#szenvedélybeteg

[quinqueecclesiensis]

A mai futásnál kifordult a bokám a Haleszban, szóval úgy tűnik megvan a 2022-es év végi összesítésem. 23-mal futottam többször, mint tavaly, és 236 km-rel lett több a vége. Szépen kirajzolódik mikor voltam beteg és/vagy tölöttem az időm egyéb testmozgással a Panoráma Campingben Orfűn vagy Sástón a Mátrában. Ha nem lennék kényszeres és szenvedélybeteg, akkor nem aggasztana, hogy jövőre legalább ennyit kell megcsinálnom. Úgyhogy bontok még egy sört. Boldogat.

[pajjorimre]

Az Elemér

muzsikus cigány, jó csávó, bírom. Tizenéves korom óta ismerem, azóta kaszinóuzsorából éltek a tesójával együtt. Sok kis- és nagyobb menő (tisztességes, de szenvedélybeteg vállakozók, apróbb-nagyobb wannabe maffiózók) bukták be a vagyontárgyaikat (néha mindenüket) náluk. Kiterjedt hálózat gondoskodott róla, hogy sokáig ne tudjon és ne is akarjon eltűnni egyik adósuk se, egyébként easy come, easy go, nagy vagyont nem halmoztak fel, azt is mind felélték ahogy jött először a játékgépek betiltása, az online kaszinó, aztán a kaszinókoncessziók, de még nem adták fel. Akkor kitalálták hogy boxedzők lesznek, építettek is egy kis termet a lakótelep oldalában önkormányzati tamogatással, ment is szépen, menne ma is. De persze linkek is voltak, edzői kepesítésük se volt, meg kinevelődött egy generáció, akik már elmentek iskolába, papírt szereztek és úgy edzik a fiatalokat, mára a hirtelen felhúzott épület is életveszélyes kb. Bezárult az összes kiskapu. Most futottam össze Elivel, 78k nyugdíj, ennyi a kilátás, hangosan szidta a pláza közepén a kibaszott tolvaj rendszert meg a kibaszott jobbágyokat, akik hatalmon tartják őket amíg szétlopnak mindent, kurva nagy a kontraszt a 10 évvel ezelőtti önmagához képest. Lefogyott, összeszakadt az egész pali, a tesójával nem tudja mi van, pedig kb össze voltak nőve. De végülis így szokott elmúlni valahogy, ja.

[vikikehhh17]

Mindenem

Abban a pillanatban, hogy mindenemnek neveztelek

Fel tettem az egész életemet egy tétre

Hisz... Ha téged elveszitelek nem marad semmim...

Mint szenvedélybeteg teszi be utolsó százasát a gépbe..

Én is úgy játszok... Mindent vagy semmit.

Amikor.... A szemedbe nézek.

Különös függőség ez a szerelem..

Napról napra hordom ki szivem pitvarából a lomokat,

Helyet készítve neked. 🥺

Kiüresítem minden részem, hogy be tölthesd te💗

De mi maradna utánad?

Ha már többé nem lennél?

Csupán némán ordító üresség, amelyet soha senki nem tudná betölteni...

S nem is akarom hogy más töltse be!!

Inkabb kinozzon a fájdalom

Mindsem bárki más probalna lakást venni szívembe.

Amit tisztán látva nem kiadó

De mégis sokan próbálják a kulcsát keresni ami csak a te kezedbe van.

[libirk]

Egyszerre dobták be a postaládába a HírNy8lcat és a Józsefváros újságot. A drogambulancia nem tűcserével foglalkozik, nem bentlakásos intézmény lesz, hanem nappali rehabilitáció a bajbajutottaknak, főleg 8. ker. lakosoknak (van a kerületben szenvedélybeteg elég sajnos). A Református Drogmisszió lett felkérve a segítségnyújtásra, amelyet a Magyar Nemzet agyon dicsért még 2019-ben. Most meg szidja őket

[idestova-blog]

Graal.- episode.03

‘Cause you won’t lie’

Bordó köntös szegélye tűnt elő az ódon tölgyfa ajtó takarásából – nyomában két fekete papucs csoszogott álmosan. Denjiel láthatóan nem volt még teljes lényében jelen, tanácstalanul torpant meg egy pillanatra a konyháig vezető úton. Ujjai lustán terpeszkedtek el a tarkójától a halántékáig, miközben átfonták a rendetlen tincseket. Christine és Leni egymás testébe tapadva, szinkronban fojtották vissza lélegzetüket, és a heverő biztosnak ítélt rejtekéből hallgatták, ahogy Denjiel hosszú sóhajtás kíséretében, halkan morogva megindul a konyha irányába.

