#nézz rám

[banatostenger]

“Bárcsak rám is valaki úgy nézne, mint Lunára Mateo korizás közben…„

[i-am-aci01]

[New] Valahol Európában - Nézz rám (Multi-Version)

[szollibisz]

(Together): The things I’ve learned are all lies, The one who took care of me isn’t with me anymore,

(Hosszú): Anything I’d say would be a lie, I've never tried to find a word for this before, You know, the lost ones don’t know, How to speak of good things

(Together): So stand before me, and look at me

(Suhanc): I lost everything, Time and time again I’m still afraid.

Now it’s just up to you and anything can become of our dream

Valahol Európában (1995) (Csíki Játékszín production 2021) / Spies are forever (2016)

[abit-weirdoo]

Nézz rám úgy mégegyszer ahogy aznap este tetted..

[csakszavak]

Akarom, hogy akarj. Hogy úgy nézz rám, mint régen. Olyan borzasztó szerelmesen…

[sarqstic]

Heinrich Heine

Mosolygott az arcom,

de mögé senki nem néz.

Játszom a közömbös embert,

most látom csak milyen nehéz.

Ha valaki azt megkérdezné tőlem:

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Egy pillanatra zavarba jönnék,

s nem tudnék szólni hirtelen.

Csak nagy sokára mondanám, halkan

Semmiség csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett és az arcod

rám nevet, kacagva köszöntelek én is,

de hangom kissé megremeg.

S nem venné észre rajtam senki sem,

hogy titokban könnyes lett két szemem.

Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s

mennék tovább csendesen.

Ha valaki azt kérdezné, tőlem:

- Mit jelentesz Te nekem?

Talán könnyelműen felelném:

- Semmit, semmit csupán az ÉLETET.

A valóság mindig nehéz,

de tévedsz, rosszul ítélsz.

Szívedben mindig lesz hely emlékeknek

s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.

Most búcsúzom, ennyi az egész

most menj el, vissza se nézz.

Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt,

s gondolj arra, hogy voltam s talán VAGYOK!

[takemetochurch13]

És nézz rám most, édes, minden megvan már

[egy-lany-blogja]

Hozzám értél. Ahogy eddig senki sem.

Úgy Látsz. Ahogy eddig senki sem.

Nevemen szólítasz. Ahogy eddig senki sem.

S Itt vagy. Velem. Érezlek.

Lassan nyújtom feléd kezem...

Kutatom, hogy tényleg igazi vagy-e.

Nézlek. S lelkem előbb mozdul.

Lassan érintelek, kezem épp érinti tested melegét, szíved dobbanását...

Lassú óvatos táncként érzem minden mozdulatod..

Lassan olvadok fel benne..

Lassan adom át magam szíved ritmusának... de kezem a Tiéd fogja...

Kezem már a Tiéd fogja.

S már fájna ha elengednél...

Tudod... Törött szívvel nem szeretni, hanem újra hinni, bízni nehéz.

Érj hát hozzám. Ahogy eddig senki.

Nézz rám, láss engem, ahogy eddig senki.

Szólíts újra és újra a nevemen úgy, ahogy eddig senki sem....

S én beengedlek, ahogy eddig senkit sem...

Katalin Natália

Egyszer Szerelem

[banatostenger]

„Nézz rám, nézz rám…

Szavak nélkül, némán, némán…“

[mimca]

Már nem…

Már nem akarok beszélni többé. Nem akarlak megismerni. Nem akarok mosolyogni. Nem akarok őszinte lenni és a véleményem sem akarom kifejteni. Jó így csendben, egyedül, magamban. Nem akarok reményeket, nem akarok érzelmeket, sem újabb sebeket. Nem kellenek barátok, megszoktam a magányt. Ne keress! Ne írj! Ne foglalkozz velem! Hagyj… hagyj elsüllyedni. Anya… te se kérdezz semmit. Nem akarok beszélni veled. Bocsánat. Mama, papa… ti se érdeklődjetek. Elfogytam, nem tudok adni többet. Semmi vagyok. Elpusztítottak. Nulla vagyok. Nem akarok kezdeni az életemmel semmit, nem akarom elfogadni magam, nem akarok álmokat és terveket. Elfogytam. Elfogytam. Én már csak vegetálok. Monoton és sötét - ez vagyok én, egy „élő feketelyuk“. Már az utolsókat rúgom, nincs sok vissza. Ez a vég. Érzem. Lüktet a szívem erőtlenül, percenként veszek egy levegőt. Kómásan pislantok. Szemeim nem csillognak többé. Ne nézz rám, emlékezz rám olyan mosolygósnak, mint mikor még kicsi voltam! Az voltam "én". Voltam… de már nem vagyok. Már nem akarok… semmit. Csak csendet. Jobb ez így. Sajnálom.

