#tamás gáspár miklós

[tartsdmegazaprot]

:,((((((((

egyik regi oserzesem gondolatra váltója - miszerint a részvét nem artatlan érzés -, és még rengeteg, elképesztő erejű gondolat apja, a wass alberti piszkos erdélyiseg csorbájának kiküszöbölője, a legeslegjobb magyar publicista, filozófus ment most el! legyen könnyű neki a fold 🖤

[xonethousandcriesx]

G. M. Tamás (28 November 1948 - 15 January 2023) »Prepare for hostility, solitude, derision, career setbacks, betrayals, infighting, the arid and disconsolate vistas offered by radical critique. Be unfashionable. Be uncool. Do not be a fanatic and a puritan. Nobody will be grateful to you, but cheap wine and cheap books are still available.« (Being on the Left in Eastern Europe)

[slejmshow]

Én azért sem vállaltam részvételt ebben a sorozatban (szégyenszemre) mert sem ilyen összefüggéseket, sem ilyen következtetéseket nem lennék képes ilyen intellektuális tisztasággal megfogalmazni TGM-ről, mint ahogyan azt Szilárd teszi.

Mekkora szöveg, wow.

„Akinek a történelme csak honfibú, könnyáztatta kebel, fölháborodás, ágyúdörgés – az forradalmár lesz, amíg szerethetővé nem erőszakolja maga körül a világot.” A konzervatív TGM ezzel a honfibúval a hétköznapi apróságok szépségét és szeretetét állítja szembe, úgy is mondhatnám, a Brian élete harmadik prófétájának motyogó-szöszmötölő derűjét („…és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raffiakötő állvány, amihez hozzá voltak erősítve…”). Ebben a szembeállításban alapjáraton semmi feltűnő nem volt egy ilyen konzervatív szöveg esetében. Amíg rá nem döbbentem, hogy ez a szar világkörülmények közt is lehetséges, derűs szöszmötölés valami mélyen erdélyi magyar habitus, ami bennem is megvolt, és amit az elmúlt bő 10 évben teljesen kiölt a Trianonban hirtelen szuverén nemzetállammá váló Kismagyarország császártól és néptől egyaránt megszabadult szellemi elitjének baszdühe. Szerethetővé erőszakolni a világot, hallod, mikor amúgy lenne benne annyi szerethető."

"... a kapitalizmus épp látványosan képtelennek bizonyul arra, hogy teljesítse anyagi ígéreteit az emberiség felé, a baloldal elmagyarázza, hogy valójában jól van ez így – lásd nemnövekedés. Miközben a kapitalizmus apró darabjaira bontja szét, majd teszi árucikké az emberi pszichét, a baloldal az árucikké tett lélekdarabokról bizonyítja be, hogy mindez az emberi természet időtlen idők óta létező leglényege, esszenciája – lásd identitáspolitika."

[tuntetesinfo]

2 megemlékezés hétfőn 🖤

délután négytől:

Egy éve hunyt el Tamás Gáspár Miklós filozófus, a Demokratikus Ellenzék egykori tagja, a magyar baloldal kiemelkedő gondolkodója.

Emléke előtt csendes gyertyagyújtással tisztelgünk egykori belvárosi otthona, a Nádor utca 14. előtt január 15-én, hétfőn 16 órától.

A csendes megemlékezés szervezője a Tiéd a Belváros-frakció.

Fotó: Valuska Gábor

délután fél öttől

[munchausenparokaja]

“Egyenesítsétek ki gerinceteket! Merjetek Követeljetek!”

Tamás Gáspár Miklós, 1988. március 15.

(kép: Fortepan/Hodosán Róza)

[rosszulorzott]

A gyászjelentés szerint a nyilvános temetésre 2023. január 31-én, kedden, délután fél 3-tól kerül sor a budapesti Farkasréti temetőben.

megyek

[collapsedsquid]

The Transylvanian writer and critic Gáspár Miklós Tamás, whose death was announced on 15 January, was a Rothian Marxist if ever there was one. Tamás’s socialism was never born of oedipal impulse. With two parents who were part of the Hungarian intelligentsia, he received a classical left education in the post-war period. He was born in 1948 in the principal city of Transylvania, which had been transferred from Hungary to Romania in 1920 by the Treaty of Trianon, then given back to Admiral Horthy, the Hungarian regent, by Hitler in 1940. Tamás’s parents were communists who survived the Nazi occupation – his mother only escaped deportation to Auschwitz because she was already in jail as a renegade Bolshevik. Disillusioned by the party’s Stalinisation in the post-bellum, they nonetheless remained firmly on the left – a background which prepared their son for his dissident socialism in the 1970s.

