livingdreamproject - Tumblr blog

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8843

Parókaápolás bevezető: Eszközök

Ahhoz, hogy egy parókát rendbeszedjünk és rendben tartsunk, szükségünk van néhány eszközre. Ezeket eredetileg elengedhetetlen és hasznos kategóriákba akartam rendezni, aztán rájöttem, hogy a legtöbb inkább hasznos, de megoldható a paróka ápolása akkor is, ha nem rendelkezünk vele. Ám amint beszereztük, elengedhetetlennek tűnik, mert annyira megkönnyíti a dolgunkat. Lássuk hát, mik azok az eszközök, amik közül válogathatunk, ha a parókánk kifésülését kócokkal való, végeláthatatlan háborúzásból egy kifejezetten megnyugtató es szórakoztató tevékenységgé akarjuk változtatni!

1. Parókafésű

Sörtés parókakefe. A műanyag fogak végén jól láthatóan nincs gomb

Számtalan városi legenda kering arról, hogy a paróka fésülésére egy ritka fogú fésűt érdemes használni, most viszont eloszlatnám ezt a tévhitet. Ha háborúzni szeretsz a kócokkal, nyugodtan szerezz be olyat, de az én ajánlatom konkrétan “parókakefe” néven fut. Ez az eszköz a legtöbb fodrászkellékesnél beszerezhető, de kisebb üzletekben, drogériákban (DM, Rossmann) időpocsékolás keresni. Ez egy olyan hajkefe, aminek sörtéi vannak, a sörték közepén egy vékony műanyag szál, aminek nincs gomb a végén! Ez utóbbi kifejezetten fontos, így ugyanis nem akadnak be a gombok a szálakba, a sörték viszont kifejezetten segítenek a visszakócolódás elkerülésében. A drogériákban sajnos van sörtés hajkefe, de a műanyag szálak végén van gomb, ezért nem jók. Ezt a hajkefét egyébként saját hajra is ajánlom, sokkal puhább lesz a sörték miatt, és nem akkora küzdelem kifésülni! Igen, ezt a hajkefémet eredetileg a saját hajamra használtam, és később jöttem rá, hogy ez a legjobb a parókákhoz is!

2. Hajvasaló

A hajvasalóm feje vékony, a hőfoka pedig az oldalán állítható. Jelenleg épp 160°C-ra melegszik, a skála 140-től 240-ig terjed

Bár nem mindegyik paróka bírja a hőt, de a vasalás miatt érdemesebb inkább többet kiadni egy hőállóra, mint olcsó partyparókákkal bajlódni. Egy hőálló parókát ugyanis hajvasalóval teljesen új állapotba is hozhatsz, akár minden rendezvény előtt, és emiatt sokkal többször hordhatod, míg ha az olcsó partyparókát nem tudod kifésülni, kivasalni, akkor egy idő után mehet a kukába, mert csak egy csomag kóc lesz. Hajvasaló esetén a legfontosabb tulajdonság az, hogy a hőfok állítható legyen, a vasaló feje pedig vékony, nem nagy batár cucc, mert az jobban elfér a sorok közt is! Bár a parókák fésülhetőek hajvasaló nélkül is, ám a vasalás azokat az icipici hullámocskákat is kiegyenesítik, amitől a paróka vége úgy néz ki, mint amikor a valódi haj vége el van töredezve. Ezek az apró kis szálankénti göndörödések miatt tűnik a kifésült, de nem kivasalt paróka is kócosnak, rossz állapotúnak. Megjegyzés: a kreppelőt, sütővasat felejtsd el a formázáshoz. A parókák melegen kiugranak egyenes állapotukba, nem tartják meg az eszköz által adott formát, a formázás ezen trükkjeit, módjait egy későbbi részben fogom leírni.

3. Parókatartó fej

A fejhez egy asztalra vagy polc szélére szerelhető tartó is jár. A tartó oszlop rész forgatható, dönthető egy golyós szerkezettel, az alján külön rész van a golyó megszorítására, hogy a forgatás után ne mozogjon

Mint írtam, nem minden eszköz szükséges, de a legtöbb kifejezetten hasznos. Ilyen a parókatartó fej is. Ha ugyanis erre rakod rá a parókát, akkor az szépen kifeszül, de legalábbis hasonló formát vesz fel, mint amilyet a fejeden is fog, és könnyebb elérni a kívánt célt. Emellett, bár a másik legenda szerint fektetve kell fésülni a parókát, ez valójában szintén téves. A legjobb, ha a parókát egész hosszában le tudod lógatni, úgy a legkönnyebb kezelni, bármit is kezdesz vele. Egy fej mellé érdemes egy tartót is beszerezni  amire rá tudod tenni a fejet. Ezt a tartót általában egy asztal széléhez lehet rögzíteni, vagy polc szélére, mint egy satut, így egy erősebb kóc meghúzásával sem borul le a teljes szerkezet az asztalról, és nem kell ellentartani. Ha ilyened nincs, akkor egy nagyjából fej méretű plüssállattól kezdve egy lakótárs/rokon felhasználásán át bármi segíthet! Ám kényelmesebb sokkal, ha van egy stabil alapod, amit bármikor használhatsz, egyedül is. Persze, az sem árt, ha van olyan asztalod, aminek a szélére rögzítheted az egészet, de ha nincs, akkor a vasalódeszka is befogható, bár kicsit instabilabb. (Igen, volt olyan kóc, amivel a vasalódeszkát is felborítottam!) Anyagát tekintve műanyag és hungarocel is lehet. Utóbbi előnye, hogy a parókát oda is gombostűzheted a fejhez, a hátránya, hogy ha sokat húzod a kócokat, a tartószerkezet elkezdi kicsit kibővíteni a lyukat, ahogy belül megnyomja a hungarocelt, de ezt egy kis maradék worbla és sok ragasztó segítségével megoldottam, és egyelőre tökéletesen működik! Fontos még figyelembe venni, hogy az ebayen és más helyeken rendelhető fejek mérete kicsit kisebb, mint a saját fejünk, aminek egyik hátulütője, hogy nem mindig feszül ki úgy a paróka, ahogy kell, de ez túlélhető. A másik probléma, hogy nem érdemes a fejhez igazítva frufrut vágni  ami ugyanis nekem a szemöldökömig érő frufru, az a fejnek az egész szemét eltakarja. Ám ha például felveszed a parókát és vágsz egy tincset viszonyításnak, már egész jól el lehet ügyeskedni a fejen is. Emellett egy választék vagy frizura elkészítésénél nem kell fejben megtükröznöd a képet, ami szintén nagy előny. Ám erről később írok bővebben!

4. Hajcsatok

Különböző csatok, amikkel könnyű gyorsan dolgozni

A parókák fésülésekor sok hajat kell kezelnünk, ám a fésülés, vasalás kényelmesebb, ha tincsenként történik, és sokszor jön jól, ha hozzáférünk a tincsek tövéhez is, hiszen ott is lehetnek kócok, gubancok. Ilyenkor jól jön, ha van néhány csat, amivel a felső rétegeket a paróka tetejéhez tudjuk tűzni, hogy könnyebben hozzáférjünk az alsó rétegekhez. Fontos, hogy egy könnyű mozdulattal, fél kézzel is tudd kezelni ezeket a csatokat, úgy hatékonyabban dolgozhatsz velük! A képen látható típusok kiválóan alkalmasak erre. Érdemes ezeket több méretben is beszerezni, hiszen mindegyikre szükségünk lehet a fodrászkodásnál. Aki valaha látta már, hogy készül egy csinos frizura, annak már van egy kis információja arról, nagyjából hogyan is működik ez az egész, de a következő fejezetben képekkel is illusztrálni fogom a használatukat, részletes leírással!

5. Fésülést segítő spray

Fésülést segítő hair spray. Ezt még a DM-ben találtam egykor

Ezt a spray-t elsősorban kislányok hajának fésüléséhez ajánlják, nekik is árulják hivatalosan, drogériákban is fellelhetőek. Egy speciális vizet permetez a hajra, parókára, amitől a szálak kicsit könnyebben csúsznak, kevésbé tapadnak össze. Saját hajra és parókára is érdemes lehet használni, főleg akkor, ha nem tudunk hajvasalót használni, vagy nem szeretnénk. Például hullámosabb paróka frissítő átfésülése, ahol nem szükséges még a vasalás, nem akarjuk újrahullámosítani, vagy nincs időnk komolyabb fésülésre, például conon, fotózáson a felszínesebb kócolódás helyreállítására. Van még egy nagyon hasznos tulajdonsága, a statikusság megszüntetése. Ha a fésűtől, vasalótól feltöltődne a paróka és szállni kezd, a tincset ezzel átfújva megszüntethetjük a problémát, és a makrancos paróka kezesbáránnyá válik! Érdemes ilyenkor még a vasalás megkezdése előtt kicsit átfújni vele a tincset.

6. Tupírfésű

Tupírfésű, bár ennek nem vékony fém a fogója

Ha már eljutottunk oda, hogy szépen kivasaltuk, mondharni “reseteltük” a parókát, nem árt, ha tudjuk formázni is. Ennek nagyon fontos, szerintem elengedhetetlen kelléke a tupírfésű. Fontos tulajdonsága, hogy sűrű, egysoros fésű, vékony fogakkal, és hasznos, ha van egy vékony “rúd” vége is, amivel könnyebb elválasztani a hajat. Szerencsésebb, ha ez a vékony fogó fémes, mert azok vékonyabbak, könnyebben elfér a sorok, szálak közt, szebben lehet vele dolgozni. A tupírozásra külön fejezetet szánok majd a későbbiekben, de tény, hogy alapvető művelet egy paróka formázásánál!

