#te voltál

[mrstoldi]

Emlékszem, amikor először elkezdtünk beszélgetni, te voltál az oka annak, hogy visszakaptam a nevetésem, az oka annak, hogy elaludtam egy mosollyal az arcomon, az oka annak, hogy motivációm volt, hogy újra csináljam a dolgokat, az oka, hogy a problémáim nem tűntek olyan rossznak, valóban jobbá tetted az életem azzal, hogy csak benne vagy.

[utolsoszemely]

115. Egyébként te voltál mindig a kívánságom, mikor hullócsillagot láttam.

[azsofiaa]

Egy hatalmas vihar után te voltál a napfény

[csacskamacskamocska]

„ha a másik fél felragyog a szakítás után, akkor te voltál a probléma”

Jó kis mondás. Jó geci. Valójában mindenki máshogy viseli a veszteséget, bármilyen szakítás, akár párkapcsolat, akár barátság, de még egy komolyabb munkahelyi kapcsolat elvesztését is fel kell dolgozni. Nem lehet, nem érdemes következtetéseket levonni a másik viselkedéséből. Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit. Nade vissza, hogy ki hogy viselkedik a szakítás után. Erre is mindenkinek van egy megküzdési stratégiája, de közben rengeteg minden hasonlíthat más dolgokra. Aki dühös, nézhet ki úgy, mintha ledobta volna a béklyóit, rohan bele a világba, aki végre nyugalomra talált és elégedett, nézhet ki úgy, mintha szomorú lenne, aki szomorú, lehet, hogy csak sajnáltatja magát és már új szerelem, kapcsolat keresése miatt vetette ki a „szomorú magányos vagyok” csábító hálóját. De az is lehet, hogy aki dühös, az tényleg utál. Aki szomorú az tényleg szomorú. Aki boldognak tűnik, az tényleg jobban érzi magát. Az embert sokszor már az is jobb állapotba hozza, hogy tett valamit a változásért. Én néha túlbecsülöm az erőmet. Van amikor azt gondolom, hogy oks, már jól vagyok, lenyugodtam vagy éppen elsirattam, lezártam, okés, mehet minden tovább, akkor még valójában tök eleven a seb és könnyen visszaesek valami nem szeretem állapotba. Mármint olyanba, amiben nem szeretek lenni. Amiből ki akartam mászni, amin változtatni akartam. Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit.

Az ember csak a saját hozzáállásán tud változtatni. ÁM A másik ember ahhoz a dologhoz ragaszkodott, amit abban az állapotban kapott meg, amit te nem szeretnél. Nem hozzád, nem a személyiségedhez, nem a lényed egészéhez, hanem ahhoz ahogyan ő érezte magát abban az állapotban, amiben amúgy te szarul érezted magad. Szóval, ő nem arra törekszik, hogy az életed jobb legyen, hanem arra, hogy az Ő élete legyen jobb, akár a te károdra. Ha megváltoztatod a hozzáállásodat a dolgokhoz, akkor valószínűleg az új kapcsolódás sem fogja túléli a dolgot.

A megbocsátás, rugalmasság, engedékenység magával hozhatja, hogy MÉG SOKKAL JOBBAN FOGOD UTÁLNI, HOGY A MÁSIK MEGÚSSZA AZ ÉRZELMI MUNKÁT. Az se zavarná, ha a homlokára ragasztanál egy feliratot, hogy „seggfej”.

Egészen biztos, hogy van egy gondolata arra, hogy te csak valami faszságon rágtál be és te vagy a hülye. Ha nem így lenne, nem történt volna meg az egész.

Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit.

