#vezető bank

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[bdpst24]

Új informatikai és operációs vezető az Ersténél

Új informatikai és operációs vezető az Ersténél

Kaliszky András lesz 2025 januártól az Erste Bank Hungary Zrt. informatikai és operációs területért felelős igazgatósági tagja – jelentette be a pénzintézet. A pozíciót Foltányi Tamás 2024 végéig tölti be, az idén 65 éves vezető úgy döntött, ezt követően nyugdíjba vonul. Kaliszky András 2022 augusztusa óta vezeti az Erste Bank Serbiánál az informatikai és operációs területet igazgatósági tagként.…

[rejszelde]

Jó kis IT cég ez, csakhát...

Az MBH kiterjedt kampányba kezdett (annyira kampány, hogy a szám, amiről hívtak a Samsung spam adatbázisában potenciális zaklatóként van flagelve) és ezúttal végighallgattam, hogy mit kínálnak. Egyébként teljesen úgy tűnik, hogy amit el akarnak adni, az nagyon rendben van, mind a szolgáltatás, mind az ár szempontjából (nyilván ezzel akarnak többek között megmenteni csődbemenő kisvállalatokat), habár biztos vagyok benne, hogy az apróbetűs rész náluk is tele van meglepikkel, nade melyik bankban nincs...

Viszont elkapta a figyelmemet az egyik kommunikációs elem: a kínált csomaghoz egy bizonyos IT cég kínál ingyenes vagy kedvező árú honlapkészítést, valamint fél éves üzemeltetést. Ez a cég az Oleander informatikai Kft, amiről egy rövid kutatás után kiderült számomra, hogy az övék a honlap.hu, a honlapberles.hu és a minihonlap.hu domain, amiken látszólag ugyanaz a webfelület jön fál más arculati elemekkel, de a lényeg nagyjából hasonló. A cég székhelye Miskolcon van és 2010-ben jegyezték be, a LinkedIn-en egy embert találtam, aki bevallottan ennek a kft-nek a munkatársa, de a cég nincs fent a LinkedIn-en, ami eleve milyen már, hát még az én nem is működő kft-m is fent van.

Nade vissza az eredeti kérdésemhez: az MBH Bank ugyebár a korábban MKB, Budapest Bank és a Takarékszövetkezet összeolvadásából létrejött bankszörny, egy bankgodzilla, amit Vida József tulajdonol és vezérigazgat, aki pedig már rég tudható, hogy a NER egyik alappillérének számító hazai oligarcha, akinek a jachtján meg repülőgépén lovagol a NER meg a kormány. Ha jól tudom, a kormánynak már rég van egy saját informatikai gigavállalata, a NISZ és a 4IG, amik közül előbbi a korményzati informatikai projectekben amúgy is vezető szerepet tölt be, az utóbbi pedig bekebelezett olyan cégeket, mint a Vodafone vagy a UPC. Ezek közül bármelyiknek egy körömpiszoknyi sztori lenne a honlapszolgáltatást előállítani és üzemeltetni, lényegében akár többezres példányszámban is.

Ehelyett van az Oleander Informatika Kft, legfeljebb pár tucat szekmberrel a fedélzetén. Egy MBH projectben. Mi a faszt keresnek ott, és miért pont ők?

[girlandirto]

Valamit érdemes szemlélni nagyobb kitekintésben

Ez pedig nem más,mint a háború (amit az oroszok nem nevezhetnek annak).Ők a különleges hadművelettel illetik. Erre nyugatnak is meg van a válasza : hamarosan terrorista államként hivatkoznak majd Oroszországra és szépen lassan a jogászok előkészítik a jogalapokat hogy erősebb sodródást igényeljen katonailag ez a szorongatósdi. A háborúhoz 3 DOLOG KELL: pénz ,pénz és pénz. 

Sose felejtsük el ,hogy ilyenkor a halálhírek közepette is továbbra is ennek ellenpontozására a 3 fontos cél indul el: Hatalom újrafelosztás, Erőforrás újrafelosztás, területszerzés. Óva intenék bárkit attól, hogy egy háború értelmét keresse,de ezen 3 ismérv mentén már mindjárt nagyon is bele lehet látni az érdekekbe és a tényszerűségekbe.

1,Hatalom újrafelosztás:Ez minden érában ideiglenes cél volt ugyanis 100 évnél tovább a múltban is elég nehéz volt ezt a pozíciót kézben és egyben tartani.Így ha akarjuk ha nem lesz egy vezető hatalom márcsak az egyenlőtlenségek miatt is.Ám ha ideológiailag megfertőzhető egy nép ,akkor a hatalom annak a kezében van aki a leghatékonyabb propagandát híreszteli .Hiszen a kommunikációs fölény és a filozófiai (inkább stratégiai) fölény és jó élet reménnyel való kecsegtetés mindig bejött a szenvedőknek. Így ezt a részt az USA jelentős fölénnyel megnyerte .Egyrészt amiatt is mert a szenvedő Ukrajnát szponzorálja a körme szakadtáig Hisz területeket is nyer közben .Mivel a régi haditechnikát selejtezik le miközben egy komplett népet semmisítenek meg és toloncolnak ki Bűnrészesként (hisz az agresszió agressziót szül ) alapon ők is bűnrészesek. Így az újjáépítésben reménykednek és abban hogy majd nagy cégek mint a MOnsantó és a Blackrock és más több száz cég majd területért jogokért befurakodhat TOVÁBBRA is az országba. Igen ám de hiába a hatalmas lobbyerő és Brüsszel maga mellé állítása akkor is egy konfliktus zóna lesz Oroszországgal ha ŐK építik újjá ukrajna jelentős részét. Így konzerválódhat még jó pár évre a háború hiszen sajnos Putyin nem tűri majd el hogy a Kijevi Rusz területén ami nekik történelmi jelentőségű USA fennhatóság legyen Pláne nem érdekszféra, Az USA így eljátsza a háborúsdit ahogy mindig is elbábozta a nagyközönségnek,hogy ő a jófiú a felmentő a gazdag nagybácsi. Itt is ez történik csak épp Putyin erről tud DE ő is le akarja cserélni az elavult haditechnikát és érdeke az infláció Európában amivel az USA-t gyengíti hiszen ne tévedjünk el az Amerikai pénzrendszer lobbystái Brüsszelben csücsülnek és szankciókat hoznak a folyamat felgyorsítására. Amivel jogilag a világháborút készítik elő lassan hiszen kilátástalan körülményeket teremtenek az ipar és a tőkeáramlás számára.Arról nem is beszélve,hogy hatalmas tömegeknek darálják be és égetik el a megtakarításait.

2,Erőforrás újraelosztás: Ez a háború is elsősorban az OLAJ és az abból származó jövedelem és az abból pénzzé tehető gazdagságról szól.Továbbá a csernozjom övezet magánosításáról. Valamit egy egységes digitális pénz átverésén a világbankokon.Ehhez első körben pánik szerűen el kell szegényíteni az embereket.Ezt lehet covid járvánnyal vagy annak szimulációjával (most kínában ami zajlik) Lehet Bankrendszer által sujtó mesterséges infláció generálással (ami most zajlik).Így eladósodik az összes európai nemzet és fizetésképtelenné válik.Ekkor beköszön az IMF vagy a Kínai hitelközpont Bank of China és ebből kettő egész biztosan amerikai részvénytöbbségben van a BlackRock és Vanguard által. Így felvásrolják a startégiai készleteiket,esetleg bányajogokat ,kikötőket, erőműveket, infrastruktúrát. Bekebelezik az országot mint egy gomba ami hamarosan ki fog nőni a hangya fejéből és végleg elpusztítja azt.

3.Területszerzés: Nos ez a legingoványosabb talaj mivel meg is kell védeni amit megszereztél. Ebben látom a legnagyobb kihívást és a háború konzerválását.A szankciók és a rezsimváltások tömkelegét. Akkora a tét,hogy ha valaki elvesz valamit egy ideig akkor a másik fél egyidejűleg abban mesterkedik hogy elvegye tőle .Egész egyszerűen úgy hogy amíg birtokolja nem ad neki belőle így jogosan haragítja magára a másik felet. HOZZÁTESZEM MI JOGON BIRTOKOLJA OROSZORSZÁG a KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ lelőhelyeket. Ugyan így mint a tengerek,óceánok,a fák,és a levegő ezek erőforrások.Mindenkinek járnának alanyi jogon,és vagy megfizethető áron.Kína kivár lépéskényszerben lesz akkor amikor Oroszország felkínálja neki az olcsó csővezeték építésének tervét vagy kereskedés jogait a kőolajjal.De lépéskényszerben lesz akkor is amikor USA hitelek miatt érdeke hogy ezt visszautasítsa és lobbyzzon az LNG és a zöldforradalomnak .Kína a kamerarendszerek és a technológia és a Covid elterjesztője egyben.Amerikának kell egy ilyen labor amivel sakkban tudja tartani a közvéleményt.A bank of china részvényesei között ott az amerikai BlackRock LTD. és nem látunk egyetlen orosz bankot sem.Kínának abszolút érdeke az Új pénznem bevezetése így technológiai értelemben nyert ügye van Usa-val karöltve ráerőltetni a világra a blokklánc alapú digitális globális pénzt.amivel hegemóniát szerezhet és lépéselőnyt a jövőben hiszen birokolni fogja a jövő új közlekedési eszközeit,vezérlését,és a telenfonokat amikkel majd fizetni lehet amin az ő megfigyelő eszközei futnak majd. Így eladhatja a rengeteg félvezetőjét és acélját elektromos autók és akkumlátorok gyártásához.Jelenleg is ,már ez a folyamat nagyon is keményen zajlik. USA kéz a kézben Kínával próbálja megteremteni a hegemóniát. Ám van egy kis gond:Az erőforrások szűkölnek és 8 milliárd embert etetni kell. Elméletben csodálatos hogy ők majd dominálnak mindent és mindenkit csak a gond az hogy ehhez más népeket kell nyomorba taszítani akik ezt nem fogják hagyni . Láthatóak az irányok így kibontva de elhúzódó háborúra számíthatunk. Miért is:

1, Elfoglalt pozíciók megvédése miatt 

2, Az új típusú fegyverek használata miatti válaszcsapások miatt

3,Jogilag előkészített terrorizmus miatt 

4, szankciókból származó bevételek az USA-ba és Oroszországba áramlanak.További tőke keletkezik a folytatáshoz.