Súlyos másodpercek sora zuhant a falióráról a csend feszített víztükrére, mire elért a tűzhelyig, és hosszas matatás után végre elhelyezte a múlt századból itt maradt kávéfőzőt a halványkéken táncoló lángok felett. A két nő dermedten várta, hogy vége legyen ennek az abszurd komédiának, és ítéletet mondjon felettük a sors: kénytelenek lesznek-e lelepleződni a váratlan szikraként előpattant, de mégis közösen vállalt bűnben. Denjiel azonban továbbra is csak álmosan mormogott magában, és félálomban várta, hogy felforrjon a fekete. Christine akár meg is elégedhetett volna a ténnyel, hogy a szokottak szerint alakul az események láncolata, szeretője nemsokára a bögréje társaságában, szó nélkül visszavonul, megfeledkezve a váratlan látogatóról – Christine lelkében azonban zabolátlanul lobogott a tűz. Önsorsrontásból szerzett másoddiplomát, és a veszély közelségében érezte csak igazán elemében magát.

Christine arcán ekkor halvány mosoly futott át, és gyengéden megkaparintotta Leni kezét a csuklójánál fogva. Leni meglepetésére ekkor mégsem egy biztató érintés, hanem az önző vágy vezérelte mozdulat bontakozott ki, ahogy kecses alkarja eltűnt Christine combjai között. Christine a lehelet finomságával súgta Leni fülébe:

- Ne aggódj. Mindjárt vége…

Christine ekkor mindkét kezével Leni karjába kapaszkodott, szeméremdombját pedig egy szenvedélybeteg határozottságával, könyörtelenül lassan engedte szabadjára Leni alkarja mentén. Pillanatok műve volt. Leni arcára még a meglepetés sem ülhetett ki, Christine karja máris parallel módon talált utat Leni lábai közé. Az elfojtott, halk lélegzetek egyre hosszabbá és forróbbá nyúltak, ahogy Leni a színfalak ledőlésétől tartva Christine nyakába fúrta az arcát – de végül ő is átvette a Christine által diktált szakadatlan ütemet csípője mozgásával.

Denjiel a közösen elfoglalt tér másik végében a kávéfőző kotyogására eszmélt fel. Töltött. Kezei a bögre melegét simogatták, miközben komótosan elindult vissza, a háló felé. Christine továbbra is rendületlenül mocorgott Lenivel a karjaiban. Szemei a konyhapult takarásából még megakadtak rajta, ahogy Denjiel ujjai részben eltakarják a bögre feliratát, – ..tral ..rk – de ekkor forró hullám futott végig a gerince mentén, elengedte a valóság apró részleteit, teste pedig végre megadta magát Leni kitartásának. Ahogy a hátizmai eleresztettek, Christine önkéntelenül kifordult tartásából, a kanapé egyik öreg rugója pedig panaszosan megnyikordult a súlya alatt.

Szinte ugyanabban a pillanatban Denjiel is megbotlott a földön felejtett, túlméretezett sálban. Fejét a hang irányába fordította. Tanácstalan árkok rajzolódtak ki a homlokán, a meglepetéstől pedig egy váratlan, költői kérdés hagyta el köszörületlen torkát:

- Mi a f…?

Négy lábfejet vett észre a kanapé kartámláján. Christine és Leni ijedten felültek, megérezve, hogy a megrökönyödés nekik szól, a helyzetük pedig tarthatatlanná vált. Ahogy Denjiel megpillantotta a két nőt, az álom utolsó nyomai is szertefutottak az arcán, szemei pedig elkerekedtek. A kezében addig biztosan nyugvó bögre kibillent az egyensúlyából és éles csörömpöléssel tört szét a hajópadlón.

