#nem válaszolsz

[verzek-csenben-elek]

Furcsák az emberek...

Viccelődnek olyan dologgal ami neked lehet egy fájó pont...

De ha te egy idő után besokallsz és úgy döntesz, hogy válaszolsz egy olyan dologgal ami esetleg neki egy fájó pont...

Az már nem annyira vicces...

Hogy is van ez?

[csacskamacskamocska]

Az éjszakák szarabbak

Nem a valóság, hanem az elszabadult elme okozza a problémákat meg a fájdalmakat. Ezt éjjel megélem. Nappal tudom kontrollálni meg nappal van mihez/kihez nyúlni. Tegnap megint vagy másfél órát beszélgettem főnökhaverral. Mesélt a saját terápiájáról, abból sokat tanultam. Jókat mondott nekem, jókat mondtam neki.

Amúgy is nehezen tartom pórázon a depressziómat és szinte rettegéssel tölt el a pillanat amikor óvatlanul ott állok, és egyszercsak értelmetlennek látok mindent. Mindent és bármit. A terveimet, a másokhoz kapcsolódó jó vagy rossz érzelmeimet. A befolyásolhatatlan jövőt. Értelmetlennek látom az egész életet, minek is csinálni bármit vagy küzdeni bármiért. Ezek a pillanatok félelmetesek és igyekszem elkerülni. De az elkerülés nem lehet az, hogy kompenzálok és túltolom a célokat és a terveket, hogy ne érezzem a dolgok értelmetlenségét, és emberek sem lehetnek célok. Se gyerek, se szerelem, se semmilyen rajtam kívül levő dologba nem helyezhetem ki az élet értelmét. Pedig az sokat könnyít ám.

Alkotó ember nincs olyan, aki felszínes. Soha nem is volt. Sikeres ember van, még korszakos, meghatározó is, mert a világ igénye összetett.

Terápia hozadék: Meséli főnökhaver, hogy a pszichodrámán olyan kérdéssel kell menni, aminek az az eleje: HOGYAN.... És meséli, hogy még nem tudott kérdést megfogalmazni az őt leginkább foglalkoztató dologról, a nőről akivel nincs együtt, de kitölti minden gondolatát. Mindenféle szirszar dologgal foglalkoznak, ami jó meg hasznos, de vége lesz a terápiának úgy, hogy nem tudja egy kérdésben megfogni a problémáját. Ezen gondolkodtam, hogy mit kérdeznék. Mármint milyen kérdést tennék fel, amire a pszichodrámán "választ" kapok. Ezek nem válaszok, nyilván, talán paradigmaváltás. Érdekes amikor szerepcserében válaszolgatnak. Felteszed a kérdést valakinek, akit megszemélyesít egy résztvevő, aztán helyet cseréltek és válaszolsz magadnak, aztán ugyanazt megkérdezed magadtól.

Arról is beszéltünk, hogy aki a problémáit alkohollal vagy narkóval gyógyítja, annak milyen mélységesen értelmetlen hülyeségnek tűnhet ez a meló, amit beleteszünk abba, hogy ne csak túléljük a traumáinkat, hanem megértsük magunkat és megoldjuk, hogy többet lehetőleg ne kerüljük hasonló szarba, hanem még idejében lássuk a saját és más szar működését. Még az előtt, hogy belekerülnénk az örvénybe. Tanulni jó kommunikációs megoldásokat, az már hab a tortán. De ez most nem annak az ideje. Ki kell heverni valamit, amit mi magunk csináltunk. Melós, és az ember szánalmasnak érzi magát. Hiszen úgy tűnik, másoknak ez csípőből megy. Az ember egója még a saját gyógyítását is szabotálja annak érdekében, hogy ne látszódjon szánalmas hülyének.

Megyek, felrakom az új függönyöket. Csipesz, csipesz, csipesz, az ilyen monoton dolgok tök jók.

[csakszavak]

Ha már tényleg nem érdekellek és nem válaszolsz az üzeneteimre, miért nézed a sztorimat?!

[pajjorimre]

Téged érnek inzultusok, amiért nem (a jelenlegi tarsadalmunk szerint definiált) értelmiségi munkát végzel? Nagyon szeretnék a jövőben pékként (nem fancy hipster pékség nyitása végett) dolgozni és a programozást magam mögött hagyni, de félek, hogy saját magamat tenném tönkre lelkileg pl. az olyan gondolatokkal, hogy "már nem érek annyit". Plusz érdekesség, hogy csak saját magamat minősítem le állandóan ilyen módon, másokat sosem.

Köszi ha válaszolsz!

