#nesze neked

[anyadisszeretne]

Hivatalosan is jön sőt rohamosan következik azaz évszak amikor belédszerettem. Bevallom őszintén kicsit sírhatnékom is támad, mert ennek már 4 éve és én azóta is rendíthetetlenül szeretlek és mindennél jobban akarlak. Ezaz évszak sok mindent mond, ez a halál évszaka ilyenkor minden megfagy s mégis az én szívem akkor ott decemberben olvadt fel igazán.

Nesze neked tél, megfelel?

[starmythelonesurvivor]

Ma fotózkodtam az összerakott tündérjelmezben, összevarrtam egy malacrózsaszín kertész overált az alapnak, nesze neked mome, már jelmeztervem is van. Kifestettem magam ilyen gél szerű csillámos bizbasszal, nem jön le. Az arcomról nagyjából levakartam, de a mellemen meg a karomon még ott van, meg annyira volt jó a háromszori zuhanyzás, hogy olyan tájékra is ment, amit nem neveznék néven. Igazi csillámlotyó vagyok. Így jöttem Pestre. Most hogy le vagyok fogyva, élvezem hordani a ruháim. Feljöttem egy barátnőmhöz, nincs kedve fotózni, de erőszakoskodom, hogy muszáj, nagyon akarom a felvételiket, az egyiknek sikerülnie kell. Szinte folyamatosan sírhatnékom van, könnyezek, nem tudom mi bajom van, nem vagyok valami kiscsattanóan boldog. Nincs kedvem N-hez sem, és bánt, hogy nem jó barát vagyok. Anyám most megint a napos oldalra került. Pénzt nem ad, de inkább elkölt rám kétszer annyit. Válasszak magamnak márkas cipőt, de igazából ő választ, meg jövő héten lemehetek velük a Balatonra. Végül is…körbe tekerhetem hétvégén a tavat, egy kis kikapcsolódás lenne.

[csacskamacskamocska]

Szedjetek D vitamint!

Egyre gyanúsabb ez a dolog, hogy a táplálkozás befolyásolja a gondolkodást, a gondolkodás a cselekedeteinket, amik aztán behúzzák az embert egy spirálba.

Valamiket hallgattam mostanában ezzel kapcsolatban, de amúgy evolúciósan is teljesen megmagyarázható. Ha hiány van a szervezetben, egyes biokémiai dolgok nem fognak megfelelően működni. Ha valami hiány miatt fáradt vagy és életunt, akkor mondhatja bárki, hogy menj és szerezz örömöket és jobban fogod magad érezni. Ha nincs üzemanyag, az agy összehúzza a test működését – képletesen – és az üzemanyag nem csak a kalória.

És az elhízás! Egyszer régen, minden tudományos képzettség nélkül azon gondolkodtam, hogy miért elhízottak sokszor azok, akiknek nincs pénzük. Néztem valami TV riportot (olyan iszonyatosan rég volt, hogy még volt tévém és pazaroltam rá időt) amiben rettenetesen szegény emberek beszéltek arról, hogy nincs pénzük ételre. A nő, aki beszélt jelentősen elhízott volt. A kisfiú, aki beszélt arról, hogy csak zsíros kenyeret esznek, ő nem volt elhízva, de sovány sem volt. Hogy lehet elhízott valaki, akinek nincs pénze ételre? Akkor az a gondolatom támadt, hogy folyton éhes lehet. Folyton eszik. Zsíroskenyeret, mert az van, kólát iszik, mert akkor az olcsó volt, cukros teát, cukros zsíroskenyeret, szalonnát (az is olcsó volt mint a szemét), és a teste elraktározza és sóvárog, hogy nem ezt akarta, hol a hús, a gyömölcs, a zöldség? Éhes, éhes, éhes! Adj ennem! Nem érted? Adj ennem! Éhes, éhes!

