#régen itt voltál

[angyal527]

Mikor veled álmodok jövök rá, hogy még nem vagyok túl rajtad.

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[self-careforloneliness]

Valami ami fáj

Megtenne ő mindent csak hogy végül picit szerethessék Mondd te mit mondanál akkor ha most újból vele lennél? Megbánnál-e mindent amit régen neki megengedtél? Vagy szembe vele mégis te is mennyi mindent megtehettél? Mert valljuk be, hogy Ő is csak egy ár volt.. De még csak nem is az olcsóbb fajta, szétbaszta már a tájat! Mert csak várat, na meg áltat, ezer hamis jelet rád rak és a száraz szavak tengerébe beleugrasz ő meg átbasz! Tudod ilyen ez az átlag megmondtam, hogy ez vár rád ha, Mindenedet adod fele szívnek fele vágynak Tele álmok között állsz és összetörve csak rá vársz most Pedig régen elhullott már az ajtó végleg bezárult.. És csak csöndben számolod a strigulákat már hogy hányszor..? tényleg hányszor kell még fájjon? hányszor támad újból hátba? Most már teljesen lefáraszt az, hogy zsebkendők közt ázva - ébredsz fel az éjjel és még világít a lámpa.. Hisz az emberi lét véges, keressél már menedéket, Mert a fellegek közt élsz ahol már senki nem lát téged! Egyre ritkábbak a nappalok és hosszabbak az éjjelek, és te minden éjjel fent voltál csak vártad mikor tér észhez.. Mondd miért marad most ez is csak egy álom? Aki soha nem jön el, én még azt is haza várom.. De itt a vége mostmár és hát tudod végre lépned kéne Hisz a félelemből elég volt - nyiss új teret egy szép emléknek!

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[elbuktunk]

Ott ülsz, és észre sem veszed a szemeim,mik rád szegeződnek. Annyi mondani valóm lenne, de minek mondanám, sosem értettél igazán. Már a nyelvem elején van, téged akarlak, hiányzol, miért nem akarsz igazán? Elvesztettelek,már akkor amikor nem is voltál. Tudtam mibe ütöm a fejszém,de elvetted a látásom, és nem láttam kit szeretek. Vagyis inkább,nem akartalak látni. Szeretetre vágytam, szeretni akartam, valakit aki odafigyel a mozzanataimra,a szétroppant lelkemre,rám,aki annyi rejtelmet rejt. Azt akartam,hogy bonts ki,úgy tépd le a csillogó fátyolom, hogy ne maradjon belőlem semmi. Te aljas,azt mondanám,minek fented a körmeid,minek csaltál prédába,ha nem kellettem igazán,ha nem akartad az ízem-vérem. Itt vagyok,most szeress, mondd hogy mennyire csodás ez az egész, ez a szétbombázott vászonfal, amibe annyi repedés van. Nem beszélsz,csak nézel bután,mintha mindent én tettem volna ilyenné. Te vagy az aki haragot szűl,aki csak a saját mását akarja, és nem tesz azért,hogy a kertje szebb legyen. Elpusztítasz mindent,mihez hozzá érsz,s nem látod a kietlenséget,amit okoztál. Most pedig, ott ülsz, némán, és várod a csodát,pedig már elfogytam, porrá égtem, elhervadtam,mert nem gondoztál. Nem akarlak már,csak menj el,menj,többé ne lássalak. Ne fordulj meg,mert nem nézek rád, hisz egy pillantás,és a karjaidban fetrengek,és ez már régen a vége,itt a vége,fuss el véle.

