#részegen

[anemalany]

Mióta meghaltam kicsit másként látom a világot és nem tudom, hogy mit kezdjek vele. A túloldalon nincs semmi vagyis pont ez, hogy nincs túloldal. Az élet tök random és nincs se isten, se karma vagy valamilyen felsőbb hatalom, amely minden lépésemet nézné és eldöntené, hogy alkalmas vagyok-e a megbocsájtásra.

Hát akkor élvezem az életet, kortyolok egyet a whisky-mbe, majd beleszívok egyet a cigibe. S ezt újra, majd újra, míg nem látok már tisztán és talán még az ágyamig se jutok el. Aztán a földön fetrengve, próbálok némi gondolatot kibogózni, amely józanon nem ment.

Ez az én örökségem: némi elmebaj egy kis függőséggel megspékelve. Mindig is meg akartam törni ezt a körforgást, s meg is fogom csak éppen nem úgy ahogy én azt elképzeltem.

De addig is lássuk mi lesz, hiszen a saját vérem ellen küzdök minden nap. Van, hogy elveszek, s addig iszok míg már a saját nevemre se emlékszem nem hogy a tiédre. Rossz szokás? Beidegződés? Nem véletlenül van olyan mondásunk, hogy a vér nem válik vízzé.

S bár ne lenne igaz, bár mondhatnám, hogy nem vesztettem el a reményt. De 4-en voltunk, s én vagyok az utolsó aki még féllábon sántikál. Hiába van bennem annyi jó, annyi szerethető dolog, ha ez a dolog mindent kitöröl mint egy gyenge tollvonás a papíron.

S nem tudok megbékélni magammal, mert minden ami boldogságot okozhatna, minden amiért megérné küzdeni, nem hoz mást csak fájdalmat...

[bredforloyalty]

csak egy pár napja tudtam meg hogy mi az a svungi

[ezteislehetnel]

Egyszer részegen ha elég bátorságom lesz, elmondom, hogy egy nap rohadtul kívántalak...

[takemetochurch13]

Józanul vagy részegen, de hozzád mindig vissza járok

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

[dramatic-dolphin]

egyszer még gimiben csaptunk egy ilyen nagy szilveszteri bulit. éjfélkor valaki bekapcsolta a tévét és mindannyian részegen énekeltük a himnuszt. tipik gimis dolgok.

aztán a képernyőn megjelent áder jános (tudjátok, a köztársasági elnök) újévi beszédet tartani. ment mellette a hallássérülteknek jeltolmácsolás. néztük tök csöndben valamilyen furcsa oknál fogva, aztán az egyik lány megszólalt:

"ki az a pasas a weisz fanni mellett?"

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Részegen még a halál is elviselhetőbb.

[anyadisszeretne]

Néha elgondolkodom, hogy mi miért csak akkor vesszük észre a másikat ha az éppen részeg vagy szenved. Néha agyalok azon, hogy te miért csak részegen mondod azt, hogy fontos vagyok, hogy miért részegen jössz a legközelebb és miért nézel olyan kurva mélyen a lelkemre.....és tudod mit baszódj meg mert mindig de mindig vissza tudsz mászni az életembe.

Tényleg valaki elmondhatná, hogy egy ember miért csinál ilyet vagy ez mit jelent a másik személynél.

[sztupy]

@tenykozleseim kiegészítő poll innen

[your-blood-is-my-drug]

"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."

"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"

11.13

[csacskamacskamocska]

23 év szex

Főleg a könyvek és a pszichopata sorozatgyilkosokról szóló filmek és kutatásaim miatt erősödött meg bennem az a kép, hogy nagyon szegényes az én gyakorlati szexuális kultúrám, még akkor is, ha nem az „este, sötétben misszionárius pózban hagyom magam megdugni” elgondolásom van róla. Legyen biztonságos a kapcsolat, és akkor lehet bármi. Ez lenne a szexuális ars poetikám, ha bárki kérdezné. De ez azért inkább rátolja a férfira a kezdeményezést. Nem az a fajta vagyok, aki szaténkesztyűben fogja meg a faszt (hacsak nem kéri ezt a másik), de rengeteg minden van, amit nem tudok befogadni, hogy mitől lehet az izgató, csak ráhagyom emberekre, hogy az nekik jó. Logikailag le tudom vezetni, de átérezni nem tudom. Amúgy, nem mondom, hogy sosem voltam még frusztrált a szex hiányától, mert nyilván igen, de az inkább párkapcsolatban fordult elő.

