#veret

[toxicoow]

Space chicken with bit of belly!

Space chicken with bit of belly! For Veret

[ares857]

internet finds

[zeroz2ro]

Wintermantel Zsolt,

Sára Botond,

Fürjes Balázs

Kubatov Gábor.

Veretes névsor!!! :-))))))

[stickalittle]

Valaki magyarázza már ezt el nekem!

Kaptam az E.ON-tól egy levelet, amihez oda van írva, hogy ők az ELMÜ. Szóval kaptam egy levelet, hogy jönnének leolvasni a mérőórát, de töltsem le az applikációjukat, és akkor nem jönnek, hanem azzal az appal bejelenthetem az óraállást. Na most, tudtommal én az MVM-el állok kapcsolatban, velük is szerződtem, tőlük van a felhasználói azonosítóm is, amire most az E.ON hivatkozik, és eddig is az MVM-nek jelentettem be havonta az óraállásokat, nekik is fizettem. Akkor most hogyan kerül a képbe az E.ON (ami állításuk szerint az ELMÜ), egyáltalán hogyan van meg náluk az e-mail címem, amikor ott sem jártam, és mit akarnak most leolvasni? Hát mi a veretes fasz folyik ebben az országban, hogy a főiskolai végzettségemmel és a mittudomén 130-as IQ-val sem értem, ki mit csinál a nyomorult mérőórák körül, melyik szolgáltatót kellene beengednem a lakásba, és mi a faszért kell nekem kapcsolatban állnom kismillió szolgáltatóval egy kurva mérőóra kapcsán? Hát marhára nem vagyok meglepődve, ha a szélhámosok kirabolják a nyugdíjasokat.

[alvfr]

🌹your oldest wip

Det var ikkje så mange som møtte opp når eg skulle avrettast. Eg kunne ikkje klandra dei, ikkje med slik eit ver som reiv i husveggane og tvang både folk og fe innandørs. Litt skuffande var det sjølvsagt, når ein først skulle brenne i hel, men ein kan rett og slett ikkje gjere noko med veret.

Så det var altså slik det skulle ende for meg – dømd til eld og flammar i ein alder av knappe seksten år. Det var vanskeleg å avgjøre kva som var verst. Lukta av bensin som gjennomsyra dei titals europallane i ein haug framfor meg, det grove tauet som gnog inn i handledda mine, eller utsikta til 17. mai-pynten som enno hang i vindauga på samfunnshuset. 

Rough translation:

Not many people showed up to my execution. I could not really blame them, not with this kind of storm that tore through the walls and forced both people and livestock inside. It was a little disappointing, obviously, when you were going to be burnt to death and all. But you simply cannot do anything about the weather.

So this was how it would end for me -- condemned to fire and flames at the tender age of sixteen years old. It was hard to decide what was worse. The smell of gasoline that permeated the dozens of EUR-pallets in a heap in front of me, the coarse rope that gnawed into my wrists, or the lovely view of the Constitution Day decorations that still hung in the windows of the community center.

-----

Thank you! This is the first snippet I've shared of this work on here and I don't think the translation do it justice, but I tried.

For every “🌹” received in my inbox I’ll post one random sentence/snippet of a random WIP I’m currently writing

(specify fandom or original fic if you want)

[linksvorne]

52. CLITZER. 2023-05-28 @ Sportclub-Platz (Ute Bock-Cup; w/ Laut Fragen, SodL & Vereter)

[poniatowskaja]

“If we continue to take the names of men and of doctrines, we will be slaves.”

Utopian socialist feminists used the Tribune des femmes to advocate for women’s economic and social independence and to promote the restoration of the social value of motherhood. Employing both literal and symbolic reproductive images, Désirée Veret Gay, writing under the name Jeanne-Désirée, argued that “all men are brothers and sisters united together by our maternity: they give birth to doctrines, to systems, and they baptize with their name; but we, we give birth to men; we must give them our name, and only take ours from our mothers and god. This is the law dictated to us by nature, and if we continue to take the names of men and of doctrines, we will be slaves . . . of the principles to which they have given birth and upon which they exercise a sort of paternity” (Désirée 1833, 69–70). Abjuring the patronym—including the patrilineal surnames given them at birth—Jeanne-Désirée and her allies radically broke with patriarchal tradition in both theory and practice. Jeanne-Désirée made essentialized claims of women, motherhood, and nature, consistent with broader utopian socialist thought. Likening men’s intellectual and social productions to women’s reproduction, she argued for each gender’s natural (and God-given) provenance over its creations. But her argument regarding names presented a new paradigm. In contending that a woman’s assumption of a name from any source other than her mother or God would literally be unnatural, Jeanne-Désirée announced a separation not only from French law and tradition but also from the Saint-Simonianism to which she had adhered. She wrote, “When, in the last meeting of des Dames I said that I did not want the name ‘Saint-Simonienne,’ it was not that I deny the good brought by the Saint-Simonians. . . . I believe that they . . . are the most advanced men of our epoch. If I wanted to settle myself under a name, it would certainly be theirs that I would take” (Désirée 1833, 69–70). Likening the label “Saint-Simonienne” to a patronym, but the least offensive patronym possible, Jeanne-Désirée clarified the meaning of her statement “if we continue to take the names of men and of doctrines [Saint-Simonianism], we will be slaves.” Expressing a need and desire for female emancipation and a focus on woman-centered issues, she went on to proclaim, “For me, all of the social questions depend on women’s liberty. . . . It is thus towards this goal that I will put all of my efforts” (69–70). Women’s liberation required their release from the unnatural constraints of male names and male-developed doctrines.

Carolyn J. Eichner, ‘In the Name of the Mother: Feminist Opposition to the Patronym in Nineteenth-Century France’

[hearthsandhistory]

Christmas Carols You're Not Sick Of, 5/25

E La Don Don Verges Maria

16th Century Catalan

E la don don, Verges Maria, e la don don, peu cap desanque que nos dansaron

O garçons, aquesta nit una verges na parit un fillo qu’es tro polit que non aut au en lo mon

Digas nos qui t’ho la dit que verges n’haja parit que nos mai havem ausit lo que tu diu, giranthom.

A eo dian los argeus que cantaven altas veus la grolla n’ecelsis Deus qu’en Belem lo trobaron

Per señau nos an birat que verets embolicat de drapets molt mal faxat lo ver diu petit garçon

Vin Perot i a Diu verai i a la Verges sa mai un sorron li portarai que sera ple de coucom

Ara canta tu Beltran per amor deu Sant Infan i aprés cantara Joan i donar nos han coucom

I be cantare sus dich per Jesus mon bon amich que nos sauvara la nit de tot mal quan hom se dorm

---

Modern English

She is our Lady, the Lady, the Virgin Mary, She is our Lady, the Lady How we will dance!

Oh, people this night a virgin gave birth to a child so fine, there’s no equal on earth

Tell us who told you that a virgin gave birth, for we never heard such a thing, good sir

The angels sang glory to God in the the highest, for in Bethlehem town the child was found

Through signs we were told that truth would be wrapped in a very poor blanket, a small boy, the true God

Peter comes near and to God and the Virgin he brings a bundle that is full of treats

Now Father Beltran will sing for love of the Holy Child and after, John will sing and then they’ll give us sweets

He will sing his song for Jesus my good friend who will guard us from all harm while we sleep through the night

[versinator]

Összekulcsolom freccsen

Petár elűz gyászból frakkot Csöndesebben bajtársakat költögetnek kossuthot Baál hegyoldalon kacajuk tol Évszázadra rongyként vihesse aranyfátyol Lázongások nótád megenyhít bizzuk Székhez ömölt meseszép hajtsuk

Bálint maróak felujjong nőtest Remegtetik gurultak rútabb verbunkost Fordulat kibukkan tépjétek célodat Bozóton sirva barmai bántalmat Wittenbergi könyvre sóhajtod fordítjuk Lámpáson rádtaláltam illene lefordítsuk

Deszkát tiborc megérzed lapátot Mellből elmosódó jöhetne grófot Fordítjuk lenyugszik elámult unszol Tucatra karója selymével viháncol Meglátogatlak szólitanak érezz tanultuk Suttogtam egyig kalászba hajnaluk

Casement szüretelni harcoljon harangzúgást Virultak hercegasszony ereszről kereskedést Fényesre pajzs rémületben fordulat Fékevesztett végigveri szánthat szánalmat Eltipró hiján mihamar megharcoltuk Csituljon gondola beteljesítse vallottuk

Világotokba hivtam döglés lakot Felújítja hetedszer muzsik gombot Fecsegnek leborul veret dorbézol Ujjongott kinzó ólomszürke kopácsol Vergődök nyalta álarca párjuk Áradatja hangulatban gödrébe kacajuk

Tesi titokoldó arathat nőstényfarkast Hallelúja beloccsan inalt koldúst Szegfűi alexis fehérfalú gyászdobokat Vezúv csüngni sajnálj hamvat Közük bujdosója dőzsölni dobtuk Káin csillárját megdöbbenés

[toxicoow]

Vibing avali

Vibing avali Commission for Veret (+18 page)

[samdelpapa]

Verete sostituiti dai robot e AI

Ve lo sbattono in faccia

....

[olispakaljaa]

ensin alkoi yksi sierain vuotaa verta, sitten toinen, ja lopulta veret valui suuhun kun ei päässyt nenästä pihalle 🤧

[algarciasworld]

Listen to the most recent episode of my podcast: Ser verete.3.8.2024 https://podcasters.spotify.com/pod/show/al-garcia3/episodes/Ser-verete-3-8-2024-e2gqa7v

[metalindex-hu]

Peter Gabriel: i/o

Peter Gabriel: i/o - https://metalindex.hu/2024/01/21/peter-gabriel-i-o/ -

Idén lesz 50 éve, hogy a Genesis kiadta utolsó albumát Peter Gabriel énekével, a mára kultikus státuszba emelkedett koncepciózus művet, a ’The Lamb Lies Down On Broadway’-t. A következő évtizedekben – a filmzenei kiadványokat is beleszámítva – 15 lemezt adott ki a művész. Nagyon sokáig készült ez az alkotás, hiszen vannak olyan részek, melyeket már 1995-ben rögzített. Sokáig érlelte a dalokat, de megérte a várakozás. Már az első meghallgatáskor nyilvánvaló volt, hogy Gabriel ezúttal sem akart visszatérni a Genesis veretes progresszív rockjához, a zene stílusa – az énekdallamok mindenképpen – inkább a nyolcvanas évek nagy sikerkorszakát, a hatalmas közönségsikert hozó ’So’ album világát hozza, azonban én a szerzeményeket összetettebbnek, komolyabbnak hallom. Tipikusan ilyen a Road To Joy és az Olive Tree felszabadult, boldog zenéje, amely engem részben Paul Simon akkori ’Graceland’ albumának hangulatára is emlékeztet. Persze hallunk másfajta kompozíciókat is: a So Much egy remek lírai ballada Gabriel emocionális énekével. Szimfonikus megoldások is felcsendülnek, mint például a Playing For Time-ban és a filmzenére emlékeztető Four Kinds Of Horsesban.

Modern zene, sokféle billentyűs hangszer hallható, effektekkel teletűzdeltek a szerzemények, a dobot több esetben mellőzi, helyette hangminták kattognak, egyes helyeken mindezekre rájön a szimfonikus hangszerelés. Mégse gondoljuk azt, hogy valamiféle lelketlen gépies anyag készült. Egyszerűen arról van szó, hogy a jelenkor technikai feltételeit 100 százalékban kihasználták. És itt a kulcsszó, a technikát csak használták, az alkotási folyamat szolgálatába állították, egy nagyon fontos emberi tényező, a kreativitás került előtérbe. Gabriel totálisan szabadjára engedte a fantáziáját, mindent kihozott a lemezstúdió adta lehetőségekből. Számos zenész közreműködik a dalokban, azonban említsünk meg öt olyan nevet, akikkel korábban is együtt dolgozott Gabriel, akik formálták zenéjét. Tony Levinnel már szólópályája kezdetén összejött, együttműködésük a basszusgitárossal azóta is töretlen. Steve Gadd-del az ezredforduló óta kollaborálnak, a dobzseni ezúttal nem üti a hangszert, hanem ütőseffekttel járul hozzá a produkcióhoz az utolsó dalban. Manu Katché viszont valóban dobol – igaz, hogy nem minden szerzeményben –, vele a ’So’ óta tart az együttműködés. Brian Eno, az ambient zene egyik atyja már 1974-ben, a Genesis ’The Lamb…’ lemezén is játszott, most újra egymásra találtak, és David Rhodes gitárossal is a harmadik szólóalbum óta dolgoznak együtt, bár itt a gitárt keveset halljuk.

A szövegek üzenete most sem elhanyagolható, a sorokban megjelenik a világunk, a nem látható kozmosz, az univerzum, és mindig visszaköszön az a gondolat, hogy az ember csak egy kis porszem. „Csak a mindenség része vagyok” – szögezi le Gabriel a címadó szerzeményben. A Four Kinds Of Horsesról elsőre az apokalipszis négy lovasa ugrik be, hiszen maguk a lovasok szerepelnek a sorokban, ám itt egy békésebb, talán vágyottabb, hittel teli világról szól az üzenet. A megszólalásban teljességgel az elektronikára hagyatkozó Love Can Heal már a címében is békét sugall, végül a beszédes című Live And Let Live-ben elhangzik a végső gondolat egy 73 éves bölcs művésztől: „Amit teszünk, akik vagyunk, a dolgok aszerint alakulnak – majd így folytatja, – Rakd le a terhed, rakd le a fegyvert!” Gabriel azonban nem elégedett meg a lemez egyféle hangzásával, az anyag elkészült „bright” és „dark” mixben is. Nekem a második megszólalás jobban tetszik, sokkal teltebb, jobban betölti a teret, a dalok a sötét megszólalással nyerik el igazi formájukat. A világos megszólalás az én hallójárataimnak vékony, kicsit tompább.

Összegzés:

„Ezen az albumon a művészetet és a zenét akartam egymáshoz kapcsolni” – írja a fülszövegben Peter Gabriel. És valóban, olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Elképesztően gazdagon hangszerelt lemez. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak Peter Gabriel tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023 Kiadó: Real World Records Stílus: art rock Származás: Anglia

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 2 CD + Blu-ray, 2 LP/bright-side mix, 2 LP/dark-side mix

Zenészek:

Peter Gabriel – ének, vokál, billentyűs és ütőhangszerek, charango

David Rhodes – gitárok, vokál Tony Levin – basszusgitár Manu Katché – dobok Ged Lynch – ütőhangszerek Tom Cawley – zongora Evan Smith – szaxofon Josh Shpak – trombita Melanie Gabriel – vokál Ríoghnach Connolly – vokál Jennie Abrahamson – vokál Linnea Olsson – cselló Angie Pollock – szintetizátor Brian Eno – szintetizátor, ütőhangszerek, gitár, ukulele Oli Jacobs – szintetizátor, zongora, tamburin Don-E – bass synth Katie May – gitárok, ütőhangszerek, szintetizátor Richard Evans – furulya, mandolin Hans-Martin Buff – ütőhangszerek, szintetizátor Ron Aslan – szintetizátor Oli Middleton – ütőhangszerek Paolo Fresu – trombita Steve Gadd – brush loop

Dalcímek:

01. Panopticom 02. The Court 03. Playing For Time 04. i/o 05. Four Kinds Of Horses 06. Road To Joy 07. So Much 08. Olive Tree 09. Love Can Heal 10. This Is Home 11. And Still 12. Live And Let Live

[kgyst]

Most nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor ilyen veretes komcsiknak megmutatják a kapitalizmust.