#mosolygok

[isemykal]

ez is jellemző a párkapcsolatokra: néha vonzóbbnak tűnnek kívülről nézve.

de ami belül van... néha igencsak eltér a látszattól.

[mindigvankiut]

Én csak..

Olyan magányosnak érzem magam..

Fáradtnak..

Kimerültnek..

Mosolygok az emberekre de éjszakánként sírok..

Boldog akarok lenni de nem tudok...

[zoeeozzoeeoz]

Vevő:Ezt szeretném lefénymásoltatni 4 példányban.

Én: Rendben. Csinálom.

Vevő: És szeretnék hozzá, ilyen átlátszó irattartót, aminek állított,hosszanti oldalán lyukak vannak, és vékony,átlátszó,műanyag. Nem szeretnék egy egész csomaggal megvenni, nekem elég lenne 4 db.

Én: Bugyira gondol?

Vevő: Zavarba jön,elvörösödik. Igen.

Én: Tessék, ennyi lesz.

Vevő: Köszönöm, viszlát.

Én: Viszlát.

Szerintem ez sokaknak olyan lehet, mint gyógyszertárban óvszert kérni.

Van aki elvicceli h : Igen, de nem az Önét. Mit szólna hozzá a feleségem?! Vagy csak elkezd vihogni.

Én csak mosolygok a reakciókon. Meg hogy mennyi energiát belefektetnek, kattog az agyuk, hogy hogy írják körbe, minden jellemzőt elmondanak róla, csak hogy ne mondják ki azt a szót h bugyi. Aztán meg zavarba jönnek, ha kimondom helyettük.

[viking84chef]

Szóval...szeretett barátaim!!! 😭😢❤

Itt az ideje lassan, hogy elbúcsúzzak tőletek......

Az élet mostanság folyamatos csalódást okozott nekem ezért rájöttem, hogy valami új kell nekem!

Szedem a sátorfámat az én időm itt letelt . Az utam a távoli Dél Amerikába vezet! Ott találtam egy izgalmas kihívásokkal teli munkát, és egy szép házat, amely végül a döntésemet meghozta. Az elkövetkezendő napokban még sok tennivalóm lesz és már sok időm nem marad rátok....

Mindezt persze azért teszem, hogy végül az életem egy kis nyugalomra találjon több idő marad majd magamra, picit több pénz, kevesebb zavaró tényező, kevesebb munka, na és persze az állandó ragyogó napsütés... Persze hiányozni fogtok sokan innen.

Mosolygok, hogy mehetek de mégis könnyes a szemem! Viszont a döntésem végleges! Kívánok minden jót a jövőben! Üdvözlök mindenkit és remélhetőleg hamarosan találkozunk!

Ez a levél egy bizonyos Anton írása - fogalmam sincs ki a fene Ő, de így ismeretlenül is kívánok neki sok sikert.😉😂😂😂

[more-then-you-know-23]

Az, hogy már lassan fél éve az életem rész vagy, minden pillanatban boldogsággal tölt el. Akárhányszor látlak meg, vagy hallom meg a hangod még mindig automatikusan mosolygok és a szívem hevesebben ver.

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Csiga vagyok, mar van gazdam, de Meli nem posztolt rolam, mert meglepi voltam. 🐌😅 Mosolygok, mert ugye a csigak mosolyognak… es ezzel probalom a korulottem levoket feldobni, hogy hulye vigyor ul a kepemen allandoan🤪 Eddig bejott, mert mindenkinek tetszem🫣

Egyelore nehezen allok meg a sajat “labamon” ugyhogy a kertben kuszas-maszas-csuszas meg nem megy annyira. Mondjuk ugyis inkabb lazsalnek, mert az a fajta csiga vagyok. Nem is szaporitom a szot…

Csiganyalas puszi mindenkinek,

Csiga

Ui.: ha akarsz csigat Te is, mas szinnel, vagy pont ilyet, akkoooor tudod hol talalod Melit. 😘 Ja es legyszi, ne tapossatok mar el a haverokat… tegyetek oket a fube inkabb, biztonsagba. 🥺Koszi