Üdv, egy nulla nótos 34 éves perszóna

Nem. Vagy csak nem mondják. De ha mondanák se érdekelne. A tekintélyelvű társadalomból nekem már rég elegem van, szóval ha mondaná is bárki, leperegne. Kiröhögöm és odébbállok. Elég sok cél szerepel az életemben, de a másoknak való megfelelés nincs köztük. Ha pék akarsz lenni, legyél pék. Az alapok megvannak, programozni bármikor visszamehetsz, ha mégse jönne be.

[newlifeprojects]

nem poll, de örülnék a válaszoknak:

Ti, akik alkalmanként vagy rendszeresen kábító-/tudatmódosító szereket használtok, el tudjátok nekem mondani pár sorban, hogy mégis MIÉRT? (azon túl, hogy "mert az jó" - ezt gondolom én is, de a mögöttes okokra lennék igazán kíváncsi.)

köszi, ha válaszolsz :)

[your-blood-is-my-drug]

"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."

"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"

11.13

[anonympeople]

Megismertelek és már nem szükék a hétköznapok. Tudom, tudom ez nagyon közhelyes. Mióta megláttalak a pult másik végén állva, ahogy a sokadik rövideddel küzdöttél, azóta nem tudlak elfelejteni.

Szép lassan hétről hétre többször jöttél és egyre többet beszélgettünk.

Nekem ezt nem szabad, nem helyes amit teszek, de mégis annyira boldoggá tesz. Bejövök dolgozni és csak arra várok mikor lépsz be az ajtón, ha elmész pedig arra, hogy visszaírj.

Ma voltál bent, de már nem olyan voltál mint ezelőtt. Kedvtelen és zárkózott… Három napja nem válaszolsz az üzeneteimre és olyan mintha egy pici részemet most elszakítanák tőlem.

Ismerős érzés mert estem már át szakításom. Együtt sem vagyunk, még barátoknak sem nevezném magunkat, csak két idegen. Mégis most a legnagyobb fájdalmat okozod nekem te kedves idegen…

[erosnekszulettem]

Nem kell folyton harcolnod van úgy hogy néha abba kell hagynod a harcokat...

A szerelemben nincs büszkeség a szerelemben nincs egó nincs semmi más csak érzelmek ha egy szerelem miatt mindezt nem tudod férretenni akkor az a szerelem nem valódi ha szeret keres ha szereted válaszolsz és mindent helyre lehet hozni ha valóban helyre is akarja hozni az ember minden más rizsa a büszkeségről az én nő vagyok ő a férfi keressen ő egy nagy baromság a szerelem nem nézi mindezt ha két ember szereti egymást nincs ilyen szerintem... szeretnék ebben hinni legalábbis...

Remélem felérsz a csúcsra még ha nélkülem is nem tudom mikor foglak tudni elfelejteni... vagy hogy elfoglak e tudni egyáltalán... régen nem fogsz már rám emlékezni mikor én még tisztán fogok rád...

Tudni kell abba hagyni a harcot az önmarcangolást épp itt az ideje letennem a fegyvert...

[flowerstargirl]

-ez is csiklint?

válaszolnék de belém hatol

-mért nem válaszolsz?

erre ajkaim válaszra nyílnak

de szavak helyett csak

nyögésre futja

[hobbygilda]

Szeretettel bárkinek bármikor bármilyen alkalomra

Életed bizonyos szakaszában egyszerre kell majd kézben tartanod egyszerre nem igazán kézben tartható dolgokat, de ezzel sem lesz semmi baj. Az ovistársak, osztálytársak, csoporttársak, kollégák, rokonok, barátok, szomszédok, közös képviselők jönnek-mennek majd, némelyikük problémájába hol túlzottan belelátsz, hol nagyon nem. Kérni fognak dolgokat szüntelen. Te igyekszel megadni nekik. Mérlegelsz, átadsz és ellenállsz. Lesz, hogy belebuksz.

A belső szobád, irodád, asztalod, fiókod leghátsó fiókjában lesznek vállalhatatlan dolgok – hol a polgári és emberi jogok, hol csak a legbelső világod mércéjével mérve vállalhatatlanok. A külső irodádban majd talán nem is tárolsz semmit. Nem mindig fogod tudni, mit hová rejtettél el magad és a világ elől, mit hazudtál kinek, hazudtál-e testvérednek, felebarátodnak, magadnak, ha egyáltalán, vagy csak tudatmódosított külső és belső életed folyik egymásba egyedi és megismételhetetlen módon, és amelyről akkor majd azt hiszed, biztosan mással is előfordult már, biztosan más is megérti, én biztosíthatlak: nem fordult elő mással és nem fogja megérteni. A hetes buszon lehet probléma, ami a százhetesen nem az, a második emeleten meg se kottyan, amibe a hetediken belehalsz, és viszont.