Az idő állni látszott, olyannyira, hogy Christine tekintete tisztán tudta követni a bögre útját. Ahogy földet ért, és a porcelán darabjai élesen elváltak egymástól, a tárgyak, a testrészek, a levegőben vibráló feszültség és az őt körülvevő tér is darabjaira hullott. A törésvonalak mentén bársonyos sötétség tört elő, és elárasztotta a lakást.

*

Christian felriadt, de másodpercekig csak sűrű sötétséget észlelt maga körül. Végül ráeszmélt, hogy már magához tért. Ahogy visszanyerte az irányítást a teste felett, kinyitotta a szemét és felült a kanapén. A nappali kiélesedett körülötte, homlokáról letörölte a hideg verítéket, és a félbehagyott festmény ismerős látványán talált nyugalmat a tekintete.

Végigtapogatta a mellkasát, lapos, szikár, férfias szegycsontot tapintott. Ekkor már érezte, hogy az alsónadrág nedvesen tapad a combjához. Egy pillanatra elszégyellte magát, de csak halványan emlékezett a gondolataira. Mintha egyszerre három testet töltött volna meg a lelke, pillanatokkal azelőtt. Forró zuhanyt vett és melegen felöltözött. Kilépett az ajtón, szokása szerint végigsimította a ház falán függő táblát – Graal – és elindult a part felé…

[konyvekkozt]

orosz rulett

hajléktalanellátásban dolgozni korona idején. hiába a maszk (sebészi, nem ffp), a kesztyű. megírhatnám hosszan, hogy miért, de nem teszem, mert nagyon sok ok nem vírusfüggő, hanem évtizedekre nyúlik vissza

a lényeg, hogy iszonyatos bajok vannak, s pár hurráoptimista kollégát ismerek az egész fővárosban, aki azt gondolja, nem kapja el. a többiek vagy rettegnek (főként a családjuk miatt) vagy csak félnek vagy már betegek is

nem vagyok irigy, őszintén örülök, hogy hetente tesztelik majd a kórházi dolgozókat és a pedagógusokat. de még csak egy fél szó sem esik a szociális munkásokról. márpedig vagyunk, ráadásul idősellátásban, gyermekvédelemben, szenvedélybeteg ellátásban és még számtalan helyen. közalkalmazotti bérért dobom oda magam koncnak, s még arra sem vagyok méltó, hogy teszteljenek

elfáradtam a járványban, a nyomásban, elegem van, hogy nulla a szakma megbecsültsége

[sugarpallos]

Azt álmodtam, hogy felvettek a szociológia mesterszakra, sőt, már szakosodtam is és szenvedélybeteg fiatalokkal fogok foglalkozni. Olyan jó érzés volt, mert mindig is ez volt a vágyam, csak aztán még csak nem is jelentkeztem erre a karra. Vajon mit jelenthez ez, semmit?

[matekonkol]

🎬⭐️ KARANTÉN FILMNAPLÓ, 4-5-6. hetek ⭐️🎬

(nem volt kedvem mindegyikről írni) 

- The Savage Eye (Maddow-Meyers-Strick, 1960) - Csak szex és más semmi (Goda Krisztina, 2005) - Portrait de la jeune fille en feu (Céline Sciamma, 2019) - SHOAH (Claude Lanzmann, 1985) - Csak a szél (Fliegauf Bence, 2012) Nagyon erős film, nem is tudom, mikor kavart föl valami ennyire legutóbb, szünetet kellett tartsak. A Saul fia jut eszembe csak róla, ugyan ezer dologban más, de néhány fontos dologban rokon.Az érzékeny realizmus és a didaktikusság határán szerintem ügyesen egyensúlyozik, de megértem, ha valakinek valamelyik irányban sok. Szerintem jó, hogy ilyen, nem elfogult, de megrázó. A kérdés már csak az, hogy tudott-e elég nézőhöz eljutni itthon, kapott-e olyan keretezést, volt-e annyi beszélgetés róla olyan közösségekben, ahol nem egy olyan távoli dolog a cigánygyilkosságokat lehetővé tévő helyzet, mint az én életemben. De ha a fő témán túl nézünk, akkor is pontos látlelet a szexista, szenvedélybeteg társadalmunkról, amiben a szociális ellátórendszer, az oktatás, az egészségügy 10 évvel ezelőtt sem volt rendben.

