#ordít a lelkem

[valianthumanoidangelpainter]

Mindenki azt mondja az idő gyógyít

De még ennyi idő után is a lelkem ordít

Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő

És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő

Hányszor akartad vissza tekerni

És minden újból átélni

Hányszor akartad megállítani

És örökké egy helyben maradni

Az idő nem gyógyít hanem bánt

És minden alkalommal magával ránt

Az idő tönkretesz

Hülyeség az hogy mindent helyretesz

Az idő egy örökkévalóság

A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság

Szeretni valakit életed végéig

Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig

Az idő gyűlöletet kelt

A szemed pedig könnycseppel megtelt

Olyannal lenni akit szeretsz

De ő az akit legbelül temetsz

Azt hinni hogy minden jó lehet

Ez csak egy nagyon ritka eset

Ölelni, csókolni míg teheted

És érezni hogy mennyire szereted

Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is

Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis

Elhidegülsz és feladod

Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod

Rettegni attól hogy mi jöhet még

De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég

Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet

De àrnyéka minden percben csak téged követ

Szereted de utálod egyben

De mégis róla írsz ebben a percben

Ezt teszi az annyira dicsért idő

Azt üzeni minek ide jövő

Bàrcsak ne múlna az idő

Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő

Talán sokkal könnyebb lenne nélküled

És ezt a hülyeséget még elis hiszed

Ő mindig is ott lesz a szívedben

Minden szeretetben és gyűlöletben

Félig elengedve de mégis tartva

Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra

[verzek-csenben-elek]

Lelkem ordít..

Torkomon nem jön ki hang..

[emlekeimkonyvtara]

Ordít a lelkem, küzd a megbocsátásért,

Vajon egyszer befejezhetem a vezeklést?

Vagy életem végéig kísért?

[butterflyeffect2017]

24.02.07.

Olyan, mintha minden porcikám fájna, pedig csak a lelkem ordít a magány legmélyebb bugyraiban.

Mostmár ilyen lesz az életem? A halál gondolata újra megfogalmazódik bennem, pedig én elhittem, hogy egyszer jobban leszek.

Talán mégsem.

[bxgxcx]

Anyák

Traumatikus szükséges lények,

én rendben vagyok anya,

ugye ez a lényeg? 

Tudom másnak több is jutott,

jobb, kedvesebb ki többet is tudott,

Nekem anyám, fájdalmas, többnyire,

nem nyugodt. 

Ordít, jajveszékelve rám időt néha fordít,

más itt, tudod néha még a szemem is káprázik. 

Skizofrén vagyok? vagy csak lelkem véres szelleme jár itt? Rá vitt akárhogy számolom csak egyre rosszabb itt. 

Mármint a Földön, meg a szobámban és úgy az egész világban. Reinkarnáció az olyan hibátlan? 

[mindenkor-oruljetek]

Amit kihozol belőlem pont az érdemled!

Leander Kills - Szeresd bennem

[elhervadt-az-utolso-rozsaszal]

Szívem és lelkem ordít belülről.

[imafraidmyself]

Minden eggyes nap sírva ordít a lelkem, hogy már nem bírja tovább

[rememberthatnightihopeso]

Némán nézek messze ki a fejemből , lelkem ordít hogyan tovább s hogy ne . Százszor átéltem a perceket ami most ujra megismétlődik. Minden erommel kapaszkodok a remenybe hogy most vegul itt maradsz s nem mesz

[fucksworld]

Üvölteni akarok, addig amíg el nem fogynak a szavak. Sírni akarok, addig amíg el nem fogynak a könnyeim. Csak ne érezzek fájdalmat, ne halljam,hogy ordít a lelkem..

[enesen]

Én és Én

Az utóbbi időben jobban magamba zuhantam mint eddig még sosem... Ez a szörny itt bennem akkora erőre kapott amekkorára gondolni sem mertem...

Félek... Rettegek... A hangok újra visszatértek a fejembe...

Félek... Félek egyedül...

Az utolsó ujjperceimmel kapaszkodtam a szakadék szélén... Mikor azthittem kimászhatok a szakadékból 1 pillanat alatt belezuhantam...

Mélyebbre zuhantam magamban mint eddig bármikor...