[starmythelonesurvivor]

Nézem a havat a vonatablakból, újra élek. 5 napja vagyok itthon, és random, indokolatlanul mosolygok, színházba járok, foglalkozom nagyanyámmal, meg csak boldog vagyok, hogy létezek. Hétfőn voltam a múzeumban, kedvesen szóltak hozzám, hiányoztam, megbeszéltük, milyen legyen a ruha a versenyre. A végére kibukott, mennyire magam alatt vagyok. Megüresedik a másik városban a grafikusi állás, én anno ajánlkoztam, de még nem kerestek, nem is mennék el, rosszul éreztem magam ott a gyakorlati időm alatt. Világossá tették mennyire nincs kedvük velem foglalkozni, és mindent is jobban tudtak. A 24 km-es börzsönyi túra óta tudom, hogy nem megyek vissza az egyetemre. Rajzolni járok helyette, felvetetem magam vagy fotóra, vagy egy erős egyetemre. Hétfőn nagynénémnél megkérdezte még demens nagyanyám is, miért vagyok folyton melankolikus, úgy bámulok magam elé, mint aki menten síró görcsöt kap. Másnap úgy volt visszamegyek “oda”, de leesett a hó, nem akartam elindulni, vonattal mentem fel a rajzra, aztán haza. Olyan erőt érzek, mint amit már hónapok óta egyszer sem. Most “ott” voltam hetekig, egy pillanatig nem mosolyogtam, csak léteztem, mintha egy darab test lennék, egy hús lélek nélkül. Olyan szürke volt minden, a kiutat sem láttam, és most mégis lélegzem. Örömet okoz az erős tél, a nagy havazás, nálunk sokkal keményebb, mint nyugat-mo-n, mintha másodjára megszületnék, már nem fázom folyton, az évekkel ezelőtti nyűglődős emlékeim is megkoptak már. Hol van az, amikor a laptopomon csúsztam le a jeges, hosszú lejtőn? Már nem bánt az emlék sem. Az már biztos, hogy egy barátnőmmel fogok szilveszterezni, nem bírnám vele köszönteni az új évet, a tavalyi szilveszter pocsék volt, utána kellett volna bátrabbnak lennem. Beszéltem a majdnem sógornőmmel is, még ő is támogat. Újra tudok gondolkozni, létezni, élvezni, látni az életet. A karácsonyt még illeni megvárnom, anyám úgyis Ománban tölti, nem lenne hova visszajönnöm. Már a viszonylagos nyomor rémképe sem bánt annyira, egyedül a sajnálat ragasztja még ezt össze.

[egy-lany-blogja]

A homlokom a tiédhez nyomom,bele nézek a szemedbe ....abba a gyönyörű barna szempárba mely rabul ejtett már az első pillanatban ...mosolyogsz ... s én is mosolygok ...belül érzem végre haza találtam...egyszerre fog el a nyugalom és az izgatottság érzése...most jó...most jó helyen vagyok ... benned haza találtam

[nemacsond]

Hason fekszek…

és te a hátam simogatod. A kezed szép lassan a popsimra simul, majd hirtelen megcsapod párszor. Hátra fordulok és rád mosolygok. A kezed közben a puncimhoz vándorol és simogatni kezded. Piciket felnyögök, majd benyúlsz a bugyim alá és azonnal a csiklómat kezded izgatni. Majd lassan a fülemhez hajolsz:

-Finom hercegnőm? -kérdezed halkan.

Pár nyögés közben próbálok választ adni.

-Igen! Kérlek ne hagyd abba.. - válaszolom kéjesen.

