#mindezért

[stegal]

Úgy ötévente ha ránézek erre, nem leszek boldog..

Az 1943-44-es naplója végén írja Márai:

“Ha vége ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár reánk, el kell temetni a halottakat, el kell takarítani a romokat, kenyeret kell adni az éhezőknek, valamilyen államfélét kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, ránk hagyott. De ez a kisebbik feladat. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban; ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből, a "jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény, magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar”, vagy “úriember”, tartani a markát s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidó birtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a “jobboldaliság” igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt: de szíve mélyén örökké visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett “előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.“

[diogenesz2020portugal]

Ha valahol, valamikor... 

Ha valahol, valamikor abba kellene hagynom, ez a pillanat lenne az. Minden álmom teljesült. Együtt élek a világ legjobb emberével az általam vagy harminc éve vágyott országban. Azt hiszem, még soha nem voltam ilyen boldog.

Az, hogy nélküle már nem élnék, teljesen egyértelmű. Számomra ő természetesebbé vált, mint a levegő.

Minden nap eszembe jut, hogy meg sem érdemlem mindezt. Hogy meg sem érdemlem őt. Minden nap eszembe jut, hogy Isten a tenyerén hord. Száz, ezer élet sem lenne elegendő ahhoz, hogy mindezért hálát adjak.

Marad hát a mások által nem hallható köszönet.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! ❤️

[zeroz2ro]

Csövesvoks. Hajléktalanlobbi. Hajléktalanbiznisz. Csövesláger. Csövesbomba. Hajléktalanipar. Hajléktalan gettó. Hajléktalansereg. Hajléktalankáosz. Hajléktalanbumm. A Fideszesek mind végtelenül gonosz aljas emberek. "Keresztények". Na persze ... Önkormányzati lakásra pályázhatnak hajléktalan emberek. Hát ez tényleg felháborító:

[donb]

I love digitális archívumok

„Nagykároly forgalma kavicsolt úton bonyolódik le. Az utczák hossza 30 km. s ebből 20 km. kikövezett, de a vasúti állomástól, keresztül a Gróf Károlyi-téren, ki a Gencsi-utcza végéig, kis koczkakő-burkolat van már. A gyalogjárója ellenben csaknem mindenütt aszfalt. Ez jelzi a megindult haladást, valamint az is, hogy villanyvilágítása van. Mindezért Debreczeni István polgármestert illeti az érdem első sorban is. Sokat köszönhet neki a város egyebekben is. Állandóan munkálkodik javán. A villanyberendezés 330,299 koronába került. A napi termelés 5620 hektowatt. A várost 550 izzó- és 8 ívlámpa világítja. Ezek természetesen sok áramot fogyasztanak, de valóban nagyvárosi fényt szórnak. A telep a Kaplony-utczán épült, a vasúttól kiinduló utczától balra. Állandóan füstölgő magas gyári kémény jelzi szüntelen működését.” (Újfalusi Amadil: Nagykároly, in. Magyarország vármegyéi és városai)

Namost ez a Debreczeni István nagyanyám bácsikája, kislánykorában nyaralni szokott volt nála.

Debreczeni polgármester 1902-től 1919-ig regnált Nagykároly élén, 1918 végén kérte szabályos nyugdíjazását, amit 1919 elején meg is szavazott neki a helyhatóság. Gondolom, két perc múlva jöttek a románok.

„1947. [igazából 1946] április 27-én a Gazdasági Rendőrség letartóztatta Dr. Debreczeni Sándort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezérigazgatóját, Dessewffy Aurél ügyvezető igazgatót, valamint Esztergály Ferenc gépészmérnököt. Az ellenük felhozott vád: a jóvátételi szállítások szabotázsa volt.” (Hová lettek a magyar föld kincsei)

Az eljárást később megszüntették. Az iratok szerint : dr. Debreczeni Sándor (1886. Nagykároly, anyja: Bíró Klára, ügyvéd, ingatlantulajdonos, budapesti Erzsébet krt. 38. sz. lakos) Namost dédapám, Debreczeni Lajos gyászjelentésében (1938) a gyászolók között van egy sógornő: özv. Debreczeni Istvánné sz. Bíró Klára…

Vagyis ez a dr. Debreczeni Sándor nagyanyám unokatestvére kellett légyen.

[tartsdmegazaprot]

Szabó Lőrinc - Testem

Ki vagyok én? 