[autimesreport]

Putyinhoz bekötött pénzügyi óriás sejlik fel a Budapestre költöző bank mögött

Két szempontból is nagy jelentősége volt a hamarosan Magyarországra érkező orosz vezetésű Nemzetközi Beruházási Bank 2014 májusi kubai találkozójának.

A havannai ötcsillagos Melia Cohiba szállodában a bank legfelsőbb döntéshozó fóruma, az úgynevezett tanács ült össze, és ekkor hozták meg a formális döntést arról, hogy elfogadják Magyarország jelentkezését a szervezetbe. És ugyanekkor született döntés arról is, hogy a bank eleget tesz a VTB nevű orosz pénzintézet kérésének, és megfigyelői státuszt biztosít neki, amivel betekintést kap a bank működésébe.

Utóbbiról eddig nem sok szó esett, pedig a kapcsolat sokat elárul a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank – IIB) hátteréről, és árnyalja azt a képet, amit az Orbán-kormány igyekszik sugallni a pénzintézetről.

Az egykor a KGST-n belül működő IIB 2012-ben aktivizálódott újra, és Magyarország 2015-ös belépése után az Orbán-kormány kezdeményezte, hogy a bank helyezze Budapestre a székhelyét. Ez hamarosan meg is fog történni, ami miatt sok nemzetközi kritika érte a kormányt a nyugati szövetségesek részéről. Orbánék azzal próbálták ezt visszaverni, hogy az IIB nem is orosz bank, mivel Magyarország mellett más kelet-európai EU- és NATO-tagállamok is tagjai.

A valós kép azonban ennél bonyolultabb. Nemcsak az mutatja ezt, hogy az IIB-ben az orosz államé a legnagyobb, 45,5 százalékos részedés, és hogy a bank vezetője is orosz. Az erős orosz hátteret jelzi az is, hogy a bank kubai ülésén megfigyelői státuszt szerző VTB Oroszország második legnagyobb bankja, amely a többségi állami tulajdon révén a Kreml befolyása alatt áll. Az IIB és a VTB üzleti partnerségbe is került az évek során, és a két bank vezetői is szoros személyes kapcsolatban állnak egymással. Az IIB-t irányító Nyikolaj Koszov és a VTB-t vezető Andrej Kosztyin több évtizede barátok, és pályájuk több alkalommal keresztezte egymást.

Andrej Kosztyin személyesen is közeli kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Részben a bank politikai kötődése vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a VTB-t (és az USA személyesen Kosztyint) is szankciókkal sújtotta az ukrajnai orosz agresszió miatt. A 2014-ben életbe léptetett intézkedések után aztán az IIB már jóval kevesebbszer emlegette a VTB-vel való kapcsolatát, de ettől a szoros együttműködés továbbra is megmaradt. Volt már több közös hitelügyletük, és az IIB hosszú távon is partnerként számol a VTB-vel, amely megtartotta a megfigyelői státuszát is.

Az IIB közölte, hogy a 2012-es újraindulásnál aktívan együttműködtek kereskedelmi bankokkal, és mivel a VTB az egyik legnagyobb orosz bank, ezért természetes volt, hogy üzleti kapcsolatba lépjenek vele. Az IIB hangúlyozta, hogy szerintük a megfigyelői státusz nem biztosít valódi betekintést a bank működésébe. A VTB és a magyar kormány nem reagált a megkeresésünkre.

Régi barátok

Nyikolaj Koszov és Andrej Kosztyin kapcsolata a hidegháború végén kezdődött. Mindketten diplomataként dolgoztak, és a nyolcvanas évek második felében a Szovjetunió nagy-britanniai képviseletén teljesítettek szolgálatot. „Együtt dolgoztunk Londonban éveken át, és barátok lettünk” – idézte fel egy 2013-as interjúban Koszov, hozzátéve, hogy Kosztyinnak köszönhetően került be később a bankszakmába.

A Szovjetunió összeomlása után Kosztyin egyre magasabb pozíciókat szerzett különböző állami bankoknál, és 1996-ban ő lett a Vnyesekonombank nevű orosz fejlesztési bank elnöke. Később elhívta oda régi barátját, Koszovot is, aki 1998 augusztusában csatlakozott a pénzintézethez első alelnöki pozícióban.

Bár néhány évvel később a pályájuk némileg más irányt vett – Kosztyin 2002-ben a VTB elnöke lett, miközben Koszov maradt a Vnyesekonombanknál -, a kapcsolatuk megmaradt. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy Koszov fia, Pavel Koszov magas pozíciókba került a VTB-nél, de voltak közöttük más jellegű kötődések is. A Vedomosztyi nevű orosz lap 2012-ben írt arról, hogy kapcsolatot találtak Nyikolaj Koszov felesége és egy Kosztyinnak dolgozó svájci PR-tanácsadó között.

Az IIB közölte, hogy Koszov és Kosztyin valóban régóta barátok, és továbbra is „szoros kapcsolatban” állnak egymással. Hozzátették ugyanakkor, hogy az IIB működéséről nem szoktak beszélni, mert Koszov „nem igényel külső támogatást” ebben. Az IIB közölte, hogy Koszov fia valóban dolgozott a VTB-nél, és az „alkalmazása a bank belső szabályainak megfelelően történt”. A Koszov felesége és a svájci tanácsadó közötti kötődésről szóló újságcikkre annyit reagáltak, hogy „ezt a pusztán újságírói spekulációt nem kommentáljuk”.

Az IIB ezzel kapcsolatban először azt közölte, hogy Koszovnak nem állnak tulajdonában az említett londoni ingatlanok, és nincs kapcsolata az érintett offshore cégekkel. Amikor visszakérdeztünk, hogy mi volt a helyzet a múltban, akkor azt írták, hogy az IIB élére történt kinevezése óta nem volt kapcsolata semmilyen említett offshore céggel.

A Kosztyin által irányított VTB neve a Panama-iratok egyik legnagyobb vihart kavart történetében került elő. A kiszivárgott iratokból ugyanis kiderült, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz közel álló emberek nagyértékű pénzmozgásokat hajtottak végre, és az International Consortium of Investigative Journalists cikke szerint ezekben fontos szerepet játszott a VTB akkori ciprusi érdekeltsége.

A Panama-iratok megjelenése után Kosztyin volt az egyik leghangosabb védelmezője Vlagyimir Putyinnak. A VTB-vezér több nyilatkozatban is nevetségesnek nevezte azokat az állításokat, hogy a több milliárd dollár értékű pénzmozgásoknak végső soron Putyin volt a kedvezményezettje. „Putyint nem fogják meg ezekkel a dolgokkal. Neki nincsenek bankszámlái vagy pénze” – mondta Kosztyin a Financial Timesnak, hozzátéve, hogy téved, aki azt hiszi, hogy Putyin egyszer csak feltűnik majd Monacóban egy 200 milliós jachton. „Élete végéig arra van kárhoztatva, hogy szerényen éljen, mert az egész világ ismeri őt” – fogalmazott.

Kosztyin szavainak különös súlyt adott az, hogy őt a Kreml bennfentesei között tartják számon. A Putyinnal fennálló szoros kapcsolatot maga a bankvezér is elismerte egy amerikai tévéinterjúban, amikor arról beszélt, hogy „Oroszországban, ha te vagy a legnagyobb bank vezetője, akkor időnként meglátogatod az elnököt”. Közölte, hogy Putyin „nagyon jól ismer engem, és legalábbis én is nagyon jól ismerem őt”, de hozzátette, hogy „a viszonyom arra korlátozódik, amit csinálok, és nem szoktunk általánosabb ügyekről beszélni”.

A Kremlnek formális befolyása is van a Kosztyin által vezetett VTB-re. A bank többségi tulajdonosa az orosz állam, és a VTB felügyelőbizottságának elnöke Anton Sziljanov pénzügyminiszter (egyben a miniszterelnök elsőszámú helyettese). A testület tagjai között van a Putyin egyik közeli személyes jóbarátjaként ismert német származású Matthias Warnig is. A Putyin életéről szóló The New Tsar című könyv szerint Warnig az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak a tisztje volt, és a nyolcvanas évek végén a KGB drezdai kirendeltségén dolgozott, ahol Putyin is szolgált. Mindketten azt állítják ugyanakkor, hogy csak később, Szentpéterváron ismerkedtek meg személyesen, amikor Putyin a város tisztviselője volt, Warnig pedig a Dresdner Bank helyi cégét vezette. A kapcsolatuk különösen szorossá vált az után, hogy a Dresdner Bank fizette Putyin feleségének németországi kezelését egy autóbaleset után.

„A VTB valójában nem csak egy bank, hanem a Kreml érdekeit szolgálja” – állítja Anders Aslund nemzetközileg is ismert svéd közgazdász, aki a 90-es években az orosz kormány tanácsadójaként dolgozott. „Kosztyin a kisujját sem emelné fel Putyin jóváhagyása nélkül” – mondta a washingtoni Atlantic Council kutatójaként és a Georgetown Egyetem oktatójaként dolgozó Aslund, aki szerint a bankvezetés politikai kötődéseire utal az is, hogy Kosztyin annak ellenére a helyén tudott maradni 2002 óta, hogy a bank egyébként pénzügyileg gyengén teljesít.