Mostanában olvastam, hogy az 'íz" érzékelés az egész bélrendszerben működik, nem a szájra korlátozódik. Nyilván ez is egy elvont fogalom, mert a vékonybelemmel nem fogom érzékelni, hogy milyen jó kis brassóit ettem, de a bélrendszerünk nem csak a baktériumflóránk miatt élő dolog, hanem maga a bél is érzékszerv. Érzékeli, hogy megkapja-e a megfelelő tápanyagot és tiltakozik az ellen, ami neki nem ízlik. És amíg nem kapja meg amire szüksége van, addig jelez és az aggyal együtt küldi a jeleket, hogy „Éhes! Éhes!” Na, így megelőztem a koromat. Szóval az életmódváltás valószínűleg ezért is fontos a fogyáshoz. Elkezdesz magadra figyelni, hogy mit kívánsz valójában. És persze leteszed azokat, amikről amúgy is tudod, hogy nem tesz neked jót, úgy általában véve rohadtul egészségtelen. Nem a kajára kell figyelni, előírt diéta szerint étkezni, hanem arra, hogy a szervezet mit szeretne. Ő jobban tudja. Ki vagyunk ebből vezetve, és nem igazán ismerjük az arany középutat mert egyik oldalon a mindenben cukros, minden műanyag, minden moslék étkezés van, a másik oldalon meg a táplálkozási guruk a maguk képzetlenségével és téveszméivel és egyetlen, mindenkire alkalmazott megoldásukkal. Akinek meg nincs pénze, az nyilván nem tud életmódot váltani mert a másik életmódra sincs pénze. :(

Az elgondolásomat amúgy alátámasztja az a kísérlet is, hogy ahol a gyerekeknek megengedték, hogy szabadon döntsenek arról, hogy mit esznek, az első hét a teljes édességdömpingben telt, majd ezután elkezdtek a gyerekek kiegyensúlyozottan enni mindenfélét. Magyarországon nemrég vezették be több iskolában, hogy a gyerekek szabadon választhatnak többféle ételből. Állítólag sikeres, sokkal kevesebb a maradék és a gyerekek is elégedettebbek.

Egyszer beszélgettem erről egy tudóssal is, aki azt mondta, hogy azért nem tudjuk abbahagyni az evést akkor amikor elég, mert egyrészt az evés élvezetet okoz, amire az ember rá is van állva, hogy minél bonyolultabb íz-illat és látvány gyönyöröket hozzon létre, másrészt társas kapcsolatainknak a része a közös étkezés, ami nem mindig arra az időpontra esik, amikor éhesek vagyunk, és még akkor nem is beszéltünk a jutalmazásról amit gyerekkortól kezdve építgetünk – ha jó voltál, nesze egy kis csoki –, és a pszichés terrorról, – ha nem eszed meg, nem szeretsz/pazarló vagy/finnyás/bezzeg...!

Az evéssel gyakran helyettesítünk dolgokat. Főleg az alvást, pihenést. Mert a pihenést nem engedjük meg magunknak, de addig nyugtunk van, amíg eszünk, akkor szabad szünetet tartani. Az evés letompít, elálmosít, plusz a teltségérzet akár kényelmetlen is lehet, ami tompítja az érzelmi fájdalmakat. A vásárlás-ételkészítés-evés-ürítés kitölti az időt, amikor aludhatnánk, vagy ne adj isten szórakozhatnánk, kiteljesedhetnénk valamiben. Pótcselekvés.

Az ember bonyolult lény, ahogy minden élőlény az, csakhát elefánt még sosem voltam. :) Mindenkinek a biokémiája/biofizikája is egyedi, akkor is, ha vannak benne általánosságok. A kalóriabázis legnagyobb csodája nem a kalóriaszámolgatás, hanem az, hogy ha számolod a kalóriákat, akkor rá vagy kényszerülve arra, hogy tudatosabban fogyassz. Semmi sincs kizárva, csak mégis át kell gondolni, hogy kell-e az neked, ha mást meg nem ehetsz miatta.