7. Hajgumik

Színes és fekete gumigyűrűk és egy kis méretű hajgumi

Hasznos eszközök a hajgumik is, kétfélét érdemes beszerezni. Az egyik fajta gyakorlatilag a gumikarkötők készítésére szánt gumigyűrű, amiből létezik áttetsző verzió is. Előnye, hogy olcsó, kicsi, könnyen elrejthető a frizurában, és nem téped ki a saját hajad, ha elszakadna, vagy elhagynád. Sok esetben egyenes parókák szállításakor is hasznos. Ha kifésülés után, még a fejről lelógatva összegumizod a parókát több helyen, úgy kevésbé fog kócolódni az úton, és elég akkor kivenni ezeket, amikor már a fejeden van a paróka. Ezek a gumigyűrűk viszont nem bírják a hőt, elpattannak, így bizonyos formázásoknál érdemes vékony anyag hajgumikat használni, amik nem akadnak ki, ha esetleg leforrázod őket, vagy hozzájuk ér a hajvasaló.

8. Hullámcsatok

Hullámcsatok, minden mennyiségben!

A hullámcsat több okból is hasznos. Egyik oldalról, bármilyen frizura elkészítéséhez szükséges lehet, hiszen ezekkel rögzítjük a tincseket a helyükön. Másrészt, ha a paróka nehéz, csúszik, megfelelő módszerekkel rögzíthető a saját hajadhoz, hogy a helyén maradjon. Mivel hullámcsatból nem létezik láthatatlan fajta, ezért azzal jársz a legjobban, ha esetleg sikerül a paróka színének megfelelő csatokat beszerezni, ami kevésbé feltűnő. Ám mivel a hullámcsat is pont olyan fogyóeszköz egy cosplayesnél, mint a biztostű, azzal jársz a legjobban, ha megtanulod elrejteni ezeket, amennyire csak lehet, és a legolcsóbb használható hullámcsatokat szerzed be, vagyis olyanokat, amik bár nem kerülnek egy vagyonba, de azért megfogják a hajat, hiszen ha csak kipotyognak, akkor nincs semmi hasznuk.

9. Hajlakk

Rossmann saját márkás hajlakk. A legolcsóbb az üzletben, és a legerősebb!

Bármilyen frizurához kötelező a hajlakk használata, anélkül esélytelen, hogy a helyén maradjanak a tincsek. Tekintve, hogy a parókának igazából nem árt, nem vágja azt tönkre, mint esetenként az emberi hajat, ezért nem kell, hogy túl sok extrát tudjon a hajlakkod, elég ha a legolcsóbb, de maximális erősségű hajlakkot veszed meg. Nyugi, sok fog kelleni belőle, a parókára a hajlakkot soha nem sajnáljuk, minél több, annál jobban tart! Esetleg ha érzékeny vagy a szagokra, és neked megér annyit, vehetsz illatosított hajlakkot is, legalább kellemesebb illat fog körbelengeni a conon a klasszikus hajlakkszagnál! Hajzselét nem ajánlok használni, hacsak nem követeli meg azt a paróka, mivel elég nehéz kiszedni, kimosni azt a parókából.

10. Olló

A parókák ápolásának, formázásának fontos kelléke az olló. Persze, ehhez már nem árt, ha ismerünk már néhány vágási technikát, ha azt akarjuk, hogy jól nézzen ki, de erről később írni fogok még. Ha valaki komolyabban belevágna a parókák fazonra nyírásába, érdemes lehet beszerezni profibb ollókat is, de egyébként sokféle ollóval megoldható a fodrászkodás. A legfontosabb, hogy az eszköz éles legyen, ne csak tolja maga előtt a szálakat, hiszen akkor lehet jól dolgozni vele.

11. Hajcsavarók

Szivacsos hajcsavarók, ázsiai üzletekben érdemes keresni őket

Amennyiben már frizurát szeretnénk csinálni, ez esetben visszagöndöríteni a kivasalt parókát, megfelelő hajcsavarókra is szükségünk lesz. Ezeknél fontos, hogy lehetőleg szivacs legyen, és semmiképp sem a “tépőzáras” típusú. Az ugyanis tépni fogja a tincset, és a szép loknik helyett egy kóctengert fogsz kapni. Igaz, ha kapkodsz, a szivacsosba is bele tudnak akadni a szálak, de sokkal könnyebben elkerülhető a kócolódás, ha egy kicsit figyelsz, amikor kiszeded a csavarókat! A fém hajcsavarókkal őszintén szólva még nem próbálkoztam, de tartok tőle, hogy lassabban hűlne ki, mint a szivacs, ami fontos szempont, főleg az égési sérülések elkerülése végett.

12. Sampon és balzsam

Amikor hordjuk a parókákat, azok is koszolódnak, és néha egy új frizura elkészítése is könnyebb, ha ki tudjuk mosni a sok hajlakkot. Utóbbi persze egy alapos fésüléssel is megoldható, de ne feledjük, a fejünk is képes izzadni, főleg nyáron, és nem túl higiénikus, ha például valakinek kölcsönadtuk a parókánkat nyár közepén, aztán mi is felvesszük, mosás nélkül. Sokaknak sokféle véleménye van arról, miféle módon érdemes tisztítani a parókát, én nemes egyszerűséggel sampont használok rá, mivel az biztos ugyanolyan jól leszedi a zsírt a paróka sapkájáról, mint a saját fejbőrömről. Ha pedig már alaposan megmostam, szeretem balzsammal is átöblíteni, a könnyebb fésülés érdekében.

13. Öblítő

Van, aki öblítőt javasol a paróka megmosására, de én arra nem javaslom, tekintve, hogy az öblítő célja nem a ruhák tisztítása, hanem a friss illat biztosítása, így szerintem nem garantált, hogy valóban kimossa a zsírt, koszt a parókából. Ám ettől még hasznos lehet, mivel a hosszas áztatás puhítja a szálakat, fésülhetőbbé teszi a parókát, és csökkenti a szálak műanyagos fényességét. Egy olcsóbb partyparókából is minőségi kinézetet varázsolhatunk vele.

14. Hintőpor

Ha az öblítő nem lenne elég, akkor a hintőpor is sokat segíthet a fényes paróka fakításában. Amúgy is hasznos ilyet tartani otthon, mivel a Szuperpaszta egyik fő alapanyaga!

  Egyelőre ennyit az eszközökről, amiket én használok, vagy valaha használtam paróka ápolására. Speciális esetekben megeshet, hogy egyéb eszközökre is szükség lesz, de ezek már nem túl hétköznapi és megszokott eszközök parókakezelésnél.

A következő fejezetben a paróka kifésüléséről, kivasalásáról fogok írni!

Galaxina

(Ha úgy érzed, hogy neked ez sok, és nem szeretnél parókaápolással, speciális formázással foglalkozni, bátran keresd fel a szakértő cosplayeseket! Vannak jópáran, akik csodát tudnak művelni egy-egy parókával!)

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8835

Blackface a cosplayben - kérdések és válaszok

Ismét felbukkant a Blackface téma a cosplayben, ám most sosem látott port kavart a téma, köszönhetően annak, hogy egy cosplayest (Livanart Cosplayt) kizártak erre hivatkozva az Eurocosplayből. Hozzánk, magyarokhoz leginkább most jutott el ez a kérdéskör, a legtöbben nem is tudtak a blackface létezéséről. Én azok közé tartozom, aki ezt a vitát már jópár éve figyeli, sőt, bele is szólt néha, megpróbálva megérteni a másikat, és megértetni vele a saját álláspontomat is, így rengeteg olyan kérdésre kaptam már választ tőlük, amiket most sorra tesznek fel a magyar cosplayesek. Ez a cikk elsősorban ezeket a válaszokat hivatott összefoglalni, hogy azok is értsék, mi is a helyzet és a probléma, akik most hallanak erről először.

De mi is az a blackface?

Az eredeti, feketék gúnyolására használt blackface

Röviden, a blackface az a gyakorlat, amikor valaki feketére festi az egyébként világos színű bőrét. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis a blackface mögött igen komoly rasszista történelem áll, amiről egy elég alapos, történelmi tájékoztató is megjelent a Mandineren, akit érdekelnek a részletek, annak csak ajánlani tudom. A kezdetekkor ezt a gyakorlatot arra használták, hogy fehér színészek fekete karaktereket játsszanak, majd fehér humoristák űzzenek gúnyt a feketékből. Minden esetben elég egyértelmű a rasszizmus kérdésköre, hiszen a feketék kifigurázására, kigúnyolására használták, illetve arra, hogy a fehérek “elvegyék tőlük a munkát”, vagyis ők játsszák el a fekete karaktereket is, ahelyett, hogy fehér színészeket kérnének fel erre. Persze, a blackface maga nem csak a fekete arcfestésből állt, fontos egyéb tulajdonságai is voltak: például a száj körüli széles, fehér vagy vörös festés is része volt a karikaturisztikus ábrázolásnak, ami engem a bohócok sminkjére emlékeztet. Igen, pontosan tudom, hogy a cosplayesek sminkje távolról sem hasonlít erre, egyetlen közös tulajdonság bennük a bőr sötétebbre mázolása, és ez szerintem egy lényeges különbség. Ám sok más, hangos ember szerint már a tény, hogy valaki átfesti a bőre színét, a blackface-t tartja életben, és ebből valahogy nem hajlandóak engedni.

Dehát a cosplayes a karakter iránti tiszteletből csinálja!