Az előbb láttam egy képriportot egy fétispartyról és rájöttem, hogy az engem nem taszít, hogy mennyiféle mindent szeretnek az emberek, de a lepukkant környezet az igen. Az zavar. Nem a vágyaktól undorodom, hanem a vágyak bármiáron kiélésétől. Azt hiszem. Jó, mondjuk a fuldoklástól, beszorulástól és minden ehhez hasonlító dolognak még a látványától is pánikot kapok. Anyám azt mondta annakidején, hogy jegyezzem meg, hogy klotyóban nem kefélünk! Fel is voltam háborodva kicsit, hogy mégis miket képzel rólam. Ma már azt gondolom, hogy annak mindig van varázsa, ha az ember már hazáig se bírja ki. Bár anyám valószínűleg arra gondolt, hogy ne olyan lány legyek, akit csak úgy részegen meg lehet dugni egy félreeső sarokban. (az összes ismerősöm aki „olyan” volt, ma sikeres művész. Lehet, hogy ennek nincs köze egymáshoz, de lehet, hogy csak mertek élni) vagy arra, hogy egy koszos vécé biztos nem nyújt intimitás. pedig az intimitást két ember hozza létre, nem a steril falak. De amúgy ja. Se a húgyszag, se a domesztosz illata nem aljz fel. Nade nem is ezt akartam írni, hanem egy beszélgetés elindította a vezérhangyát. Hogy le lehet élni évtizedeket úgy, hogy éltek, van szex, van orgazmus, de csak amikor más valakivel dugsz, akkor jössz rá, hogy sosem volt ilyen, hogy sosem volt igazán jó. Lehet, hogy ezt az igazán jót, ezt a szerelem adja bele a szexbe, de én nem hiszem, szerintem ez csak egy idealista kényszerképzet. A szerelem a mindennapok túléléséhez sokkal fontosabb, mint a szexhez. nade, azt hiszem, mindenki azt gondolja, hogy ő azért aránylag jól csinálja a szexet. Pedig fogalmunk sincs róla. Mert ezt a „jól csinálom” gondolatot ugyanúgy szedjük fel, ahogy azt a hitet, hogy amit megtapasztaltunk, a szex olyan. Hát milyen másmilyen lehetne? Te jól szexelsz? Mert van a párodnak orgazmusa, azért gondolod? Jól szexelsz mert tudsz a csilláron lógva is? Jól szexelsz mert, ha nincs kedved, akkor is bele tudsz lendülni? Jól szexelsz mert nem undorosz, mert elfogadó vagy? Kitartó? FIGYELMES? (ezt a szót azért utálom mert csak annyit jelent, hogy szerinted a párodnak is kellene legyen orgazmusa) Jól szexelsz mert megadod a módját, van előtte vacsora, pezsgő, kutyafasza? Vagy azért gondolod mert azt mondták és biztos nem hazudtak? vagy mert nem mondták, hogy nem jó és biztos mondták volna? 23 év házasság után rájönni, hogy a jó szexhez nem elég az orgazmus, az szerintem éppen olyan, mint rájönni arra, hogy volt két házasságod, van két gyereked, te meg meleg vagy, mindig is az voltál. Mert amúgy ez a másik irtó izgalmas dolog szerintem, ami megintcsak visszamutat az orgazmus nem azonos a jó szexszel dologra. Hogy egy férfi, aki nem a nőket szereti, én nem hiszem, hogy igazi szenvedéllyel tud részt venni a szeretkezésekben. Vagy mennyi házasság működhet úgy, hogy ha magadnak csinálod az több fokkal jobb, mintha a partnered is ott van? Vagy lehet, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az egésznek és nem is kéne? És, hogy az önreflexió se maradjon el: volt olyan pasim, aki azt mondta ezt hagyjam abba, mert borzalmas :D nagyon szerelmes voltam belé. Szar volt vele a szex minden tekintetben. Se orgazmus, se meghittség. Volt olyan kapcsolatom, ami minden tekintetben aláásta az önbecsülésemet pedig volt meghittség. És volt aki türelmesen kihozott mindent a kapcsolatból amire neki igénye és fantáziája volt, a jó szex mégsem marasztott mellette. Lehet, hogy ha szerelmesen szexelnék, megint béna lennék. :D