@mimca

[talan-depresszios-vagyok]

Nézz rám!

Még nem nőttem fel,

Vad a szívem,

Hát így fogadj el!

És ha néha,

Tév útra visz majd a vér,

Ez a rossz fiú tudd,

Haza tér!

[theblack-dread]

Nem értem miért kell minden egyes lépéseddel a szívembe taposni. Mondanád azt, hogy csak kihasználtál, mert ezt csináltad, csak egy eszköz voltam.

Másnak adod a szépet, engem meg az első kukába kidobnál. Nem baj, nézz csak úgy rám, mint a véres rongyra, gyorsabban már amúgy sem tudnék futni a halálba.

~Szorosabban nem is tudnám ölelni az ideget és a bánatot.~

2023.05.04. 23:42

[csacskamacskamocska]

Angéla, Angéla

Meglátogattam anyámat, ahogy minden hónapban. Nem a havi egy látogatás volt a terv, de a többiek nem bírták ezt az érzelmi terhet és kihátráltak. Úgy volt, hogy naggyából hetente más valaki megy hozzá. Nekem 360 km. Jöjjön többször! -- mondta a nővérke -- sokat sírdogál a mama. Áll az ablaknál és várja csak várja. Szólongatja, Angéla gyere! Anyám nem szól. Nem mosolyog, nem mond semmit. Simogatom a kezért, ölelgetem, puszilgatom. Örülsz ugye? itt vagyok! Jó-e? Etetem a piskótaszeletekkel, adok a többi néninek is akik begyűltek a szobába. Ülnek az ágyak szélén, mint verebek a dróton. Nem szólnak semmit. Kicsomagolgatom a puha, csokoládés piskótaszeleteket és adogatom a néniknek. Nézz rám, anyus, mondom anyámnak, itt vagyok! Rámnéz. Mamika mikor jön? Segítenék neki majd főzni. Nem mondom, hogy mamika meghalt vagy harminc éve, mindig kerülöm azt, hogy rendet tegyek a képzeletvilágban. Mamika most nem jön. Ajjaj, tudod te hány éves vagy? Kérdezem, gondolva, hogy azon az úton indulok el, hogy ha ő nyolcvan, akkor mamika 100 felett van, már nem igazán tud jönni. Nem tudja hány éves. Amikor mondom, hogy nyolcvan volt tavasszal, teljesen elképed. Olyan döbbent az arca, mintha értené. Pedig azt hiszem nem érti. Simogatom a haját. Valahogy erősebbek a hajszálai amióta itt van, nem ritkult tovább a haja. Ki érti ezt? Az arca csúnyácska öregbácsiarc. Se az arca, se a teste, semmi nem az anyukám. Csak a saját gondolataim. Jövök mindig, hozok egy havi piskótaszeletet vagy más napra csomagolt süteményt és simogatom a kezét meg a hátát, beszélek hozzá, elmesélem mi volt mostanában. Csak szép dolgokat mondok. Hogy van a párom, kérdezi. Mindig mást mondok. Mesélek valamit. Valami régi sztorit, amit valamelyik csinált valamikor. itt voltunk, ott voltunk. Most nevetve azt mondtam, nincs senkim, kim lenne, nincs nekem időm férfiakra. Már nem zavar, hogy a hatalmas tévét amit vettem neki nem kapcsolják be. Se azt, hogy a kényelmes és drága fotelt nem használja, hogy a takarója, ruhái, ágyneműje ki tudja hol van. Neki nem fontos, én akkor minek foglalkozzak vele. A nővéreket is megnyugtatom. hozok én tizedik bélelt papucsot is. Nem gond. Csak biztonságban legyen. Minden jó, jól viselkedik, csak mindig nagyon vár. Sajog a szívem, mert amikor még jól volt és mentem hozzá, mindig másokkal beszélgetett. Ott várakoztatott engem, hosszan, hosszan. Mentem látogatóba, és behívta a szomszédasszonyt. Nem tudtam az élete közepe lenni. Azt hitte van idő. Ugye, hogy ráverik mindig a gyerekre. Most szeresd, most törődj vele, mert elmúlik, elvész, meghal, akkor már bánhatod! Most mondjam neki, látod, anyu, "akkor" kellett volna velem beszélgetni és nem a Panni nénivel meg a Timikével. Amikor mentem és vártam. Nem mondanám. Csak simogatom, töltöm neki a meggylevet. Dicsérgetem, hogy jól néz ki, látszik, hogy egészséges. Aztán egy megfelelő pillanatban elmondom, hgy mennem kell, és gyorsan, nagyon gyorsan összeszedem a holmim és elszaladok. Fel se fogja. Nem Angéla a nevem. Nem tudjuk kicsoda Angéla. Vagy a nevemet mondja, csak azt meg a szobatársa nem tudja megjegyezni. Az is lehet.