Ez sajnos a hangos ellenzők szemében nem számít. Életben tartja a rossz szokást, sőt, sokak szerint elég szörnyen is néz ki, de ez szerintem leginkább a kivitelezésen múlik. Láttam én már olyan testfestést a cosplayben magyar cosplayestől is, amit nagyon hitelesnek találtam, amihez persze az sem ártott, hogy az illetőnek az arca alapból is rendelkezik olyan tulajdonságokkal, ami miatt jól állt neki a smink hozzá. (Például ha valakinek kifejezetten vékony az orra és az ajkai, annak nem biztos, hogy a testfestés jól fog állni, ahogy az sem árt, ha nem csak valami véletlenszerű barnával dolgozik az ember, hanem jól felépített színhasználattal, például a rúzs színe legyen sötétebb barna, mint a bőr színe, és ilyenek.) Sajnos, sok sztár is megjárta azzal, hogy halloweenra fekete karaktert választott, és a testfestése is elég felületesre sikerült.

Akkor mostantól senki ne fesse kékre/zöldre/lilára a bőrét?

De, igen. Erre mindig az a reakciójuk a hangoskodóknak, hogy azok a színek nem létező emberek bőrszínei. Nem sértesz meg egyetlen Night Elfet sem azzal, ha az ő bőrszínüket mázolod magadra. Az még számomra is kérdéses, hogy egy barna bőrű ork vajon melyik kategóriába tartozik, hiszen az is egy fantasy lény, ám a bőrének a színe valóban létezik az emberiség köreiben, ám erre a kérdésre egyelőre még nem leltem választ. Az viszont biztos, hogy mindig azt mondják, hogy ha a bőrödet olyan színűre festenéd, ami egy létező rassz bőrszíne, akkor azt inkább ne tedd.

Akkor most kikérem magamnak az XY cosplayt, biztos sérti az orkokat, űrlényeket, csillámpónikat!

Ezek a mondatok ideig-óráig viccesek, leginkább akkor, amikor egymás közt poénkodunk, de gyakorlatilag ez egy szalmabáb-érvelés. Ráadásul nem segít a rasszizmus kérdéskörében dűlőre jutni. Ezzel csak azt érjük el, hogy a más rasszba tartozó emberek úgy értékelik, hogy nem vesszük komolyan a problémáikat, és pont azt csináljuk, amit a blackface is hivatott művelni eredetileg: gúnyolódunk. Így egymás közt még elmennek ezek a poénok, de a kardoskodók ellen nem feltétlenül szerencsés bevetni őket.

De akkor szerintük hogy cosplayezzem Tianát, ha szeretném?

A saját bőrszíneddel. Igen, én is, aki Hófehérke szerepre lenne a legalkalmasabb, azt kapnám, hogy egyszerűen ne fessem be a bőrömet, csak vegyem fel a ruhát-parókát. Szerintem ez Whitewashing, hiszen az eredendően fekete karaktert fehérként ábrázolom, és nekem ez nem oké, úgyhogy jelenleg inkább nem cosplayezek olyan karaktert, akinek a bőrszíne nagyon erősen eltér a sajátomtól, de ez máris azt jelenti, hogy a cosplay mégsem mindenkié: nem cosplayezhetem úgy akármelyik karaktert, ahogy szeretném.

És mi van a barnulással?

Nos, az rendben van, mert az a saját bőrszíned, akkor is, ha egész nyáron sültél a napon, akár az egészségedet vagy a leégést kockáztatva ezzel, és a nap végén nem mosod le a színt magadról úgy, mint a testfestéssel, miközben az eredetileg sötétebb bőrű emberek továbbra is nap mint nap szembesülnek a rasszizmussal. Mondjuk ha belegondolok, mostanság itthon is megkapta a migráncsozást jónéhány olyan magyar is, aki csak lebarnult a nyáron, mert olyan a bőre. Viszont én, aki csak rákvörösre tudok égni, ezzel az opcióval nem tudnék élni, vagyis ismét van egy réteg, aki korlátozva van ilyen téren.

És akkor más rassznak lehet öltözni testfestéssel? Hiszen a blackface a feketéket támadja!

Nem, sajnos a fentebbi elvek alapján kialakult, hogy ez az egész legyen minden téren minden rasszra érvényes – kivéve persze a fehéreket – , így ne lepődj meg, ha találkozol a brownface, yellowface, redface kifejezésekkel. És igen, az is nem kedvelt dolog, amikor egy cosplayes ragasztóval húzza meg úgy az arcán a bőrt, hogy a szeme, arcformája ázsiaibbnak nézzen ki. Azt mondják, hogy “a bőrsznem nem jelmez”, és nem fontos, hogy az a karakternek ugyanolyan tulajdonsága, mint a hajszín, szemszín. Ha egy adott bőrszínt akár egy karakter részeként magadra öltöttél, miközben az nem a sajátod, azzal te már megbántottad az azonos bőrszínnel rendelkező népcsoportokat. Természetesen whiteface nem létezik, hiszen minket, fehéreket sosem ért hátrányos megkülönböztetés a történelemben, ezért minket nem is bánthat, ha valaki fehérre festené a bőrét. Pont ezért az, hogy téged, mint fehér embert nem zavarna, ha egy sötétebb bőrű személy fehérre festené a bőrét, az nem számít, hiszen te nem vagy Person Of Color (POC).

Bezzeg ha ázsiai csinálja, akkor az oké!

A koreai Pion Kim, mint Sombra

Nem, sajnos nem. Elég sok boszorkányüldözést láttam már, többek közt Germia és David-chan is áldozattá vált, viszont néhány éve egy dél-koreai cosplayes is megkapta a boszsorkányüldözést, amikor Sombra karakterének öltözött be. Pion Kim nem csak egy tökéletesen pontos jelmezt készített el, hanem egyenesen felnyiratta a saját hosszú haját, és beleborotváltatta a mintázatot. Ám mivel néhány árnyalattal barnább alapozót használt a saját bőrszínénél, szinte folyamatos támadások áldozatává vált ő is. Akkortájt láttam, hogy nagyon hangoztatják, hogy a saját rasszodtól eltérő bőrszín sem oké. Vagyis ha egy mexikói, alapból is barna cosplayes akarja befesteni a bőrét feketére, az is ugyanúgy blackface, nincs kivétel.

Akkor most zárjunk ki minden animekaraktert is, elvégre azok ázsiaiak, mi meg fehérek!

Sajnos, ez sem igazán jó érv. Azt ugyanis nem mondták, hogy te, mint fehér cosplayes nem öltözhetsz fekete karakternek. Lehetsz Fekete Párduc, vagy bármelyik wakandai harcos, csak ne fesd be a bőrödet. Beöltözhetsz bármelyik animéből, bármelyik rasszból, a karakter felismerhető lesz testfestés nélkül is, mert maga a cosplay elég lesz arra. (Igazából ilyenkor kedvem támadna egy olyan cosplay-sorozatot csinálni, amiben eredendően fekete karakterek ruháit vesszük fel, és az a játék, hogy ki kell találni, kinek öltöztünk. Kíváncsi lennék, mennyi karakter lenne nehezen felismerhető mások számára a bőrszín nélkül…) Szóval igen, lehetsz ázsiai hercegnő, lehetsz Tiana, lehetsz Sombra, de ha Hófehérkének születtél, akkor ne fesd be a bőröd, legyél hófehér verzió.

Néhány további érv tőlük

Sok egyéb gondolat van ezek mögött, egyet már írtam feljebb: te a nap végén lemosod a színt, de ők másnap is szembenéznek a rasszizmussal. Ám egy másik nagy érv az szokott lenni, hogy a fekete cosplayeseknek nincs annyi lehetőségük (most már növekszik a szám, de régen nem volt ennyi), és attól még, hogy a kedvenc karakterük fehér, ők ugyanúgy be akarnak öltözni, de nem akarnak mindenképp a testfestéssel bajlódni, ami érthető is. Ám ha ezt nem teszik meg, akkor ők lesznek a Fekete Sailor Moon, vagy megkapják azt, hogy de Sailor Moon nem is fekete. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon rossz, és tényleg rasszista dolog, hiszen nem elvárható senkitől az, hogy minden egyes alkalommal teljes testfestéssel cosplayezzen egy olyan karaktert, akit én csak magamra kapnék, és mennék vígan conozni benne. Sőt, én egyébként kifejezetten szeretem, amikor valaki feketeként a saját bőrszínével cosplayez egy egyébként fehér karaktert, mert annak is megvan a maga szépsége. Szóval ezzel a “fekete XY” megnevezéssel én sem értek egyet, és nagyon sajnálatos, hogy ez jelen van az ő életükben. Pont olyan gáz, mint a “kövér XY” megnevezés. El kellene hagynunk végre ezeket, de sajnos, hiába zár össze ebben a közösség, és hiába védjük meg a többi cosplayest ezektől hozzászólásokban, a külsős emberek ezt nem fogják fel, és továbbra is támadni fogják őket. Persze, szerintem erre nem a blackface-boszorkányüldözés a megoldás, hanem az összetartó közösség, akik kiállnak a másik cosplayes mellett, de ennek megértéséhez még idő kell. Sajnos az USA-ban akkora az ereje ennek a blackface-nek, és néhány más országban is felbukkat, hogy ők elképzelni sem tudják azt, hogy mi azt sem tudjuk, mi a fene ez, és a cosplayesek kapcsán előhozott boszorkányüldözéseken kívül sehol nem hallottunk még ennek a jelenségnek a létezéséről. Az USA-ban viszont ez rendszeresen problémás lehet a Halloween jelmezek kapcsán, így számukra elég aktívan élő ez a probléma. Egyik oldalról meg kell értenünk az ő érzéseiket, másik oldalról viszont nem szabad hagynunk, hogy ez a megbántottság, amihez semmi közünk, minket korlátozzon. Hiszen mi sem csapkodjuk az asztalt, hogy a Japán térképeken ne a Szvasztikával jelöljék a buddhista templomokat, amikről nekünk elsőként a horogkereszt jut eszünkbe. Sőt, gyanítom, hogy ők még mindig többet hallottak a horogkeresztről, mint mi, európaiak a blackface-ről. Ám ha külföldiekkel szeretnél erről a témáról vitázni, jobb, ha ismered már a tipikus válaszaikat a kérdéskörre, hogy ne mélyüljön tovább az a szakadék.