A D vitamin amúgy úgy jön ide, hogy a hajam miatt kezdtem el szedni, de a következménye az lett, hogy energikusabb lettem és kisimultabb lelkileg. Hozzáteszem, a fodrászom azt mondta, akármit is csinálok, folytassam mert szerinte jó. Hát, jó. :)

[gregpostok]

Nesze neked Bekescsaba-Zeg

[azsofiaa]

Gratulálok magamnak.. megint elhittem hogy valaki fontosnak tartja az érzéseim és megbízhatok benne. Nesze neked érdekbarátságok:)

[azotodik]

Agyfasz

Meg kellett újítani a kisgyerekes bérletet (fél évente lejáró, arcképes bérletigazolvány), amihez a kormányhivatal határozata szükséges, hogy jár a GYES/GYED/stb. Ezt az igazolást az ügyfélkapun kapja az ember, elektronikusan. A határozatot csak bemutatni kell a bérletpénztárban (nem kell eredeti, nem másolják le, még csak át sem kell adni, csak RÁNÉZ a dátumra az ügyintéző). Az ember elfárad az egyik még megmaradt bérletpénztárba, ahol közli az ügyintéző, hogy az elektronikusan küldött határozatot nem tudja elfogadni olyan módon, hogy telefonon bemutatják neki, csakis KINYOMTATVA fogadja el - azaz megtagadta a bérletigazolvány megújítását. Érted: elektronikus (és elektronikusan hitelesített) dokumentumot nyomtass ki (nesze neked hitelesítés), hogy megnézzenek egy dátumot rajta.

2024. Magyarország.

[kiforditom-szetszedem]

Nesze neked bioritmus. Más most fekszik le, én most kelek. Akkor most késő van egy sörhöz, vagy korán? Na mindegy, a balkonon hül, amit kitalálom, hidratálok egyet s megnézem mi van a jutúbon ilyenkor.

[zoeeozzoeeoz]

Most @csacskamacskamocska egyik posztja nagyon előhozta belőlem, az egyik nagyon régi meggyőződésemet. Ő nem erről írt, nem ezt akarta mondani, nem ez volt érzése amit "papírra vetett", de belőlem előhozta ezt a vissza-vissza térő érzést.

Nagyon sokszor úgy érzem, hogy én nem létezem. Pontosabban , sokak számára természetes hogy vagyok, hogy megcsinálok dolgokat, de fel sem tünne, ha én nem lennék, még keresni is csak azért kezdenének el, mert feltűnt nekik, hogy valamit nem csináltam meg, és hogy mikor fogom megcsinálni. Én, mint ember, mint akármi, nem hiányoznék. Önmagamért nem keresnének soha senki. Nem biztos hogy jól tudom megfogalmazni, de igyekszem.

Sok féle képen tudunk szeretni, és kimutatni azt, hogy valakit szeretünk, és fontos nekünk. Mindenkinek már az igénye. Én pl nem hiszek a szavaknak. A szavak hazugok! Jöhetnek őszintén, szívből, de már a következő percben is meghazúttólhatjuk egy tettünkkel. Vagy másnap. Vagy fél év múlva. Vagy 4 év múlva. Nálam nem játszik az sem, hogy apróbb, és kevésbé apróbb ajándékokkal lepnek meg. Vagy csoki és virág. Nálam nem pálya. Ezekkel úgy érzem, megvesznek. Megveszik az érzéseimet. Beléd rúgtam? Nesze itt egy csokor virág meg csoki. Bocs. Kevés? Nesze itt egy aranynyaklánc ilyen -olyan kővel. Bocs. Nálam ez inkább ellenkezőjére fordúl. Ha bocsánatot akar kérni valaki, akkor álljon meg velem szemben, és úgy kérjen bocsánatot. "Hülye voltam bocs, nem akartalak megbántani" Nem kellenek az ígéretek, meg a miértek. Azok csak szavak! És nem kellenek a drága utazások sem, (csak ha a saját részemet én fizetem! ) nem kell a csillogás! Ezek csak álcák, amiket jól a másik fejéhez lehet majd vágni, hogy" elvittelek ide meg oda, meg vettem neked ezt meg azt, te meg elhagysz engem???!!!! " És nem utolsó sorban, fontos ugyan egy kapcsolatban a szex, de ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze, akkor ott ette meg a fene! Nem kell hogy kiszolgáljanak. Hogy ajnározzanak.