- Taxi (Jafar Panahi, 2015) SPOILER Úgy reméltem, hogy nem megrendezett az egész, de még így is egy jó film szerintem. Csak nagyon biztonsági játék. De persze olyan országban, ahol filmrendezőket bebörtönöznek, tolvajokat meg kivégeznek, valószínűleg a biztonságos lázadozás a járható út. A célközönsége is a nemzetközi nézők persze, hiszen ha Panahi otthon be van tiltva, akkor szájbarágósabban, direktebben mond ki dolgokat, hogy itt "kint" is értsük.Mindezek mellett ha nem is dokumentumfilm, még dokumentarista, és elég hiteles, remek karakterekkel, érdekes sub-plotokkal és szerethető jelenetekkel.

- Jutalomutazás (Dárday István, Szalai Györgyi, 1975) Remek film, ami nem azért nagy találmány, mert páratlan a forma vagy a történet ötletessége, hanem mert igazi emberek játsszák szinte saját magukat egy teljesen hétköznapi történetben. És mint kiderült, az élet egyszerre nagyon szomorú és nagyon abszurd, a többi pedig már történelem a Családi tűzfészektől Az állampolgárig. 

- Békeidő (Hajdu Szabolcs, 2020) - Nagyi Projekt (Révész Bálint, 2017) - Puskás Hungary (Almási Tamás, 2009) - Sleuth (Joseph L. Mankiewicz, 1972) - Manhattan Murder Mystery (Woody Allen, 1993)

[takemetochurch13]

Az első cigarettát otthon próbáltam ki, csak olyan "Hmmm... kipróbálom. Egy szál nem okoz semmi problémát, nem fogok rászokni."-módon. De aztán elkezdtem kéregetni. "Kaphatok egy szálat? Nem veszek egy egész dobozzal, nem vagyok szenvedélybeteg..." Aztán jön valami nehéz, komplikált vagy stresszes dolog, megveszed az első dobozt, és véged. Utána már csak arról szól a dolog, hogyan tudnál leszokni

[anonymous89213]

#11

Mindenem.

Abban a pillanatban, hogy mindenemnek neveztelek, feltettem az egész életem egy tétre. Hisz, ha téged elveszítelek, nem marad semmim.

Mint szenvedélybeteg teszi be utolsó százasát a gépbe, én is úgy játszok mindent vagy semmit, amikor a szemedbe nézek. Különös függőség ez a szerelem.

Napról napra hordom ki szívem pitvarából a lomokat, helyet készítve Neked. Kiüresítem minden részem, hogy betölthesd Te.

De, mi maradna utánad? Ha már többé nem lennél? Csupán némán ordító üresség, melyet soha senki nem tudna betölteni, s nem is akarom, hogy más töltse be.

Inkább kongjon lelkem kietlensége, s visszhangozzon a fájdalmam robaja, mintsem bárki más próbáljon lakást venni szívemben.

Szeretlek.

[feketepeter]

Karácsony után

Sanyi:

-          Fiatal koromban a kereskedelemben dolgoztam. Ott is rengetegen ittak és dohányoztak, egészen kaotikus helyzetek is voltak. Persze ez a régmúlt, a szocializmus ideje volt. Ma már más világ van. Még a középiskolában jó fiú voltam, nem ittam, nem dohányoztam. Később romlottam el.