Ami vagyok, alaktalan 

folyna szét valami halálban, 

de véletlen formát találtam

s most élek külön és magam. 

Testem, szegény, 

te vagy a teremtő edény, 

aki egykor kimeritettél, 

a semmiből és segitettél, 

hogy legyek a sok én közt én is Én. 

Ami vagyok, 

te vagyok, lábam és kezem, 

te vagy a munkás és a hordár, 

szegény testem, mindig te voltál 

egyetlen szövetségesem,  

és ha a sok

nyomorban lelkem megfutott 

s nem voltam már csak akarat-roncs, 

szétvert gyötrődés, - drága abroncs, 

te megtartottál s ma is egy vagyok. 

Testem, hazám,

te vagy egyetlen birtokom, 

te vagy a földem és az ország,

értem verejtékezik orcád, 

sebeid sírva csókolom, 

mert igazán 

eggyebb vagy velem, mint anyám, 

otthon, gép, erő, munka, gyár vagy, - 

testem, nyomorult proletár vagy 

s ha van, te vagy, csak te vagy a hazám.

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?  

Nagyon önző és gőgös úr 

a lélek, de úgy rádszorúl, 

hogy fájni sem tud nélküled. 

Testem, szelíd

kihasznált állatom, szegény,

akit még én is üldözök, 

a sok-sok idegen között 

ki sajnáljon meg néha, ha nem én? 

Megköszönöm,

hogy tüzes és jeges nagy útban 

szolgáltál és adtál ruhát 

és annyi ezer éjen át

vigyáztál rám, amig aludtam;

megköszönöm jóságodat,

hogy a robotok s hadak élén

jártál, míg pára lelkem élt, 

és siratlak, hogy mindezért 

oly rútúl fogsz bünhődni a végén.

[szepkerekkocka]

A vasút és a kerékpár összetartozik: nagyobb távolságok megtételéhez a kerékpárosoknak szükségük van a kötöttpályás közlekedésre, míg a vasutat használók számára a kerékpár rövidítheti le az ajtótól ajtóig mért utazási időt. A vasúti és a kerékpáros közlekedés kombinálása ötvözi az autóhasználat előnyeit (gyorsaság, rugalmasság), ezáltal rövid- és nagy távolságon is annak olcsó, fenntartható és egészséges versenytársa lehet.

Városaink és környezetünk egészségesének megóvása érdekében szeretnénk elérni, hogy a kombinált közlekedés feltételei adottak legyenek, és megvalósuljanak azok a fejlesztések, amelyek mindenki számára vonzóvá vagy elérhetővé teszik a kombinált közlekedést.

Mindezért 2024 márciusában a Magyar Kerékpárosklub kampányt indít, hogy felhívja a közlekedők és a MÁV figyelmét a vasútállomások kerékpáros megközelíthetőségének nehézségeire és a kerékpártárolási lehetőségek hiányosságaira.

Kérjük, segítsd munkánkat azzal, hogy kitöltöd 2 - 5 perces kampány megalapozó kérdőívünket és megosztod velünk témával kapcsolatos tapasztalataidat.

Nemcsak közvéleménykutatás, hanem aktivistatoborzás is.

[csacskamacskamocska]

Naplózós bejegyzés, valójában bosszankodások

Az emberek egymásközt kuruzsolnak, és ezt borzasztó olvasni. Persze, az is borzasztó, hogy a gyógyszeripartól a szépségiparon át az élelmiszeriparig, mindenki meglovagolja ezt a vonalat, ha van egy divatos valami, gyógynövény, kezelés, babámfasza, diéta, akkor elkezdik ontani azt a dolgot, függetlenül attól, hogy ér-e többet, mintha megmosnád, megszárítanád, innál vizet, ennél rendesen és hagynád, hogy a szervezeted megggyógyítsa magát. Nem jut eszükbe, hogy amit a szomszédasszony ajánl, azt mondjuk meg kéne beszélni az orovsukkal vagy egy orvossal. Persze, az orvosok is tök hülyék sokszor. Tájékozatlanok, és tévhitekkel élők, és csak kevesen vannak, akik folyamatosan érdeklődnek és tanulnak. Merthogy az nem szakma vagy hivatásfüggő, hanem személyiségfüggő. Szerintem. De egy orvos legalább az élettani folyamatokkal tisztában van. És meg lehet keresni a témához tartozó szakorvost. De nem.