Nálam az érzelmek a fontosak. Nem kell kimondani naponta ezerszer hogy "szeretlek", csak érezzem. Érezzem egy ölelésből. Hogy nem csak egy "megölellek, mert tudom, hogy szereted", hanem abban az ölelésben akaratlanúl is benne vannak az érzések. És ezeket nem lehet tettetni. Érezni lehet abból is, ahogy beszél rólunk a másik , másoknak. Haverjainak, szüleinek, ahogy kiáll mellettünk, ahogy beszél hozzánk, ahogy reagál a dolgainkra, ahogy hív minket, ahogy figyel ránk. Az apró rezdülésekből, az együtt rezgésből, mindenből. Mindenből, amit felénk mutat, és abból is, amit kifele mutat rólunk. Ezek természetes dolgok, ne lehet őket megjátszani. Nagyon hamar rá lehet jönni, ha valaki megjátsza.

De hogy vissza térjek az eredeti témához, mert nagyon elkalandoztam. Szóval, én a jelenlegi életemben ott tartok, hogy tényleg úgy érzem, hogy senkinek nem tűnne fel a nem létem. Hogy szélmalomharcot vívok nagyon sok területen. Hogy azt gondolom, van aki szeret, alanyi alapon, de nincs olyan, aki önmagamért szeretne. Vagy csak én nem érzem, mert nem egy "nyelvet" kommunikálunk. Hogy megyek előre, lázadok, teszem amit kell, amit elvárnak tőlem, nagyon kis részben megvalósítom saját álmaimat is. Vannak mellettem olyanok is akiknek a mindennapjaiban is "szerepet játszom", de kibaszottúl úgy érzem hogy én senkinek nem vagyok fontos, és senki nem szeret, és senkinek nem tűnne fel ha eltűnnék! És ez most nem ilyen hisztismirtil lázadás, hanem valóban így érzem!

[stickalittle]

Kamatplafon

Szerintem a kapitalizmus egyik fő szabálya, hogy a kormány ne nyúlkáljon bele piaci folyamatokba. A kamatplafon most majd kamatminimumot is jelent a bankoknak, így a büdös életben később sem lesz kedvezőbb kamatozású semmi, illetve amelyik bank most bukna valamennyi pénzt a kamatplafonon, majd jól rábassza az ügyfélkörére a kieső bevételt ügyintézési költségként. Lejjebb meg az sem fog soha esni. Így annak is drágább lesz minden, aki nem vesz fel hitelt. Nesze neked infláció, baszd meg! Ezért nem kellene belenyúlkálni piaci folyamatokba. De hát a fideszes kommunista fiúk előszeretettel kommunistáskodnak.

[leni]

Elon X - nesze neked Twitter

[hicapacity]

Amikor alkoholisták kereszténykedve özönlik el a parlamentedet, érdemes elgondolkodni, hogy a gépről le vagy gépre felszállni lehet nagyobb élvezet, mely boldogulyásodhoz 🤩 elvezet 👌😂

Hölgyeim és uraim!

Mindenki!

Bemutatjuk

az országot, ami a világ élvonalában van az alkoholizmus és annak ártalmai terén, ahol nincs alkoholstratégia, nincs addiktológiai ellátórendszer, a prevenciós szerevezetek törvényileg ki vannak tiltva az iskolákból - de a reptéren az állam támogatásával ingyen osztogatják a pálinka nevű keménydrogot! Világszenzáció! Nesze neked országimázs! Tessék csak tessék! Ugyanitt kisebbségi csoportokra projektált traumatikus fájdalom, nagy adag frusztrált kisfarokenergia és konzervált kisállami nacionalista hübrisz kapható, vegyék-vigyék! Magyarország jobban teljesít! Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

🦈☮️

[dorka]

I posted 626 times in 2022

That's 138 more posts than 2021!

