtt szétveri a falat, mielőtt bárki más egyáltalán az előző feladat közelébe került volna.

Nem csak övé volt már eleve a Hazatérés kulcsa, de most még egy privát randit is nyert. Tesz egy laza megjegyzést, hogy ha a többiek nem mutogatnák magukat, hanem normálisan felöltöznének, talán nyerhettek volna.

Megérkezett a kastélyba a vert sereg. Beszámolnak a versenyről.

Nati ledöbbent, hogy Edina nyerte a versenyt, mert tegnap még fájt a lába. Virág összerakja, hogy ez gyakorlatilag kettő privát randi a nőnek a kulccsal együtt. Most, hogy mindenki utálja Edinát, Emőke elmondja Bettinek, hogy Varga Irénhez hasonlította a nő a Titanic produkcióját.

Nagyon rosszul is esik ez Bettinek. Csenge megjegyzi, hogy szerinte is szar volt, de azért nem Varga Irén szintű. Nati szerint fel kell kérdeznie a nőt. Bernadett különös monológba kezd. Előadja, hogy ő nem szereti ezt a felállást, hogy neki kell tepernie egy fasziért, mert ő konzervatív.

Nem találja a helyét a kastélyban, egyedül Vanda érti meg, vele meg nem sokra megy.

A Nagy Ő már várja a győztes Edinát. Kocsikázni viszi. Minden nő ilyen férfiről álmodik, aki azt mondja, hogy nem, az csak így próbálja elfogadni a tényt, hogy nem kaphatja meg.

Edina bevallja, hogy van jogsija, de ő traktort szokott vezetni. A Nagy Őt ez meglepi, mert Edina egy nő.

Ezután megtudjuk róla azt is, hogy kisgazda, ami tetszik Zolinak, mert az mégse fideszes mert földet venne, de nincs végzettsége hozzá. Szeretne egy kis gazdaságot, ahol megtermeli amit megeszik. Same Zoli, same.

Süvít a Jakob-1 mobil. Edina azt mondja azt hitte beszarik a sebességtől. A Nagy Ő szeretné átadni a volánt a lánynak, de az nem mer átülni, mert volt egy súlyos balesete, ami hatalmas traumát okozott neki és azóta nem vezetett.

Zoli ezért a felsőtestét mutogatja neki, hátha ettől jobban lesz. Nem lett.

A férfi szerint, a nő nem érzi biztonságban magát mellette, ami kicsit elszomorítja. Azt mondja neki vigyázni fog rá. Edinát ez teljesen meghatja, mert egy férfi se mondott még neki ilyen szépet.

Végül csak beül a kormány mögé és elindítja a Jakob-1 mobilt. Másfél év után Edina újra vezet. Csoda történt.

Zoli azt mondja a kamerának, hogy Edina most jócskán előrébb került a rangsorban, de igazából ez nem jelent semmit, mert akárkivel randizik az előrébb kerül.

Ezután vacsoráznak. Edina előadja, hogy nehezen barátkozik, mert túl őszinte és nem mindenki viseli el, hogy egy seggfej. A nő cukrász, szóval a férfi vizsgáztatja, azzal, hogy random desszertekre mutogat.

Egyet se tud, azzal terel, hogy megkérdezi, miért van ilyen régóta egyedül a férfi. Zoli megkérdezi, hogy két és fél év sok-e? A nő szerint igen, mert a férfiak kapcsolatfüggők. A Nagy Ő hozzáteszi, hogy meg minden kapcsolatban az anyjukat keresik és mit ad Isten, Edina pont olyan mint az anyja.

A Nagy Ő felfedi a gonosz tervét a nőnek. Mindegyik versenyző jó tulajdonságait összegyúrja egy lányba és Edina lesz a gazdatest ehhez a szörnyű kísérlethez. A nő próbálja megúszni azzal, hogy lehet benne ezek már alapból megvannak.

Megunja a férfi a beszélgetést és azt mondja, inkább menjenek egy illegális autóversenyre. Kicsit hezitálva, de belemegy a nő.

Felcsendül a See you again. Zoli a képernyőn kívül meghal. Kilövi egy műhold vagy egy drón.

A Nagy Őt teljesen lenyűgözte Edina bátorsága. Ad érte a végén egy homlokpuszit a nőnek. Mindketten várják a folytatást.

A kastélyban Edina randijáról spekulálnak a lányok, de nincs idejük sokat gondolkodni, mert Nati egy levéllel szalad be hozzájuk. Zsófi üzent. Miss Nagy Ő szépségversenyt rendez. Nati szerint bár lesz konkurencia a versenyen, de páran abszolút nem a kifutóra valóak. Virág nevet is mond: Vivien 2 szerinte Miss Röfi. Csenge elárulja, hogy volt már valami falusi szépségversenyen, amin nyert is. Virág megjegyzi, hogy nem nagy szám, ha csak egyedül indult. Betoppan Zsófi, hogy nyomassza a lányokat. Elmondja újra, amit a levélben már megírt. Meglepetés vendégeket hozott, akik segítenek a felkészülésben. Az első vendégük a modell, üzletasszony, jogászdoktor Zimány Linda. A második a táncművész, koreográfus Turi Lajos Péter.