Le fogom tiltani az állatos oldalakat. Én ennyi szenvedést már nem bírok látni és elviselni. Ráadásul, beszéltem ezt másokkal is, az indiaiak vagy hogy írjam, távolkeletiek szerintem direkt lökik vízbe az állatokat, hogy megmentsék. A világ legelhanyagoltabb állatai szerintem ott vannak. És megint, én kiakadok attól, hogy az emberek nem ismernek fel egy halott állatot. De cukin alszik azon a virágon az a kis valami! Nem alszik, döglött. Ha élne, kapaszkodna ezerrel. De cukin gondoskodik a gorillamama a kicsinyéről!!! Baszod, az a baba halott. És valóban nem tudja az anyja "elengedni" de ez szomorú és szívfájdító, nem örömteljes.

Még egy undi dolog. Ha videó után ilyen miteszer meg kelésnyomogatós videó van, nem bírom megállni, hogy ne nézzem meg. De az azért fenemód érdekelne, hogy hogy a pékbe lesz valaki ennyire elhanyagolt, aki amúgy nem egy hajléktalan. És miért othon piszkálják ezeket a keléseket és nem az orvos? Néha, ezekről a brutál miteszerekről is azt gondolom, hogy direkt csinálják valahogy a tiktok videó kedvéért.

Valami szépet is írok azért. :) :) :) :) Nem is írom le, inkább csak érzem! Jah, és magánegészségügy... működik, nem is kicsit. Azonnal van időpont, kedvesek, előzékenyek és felhívnak és jeleznek és pontosítanak, és mosolyognak és tényleg csak annyi hibája van, hogy kibaszott sokat kell fizetni mindezért. Ha meg tudod tenni, érezheted magad kiváltságosnak. Én egyösszegben, előre fizettem a biztosítómnak. Hogy jövőre is ki tudom-e fizetni, az kérdéses. Talán egy kisebb, biztonsági csomagot. Mert azért nagy könnyebbség, ha nem kell napokat lógni a telefonon, hogy elérd a dokit vagy kapj időpontot. Közben pokol is, mert tudod, hogy mások hónapokig nem jutnak be egy vizsgálatra, amire te másnapra kapsz időpontot.

Rájöttem, hogy a laktózmentes tej vásárlás az, ahol a lényem sötét oldala megjelenik. Akarom! Az olcsóbbat és sokat. Nem érdekel a gazdasági hatás, se semmi. Hát, baszki, annyiba kerül egy szoknya a stílusosnak álcázott kínaiban, amennyiért egy éve nem vettem meg a nemkínaiban. A szoknyát el tudom engedni, de a tejem az JÁR NEKEM :D

[biroluca]

Szerelmem,boldogságom,

életem értelme!

Tudod.. most jön a szoká kis monológ.

Nehéz 2 nap van mögöttünk, de mi együtt egyre csak erősebbek vagyunk es egyre jobban oldjuk meg a problémákat.. együtt fejlődünk! Büszke vagyok arra, hogy elmondhatom magamról,hogy olyan szerelmem van aki szorosan fogja a kezem akármi van! Ezért sosem lehetek elég hálás.. tudom hogy sokszor hülye vagyok,hisztis es elviselhetetlen.. ez azért van mert hiányzol és nehezen veszelem át a napokat nelküled.. tudtam hogy nehéz lesz majd a hiányod,de azt álmomban sem gondoltam,hogy ennyire..te mégis szeretsz töretlenül és mellettem vagy..hogy is lehetnék elég hálás mindezért..?! Az egész kapcsolatunk döcögősen indult.. valahonnan a gödör aljáról másztunk ki együtt, mert én lementem érted oda! Már akkor láttam hogy milyen csodás vagy .. láttam hogy milyen különleges vagy es hogy mennyire beléd tudnék szeretni… együtt kimásztunk..és belédszerettem! Ez azóta töretlenül igy van ! Napról napra egyre szorosabb köteléket érzek magunk között és hiszem,hogy a gondokat mi KETTEN EGYÜTT megoldjuk! Kitartok melletted és a szerelmünk mellett és tudom,hogy egy gyönyörű jövő és szerelem vár ránk! Alig várom,hogy együtt éljünk és minden este melléd feküdhessek és melletted ébredjek! Másra sem vágyom ezen a világon..! Büszke vagyok arra,hogy honnan hova jutottunk! Soha nem szerettem igy , soha nem néztem igy fel emberre, soha nem adtam át magam senkinek..te rászolgáltál mindenre!