As Tamás remembered: “When my father was thoroughly disenchanted with the system, I asked him why he still called himself a Communist. He showed me a little plastic – well, I suppose, bakelite – cube, with six little photos glued on its sides: the portraits of some of the best friends of his youth, tortured to death by the royal Hungarian and Romanian secret services, or by the Gestapo in that awful year, 1944. ‘Because I cannot explain it to them’, he said.”

Genetically internationalist in politics and culture, Tamás became fluent in French, English and German. He hailed from the same Budapest where the Marxist philosophers Georg Lukács and István Mészáros had written, and became one of Hungary’s most erudite and prominent anti-Soviet dissidents in the 1980s. At the end of the the decade he researched at Oxford and took up visiting positions at Yale and Columbia. By then his trademark writing style had become clear: no grand system-builder like Lukács and other members of the Budapest school, Tamás remained closer to Roth’s belletrism and built his reputation on the philosophically and situationally informed essay, elegantly moving his lens from microscopic to macroscopic and back. Exegeses of novels by Thomas Mann or tracts by Johann Gottlieb Fichte could easily mingle with responsible pop criticism.

The opposition years proved politically confusing. In the 2010s Tamás became known as an existential enemy of Viktor Orbán’s regime, whose post-liberal experiment forebode the global xenophobia of the 2020s. In the Soviet regime’s final decade, however, both Tamás and Orbán had found themselves on the same side of the barricades against party apparatchiks, with Tamás rumoured to have gone so as far to protest the future prime minister’s arrest. Tamás, a liberal during and after the springtime of peoples of 1989, served in the Hungarian Parliament as a representative of the Alliance of Free Democrats (SZDSZ), from 1989 to 1994. His optimism about the 1990s quickly waned, and fierce opposition to the state socialist system gave way to a compound of nostalgia and regret. The arrival of American shock-therapy doctors in the former Soviet zones not only meant the detonation of the industrial base of the country, it also trashed all that had been worthy of preservation in the Soviet heritage. Balzac and Dostoevsky, not Michael Jackson and MTV, were his generation’s required cultural diet. No nouvelle vague or Rolling Stones, only the hallowed classics of the 19th-century canon, which would elevate the proletariat to the same height as its class enemy.

[libirk]

A kapitalizmus minden életszférát és gondolatot felfalt. A dermesztő elidegenedés és a hiánytalan eldologiasodás emberellenes jellemzőit sorra kell vennünk ahhoz, hogy a kiutat egyáltalán elkezdhessük megkeresni. Az európai baloldali radikális hagyomány egyik fő művénél kevés provokatívabb szöveg született a huszadik században. Az új fordítás számos jegyezettel igyekszik Debord gondolatait hozzáférhetőbbé tenni az olvasók számára.

"A totális eldologiasodás filozófiai leírása forradalmi szemszögből: ezt utoljára Guy Debord kísérelte meg - aki nem csak lángelméje miatt utánozhatatlan." Tamás Gáspár Miklós

Könyvajánló (Gulyás Marcitól a Partizánból)

és egy hosszú elemzés, de nem a reggeli kávé mellé való

[petrany]

Hamar rájött arra, ami miatt most mindenki költözik, és nem is tervez visszajönni.

[vanista]

A mai nap legfontosabb híre

hogy Hont András valakivel nagyon összeveszett. Nem volt még ilyen, azért is gondoltam, hogy felhívom rá a figyelmet. De aztán az asztalra csapott, és úgy helyretette az illetőt, hogy az nem teszi zsebre. Korábban kellett volna felkelnie.

A háttérzene Tamás Gáspár Miklós halála. Ma éppen az.

[tobbpenztazembereknek]

Lebilincselő anekdotákat hallhatunk az újság őskorából. Például a lap egykori főmunkatársa, Tamás Gáspár Miklós felidézi, micsoda felháborodást keltett konzervatív körökben, amikor arról írt a Narancsban, hogy az MDF-es feleségek az ujjatlan estélyihez nem borotválják a hónaljukat.