[borharisnya]

Szürke

Amikor megszülettél, tél volt, mormolta maga elé az öreg Johann, kemény, csillogó tél, az a kékesfehér fajta, amelyik sokáig tart, és csak nagysokára fordul tavaszba, szikrázó, fényes tél. A fenyvesek egyenes derékkal álltak, mint a húrok, a rájuk fagyott hótól hónapokig mozdulatlanul. Kicsi voltál, vörös és gömbölyű és sokáig nem hittem el, hogy létezel. Belenéztem a bölcsőbe naponta többször, hogy lássam, ott vagy. Öröm voltál, melegség, mint egy darab parázs, amiről újragyújtja az ember a kályhában reggel a tüzet. A Fajdosnak is kölykei születtek pár nappal később, téli alom, nem szoktak ezek megmaradni, nem is maradt most se, csak ez az egy. Behoztam azt a kiskutyát az anyjával együtt a házba. Szemes, így neveztem el, ilyen se volt még, hogy kutya lakjon idebenn, de hát nem lehetett engedni, nem tudtam, hogy még egy kis életet elvigyen magával a házból a halál. És tudtam, látod már akkor tudtam, hogy így fogunk ballagni csendesen, te meg én, hogy ahogy a testedet hordanod nem nehéz már, együtt kelünk fel minden nap egy picivel a nap előtt. Hogy anyád csendben tejet melegít és mer csuprokba, hogy így hallgatjuk majd, ahogy a tűz először mogorván, mint aki rosszul ébredt, utána megbékélve ropog. Kint még mozdulatlan mind a táj, az éjjeli állatok már elpihentek, a  nappaliak még nem indultak el. Csak egy-egy bagoly tér meg, hang nélkül, mint amikor szájról olvasósat játszunk, a szájunk csak mozdul, de hang nem hagyja el. Minden más ilyenkor, az éjjel és a nappal között, bárcsak itt maradhatnék, gondolom sokszor, a senkiföldje ez, sem fényé sem sötété, örök törvénytelen, örök semmi. Béke ez és szabadság, ahol a teremtett és a teremtő összeér. Látod, uram, hát itt vagyunk, ezt gondolom magamban ilyenkor, látod, itt vagyunk, pont ahogy eltervezted, pont ahogy akartad. Szeretek az istenre gondolni, arra, hogy csak mi vagyunk ébren, te, a Szemes  meg én, csak bennünk látja, csak mi tükrözzük, hogy amit teremtett, az jó. És bejárjuk estig mind a berkeket, a lékeket a tavon, a csapdákat a réteken és a fák között. Tudtam, hogy az idő múlását nem csak a gyomrunk, vagy a nap jelenti majd, ahogy sétál a fejünk fölött ráérősen, mintha egy mágnes húzná az égen végig, hanem a csúszka súlya, amire a tetemeket felpakoljuk, a nyom, amit a kötél a vállunkba vág. Ha jó a zsákmány, mély nyomot hagy az ember vállán a kötél. Tudtam, hogy így eszünk majd együtt, fák törzsének dőlve, vagy a tó jegén, ha úgy van. Így jöttem én is apám mellett, így ettem és húztam én is, kicsike ember, kicsike ebédet, kicsike csúszkán. Apámat,  tíz éves lehettem,  egy úr golyója leterítette, eltévedt golyó volt, furán szeret minket viszont néha az isten. És látod, fiam, én is így tértem meg anyámhoz mindig, ebben az anyátlan-apátlan senkifia szürkületben, még az este előtt, nem tartozik ez a szürkület se senkihez, se már a fényhez, és még a sötéthez sem, olyan ez, mint egy kutya, aki télen született, vagy egy golyó, ami fajd helyett embert talált. Gyere, kisfiam, húzd be  jól azt a csúszkát és verd le a lábadról a havat, mielőtt megöleled az anyád.

Az öreg Johannt a faluban mindenki ismerte, szerették, nem kellett éheznie sose, úgy tartozott ide, mint a falu közepén a templom, vagy a határban a falu nevét jelző tábla, amit a vihar egy régi télen félrefordított, rossz irányba mutat, nem forgatja vissza senki, babonából, ha az isten úgy fordította, legyen úgy, nem talál akkor ide a gonosz. Megszokták az öreg Johannt, órát lehetett hozzá igazítani,  háromszor tette meg az utat mindennap kántálva és mormolva a domb mögötti temetőig, ugyanabban ruhában, mindegy hogy tél volt, vagy tavasz, elindult még a fény előtt és a sötét előtt mindig hazaért. Ugyanott állt meg napjában háromszor, és ugyaninnen indult napjában háromszor vissza. Egy picike sír állt itt, kemény, makacs és acélhideg tél volt, mikor ásták, lassan haladtak, pedig nem is kellett nagy, csak akkorka, amibe egy picike asszony és egy újszülött kisfiú belefér.