Köszönöm, hogy én lehetek az a nő akit magad mellett látsz egy életen át!Köszönöm, hogy én lehetek az akit minden nap boldoggá teszel;szeretsz;óvsz;becsülsz!

Soha el nem muló szerelemmel szeretlek!

[mi-vagyunk-sajat-tukreink]

Isten az, akire feltétel nélkül rábízhatom magam, aki mindig ott van velem, akihez mindig fordulhatok, akitől mindig érkezik válasz. Aki őszintén szeret, és aki semmi mást nem kér mindezért, csak azt, ami nekem jó. Isten az én támaszom és útmutatóm, az én mentsváram és bizodalmam.

[bdpst24]

Sziget: És mit adnak nekünk mindezért cserébe?

Sziget: És mit adnak nekünk mindezért cserébe?

Mit kapunk egy Sziget napijegyért? Az biztos, hogy többet, mint egy nagy koncert. Ha jól csináljuk, komoly kultúr – és bulitúrát járhatunk be egy koncertjegy áráért. A Sziget App-ban pedig rendszerbe is foglalhatjuk a kihagyhatatlan helyeket. Az elmúlt hónapokban sorra adták a kilincset egymásnak a nagy nemzetközi sztárok Budapesten, és egy-egy koncertre állóhelyenként átlagban biztos szánnunk…

[diogenesz2020portugal]

Ha valahol, valamikor...

Ha valahol, valamikor abba kellene hagynom, ez a pillanat lenne az. Minden álmom teljesült. Együtt élek a világ legjobb emberével az általam vagy harminc éve vágyott országban. Azt hiszem, még soha nem voltam ilyen boldog.

Az, hogy nélküle már nem élnék, teljesen egyértelmű. Számomra ő természetesebbé vált, mint a levegő.

Minden nap eszembe jut, hogy meg sem érdemlem mindezt. Hogy meg sem érdemlem őt. Minden nap eszembe jut, hogy Isten a tenyerén hord. Száz, ezer élet sem lenne elegendő ahhoz, hogy mindezért hálát adjak.

Marad hát a mások által nem hallható köszönet.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

[zizeerya]

Elődömnek

Lehetnék kedves, diplomatikus, de nem leszek. Összetörted, nincs ezen mit szépíteni. Ami a legrosszabb, hogy azt is elhitetted vele, hogy ő a hibás, hogy nem tud egész lenni. Szinte összerakhatatlan puzzle-é törted és ő mégis össze rakta magát minden reggel, egymáshoz illesztette a darabokat, ha mást nem is, hát a széleit, a keretet, hogy fel tudjon kelni és élni.

Nem engedett mást közel a belsejéhez, a kusza-kusza puzzle darabokhoz.

Utáltalak Téged, tudod? Nagyon utáltalak.

Persze nem Te vagy egyedül okolható a múltért, most már tudom, 2 év terápia kellett hozzá, de mostanra végre megértem.

Azért nem lettél Te a kedvenc emberem.

Bármennyit hibáztam az életem során, és azért bőven követtem el hibákat, felelősséget vállaltam azért, ha megbántottam valakit. Te nem. Szóval ezért utállak.

Meg azért, mert őt szeretem.

Azt könnyebben megbocsátottam volna, ha engem bántasz meg, de azt nem, hogy őt, akit szeretek.

Hát eljutottam ide, bevallom, értelmetlen tovább hazudni, mert azért ezt írom és nem mást, mert nem tudok másról írni, nem tudom nem szeretni őt.

És mindegy mennyire nem engedett közel magához; mindegy, az is, hogy nem engem választott, mikor hívtam, mikor megtehette volna. Még az is rendben van, hogy megfektette a közeli barátnőm, hogy a szemem láttára flörtölt vele és adta meg neki azt amit korábban én kértem. Mindegy, hogy mennyire fájt, még mindig szeretem. Undorítóan klisés mondat, de igaz.

Mindezért nem téged okollak elődöm, az élet ennél bonyolultabb. De bántottad őt, minden felelősségvállalás nélkül. És én szeretem a bolond fejét, ami miattad fájt.

Így hát csendben utállak téged tovább.