Livanart esete

Sajnos, az sem érv Livanartnál, hogy a karakter élőholt, ugyanis az egyik fórumon valaki talált egy hozzászólást az egyik készítőtől, aki szerint Pyke már halála előtt is fekete volt, mivel Bilgevater is egy sokszínű város. Így igen, ő is POC karakternek számít, hivatalosan is. Az már igen sajnálatos, hogy egyébként Livanart még csak nem is a saját bőrét festi be, hanem teljes testet fedő cosplayt csinált, amin a bőrnek szánt rész is a karakter bőrszínére lett festve, és nem Livanart saját bőrszínére, ráadásul ha Livanart véletlenül fekete cosplayes lett volna, akkor jó eséllyel nem problémázott volna senki a dolgon. Ám ő sajnos fehér, és bár emiatt ugyan őt magát nem zárták ki, csak a cosplayét, mégis, elég csúnyán el is kaszálták vele, hiszen esélye sincs bármi mást vinni, miközben tulajdonképpen a bőrszíne miatt szenved hátrányt. Az viszont pozitív, hogy egyre többen szólalnak fel mellette és érvelnek a blackface-kiáltások ellen a cosplayben. Ám hogy lesz-e bármilyen változás, az majd kiderül.

Összességében

Úgy gondolom, mindenki maga dönti el, hogy a karaktert milyen módon szeretné ábrázolni. Cosplayesként a te döntésed, hogy ha vékony vagy, akkor egy izmos karaktert a saját alkatoddal cosplayezel, kigyúrod magad hozzá, vagy építesz egy muscle-suitot. A te döntésed, hogy teljes pontossággal ábrázolod-e, vagy csak felveszed a ruhát, hogy jól érezd magad a kedvenced bőrében? Ezt a döntést pedig meg kellene hagynunk mindenkinek, és nem elvárássá tenni azt. Pont ennek mintájára szerintem mindenkinek a saját döntése kellene, hogy legyen az, hogy befesti-e a bőrét a karakter bőrszínére, vagy sem. Nem kellene viszont ettől függetlenül jelzőkkel illetnünk a karaktert, a cosplay pontatlanságára kihangsúlyozva a nevet, hiszen az igenis, gúnyos. Nem oké a kövér Jinx, nem oké a sovány Ursula, és nem oké a fekete Sailor Moon sem. És ha ilyet látunk, érdemes fellépni ellene! Ha nem is mész neki rögtön a beszólóknak, legalább egy pozitív hozzászólást írhatsz a cosplayesnek, amivel érzi, hogy nem mindenki olyan agyatlan, hogy ne legyen képes elvonatkoztatni a cosplayes és karakter közti tulajdonságbeli különbségekről. A támogatás pedig pont azoknak lesz igazán fontos és jóleső, akiket olyasmi miatt támadnak, amiről egyébként nem tehetnek.

Galaxina

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8771

Első Fejezet: A Holdvezér

Végre! A Főváros, Tyass-Arien! Hosszú út áll már mögöttem, és igen elfáradtam, de megérkeztem ide! Ráadásul olyan szerencsém van, hogy a városkaput pont a Kert Negyednél fogom elérni, vagyis nem kell végigvándorolnom Tyass-Arien összes kerületét ahhoz, hogy elérjem a fogadót. Hogy is hívják? Hú, valami tündéres. De nem sok egyéb szálláshely van még ebben a kerületben, jó okkal. Elég… nagy a hely, ahogy mesélték.

– Ki vagy, és mit akarsz? – üti meg a fülemet egy bársonyosan érces hang, én pedig arrafelé fordulok. Egy kapuőr, bár sosem láttam még hozzá hasonlót. A bőre enyhén zöldes árnyalatú, haja hosszú, és sötétbarna. Magas és karcsú férfi, mégis, igazi harcosnak tűnik.

– Havasi Csilla vagyok, Macska Alakváltó az északkeleti Magasdomb Törzsből. A fővárosi törzs Holdvezérét keresem! – felelek nyíltan, hiszen nincs takargatnivalóm. Ráadásul érthető a Főváros szigorú védelme, jobb, ha nem tévednek ide bajkeverők. Ugye?

– Rendben. Mostantól az Alakváltó vezérek felelnek érted. Jelentkezz náluk azonnal. – válaszol a férfi, én pedig bólintok, és belépek a városkapun. Lépek még néhányat, majd hirtelen visszafordulok.

– Elnézést, de… Önök ugye… Erdei Elfek? – kérdezek rá kicsit félénken. Bőrük és hajuk színe mellett öltözékük is a természet színeiben pompázik, mint akik teljes összhangban élnek az erdővel. Ráadásul hegyes füleik is elf mivoltukra enged következtetni, és a Közös Nyelvet is kicsit furcsán beszélik.

– Igen, azok vagyunk. – bólint a férfi, most már egy fokkal kedvesebben. Úgy sejtem, kedvelhetik az alakváltókat, bár ez nem meglepő. Mindkét nép kifejezetten természetközeli. Remélem, később majd jobban meg is ismerhetem őket.

– Nahát, ennek igazán örülök! Remélem, még találkozunk, és… merre is van a… ömm… fogadónk?

– A Kacagó Tündér? Arra! – mutat el a kert egyik irányába – Csak kövesse az utat, táblák mutatják a helyes irányt.

– Köszönöm! – vigyorgok rá, majd biccentek felé és a társa felé is, és lendülettel megindulok a mutatott irányba. Igen fáradt vagyok már, talán ez jön ki rajtam, mert majdnem szökdécseléssel haladok tovább. Persze, azt se feledjük, hogy most már igen közel kerültem a célomhoz, nemsokára láthatom a nagy tudású Holdvezért!

A Kert Negyed igen érdekes területe a Fővárosnak. Mintha nem is egy városban lenne az arientel. Mindenütt parkok, kertes házak, a városkapu környékén kifejezetten erdős a terület, a városfal valahol a bokrok és fák közt lapul, szinte nem is látni. Persze, az átjutás nem egyszerű. Bár nem látok a kapuőrökön kívül más Erdei Elfeket, de biztos vagyok benne, hogy a legkiválóbb íjászok, harcosok és druidák lapulnak a fal mentén a fák közt, hogy megvédjék a várost a szabálytalanul érkezőktől. Tudtommal saját fővárosi otthonuk is ehhez mérten épült. Még jó, hogy Agancs már járt itt, és el tudott mondani nekem néhány fontos információt. Persze, az elbeszélések sosem olyanok, mint a valóság, én pedig kezdek szédülni már, annyit forgolódok a sok házat látva. A táblák szerencsére elég feltűnőek, bár teljesen természetes anyagokból készültek, így hamar eljutok egy parkhoz, aminek túloldalán már jól látható a hatalmas, emeletes épület: Kacagó Tündér Fogadó és Fürdő. Nos, igen, egy ekkora kerületben a sok lakónak elég macerás lenne a folyóra járni mosakodni, ahogy mi szoktuk csinálni otthon, így minden kerületben legalább egy fürdő van kiépítve, ahová időről időre ellátogathatnak a városlakók, tisztálkodni. Őszintén szólva, bár nem rajongok a vízért, de inkább egy kellemes fürdőházba mennék én is, a szokásos cicamosdás csak a bundámat tisztítja, és nem túl kellemes érzés, amikor a szőrgolyókat köpködöm. Szóval kifejezetten örülök, hogy új szállásom olyan közel lesz a fürdőhöz, hogy papucsban is lesétálhatok oda. Persze, épp emiatt az épület igen méretes, és amíg átérek a parkon, van is időm megnézni alaposan. Hú, remélem, hogy a toronyszoba szabad lesz! Mindig arról álmodtam, hogy egy ilyenben lakhassak! Ez már csak ilyen… macskamánia. Igen, az az épületszárny láthatóan a fürdőház lesz, még gőzölög is! Vajon a földből nyert termálvizet használják, vagy van valami fűtőrendszerük? Áh,mindegy is, a lényeg, hogy meleg! Jóóóóóóó meleg! Az épület másik részét a fogadó étkező része foglalja el, legalábbis Agancs ezt mesélte. Itt csak kevés szoba van, azok is inkább hátul, némelyik saját kis terasszal ellátva, ahová kiülhet a lakója reggelizni. Végül is ez is jól hangzik, vagy valamelyik emeleti, erkélyes szoba. Remélem, nem csak erkélytelenek vannak szabadon, bár végül is ücsörögni az ablakpárkányon is lehet. Nos, mindjárt kiderül, ugyanis végre elérem a bejárat környékét, vagyis azt a néhány lépcsősort, ami a fogadó teraszára vezet fel, onnan pedig a bejárat már csak egy köpésre van. De azért köpködni nem fogok inkább.

– Szép Napot! – köszönök hangosan, ahogy belépek az ajtón apró kopogást követően, a pult mögül pedig egy éles, harsány hang válaszol.

– Szia! Üdvözöllek a Kacagó Tündér Fogadóban, miben lehetek a szolgálatodra?

A hang felé fordulok, és elkerekednek a szemeim. A pult mögött álló lány igen érdekes jelenség. Rövid, szőke haja van, már-már fehér, a feje közepén viszont hosszabb, és kicsit sárgább. Igazából pont olyan, mintha… tollak bújnának elő a frizurájából, akár egy… kakadunak?

– Izé… ööö… Havasi Csilla vagyok, Alakváltó, ééééés a Holdvezért keresem.