Aslundnak volt alkalma személyesen is megismerkedni Kosztyinnal különböző nemzetközi konferenciákon, és az volt a benyomása, hogy a bankvezér „kemény fickó”, aki szereti hallatni a hangját. Utóbbira utal az is, hogy gyakran ad interjúkat, és bankár létére nem állnak távol tőle a meghökkentő nyilvános szereplések sem. A VTB egyik közgyűlésén Jedi lovagnak öltözve jelent meg, egy másik hasonló alkalommal pedig – nem kis megrökönyödést kiváltva – Sztálinnak öltözve ment fel a színpadra.

„Csak a tehetségét pazarolja a bankvezetéssel. Valójában színházban lenne a helye” – mondta róla egy munkatársa a Financial Timesnak.

A megfigyelők

2013 elején Kosztyinnak régi barátjával Nyikolaj Koszovval volt egy nyilvános – a beszámolók szerint hivatalos és botrányoktól mentes – szereplése. A két férfi az általuk vezetett bankok közötti partnerségi együttműködési megállapodást írta alá, ami az IIB számára komoly fegyvertény volt.

A Szovjetunió összeomlása után parkolópályára került egykori KGST-bankot épp csak feltámasztotta az orosz kormány, és már egyből partneri kapcsolatra is lépett a második legnagyobb orosz bankkal, amely már akkor is komoly nemzetközi szereplőnek számított több mint 20 országra kiterjedő tevékenységével. Koszov ki is jelentette, hogy a VTB-vel való együttműködés „nemcsak egy figyelemre méltó esemény, hanem egy rendkívül fontos állomás az IIB újraélesztésében”.

A következő másfél évben aztán sorra jöttek egymás után a VTB-vel fennálló szoros kapcsolatra utaló bejelentések az IIB-től. A bank honlapján található közlemények szerint az IIB együttműködésbe kezdett egy VTB-kötődésű vietnámi bankkal, közösen fektettek be egy bulgáriai lízingcégbe, és még közös focimeccset is szerveztek a VTB és az IIB dolgozói számára.

A kapcsolat egyre szorosabbá válására utalt az is, amikor 2014 tavaszán az IIB kubai találkozóján a VTB megkapta az általa kért megfigyelői státuszt a banknál. A VTB ezzel jogosultságot kapott ahhoz, hogy részt vegyen az IIB tanácsülésein és más rendezvényein, valamint hozzáférhet a bank egyes „nem bizalmas” dokumentumaihoz, ha az IIB igazgatósága ahhoz hozzájárul.

„A megfigyelői státusz furcsa. Ez nem szokásos modell” – mondta a Direkt36-nak az Orbán-kormány egyik korábbi, gazdasági területen dolgozó tisztviselője, aki nem tud arról, hogy más nemzetközi bankoknál, például az EBRD-nél vagy a Világbanknál lenne ilyen. A munkája során ilyen nemzetközi intézményekkel is kapcsolatban álló forrás szerint a VTB-hez hasonló, elvileg kereskedelmi alapon működő bankok nem szoktak ilyen jogosítványokat kapni a különböző államok által létrehozott nemzetközi beruházási bankoknál.

Nem a VTB az egyedüli olyan szervezet, amely megfigyelői státusszal rendelkezik az IIB-nél, de az orosz dominancia itt is érzékelhető. Ugyanilyen tagságot kapott a szintén az orosz állam tulajdonában álló Vnyesekonombank, az orosz és a kazah állam által alapított Eurasian Development Bank, és az orosz külkereskedelem támogatására létrehozott, állami Russian Export Center is. Rajtuk kívül a Bolgár Fejlesztési Bank és a Belarusz Köztársaság rendelkezik megfigyelői státusszal az IIB honlapja szerint.

Az IIB közölte, hogy szerintük a „megfigyelői státusz nem garantál hozzáférést semmilyen betekintéshez”. Amikor visszakérdeztünk, hogy a bank legfelsőbb döntéshozó fórumának számító tanácsüléseken való részvétel nem számít-e annak, akkor azt állították, hogy a megfigyelők csak a fórumok nyilvános részein vehetnek részt. Az IIB szerint a megfigyelői státusszal rendelkezőknek csak ahhoz van joguk, hogy „a termékeiket és szolgáltatásaikat promotálják a bank részvényesei és partnerei felé”.

[romaniatimes]

Zárt ajtók mögött Orbán valami nagyon mást hozott fel Ukrajna EU-csatlakozása ellen

a miniszterelnök tavaly tavasszal egy zárt körű parlamenti tanácskozáson arról beszélt, hogy az ukrán csatlakozással túlságosan megerősödne a térségben az amerikai befolyás. Azt is mondta, hogy erre figyelmeztette Emmanuel Macron francia elnököt, de ő nem teljesen értette Orbán számításait.

Tavaly év végén ismét Orbán Viktorra irányult a világsajtó figyelme, miután az EU-tagállamok vezetői közül egyedül ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását. A magyar miniszterelnök többek között olyan érveket hozott fel, hogy Ukrajna túl korrupt, és hogy a csatlakozása óriási anyagi terhet róna a többi tagállamra.

Hónapokkal korábban egy zárt körű tanácskozáson azonban teljesen más aggályokat fogalmazott meg. Ezek inkább arról szóltak, hogy a saját kormányának geopolitikai mozgásterét érzi veszélyben. Arról beszélt ugyanis, hogy Ukrajna EU-csatlakozása felborítaná az Európán belüli hatalmi viszonyokat, és túl nagy befolyást szerezne a térségben az Egyesült Államok.

Ez a tanácskozás tavaly tavasszal zajlott az Országgyűlésben. Orbán a parlamenti képviselők által „EU-s nagytanácsnak” nevezett fórumon beszélt, amelyet a jogszabály szerint az uniós tagállamok vezetőinek csúcstalálkozói, vagyis az Európai Tanács ülései előtt hívnak össze. A miniszterelnök itt tájékoztatja az Országgyűlés vezető tisztségviselőit, köztük több ellenzéki képviselőt is arról, hogy mi várható a néhány nap múlva esedékes csúcstalálkozón.

Kiszivárgott, hogyan mentette offshore milliárdjait a szankciók előtt a budapesti orosz bank vezére

Nyikolaj Koszov tavaly őszig vezette a Magyarországról éppen kivonuló Nemzetközi Beruházási Bankot.

Orbánék kiléptek az orosz bankból, amelynek nemrég még Mészáros pénzintézete sietett a segítségére

[cafepr]

Mesélj, Apukám! Hogyan nevelhetünk pénzügyileg tudatos gyereket?

A pénzügyi nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ügyfelünk, az OTP Bank immár közel három évtizede támogatja a fiatalokat és szüleiket a pénzügyi felelősség felé vezető első lépések megtételében. A témát az elmúlt hetekben az ÉVA Magazin Mesélj, Anyukám! podcastjében is körbejártuk, ahol a műsorvezetők az OTP Bank szakértőjével beszélgettek a gyerekek pénzügyi neveléséről.

Az OTP Junior kiemelten fontosnak tartja, hogy a pénzről és a pénzügyekről már fiatalon is elkezdjünk beszélgetni a gyerekekkel. A pénzügyi kultúra fejlesztése, a pénzügyi edukáció és az öngondoskodásra való figyelemfelhívás ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekekből tudatos pénzügyi döntéseket meghozó felnőttek váljanak.

Az idei kampány során a szülőkre helyeztük a fókuszt, mert az OTP Bank egyik kutatása is arra mutatott rá, hogy ők vannak a legnagyobb hatással a gyerekekre. A magyar szülők számára elengedhetetlenül fontos, hogy gyermeküket anyagilag és tudatosságban is felvértezzék az önálló életre, melynek nagyrészben feltétele az anyagi függetlenség. Az OTP Junior ebben támogatja a szülőket, hiszen szakértőként érti a kihívást és megoldást kínál számukra, hogy a felelősség valóban lehetőség lehessen. 2023-ban ezért külön figyelmet szentelünk a szülőknek és annak bemutatására miért ideális partner gyermekük számukra az OTP Junior.

A pénzügyi tudatosság megteremtésében az oktatásnak és a szülőknek is fontos szerepük van, de megfelelő termékekkel, információ biztosításával, a hitelintézetek szakmai támogatásával és edukációs törekvéseikkel is fontos részt vállalnak. Az OTP Bank immáron közel három évtizede támogatja a fiatalokat és szüleiket a pénzügyi felelősség felé vezető első lépések megteremtésében.

Az idei kampány részeként az ÉVA Magazin Mesélj, Anyukám! podcastjében is kifejthettük a véleményünket a témáról. A sikeres együttműködés keretében ugyanis a műsorvezetők az OTP Bank szakértőjével beszélgettek a gyerekek pénzügyi neveléséről. Hallgassatok bele Ti is!

[munkat-keres-kinal]

[filmleltar]

Csekély esély

Long Shot, 2019, Jonathan Levine

Charlize Theron, Seth Rogen, O'Shea Jackson Jr., Andy Serkis, June Diane Raphael, Bob Odenkirk, Alexander Skarsgård, Ravi Patel, Aviva Mongillo, Braxton Herda, Randall Park, Lisa Kudrow

Ez a lassacskán önálló szubzsánerré váló filmtípus, melyben gyakran a method acting lehetséges csúcsaként akár filmről filmre is ugyanabban a karakterben maradó Seth Rogen az, aki sokkal vonzóbb, csodálatos (általában szőke) nőket hódít meg, újabb igazán élvezetes, szórakoztató, magát most valamivel mélyebbnek mutatni próbáló filmmel gazdagodott.