[metalindex-hu]

Három remek bandát láttunk szerdán a Dürerben.Crowbar, Voivod, Planet of Zeus koncerteken jártunk

Három remek bandát láttunk szerdán a Dürerben.Crowbar, Voivod, Planet of Zeus koncerteken jártunk - https://metalindex.hu/2023/06/11/harom-remek-bandat-lattunk-szerdan-a-durerben-crowbar-voivod-planet-of-zeus-koncerteken-jartunk/ -

Hiába jut szinte már minden sarokra egy-egy stadion vagy aréna, a budapesti, fedettpályás koncerthelyszínek rendesen megszenvedték az elmúlt pár év eseményeit, gondoljunk itt akár a COVID19 járvány miatti leállásra, vagy éppen az ingatlanberuházások miatti kényszerű költözésekre. Ám végre normalizálódni látszik a helyzet vagy legalábbis kezdjük megszokni a változásokat és a Barba Negra csepeli berendezkedése után a Lágymányosi-öböl partján új otthonra lelt Dürer nagyterme is megnyílt a nagyközönség számára és egy csodálatos F.O. System koncert alkalmával igen jól vizsgázott.

A nagyterem megnyitása egyet jelent azzal, hogy a Barba Negra mellett ismét adott plusz egy alternatíva a nagyobb hazai és nemzetközi porondon futó klubkoncertek vagy a nagyobb nézőszámot is megmozgatni képes underground bulik befogadására. 

Nagyon itt volt már az ideje annak, hogy visszakapjuk a Dürert és vele együtt azt a közösségi élményt ami ehhez a helyhez védjegyként hozzátartozik.

És a sikeres nyitó hétvégét követő hét közepére már be is futott egy nem akármilyen nemzetközi klubbuli, amihez a Dürer – a réginél valamivel talán kisebb – nagyterme ideális helyszínnek bizonyult. Lehet persze vergődni rajta, hogy messze van, meg “nem olyan” és persze van is benne igazság, de jobb túltenni magunkat azon, hogy mi volt, most ez van. A szűkös és nagytermes buli esetén igencsak zsúfolt benti előteret jó idő esetén remekül ellensúlyozza az igen hangulatos Duna-parti kültér, ám az utóbbi alternatívát ezúttal nem volt alkalmunk kiélvezni, tekintve, hogy az esemény kezdetére…

…Szó szerint leszakadt az ég

A rendhagyó módon korai kezdéssel operáló, ám igen jelentős nézőszámot mozgató, kistermes Gaerea koncert közönsége még viszonylag élhető körülmények között indulhatott hazafelé, ám a később érkező Crowbar és Voivod rajongók már nem voltak ennyire szerencsések. De kiket tart vissza két ilyen nehézfegyverzettel történő találkozástól (és itt a találkozást tényleg szó szerint érthetjük) az özönvíz szerű esőzés? Úgy tűnik nem sokakat, mivel a hét közepe és az ítéletidő ellenére is összejött a várt laza teltház.

És, hogy megérte e mindezért ronggyá ázni? Határozottan IGEN!

Egy ilyen alkalom a magamfajta mezei firkász számára tökéletes lehetőséget nyújt a “szakértőzésre” ám engedelmetekkel ettől eltekintek, mert egyrészt nem kenyerem, másrészt alapom sem lenne rá. Ugyanis hiába járok rendszeresen idestova negyed évszázada metal koncertekre, csodával határos módon sem a Crowbar sem Voivod shown nem volt még jelenésem, bármennyire is tisztában vagyok megkerülhetetlenségük tényével. Ám ezúttal a sors közbeszólt és szerdán délelőtt szembesültem azzal, hogy estére be leszek dobva a mélyvízbe, hát álltam elébe.

Érkezésünkkor “tapasztalt veterán létemre” úgy éreztem magam, mint egy ártatlan szűz a swinger klubban és fogalmam sem volt róla, hogy milyen élményekkel és milyen állapotban térek majd haza, de az egyértelmű volt, hogy sokadmagammal egyetemben nagyon meg fognak…

Meg lettünk villámcsapva

Nem emlékszem, hogy korábban előfordult már e olyan, hogy csupán a mörcs pultba bepillantva az az érzés fogott el, hogy “ez biztosan tetszeni fog”, azonban a nem csupán nevében görög Planet Of Zeus pólómintáíról erősen visszaköszöntek számomra ismerős és kedvelt stílusjegyek, amik körvonalazták, hogy nagyjából mire is számíthatok: “Ez csak valami jóféle stoner cucc lehet méghozzá a feszesebb fajtából” és bizony bejött a papírforma. 