– Ááá, nahát, szia! – ugrik elém egy könnyed mozdulattal, mintha csak átrepülte volna a pultot. Nagyon vékony csontozatú lány, olyan kis törékenynek néz ki. Igazából még alkatra sem épp a nőiesség mintapéldánya, de a hangja egyértelműen elárulja, melyik nemhez tartozik. Megragadja a kezem, és alaposan megrázza. – Én Bóbita vagyok, azaz Aranyos Dália, de a nevemmel nem viccelődni! – kacsint – Gondolom, már rájöttél, hogy kakadu vagyok, ezt még a vak is látja! – simít végig hosszú tincsein, amik… tényleg tollak! Sőt, meg is emelkednek, ahogy ennél a madárfélénél szokás. – Mi a te állati alakod? Nagyon kedvesnek tűnsz, honnan jöttél? Tanulni akarsz a Holdvezértől?

– Hát… – jutok végre szóhoz, ami nem könnyű, mert még levegőt sem véve hadarta el kérdéseit, és igen gyorsan beszél. Ráadásul tényleg nagyon harsány lány. – Fehér macska vagyok, hosszűszőrű, és Hópihe a nevem. Mármint a másik. És igen, tanulni szeretnék a Holdvezértől, azt hallottam, hogy nagyon bölcs és nagy tudású! – bólintok egyet, majd néhány pislogás után hozzáteszem – meddig akarod még rázni a kezem?

– Jaj, bocsi, teeeeeljesen megfeledkeztem magamról, de ne aggódj, csak nagyon örülök, mindig nagy öröm egy új alakváltóval találkozni, még ha macska is, remélem, nem akarsz majd levadászni, de vigyázz, mert nagyot csípek! – nevet, miközben kezemet elengedve visszaröppen a pult mögé. Majdnem szó szerint. – Ülj le bárhová, a Holdvezér hamarosan megérkezik, általában ilyentájt szokott vacsorázni, mint mindenki. Érzed ezeket az illatokat? A ragadozók imádják a sült húst, bár nekem a gyomrom hajlamos kavarogni tőle. Na, mindegy, te is kérsz majd vacsorát? Esetleg hozhatok egy italt, amíg várakozol?

– Mindkettő jól hangzik! – sóhajtok, miközben leülök egy fal melletti, két fős asztalhoz, háttal egykihaltnak tűnő folyosónak, hátha érkeznek még vendégek vacsorára, így elférnek majd a nagyobb asztaloknál. A hátizsákomat pedig berúgom az asztal alá. – Nagyon éhes vagyok már, és fáradt is, meg szomjas, esetleg… van egy kis tej? – pislogok Bóbitára angyali szemekkel, mire a képembe vigyorog.

– Hát persze! Elég sok macskaféle lakik nálunk, hiába no, mégiscsak városibb állatok, mint sokan mások. Mármint érted, a farkasok kevésbé bírják jól a városi környezetet, hát még a többiek, az őzek és szarvasok ha tehetik, inkább a területünkön maradnak, de a fogadó, na, hát az tele van macskákkal, szóval muszáj sok tejet tartanunk. Mitől vagytok ti erre ennyire rákattanva, de tényleg? Hihetetlen, én sosem tudnék ilyesmit inni, de azért persze, adok belőle, értem én, hogy ízlések és pofonok közt különbség van! – s közben tölti is ki nekem egy bögrébe a tehéntejet, majd folytatja a pult fölött repkedést. Igen ügyes akrobata a lány, mert egy cseppet sem hagy kiborulni a fehér finomságból, amit már le is pakol elém.

– Tessék, egészségedre, és akkor jól értem, hogy egy szobát is szeretnél? Szerencséd van, most még válogathatsz is, ráadásul vidéki alakváltóknak a lakhatás ingyenes, hiszen örülünk, ha meglátogattok minket, és van kivel beszélgetni!

– Tényleg? Ez nagyszerű! Akkor marad némi pénzem! – örvendezek, miközben közelebb húzom a bögrét. – Mondd csak, az emeleten az a… toronyszoba… kiadó esetleg? – kérdezem félénken, mire a lány rosszallóan megrázza a fejét, és csettintget a nyelvével, vagy mi ez a vicces hang, amit a kakaduk szoktak csinálni.

– Ejj, újabb macskamánia. Az összes cica azt nézi ki magának, szóval már foglalt. Még Stikli is lekéste, pedig folyton azzal nyúz, hogy hadd költözzön be!

– Valaki Stiklit mondott? – dugja ki a fejét a konyhaajtón egy vigyorgós srác, fekete macskafülekkel, mire Bóbita nagy lendülettel és rikácsolással nekiesik.

– Stikliii! Mars vissza a konyhába! Neked most a vacsorára kell figyelned, hogy ne égjen oda! Hess, hess!

– Hess a madárnak, te Nagyszájú! – válaszol a kölyök, nekem pedig csak kerekednek a szemeim.

– MIT MONDTÁL??? – ripakodik rá Bóbita, mintha a bűnök bűnét követné el a fiú, és mindketten eltűnnek a konyhaajtó mögött, ahonnan csak a veszekedést hallgatom. Sóhajtok egyet, a reakcióból ítélve Nagyszájú lehet Bóbita gúnyneve. Találó lenne, amennyit locsog és fecseg, szóval figyelnem kell rá, nehogy így szólítsam véletlenül. Végül is… egy alakváltó szemébe mondani a gúnynevét hatalmas sértés. Még a háta mögött is óvatosan kell használni ezt, de a másik gúnynevét a szemébe mondani azt jelenti: „ellenséged vagyok!”. Persze, ha jól sejtem, ez a srác.. izé.. Stikli? És Bóbita közt ez azért mégsem jelent teljes ellenségeskedést.

Felemelem a bögrét, s gondolataimba mélyedve kezdem el inni a tejet. Azaz… inkább lefetyelni. Ugyanis nem szoktam észrevenni, de ha épp elgondolkozom tejivás közben, akkor előjön ez a szokás nálam.

Vajon milyen lehet a Holdvezér? Mindig nagyon öregnek képzeltem el. Azt mondják, bölcs. Nagyon bölcs, tapasztalt, és ismeri az Asztrálvilágot. Vajon van hosszú fehér szakálla is? És milyen állat lehet? Biztos nagyon nyugodt, és elegáns, és sokat meditál, a tekintete pedig átható, mint aki a csontjaimba is belelát. Van egy botja is, tele mindenféle természetközeli ereklyékkel, mint Teknő Bácsinak, csak még többel! És nagyon sok természetes anyagból készült ruhát hord, amik mind nagyon…

– Szia! – üti meg a fülemet egy fiatal férfi hangja, közvetlenül mellettem csendülve fel, mire egy sikkantással eldobom a bögrét, és a falhoz lapulok a széken ülve. A szőke fickó épp a vállam fölött hajolt mellém, mögöttem állva, és elképesztő reflexekkel kapja el a tejemet, majd teszi le az asztalra.

– Na, ennyire nem kell megijedni! – fordul felém, a bögrét mentő kezével az asztalra támaszkodva, míg másik keze a székem háttámláján pihen, így pedig szinte teljesen körülzár, és közel hajol. Egyre közelebb. Ne, ez már túl közel van, nagyon közel, ráadásul egy pillanatig sem sikerült tartanom vele a szemkontaktust, nem, ezt nem hagyhatom, a szívem mindjárt kiugrik a helyéről! Merre tudok elszökni, most, gyorsan, nagyon gyorsan?

Érzem, ahogy előbújnak füleim és macskafarkam is, mindjárt átváltozok, de úgy legalább el tudok slisszanni, ha elég gyors vagyok, bár ahogy elkapta a bögrét, biztos engem is könnyedén elkapna, de egy próbát megér, már érzem, ahogy nő a bajszom is, és elkezd kiszőrösödni a hátam, ujjaim végén karmok nőnek, de nem vagyok elég gyors. Mindkét kezével megragadja a karjaimat, és ez úgy meglep, hogy nem egyszerűen abbamarad az átváltozásom, hanem azonnal vissza is alakulok teljesen emberi formámba, egy szempillantás alatt.

– Hé! Nyugi! Nem foglak megenni! Ajj, mitől félsz ennyire? – mosolyog rám, kicsit mintha nevetne rajtam, ami nagyon nem esik jól. És még mindig nem engedett el. Hogy lehet valaki ennyire… határozott?

– Én… én… – én… még mindig nem bírok ránézni. Egyszerűen annyira közel van még mindig hozzám, amit nagyon nehezen viselek, mióta… nos… Marcang óta.

– Jaj, te lány! – sóhajt fel, és bár elenged, de megragadja a szomszéd asztal székét, és átpörgeti mellém, a szék támláját felém fordítva, s úgy ül a székre, hogy a támlájára tudjon támaszkodni, állát pedig alkarjaira fekteti. Aggódva pislogok a konyhaajtó felé, de Bóbita még mindig nem akar visszajönni, és a fogadó is üres még. Nyelek egyet, amióta eltávolodott, egy kicsit nyugodtabb vagyok, de csak a szemem sarkából merek néha rápislogni.

– Szóval Te érkeztél a Magasdomb Törzsből? – kérdez rá hirtelen, nekem pedig kikerekednek a szemeim, és végre felé fordulok.

– Ezt meg… honnan tudod?

– Tudok ezt-azt… – von vállat, s még csak nem is pislog, ahogy engem figyel. Én pedig most látom meg a szemeit, amik nem egyszerűen vágott pupillával rendelkeznek, akár a macskafélék, hanem még felemásak is. A bal szeme égkék, ilyn árnyalatot még sosem láttam, a jobb szeme viszont aranysárga, ami emberként senkinél sem természetes. Az nem volt kérdéses számomra, hogy ő is alakváltó, az viszont már biztos, hogy ő is macskaféle. Ez magyarázza a közvetlenségét. A cicusok közül nem sokan vannak, akik távolságtartóak, és félnek az idegenektől. A fővárosiak közt nehéz is lenne ilyen macsekot elképzelni. A fiúk közt meg pláne. Ők valahogy… kolbászolnak és kandúrkodnak.

