#nem vagyok el?g j?

[donb]

gasztrohelyesírás

Ha már fílo, jut eszembe egy régi poszt:

Csezáre salátája

azt meséltem már itt tumbleren, hogy matekérettségin megbuktam és pótérettségin mentem át kettessel???? :D:D:D:D (beneipeter posted this) valahogy nem vagyok meglepve (don B reblogged this) gondolom azon annál inkább, hogy gimiben híresen jó helyesíró voltam, kb iskolaelső, velem példálóztak. nem tudom, hova lett ez a képesség, vagy a mezőny lehetett olyan gyenge? (peteranna reblogged this)

Valahogy úgy van, hogy a magyar közoktatás kábé addig képes behatolni a magyar helyesírás szerencsétlenül összenyelvtanozott dágványába, hogy hülye papagáj, de röhejes bagoly, meg hogy tízen voltak, de tizenketten voltak (ceterum censeo, tiltsák be az í, ú, ű betüket, hosszú felső nyelvállású magánhangzók márpedig nincsenek (na jó, nem bírnak értelemmel)).

Akinek az agyberendeződése lehetővé teszi ezeknek a besulykolandóknak (mindig meg kell nézzem a szótárban, ly-jel van-e a sulykol) viszonylag mérsékelt keservek árán való elsajátítását, az lesz a „jó helyesíró”. Középiskolai szinten. Aztán akit szerencsétlensége professzionális szöveggyártóvá teszen, fültövét vakarva toporoghat az egybe-külön írás (jól néz ki, mi?), az ilyen-olyan agyonbonyolított tulajdonnevek, a mint előtti vessző meg a többi cizellált hókuszpókusz labirintusában. Már ha érdekli egyáltalán szövegeinek a helyesírási szabályzathoz való viszonya.

Szegény Péter Anna pechjére megakadt a szemem egy Malackaraj-poszt címén. A Cézár vajon mi? Ahogy Annának evidens, hogy az a saláta, amit a magyar vendéglősök fölszolgálnak, nem az a saláta, nekem az volt ránézésre egyértelmű, hogy a Cézár saláta – így, ebben a formában – nem lehet ételnév (az aktuális helyesírásikézikönyv-állományhoz rigorózusan ragaszkodva nem lehet).

Kitérő: Ha megnézzük a dolgozatot, jellegzetes helyesírási képet mutat. A jó helyesírású magyar újságíróké ilyen. Ők azok, akik álmukban sem írnák hosszú második i-vel a mindig-et, és azt is tudják, hogy a muszáj j-vel muss sein. Viszont az és előtti vesszőt már csak hetven-nyolcvan százalékos aránnyal szokták eltrafálni (meglocsolom vele a leveleket[,] és parmezánt forgácsolok rá). Bizonyos „kurta” főmondatok és mellékmondatuk közé is el-elfelejtenek vessztőt tenni (emlékszem[,] amikor még olvasni se tudtál; azt beszéljék[,] az Aranyhalba’ büdös az étel). És sokkal kevesebb sikerrel szoktak megbirkózni a bonyolultabb összetett szavakkal. Kevesen tudják a mozgószabályokat, na. Például, hogy a római saláta levele, az rómaisaláta-levél. De vissza a salátához!

Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy az az étel, amit a Malackaraj Cézár salátának nevez, talán Julius Caesarról kapta a nevét (nem róla kapta). Vagyis egy tulajdonnév van benne. Elég G. Bogár Edit cikkébe (Személynevet tartalmazó ételneveink 1. rész, 2. rész) beleolvasni, hogy lássuk, a személynevet tartalmazó ételnevekkel meglehetősen összevissza bánnak az étlapok (a főúrnak vagy a főszakácsnak ritkán jut eszébe korrektor után nézni), de ha hiszünk a helyesírási szótáraknak, követhetjük az analóg példákat: Esterházy-rostélyos, Újházi-tyúkleves, Gundel-palacsinta, Mozart-kugli, Cumberland-mártás, Worcester-szósz, Sacher-torta, Rákóczi-túrós stb.

Vagyis Caesar-saláta.

Hacsak nem gondoljuk, hogy ez a név már köznevesülve van, mint a dobostorta, a székelykáposzta vagy a zserbószelet. Akkor pedig cézársaláta.

Vélhetnénk (vélhetnők) azt is, hogy az a cézár abban a salátában foglalkozásnév: diákcsemege, gulyásleves, hentesborda, parasztkolbász, pásztortarhonya, vadászfelvágott, sőt! császárgomba, császárhús, császárkörte, császármorzsa, császárszalonna, császárzsemle stb. Akkor is cézársaláta.

Salátánk azonban nem Juliusról, a cézárról kapta a nevét, hanem egy olasz származású vendéglős, Cesare Cardini keresztnevét őrzi. Cardini az Egyesült Államokban és Mexikóban működött, úgyhogy Cesare, César és Caesar formában is találkozhatni a nevével. Ahogy nézem, az angolok, németek, svédek, hollandok a Caesart használják a saláta nevében, a franciák, spanyolok a Césart, az olaszok persze a Cesarét.