[jokerlennon]

what r ur three favorite songs rn ..

umm the hanging garden by the cure + harag by csaknekedkislány + nézz rám by F. O. SYSTEM

[nonsecuree]

Bárcsak azt mondhatnám ne nézz rám ilyen szemekkel, de te még csak rám sem nézel.

[egy-lany-blogja]

Azon gondolkodom, hányszor hittem, Isten valahol ott van fent, egészen a magasban. Ott a felhők felett ül és onnan néz le rám. Hányszor hittem, hogy ennél is közelebb van, csupán felettem lakik. Elég csak seprűnyéllel megvernem a plafont és tudni fogja, itt vagyok. Hányszor hittem, csak be kellene csengetnem és majd kinyitja az ajtót. Hittem, jó szomszéd vagyok. Cinikus, de türelmes.

Néha azt gondoltam, valóban nála vagyok. Bíztam abban, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot és bármikor bemehetek hozzá. Talán, ha nincs otthon meg is várhatom. Aztán eszembe jutott, hátha hallja, hogy létezem. Voltam harsány, nagy hanggal és még nagyobb akarattal, hátha letekint rám az emeletről és észreveszi, hogy a földszinten én lélegzem.

Igen, ez sokszor eszembe jutott.

Aztán arra gondoltam, vajon csalódott-e bennem? Mit gondol majd rólam, ha kinyitja az ajtót. Bánatot okoztam? Azt mondja majd, megbuktam? Hogy történjen bármi, tegyek bármit, tévút volt ez az egész? És mondhat majd bármit. Mondhatja, hogy rossz voltam, haszontalan és számtalanszor eltévedtem. Egyetlen dolgot azonban nem mondhat majd sohasem, hogy nem ismert engem.

Sokszor eszembe jutott, mit mondanék neki. Mennyi mindenért okolnám és számonkérném, lennék könnyek között a Szomszédom és életem bírája. Beszélnék neki a könyörületről, melyből alig kértem, mégsem kaptam, nem azt adta, mást kaptam.

De aztán rájöttem, emelt fővel, dacosan mégsem vitatkozhatnék Istennel. Szeretnék inkább egy függőágyban heverni mellette csendesen és nézni Őt, miközben arra gondolnék, mennyi imám volt, amit nem mondtam még el.

Majd egy szörnyű éjszakán, amikor tehetetlenül a padlón hevertem megértettem, hogy Isten nem lehet sem fent, sem én nem lehetek a földszinti szomszédja. Mert ott van velem a padlón.

Ott ül mellettem, ott létezik lent, egészen lent, ahol elbukva megérkezem.

Ott az elképzelhetetlen mélységben végre rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy nem lehet fent, mert mindig lent vár rám.

Ott fekszik mellettem némaságban és minden reggel megkapom a könyörületét. Ott van a napfelkeltében, a napnyugtában, anyám görbülő kezében, a gyermekeim szemében, a gyászomban, a vágyamban.

És igen, sokan mondják, nem látják Istent. Nézz le. Annyiszor tagadjuk, küldjük el, üldözzük és kiáltunk. De nem szól, csak hangtalan érkezik, egyre közelebb. Újra. Újra. Újra. Majd azt érzed, már ott van melletted. A padlón. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis