Bangkok.
Sziasztok!
Múlt héten voltunk Bangkokban nyaralni, ránk fért már egy kis pihenés és jól sikerült nagyon a megálló, mielőtt Vietnámba jöttük. Leginkább azért ott töltöttük a hetet, mert amikor vásároltuk a repjegyet jelentősen olcsóbb volt oda, mint Vietnámba, és úgy voltunk vele, hogy akkor inkább ott költjük el a különbséget. (Budapest-Saigon kb. 320k HUF, Budapest-Bangkok-Saigon 230k HUF /2fő) AirBnb-n foglaltunk szállást, sikerült egy nagyon jót találnunk, habár tudtuk hogy nem a belvárosban van, jóval nagyobb volt a város mint térképen érzékeltük, és így autóval kb 15-20 perc, tömegközlekedéssel majdnem egy óra volt, bemenni a belvárosba. Ettől függetlenül teljesen elégedettek vagyunk, mert ahol voltunk már csak helyiek voltak; egy új építésű épületben volt a lakás, ahol van biztonsági szolgálat, nagyon igényes és tiszta. Ráadásul a 32. emeleten, a tetőn volt a medence, amit ki is használtunk az átlagos 30 fokos melegben.
Bangkokban értetlen mindenki és általában feladtuk a negyedik alkalomra, ha valamit kérdezni akartunk. (Tavaly Pennang-ban – Malájzia vidék – aki még nem is beszélt angolul valahogy megértette és akart is segíteni tájékozódni, ételt ajánlani.) Gondoltuk hogy a taxisok lehúzósak, ezert a Grab (közösségi autózás) app-el közlekedtünk nagyrészt, (pl. Graben keresztül a reptér és szállás közti utat 300 Baht-ra becsülte, a taxis 700-at mondott.) de a tuk-tuk-ot is kipróbáltuk egyszer, de kerültük mert azok a legnagyobb hiénák. Bangkok belváros nagyon turistás, tényleg minden helyi a pénzre megy (ismét, ezt Malájziában nem tapasztattuk), ázsiai viszonylathoz képest is koszos, drága – kifejezetten, világvároshoz képest is- és 3 nap alatt kivégeztük a látnivalókat is. Ennek ellenére megérte, mert kegyetlen jókat ettünk, a látnivaló – kevés – de annál igényesebb, inkább szórakozásra való város.
Első nap nem voltunk annyira aktívak, mert még rajtunk volt a jet lag, és alig aludtunk az út alatt (semmit). Este betévedtünk a belvárosban, sikerült a legnagyobb turista utcát megcélozni (ahol igazából semmi izgalmas nem történt velünk), ami a kormányzati negyed legnagyobb főútja mellett van. Megértettük mi a kommunizmusra hasonlító katonai egyenruhás rendőrök látványát magyarázó jelenség. (2014-körül volt egy puccs, amióta ismét katonai fennhatóság alatt áll az állam; modern létezésének 83 évéből már az 55.) R-go: volt egy 2x5 sávos felvonulási útvonal végig a kerületben kiegészítve tipikus beton és hasonló diadali emlékművekkel. (Valamelyik nap aztán pont elkaptuk, hogy ment egy konvoj ezen az útszakaszon: az egyébként kifejezetten hangos közlekedést felváltotta a síri csend, a kereszteződéseket lezárták az említett volt rendőrök, és még a járókelőket is megállították a járdán és a fal mellé intették amíg elhaladt a Mercédes sor.)
Második nap délelőtt kimentünk a legmesszebbi templomhoz vonattal . Kb. 25km-es távott jelentett, amelyet durván 6 egész Baht-ért tehettünk meg (felfele kerekítve 52 HUF). A Buddhista templom nem volt rossz, de láttunk már sokkal szebbet. Onnan elmentünk a Kortárs Képzőművészeti Múzeumba (MOCA), amely Ditti ötlete volt, de talán ez volt a legmaradandóbb élmény – a medencén kívül. 6 emeleten végig néztük a tematikus tárlatokat, amik nagyrészt thai művészek alkotásait mutatták be, és végül haladt nemzetközi irányba. Hozzá kell tenni hogy az egyik legszebb eleme az egésznek maga az épület volt. Innen –ismét a térképre nézve, és a google térképre nem hallgatva- nevettünk egyet hogy biztos nincs egy óra sétára a legközelebbi metró megálló, amely hazavisz. Természetesen nem volt igazunk és több mint egy órát sétáltunk Bangkok külvárosában, ahol már erősebben látszott a szegénység és nyomor. Ugyanakkor azt figyeltük meg hogy fejlődő ország lévén szinte mindenki csinál valamit (főként árulja valamilyen kis szarját) és jókedvű közösségeket alkotnak. Este a bank-negyedben sétáltunk – itt van a legtöbb felhőkarcoló – és az egyiknek felmentünk a 65. emeletén levő Red Sky barba, ahol kicsit csalódtunk a kilátásban, és a felszolgált italok minőségében is.
Másnap reggel elhatároztuk hogy korán felkelünk és megnézzük a másik irányban lévő két legnevezetesebb buddhista templomot, úgyhogy a 25 perces autó úttal oda is értünk délután egyre. :D (Wat Arun és Wat Pho) Itt rengeteg turista volt, és csak a nagy épületnek a szélére lehet felmenni, de iszonyatosan részletesen voltak kidolgozva, amely összességében gyönyörű látvány volt. A kettő templom a folyó két oldalán helyezkedik és egy 4 Baht-os összegért visz át a komp. A második templom látogatás előtt kinéztünk egy közelben lévő bib gourmand éttermet (Err), ahol rusztikus, hagyományos thai ételt szolgáltak fel kortárs módon. Kegyetlen jó volt; habár a Dávid könnyezve ette a zöld curryt, de annyira jó volt, hogy nem bírta abba hagyni. Wat Pho-ban megnéztük az óriás fekvő Buddhát, de a hozzá kapcsolódó palota és miegymás annyira nem kötött le minket, inkább még egy utcai árusnál ettünk.
Péntek este Dittinek meglepetés ként elmentünk a kétcsillagos Gaggan étterembe, amely a világ legjobb indiaija ként van számon tartva (világ top 50-ben). Végig ettük a 25 fogásos menüt, martinikkel kísérve. Nehéz lesz ilyen élményt megismételni, mert a 3 órás vacsora alatt annyira jól éreztük magunkat, a személyzet is hihetetlenül közvetlen és aranyos volt, hogy örökre felejthetetlen élmény marad. (A menüsor egy papíron emiojikkal volt feltüntetve, amelyet vagy elmagyaráztak, vagy nem- ránk hagyva a találgatást és kísérletezést). Ezután beültünk az étterem által hívott taxiba, aki 300 pénzért akart elvinni minket a közeli Szórakozó helyre – amely valósan 100 Baht körüli összeg, és kiakadt hogy mondtuk hogy kapcsolja be az órát, végül fel kellet szólítanunk hogy álljon meg mert inkább kiszállunk. A szórakozó hely egy 18. századi kínai színház ihletésű hely, ahol egykor komplett kabarék és ezt ihlető elektronikus zene volt; ebből most már egy felhígult főként amerikai turista és az azt vonzó thai prostituáltak alkotta vendégkör maradt, habár maga a hely kifejezetten végiggondolt és stílusos lenne. Itt egy ital erejéig maradtunk , és hazamentünk inkább arra fogva hogy öregek vagyunk már ehhez. :D
Szombaton a Siam belvárosi megálló környékén (lásd. Thaiföld régi neve Sziám) sétáltunk, amelyet öt óriási egybeépült bevásárló és szórakozó központ alkot (hihetetlen méretű embertömeg és fogyasztás). Ezután a Rabbit Hole nevű koktélbárt céloztuk meg, amely az általunk megállapított japán-negyedben volt. Érdekes hogy a bárnak egy egyszerű utcára nyíló fa ajtaja volt, és semmi nem volt feltüntetve, így nem lehetetlen oda betévedni , csak a céltudatos közönség találja meg. Dávid ivott egy fehér szarvas gombás martinit, de a második kör italnál már nem sikerült ízlésünknek megfelelően választani. Innen átmentünk a Beam nevezetű szórakozó helyre, ami viszonylag újonnan nyílt. Két szintes vendéglátó hely, ahol lent félelmetesen jó elektronikus zene ment, fent pedig a populárisabb műfajok. A helynek a kiépítése zseniális volt, olvadt diszkó gömbökkel (amelyek segítségével lent a hely nevét adó egyetlen fénycsóva világítja meg a teljes teret. Lévén hogy öregek vagyunk, és idegesítően viselkedő helyi közönség volt, két ital erejéig maradtunk, majd visszavonultunk.)
Vasárnap a városban csámborogtunk, masszíroztattunk (nyilván), majd este az egycsillagos Nahm étterembe mentünk, amely szakmai szemmel a környéken megfordulóknak kötelező. (David Thompson angol séf egyik étterme, ahol nyugati profi szemlélettel alkot hagyományos thai fogásokat.) Itt is a degusztációs menüre utaztunk amely 11 fogás volt, és degeszre ettük magunkat páratlan ízvilágú csodákkal; természetesen martinik, és dinnyés martini kíséretében.
Hétfőn még a kínai negyedben sétáltunk, ezzel nagyjából bejárva a város főbb részeit, ahol szemet szúrt az egymás hegyén hátán lévő ékszer üzletek. Láttuk a szokásos utcai piacot, sok szép szárított dologgal, döghússal és temérdek mennyiségű avatatlan szemnek idegen friss zöldséggel, illetve kínai csecsebecsével. Tuk-tukkal (mint közlekedési forma) elmentünk egy ’híres’ masszázs szalonba ahol egy lábmasszázs után úgy éreztük hogy 2 számmal nagyobb a cipőnk, és felfigyeltünk rá hogy teljesen máshogy mozog sétálás közben a lábfejünk mint eddig. A vacsorát az egyik utcai lebujban ettük (általában nagyon jó, néha bele lehet futni nem ízlésünknek valóba) egy helyi sör mellett. Dávid még meg akarta nézni a Sathorn Unique Towert, ami egy befejezetlen épület váz még a 90-es évekből, és hírhedt hogy turisták megmásszák a kilátás végett. De olvastuk hogy mostanában még jobban lezárták és rászálltak a szabályszegőkre, és még be is sötétedett úgy hogy elengedtük ezt a projektet.
Kedden már henyéléssel ment el a napunk, összepakoltuk újra a holmikat, csobbantunk egy utolsót, majd lementünk a helyi piacra enni valamit, mert hajnalban indult a gép Saigonba.
Hcmc-ben (lsd. Ho Chi Mihn City, avagy Saigon) eljöttünk az első hónapra Airbnb-vel lefoglalt szállásra, amely a belvárosban ugyan, de egy sikátor végén van. A patkányokkal még tisztában vagyunk, de meglepődtünk amikor kakasok jöttek szemben a ház előtt. Ideiglenesen jó lesz egy hónapig, addig keresünk egy hosszú távú albérletet lehetőleg a belvárosban. Sokkal barátságosabb ez a város számunkra, mint Bangkok. Nem érezzük annyira zsúfoltnak, nincs annyi szemét az utcákon, olcsóbb, ízlésünkhöz közelebb áll az itteni konyha (bár a thai kaja is isteni). Idővel szeretnénk robogót is venni, amit később Ditti is tud használni, ha Dávid szeretne egy nagyobbat venni magának. Buszra eszünkbe se jut felszállni. :D Egyenlőre gyalogszerrel elérünk mindent a kerületben (Dávid munkahelyét is). Ma sikerült helyi telefonkártyát vennünk, aminek havi díja fejenként 1000 HUF ( 5G internet).
d & d
2018.10.25
2 notes
·
View notes
Caixa d’Água
Antiga caixa d’água da estação de Santa Luzia, MG no Km 606 da Linha do Centro da EFCB.
Fotos de 22 agosto 2009 e 22 abril 1996
Old water towert of Santa Luzia station, MG at Km 606 of the EFCB Centro Line.
Pictures of August 22, 2009 and April 22, 1996.
0 notes
A londoni tűzvész túlélői behatoltak a kerületi tanács épületébe, hogy legalább hallgassák meg őket
Tüntetők hatoltak be péntek délután a londoni Kensington and Chelsea kerület tanácsának épületébe, tiltakozva amiatt, hogy a kerület egyik toronyházát, a Grenfell Towert elpusztító szerdai tűzvész károsultjai nem kaptak biztosítékokat lakhatásuk mielőbbi megoldására.
A 24 emeletes, 127 lakásos toronyépület a kerület északnyugati határában emelkedik, és a szerda hajnali tűzvészben teljesen kiégett. A londoni rendőrség pénteki tájékoztatása szerint a Grenfell Tower nevű toronyházban pusztító tűzben legalább harmincan meghaltak, de ez a szám bizonyosan emelkedni fog, mivel még mindig vannak holttestek az épületben.
Nem hivatalos pénteki értesülések szerint a halálos áldozatok száma 70 körül lehet, bár ezt a rendőrség egyelőre nem erősítette meg.
Péntek délután a lakás nélkül maradt károsultak közül mintegy százan összegyűltek a kerületi tanács épületénél, és többen be is hatoltak az irodahelyiségekbe. A tanácsi épületen belül kisebb összetűzés is volt a biztonságiakkal és a rendőrökkel, de a tüntetők zöme ezután visszament az utcára.
A Facebook közösségi portálon megszervezett demonstráció vezérszónokai elmondták: fő követeléseik közé tartozik, hogy panaszaikat és követeléseiket közvetlenül a kerületi tanács vezetője, Nick Paget-Brown hallgassa meg, és adjon írásos biztosítékokat a követelések teljesítésére.
Az egyik szervező a BBC-nek elmondta: bűnügyi vizsgálatot követelnek az épület tavaly elvégzett felújításának kivitelezője ellen. Véleménye szerint a tanács ingatlankezelő cége által végrehajtott renoválás célja nem az épület biztonságosabbá tétele, hanem csak “külső csinosítása” volt, hogy a leggazdagabb londoni kerület jómódú polgárainak ne “egy ronda tornyot kelljen nézniük”.
A szervezők követelték azt is, hogy a tanács haladéktalanul gondoskodjon a hajléktalanná vált tűzkárosultak lakáshelyzetének tartós rendezéséről, és kifogásolták, hogy többszöri ígérgetés ellenére elhelyezésük megszervezése még el sem kezdődött, sőt a tanácsi vezetők meg sem hallgatták őket.
A londoni tűzvész túlélői behatoltak a kerületi tanács épületébe, hogy legalább hallgassák meg őket a Nemzeti.net-en jelent meg,
1 note
·
View note