340 posts created (54%)

286 posts reblogged (46%)

Blogs I reblogged the most:

@dorka

@trilliannnn

@sea-lark

@kave-elott-ne-szolj-hozzam

I tagged 55 of my posts in 2022

#san diego - 17 posts

#la jolla - 6 posts

#sajnos - 3 posts

#youtube - 3 posts

#del mar - 2 posts

#cat - 2 posts

#vendegkutya - 2 posts

#halloween - 2 posts

#torrey pines - 1 post

#every day - 1 post

Longest Tag: 52 characters

#ezekbol egyik lyn a masik pedig...wait for it...lin!

I sent 1 gift in 2022

My Top Posts in 2022:

#5

Ok akkor ezt a meetinget kesobbre rakjuk mert az account manager epp menekiti a csaladjat ukrajnabol

Tenyleg eletunk utolso pillanataig ezeken a kurva zoom meetingeken fogunk ulni.

128 notes - Posted March 16, 2022

#4

Kiserletezeseim zomancozott es zomancozatlan dutch oven (a zomancozott kek sztem sokkal benabb kenyeret sut)

130 notes - Posted January 6, 2022

#3

De mondjuk eszakon nem terem oliva

284 notes - Posted January 28, 2022

#2

Eeez igaz?

453 notes - Posted March 24, 2022

My #1 post of 2022

experimenting with blaze

628 notes - Posted April 22, 2022

Get your Tumblr 2022 Year in Review →

Nesze neked macskas naptar

[csinii]

Megfogtad lelkem citromát... leszedted, kifacsartad, készítettél belőle limonádét... majd beleköptél... és vissza adtad, hogy "nesze köcsög ezt csináltam neked belőle... igyad bazdmeg!"

[kittaroundtheworld]

Phu Quoc folytatás, ahol találkozunk egy kígyóval, csillaghalakkal, tengeri legyekkel és egy napra elmegyünk glampingelni

Phu Quoc szigetén eltöltött első két napunk után úgy döntünk megnézzük azt a túraútvonalat, amiről egy blogger írt, de rajta kívül sehol máshol nem jegyzi azt az internet. Többszöri Google térkép nézés után kb belőttük, hol kezdődhet az a híres földút, ahol majd egyszer lesz egy fakapu és elindultunk. A kereszteződésben megtaláltuk a sziget legjobb kókuszárusát, egy kézzel alig bírtam tartani akkora volt. Miután a kókuszárus lány meglepően tisztán beszélt angolul tettem egy próbát és megmutattam a túra bejáratot, hogy akkor ez erre van e. Mint kiderült a földút vezet a sziget egyik sztár attrakciójához, a Starfish Beach-hez de majd erről később, de a túra cuccról csak elbizonytalanító infot kaptunk, miszerint az út kb 7km múlva zárva lesz. Úgy döntöttünk megnézzük azt a saját szemünkkel és lekanyarodtunk. Az első pár km még aszfalt aztán a romantikus hegyi út helyett megjelenik egy nagy útépítés, ahol markolók között lavírozunk többedmagunkkal a porzó vörös homokban. Egy poros kereszteződésnél gyanúsan sok várakozó Grabes (helyi Uber), mint megtudjuk itt megy le az út a Starfish strandhoz. Mi megyünk tovább és útépítés véget ér és végre csak egy régi földút és végre fák között. Lelkesedésünk nő mert kb már jöttünk 7km-t és nincs lezárás és néha jönnek szembe is. Kb fél óra terepralli robogózás után megvan a nagy zöld tábla és szemben a fakapu. A blog szerint be van zárva de nem lakattal. Hmm ott egy lakat, de két oldalról ösvény. Mi baj lehet, állítólag könnyű 45 perc, a végén pár létrás résszel. Indulunk.