18 éves korom körül szoktam rá a cigire. Régebben azt szoktam mondani, hogy „a kereskedelemben piszkosul isznak, a mezőgazdaságban meg tisztán”… Szóval fiatalon belecsöppentem ebbe a piálós miliőbe. A szocializmusban normálisnak számított, hogy a munkahelyeken ittak az emberek. Hosszú idő telt el, amíg elértem a piás mélypontot, és fejben meghoztam a döntést, hogy lerakom az italt, majd pedig a cigit.

Szilveszter:

-          Sokat cigiztél?

Sanyi:

-          Nem nagyon volt kontroll. Volt, hogy 3 doboz is elment. Főleg, ha ittam is. Általában ittam persze. Reggel négykor indultam dolgozni, felbontottam egy doboz Szofit, ez el is ment a reggeli műszak végéig, azaz 9 óráig… Az átlag az volt, hogy én két dobozt szívtam el, az asszony további egyet. Ugye volt szőlőm, 5-600 liter bort csináltam egy évben, ez is belejátszott, szóval igazi vidéki szenvedélybeteg életet éltem.

Szilveszter:

-          Az 5-600 litert meg is ittad?

Sanyi:

-          Karácsony után nem nagyon maradt belőle…

[slamguy]

#4 Rövidek

Féltékeny énkép

Pont arra járt a mélypont, beköszönt mert miért ne?

Miért pont ott történt ahol én és te

Két centire ültünk kint a kerti székeken

Én belül remegtem, akár egy szenvedélybeteg

Még szólt a zene emlékszem, csendesen összefonódott a két lélek

Újra egyesültek az éjjel, hát juhúú éljen!

-Mondd ki a pillanat hevében, hogy ez most mi a fasz?!

Kár hogy örömöt láttam mindkettejük szemében, ez kiakaszt

Mert ki az a szar alak, aki ilyenkor szétszedi a két félt, mert ő fél?

Szégyen lenne, bár kétlem, hogy féken tudom tartani az érzésem,

Düh harag, es még sok más kavarog a mélyben

Testrészem felrobbani készen, ezerrel dobog, nyugtatni nem vagyok képes,

Azt akarom, hogy a harag maradjon a felszin alatt,

A falat kaparom, legalalább addig amig elhuzom innen magam

Ge addigra Geri már nyomta a tánczenét, a dárenbészt,

Táncutánzás jött, és úgy éreztem, hogy azért élek én még éppen...

Egyébként téged értelek, a lélek nyugalma az élet feltétele,

Szétmentél vele, és szétmentél a meg nem beszélt sérelmekbe.

De így, ilyen módon mész bele?!

Mert végre most, hogy neki mégse jött össze a képlet, megbánt mindent, és szépen visszaszerez téged

Mézzel keni be magát, hogy odacsalogassa a méhet.

Mint egy dokufilmet, szemlélem a cserkészetet, beindult a gépezet.

Sikerrel járt ő, önző, mert közben ezzel árt,

Kár, de ugyanezt kaptad te is, vagy már nem emlékszel, mennyire volt az rémes

Amikor sofőrként hátranézve a tükörbe megcsillant a kéz-a-kézbe...?

Kár hogy az empátia valahol messze-messze szállt éppen akkor este egy párhuzamos életben.

[lillaszasz]

Félelem a senkiföldjén: filmvetítéssel egybekötött kerekasztal beszélgetés

Kép: Részlet Papp Bojána Börtönrap című filmjéből (2013)