A legeklatánsabb példa a korábban említettekre alighanem Rogen első sztárcsináló főszerepe a Felkoppintva (Knocked Up, 2007, Judd Apatow) című hatalmas sikert aratott vígjátékban, ahol Katherine Heigl adja a pár hölgytagját, aki teherbe esik egy részeg egyéjszakás kaland során. Alison Scott (Heigl) gyönyörű, karrierjében épp egy hatalmas ugrás előtt áll, még éppen egészséges mértékben törekvő és felelőségtudó. Rogen figurája itt egy lusta, buta, a felelőségvállalás gondolatától is iszonyodó stoner, aki érzelmi téren valamivel érettebb, mint egyéb területeken, ahol talán még fejleszthető. A különbség kettejük státuszában olyan óriási, hogy Apatow és színészei munkájának nagy dícsérete, ha egy pillanatra is elhisszük a kapcsolatukat. A következő említésre érdemes példa a Kevin Smith rendezte Zack és Miri pornót forgat (Zack and Miri Make a Porno, 2008). Elizabeth Banks itt inkább csak szépsége okán alkot valamelyest furcsa párost az átlagos megjelenésű Rogennel, hiszen karaktereik jó barátok, lakótársak, hasonlóan gondolkodnak az életről, ahol nagyjából ugyanott is tartanak, mind financiális, mind romantikus, mind egyéb tereken. Ez a film inkább mocskos humor és átélhetően ábrázolt őszinte érzelmek ragyogó érzékkel kivitelezett vegyítésével emlékeztet a Csekély esélyre. Rogen forgatott további hasonló szokatlan párosokat szerepeltető filmeket [A zöld darázs (The Green Hornet, 2011, Michel Gondry), Volt egy tánc (Take This Waltz, 2011, Sarah Polley)] amikben kevésbé hangsúlyosan jelenik meg a főhősök kívánatossági inbalansza.

Hasonló filmeket persze más színészekkel is láthattunk már korábban is, mint hogy a Felkoppintva sikere divatba hozta volna őket. Adam Sandler, Steve Carrell, Jason Segel vagy John Cusack mind alakították már szerelmespár objektív szemlélő számára szerencsésebbnek tűnő felét, de ahogy Rob Harvilla a The Ringer újságírója emlékeztetett rá, már Woody Allen is sportot űzött fantasztikus nők szerepeltetéséből az általában saját maga által játszott főhősök oldalán. A jelenség persze nem korlátozódik mozifilmekre. Matt Feeney egy 2005-ös cikkében a népszerű tévés vígjátéksorozatok otthonos testű férjeit és cheerleader feleségeiket elemezte hasonló szempontból a Slate magazinban.

A Csekély esély női főhőse minden bizonnyal felülmúlhatatlanul elérhetetlen egy normál fickó számára. Charlotte Field (Theron) az Amerikai Egyesült Államok történetének legfiatalabb külügyminisztere, csodaszép, nagyon népszerű, és komoly esélyekkel indul a következő elnökválasztáson. Zavarbaejtő, igen. Csak igen enyhén árnyalja a képet, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Fred Flarsky valószínűleg a legkevésbé reménytelen a hasonló filmek Rogen-karakterei közül. Gyerekkorukból már ismerik egymást és Charlotte jó szívvel emlékszik rá, újságíró (mondjuk munka nélkül), politikailag aktív, tele van tettvággyal, valamint nagyon tiszteli és mindenben támogatja a nőt. Viszont természetesen egy lépést sem tesz fű (és ecstasy) nélkül, robbanékony és olyan szűrő nélküli igazságérzete van mint egy gyereknek. Gondolkodás nélkül felmond az egyetlen bevételi forrását jelentő lapnál mikor megtudja, hogy egy Rupert Murdoch-ra emlékeztető mogul felvásárolta azt, hogy propaganda ("Not the good kind that's right, the bad kind, that's wrong") cikkekkel spékelje meg. Olyan fickó akivel bárki szívesen összehaverkodna, de meghökkentő egy Hillary-Barbie oldalán látni.

Bár Charlotte egy olyan férfit választ társául akit a közvélekedés méltatlannak tarthat hozzá, és ezáltal úgy tűnhet lebecsüli önmagát, a film valójában az átlagnál jóval erősebb feminista üzenettel bír. Sajnos pár klisé itt is megjelenik, mint például a feltételezés, hogy ha egy nő sikeres, kitűnő egzisztenciát teremtett magának, már csak egy vágya lehet: egy férfi. Jelenlegi férfi szereplőnk személyében még egy elkoptatott motívum jelenik meg, a temperamentumos, szegényebb/iskolázatlanabb, lentről jövő karakter, aki életrevalóságból leckét ad a steril jómódban élő kifinomultabb társának, akinek segít megtalálni az egyéniségét, és egy új, teljesebb élet lehetőségével ajándékozza meg (Ld.: Titanic, 1997, James Cameron). Mitöbb, jelen filmben Rogen karaktere hivatásszerűen végzi mindezt (Ld.: Életrevalók, Intouchables, 2011, Olivier Nakache és Éric Toledano). A külügyminiszternek szüksége van valakire, aki okos, de sótlan beszédeit felturbózná egy-két jól elhelyezett vicces kiszólással. Fred lesz az, aki a nyilvánosság szemében karakterjegyekkel ruházza fel a kedvelt, de merevnek gondolt politikusnőt. Charlotte Field azonban a mozik sikeres nőalakjaitól eltérően valójában nem merev, és nem is unalmasan tökéletes, de nagyon céltudatos, van humora, káromkodik, tud bulizni, szereti a szexet, és irtóra beleéli magát a filmnézésbe. Tökéletesen a tudatában van saját vonzerejének, de soha nem használná politikai céljai eléréséhez. És természetesen van olyan érzékeny és intelligens, hogy ne megjelenésbeli kompatibilitás alapján válasszon társat. Ez a társ pedig a konzervatívabb romkomoktól eltérően végre nem lehúzni, normalizálni (értsd: átlagossá tenni) akarja kivételesen tehetséges partnerét, hanem magát próbálja fejleszteni, hogy minél hatékonyabban segíthesse őt céljai elérésében. Itt ugyanis a nőnek kivételesen nem kell választania karrierálmai beteljesítése és egy normális szerelmi élet lehetősége között.

A készítők politikai vonalon kevés újszerű vagy szokatlan gondolattal álltak elő, de azért akad pár érdekes részlet. A Hollywood által nem preferált oldal gyakran veti a filmgyár szemére, hogy politikailag elkötelezett, ami néhány kivételtől eltekintve igaz is. Jelen esetben is nagy az egyetértés, a film pozitív karaktereinek nézetei is résmentesen illeszkednek a hollywoodi tradícióba. Valamint azonosak a témáról egyébként az átlagnál gyakrabban és szívesebben megszólaló színész Seth Rogen nézeteivel is. Rogen köztudottan baloldali, liberális, és minden értelemben zöld. A  prominens republikánus politikust Paul Ryant például igen durván hajtotta el, mikor az közös képet szeretett volna egy rendezvényen. (Charlize Theron számos emberjogi és jótékonysági szervezet munkájában vesz részt, pártpolitikával nyilvánosan nem foglalkozik.) A film konkrét politikai kérdésekhez csak selyemkesztyűs kézzel nyúl. Charlotte elsődleges feladata egy környezetvédelmi paktum aláiratása a világ vezető politikusaival, mely esetében a "környezetvédelem" természetesen klímaváltozást jelent, de a szó tabu a filmben. A film olyannyira kockázatkerülő, hogy még egy erőszakkal beszuszakolt, izzadságszagú jelenetben Fred és (a világ) legjobb barátja Lance (O'Shea Jackson) arra jutnak, hogy demokratáknak és republikánusoknak közösen kell tenniük azért, hogy Amerika újra nagyszerű legyen. Az efféle centrista politikai gondolkodás Bill Clinton regnálása után erősödött valamennyit az USÁ-ban, de igazán népszerűvé, vagy komoly harmadik erővé soha nem vált. Sok amerikai szerint az irányzat túl liberális, valamint döntésképtelenséget sugall. Mitöbb inkább depolitizálja a problémákat, mintsem valós megoldást kínálna rájuk. Csakúgy mint ez az erőltetett jelenet, amit minden bizonnyal a film bevételi mutatóiért felelős szakemberek patikamérlege mutatott nélkülözhetetlennek minden egyes potenciális jegyvásárló megszólításához.

A Csekély esély úgy istenigazából nem is tesz komolyabb erőfeszítéseket azért, hogy szatírának állítsa be magát, a politika világa leginkább csak kulisszaként, humorforrásként szerepel, a nemek dinamikájáról ellenben kínál izgalmasabb gondolatokat. A film egy amúgy pompásan sikerült romantikus vígjáték, két őszintén kedvelhető főszereplővel, akik között az első pillanattól megvan az a szikra amitől érdekelhet minket mi történik velük. Rogen és Theron is kiveszi a részét mind az andalgósabb részekből, mind a gegek elsütéséből. Előbbi színészi dimenziói legyenek bár szűkösebbek, a kritika által sokkal inkább elismert kollégája mellett egy pillanatra sem vall szégyent. A megszámolhatatlanul sokadik arcát megmutató Charlize Theron pedig nyilván kapott már ennél jóval komolyabb színészi feladatot is, de legújabb adalékként már egyértelmű, vicces szerepekre is bátran választható, komikus időzítése épp olyan hibátlan mint humoros oldaláról inkább ismert partneréé.