A túraútvonal az Into the Wild (be a vadonba) nevet viseli és a blog szerint egyszerre a nemzeti park tanösvénye (pipa sok ismertető tábla volt) másrészt calami forgatási helyszín volt (Blair Witch Project???), ami indikolja a rengeteg fa hinta, híd, szék, pad jelenlétét. Azt hiszem mangrove erdőről beszélünk, sűrű, a nap alig süt be, ami jó, viszont így is szakad rólunk a víz de a terep könnyű. Nézem közben kb a térképet mert a vége az útnak a tenger, ahova valami létra vezet le és a végén a díszletekből maradt cuki kis fa camping helyszín. Dejó lesz. Keksz piknik és egy csobbanás. Elkezd emelkedni az út. Hmm jó nagy létra lesz…. Bingó vége az útnak akkor hol a létra. Na hát a létra izé félig össze volt omolva, és közepesen tűnt biztonságosnak, én egy szolid pánikjelenettel válaszoltam a kihívásra miszerint itt egy picsa nagy szikla, amin vezet le egy hajdan volt fatákolmány, de lehet simán csak ez a rész para és ott vár a végén a tuti… a csapat nem pánikoló tagja elment felderíteni, amíg én nagyon vonzó módon görcsösen kapaszkodva pánikoltam a veszélyt vs kíváncsiságomat egy serpenyőbe helyezve. Aztán persze utóbbi győzött, de nem ajánlom az utat, mert kb szerintem még x turista és leszakad a cucc. Már látótávolságra az idilli sziklás part amikor 3 éhes kutya kezd el ugatni ránk. Bamm nesze neked piknik. Azért kimerészkedünk a partig, megesszük a kekszet a selfie hintában, aztán uzsgyi vissza… felfelé kevésbé félelmetes az út de már nagyon várom a létra végét, utolsó kanyarban vagyunk, amikor Laci megálljt és hátraarcot parancsol feszült hangon. Egy gigantikus kigyó állja utunkat. Én nem láttam mert így is újra pánikoltam, L. hősiesen valahogy elzavarta, és utána futólépésben kavartunk ki az erdőből. Ja persze én még egyszer hasra estem egy gyökérben de ez nálam már alap…

Mikor kiértünk pont egy bátor motoros pár érkezett, gyorsan meg is osztottuk a tapasztalatokat, de nem rettentek el, se kígyó, se a törött létra, se a tény, hogy 2 óra múlva sötétedik…

Mi tovább motoroztunk a földúton az északi végéig, ittunk egy fain kókuszt, vetettünk egy gyors pillantást a tengerre, majd visszafelé indultunk az autóúton. Phu Quoc ingatlanfejlesztői ide is beszivárogtak elmebeteg klasszicista disney városaikkal, itt még óriáskerék is volt. Erőnk nem volt megállni és fotózni, de az se adná vissza….

A kígyókaland egy napra visszavetett minket a sziget felfedezésétől, és amúgy is vasárnap volt. A nap kiemelkedő pontja az volt hogy megtaláltuk azt a helyi kajást, ahol nagyon finom herkentyűs sült pho tésztát lehetett enni. Ide még visszatérünk…