A férfi elmondja a versenyzőknek, hogyan kell nőként viselkedni: mosolygás, elegáns kinézet, szép tartás. Gyanítom ez nem a beauvoiri iskola. Ezután megtanítják őket sétálni és pózolni is.

Nati szerint ez inkább bohócválogatás, mert olyan nők is lehetőséget kapnak, mint Betti, akinek szerinte nincs alakja ehhez.

A segédek viszont szinte mindenkitől el vannak ájulva, ahogy vonulnak előttük. Mikor végeztek beesik Vivien 2, aki elaludt. Szegény nem ismeri fel Zimány Lindát, meg a faszit se és két ismeretlen alakként hivatkozik rájuk.

Virág azt mondja ezzel a lendülettel vissza is mehet aludni, de a lány nem megy, megpróbál ő is vonulni egyet. Sajnos őt még a segédek is disszelik. Nati megjegyzi a kamerának, hogy Vivien 2 lapos és tepsi feje van.

Linda még egy játékkal készült. Mindenkinek el kell mondania, hogy miért gondolja magát szépnek és miért érdemelné meg az első helyet. Nati szerint ő kívül-belül szép, vidám és aranyos. Néha beleáll az emberekbe, de csak az igazságérzete miatt.

Vanda szerint a külső nem minden, de a szemét azért szereti magán. Valamiért azt hiszi, hogy a többiek szerethetőnek gondolják. Móni szerint a rövid haja és a kellemes kisugárzása hozza meg neki az első helyet. Nati megjegyzi a kamerába, hogy a nőnek inkább az állatkertben lenne a helye, nem egy szépségversenyen. Kokó, a kis papagáj. Emőke szerint a nőiességet kell átadni és nem kell túl szexinek lenni. Betti szerint az erotika felől kell hatni a férfiakra. Bernadett nőnek érzi magát és öregnek. Erika szerint az a lényeg, hogy önmagukat szépnek lássák. Virág egyéniségnek érzi magát, mint ahogy Zolit is és ezért passzolnak. Szerinte a jó pacek megvan és meg is dolgozott érte. Enikő nyom egy laza name-droppingot, hogy neki nagy barátnője Rubint Réka és edz néha. Vivien 2 szerint magabiztos és intelligens kinézete van. A tetkói miatt vadócnak tűnik, de van jókislányos beütése. Maria szerint ő magabiztos, ritmikus és mosolygós. Nati szerint ő is egy bohóc, bár legalább szerethető. Vivien őszinte ember. Csengének van egy mottója: Veni, vidi, vici. Visszajön Zsófi és kikérdezi a segédeket a lányokról. Szerintük indokolatlanul nagy önbizalmuk van. Nyolc lányt választanak ki a tényleges versenyre és a csavar, hogy a versenyzők fogják megszavazni maguk közül őket.

Újra meg kell jegyeznem, hogy milyen kurva kevés az a 30 kép, amit kiválaszthatok egy posztba.

[konyvekkozt]

nagyon vágytam megnézni ezt a darabot. részben, mert érintett vagyok, részben mert jó kritikákat olvastam róla

nem ütött akkorát, mint vártam* - de ez rólam szól. a darab egyébként jó. emberivé teszi a függőt, bemutatja, milyen "bemeneti" utak vannak, mennyi módon és mennyi mindentől lehet függő az ember. azt gondolom, a történetekben minden néző megtalálta magát, a szüleit vagy valamely rokonát, ismerősét és a saját sérüléseit is. és ez jó. nehéz persze, de szerintem aki jegyet vesz egy ilyen előadásra, készen áll a szembenézésre, mozog benne a tudatosság vagy a felismerés. nagyon jó ütemben jelennek meg repetitív elemek, nyomatékosítva a kulcstételeket

nekem picit sok volt most, hogy olyan nehéz élettörténetek jelentek meg, mint az ügyfeleim esetében. valahogy most többük esetében a traumáikkal dolgozunk, amit kísérni is nehéz, nem csak átélni és feldolgozni. nem tudom még jól megfogalmazni, miért nem ütött, de az biztos, hogy nem kivonódás miatt. (de például a néző, aki folyton köhögött, nagyon zavaró volt, a mögöttem ülök sutyorgása is - ezek nekem tudják nehezíteni a bevonódást)

viszont ami hatalmas élmény volt, az egy vágy képletes beteljesedése. miközben tekertem a színházba, azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha a szüleimmel nézhetném meg a darabot, ha ez eszközzé válna és megindítaná köztünk a párbeszédet, felszínre kerülhetnének régi elakadások. ez most nem kivitelezhető. viszont úgy alakult, hogy a mellettem lévő két szék üres volt. így ültek képletesen mellettem a szüleim egy olyan darabot nézve, amit talán sosem látunk majd együtt és nem tudjuk a gyógyulás eszközeként használni

mindent összevetve ajánlom ezt a darabot. csak légy nyitott. ha nem is katartikusan sokat, de szerintem minden nézőn formál A csoport. és ez jó

"olyan akarok lenni, mint az a nő, aki egyenesen megy az utcán és látszik, hogy tart valahova" - Berta. még intenzív az élmény, nagy erőkkel keresem, én milyen szeretnék lenni

*mindezt tegnap írtam. mára tudom, hogy igenis ütött, mert emlékszem, gondolkodom, azonosulok és elhatárolódok. dolgozik bennem a darab, a szereplői és a történeteik. és ez jó