[aranysziv]

felsegített. nyújtotta a kezét, én elfogadtam, és aztán már ott is álltunk egymással szemben. utána egy pillanatra tekintett el máshova, tényleg csak egy tizedmásodperc erejéig fordult el tőlem, mikor egy csattanást hallott. mire újra felém nézett, már a földön hevertem. nem történt semmi, igazából magam sem értem, egyszerűen csak összeestem. filmbeillő jelenet lehetett. az esés miatt megütöttem magam, de azért lehetett volna rosszabb is. azt mondta, hogy apró vagyok, és túl sokat ittunk. nem tudom, végül is van benne valami, tényleg ittam pár pohár bort, de nem éreztem magamat olyan mámorosan. főleg nem annyira, hogy elveszítsem az eszméletemet. mert furcsa, igazából nem is emlékszem, hogy pontosan mi történt, ezt is csak ő mesélte a többieknek meg persze nekem. tudom, hogy csak ott álltunk, aztán a következő emlékpillanat már csak az, hogy lehajol hozzám, hogy jól vagyok-e és fel tudok-e állni. olyan könnyedén emelt fel, hogy szinte egy tollpihének éreztem magam, semmi erőm nem volt. kérte, hogy ne csináljak ilyet többször, mondjuk nem mintha ez is szándékos lett volna.

pedig ezek összességében jó napok. kifejezetten nagyon jók. az óév jól végződött, az új meg még szinte el sem kezdődött, de mégis valahogy nem is tudom. azt hiszem, hogy bizakodó vagyok. bár hiú reményekbe nem dédelgetem magam, hiszen jól tudom, hogy valahogy mindig előkerül az a kés is. vagy éppen rám kerül. hegeimre tetováltatok újabb hegeket, ugye. de hát ezt már rég megígértem magamnak, szóval ideje volt. mondjuk ez amúgy is inkább tőr, mint kés. de hát éles. tulajdonképpen megveszekedett bolond is lehetnék, de a bennem élő versek ilyen formában való megjelenése olyan nekem, mint egy utolsó csók, amiről nem tudod, hogy az lesz az utolsó.

körmödre égett a gyertya, hát, ez történt. én meg csak nézem csendben. a hiányodat, ami utánad maradt, neked adom, nem az enyém, néha így gondolom. de aztán mégis egy-két mosolyra futja, és soha nem adnám senkinek, a legdrágább kincsem. érdekes ez, nem igaz? az év első napján hajnalban betévedtünk egy helyre, ahol régen együtt is voltunk. most voltam először ott azóta, de hát azt mondják, hogy jó visszamenni olyan helyekre nevetni, ahol régen sírtál. itt mondjuk nem történt ilyen, de amikor visszaemlékszem vagy visszaemlékeztem azokra az órákra, amiket ott töltöttünk, akkor mindig sokat. és milyen különös, hogy az ember szomorú lesz, amikor emlékezik. mármint vicces. mert még a jó emlékek is könnyeket csalnak a szemedbe. két asztallal arrébb ültünk le, és a végzet kockáival játszottunk, vagy olyasmi. néha elnéztem a szekrény irányába, ahol emlékszem, hogy mikor megfordultam, te engem néztél. néztem az asztalt, ahol megsimogattad a kezemet. most üresen állt, senki nem ült ott. még az is eszembe jutott, amikor kimentem a mosdóba, hogy mit beszéltünk arról is. néztem magamat a tükörben, milyen hosszú már a hajam. szereti, ha be van fonva. akkor még nem tudtam volna így hordani, ez járt a fejemben. pár nappal korábban étteremben is voltunk, és ott meg a falon voltál, tudtál róla? az a hely annyira színes és bohém, hogy teljesen én vagyok, ezért akarta megmutatni. de neked is tetszene. tele van versekkel a fal, sőt az étlap is, és költőknek a festményeivel, például Ady egy régi kiskocsit vezet, és vannak italok, amiket meg klasszikus költőkről neveztek el - meg ilyesmi szellemes és kedves dolgok. imádtam a hangulatot. körbenéztem, és még szóvá is tettem, hogy itt még valahogy az emberek is olyan szépek, akik ide járnak. mind művészlélek, nem volt két egyforma. mondta, hogy tudta, hogy tetszeni fog, én ide illek. aztán amikor ezt kimondta, elnéztem mögé, és kiszúrtam egy Fodor Ákos idézetet az egyik falon, és a szívem kihagyott egy ütemet, ebben szinte biztos vagyok. az egyik kedvenc haikum tőle, ami mindig te voltál nekem. kísértesz mindig, ott vagy mindenhol, ahol én is. hordozlak magammal. kíváncsi vagyok, hogy amikor öntudatlanul zuhantam össze, akkor vajon hol voltál, az esés pillanatában. szeretném azt gondolni, hogy te tompítottad az érkezésemet annyira, hogy nagyobb bajom ne essen, hogy elkaptál, amennyire csak lehetett. és hogy megtettél mindent, ami tőled telt. kedves gondolat, nem? ha így volt, hát, köszönöm.