Meg az jutott eszembe, hogy mondta egy haverom, hogy viagrával meg lehet oldani a gondokat. Hát nem, a viagra nem csinál vágyat, se szerelmet, se gyengédséget, se meghittséget csak egy ágaskodó falloszt, amit lehet, hogy a tulajdonosa is utál valójában mert a vágyai, ha tehetné, másfelé vinnék. Más nőhöz, más emberhez. Szóval, a viagra csak azon segít, ha az erek nem együttműködőek, de a lélek igen. Leírva sem lettem okosabb, csak az erősödött meg bennem, hogy tényleg az újságcikkek baromi frusztrálóak, sokszor károsak, és az érettségizőknek az Orgazmus két személyre című könyvet adnám útravalónak nem az alaptörvényt, és talán a jó szex alapja is a kommunikáció meg elfogadás. Az elfogadás képessége nagyon fontos. De hogy mi a legfontosabb hozzá, hogy azt meg lehet-e határozni, azt nem tudom.

[bdvd00]

Full részegen mondom hogy örökké szeretlek.

Kicsit módosítom reggelre a részeg gondolatom: Nem szeretlek többé, legalábbis nem akarlak. Azt szeretem aki voltál, de már tisztán látom, hogy nem az vagy.

[elefanii]

Itt van ez a videó…. ripacs, amatőr, benne maradtak részek, amiket kikellett volna vágni…De nem is ez a fő baj… Iszonyatos látni, hogy hogyan zülleszti le ez a csürhe az elektronikus tánczenei scénát, és, mondjuk ki bátran: a Partikultúrát.

Nem értik, és nem is akarják érteni, hogy egy igényes zenehallgató és előadó számára egy jó DJ szett olyan, mint egy mesterien felépített szeánsz. Spritiuális megtöltekezés, magába fordulás, elvágyódás, önismeret, mindfulnes. Ahol a Mozgás-Zene-Lélek szentháromsága egybe forrva uralja a testet. Ehelyett itt mit látok? Rikoltozó csimpánzokat, ütemtelenül rángatózó barmokat! Nagyon jól írta partidoktor Nagy Niki a legendás Armin Van Buuren koncertkritikájában, hogy mi is a kulturált viselkedés: Az ember fegyelmezetten topog, nem hangoskodik, nem ordibál, nem nyerít! Nálunk, BeMyLakes-eknél nem fér bele az, hogy azt kiabáljuk, hogy "HÉÉ-HÓÓ", nincs ilyen! Értsétek már meg! A soundosok azok tudjuk milyenek…. állatok, rossz értelembe' véve, nem úgy, mint mondjuk egy spirituális totem (nekem ezüstróka), ami meglátogat a Szett alatt, hanem mint egy varacskos víziló!

Itt ki kell térni arra is, hogy ez a dokumentumfilm a mértéktelen és ostoba politoxikomán szerhasználat eleven emlékműve. Fogjátok már fel, hogy egy valódi, elhivatott zenerajongó, tudatosan, éretten használja a megfelelő anyagokat arra, hogy az elmének újabb és újabb szegleteit tárja fel. Nem az van, hogy rohan, mint egy nyelv alakú porrszívó, ami mindenbe belenyal és mindenbe beleszipákol, amit lát.

A szexualitás belekeverését és az öncélú ábrázolását pedig mélyen kikérem magamnak. Az Egyesülés is lehet a Szeánsz része, de szigorúan csak az adott Szett végighallgatása és kielemzése után. Ezt kéne tanítani az iskolába a hülye magyar meg fizika helyett. Amikor elmegyek egy rock koncertre, ott is csak állok, keményen nézek, megfeszített állal, figyelem a Zenét. Nem tombolok, ugrálok, poggózok részegen. Egy elit black metálos nem érezheti jól magát, akkor érzi jól magát. Mindegy…. úgyse fogjátok megérteni.

[the-death-is-my-desire]

...Rám lett parancsolva, hogy díszítsek fát, erre édesapám részegen kidőlt. Eddig is utáltam a karácsonyt, most még jobban utálom. Egyedül díszíteni fát, miközben hallod, hogy a részeges apád horkol, nagyon jó érzés - sérült lábbal egyébként...

Mármint most tényleg bőgök. Érted, máshol azt látod, hogy együtt díszítik a fát, együtt a család, normális helyeken tényleg a szeretetről szól az egész... Engem meg megijeszt a tudat, hogy mindent érzek, csak szeretetet nem. És annyira egyedül érzem magam. Mindenki boldog, mert így szünet, úgy család, én meg hol egyedül, hol az alkoholista apám miatt sírok ilyenkor. Ma is könyörögtem neki, hogy ne igyon ennyit, de nem.

[drakvuf]

Másnapos prémium szelfi

Lehet találgatni kiírt részegen az exének tegnap…