Az Athénból érkező, magát a heavy rock jelzővel aposztrofáló zenekar kezdés gyanánt olyat durrantott, hogy arra panasz nem lehet. Első gondolatom velük kapcsolatban, hogy olyanok, mint egy nem a chopperek nyergében szocializálódott, ám kellően piszkos Orange Goblin. A csapat a 2000-es évek elejétől aktív, ám nemzetközi vizekre a Clutch-al közös turnénak köszönhetően a múlt évtized közepére sikerült kievezniük. Őket ért hatásokként a Clutch mellett olyan bandákat említenek, mint a Queens Of The Stone Age vagy a Mastodon ami azért elég karakteres végpontokkal árnyalja, hogy mire is számíthat tőlük a tisztelt nagyérdemű. A magam részéről leginkább széles vigyort és heves bólogatást váltott ki a produkció, továbbá egy elmémbe vésett markert arra vonatkozóan, hogy ha legközelebb erre járnak akkor bizony erősen indokolt a megjelenés. 

A produkcióról már rögtön az elején lejött, hogy itt bizony van rutin, nem is kevés, mégis kellően spontánnak ható és ösztönösen laza volt mindaz amit a deszkákon lehoztak. A front posztot betöltő énekes-gitáros Babis Papanikolaou alapvetően karcos ám mégis sokszínű hangjával irigylésreméltóan “magától értetődően” énekelte be a teret és szemtelenül energikus tempót diktált, ám a hangszeres szekciót sem kell félteni, hisz a lazább grooveos témáktól egészen a ‘70-es évek nagy öregjeit idéző nyakatekert megoldásokig mindent magától értetődő természetességgel hoztak. 

Abban biztos vagyok, hogy rajtam kívül más ezt nem fogja leírni, de nekem ezen az estén a Planet Of Zeus volt a befutó, hiába versenyzett legendákkal egy pályán. Ha nem voltál ott és furcsának találod ezt a véleményt, bátran kukkants bele, hogy mit művelnek az urak hazai pályán. Azért remélem, hogy az időben érkező Crowbar rajongók is megemelték a előttük a kamionos sapkát. 

Egy órányi elmerülés a mocsárban

A Kirk Windstein által vezetett Crowbar nem egészen egy éve, 2022 októberében a Sepultura vendégeként járt nálunk, ám akkor sokak számára meglepő módon a Sacred Reich előtt  ők nyitották az estét. Így egy igen korai kezdés és remekül válogatott, bő lére eresztettnek a legrosszabb indulattal sem nevezhető setlist után erősen indokolt volt, hogy a New Orleans-i sludge metal alapvetés a tavaly tavasszal megjelent Zero and Below lemezét ismét elhozza nekünk, bár “lemez bemutatásról” ezúttal sem beszélhetünk, hisz az úgy anyagról ezúttal is csupán három tétel a Bleeding From Every Hole, a Chemical Godz és az It’s Always Worth The Gain szerepelt a leginkább a korai évek alaptételeire épülő felhozatalban, plusz ráadásként a ‘93-as Crowbar albumon szereplő zseniális Led Zepelin feldolgozás (vagy inkább újraértelmezés), a No Quarter.

Abban bizonyára sokan egyetértünk, hogy annak bizonyítására, hogy a metal súlya nem feltétlenül a tempóban rejlik a Crowbar munkássága az egyik legütősebb érv. Egyúttal talán abban is megegyezhetünk, hogy egy Crowbar koncertet nem a túlmozgásos zenészek és felülmúlhatatlan színpadi látványelemek miatt látogat meg a kíváncsi publikum. A megfejtés baromi egyszerű ám mégis mesteri és nehezen utánozható: Őserővel húzó, mocsár és heveny bólogatás még a mélynél is mélyebbre hangolt hangszerekkel. Élen Kirk-el, az igencsak szigorú tekintetű sludge-apóval, jobbján a – muszáj kiemelnem – Mercyful Fate pólóban, cseppet stílusidegennek hatóan hónaljból pengető Matt Brunson gitárossal, balján Shane Wesley basszerrel, háttérben pedig Tommy Buckley hozta az ütemet. 

A megszólalást illetően bár megoszlottak a vélemények, szerintem teljesen rendben volt, bár sosem szabad elfelejteni, hogy nagyon nem mindegy, hogy honnan hallgatjuk a koncertet. Jómagam viszonylag hátul, bőven a keverőpult mögött foglaltam helyet, és (egy hosszabb ám keskeny teremben) pont elég, az lehet, hogy a színpad előtt már sok. 