[blackthornhalltitkai]

XXI. Emmától Bruce-nak

Ma visszamentünk az Ördög Fogadóba Jem tanácsait megfogadva (vigyünk családi gyűrűket, mutassuk meg a csaposnak, jussunk be a titkos szobába). Nem tudom, talán az Ördög Fogadó túlságosan is szereti a bizonyos helyekre való bejutás megbonyolítását? Szóval bementünk, de támadt egy kis zűrzavar, mert mikor korábban ott jártunk hallottam, hogy az egyik vendég „Ernie”-nek nevezi a csapost, így hát megkérdeztük az egyik pincérnőtől, hogy merre van Ernie, mire azt felelte, hogy itt nincs semmiféle Ernie. Rájöttem, hogy mivel Árnyvadászok vagyunk, azt hitte, azért vagyunk ott, hogy kikérdezzük Ernie-t valamilyen ügyben, és falazni próbált neki, ezért mondtam a pincérnőnek, hogy „Nem, semmi probléma, megmondhatod Ernie-nek, hogy nincs semmiféle bajban.”, mire a nő csak még értetlenkedőbb képet vágott, és elismételte, hogy nincs semmiféle Ernie… ezt eljátszottuk jópárszor.

Mindenesetre, egy idő után a csapos feljött a pincéből, vagy akárhol volt korábban, és elmagyarázta, hogy a neve Fred, nem pedig Ernie, de nagyon sok éven át a csapost tényleg Ernie-nek hívták, vagy legalábbis a nagyapja és a dédnagyapja is Ernie volt. Ez az oka, hogy a legtöbb vámpír és tündér Az Ernie-k Ideje óta makacsul elutasítja az újabb csaposok nevének megjegyzését. Mikor fiatal volt megpróbálta megtanítani nekik a saját nevét, de mind csak nevettek, és azt mondták „Ez jó vicc volt, Ernie!”. Mikor erről beszélt elég szomorúnak tűnt. Gondolom, mindenkinek megvannak a maguk furcsa dolgai, amit meg kell emészteniük.

Elmagyaráztuk Nem-Ernie-nek, mit mondott nekünk Jem, és megmutattuk neki a gyűrűinket. Azt válaszolta, hogy igen, valóban van az emeleten egy szoba, amit régen Árnyvadászok használtak titkos gyűlésekhez. Utasítások vannak hátrahagyva, amik vagy száz évre vezethetők vissza, melyek szerint a szobát az Árnyvadászok számára kell fenntartani, még úgyis, hogy nagyon hosszú ideje egy sem tűnt fel a színen. Ettől függetlenül nagyon komolyan veszik.

Valahonnan elővette nekünk a kulcsot—egy régi stílusú tolvajkulcsot, amit manapság már sehol nem használnak—, majd felmentünk, és beengedtük magunkat. Hadd mondjam el, Bruce, a látottak alapján a szoba „fenntartása” nem kötelez a helyiség „portalanítására”. Egy asztmás igazi rémálma.