A puncim csak úgy tocsog a nedvtől. A másik kezeddel simogatni kezded a combom, majd az ujjaiddal a puncimba férkőzöl. Egyre hevesebb vagy, én meg már az ágyba kapaszkodok. Nagyon bizsereg már mindenem. Egyszer csak hirtelen felnyögök, te pedig ahogy kihúzod az ujjaid szétspriccelem az ágyat. Hatalmasat élvezek. Az ágy szélen fekszek, te pedig azonnal elkezded letépni a bugyim, majd azt mondod:

-Na azonnal gyere ide! Beléd akarom tenni a farkam.

…

[csacskamacskamocska]

Nem tudom mit eszek ezen az országon

Budapest sokkal szebb mint Milánó vagy Róma. Genova ronda még akkor is, ha tele van elképesztő részletekkel. És mégis. Ma busszal mentem ide-oda a városban és olyan otthonos érzés volt, pedig szarabb a busz, ide is jutott bolond utas, és nem is értettem, hogy két nap alatt mitől lesz ez az érzés, hogy ezt a pár utcát, ezt a környéket már ismerem, hát otthon sem érzem magam jobban otthon. Kedvesek. Pl egy nő figyelmeztetett, hogy a kirakat, amit nézek egy másik üzlethez tartozik kicsit arrébb. De mivel rossz üzletbe akartam bemenni, leszállt a motorjáról, utánam szalad, és elhúzott a megfelelő üzlethez. Mindenhol kedvesek és készségesek voltak. Többet mosolyognak. Vagy én mosolygok többet? Na mindegy is mert nem akarok Genovában élni, az olasztanárom szerint a genovaiak olyanok, mint a skótok, fukarak. Szerintem meg csak ronda ez a szegény város. Mármint több helyen ronda, mint ahol nem :D Húzós nap volt. Megnéztünk egy hatalmas kiállítást, az kurvajó volt, egy díszlethajót belülről mert legutóbb csak kívül, hát az is kurvajó volt, ma az összes elköltött pénz az utolsó centig megérte. Még rakok ki képeket, bár nem vagyok valami felkészült hajózásilag, de gyerekkorom óta vonzódom a hajókhoz. Meg Olaszországhoz. Szóval a múzeumról biztosan lesz egy válogatás.

[thismadeitshit]

Egy regénnyi történet, pletyka és emlékek. Ami egyik pillanatban az elmémet gyötrik a másikban már a szememet szorítva próbálom elfelejteni. Mindig lesz ilyen, hogy csak úgy felbukkan. Van mikor nagyon fáj, de van olyan is mikor csak mosolygok, és ráeszmélek azok mind jelentéktelenek voltak akkor és most;

-örülök hogy ma már eltudom engedni a dolgokat.

[t3mp3r3dg1455]

Az első párbeszédek közül

ezen a munkahelyen, cca. 12 éve...

Karcsi bá' a targoncás és Pista, a sofőr/lakatos/bajkeverő közöttit csíptem el. Előbbi jóízűen kanalazgatta levesét többedmagával.

Bejött Pista, mindenkinek jó étvágyart kívánt, majd odaszólt az öregnek:

-Mit eszel Karcsi bá'?

-Szarnak valót!

-Hm, de titokzatos vagy ma!

-NEM LÁTOD, HOGY LEVEST? BASZD MEG!

Ettől a szituációtól nem lett gazdagabb a világegyetem, de hogy nekem jobb kedvem lett, az biztos.

Karcsi bácsi már nyugdíjas, így levált az alakzatból. Pistát pedig kibaszták, mert lopta a gázolajat, de emlékezetes elszólásaikra emlékezve sokszor mosolygok.

Pista egyébként kretén is volt -nem hiába rajzoltak a szekrényére lakkfilccel egy tuskót-, nehéz volt kezelni, nem is mindig tudtam.

Ő köszönt úgy a másik idős munkatársamnak, hogy;

-Helló!

Kis szünet

-Vén genyó!

És még az idős kolléga is röhögött rajta.

Vagy amikor nem volt jó a targonca, de tökös műszaki arcok ültek bent az irodában:

-Ákos szétnéz a pincében, mert amikor megvettük, kaptunk hozzá pluszban alkatrészt.

Ha meg nincs, akkor szólunk Macziejnek...