[foulchildtiger]

Ők rabolták ki az országot 2018. 06. 21. Somfai Sándor/Demokrata Évtizedeken át azt hittük, az országot kifosztó vadkapitalizmus Németh Miklós kormányzása alatt, a nyolcvanas évek végén kezdődött. Borvendég Zsuzsanna történész Az ,,impexek" kora című könyvéből kiderül, a pénzszivattyúkat már az ötvenes években beüzemelték. A hetvenes-nyolcvanas években pedig csúcsra járatták az ország kirablását. Borvendég Zsuzsannával, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatójával beszélgettünk. -- Évtizedekig azt tanították nekünk, hogy a rendszerváltás idejére felhalmozott államadósság azért duzzadt hatalmasra, mert a magyar lakosság túlságosan sokat fogyasztott. Ennek a dőzsölésnek az árát pedig a versenyképtelen gazdaság nem tudta kitermelni. Az ön könyve ellentmond ennek az állításnak. -- Vissza kell mennünk az időben, hogy a folyamatokat megértsük. A kommunisták nyílt hatalomátvétele után 1949-50-ben a külkereskedelmet államosították. Ekkor jöttek létre az első impexek, vagyis azok az import-export vállalatok, amelyek monopoljogot nyertek a termékek külföldi értékesítésére és a termeléshez szükséges berendezések és nyersanyagok behozatalára. Ezzel párhuzamosan a termelő vállalatoktól megvonták a külkereskedelmi jogot, és csak az őket képviselő külkereskedelmi cégen keresztül adhattak el, amelyeknek természetesen nem voltak termelési költségeik, így óriási profitot tudtak felhalmozni. Ám azt nem szabályozták, hogy ezt a profitot miként kell visszaforgatni a gazdaságba. -- A termelő vállalatok nem részesültek a munkájuk hasznából? -- Évtizedekig azt a hiedelmet sulykolták, hogy a tervutasításos rendszer miatt versenyképtelenek a hazai vállalatok. Eladhatatlan selejtet termelnek, sőt olyan termékeket gyártanak, amelyeket egyáltalán nem igényel a piac. Ez nyilván igaz volt egyes ágazatokban, de összességében hazug állítás volt. Gondoljunk csak a Ganz-Mávagra, az Ikarus buszokra, az Egyesült Izzóra, később a Videotonra, hogy csak néhányat említsek. Ezek a cégek a kommunizmus évtizedeiben végig versenyképesek voltak. Ám mert a profit nem ezeknél a vállalatoknál landolt, az a megdöbbentő helyzet alakult ki a hatvanas évek elejére, hogy a külkereskedelmi cégeknél óriási vagyonok halmozódtak fel, miközben a termelő cégeknek semmi sem jutott. A nyomon követhető bevételek mellett nagy összegű korrupciós pénzek is befolytak. -- Hogyan? -- Mint mondtam, a nyersanyagok és gépek vásárlását is az impexek intézték. Az üzletkötéseiket azonban gyakran nem az észszerűség diktálta, hanem a nyugati vállalatok által kínált korrupciós pénzek. A keleti blokk országai vonzó piacot jelentettek a nyugati, különösen a német vállalkozások számára. A franciák és a britek teríthették a termékeiket a volt gyarmati területeiken, de az NSZK nem rendelkezett ilyenekkel. A számukra kedvező vásárlási döntések érdekében jelentős összegekkel korrumpálták a külkereskedőket, így az elavult vagy leselejtezett áruikat is teríthették nálunk. -- A termelő vállalatok tűrték ezt? -- A hatvanas évek közepére kialakult egy nagyon erős iparvállalati lobbi, amely jelentős érdekérvényesítő erővel rendelkezett, akár a politikai döntéshozatalba is bele tudott szólni. Ez a csoport komoly küzdelmeket folytatott azért, hogy a cégek visszakapják a külkereskedelmi jogot. Arról viszont nem szokás beszélni, hogy velük szemben volt egy úgynevezett külkerlobbi, amelynek ez nem állt érdekében. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetése után is csak néhány iparvállalatnak sikerült kivívnia, hogy önállóan kereskedhessen, de az áruforgalom hetven százaléka egészen a nyolcvanas évek végéig továbbra is külkereskedelmi vállalatok kezében maradt. Természetesen voltak próbálkozások arra, hogy visszaszorítsák e cégeket. Különadókkal, exportkorlátozásokkal igyekezett elérni a politika, hogy ha nem is lehet visszacsorgatni a termelő vállalatokhoz a profit legalább egy részét, de legalább valamennyi pénzt visszaforgassanak a népgazdaságba. Ez azonban szintén nem állt érdekében a külkerlobbinak. Megkezdődött annak előkészítése, hogy a profitot és a vagyonokat a lehető legsimábban kivigyék az országból. -- Milyen cégek alkották ezt az érdekcsoportot? -- Több mint ötven kisebb-nagyobb cégről beszélünk. Gyakorlatilag lefedték az egész gazdaságot. A vegyipart uralta például a Chemolimpex, az élőállat- és húsexport fölött diszponált a Terimpex, a fém- és acéltermékek forgalmazását a Metalimpex végezte. A nagyok közé tartoztak azok a vállalatok, amelyek a katonai célú alkatrészekkel is kereskedtek, mint például a Technoimpex, az Elektroimpex. Később ez utóbbi hozta be az országba a mikrochipeket. A legnagyobbak közé tartozott a Mineralimpex, amely a nyersanyag-forgalmazást, például a kőolaj-kereskedelmet tartotta az ellenőrzése alatt. -- Hogyan kapcsolódtak e folyamatokhoz a titkosszolgálatok? -- A külkereskedelem egy diktatúrában nagyon érzékeny terület, hiszen az ügyletekből nem lehet kikapcsolni a nyugati országokkal való kapcsolattartást. A szovjet típusú rendszerekben ezért az első pillanattól kezdve titkosszolgálati ellenőrzés alatt állt, hiszen a kétpólusú világrend viszonyai között a kereskedelmi kapcsolatok egyúttal kiváló behatolási csatornákat jelentettek a keleti és a nyugati titkosszolgálatok számára egyaránt. A klasszikus hírszerzési, kémelhárítási feladatokat ellátó szervezeteket persze nem szabad összekeverni a politikai rendőrséggel! A rendszerváltás után és időről időre azóta is bedobják ugyan gumicsontként az ügynökkérdést, a besúgói listákat, ezzel elterelve a figyelmet a III/I. és a III/II., klasszikus hírszerzői tevékenységet folytató főcsoportfőnökségekről és a katonai titkosszolgálat tevékenységéről. Róluk egyelőre szinte semmit nem tudunk, pedig a szerepük rendkívül fontos. -- A történészek eddig azt mondták, hogy a keleti blokkon belül a magyar hírszerzésnek nem volt fontos szerepe azokban az évtizedekben. -- Éppen az anyagok titkosítása miatt a történészeknek eddig nem volt igazán rálátásuk e területre. Ezért alakulhatott ki az a közvélekedés, hogy a magyar hírszerzésnek csak a Vatikán és a magyar emigráció megfigyelésében jutott szerep. Ez azonban nem igaz. Legalább két olyan terület akadt, amelyben a magyar titkosszolgálatok kiemelkedő tevékenységet folytattak. Ezek egyike a Nyugat semlegesítése volt újságírók felhasználásával, vagyis a befolyásolási politikával. A nyolcvanas évek közepére nem létezett olyan valamirevaló nemzetközi újságíró-szervezet, amelyben ne töltöttek volna be vezető pozíciókat magyar újságírók -- voltaképpen KGB-s akciók részeként. A másik rendkívül fontos és a magyar szolgálatok számára sikeres terület a műszaki-tudományos hírszerzés volt, ami éppen a külkereskedelmi vállalatokon és kirendeltségeiken keresztül folyt. -- Ez nyilván nem kerülte el a nyugati hírszerzők figyelmét sem. -- Az ötvenes évek közepétől a keleti és a nyugati tömb már nem a harmadik világháborúra készült, sokkal inkább a tudományos-technikai forradalom vált a verseny fő tárgyává. Kezdetben az űrtechnológia révén a Szovjetunió fölényben volt, de nem rendelkezett elég erőforrással ahhoz, hogy az előnyét meg is tartsa. Rákényszerült arra, hogy nyugatról szerezze be az új technológiákat. Ebben a KGB mellett szerepe volt a Stasinak, a Securitaténak és a magyar titkosszolgálatoknak is. A magyarok pozícióit azonban megerősítette, hogy a nyugatiak szívesebben tárgyaltak a mi külkereskedőinkkel, hiszen ötvenhatnak és a befolyásolási munkának köszönhetően a Nyugat szemében szalonképesebbnek tűnt Magyarország, mint a többi szatellitállam. Ezt a szovjet titkos­szolgálat ki is akarta használni. Mindennek köszönhetően a hetvenes évek közepére Magyarország abba a helyzetbe került, hogy a legérzékenyebb árucikkeket is behozza azon időszakban, amikor a COCOM-listán szereplő termékek embargó alatt álltak, vagyis látszólag elérhetetlenek voltak a Szovjetunió számára. A hazai külkereskedelmi vállalatok révén azonban a legtöbb embargós csatorna éppen Magyarországon át vezetett. Az ország gyakran veszített ezeken az ügyleteken, de jutalék formájában óriási hasznot hoztak az üzlet létrehozójának. A külkereskedelmi vállalatok pedig mindent megtettek azért, hogy ezek a pénzek az állam számára láthatatlan magán­zsebekbe vándoroljanak. -- Hogyan? -- Ebben fontos szerepe volt a Magyar Külkereskedelmi Bank elnökének, Salusinszky Istvánnak. A bank éves jelentéseiből nyomon lehet követni, ahogyan ő hosszan ecseteli, miért lenne fontos Magyarország számára, hogy a külkereskedelmi vállalatok szabadon alapíthassanak leányvállalatokat a nyugati világban. Salusinszkyről tudni kell, hogy 1950-ben kezdte külkereskedői karrierjét Moszkvában, majd a római kereskedelmi kirendeltség élére került, a Magyar Néphadsereg Vezérkarának Második Csoportfőnöksége, vagyis a katonai hírszerzés operatív tisztjeként. Rómából hazatérve ült be a Külkereskedelmi Bank elnöki székébe. Bankelnökként nagyon sokat tett azért, hogy 1972-ben megszülethessen egy olyan pénzügyminiszteri rendelet, amely lehetővé tette, hogy a külkereskedelmi vállalatok leánycégeket hozhassanak létre Nyugat-Európában mindenfajta külön engedély nélkül. Ebben az évben valóságos cégalapítási láz kezdődött. -- Korábban is léteztek ilyen leányvállalatok? -- 1968 előtt összesen 14 magyar tulajdonban lévő vállalat működött nyugaton. Ezek, például a Malév, az IBUSZ mind titkosszolgálati fedőcégek voltak. Arról egyelőre nehéz pontos képet alkotni, hogy a hetvenes években hány ilyen cég kezdte meg a működését, de a 80-as évek közepére nagyjából 200 leányvállalat működött nyugaton. Néhány közöttük tisztán magyar tulajdonban volt, de többen tulajdonrészt szereztek külföldi cégekben. Ezt azzal indokolták, hogy azoknak már kialakított ügyfélkörük volt, a külföldi partnerek körében nagyobb bizalmat élveznek, mint a vasfüggönyön túli vállalkozások. Ez leegyszerűsítette az embargós termékek behozatalát. De ezeknek a vegyesvállalatoknak igazán nagy jelentősége nem ebben állt. Hiszen ezeket még bejegyezték a Pénzintézeti Központban, elvileg így biztosítva volt a pénzügyi felügyeletük. Ám ha e vegyesvállalatok alapítottak egy céget külföldön, akkor azt már csak abban az országban kellett bejegyezni, így gyakorlatilag eltűnt a hazai hatóságok elől. A Metalimpex például 1972-ben az elsők között alapított céget Bécsben, amely azonnal újakat alapított, amelyek szintén cégalakításba kezdtek. Hasonlóan járt el a többi magyar külkereskedelmi vállalat is. Ma már gyakorlatilag lehetetlen feltérképezni e cégbirodalmakat, különösen, mert ezek például lichteinsteini, svájci alapításúak voltak, és offshore jelleggel működtek. -- És ez nekik miért volt jó? -- Mert ettől kezdve a nyereséges üzleteket ki lehetett szervezni az országból, ki lehetett juttatni a felhalmozott profitot és a jutalékokból származó magánvagyonokat úgy, hogy soha többé senki ne lássa. Így nem is különös, hogy a cégbirodalmak kiépülésének kezdetétől a magyar külkereskedelmi mérleg eredménye szinte minden évben negatív lett. -- Megoldották okosban... -- A teljes képhez hozzátartozik, hogy ez a fajta hálózatépítés nem magyar találmány volt. A Szovjetunió már a húszas évek végétől kiemelt feladatának tekintette, hogy támogassa a nyugati kommunista pártokat. Ahhoz, hogy ezek az illegális párttámogatások fedett módon jussanak célba, ki kellett építeni a pénzügyi csatornák egész rendszerét. Főszabály volt, hogy a szocialista vállalatok közvetlenül nem léphettek kapcsolatba nyugati cégekkel, ezért közvetítőt kellett beiktatni az ügyletekbe. Ezek a közvetítők a kommunista pártok vállalatai lettek, amelyek jutalékot kaptak, hozzájutva így a nekik szánt támogatásokhoz. Ez a hálózat, amelybe a háború után kötelezően bekapcsolódtak a keleti blokk országai is, már 1945-re olajozottan működött. A magyar külkereskedelmi vállalatok kezdetben, mondhatni, ráépültek ezekre a hálózatokra. 1972 után azonban már nem volt szükségük a nyugati pártvállalatokra, a közvetítői szerepet immár a saját céghálózataikra bízták. -- Mit szóltak mindehhez a szovjet titkosszolgálatok? -- A szovjet titkosszolgálatok nyilván tudták, mi folyik. Ám a rendszert legitimálta, hogy a magyar külkercégek hozták be a Szovjetunió számára nélkülözhetetlen embargós termékeket. -- A Nemzeti Banknak volt rálátása e tranzakciókra? -- Az MNB mindent tudott. Erről azért vannak ismereteink, mert a kémelhárításnak feladata volt, hogy minden külföldi behatolási kísérletet szemmel tartson, ezért figyelték a bejövő nyugati cégek képviselőt éppen úgy, mint a kereskedelmi külképviseleteket. Az is a feladatkörükbe tartozott, hogy a nagyobb gazdasági visszaélések gyanúja esetén nyomozást folytassanak. A nyomozati jelentésekből tudjuk, hogy az MNB-nél egy csomó olyan különös számla volt, amelyekről furcsa ügyeleteket finanszíroznak. Pénzek áramlottak lichten­steini, svájci és más külföldi cégek számláira. Ezeket az ügyleteket persze nem foglalták írásba, minden a szürke és a fekete zónában zajlott. -- Vagyis az MNB is érintett volt a pénzek kisíbolásában? -- Igen. És érintett maga Fekete János bankelnök is, aki Salusinszky mellett másik kulcsfigurája volt a külkerlobbinak. -- Nyilván neki is megvolt a maga titkosszolgálati háttere. -- Hogyne. Róla tudjuk, hogy az első pillanattól kezdve az operatív titkosszolgálat embere. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy hadifogoly volt a Szovjetunióban, ott lépett vele kapcsolatba az NKVD. 1945-ben különvonattal hozták őt haza, és ezek alapján feltehető, hogy NKVD-ügynökként került az ÁVH-hoz, a politikai rendőrséghez. A pénzügyminisztériumba már a politikai rendőrség ültette be, innen pedig első elnökhelyettesként landolt az MNB-ben. Akkor már természetesen nem ügynökként tartották nyilván, munkaköri kötelessége volt a szolgálatokkal való kapcsolattartás. Ám Fekete János szerepe ezen túlmenően is nagyon izgalmas. Bankelnökként ő állt kapcsolatban olyan nemzetközi pénzügyi körökkel, amelyeket manapság pénzügyi háttérhatalomként szokás emlegetni. Élénk kapcsolatokat ápolt például a bécsi Winter Bank tulajdonosával, Simon Moskoviccsal. Azt nem tudjuk, hogy ez az úr kinek az embere volt, de azt igen, hogy Moskovics Simon 1949-ben emigrált Magyarországról Ausztriába, majd az ötvenes évek elején felvásárolta ezt a XIX. század végén Bécsben alapított, nem túl jelentős magánbankot. Ráállt arra, hogy ő finanszírozza a Kelet és a Nyugat között zajló kereskedelmi ügyleteket, és szoros kapcsolatot ápolt a szatellitállamok nemzeti bankjainak vezetőivel. Olyannyira felvirágoztatta a bankját, hogy Ausztriában egyedüliként arany exportjogot kapott. Emellett a bécsi pénzjegynyomdában nyomathatott saját aranyérméket. -- Ez a bank még ma is létezik? -- Hogyne. Moskovics Simon halála után a fia örökölte, és mára a világ tizenhatodik legnagyobb magánbankja lett. -- Ha jól érzékeljük, a szovjet és a magyar titkosszolgálatok figyelő tekintete mellett, a nyugati bankokkal és cégekkel összejátszva akár ezermilliárdokat is kivihettek az országból az ,,impexek" 1972 és 1990 között, így duzzasztva hatalmasra az államadósságot. Voltaképpen mekkora összegről beszélgetünk? -- Igazából megbecsülni sem lehet. Annyi bizonyos, hogy az igazán nagy visszaélésekről csak közvetett utalásokat lehet találni, az azokban részt vevő körök nagyon ügyeltek rá, hogy ne keletkezzenek iratok, vagy ha mégis, akkor azokat nagy valószínűséggel a 80-as évek végén eltüntették. Az is bizonyos, hogy az így elúszott pénzeknek óriási szerepük volt az államadósság felhalmozódásában. A Mineralimpex vezérigazgatójának, Russay Istvánnak a halála után például a titkosszolgálatok nyomoztak a jutalékokból felhalmozott, külföldön tartott magánvagyona után. -- Mennyi pénz után nyomoztak? -- Mennyi? Az 1989-es államháztartási hiány 20 százalékára rúgott. http://demokrata.hu/hir/belfold/ok-raboltak-ki-az-orszagot