Ugyanakkor a szoba érintetlen volt, és inkább hasonlított egy kicsi lakásra (vagy „bedsit-re”[1], ahogy Julian nevezte imádnivalóan), apró hálószobával, egy asztal körül berendezett ülőhelyiséggel, és egy kopott kanapéval. Egyáltalán nem hasonlított a fogadó többi részére, inkább olyan érzetet keltett, mint ahogy egy tanulószobát elképzelnél az Oxfordi Egyetem legidősebb könyvtárában. Könyvek, nagy vaskos faragott fadarabok mindenfelé, emberek monogramjai az asztalba karcolva (megjegyzés azoknak, akik asztallapokra karcolgatják a monogramjukat: a vezetékneved kezdőbetűje is legyen ott! Nagyon megkönnyíti majd a leszármazottjaidnak, hogy beazonosítsák, ki voltál! Egy millió személyt hívhattak „J!”-nek).

Nem találtunk semmi nyilvánvalóan kísértetiest, ezért Julian használta a Szenzort, amit Ty-tól kaptunk. Nem érzékelt túl sok mindent, de egy idő után reagálni kezdett a falba épített polcon levő egyik könyvre. Ahogy levettük, úgy tűnt kézzel írták, a borítón bonyolult hímzéssel. Gyönyörű Cordelia volt a címe, és „L.H.” írta. Bármennyi pénzben fogadni mernék, hogy a „H” Herondale-t jelöl, de a könyvben nem volt semmi mágikus. Mármint még nem olvastam, lehet, hogy egy igazán varázslatos történetet tartalmaz, de a Szenzor nem igazán reagált magára a könyvre, semmit nem találtunk a lapok között, a tinta sem ragyogott stb.

Egy idő után letérdeltünk, és szemügyre vettük a helyet, ahol a könyv volt, és bizony egy kis zugot találtunk, amit mélyen a falba vájtak. Juliannel egyetértettünk abban, hogy a zugban tutira van… egy tucat pók, ezért kő-papír-ollóztunk, és veszítettem, szóval nekem kellett bedugni oda a kezem. Hála az égnek, nem voltak pókok! Helyette meglepetésként: egy antik fémflaska! Az a fajta, amit egy úriember a kabátja zsebében tartana. Ezüstből van, vagy legalábbis a színe ezüst. Lehet, csak ónötvözet. Ám határozottan nem „szalag”.

 DE. A Szenzor teljesen megborult. Leraktuk az asztalra a flaskát, mellé pedig a Szenzort, ami őrületesen jajgatni kezdett. Nekem csak egy átlagos flaskának tűnt, kicsit megfeketedett az idő múlásával, de nem csusszant ki belőle egy szellem sem, mikor kinyitottuk. Nem tudom. Üres volt, a Szenzor pedig semmi másra nem reagált a szobában. Egyébként még vagy fél órát eltöltöttünk itt, miután végeztünk. Nagyon otthonos volt a hely, fénykorában csodás lehetett. Megfordult a fejemben, hogy később majd visszajövök, és megkérdezem Fredet, hogy ha fizetnék neki, akkor kitakaríttatná-e a helyet. Valószínűleg olyan dolgok is vannak ott, amikre a Londoni Intézetnek szüksége volna, de ezt majd csak akkor, ha végeztünk a Blackthorn Házzal (meg a szellemmel).

Nem tudtuk, mit tehetnénk a flaskával ott a Fogadóban, ezért eljöttünk, bezártuk magunk után az ajtót, és visszaadtuk a kulcsot. A flaskát magunkkal hoztuk a házhoz, Julian pedig elővette az ezüsttisztítót. Mikor letisztítottuk vált láthatóvá rajta a szép, csipkézett minta levelekkel és virágokkal, valamint egy monogrammal. Ezúttal nem Herondale, de nem is Blackthorn. A kezdőbetűk az M.F. voltak.

Julian már mérgesen pislog a boszorkányfény miatt, amit az íráshoz használok. Azt hiszem, elég késő van. Jó éjt, Bruce! Jó éjt, vagány hálószoba! Jó éjt, szellem! Jó éjt, rejtélyes flaska!

Jó éjt, Julian, szerelmem!