Nem minden út végén vár téged a nagy varázsló, hogy szívet, észt, bátorságot, aranyesőt, boldogságot, egészséges testet, hozzá többé-kevésbé egészséges testképet adjon neked ajándékba. El kell venned. Ha nem tudod elvenni, együtt kell élned azzal, ami van. Nagy varázslók, kis energiabefektetéssel és nagy hatékonysággal dolgozó magánéleti kócsok, tökéletesen beállított közlekedési lámpák, valamint ideális gyalogosok a valóságban nem léteznek. Minden ember halandó. Szókratész halandó. Szókratész ember. A közös képviselő, a szomszéd, de még a büdös ember is ember. A viszonzott és kiegyensúlyozott párkapcsolatnak nincs saját bejáratú istene, és egyik isten sem adja azt ingyen – ha adja egyáltalán. A szemészeten, a nőgyógyászaton, az urológián és a temetkezési vállalkozónál sorszámot kell húznod, és ki kell állnod a sort. Ha mégis előre engednek, ne bízd el magad. Van, hogy te temetsz majd másokat, de a végén, ha szerencséd van, téged temet el valaki. Értékeld a test dolgait, de ne értékelj túl egyetlen tökéletes testrészt és egyetlen tökéletesen működő belső szervet sem. Elmúlik. (Ugyanakkor kiegészítés: szeresd a testem, bébi, végtelen maraton.) Ne gondolj túl sokat a halálra, de minden sorban álláskor, minden hetes buszon és minden konyhaasztalnál számolj vele.

Nem minden konyhaasztal alkalmas baráti és párkapcsolati beszélgetésekre. Nem minden konyhaasztal szögletes. Nem minden konyhaasztal kerek. Nem minden villamoson leszel majd képes kéretlen sms-ekre válaszolni, és ha válaszolsz, nem mindig leszel képes a passzív agresszió mélységes mély kútjának kávájára felmászva visszakapaszkodni a kintbe pusztán a szavak erejével. Nincs minden szónak ereje. Felejtsd el emberi kapcsolataid átláthatóságát. Kapaszkodj erősen, hogy beléd is kapaszkodhassanak. Idegen emberek írásos üzeneteit ismerős buszokon ne olvasgasd, ismerősökét is csak korlátosan és inkább titokban, bonyolult és átláthatatlan életüket ne véld átlátni és megfejteni.

Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a talált tárgyaknak. A távolságot mint üveggolyót nem kapod meg sem a kormányablakban, sem a körzeti orvosi rendelőben. Bátorságot, boldogságot se zárjegyes, se zárjegy nélküli dolgoktól ne remélj. Úgy általában remélj nyugodtan, de ne mindig. Amikor nem kell majd remélned, azt nem fogod tudni előre, csak utólag. Meg fogsz lepődni. Mindig meglepődsz majd, és mindig rosszul fog esni. Lesz, hogy egy túlzottan megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor munkahelyi, üzleti környezetedben munkahelyi, üzleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz, hogy egy munkahelyi, üzleti környezetben megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor magánéleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz majd, hogy barátod egy munkahelyi prezentáció valós ideje alatt szembesít írásban az élet feloldhatatlan ellentmondásaival, és lehet, hogy egyszer szóban kell elmondanod mindazt, ami leírva sokkal inkább tűnt elmondhatónak. Lesz majd, amikor az egészből – értsd: hetes busz, kapaszkodó, külső és belső iroda, közös képviselő, hetedik emelet, konyhaasztal stb. – semmit nem értesz.

Lesz, amikor sem munkahelyi, sem magánéleti ember nem leszel, hanem csak egy darab kiköpött szar leszel, de ne add fel soha az álmaid. Apropó. Nem mindig fogod érteni az álmaid, ám ettől azok nem kevésbé lesznek érdektelenek más, érthetetlen álmokat álmodó emberek számára. Lehetőség szerint ne oszd meg másokkal az álmaid. Vagy ne állítsd nyilvánosra mindig.

Szaniszl�� Judit

(megjelent a Józsefváros Újságban 2023 júniusában)

[bluestrawberrycoffe2]

Életem új szabálya

Nem írsz egy hétig? = Tiltás

Nem válaszolsz miután matcheltünk? = unmatch, tiltás

Nem tudsz egy kérdésre válaszolni? = ignorálás

Ha ez működik, én leszek a geci úgyis.

De FASZOM KI VAN MÁR.

[verzek-csenben-elek]

Azt mondják akiket egymásnak szánt az ég megtalálják a másikat..

Sokáig nem hittem ebben..

Aztán jöttél TE.. A semmiből.. Amikor már teljesen feladtam..

Kilométerek választanak el minket egymástól.. Mégsem vágyunk másra..

És ha néha megkérdezik, megéri ennyit utazni egy hétvégéért?

Te csak mosolyogva válaszolsz, hogy mindennél többet ér.. Hiszen olyankor haza mész..