Hétfőn újra motorra szálltunk, újra a földút felé, kókuszmegálló és utána cél a híres eldugott Starfish Beach megtalálása. Vietnám turisztikai termékei néha zavarosak egy európai szemlélőnek. Nehezen értik az aktív, gyalogolni, önállóan odamenni akaró népséget mint mi. A csillaghal néző hely valószínűleg mindig változik szegény csillaghalak vándorlásával, így kb 4-5 hely is van a térképen így jelölve és rengetek egymásnak ellentmondó komment arra vonatkozóan, hogy akkor most meddig mehetsz motorral, gyalog oda lehet e jutni vagy csak hajó, lesz e integető katona és hasonlók. Plusz sok az útközbeni dezinfo a helyiektől, akik segítenek odajutni, ami többnyire egyenes út az általuk üzemeltett hajóhoz, étteremhez. Észrevétlen nekünk is lett egy segítőnk egy pont előttünk motorozó arc személyében. Szerencsére korán érkeztünk így volt alkupozíciónk, próbáltuk kideríteni oda tudunk e menni a parton de mindenféle folyó átkeléssel riogattak így feladtuk, alkudtunk, majd be a hajóba. Szerencsére már a kiindulópont is elég képeslapszerű volt így volt remény, hogy végre belesétáljunk valami igazán szépbe. Hosszú keskeny, pálmafákkal és uszadékfákkal szegélyezett part, áttetsző víz és persze a turistamágnes csillaghalak. Akik valóban szépek, igyekeztünk őket nem zaklatni. A víz idilli így kb egy órát ki se jöttünk belőle, a part fekvése miatt még árnyék is volt és csak dél után kezdett sokasodni a nép. Úgy döntöttük megpróbálunk a parton visszamenni, hiszen ezért jöttünk erre a szigetre, hogy tengerpartokon barangoljunk. Tök járható volt visszafelé az út, néha a vízben, néha a parton jöttél, fehér homok, pálmafa, mi kell még. Valószínűleg az utolsó 50 méteren tanyáztak azok a gonosz legyek/bogarak nem tudom akik szarrá csípték a combom úgy hogy másnap rücskös viszkető lábat találtam a szépen lebarnult lábaim helyén. Hiába a paradicsomi állapotnak is ára van…

Motorra pattantunk és nem kicsit éhesen nekivágtunk az utolsó fel nem fedezett részének a szigetnek reménykedve hogy oda az ingatlanfejlesztő idióták még nem értek oda…

Örömmel konstatáltuk, hogy egyre szebb, zöldebb hegyek között megyünk, rákeltünk a bezárt nemzeti park épületre, elsuhantunk egy nem bezártnak tűnő mellett, majd kiértünk a sziget keleti okdalára ahol jobbra hegy, balra fel fel sejlő tenger és addig meg buja erdő. Egy két homestay néha előbukkan, sok sok kis híd a tengerbe folyó folyamok felett és egyelőre semmi kaja. A térképen levadászott szendvicses sehol, mindenki sziesztázik mi meg éhesek… aztán a semmi közepén egy Hideaway meg egy Bistro felirat és úgy döntjük benézünk. Egy rendezett, cuki, buja fákkal körbevett glampingben vagyunk, babzsákok, függőágyak, jurták és kicsit borsos menü. De aztán egy nagy reggelit kérünk (igaz délután van) és elmerengünk milyen jó lenne itt lakni… egy parton elfogyasztott kávé közben megnézzük mennyi egy éjszakára és formálódik az utolsó napi tervünk. Idejövünk az utsó sziget esténkre.

Így másnap egy giga lokál vegetáriánus svédasztalos ebéd után újra robogózás, 2-kor már van jurtánk és estig ott chillezünk, majd kis tábortűz, fura hangok a tenger felől, a bokáig érő vízben a helyi halászok hálókat hurcolásznak, aztán luxussátorban alvás, korán kelés, felhők által nehezített naplemente nézés, majd giga reggeli, aztán motorozás, másik szállásnál utsó csobbanás a tengerben, pakolás, grab, repcsitér és most Saigon újra…

[kyodaina]

Nah ha Kína nem volt elég nesze neked mini Dubai... Elképesztő ha ez igaz...

[i-can-see-it-clear-as-day]

Te undorodsz magadtól,mert össze álltál velem hmm akkor én mit mondjak?Nem én kerestem meg a másikat,mert tetszett a másik.És nesze neked egy életre szoló traumát okozott és többet senkit se fogok szeretni😕