— Emma

[1] bedsit: olyan apró lakás, ami csak nappalit és hálószobát tartalmaz

Írta: Cassandra Clare

Artist: Cassandra Jean

Fordította: Eszter K

Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu

[h-o-r-n-b-l-a-s]

persze... értem én

az amit elnyomsz magadban, amit rejteketsz...rejtegesd is!

most bezzeg nem vagy elégedett, azzal amit átélsz

ideje megfizetned az árát az idióta döntéseidnek

hogy nem hallgattál a jó tanácsokra

hogy eszetlenül mentél csak előre

régen minden más volt, volt eszed, jó voltál

túl késő megváltoztatni az eseményeket, szembe kell nézned a következményekkel, ideje megtanulni a leckét

nem tetted meg azt amire eskűdöztél, amikor cselekedni kellett volna, nem azt tetted amit ígértél,

most viseld a következményeket

Most itt állsz, mint akit elnyel a föld

jobb, ha jól megtanulod a leckét

Rejtsd el, amit el kell rejtened

És mond el, amit el kell mondanod

Látod, hogy a problémáid szaporodnak, ha folyamatosan úgy döntesz Hogy hűségesen követed a saját hazugságaid

[onsieluenkeli]

Jó. Másképpen fogalmazok. (Talán így jobban érthető).

Már rég észrevettem 20 - rajtad is azt, ahogyan sokaknál, hogy ahhoz képest, hogy a Tél nem a kedvenc, mindig ilyenkor vagytok a legkreatívabbak, a legaranyosabbak, a figyelmesek. Ősztől tavaszig mindenki kuckózigzig... és az embereknek egy jó nagy része ilyenkor szeretni valóbb, és szeretni tudóbb, és önzetlenebb is.  

Mindenki a saját útját tapossa, és mégsem annyira gáz, ha egymáséba is lépünk.

Töltődsz, és töltődünk mind.

Tavasztól őszig pedig a terveinket valósítjuk meg, kicsiket, meg a nagyobbakat, és az ízéket, meg a bosszantóakat is, és felerősödik bennünk egy kicsit jobban azaz önzőbb én is. Ez nem is baj. Sőt, szerintem nagyon szépen ki van egyensúlyozva az egész év, a kettővel együtt. Kell az egyik, és szükséges jó a másik is.

Tervek, és kreativitás

Emlékszel LZS-re? Kicsivel fiatalabb nálam, nálad pedig idősebb. És bármennyire is tip-top, neki nagyon nincsen már úgy háttere, családi segítsége. A szülei sajnos leépülőben vannak. Nagyon nehéz a hiányuk miatt az élete, de LZS mégis folyton példaképeket keres, ötleteket, csiszolja magát és a kreativitását. Ugyanaz, és mégis más. És nagyon rendben van ő is! Örülök ha nekem sikerül inspirálni, máskor pedig annak, ha másnak sikerül ez. Szerettem, és imádtam amikor példakép voltál, és azt sem bántam, amikor te kerestél számodra húzó💪🏻erőket, inspirációkat.

Ennek kellene a normálisnak lennie a neten. Élni és élni hagyni. Szabadon dönteni, választani. Egészséges. (Éppen a minap olvasgattam erről. És jobb mint  a rohadt híreken lógni).

És még milliárdszor jobb, mint azok a klímaxos, a Facebookon unatkozó leöregedett ultragáz nők, akik semmit, és senkit se értékelnek, és akiket már csak az dob fel hogy a macskájukat százszor fotózzák, és másoknak a ráncos segglyukába hunyorítanak, és mások életét tippelik, és élik. Sunnyogva🗡 ítélkeznek, leuralnak, stb... - Ha ti is itt tartotok, akkor tudni fogod hogy nagy baj van.

De azért hála az égnek, hogy nem olyanok vagytok, és van még ⚖

Flóra újra a stresszel jön szegény, és megint zseniálisan az önszeretettel foglalkozik. Volt már ilyen. - Sajnos mind a ketten tudjuk jól.