Összegezve: Az itt megjelent nagyérdemű pontosan azt kapta, amiért ment.

Négy évtizednyi nyakatekert örömzene

Ezen az estén a számomra legszimpatikusabb, mégis leginkább tőlem távol álló zenekar egyértelműen a Voivod volt. Igazából magam sem tudom, hogy miért maradtak ki eddig szinte teljes egészében az életemből. Talán az lehet a megfejtés, hogy a ‘97-es Phobos lemez kapcsán volt szerencsém megismerni őket, pont akkoriban amikor már kellően rá voltam csavarodva a thrash lemezekre, de még nem voltam eléggé felnőve a műfajon belüli, vagy abból kinövő komplexebb megoldások befogadására. Így a kanadai színtér felhozatalából bőven beértem az Annihilator és Strapping Young Lad anyagaival, sci-fi megoldások tekintetében meg ott volt nekem a Nocturnus és a Hypocrisy… 

…úgyhogy minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nulla elvárással fáradtam be a nézőtérre, majd kisvártatva le is szakadt a pofám, de rendesen.

Ugyanis felvonult a színpadra négy csúnya ember (név szerint: “Snake”, “Chewy”; “Rocky” és “Away”) és széles vigyorral orcáikon valami olyat műveltek amit baromi nehéz elemezni. Baromi hülyén hangzik de nekem az első gondolatom velük kapcsolatban az volt, hogy mókát csinálnak a káoszból és az utolsó gondolatom is ez marad. Ha ismered a zenekart, akkor úgy is tudod a megfejtést, ha pedig nem, akkor valahogy úgy tudnám bemutatni a zenéjüket, hogy totálisan esetlegesnek hangzik, mégis minden hang és leütés a helyén van, még akkor is, ha nem érzed oda illőnek. Szerethető a Voivod? Kétségtelenül! Innentől menthetetlenül Voivod rajongó leszek? Biztos hogy nem! Szeretném őket újra látni? Egyértelműen igen! Ellentmondásokat vélsz felfedezni a leírtakban? Teljesen igazad van!

A személyes és totálisan szubjektív értékelésem: Eszméletlen volt!!!

A zenekar az elejétől a végéig együtt lélegzett a közönséggel, és aki miattuk ment, élete egyik legnagyobb élményét zsebelhette be, de aki nem miattuk (beleértve jómagam is) az is egészen biztos, hogy erre emlékezni fog. Nagyon élt, nagyot szólt és nagyon szimpatikus, hogy egy közel hatvanas frontember képes úgy viselkedni a színpadon, mint egy megátalkodott rosszcsont kölyök, aki éppen kipróbálja élete első csúzliját. 

Valami brutálisan pozitív és a disztópikus Sci-Fi szövegekkel nagyon kontrasztosan élettel teli energiával töltötték meg a nézőteret, Nem véletlenül számít ez a zenekar kultikusnak és egyben baromi jelentősnek, hisz nemhogy utánozhatatlan amit csinálnak, nem is tudok olyanokról, akik ezt a zenekar fennállásának négy évtizede alatt megpróbálták leutánozni. Egyrészt a Voivodra sem lehet azt mondani, hogy “olyan mint az XY zenekar”, másrészt XY zenekarra sem azt, hogy “olyan mint a Voivod”. 

A koncert után már tényleg csak azt bánom, hogy nem szenteltem ennek a zenekarnak figyelmet akkor, amikor megismertem Őket, főleg, hogy lett volna esélyem látni ezt a csodát a 2005 nyarán, rákbetegségben elhunyt alapító gitárossal, Denis „Piggy” D’Amour-al is akiről természetesen ezúttal is méltón megemlékeztek és akinek úgy lett méltó utódja Daniel „Chewy” Mongrain, hogy ő maga jelentette ki, egy pillanatig sem tekinti magát Piggy utódjának.

És végül de nem utolsó sorban: A negyvenéves jubileumi turné setlistjében (bár nem lehetett egyszerű feladat) tényleg sikerült a pályafutásuk legjavát összefoglelni, amiben a ‘84-es debütáló War and Pain lemeztől a tavaly év elején megjelent Synchro Anarchy album tételei is helyet kaptak.