Saját magam börtöne vagyok...

Ez a test tökéletes börtöne a lelkemnek... Mosolyog... Nevet...

Sosem jönnél rá, hogy legbelül a lelkem segítségért ordít, s könyörög...

Ahhoz mélyen a szemembe kell nézned... A szemem elárul...

De ma már senkit nem érdekel...

Csak ordítok hátha meghall valaki... De hiába...

Haldoklom legbelül... Minél többet, jobban mosolyog ez a börtön a lelkem annál jobban haldoklik...

Végleg elvesztem... Utolsó erőmmel sikítok segítségért...

De nem hallja senki... És soha nem is fogja... Csak az ösztön hajt tovább...

Feladtam... elvesztem...

....

(...)

[feketeszivbezartfeherlelek]

ordít minden gondolatom

a lelkem tombol

és szana szét

szakad

— @feketeszivbezartfeherlelek

[unlimitedfaces]

Ahogy a szívem dobban

Percről percre hangosabban

S a lelkem utána ordít

Ő csak némán hátat fordít

Fájt már sokszor az élet

De sosem mondtam hogy félek

Voltunk már ilyen távol

Most is hiányzol

[igraszzogniem]

én kedden biztosan elmegyek kirándulni.

valahová, ahol c s e n d van.

most voltam a legotthonabb otthon. a sok közül. otthon voltam és megyek haza. de az nem is otthon van. de ott úgy hívom.

nagyon kellett az elcsendesedés, de 2 szeleburdi nap erre nem volt elég. voltak nagyon jó pillanatok, egy kicsit gondtalan gyereknek érezhettem magam. anya-féle reggeli, kotyogós tejeskávé nagy üvegpohárból, fürdés a kádban a fürdőszoba melegfényű lámpájának fényében... találkozás a legjobb barátnőmmel. az irritáló városi arcok... meg minden sokkal kisebb lett, mint volt. ez a város egyre kisebb.

viszont most úgy vágyom egy Balaton környéki kis elrejtett hegyes-dombos faluba, mint még soha. ez a kis lelkemben dédelgetett álmom, a hely, ahová gondolatban menekülök, ha túl nagy a zaj. ha sok elvárásnak kell megfelelnem, ha már nem tudom, ki vagyok igazán. ott soha nem volt ilyen kérdésem. minden annyira magától értetődő volt.

és mindig azon gondolkodom, hogy ezt visszakaphatom-e még valaha, drasztikus változtatás nélkül.

mert párkapcsolatban már semmi nem o l y a n. mert most is, mi az első dolog, ami papírtasakot keresve a kezembe akadt? egy fancy bortársaságos szatyor...

és én nem akarok visszamenni így sehová. mert én nem egy ilyen félsznob, borkóstolókon giccseskedő arcként szeretném megélni a pillanatokat. ofkorsz nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, tanulni. nagyon jólesik néha szépen felöltözni és bezsebelni a dicséreteket.

de annyira jólesik néha mindezt levetkőzni és a legegyszerűbb farmer pólóban elvonulni mindenki elől. a hajam olyan, amilyen, nincs rajtam semmi illat, semmi felesleges cuccot nem kell magammal cipelnem mindenre felkeszülve a gázspraytől a kézfertőtlenítőn át a kis beléptető csipogómig... csak én, a nap és a természet. e g y e d ü l .

na mindegy, ez biztos borzasztóan közhelyes, de a lelkem néha ordít az ilyen pillanatokért.

[offspring0]

Éhezés

Ölelj át, miközben kezeiddel markolod szívem, Tépj szét, hogy pengéid ne ejtsenek sebet rajtam mégsem, Csókolj, miként a Nap engedi az égboltot a Holdnak, Ordíts, miként csendje rámborul a városnak, Szólj hozzám, lelkem megnyugvásra leljen, Szólj rám, így süketként is meghallom vétkem, Szeress, mert szép napja kell derüljön a világnak, Mosolyogj, mert értelmet adsz világomnak.

(de csak ábránd vagy, a szívem hatalmas hiánya)

S.N.

[lombra-di-un-bel-fior]

Mikor kiabáltok, az én lelkem is ordít. Csak nektek mozog a szátok.