Ők nem tudják, hogy minden nap küzdünk a napért, mikor már nem kell felszállni többet a buszra, ami elvisz tőled..

A napért mikortól már nem lesz több búcsú, csak minden éjszaka egymás szemébe nézve egy jóéjt csók..

[csacskamacskamocska]

Társkeresőcskék 2.

Érdekes helyzet teremtődött. Vele ismerhettük egymást egy korábbi munkahelyről, de szerintem nem ismertem vagy nagyon elkerültük egymást, mert annyira jóképű (az én fogalmaim szerint), hogy emlékeznék rá. Másik fasziról három levélből kiderül, hogy egy arrogáns fasz. Őt el is engedem, arrogánskodjon tovább, biztos talál valakit, hiszen én is remek alany voltam, amíg remek alany voltam. A harmadik, azzal van vagyis lenne közös érdeklődés, tényleg egész felvillanyozott a dolog, hogy ha szerelem nem is lesz belőle esetleg, de milyen fasza beszélgetni valamiről, ami mindkettőnknek szívszerelme. De nem akar beszélgetni a hobbijáról. Gondolom, nem tetszik neki a stílusom vagy valamivel úgy van (ahogy másokkal én), hogy oké, a fotón vonzó, de valójában nem érdekel. Őt is elengedem. illetve én rendesen el szoktam köszönni, némi magyarázattal esetleg. Ez ilyen karitatív dolog, nevezhetjük tiszteletnek is a másik ember felé.

Vannak egyébként a megfáradt, kiégett agresszívok, akik már az adatlapra is valami olyan szöveget tesznek, hogy "úgyse itt találom meg" vagy menj a picsába, ha ilyen vagy meg olyan. És minek vagy itt, ha nem válaszolsz? Nem kötelező válaszolni.

Logannak meg majd lesz egy hálás kis nője, valami egyszerű lélek kéne neki, akinek az élete közepe, hogy tisztán tartja a házat, a szexuálisan kielégületlen asszonyoknak úgyis az a hobbija, öntözi a virágokat, úgy se tudja jól csinálni, de majd megszokja, hogy nem elég jó, és Logannak csak valami homályos emléke marad arról, hogy valamikor mást szeretett volna. Hogy volt kreatív is meg vezető, és ezekért néztek fel rá, nem azért mert naponta négyszer a seggét is sterilre mossa. Eh, semmi közöm hozzá. Ezek tényleg már csak ilyen hülye fantáziálások, amik azért kellenek, hogy ne bántsam őt, hanem csak azt lássam, hogy semmi sem lehetett volna. Én ebbe nem illek bele.

[fuckinglove77]

Csak ülj közelebb...

Mondd el mit érzel, fogd meg a kezem, bújj hozzám.. Anélkül, hogy bármit is mondanék vagy kérdeznék tőled.. Érezni szeretném, hogy valóban fontos lehetek neked, és nem csak a szar kérdéseimre válaszolsz, ahogyan azt hallani szeretném..

Esős időben összebújva aludni... Lehet csak erre vágyom..

És látod? Nem kértem még puszit az arcomra, számra.. és hogy miért? Anélkül kell érezzem, hogy mi vagyok számodra.. Nem csak egy teszt, hanem az, akit akarsz egy picit...

-R-

[azalmodozoangyal-818]

Jelenleg nézhetsz kattantnak, de sajnos ilyen vagyok, utolsó percig küzdök.Igazából fogalmam sincs mi történik most, jelenleg nagyon kavarog bennem minden. Ha normálisan gondolkodnék és nem dobtam volna el a saját határaimat, akkor jelenleg nem tepernék utánad, mert megakarom oldani és ahogyan anno fogalmaztad, próbálok hozzád "csiszolódni". Nem vagyok tökéletes, rengeteg hibám van, de melletted hajlandó vagyok bármin változtatni. Folyton attól féltem már a legelején is, hogy nem leszek elég, de mint kiderült pont hogy sok vagyok. De nem tudtam hova tenni azt ahogyan egyik napról a másikra bumm elridegültél és nem kommunikáltuk le a dolgokat aztán gondolom én túlagyaltam és emiatt félrecsúszott. Fogalmam sincs mi játszódik le benned vagy hogy hova tart ez, de vártam sokat mér amiről talán nem is tudsz és képes vagyok most is 1-2 vagy mit tudom én mennyit várni, csak tudjam hogy megéri e. Nem tudom hogy hova lyukad ki ez az üzenetem, de bárhogy is lesz elfogadok bármit. (Nem tagadom annak örülnék a legjobban ha maradnál) Viszont szeretném ha lekommunikálnánk ami most van vagy ahogyan döntesz. Ennyit akartam, nem tudom válaszolsz e vagy nem..

[falfirka]

Nem válaszolsz. Nem keresel.

Azt hiszem ez egyértelmű. Apránként elengedlek.