LEBILINCSELŐ ANEKDOTÁK! !44!

[avicdsgn1]

Meghalt Tamás Gáspár Miklós, a legszabadabb magyar R.I.P Nem fogok ilyen álcsöpögésbe belemenni....tőle a hideg rázott ki mindig :) Egy össze-vissza filozofálgató feleslegesen túlbonyolító ámde soha sehova ki nem lyukadó figura volt. Vagy csak én maradtam le a szilárd végkövetkeztetésekről és csak egy végtelenbe nyúló hablatyolás tengerben éreztem magam az átlagnál magasabb szintű műveltségből összetákolva. Ami viszont mindenképp a javára írható azt PZSR elmondta, hogy ő tényleg nem a mindenkori hatalomhoz igazodó nyalizó opportunista fos volt, hanem nevezzük ��szabadgondolkodónak” az olljan trendy. Ennek ellenére sem kedveltem. Dehh... Viszont....ami marad nélküle az az igazán ijesztő...mi marad nélküle??....ilyen Bohárdánielek....Csippferandrások... Hontandrások..... Dizsé JeszyPeszy retardált hülyegyerek.... HuszadikreformkorakármilófaszmodorosGáborral....Tópmen pappa a gyócátalánosos NER guru észosztó....Bogaras bácsi(bár ő már nem sokáig marad :) )....a szlovákrendszámos BállyerPista aki leleplezi a becsteleneket a nyáltól csöpögő, 200 soron át tartó modoros émelyegtetően és feleslegesen dagályos körmondataival...a pszichopata sorozatgyilkos fejű Kötter....a mocskolódó mindenkit besározó (mindenki szokott ilyet, de belőle eddig más nem jött ki) csicskakáder balettpatkány....Stefka-Bencsik duó a két MSZMP-s besúgó volt propagandistából átvedlett éjjel-nappal másokat komcsizó hulladék vén tróger (bár ők ketten hál’ istennek már nem sokáig fertőzik a planétát)....a Huth Pfffuuuuubazmeg...Páttrióta Pilip... putrigó, londíner, vadparasztok, Pestis srácok satöbbi. Na ez a geci ijesztó :D

[cunctatormax]

Egy filozófusnak muszályj szivarozni

RIP: Tamás Gáspár Miklós

[telavivdelhi2]

Náci beszéd vagy náci rendszer?

TGM aka Tamás Gáspár Miklós földim gondolatébresztő szösszenetei előtt leveszem a kalapom ( sőt meg is eszem :), de most kissé mellélőtt a kedvencem. Miután kifejti, hogy OV-t "bután és tudatlanul" kritizáljuk az emberfajokról szóló metiles-fasiszta, legújabb tusványosi mussoliniskedése miatt (köznyelvesūlt az emberi faj fajokra osztása?), TGM lő egy boomeres luftot: vannak a fehérek és a "színesek". Tessék, csak tessék:

A miniszterelnök bírálói gúnyosan – amúgy bután és tudatlanul – arra hivatkoznak, hogy faj csak egy van, az emberfaj, tehát Orbán Viktor szóhasználatával van gond. Ez nevetséges. A „faj” szót többféleképpen használják, általában arra a jelenségre, hogy skandináv fehérek és fekete-afrikaiak, indiaiak és kínaiak külleme eltér egymástól (nem szólva történelmükről, vallásukról és kultúrájukról). Az „emberfaj” (amelyről Vörösmarty azt mondta, hogy sárkányfog-vetemény) kifejezés univerzális értelemben kevéssé használatos. Orbán a szokott értelemben emlegette, bár nyilván ő is tudja, hogy az emberi fajok nem úgy különböznek egymástól, mint a krokodil a tehéntől. A „faj” kifejezés ideológiai képződmény, de ezt sok száz más szóról is elmondhatjuk. (....) A magyar miniszterelnök jóváhagyja a fehérek keveredését, de nem hagyja jóvá keveredésü(n)ket a színesekkel (kiemelés tőlem), még akkor se, ha a schengeni övezet belsejéből, Nyugatról érkeznek.

https://youtu.be/Kglw0SLTvEc

[rosszulorzott]

hát ezt most eléggé lehet érteni