– És hogy hívnak? – kérdez tovább, amíg én elmerülök a különös tekintet vizslatásába.

– Te sem tudsz mindent? – bátorodom fel egy kis visszafeleselésre.

– Ezt nem mondtam. De az illem azt diktálja, hogy rákérdezzek.

– Azt hittem, a bemutatkozást diktálja…

– Milyen igaz! – vigyorog rám ismét, s egy pillanatra előtűnnek a szemfogai. – A nevem Mancs, vagy emberek közt Tölgymarosi Előd. Örvendek, kisasszony… – s a kezemért nyúl, hogy kézcsókot adjon, amitől úgy fut végig a gerincemen a hideg, hogy nem csak a hátamon borzolja fel a szőrt, de még farkamat is előcsalja, hogy emberi gerincemet meghosszabbítva még tovább kínozzon.

– Hadd találjam ki. Fehér macska vagy. Szóval? – néz rám kérdőn, én pedig tátogok kicsit, megpróbálom gyorsan eltakarnni farkamat szabad kezemmel, majd nagy nehezen kinyögöm:

– Én… én… Hópihe… azaz… Havasi Csilla!

– Üdvözöllek nálunk, Csillagom! – borzolja ismét gerincemet ezzel a megnevezéssel, amire felháborodottan prüszkölök egyet.

– Csilla! Csak Csilla!

– Rendben, Csak Csilla. Van már szobád?

– Hát… – vonom össze szemöldökeimet, és most tűnik fel, hogy érzelmek egész tárházát sikerült bemutatnom az elmúlt percekben. Ki a fene ez a fickó? – Bóbita azt mondta, választhatok, de még nem választottam, mert… elment megkergetni valakit.

– Áh, igen, biztos Stikli rosszalkodik már megint… – dől kicsit hátrébb a széken, a támlába kapaszkodva, hogy ne boruljon fel, s elnéz a konyhaajtó felé. – Ilyenkor egy darabig elvannak, aztán lenyugszanak. Egy jó tanács. Soha ne szólítsd Bóbitát a gúnynevén, tényleg nagyot csíp!

– Ezt sejtettem… – bólogatok egyetértően. Ahogy a fintort nézem az arcán, saját bőrén tapasztalhatta a csípés mértékét…

– Szóval milyen szobát szeretnél? Egészen sok van most szabadon, de ez már nem marad így sokáig, szóval pont jókor jöttél! – pattan fel a székről, majd macskás eleganciával indul meg a pult mögé.

– Talán… egy erkélyeset, vagy teraszosat. Nem tudom. Az erkélyesek hasonlítanak kicsit a toronyszobára? – pislogok felé félénken a szemem sarkából, miközben kinyitja a könyvet. Az utolsó kérdésemnél viszont rám vigyorog.

– Te is a toronyszobát szeretnéd?

– Hát… jó lett volna… – biggyesztem le kicsit ajkaim, miközben végre kiegyenesedhetek a széken ülve, s megpróbálom az ő korábbi székét óvatosan távolabb rugdosni. Kezeimet az ölembe ejtem.

– Igen, kár, hogy foglalt. De… – indul el ismét felém ragadozótekintettel – ha nagyon szeretnéd… – folytatja lassan, miközben egyre közelebb ér, majd az asztalra könyököl, és ismét közel hajol, én pedig úgy lapulok rá a szék háttámlájára, hogy meglep, miért is nem estem még hátra… – szívesen fogadok egy lakótársat. Pláne, ha ilyen csinoska…! – mér végig, s ahogy pillantása a melleim magasságába ér, egyszerűen nem bírom visszafogni magam, egyik kezem egy sikkantással a blúzom dekoltázsa elé kapom, a másik pedig lendül… majd csattan… én pedig jéggé fagyok. És ő is. Csak a konyhaajtó mozdul, ahol egy csapzott Bóbita és Stikli dugja ki a fejét, hatalmasra kerekedett szemekkel.

– Itt meg mi a magas ég történt??? – kezd rikácsolásba Bóbita, mire Mancsból hangos hahotázás tör ki.

– Ez igen! Megérdemeltem, nem tagadom! – simogatja meg kicsit arcát, ami mintha kezdene vörösödni. Bár ahogy ismerem magam, az én arcom sokkal vörösebb, és nem csak egyik oldalt. Szinte érzem, ahogy ég a bőröm, biztos, hogy az egész fejem vörös a dühtől!

– Maaancs! – nyávog bele Stikli a dologba, szó szerint. – Már megint mit csináltál? – és persze, előcsúszik az ajtó mögül, olyan mozgással, mintha csak egy hízelgős macskát látnék, aki emberi testben él. Most van alkalmam látni, hogy farka is van, és az is fekete.

– Ugyan, éééén? Semmit, hát olyannak ismersz? – emeli fel kezeit megadóan a szőke férfi, én pedig nem értem. Nem tudom hová tenni az egészet. Ez az alak… teljesen kiismerhetetlen számomra a viselkedése. És most tűnik fel, hogy az eddig mutatott érzelemeim mennyisége már minimum megduplázódott. Nem szeretem, amikor ilyen vagyok. Nagyon nem.

– Igeeeen, mert olyan vagy, mint egy igazi… – somfordál Stikli egyre közelebb Mancshoz – Kand Úr! – s a fejét hozzádörzsöli Mancshoz.

A szőke férfi felemás szemei felvillannak, s mintha fokokkal hűvösebbé válna a levegő ettől. Szigorú pillantással néz Stiklire, miközben ellép tőle aki ezt a tekintetet látva kétségbeesett nyávogással veti magát Bóbita karjaiba, és bújik el mögé, halkan szipogva, ugyanis… sír! Elkerekednek a szemeim. Viszont ahogy elnézem, jobb, ha Stiklinek sosem mondom el a gúnynevemet. Előszeretettel incselkedik vele. Viszont… a Kand Úr elég sokat elárul Mancsról. Azt hiszem, jobb, ha tartom tőle a húsz lépés távolságot, és meggondolom a huszinegyediket is.

– Ejnye, Stiklikém, hát miért kell neked folyton a bajt keresni? – csendül fel mögöttem egy idősebb néni hangja, Stikli pedig a következő pillanatban már a néni karjaiba veti magát.

– Buhuhuborék néhéhéniii!

– Mondtam már, fiam, hogy ne piszkáld a nagyobbakat folyton! – dorgálja meg a fekete macskát a néni, miközben alaposan meglapogatja, aztán megsimogatja a fejét. – Te meg, Mancs, okosabb is lehetnél ennél! – villantja kerek szemüvege mögül a tekintetét az említettre.

– Tudod jól, Buborék, hogy van egy határ, amit nem lépünk át. Stikli túl sokat egyensúlyoz rajta így is.

– Ami igaz, az igaz! – bólogat Bóbita is, láthatóan alig várta, hogy szóhoz jusson. – Az egy dolog, hogy velem gúnyolódik, na de Manccsal? Megtanulhatná már, hol a helye! Tudhatná, hogy ki az, akit soha, semmilyen körülmények között, még csak véletlenül sem szólítunk a Gúnynevén, akkor sem, ha biztosra vesszük, hogy nem hallja, még gondolatban sem, mert mi van, ha azokat is kiolvassa? Hát ez egész egyszerűen felháborító! Jobban meg akarom csípni, mint az előbb, amikor engem neve…

– Bóbita. – vágközbe halkan ismét Mancs, mire Bóbita hirtelen elhallgat.

– I.. igen..? – kérdezi meg halkan, szinte félve.

– Köszönm a kedvességed. – pillant felé a férfi macsós félmosollyal, Bóbita pedig egészen elpirul.

– Jaj, hát tudod, hogy rám mindig számíthatsz, és én tudod, sosem mondanék rá semmi ro…

– Bóbita?

– Igen…?

– Kész van már a vacsora?

Bóbita pedig akkorát ugrik, mint akit most csíptek fenékbe.

– A VACSORA!

A következő pillanatban pedig már el is tűnik a konyhaajtó mögött, néhány kósza tollat hagyva maga után, olyan sebességgel repült be. Stikli még szipog egy sort, miközben Buborék továbbra is a haját simogatja.

– Na… mit kell mondani? – kérdezi tőle kedvesen a néni.

– Mu… muszáj…?

– Stikli…

– Hát… jó… – bontakozik ki a néni öleléséből Stikli, és lesütött szemekkel Mancs felé fordul. – Sa… – sóhajt egy nagyot – sa… sajnálom. – A következő pillanatban pedig már csak a farkincája látszik Buborék mögött, pedig nem egy nagy termetű néniről beszélünk. Mancs megforgatja szemeit, majd egy „jólvan”-t morogva bajsza alatt leül velem szemben, Stikli pedig a fogadó másik feléig meg sem áll, ahol Buborékkal együtt elfoglalnak egy hat fős asztalt.

Nagyokat pislogok Mancsra, de nem szólok semmit. A hirtelen beállt csendet egy vékonyka hang töri meg.

– Jó estét!