Például most éppen azzal jött, hogy a francba várja el az önszeretetet valaki, ha azt a személyt szinte naponta a háta mögött betalálják? (7)

Szadista módon lealáznak, eldöntik milyen vagyok, leégetve ♿ túrázni hívnak, vagy éppen manipulálva lelkiismereti furdalást okoznak mert vannak akár egyedülálló anyák is mögöttem, akiket amúgy szintén lesajnálnak, lenéznek, és szintén az önértékelésüket pusztítják ... stb... és nem akarnak sem megérteni, sem odafigyelni arra amit magyarázok. Pszichológiához, pedagógiához abszolút nem értő nők, idősebbek, sérültek.

..................

És akkor meg vagytok lepődve mennyire a földön kúszik ez az ország!? Ha akad olyan akinek még nincsen tőnkretéve az önértékelése, az csak azért van, mert még nem vették észre!

..................

Jobban bírom mint régen.

De még mindig borzalmas.

És olyanok művelik, akiknek szintén önértékelési zavaraik vannak. És nem igazán boldog, egészséges, és kiegyensúlyozott az életük. A lelkük mélyén ők lerántanának magukkal, és azt akarják ugyanazt a szenvedést járd be. Ha boldog vagy, -> akkor biztosra veheted, hogy azt a napodat máris tőnkre akarják tenni. Ha valaki tetszik neked, -> máris a nemi szervednél taperolnak. Ha Anya vagy, -> akkor azt akarják, legyél egy sz@ranya, és egyből lenéznek. Ha egyedülálló vagy, -> akkor azt asszociálják rád, hogy rittig csak boldogtalan lehetsz, meghaltál, és szenvedsz. Ha a gyereked barnább bőrű, -> máris mélyszegény, szerencsétlen, rasszista támadásokat megélő cigánynak nézik. Ha pedig Magyarországon élsz, -> akkor pusztulj és haljál éhen, te Lúzer.

És ezek mind róluk árulkodnak, és mondanak el sok mindent. Azokról az emberekről, akik sajnos ezen a negatív, keserű, boldogtalan, alacsony önértékelési szinten élik az életüket.

Amúgy az egészséges önértékelés tudjátok milyen!?

Amikor valaki nem érzi azt hogy folyton bizonyítania, menőznie, és önigazolnia kell. Rendben van magával, és egyszerűen nincsen szüksége ezekre.

És amikor valakinek nem a szadizmus, mások folytonos lejáratása, lenézése, lesajnálása a betege. És nem attól van jobban, mert sikerült valakit megint elgáncsolnia.

- Nah tőlem meggebedhetnek, de mi 20:17 akkor sem ilyenek vagyunk. :) Az hétszentség. Amúgy vakar a franc többet segíteni nekik.

.

[szeretlektitokban]

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

[angyal527]

Szép a múltunk, de nincsen jövőnk...

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál

[self-careforloneliness]

A múltból egy darabot

"Neked estem..

vagy inkább egymásnak"

Felállnék még százszor csak ne feledjem, hogy ki várt ott

Te voltál az egyetlen aki elmondta, hogy mi bántott.

"Majd összetörök..

és ez újra és újra"

És újra mindig ugyanaz a lemez forog újra,

Beakadt és látom mindig magam elött búsan.

"Lehet úgy érzed, hogy mindenki ellened fordult..

Én próbálok melletted lenni!"

Tisztán látom magam elött, ahogy írod ezt a cetlit,

Feléd fordulnék, de látom nincsen már itt senki.

"Sajnos maradandó károsodást hagytál bennem..

Elvesztettem a másik felem."

Ha tehetném visszamennék, mert inkább fájjon nekem,

És éljünk meg egy újabb jelent, hol minden másképp lehet.

"A fura dolgaid is egyszerűen elvarázsoltak.

Annyira olyan vagy mint én"

Nevettél mikor más csak undorodva néz,

Tényleg ugyanolyan voltál, mint amilyen én.

"Tudom, hogy nem voltam elég,

Neked nem ez kell.."

De nem egy olyan lány voltál, akire azt mondom, hogy "engedd el"

De neked idő kellett, nekem pedig bármi megtette. (Te fasz…)

"Nem szeretném, hogy összetörj..

legalább te ne."