Filmvetítéssel egybekötött beszélgetés kapcsolódva az Idegen a senkiföldjén című OFF-Biennálé kiállításhoz Témák: • droghelyzet Magyarországon • vidéki fiatalok kilátásai • meddig lehet változtatni sorsokon, élethelyzeteken • kitörési lehetőségek • civil szféra Program: 17:30 – 19:00 – a Bebukottak című film levetítése 19:20 – 21:00 – Beszélgetés Bajzáth Sándor addiktológussal, Monory Mész Andrással, a Bebukottak (1985) című film rendezőjével és Papp Bojána dokumentumfilm rendezővel, a Börtön Rap (2012) című film rendezőjével. ------- Monory Mész András 1954-ben született Budapesten. Rendező és színész, legismertebb filmjei a Bebukottak (1985), Meteo (1990) és Románc (1989). Monory Mész András 1985-ben forgatta le a Magyar Népköztársaság Tököli Fiatalkorúak Büntetés-Végrehajtási Intézetének 12-es körletében a hajdanán betiltott, mára szubkulturális kultfilmmé lett a Bebukottakat. A film elnyerte a Torinói Filmfesztiválon a legjobb külföldi film díját, majd hazánkban hangos botrányt keltett, és csak a rendszerváltás után lehetett újra bemutatni. ------- Bajzáth Sándor Felépülő függő, szenvedélybeteg segítő. Fő szakterülete az addiktológiai konzultáció. Az ELTE-TÁTK-n végzett szociális munkás szakon, majd 2015-ben diplomázott a SOTE addiktológiai konzultáns szakon.Több mint 13 éve foglalkozik szenvedélybetegekkel egyéni és csoportos formában. Web: www.addikt.hu További anyagok: Alinda - Kubiszyn Viktor és Bajzáth Sándor -------- Papp Bojána dokumentumfilm rendező A Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott filmdramaturgként, majd televíziós műsorokban, rádióknál, újságoknál, portáloknál dolgozott szerkesztőként, rendezőként. Filmjei fesztiválokon szerepeltek. Kétszer kapta meg a Magyar Filmkritikusok díját. Válogatott filmográfia 2017. Tamer, 5 perc 2013. Börtönrap, 62 perc 2012. Jules, 52 perc 2007. Generáció L, 52 perc 2005. A tévé és én, 36 perc

Időpont: October 24 at 5:30 PM - 9 PM

Hely: Kende utca 1, Budapest 1111, Magyarország

[coldfeel]

Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek.. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat : segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybeteg, kölcsönös függőségem ♥

[flaublog]

Balog Zoltán lelkészi szolgálatát 1951-ben kezdte el Tiszalúcon. Több állomás után Cserépfalun gyülekezeti lelkész. Az elmúlt negyven évben az állami diktatúrával, és annak egyházi formájával tudatosan szembehelyezkedett, és harcolt ellene. Ezért folyamatos mellőzés és megbélyegzés volt osztályrésze. Szembenállása különösen 1969-től öltött határozott formát, amikor is lelki barátaival bükkszentkereszti nyaralójukban missziói alkalmakat tartottak gyermekeknek, ifjaknak és felnőtteknek, ami újabb megtorlásokat vont maga után. Munkája az Iszákosmentő Misszióban teljesedett ki. Isten sok sérült ember és családja gyógyítására használta fel eszközként, vallja önmagáról.

(via Balog Zoltán református lelkész élete (1928-2006) Református Iszákosmentő Misszióban Dömösön a szenvedélybeteg szolgálatában feleségével Varga István & Makai Rozália weblapja)

Ennek a klassz embernek, hogyan lett ilyen fia? A volt cserépi lelkész fia, az emberminiszter Balog Zoltán terjesztette be a CEU-s törvényt. Természetes Tállai András úr is megszavazta a törvényt.

[sokasebi]

Apám szép volt

“Három bátyám van. Legidősebb dr. Győri Gábor belgyógyász – pszichiáter az Országos Ideg és Elmegyógyintézet egykori főorvosa, osztályvezető főorvosa. Ő már sajnos nincs közöttünk! Rengeteg emberi életet mentett meg, de sajnos a saját életét nem tudta megmenteni… Első felesége Pécsi Erika, második felesége Révész Ágnes pszichológus. Gábor három gyermek édesapja volt : Gabi, Bence és Zsófi. Gabi még bátyám első házasságából született.”

“Győri Gabka hét évig volt heroinfüggő. Ma már józan, de a hét év alatt megjárta a poklok poklát. Végre nem a múlttal, hanem a jövővel foglalkozik. A nyáron gyereke születik.“

“Apu pszichiáter-belgyógyász volt, istenként néztem fel rá, pedig szenvedélybeteg volt, gyógyszerre ivott, és olyankor agresszív lett. Mára meg tudtam neki bocsátani mindenért, azért is, hogy arcommal a padlón rugdosott…”