[etf-eszkozok]

Beáldozott Deutsche Bank Sorsok

Beáldozott Deutsche Bank Sorsok

Beáldozott Deutsche Bank Sorsok, mely a görög csatlakozásnál kezdődött. Na szóval: a kiszivárgott hírek szerint a Deutsche Banknál tervezett 18 ezer fős létszámleépítés körülbelül fele Németországot fogja érinteni, ahol mintegy 42 ezer alkalmazottja van a banknak. Ez az arány nagyjából megfelel a teljes alkalmazotti létszám arányának. Németország mellett még a londoni irodát fogja nagyon érzékenyen…

[bdpst24]

A CIB Bank lett Magyarország legjobb fenntarthatósági bankja 2024-ben

A CIB Bank lett Magyarország legjobb fenntarthatósági bankja 2024-ben

Euromoney Kiválósági Díj A Euromoney pénzügyi szaklap szerint a CIB Bank Magyarország legjobb fenntarthatósági bankja, ezért a pénzintézetnek ítélte idén a „Best Bank for ESG” díjat. Olasz tulajdonosa, az Intesa Sanpaolo Nemzetközi Leánybanki Divíziójának teljes körű támogatásával, a CIB Bank vezető szerepre törekszik a fenntartható banki és bankbiztosítási szolgáltatások területén, ennek rangos…

[chuckyeager]

Pharaon professzor

Ghaith Pharaon a nemzetközi pénzügyi alvilág egyik legismertebb alakja (volt). Ismertsége részben onnan származik, hogy a 80-as években a Bank of Credit and Commerce International (BCCI) nevű, luxemburgi székhelyű, Karachiból és Londonból irányított, pakisztáni alapítású bank strómanjaként amerikai bankokat vásárolt fel, és ezzel jelentős politikai befolyásra tett szert az Egyesült Államokban. Ottani üzelmeinek csak a BCCI „lebukása” vetett véget.