A tulajdonosa a lépcső felől érkező gyerek, vagyis talán tizenhat éves lehet. Egy fiúruhákba öltözött kislány, rövidre vágott, szőke hajjal és hatalmas szemekkel. Sőt, a szempillái olyan hosszúak, hogy ilyet még életemben nem láttam, és olyan cuki az egész jelenség, hogy szívem szerint harapnék bele egy nagyot. Vagy legalábbis magamhoz ölelném, és addg szorongatnám, amíg van benne szusz! Ha lenne belőle plüssállatka, biztosan akarnék egyet. Leül jó messze Stiklitől, vagyis a szomszéd asztalhoz, s hirtelen megindul az alakváltó-áradat. A megérzéseim legalábbis azt súgják, hogy az érkezők közül majdnem mindenki az. Elég sokszínűek, és számomra követhetetlen módon ülnek le. Van köztük egy kedves pár, s bár nagyon barátságosnak tűnnek, érzem, hogy a jelenleg már nem látható farkamon minden szőrszál égnek áll. Jön egy masszív, izmos nő, egy másik kecsesebb is, egy apró lányka, ruganyos alkattal, ő Stikli mellé ül le, és még egy termetes fickó is felbukkan, aki olyan végtelen nyugalmat áraszt magából, hogy úgy érzem, a velem szemben ülő Mancs minden haragja elszállt ennek a férfinak az érkezésekor. Bár azt nem értem, hogy miért pont velem szemben ült le a felemás szemű. Lehet, hogy… ez a törzshelye? És vajon melyikük lehet a Holdvezér? Talán valamelyik idősebb férfi..? De egyikük sem néz ki úgy…

A vacsora közben megérkezik, több tálat is hoznak ki. Mi egy jó szaftos pörköltet kapunk, ahogy Stikliék asztala is, míg a mellettünk ülő szőke kislány valamilyen zöldség-pörköltet kaphat, és még néhány asztalra ugyanez az étel kerül. Ahogy ezt megfigyelem, sejtem, hogy a zöldségpörkölt a növényevő alakváltóké, míg a hagyományos pörkölt a ragadozóké. Ez alapján már nem nehéz megállapítani, kik a macskafélék, hisz amellett, hogy húst esznek, az alkatuk is olyan… macskás. Erre nincs jobb szó. Például a masszív hölgy is tuti, hogy macskaféle, és az a kecsesebb alak is, és akkor ott van az a fehér hajú srác még. A többiekről ne is beszéljek. Annyian vannak, hogy nagyon nehéz lenne mindegyiküket kielemezni. Mindenki nekilát az evésnek, én is azt teszem, csak épp velük ellentétben én teljesen csendben, ahogy asztaltársam is. A többiek fecsegnek, locsognak, beszélgetnek. Csak egy nagy adag zúgást hallok, szavakat nem, s a tányéromból is alig merek felnézni. Csupán Bóbita éles hangjára leszek figyelmes, hisz mellettem ül, a szőke kislány asztalánál, ráadásul amekkora hangereje van a lánynak, még a süketek is hallanák.

– Elég már a nyígásból, Stikli! Igazán megtanulhatnád már végre, miért nem szabad gúnyolódni a Holdvezérrel! Minden alkalommal így jársz!

Megfagy bennem a vér. Elejtem a kanalat, s halál sápadtan nézek fel a felemás szempárba.

– Te… Te vagy a… Holdvezér?

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8731

Megújulás

Akik követnek minket, egy ideje felfedezhettek különféle változásokat. Ám mi is ez, és még mi várható? Rögvest elárulom!

A világ változik, és mi is egy fenntartható fejlődés hívei vagyunk! Folyamatosan tanulunk, változunk, újítunk mindenben, amiben csak lehetséges, hisz ami egykor csak néhány lelkes ember összefogása volt, -sok hibával és kevés tapasztalattal-  az mostanra szerzett egy kis gyakorlatot és figyelmet. Épp ezért roppant mód időszerű, hogy a kezdő lépések szintjén túlmutassunk!

Egy ideig elég nagy  csend volt a házunk tájékán, de mint tudjuk, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy vége, ennyi volt! Inkább olyan csend ez, mint amikor a cosplayer reggel bevonul az öltözőbe, hogy akár órákig nem is hallasz felőle, de később átváltozva felbukkan. Vagy ha napokig hírét se hallod, aztán hirtelen megjelenik az új, menő cosplay darabbal. Mi félkészen rongyoltunk ki az öltözőből, mivel a látványosabb kiegészítőinket már csak azon kívül tudjuk felvenni! 😉

Szóval mi folyik itt?

Az új logónk Macskart – Miyaou munkája!

Egyik legszembetűnőbb változásunk a logó. Az új LDP logót Macskart – Miyaou nagyszerű munkájának köszönhetjük, aki sokat segített döntésképtelen csapatunknak, hogy egy profi, mégis művészi logóval folytathassuk munkásságunkat!

Ezt követte némi egyéb változás. Nem csak logót kellett váltanunk, hanem már-már designt is. Ezért cseréltük le a weboldalunk külsejét, ami elsősorban Galaxina keze munkája Catleen hathatós segítségével, mert az ő támogatását mindig élvezzük! 🙂

Elindult a Facebook oldalunk galériájának megformálása is, avagy egy új borítót kap mindegyik galéria, ami valóban elég macerás munka, hiszen mindig a galéria tartalmából kell válogatnunk. A borítókon feltüntetjük a rendezvény nevét, dátumát és a fotós nevét is. Több galériában segítőink is voltak, akiket a leírásban találhattok meg! A fotográfus csupán azért került kiemelésre, mert ha egy rendezvényen képet készít rólad, remélhetőleg ő lesz az, aki a legjobban megmarad az emlékezetedben, és nem pedig a grafikus, aki utólag dolgozik a képeken. Persze az ő munkája is nagyon fontos! Ez véleményünk szerint megkönnyítheti a con utáni képvadászatot, ezért érdemes megjegyezni, melyik munkatárs nyomta meg azt a bizonyos gombot, amikor feléd fordította a kütyüjét.

Az új logó immáron terítőinket is díszíti, így a helyszínen messziről kiszúrhatjátok a fehér alapon bordó kis madárkát, aki az LDP felirat felett száll!

Emellett megújult a felszerelésünk is, vagyis leginkább Atisé. Nem csak új, jobb fényképezőgépet sikerült beszereznie, hanem mindenféle csodaobjektíveket, amikkel fantasztikus képeket sikerült lőnie!

Hamarosan elkészül első Mondo-videónk is, amin Kígyó dolgozik, és bár sajnos, a mindennapi élet néha közbeszól az aktív munkába, remélhetőleg hamarosan elénk tárul a felvétel! Addig is segítsetek együtt elátkozni Murphy-t! 🙂

Ami ugyan kívülről nem látszik, de némileg frissült a vezetőség is. Galaxina maradt ugyan a kapitányunk, ám elsőtisztje, azaz jobbkeze Vixen lett, másodtisztje, balkeze pedig Maci. Az új csapattagok jelentkezését is ezentúl ők bonyolítják le, ezért ha valaki szeretne a csapat részévé válni, őket keresse fel!

Bár mostanság sajnos sokan közülünk nem tudnak igazán aktívak lenni, mert vizsgákra, érettségire, államvizsgára készülnek, reméljük, hamarosan ismét olvashatjátok a már megismert tagjaink kiváló írásait és gyűjtőmunkáit! Addig pedig élvezzétek Heniko alkotásait, aki nagyon belelendült a zöldhátteres fotók kidolgozásába, ezáltal szépen csökkentve az elmaradások mennyiségét! Ő így lelkesíti a csapatot, és egyben energiát is ad a pótlásra, és csodálatos kreativitásával örvendeztet meg bennünket!

Végül a belső megújulás itt nem ért véget. Folyamatosan dolgozunk még sok egyéb irányban is! 🙂

És mi várható még?

Például további dizájnolások. Rengeteg ötletünk van, csak jussunk el a megvalósításig!

Az elmaradások pótlása. Tudjuk, hogy sok van még hátra. Tudjuk, hogy rengeteg fotózással és képpel tartozunk még. Egyik sincs elfelejtve, és minket is zavar ez az elmaradás. Ám attól, hogy nagyon akarjuk, időnk még nem lesz több, és nem csak rajtunk múlik. Sok képet még mi sem kaptunk meg, de igyekszünk szépen lassan pótolni mindent! Igen, azt is! Meg a másikat is! De szépen sorjában!

Szeretném feléleszteni a cikkek írását is. Az anyagismeret rovatunk bővítésére nagy szükség lesz még. Hamarosan végre felkerül oda néhány írás, hisz ezek hatalmas segítséget nyújthatnak más cosplayeseknek! Ugyanígy szeretnénk további tutorialokkal, tippekkel és trükkökkel bővíteni a listánkat!

Szeretnénk kiállni minél inkább a Cosplay Mindenkié! elv mellett, s néhány fontos, egyéb témáról is írni és beszélni! Olyan tabukról, mint például a szexuális zaklatás a cosplay világában és a conokon. A cosplayes hostesskedés, vagy épp a békés egymás mellett élés.

Időnként azért muszáj saját fotózásokat is rendeznünk újra meg újra, mert ekkor tudnak leginkább az újabb csapattagok is tanulni, gyakorolni, a régiekkel pedig összeszokni munka közben. Így amikor majd más cosplayesek fotózására kerül sor, fotósként és segítőként is bárki helyt tudjon állni, minél hatékonyabban dolgozni,  és képesek legyünk mindenkiből kihozni a maximumot! 

Csapatként és egyénileg, továbbra is támogatunk sok-sok hasonlóan fontos és hasznos kezdeményezést, amely valamilyen úton-módon építi és fejlődésre bírja a közösséget, mint például a Timepass Meetup, a Hungarian Cospix Community, a Barcraft Cosplay Galéria bővítése, a Watchaholics és a MondoCon!

Hogyan segíthetsz?

Persze, a segítség nekünk is jól jön. Az anyagit sem szoktuk megvetni, hiszen nem olcsó a fejlesztés és bővítés. Mindezt nagyrészt a saját zsebünkből álljuk. Ám sokkal fontosabb számunkra a türelem, a megértés és a lelkesítés! Tapasztalatból tudom, hogy csapatunkra igen jó hatással van minden pozitív visszajelzés, örvendezés, dicséret, megosztás, vagy bármi olyan jel, amitől úgy érezzük, jó úton járunk, és sokaknak tetszik a munkánk! Még lelkesebben kezdünk bele a következőbe, mert várjuk, hogy megmutathassuk Nektek, és még több embernek szerezzünk vele örömet!