Namost, használhatjuk akár az angol, akár az olasz, akár a spanyol keresztnevet, sőt a magyar Cézár keresztnevet is, mindenképp nagy C és kötőjel a „szabálos”: Caesar-saláta, Cesare-saláta, César-saláta, Cézár-saláta. (A Malackaraj mentségére legyen mondva, a Google fordítója az angol „Caesar salad”-ot „Cézár salátá”-nak fordítja, nagy C-vel, különírva, statisztikai alapon valószínűleg.)

De legjobb, ha nem gatyázunk, és köznevesítjük: cézársaláta.

Eszmefuttatásunkat ezzel befejezettnek nyilváníthatnánk, de! Ismerjük be férfiasan, hogy a kötőjeles írásmód melletti érvelésünk nem valami izmos, valójában egyetlen (tekintély)érven nyugoszik, azon ti., hogy nem találtunk helyesírási szótárainkban olyan tulajdonnevet tartalmazó ételnevet, amibe a szótárszerkesztők ne írtak volna kötőjelet. De ha jobban megnézzük a tulajdonnevet is tartalmazó különféle neveket, megnevezéseket, találhattunk volna más analógiákat is. Biztos, hogy a Jókai-bableves értelmezése ’Jókai kedvenc paszulylevese’ kell legyen? A Gundel-palacsinta ’Gundel kitalálta palacsinta’? A Rákóczi-túrós ’Rákóczi-féle túrós’?

Vegyük, mondjuk, a márkaneveket. Ha a Fiat autó vagy a Samsung tévé különírandó, miért ne lehetne a Gundel is „márka”? Vagy ott vannak az olyan intézménynevek és intézménynévszerű megnevezések, mint a Jókai Színház meg a Jókai vendéglő. Miért a Jókai-szobor meg a Jókai-regény analóg a Jókai-bablevessel, miért nem az előbbiek? (A földrajzi neveket jobb nem piszkálni: Jókai utca, Jókai-völgy, Jókaifalva, bahh.) De hát ez van, illetve nincs: tételes ételnévszabály nincs. Marad a szótárírókra hagyatkozás, ők meg, úgy látszik, nem a ’Jókairól elnevezett bableves’ értelmezésre hajlanak, hanem a ’Jókai-féle bableves’-re.

Na, hűtsük le magunkat, és együnk egy erdőmesterfagylaltot! Amiben az a szép, hogy a Waldmeister nemcsak azt jelenti, főerdész, hanem azt is: szagos müge.

[eltiron2]

Kibaszott midlife crisis

A múltkor osztálytalálkozó, most meg ez?

Ha jól emlékszem, 4 éve történt: egy körúti étteremben dolgoztam akkoriban. Egyik este az egyik pincérlány bejött hozzám a konyhára, és szólt, hogy egy “hölgy” engem keres. 

A hölgy Juli volt, akivel a 90-es évek közepén kavartam, amikor még huszonévesek voltunk. A “kavartam” ebben a kontextusban a legpontosabb szó a kapcsolatunkra, ugyanis ő az egyik barátommal járt, nekem pedig menyasszonyom volt. 

Juli drága a társaságunk aranyos, halk szavú kedves szüzikéje volt, nagyjából mindenki szemében. Rendeztem itthon egy kisebb bulit, fiúk-lányok összejöttek, megittunk pár sört, játszottunk, semmi különös, Juli drága szólt, hogy nagyon fáj a feje, ledőlne egy picit a másik szobában. Viszonylag korán feloszlott a társaság, mindenki hazament, én óvatosan ránéztem a lányra, hogy mi van vele - természetesen ébren és ruhátlanul feküdt az ágyban és közölte, hogy ideje volt már hogy elmenjen mindenki, mert ő most azonnal szexet akar velem. 

Kicsit néztem, “Juli de hát te szűz vagy”, amire az volt a válasz, hogy “igen és már kurvára unom”. “De hát te G-vel jársz” - volt a következő próbálkozásom, mire kifakadt, hogy “igen, elvisz étterembe meg moziba, este hazakísér és ennyi” - mert hát G rendes katolikus fiú volt (most is az). Szóval a drágám elvesztette a szüzességét és annyira tetszett neki a dolog, hogy konkrétan titkos szeretők lettünk. Rengeteg vígjátéki helyzet keletkezett a dologból, ugyanis (tádámm!) az én menyasszonyom is szűz volt, ráadásul barátnők Julival - szóval mi Noémivel mentünk kézenfogós-beszélgetős randikra, Juli G-vel moziba meg romantikus vacsorákra - aztán éjjel J. jött hozzám kefélni mint az állatok. 

Persze aztán

jöttek az ilyenek, szinte mindenki rájött a dologra - a két érintett kivételével. Ez tartott vagy másfél évig. 

Aztán persze a dolog drámába fordult, a dolog kiderült mindenki számára - Noémi elköltözött Szegedre, Juli pedig meg sem állt Belgiumig - aki velem szakít, az nem szarozik, ugyebár.