A BCCI a Föld 78 országában több, mint 400 kirendeltséggel rendelkezett, és világszerte közreműködött bűnös úton szerzett pénzek tisztára mosásában, kormányok és nagyvállalati vezetők korrumpálásában, illegális ügyletek finanszírozásában. Vezető tisztségviselői voltak a leghírhedtebb kolumbiai drogbárók, köztük a Medellin-kartell bankárai, Noriega panamai elnök üzlettársai, és még sorolhatnánk. Ez volt a világ hetedik legnagyobb bankja. Hatalmát és befolyását nem csak részben, hanem szinte teljes mértékben az olyan „piszkos pénzeknek” köszönhette, amikhez nem kevés vér tapadt.

https://naivbalfacan.blog.hu/2019/01/08/damajatek_masodik_menet_avagy_a_varjak_is_hiaba_karogtak

[kepeslajoska]

A két Airbus A319-es utasszállító (amiből lett a magyar Air Force One) után a honvédség egy Dassault Falcon 7X típusú, többnyire luxus magángépként használt jetet is vásárolt.

Ők is tudják, mi is tudjuk, hogy ez egy újabb aljas trükkje az orbáni rezsimnek, a részletek titkosak, merthogy katonai, nem kérdezhet róla sem a még megmaradt tisztességes újságíró, sem ellenzéki képviselő, ez szükséges az illiberális keresztény demokrácia megvédésére, amit ugyebár a hazai és külföldi sorosügynökök fékevesztetten támadnak.

Persze, hogy ezzel fog a baráti keletre utazni Európa géniusza és megmentője a hosszúnyelvű kíséretével és testőrével együtt.

Azért ennek a „zseniális” megoldásnak még nincs vége, mihamar a honvédség szigorúan védelmi célokra luxus óceánjárókat is be fog szerezni, a hadsereg saját lábon álló része megveszi az ország és környezete összes szállodáját, a Balatont és jobb templomait, kizárólag nemzetbiztonsági szempontból.

Tovább ragozható a dolog, a honvédség tulajdonába kerül a Budai Vár a Cinege utcából vezető utakkal együtt, a Gellérthegy és a Margitsziget. valamint a Kékestető téli hadgyakorlatok céljából.

Hátravan még a Magyar Nemzeti Bank, az MVM, a MOL, a Szerencsejáték Rt. és a többi.

Kérdés nincs, ha sokat pofáztok, a titkosszolgálatok is elkezdenek vásárolni.

Értve vagyok?

[romaniatimes]

Putyinhoz bekötött pénzügyi óriás sejlik fel a Budapestre költöző bank mögött

Két szempontból is nagy jelentősége volt a hamarosan Magyarországra érkező orosz vezetésű Nemzetközi Beruházási Bank 2014 májusi kubai találkozójának.

A havannai ötcsillagos Melia Cohiba szállodában a bank legfelsőbb döntéshozó fóruma, az úgynevezett tanács ült össze, és ekkor hozták meg a formális döntést arról, hogy elfogadják Magyarország jelentkezését a szervezetbe. És ugyanekkor született döntés arról is, hogy a bank eleget tesz a VTB nevű orosz pénzintézet kérésének, és megfigyelői státuszt biztosít neki, amivel betekintést kap a bank működésébe.

Utóbbiról eddig nem sok szó esett, pedig a kapcsolat sokat elárul a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank – IIB) hátteréről, és árnyalja azt a képet, amit az Orbán-kormány igyekszik sugallni a pénzintézetről.

Az egykor a KGST-n belül működő IIB 2012-ben aktivizálódott újra, és Magyarország 2015-ös belépése után az Orbán-kormány kezdeményezte, hogy a bank helyezze Budapestre a székhelyét. Ez hamarosan meg is fog történni, ami miatt sok nemzetközi kritika érte a kormányt a nyugati szövetségesek részéről. Orbánék azzal próbálták ezt visszaverni, hogy az IIB nem is orosz bank, mivel Magyarország mellett más kelet-európai EU- és NATO-tagállamok is tagjai.

A valós kép azonban ennél bonyolultabb. Nemcsak az mutatja ezt, hogy az IIB-ben az orosz államé a legnagyobb, 45,5 százalékos részedés, és hogy a bank vezetője is orosz. Az erős orosz hátteret jelzi az is, hogy a bank kubai ülésén megfigyelői státuszt szerző VTB Oroszország második legnagyobb bankja, amely a többségi állami tulajdon révén a Kreml befolyása alatt áll. Az IIB és a VTB üzleti partnerségbe is került az évek során, és a két bank vezetői is szoros személyes kapcsolatban állnak egymással. Az IIB-t irányító Nyikolaj Koszov és a VTB-t vezető Andrej Kosztyin több évtizede barátok, és pályájuk több alkalommal keresztezte egymást.

Andrej Kosztyin személyesen is közeli kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Részben a bank politikai kötődése vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a VTB-t (és az USA személyesen Kosztyint) is szankciókkal sújtotta az ukrajnai orosz agresszió miatt. A 2014-ben életbe léptetett intézkedések után aztán az IIB már jóval kevesebbszer emlegette a VTB-vel való kapcsolatát, de ettől a szoros együttműködés továbbra is megmaradt. Volt már több közös hitelügyletük, és az IIB hosszú távon is partnerként számol a VTB-vel, amely megtartotta a megfigyelői státuszát is.

Az IIB közölte, hogy a 2012-es újraindulásnál aktívan együttműködtek kereskedelmi bankokkal, és mivel a VTB az egyik legnagyobb orosz bank, ezért természetes volt, hogy üzleti kapcsolatba lépjenek vele. Az IIB hangúlyozta, hogy szerintük a megfigyelői státusz nem biztosít valódi betekintést a bank működésébe. A VTB és a magyar kormány nem reagált a megkeresésünkre.

Régi barátok

Nyikolaj Koszov és Andrej Kosztyin kapcsolata a hidegháború végén kezdődött. Mindketten diplomataként dolgoztak, és a nyolcvanas évek második felében a Szovjetunió nagy-britanniai képviseletén teljesítettek szolgálatot. „Együtt dolgoztunk Londonban éveken át, és barátok lettünk” – idézte fel egy 2013-as interjúban Koszov, hozzátéve, hogy Kosztyinnak köszönhetően került be később a bankszakmába.

A Szovjetunió összeomlása után Kosztyin egyre magasabb pozíciókat szerzett különböző állami bankoknál, és 1996-ban ő lett a Vnyesekonombank nevű orosz fejlesztési bank elnöke. Később elhívta oda régi barátját, Koszovot is, aki 1998 augusztusában csatlakozott a pénzintézethez első alelnöki pozícióban.

Bár néhány évvel később a pályájuk némileg más irányt vett – Kosztyin 2002-ben a VTB elnöke lett, miközben Koszov maradt a Vnyesekonombanknál -, a kapcsolatuk megmaradt. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy Koszov fia, Pavel Koszov magas pozíciókba került a VTB-nél, de voltak közöttük más jellegű kötődések is. A Vedomosztyi nevű orosz lap 2012-ben írt arról, hogy kapcsolatot találtak Nyikolaj Koszov felesége és egy Kosztyinnak dolgozó svájci PR-tanácsadó között.

Az IIB közölte, hogy Koszov és Kosztyin valóban régóta barátok, és továbbra is „szoros kapcsolatban” állnak egymással. Hozzátették ugyanakkor, hogy az IIB működéséről nem szoktak beszélni, mert Koszov „nem igényel külső támogatást” ebben. Az IIB közölte, hogy Koszov fia valóban dolgozott a VTB-nél, és az „alkalmazása a bank belső szabályainak megfelelően történt”. A Koszov felesége és a svájci tanácsadó közötti kötődésről szóló újságcikkre annyit reagáltak, hogy „ezt a pusztán újságírói spekulációt nem kommentáljuk”.

Különböző okokból ugyan, de Koszov és Kosztyin egyaránt magyarázkodásra kényszerült a Panama-iratok 2016-os nyilvánosságra kerülése után is. Koszovról kiderült, hogy hozzá kötődő offshore cégek értékes londoni ingatlanokat tulajdonoltak

Az IIB ezzel kapcsolatban először azt közölte, hogy Koszovnak nem állnak tulajdonában az említett londoni ingatlanok, és nincs kapcsolata az érintett offshore cégekkel. Amikor visszakérdeztünk, hogy mi volt a helyzet a múltban, akkor azt írták, hogy az IIB élére történt kinevezése óta nem volt kapcsolata semmilyen említett offshore céggel.

A Kosztyin által irányított VTB neve a Panama-iratok egyik legnagyobb vihart kavart történetében került elő. A kiszivárgott iratokból ugyanis kiderült, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz közel álló emberek nagyértékű pénzmozgásokat hajtottak végre, és az International Consortium of Investigative Journalists cikke szerint ezekben fontos szerepet játszott a VTB akkori ciprusi érdekeltsége.

A Panama-iratok megjelenése után Kosztyin volt az egyik leghangosabb védelmezője Vlagyimir Putyinnak. A VTB-vezér több nyilatkozatban is nevetségesnek nevezte azokat az állításokat, hogy a több milliárd dollár értékű pénzmozgásoknak végső soron Putyin volt a kedvezményezettje. „Putyint nem fogják meg ezekkel a dolgokkal. Neki nincsenek bankszámlái vagy pénze” – mondta Kosztyin a Financial Timesnak, hozzátéve, hogy téved, aki azt hiszi, hogy Putyin egyszer csak feltűnik majd Monacóban egy 200 milliós jachton. „Élete végéig arra van kárhoztatva, hogy szerényen éljen, mert az egész világ ismeri őt” – fogalmazott.

Kosztyin szavainak különös súlyt adott az, hogy őt a Kreml bennfentesei között tartják számon. A Putyinnal fennálló szoros kapcsolatot maga a bankvezér is elismerte egy amerikai tévéinterjúban, amikor arról beszélt, hogy „Oroszországban, ha te vagy a legnagyobb bank vezetője, akkor időnként meglátogatod az elnököt”. Közölte, hogy Putyin „nagyon jól ismer engem, és legalábbis én is nagyon jól ismerem őt”, de hozzátette, hogy „a viszonyom arra korlátozódik, amit csinálok, és nem szoktunk általánosabb ügyekről beszélni”.