Megfogadtuk egymásnak, és nézd mi lett a végéből,

Utunk régen véget ért, eltünne már a térképről.

"Ne feledd, hogy én itt leszek neked..

és ne felejts el engem sem."

És nem felejtettem sohasem, velem él a nyoma odabent,

De tudom futni késő már, ez az egész végleg odalett.

Tudod, ha tehetném még most is neked mesélnék és

Elmondanám az álmaim, vagy hogy éppen merre mennék és

Eltöltenék veled egy napot, vagy az összeset ami van még és

Megosztanék veled mindent, tényleg mindent amit tennék még és

Fognám a kezed, veled lennék mikor más már nincs és

Szólnék neked akkor is, ha rossz irányba tartasz épp,

De nem lehet..

Tudom nem lehet mert elveszett,

Minden ami köztünk volt az mára már csak eszme lett

Nem tudhattam előre, hogy mikor lesz a vége de,

Tudom pontosan, hogy akkor annó mit is éreztem.

Mert semmit.

Most már fáj, hogy nem tettem semmit,

Felemészt a bűntudat, hogy nem tudtam mit tenni.

Nem kérem, hogy bocsáss meg, de most itt hagyom még ezt:

Reménykedek benne, hogy veled minden rendben lesz.

~ "Hé te..!

..Tudod, hogy rólad beszélek."

[egylanyasemmibol]

2023.08.29 21:38

És újra itt. Rég nem gondoltam, hogy ismét ide tévedek, de mégis. Mégis csak itt vagyok újra. Egyetlen hely, ahol ki tudom írni gondolataim, bánataim, néhai jó gondolataim.

Tudom, hogy mindent elrontottam, de nem akartalak megbántani. Tényleg sajnálom. És az amit/amiket mondtál, jobban fájnak mint a testi fájdalmak. Miattam nem mondod azt, hogy “szeretlek”, miattam nem vagy már AZ aki régen. Miattam változtál meg teljesen. Már nem vagy aranyos, nem kedveskedsz, nem takarsz be, nem figyelsz rám, csak úgy elvagyunk egymás mellett megszokásból. Hidd el, hogy mindent megpróbáltam/próbálok tenni azért, hogy ne veszítselek el. Te voltál az, aki megmentette a lelkemet miután darabokban volt. Még, ha nem is tudod de így van. Erre én tönkreteszek mindent, mint mindig. Nagyon sajnálom. Magamnak sose tudok megbocsátani, de neked mindig. Rengeteg éjszakát töltök el úgy, hogy sírok. Sírva alszom el, sírok mikor nem látod. És nem hallod. Nem hallod ahogy sírok. Nem baj, megbocsátok mert én miattam van ez. Miattam van minden. Ahogy régen is, úgy mai is össze vagyok törve teljesen. Most is itt fekszel mellettem, be sem takartál, és elfordultál. Nem tagadom, fáj. Fáj a gondolata, fáj a tudat hogy megbántottalak, fáj az, hogy nem ölelsz át úgy mint régen, fáj hogy puszit sem kapok vagy éppen nem olyat kapok mint régen. Nem tudom hogy tudnám helyre tenni a dolgokat, ha tudnám, már megtettem volna.

[tavozasomegybenerkezesem]