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Te voltál az oka annak, hogy újra elkezdtem nevetni!~

[anyadisszeretne]

Számomra te voltál az idő ami gyógyított....

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[csakszavak]

Olyan ez, mint mikor gyerekként fogócskáztunk. Futottam előled, mert nem akartam, hogy megfogj. Szaladtam, míg utol nem értél és meg nem érintettél igazán. Aztán én lettem a fogó. De te sokkal jobb futó voltál nálam, és én sosem tudtalak elkapni….

[baszkis-blog]

Megkértél, hogy maradjak amikor te voltál az, aki elhagyott.

[azsofiaa]

Egy hullámzó, viharos tenger után, te voltál nekem a békés sziget amihez kikötöttem🩷

[ma-holnap]

Szerelmes vagy belém?

Amikor megismertelek, azt mondtad sose voltál még szerelmes.

Reméltem belém majd leszel.

Reméltem, hogy nem vesztegetem veled az időm.

Te voltál az első, aki azt mondta "szeretlek".

Szeretsz. Tudom, mert minden nap elmondod.

Nem szeretem, ha becéznek. Nem hívsz kicsimnek, szívemnek, életemnek, mert tudod, hogy kirázna a hideg.

De néha a szerelmednek hívsz, és olyankor kicsit meghatódom.

Tényleg a szerelmed vagyok? Tényleg én vagyok az első szerelmed?

Tényleg szerelmes vagy belém?

[a-kaosz-istene]

Senki sem mondja, de sokáig hiányozni fog a szenvedés. Még ha már nem is, az érzés időről időre megpróbál majd visszakúszni a testedbe. Régi szokások, kimúlt érzelmek hallucinálása, összetört álmok felszippantása a fürdőszobai csempéről. Azt hiheted, már nagyon régen meghaltál. Robotpilótában kísérted ezt a világot, azért az időért, amit szellemként töltöttél. Néhány dolog örökre elveszett, mások még nem fellelhetők. Hajszolnod kell a fényt, akkor is ha már tudod, hogy te voltál az.

Alexander Levin

[ugyanmind1]

Minden kapcsolat unalmassá válik, miután sokáig együtt voltál valakivel.

A szerelem nem egy érzés. Ez egy elkötelezettség, hogy gondoskodsz az adott illetőről érzelmileg, fizikailag és lelkileg minden nap. Nem számit mit érzel az adott pillanatban.

Az emberek manapság olyan gyorsan eldobnak egy egész kapcsolatot, csak azért, mert a dolgok megnehezedtek. Ennek nem így kellene működnie.

Egy szilárd kapcsolathoz idő, munka, erőfeszítés kell. Nem lesz mindig minden napfény és százszorszép. A boldogság csak egy érzés, és az érzések ideiglenesek. Ha valódi, akkor szeretni fogod őt. függetlenül attól, hogy mit érzel.

Legyél valami újnak a kezdete a kapcsolatodban! Amikor a szeretetével megnehezíti a dolgodat, akkor is szeresd őt, mert azt akarod majd, hogy akkor is szeressen amikor te megnehezíted a dolgát. Azt akarod, hogy feltétel nélkül szeressenek, igaz? Feltétel nélküli szeretetet kell mutatnod! Ne légy idióta!

A szeretet olyan akarat, amely folyamatos erőfeszítést igényel részünkről. Nem elég egyszerűen szeretni. Időt kell szánnunk arra, hogy ő is érezze, hogy szeretjük!

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Mindig azt hittem, Te voltál az, aki akkor megmentett engem.