A Kremlnek formális befolyása is van a Kosztyin által vezetett VTB-re. A bank többségi tulajdonosa az orosz állam, és a VTB felügyelőbizottságának elnöke Anton Sziljanov pénzügyminiszter (egyben a miniszterelnök elsőszámú helyettese). A testület tagjai között van a Putyin egyik közeli személyes jóbarátjaként ismert német származású Matthias Warnig is. A Putyin életéről szóló The New Tsar című könyv szerint Warnig az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak a tisztje volt, és a nyolcvanas évek végén a KGB drezdai kirendeltségén dolgozott, ahol Putyin is szolgált. Mindketten azt állítják ugyanakkor, hogy csak később, Szentpéterváron ismerkedtek meg személyesen, amikor Putyin a város tisztviselője volt, Warnig pedig a Dresdner Bank helyi cégét vezette. A kapcsolatuk különösen szorossá vált az után, hogy a Dresdner Bank fizette Putyin feleségének németországi kezelését egy autóbaleset után.

„A VTB valójában nem csak egy bank, hanem a Kreml érdekeit szolgálja” – állítja Anders Aslund nemzetközileg is ismert svéd közgazdász, aki a 90-es években az orosz kormány tanácsadójaként dolgozott. „Kosztyin a kisujját sem emelné fel Putyin jóváhagyása nélkül” – mondta a washingtoni Atlantic Council kutatójaként és a Georgetown Egyetem oktatójaként dolgozó Aslund, aki szerint a bankvezetés politikai kötődéseire utal az is, hogy Kosztyin annak ellenére a helyén tudott maradni 2002 óta, hogy a bank egyébként pénzügyileg gyengén teljesít.

Aslundnak volt alkalma személyesen is megismerkedni Kosztyinnal különböző nemzetközi konferenciákon, és az volt a benyomása, hogy a bankvezér „kemény fickó”, aki szereti hallatni a hangját. Utóbbira utal az is, hogy gyakran ad interjúkat, és bankár létére nem állnak távol tőle a meghökkentő nyilvános szereplések sem. A VTB egyik közgyűlésén Jedi lovagnak öltözve jelent meg, egy másik hasonló alkalommal pedig – nem kis megrökönyödést kiváltva – Sztálinnak öltözve ment fel a színpadra.

„Csak a tehetségét pazarolja a bankvezetéssel. Valójában színházban lenne a helye” – mondta róla egy munkatársa a Financial Timesnak.

A megfigyelők

2013 elején Kosztyinnak régi barátjával Nyikolaj Koszovval volt egy nyilvános – a beszámolók szerint hivatalos és botrányoktól mentes – szereplése. A két férfi az általuk vezetett bankok közötti partnerségi együttműködési megállapodást írta alá, ami az IIB számára komoly fegyvertény volt.

A Szovjetunió összeomlása után parkolópályára került egykori KGST-bankot épp csak feltámasztotta az orosz kormány, és már egyből partneri kapcsolatra is lépett a második legnagyobb orosz bankkal, amely már akkor is komoly nemzetközi szereplőnek számított több mint 20 országra kiterjedő tevékenységével. Koszov ki is jelentette, hogy a VTB-vel való együttműködés „nemcsak egy figyelemre méltó esemény, hanem egy rendkívül fontos állomás az IIB újraélesztésében”.

A következő másfél évben aztán sorra jöttek egymás után a VTB-vel fennálló szoros kapcsolatra utaló bejelentések az IIB-től. A bank honlapján található közlemények szerint az IIB együttműködésbe kezdett egy VTB-kötődésű vietnámi bankkal, közösen fektettek be egy bulgáriai lízingcégbe, és még közös focimeccset is szerveztek a VTB és az IIB dolgozói számára.

A kapcsolat egyre szorosabbá válására utalt az is, amikor 2014 tavaszán az IIB kubai találkozóján a VTB megkapta az általa kért megfigyelői státuszt a banknál. A VTB ezzel jogosultságot kapott ahhoz, hogy részt vegyen az IIB tanácsülésein és más rendezvényein, valamint hozzáférhet a bank egyes „nem bizalmas” dokumentumaihoz, ha az IIB igazgatósága ahhoz hozzájárul.

A munkája során ilyen nemzetközi intézményekkel is kapcsolatban álló forrás szerint a VTB-hez hasonló, elvileg kereskedelmi alapon működő bankok nem szoktak ilyen jogosítványokat kapni a különböző államok által létrehozott nemzetközi beruházási bankoknál.

A Világbank égisze alatt működő IBRD nevű fejlesztési banknál szintén nincsenek megfigyelők, de magának a Világbanknak az éves találkozóin részt lehet venni megfigyelőként.

Nem a VTB az egyedüli olyan szervezet, amely megfigyelői státusszal rendelkezik az IIB-nél, de az orosz dominancia itt is érzékelhető. Ugyanilyen tagságot kapott a szintén az orosz állam tulajdonában álló Vnyesekonombank, az orosz és a kazah állam által alapított Eurasian Development Bank, és az orosz külkereskedelem támogatására létrehozott, állami Russian Export Center is. Rajtuk kívül a Bolgár Fejlesztési Bank és a Belarusz Köztársaság rendelkezik megfigyelői státusszal az IIB honlapja szerint.

Az IIB közölte, hogy szerintük a „megfigyelői státusz nem garantál hozzáférést semmilyen betekintéshez”. Amikor visszakérdeztünk, hogy a bank legfelsőbb döntéshozó fórumának számító tanácsüléseken való részvétel nem számít-e annak, akkor azt állították, hogy a megfigyelők csak a fórumok nyilvános részein vehetnek részt. Az IIB szerint a megfigyelői státusszal rendelkezőknek csak ahhoz van joguk, hogy „a termékeiket és szolgáltatásaikat promotálják a bank részvényesei és partnerei felé”.

Szankciók alatt 2014 után megritkultak az olyan IIB-s közlemények, amelyek a VTB-vel való együttműködésre utaltak.

Ez a változás nagyjából egybeesett azzal, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió 2014 nyarán léptetett életbe szankciókat az orosz állam érdekeltségébe tartozó bankok ellen, és ennek egyik célpontja kifejezetten a VTB volt. A büntető intézkedések azt célozták, hogy megnehezítsék az érintett orosz bankok forráshoz jutását, de kimondottan szándék volt az is, hogy nem akarják őket egyik napról a másikra teljesen ellehetetleníteni. Így azt nem tiltották meg teljesen, hogy nyugati szereplők üzleti kapcsolatot ápoljanak a VTB-vel vagy más hasonló orosz bankokkal, de azt nem engedték meg nekik, hogy nyugati forrásokból jussanak hitelhez vagy tőkéhez.

Az Egyesült Államok később eggyel tovább lépett, és szankció alá vette személyesen Andrej Kosztyint is. Az ő esetében ez azt jelentette, hogy zárolták amerikai vagyontárgyait, illetve megtiltották az amerikai üzleti szereplőknek, hogy bármilyen módon üzleteljenek vele.

A VTB-t láthatóan érzékenyen érintették ezek a szankciók. Leépítések voltak egyes külföldi kirendeltségeinél, és egyúttal komoly lobbitevékenységbe kezdett Washingtonban – egyelőre sikertelenül -, hogy enyhítsék az ellenük irányuló büntető intézkedéseket. https://www.pri.org/stories/2018-12-18/how-sanctioned-russian-bank-wooed-washington

A bank honlapján megjelent közlemények szerint ugyanakkor nem szűnt meg a kapcsolat a VTB-vel 2014 után sem. 2016-ban a VTB német leánycége is tagja volt annak a nyugati pénzintézeteket és az OTP-t is magában foglaló bankcsoportnak, amely hosszútávú hitel nyújtásáról szóló megállapodást kötött az IIB-vel. A VTB emellett továbbra is ott szerepel a megfigyelői státusszal rendelkező partnerek között, illetve az IIB a 2022-ig szóló stratégiai tervében is említi a VTB-t mint az egyik orosz partnert. Amikor emlékeztettük az IIB-t ezekre, akkor azt közölték, hogy ezek az említett műveletek megfeleltek a szabályoknak, és nem vonatkoznak rájuk a szankciós intézkedések.

Valóban nincs arra utaló információ, hogy VTB-s kapcsolat konkrétan sértené a szankciókat, de a partnerség jelzi, hogy az IIB-nek milyen jelentős beágyazottsága van az orosz nagypolitikába.

Épp ez az, amit a magyar kormány igyekszik kisebbíteni azzal, hogy folyton az IIB nemzetközi jellegét hangsúlyozza. Ezt az érvet használta márciusban a parlamentben Orbán Viktor is, amikor közölte, hogy „ebben a bankban öt NATO-tagállamnak van tulajdona, öt közép-európai országnak Bulgáriának, Csehországnak, Romániának, Szlovákiának és Magyarországnak, és a mi ötünk tulajdoni aránya meghaladja az 50 százalékot, és messze meghaladja Oroszországét.”

A miniszterelnök – aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez egy „közép-európai bank” – azt nem tette hozzá, hogy valójában az oroszok 45,5 százalékos részesedéssel rendelkeznek, tehát nem is sokkal maradnak el a közép-európai tulajdoni aránytól, és azt sem említette meg, hogy a bank vezetője, Nyikolaj Koszov szintén orosz nemzetiségű. Ráadásul, mint arra Rácz András, a Political Capital Oroszország-szakértője az Indexen megjelent cikkében rámutatott, a bank alapszabálya „roppant széleskörű, egyszemélyi jogosítványokat ad” Koszovnak.

Megkérdeztük a magyar kormányt, hogy tudatában vannak-e annak, hogy az IIB és személyesen Koszov is szoros kapcsolatban áll a VTB-vel, és ezáltal az orosz politikai elittel, de nem érkezett tőlük reakció.