Ülj a másik székébe

Helyet cserélek hát Veled. Te izgő, mozgó kis angyalka. Apró fürtjeid, hatalmas barna szemeid csodálatot árasztanak és egyben ébresztenek a másikban. Úgy csillognak, mint a legfényesebb csillag a sötét éjszakában. Mindent megvilágítanak és széppé tesznek. Mindent látnak és értenek. Mégis mindig a legszebb és legjobb formáját látják és láttatják mindennek, mindenkinek. A legszebb kislány vagy, akit valaha láttam. Vidám, okos, kreatív, boldog. Az a képességed, hogy mindenkit képes vagy szeretni, elfogadni és mindenkinek képes vagy megbocsájtani. A legszebb és legragyogóbb csoda vagy, akit valaha láttam. Tőled ragyog a szoba, tőled fénylik az összes csillag. Te vagy a mindenség, az egyetelen fényesség,amitől ez a család képes működni. Nem érdemelted mindezt a sötétséget, ami beárnyékol téged. Egyáltalán nem haragszom rád, hiszen semmiről sem tehettél te fekvő angyalka. És ne hidd, hogy a sötétség téged is befeketített. Nem tud. Próbál és ködöt von köréd, de Te annyira fényes vagy, hogy ezt nem tudja elrontani semmi sem. Hiába félsz ettől, nincs Nálad csodásabb ember a világon. Te vagy az, aki mindenkit megóv, megvéd és megment a szeretetével. A fényességed beragyog mindent és további fénycsóvákkal tölti meg az embereket. Felnőttél kicsi lány és a csoda, ami benned él, ugyanúgy ragyog körülötted. Erős vagy. És a sötétség még mindig próbál körbelengni. Talán most azt érzed sikerül. Mert megértetted ezt a sötétséget. Oly rég van már Veled, szinte szokatalan is lenne nélküle élned. Most már érted és látod. Minden bugyrát,  fájdalmát, mocskos lényét. Ettől olyan, mintha a bőrödre tapadna és bevésné magát tudatallatid legmélyebb rétegeibe. De igazából nem képes erre. Ennél gyengébb lényt még nem is láttam és Te mintha észre se vennéd ezt. Pedig Te ragyogsz. Még mindig. Úgy ragyogsz, olyan fényes csillag vagy, amit az éjszaka nem tud elnyelni. Lepereg rólad minden.  Nyugodtan küld hát el és fordíts hátat neki hátat. És ragyogj tovább. Nyugodtan legyél Te a magad fényességében. Mert ez nem a Te mocskod és nem kell befogadnod azt. Küld vissza ahhoz, akihez tartozik. Nem kell magadra vállalni. Neked ehhez semmi közöd nincs. Ez egy rajtad kívülálló tócsa az utca közepén. Ha véletlenül bele is lépsz, vagy rád is csöppen, attól még nem kerül a véráramodba. Csak a cipődre. Vagy a bőrödre. De a bőröd ragyog. Fényes. Nem képes megtapadni rajta a kosz, csak lepereg róla. A belsőd tiszta. Te magad tiszta vagy. És fényes. Nem tud megfertőzni semmi. Te magad vagy a csoda. Csak észre sem veszed. Pedig így van. A sötétség nem tud áthatolni semmin. Nem véletlenül vagy itt. Szeress. Szeress úgy, ahogy csak Te tudsz, adj önzetlenül, ölelj szorosan, nevess hangosan, és csókolj mélyen. Gondoskodj úgy, ahogy csak Te tudsz és teremts csodát mindenhol. Mert Te magad vagy a csoda. És a sötétség sosem érhet utol, igazából nem is kerget, mert szépen lassan feladja azt, hogy a közeledbe férkőzzön. Nyugodtan légy az, aki vagy. Téged nem lehet nem szeretni. És hidd el, hogy a legcsodálatosabb édesanya is leszel.Nyugodtan fogadd be ezt a gyermeket. Általa talán végre meglátod Te is, ki vagy és mindent megadhatsz neki, amit anno Te magad nem kaptál meg. Ragyogj hát. Ragyogj hát, mint régen. Szeress, úgy, ahogy csak Te tudsz. Űzd el és küld vissza a mocskot oda , ahova való, ne aggódj, elég csak ragyognod és magától elmegy. Légy önmagad. A ragyogó , fényes kis angyalka, aki mindig is voltál. A csoda. 

[idkwhattosay2you]

Régen volt már. Egy másik világban, hogy elvesztettelek. Túl szép voltál, a világhoz, ahogy most is az lennél, ezért nem vagy itt velem. Csak a darabkáid maradtak bennem. Amik néha még most is szúrnak belűlről.