Aztán marunk egy kuplungot!

Ekkor rám nézett Tomi és úgy folytatta;

Látod Laci, ezért jó, hogy gyártóüzem vagyunk. Ha nincs, csinálunk (aztán telepofával röhögött egyet)!

Meg pár jelző, ami szintén hozzá tartozott a csarnok mindennapjaihoz

pl.:

Vén geci

Üzemi ribanc

Öreg kenyőcs

Néhány becenév:

Dínó

Bimbó

Felhő

Lapaj

Kató néni

Böszme (R.I.P.)

Süti

Holnap pedig megírom, hogy pár újonc kollégát hogyan csalogattak be a faszerdőbe.

[padgany]

Elég rég írtam már, gondoltam beköszönök. Igazából csak unatkozom. A melóban vagyok és szerencsére nincs sok dolgom, a gépek mennek és fáj a hasam. Egy ideje fáj már, előjött az időszakos IBS-em. Pár hónap és elmúlik, de a biztonság kedvéért bejelentkeztem azért egy dokihoz is. Meleg is van, a vállalat spórolhat, idén nyáron nem hűtik már a csarnokot. Vagy bosszú, amiért megadták azt a fizuemelést, amivel még mindig szarabb a reálbérem, mint két éve. A kérdésem csak az lenne feléjük, ha soknak tartották a fizuemelést, akkor miért adták meg? És ha végül megadták, akkor miért kell fenyegetőzni, hogy emiatt menesztik majd az emberek egyharmadát? No de ezeken már csak mosolygok, annyira nem is érdekel. Csak most megsülök. Ez a hasfájásomon és az elcsigázott hangulatom mellett a harmadik bajom.

Az előző hónapok nem teltek túl fényesen. Rosszul sem, de jól sem. Egy tragédia ért, huszonöt év együtt töltött idő után meghalt a teknősöm. Még sosem vesztettem el senki hozzám közelállót, így megtapasztaltam, hogy milyen érzés. Sajnos nem egy tipikus ,,elaludt és nem ébredt fel’’ eset volt. Zavarttá vált és kiderült, hogy 9 tojás van a testében, amiket magától nem tudott kitojni. A helyi hüllős doki több alkalommal is próbálta ,,tojatni’’ (kálcium és oxitocin injekciókat adott neki több alkalommal is, hogy beindítsa a szülést), de nem járt sikerrel. Sajnos műteni kellett, aminek a sikerarányát harminc százalékosra jósolta. A műtét során azonban nem vált be az altatási protokoll, nem aludt el, így el kellett napolni a műtétet. Mivel csak két hét múlva tudta volna csak megismételni, megkért, hogy addig keressek más dokit, aki megcsinálná, mert műtét nélkül bármikor elpusztulhatott volna az állat. Elvittem Pestre, ott egy helyen még három napik próbálták tojatni, végül, mivel ott sem jártak sikerrel, az Állatorvosi egyetemen került sor a műtétre. Itt már egy másik altatási módszerrel sikerült a műtét, de az azt követő éjszaka meghalt. Feladta, nem ébred fel többé. A testéért három napra rá mentem, hazahoztuk és eltemettük a nővérem és a párja segítségével. Csináltunk neki egy sírkövet és most egy kis folyó mellett nyugszik a nagybátyám kertje mellett. Mikor megkaptam a hírt, már nem éreztem sok mindent. Az egész procedúra két hetet tett ki. Minden este azt álmodtam, hogy kitojta a tojásokat, de egyszer sem ébredtem erre. Tehetetlenség, kétségbeesés, sokszor pánik uralkodott rajtam. Többször elbőgtem magam, ez idő alatt felkészültem a legrosszabbra és azon a pár napon, amikor a diagnózist követően otthon voltunk, mindig elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom, amiért ezt át kell élnie, többször megköszöntem hogy eddig volt, és jelenleg még van nekem/velem. Nem hiszem, hogy bármit felfogott volna belőle, talán még hülyének sem nézett, amiért ennyit beszéltem hozzá, de remélem érezte, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Több nyugodt napja is volt ezidő alatt, sokat napozott, evett és nyugodtan aludt, így voltak azért szép pillanatai(nk) is az utolsó időkben. Talán nem voltak fájdalmai és ez meg tudott nyugtatni, valamint az, hogy mindent megtettem. Egyszóval ő már nincs többé, és mégha ,,csak egy teknős’’ is volt, ez azért még időnként hatással tud lenni rám. Általában ébredés után és lefekvéskor, valamint random időpontokban törnek rám körülírhatatlan érzések. Egyébként másfél hónapot tudott csak az új lakásomban élni, de szerintem itt is szeretett volna, mert szép, napos helye volt. Külön csináltattam is neki egy szekrényt. Mármint az akváriumának. De hát ez történt. De megvagyok, akkor és most sem zuhantam magamba, csak az a két hét volt borzalmas. Most már csak a hiányát érzem.