Szóval ott tartottam, hogy 2019-ben a “hölgy” bejött a munkahelyemre (soha ne írd ki FB-re, hogy hol melózol) és azóta 1-2 havi rendszerességgel keres, hogy találkozzunk. Mindig finoman leráztam, aztán a múlt héten egy gyenge pillanatomban (értsd: be voltam rúgva, mint a Trabant oldala) kapott el, és én beleegyeztem egy tegnap esti találkozásba. Lebegtette a dolgot, “lehet, hogy nem fog ráérni” - szóval én gyorsan el is engedtem a dolgot és más programot szerveztem magamnak (a fiammal). Aztán pénteken rámírt, hogy “hú, hát akkor tudok menni és szombaton találkozunk”, én meg fioman válaszoltam, hogy “too late”.

Persze azért csinálom ezt, mert szeretnék találkozni vele, de ugyanakkor nem is - tipikus középkorú pasi dolog. 

Juli most 47, hajadon, gyermektelen, és kurvára biztos vagyok benne, hogy nála ez ilyen panic button dolog. Szeretné újraélni a húszéves korunkat, amikor feszes testű, szép fiatalok voltunk és 3-4 órákat szeretkeztünk egyhuzamban, miközben ordított a Smashing Pumpkins, vagy a Nirvana, aztán ittunk egy sört és kezdtük előlről - de ez nem így működik, basszus. Megöregedtünk, ezt én el tudom fogadni, de sok 40-50 körüli nőismerősöm nem. (Jó, a legtöbb pasi sem, ne legyek már szexista).

Annyira kibaszott hosszú lett ez a sztori, hogy még tanulságot sem írok a végére. 

[your-blood-is-my-drug]

A különbség a kettőnk között, hogy te csak átrángattál a poklon, én pedig túl is éltem azt miattad.

[fajhogyegyedulhagytal]

“Mert tudom hogy soha senkit nem tudnék úgy szeretni mint téged,mint most”-mondtam ki miután mindenemet neki adtam.

[pszychoopinguu]

Kedves "anya" és "apa".

Miért kellett úgy dönteni, hogy életben hagytok? Anya miért sétáltál ki a kórházból? Apa te miért nem tudtál nagyobbat ütni?

Átkozom a születésem napját, gyűlölöm az életem, és ti nem segítettek nekem sohasem.

[xxxsavagebitch]

Miattad rászoktam a cigire, te pedig mással táncolsz..

[bukott-angyalok-hercegnoje]

Mindig is ő lesz...

a Nap, a Hold és a csillagok..

[bb0919]

Soha tobbet nem ir

Soha tobbet nem mondja hogy szeret

Soha tobbet nem lesznek Joejszakat szivem vagy joreggelt üzenetek

Soha tobbet nem fog hivni

Soha tobbet nem fog aggódni ertem

Soha tobbet nem fog olyan cukit irni amitol egesz nap mosolygok

Soha tobbet nem bujhatok hozza

Soha tobbet nem csokolhatom

Soha tobbet nem foghatom a kezet

Soha tobbet nem lesz velem flegma istenem meg azt is szerettem ha flegma volt velem mert az is o volt

Miatta volt egy kis onbizalmam es kezdtem magam elfogadni

De ahogy elhagyott mindent elvett belolem

O valószínűleg elvan nelkulem nem erdekli mi van velem

En meg minden este jobban ossze török es arra gondolok remelem jol van.

Egyutt terveztük a nyarat

Az életünket

A gyerekeket a nevüket

Most meg itt hagyott ezzel a kis világgal

Egyedul hagyott .

Valószínűleg te nem gondolsz ram

Neked semmit sem jelentettem

Te elvagy nelkulem

Nem erdekel teged hogy mi van velem

Barcsak ne lett volna ez velunk

Barcsak meg tudtuk volna beszelni es oldani

Remelem azert meg keresni fogsz.

Nagyon vigyazz magadra!

[elnemmondottszavak15]

megfogadtam, hogy az iskolába nem fogok sírni de valahogy sosem jön össze

[julius12]

életemben nem gondoltam volna

de faszom..

szerelmes vagyok

Beléd.

[sly-ug]

Nem sok mindennel lehet alapjáraton fel idegesíteni... De mikor valaki velem beszél aztán egyik pillanatról a másikra nem figyel rám az kifejezetten felbasz...

[your-blood-is-my-drug]

Célok

Az emberek mindig azzal jönnek,hogy célok nélkül nem fogom vinni semmire. De hogyan legyenek céljaim, ha egy éve ilyenkor azt terveztem, hogy ma már nem leszek itt, és ma azt tervezem, hogy jövőre már nem élek?

[pszychoopinguu]

Sírni

Mert fáj a világ logikája. Sosem fogom megérteni, hogy miért mindig a jókkal basznak ki.

[blacksoulghost]

Csak mondd meg: Mennyivel kell jobbnak lennem?

[bukott-angyalok-hercegnoje]

Vajon fogok tudni szeretni mást, rajtad kívül..?!

[blackroose666]

bírni az el nem múló fájdalmat, meg győzni magam, hogy tudom irányítani és nem a hang az, ami beteggé tesz