Végül kiderült, ennél sokkal többet tettél értem.

Megtanítottál arra, hogy nem kell más ahhoz, hogy megmeneküljek. Megmutattad, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megmentsem önmagam. Hogy végül nincs másra szükségem, csakis magamra.

[just-a-girl-in-your-dreams]

Levél Nighty-hoz,

Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy az életemnek ennyire fontos része leszel. Pár hét leforgása alatt váltál szinte egyik pillanatról a másikra a legjobb barátommá és egyben a lelkitársammá is. Tudnod kell, hogy előtted nem igazán hittem a lelkitársak létezésében. Nem hittem, hogy van valaki akivel ennyire egyeznénk, de aztán megismertelek és bár ez az egész helyzet egyszerre ijesztő és megnyugtató mégse cserélném el semmiért. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek van egy múltja, hogy mindenkinél eljön az az idő amikor kételkedni kezd önmagában, de azt akarom, hogy ha ez veled is megtörténne akkor jusson eszedbe ennek a levélnek a tartalma (már ha valaha megmerem majd egyáltalán mutatni neked). Mert tudnod kell, hogy számomra Te így vagy tökéletes. Szinte látom magam előtt ahogy forgatod a szemed a klisé hallatán, de mindjárt kifejtem bővebben, hogy ezek miért is nem csak légből kapott szavak. Kezdjük a mások számára is látható dolgokkal. Imádom humorodat, hogy szarkasztikus vagy és állandóan a véremet szívod, a kedvességedet, hogy segítőkész vagy és, hogy lehet rád számítani. Azt, hogy képes vagy mindig felvidítani, hogy néha olyan vagy, mint egy rossz gyerek, de közben lehet veled komolyan is beszélni már amikor épp nem kardozol. Azt, hogy okos vagy átgondolt és logikus. Imádom, hogy magabiztos vagy menő és egyben baromi szexi is. Imádom a mosolyodat azt ahogy rám nézel miközben csillog a szemed. Azt ahogy vezetsz, hogy keresed a veszélyt, hogy magabiztos vagy, de bújos is ha arról van szó. Azt, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Imádom a stílusodat, azt hogy motivált vagy, lelkes, maximalista, céltudatos, agyalos, kreatív, gondoskodó, önálló, talpraesett, éjszakázós, őrült. Imádom az illatodat, azt ahogy énekelsz a kocsidban. A kéz mozdulataidat, a pózolásodat, azt ahogy gügyögsz a nyuszidhoz. Imádom ahogy főzöl és azt is, ahogy angolul beszélsz. Imádom, hogy mindig felkapod a fejed mikor motorhangot hallasz. Imádom, hogy mindig összekócolod a hajam és azt is ahogy a félhomályban rám mosolyogsz. Imádom mikor megcsókolsz és magadhoz húzol. Azt, hogy puszit adsz a hajamra, összekulcsolod az ujjainkat vagy épp mikor visszahúzol magadhoz az ágyba. Imádom, hogy nem bírsz nyugton maradni alvásnál mégse engedsz el hanem végig ölelsz még akkor is ha fél percenként váltunk így pozíciót. Imádom, hogy még akkor is mikor hátat fordítasz odahúzod a kezem, hogy átöleljelek. Imádom mikor végig csókolod a nyakamat, vagy mikor puszit adsz az arcomra. Azt, hogy mindig nagyon közel hajolsz mikor sutyorgunk. Imádok veled hívásozni és imádom azt is mikor chaten szívet küldesz. Imádom, hogy számolsz velem a jövőben, azt, hogy azt mondtad nem szabadulok tőled, és azt is, hogy ott voltál nekem mikor kiborultam még ha nem is feltétlen tudtad kezelni a helyzetet. Imádom hogy, azt mondtad biztos döntésed vagyok, azt, hogy melletted önmagam lehetek, hogy gyilkos kombó vagyunk. Imádom, hogy a tiltakozásom ellenére elérted azt, hogy beleszeressek a legjobb barátomba.