A magánéletemben sem történt változás. A társkeresésről is lemondtam/továbbra sem erőltetem. Kevés a normális lány, akik meg annak tűnnek, azokkal is mindig van valami. Sosem érnek rá, vagy kiderül, hogy hazudnak magukról, három gyermekük van amiről csak később szólnak, vagy megjátsszák, hogy érdeklem őket, aztán eltűnnek. De már ez sem tud meghatni annyira, mint régebben. Gondoltam a szerelemre is párszor. Már arra sem emlékszem, mikor mondták utoljára azt nekem, hogy szeretlek. Azt tudom, hogy utoljára én mikor voltam szerelmes, de azt, hogy mégis miért voltam, na arra sem emlékszem, mert ha az illetőre gondolok, totál közömbös maradok. De ennek is már lassan két éve és azóta róla is kiderült, hogy egy nő miatt hanyagolt, csak ezt nekem nem ecsetelte, inkább csak eltűnt (egyébként nő az illető). Szóval eltűnnek ezek a fránya dolgok. A csarnokhűtés, a teknős, a nők és lassan kicsit minden. De azért próbálok pozitív maradni és semmin sem csüggedni, példaképp elkezdtem újra angolozni. Igaz, csak ezzel a baglyos alkalmazással, de minden nap gyakorlok és talán fel tudom hozni magam a régi szintemre. Szeretnék folyékonyan beszélni, de ehhez nyilván nem lesz elég a duolingo, tervezek jelentkezni tanfolyamra is, de ebbe meg a hülye, új beosztásom köp bele. De majd lesz valami, mint ahogy mindig. Na ezt most így ezután a sok idő után ki is posztolom. Nem tudom, mikor fogok újra írni.

[katacha]

Futok békésen normafán, nő éppen kiveszi a sírdogáló kisbabát a babakocsiból, nyilván baromi cuki, rájuk mosolygok, apa rám röffent: rád is ez vár.

[melankolia72]

Verses reggelek

Verses reggelek belül pedig rettegek

Eltemet az élet és talán nincs is több fényem

Vergődök a gödőrben, szánalmas, hogy megszöktem

Saját magam elől.

Belül ez az egész megöl de mosolygok.

Mert jobb egy verses reggel mintha szorongok

[stickalittle]

Ez a szerencsétlen seggnyalonc fideszes már megint bepróbálkozik.

Görcsösen kell bizonygatnia, hogy nekik, a sok buta Orbán-hívőnek van igaza. Érzi ő is, hogy teljesen hülyére veszi őket biktorúr, ezért van minduntalan bizonyítási kényszere. Én meg csak mosolygok rajta, mert az önkényúr szolgáinak soha nem lesz igaza. Soha nem volt a történelemben igazuk, és soha nem is lesz. Lehet, hogy tíz év múlva, lehet, hogy negyven év múlva, de a végén azoknak lesz igazuk, akik az önkényuralom ellen szóltak, és azok maradnak a hülyék, akik az önkényúr seggét nyalták.