  Ez kegyetlenül nagyot szólt!

Cikk: Vérvizsla

Fotók: Pásztor Csaba *Kieron* További képek IDE KATTINTVA.

[keresztyandras]

„Az esztétikai megítélésben eltűnnek a generációk”

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBORRAL Szabó B. Eszter tiszatajonline.hu A József Attila-díjas író, költő, dramaturg egy nappal a beszélgetésünk előtt érkezett haza Magyarországra, hiszen külföldön is számos irodalmi est vendége. A közeljövőben még Japánba, Dél-Koreába is készül. Mindezért angol nyelven tanul, a beszélgetésünk után pedig rögtön a nyelvtanfolyamra siet. – Most éppen honnan érkezett haza? –…

[jovagyokmagamhoz]

Mindig jön egy újabb hegy

Valamiért naivan azt gondoltam, majd az egyetemi dimploma, a jogosítvány megszerzése után már nyugodt lesz az életem, nem kell szoronganom, aggódnom az életem fontos dolgai miatt. Azt hittem, a legnagyobb megmérettetéseken már túl vagyok, és mivel sikeresen megkűzdöttem az eredményért, nem vár rám többé hasonló próbatétel, csak nyugalom és béke, gördülékenyen valósítom meg az álmaim, szabad vagyok, hiszen végre azt csinálom, amit szeretek.

Kép forrása: Lucas Clara https://unsplash.com/

Az egyetem utolsó évei számomra komoly nehézséget jelentettek. Volt néhány vizsga, melyek az istenért sem akartak sikerülni, bárhogyan, bármennyit készültem rá. A jogosítvány megszerzésével szintén meggyűlt a bajom. De végül az önsimeret és annak bizonyos eszközei segítettek, így végül csodával határos módon elkezdett minden akkori sikertelenség hirtelen sikerré változni. Tudom, hogy a legtöbb egyetemistának nem jelent ekkora harcot az egyetem, de én valamiért úgy éreztem, hogy le kell győzni önmagam, át kell lépnem minden eddigi határom a céljaim érdekében.

Több mint egy évvel a nagy mérföldkövek után arra kellett rádöbbennem, hogy mindaz, amit átéltem a diplomáig, csak egy durva felkészítő volt életem további részére. Kicsit úgy érzem, valami olyasmi lehet az üzenet “ha mindezért sikerült megküzdened, elérted a célod, akkor megvolt a beavatás a nagybetűs életbe, a további helyzetek megoldására is alkalmas és méltó vagy.”

Hiszen, míg egyetemistaként az akkor teljesítethetetlennek hitt vizsgák miatt szorongtam, most különböző kapcsolati, munkahelyi szituációk várnak a lehető legjobb lebonyolításra általam. A különbség az, ami talán egyben a kulcsa is mindennek: míg egy-egy vizsgával kapcsolatban képtelenségnek hittem, a ma elém kerülő helyzetekről elhiszem, sőt tudom, hogy képes vagyok megoldani, elérni a célom. Szerencsére a tapasztalataim csak erősítik ezt a hitemet, mert büszkeséggel tölt el, ahogy látom a sikereimet és a fejlődésemet az elmúlt időszakban.

Rá kellett jönnöm, hogy az emberi élet erről szól: mindig jön egy újabb hegy, amit meg kell mászni. Igazából nem a hegy jön, hanem mi érkezünk mindig egy újabb feladat elé, amit tudnunk kell teljesíteni. 

Mivel már tisztában vagyok a képességeimmel, ezért igyekszem az újabb és újabb hegyre nem egy keserves problémaként, hanem egy tanulságot, tapasztalatot tartogató feladatként tekinteni.

Légy jó magadhoz,

Albi

[1matt-hew3]

Kiolvadt szívemből

Láttál könnyezni.

Kiolvadt bennem a jég.

Éreztél ölelni.

S fogsz is még.

.

Mézédes szavaid suttogtad.

Én pedig csak hallgattam.

Ezer év is kevés lenne könnyeimet hullatnom miattad.

Szívembe zártalak, mélyen magamban.

.

Nincs már bennem hó, sem fagy.

Tavasz nyílt bennem.

A sziklát szívemról már rég ledobtad.

S mindezért mennyire is kéne hálásnak lennem?

.

Hold vagy, fény az égen.

Ezt már tudtam régen.

Tartozom neked, tartozok mindennel.

De leginkább egy boldog élettel.