Emellett ha tudnál, és szeretnél, akár csapattagként is segíthetsz nekünk! A jelentkezés hozzánk folyamatosan lehetséges! Csakis egy kérésünk van minden új taghoz: találd meg a helyed a csapatban, hogy milyen területen lelnéd örömed a közös munkában! Mert ha jól érzed magad, azzal mindenki csak nyerhet!

Galaxina

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8551

Hogyan ne legyél creepy stalker?

Filmeken már igen sokszor találkoztunk azzal a jelenséggel, amikor egy sztárt vagy például krimikben egy hétköznapi embert valaki megszállottan követ, ami akár veszélyes szintre is fordulhat. Ám valahogy keveseknek jut eszébe az, hogy a magyar Conokon is előfordulhatna ilyen eset. Ez mindig olyan távolinak tűnik, pedig valójában nem az!

Persze, ahhoz, hogy erről komolyabban beszélhessünk, először tisztáznunk kell a “stalker” szó jelentését. Magyarul a “zaklató” kifejezést szoktuk használni, ám ez nem fed le teljesen mindent a fejünkben, amit a “stalker” szó jelent számunkra. Ugyanis míg a stalker sokszor csak követi kiszemeltjét, de nem avatkozik érezhetően az életébe, a magyar “zaklató” már valahogy olyan személyként él a fejünkben, aki eljut a tettlegességig is. Pedig már az is zaklatásnak számít, ha valaki folyton a nyomodban jár, s nem tudsz már hová menekülni figyelő tekintete elől, ami egyébként kifejezetten zavaró, mert borsódzik tőle a hátad is. Ennek pedig vannak fokozatai: hiszen a zaklatód akár szóba is elegyedhet veled, ami számodra kellemetlen, akár a téma, akár az illető viselkedése miatt, vagy hozzád is érhet úgy, hogy te azt nem akarod és nem engedted. Az illető pedig akár üzenetben, telefonon, interneten is zaklathat, sőt, konkrétan már az is ez a kategória lehet, amikor az illető minden bejegyzésedhez, minden megosztásodhoz, minden képedhez hozzászól valamit a közösségi médiákon, akkor is, ha egyébként semmi értelme.

A Stalker című sorozat plakátja

Na de mi váltja ki ezt a viselkedést?

A life.hu oldal cikke volt segítségemre a stalkerek pszichológiai viselkedését illetően. Ők Paul Mullen elméletére hivatkoztak, aki öt különböző kategóriába sorolta a stalkereket:

Az elutasított: Röviden összefoglalva olyan személy, akivel meg akarják szakítani a kapcsolatot, vagy az épp csak megromlott, ezt pedig az illető nem bírja elviselni. Vagy nagyon ragaszkodó, vagy inkább haragvó, bosszúra szomjazó reakcióra számíthatunk tőle. Többnyire szeretne inkább kiszemeltje közelében maradni, mert akkor érzi jól magát.

A sértett: Egyértelműen bosszúálló típus, vélt vagy valós sérelmek miatt szeretne bosszút állni kiszemeltjén.

Az intimitást kereső: Olyan személy, aki szeretetre, szerelemre vágyik a kiszemeltjétől, ám ennél jóval messzebbre megy. Többnyire kiszemeltje minden mozdulatából azt véli kiolvasni, hogy szerelme viszonzásra talált, de legalábbis reménykedik ebben a viszonzásban akkor is, amikor egyértelműen megkapta, hogy semmi ilyesmi nem történhet.

Az inkompetens: Hasonló az intimitást keresőhöz, csak épp ő tudja, hogy érzései nem találnak viszonzásra. Tevékenységét leeginkább azért folytatja mégis, mert magányos.

A ragadozó: Olyan személy, aki irányítani akarja áldozatát, és hatalmat szerezni felette, mindemellett élvezi, hogy bántalmazhatja az illetőt.

Oké, de hogy jön ez a cosplayhez?

Vegyük sorra ezt az öt típust, és nézzünk egy-egy könnyen elképzelhető példát:

Az elutasított: Történt már veled olyasmi, hogy valaki közölte: köszi, nem kérek belőled, te mégis tovább figyelted? Mindent tudtál róla, s ezeket igyekezted arra felhasználni, hogy visszaszerezd őt? Ehhez hasonló helyzetben nekem is volt részem, szakításkor megesik, hogy egy rövid időre ez megtörténik. Amikor szakítasz valakivel, s a tudtára adod, hogy márpedig te nem akarod látni, ám ő ezt még nem képes feldolgozni, hiszen benne még élnek ezek az érzések, könnyen átfordulhat ilyen irányba a viselkedése. Meglehet, hogy elmész kávézni a barátaiddal, ő pedig felbukkan “véletlenül” ugyanott. Bár ez stalker viselkedés, valamennyire várható is egy szakítás után ilyesmi, s egészen addig tart, míg az illető nem tudja feldolgozni, hogy vége van. Persze, nem csak szerelmi kapcsolatnál léphet fel ilyesmi, hanem akár egy megromlott barátságnál is.

A sértett: Megeshet, hogy valakit véletlenül megbántottál, vagy ő bántott meg téged, esetleg szándékosan szemétkedett. Ilyenkor, ha elkezded például figyelni a cosplayes oldalát, vagy a személyes elérhetőségeit, kifejezetten azért, hogy fogást találhass rajta egy bosszúhoz, és bármilyen úton módon lejárathasd mások előtt, vagy a gyengepontján szúrhasd meg, az már stalker viselkedés. Sőt, az is annak számít, ha csak azért figyeled a munkásságát, hogy a barátaidnak kigúnyolhasd, és lehordhasd mindennek. Persze, itt nem arról van szó, amikor esetleg pont szembejön egy kép tőle a neten, te pedig előadod a barátaidnak, hogy juj de béna már, hanem módszeres megfigyelésről – bár ennek ellenére az első sem épp szép viselkedés.

Az intimitást kereső: Tágabb és durvább értelemben véve én azokat is idesorolnám, akik cosplayes lányoknak fotót küldenek a férfiasságukról, ami egyébként egyáltalán nem férfias viselkedésforma, sőt, nagyon gáz. Ám az is ide sorolandó, amikor valaki úgymond “belezúg” az adott cosplayesbe, és úgy hiszi, hogy az a cosplayes is ugyanúgy szívesen tölt vele időt, ezért folyton szóba elegyedik vele, és mindenhová vele tart – miközben az illető esetleg már szépen megkérte, hogy hagyja kicsit pihenni, ne kövesse, ne jöjjön vele, ne szóljon hozzá. Az intimitást kereső stalker az, aki ezek ellenére sem veszi észre magát.

Az inkompetens: Én ide sorolnám a “beteges rajongókat” is. Hiszen egy sztár, vagy valaki, akit a rajongó nagyon szeret és felnéz rá, esetenként egyáltalán nem is tud a rajongója létezéséről. Ilyenkor fordulhat elő, hogy például egy cosplayes vagy youtuber az adott rendezvényen akármerre sét��l, messziről követik és megfigyelik, hogy mit csinál, de nem mennek oda. Persze, megeshet, hogy csak autogrammot akarnak kérni, vagy egy közös fotót, de annyira nem mernek, hogy több órányi követés után sem tudják rávenni magukat a kérdésre.

A ragadozó: Ahelyett, hogy példát próbálnék meg írni, egy nevet mondanék: Christian Grey. Igen, Mr. Grey, a Szürke ötven árnyalatából egyértelműen egy ragadozó típusú stalker, ráadásul roppant mód ijesztő, és cseppet sem romantikus, amit csinál. Nem. Még véletlenül sem. Soha-soha-soha. Mr. Grey egy creepy stalker, és ha valaki így viselkedik veled, azonnal kérj ellene távolságtartási végzést. Az ilyen típus le akarja rombolni az önbizalmad, hogy elhitesse veled, hogy nélküle egy senki vagy, és semmit nem érhetsz el, a bántalmazással pedig érzelmileg is irányít, hiszen te mindig csak reagálsz arra, amit ő tesz, vagy épp nem tesz veled. Ha elhiszed, hogy márpedig szükséged van rá, kihasználhat és uralkodhat rajtad. És hidd el nekem, te ezt nem akarod.

Ez elég ijesztően hangzik… mit csináljak, hogy ne legyek ilyen?

Néhány egyszerű példát mondanék, egy-két általános viselkedési “szabályt”, vagyis inkább jótanácsot, amivel elkerülheted, hogy creepy stalkernek gondoljanak.

Tarts mértéket. Egészséges dolog tudni azt a kedvencedről, hogy van-e macskája vagy kutyája, de azt tudakolni, hogy milyen sampont használ, vagy milyen színű bugyit/alsónadrágot hord, már beteges. Elégedj meg azokkal az információkkal, amiket az adott személy, akire te felnézel, megoszt a nagyközönséggel. Attól nem leszel a szemében különlegesebb, hogy olyan információkat is tudsz róla, amiket nem kötött az orrodra. Ez inkább ijesztő. Nagyon.

Merj odamenni, merd megszólítani. A cosplayesek, youtuberek nem harapnak. Tudják jól ők is, hogy akkor népszerűek, ha sokan szeretik őket, ezért kedvesek a rajongóikkal. Szívesen adnak aláírást, közös fotót, néhány külön kivétellel, persze (mint például ha evés közben, fél cosplayét levetve kérsz vele képet, vagy időpontra kell sietnie egy adott programra). Persze, lehet, hogy a kedvenced valójában nem olyan kedves, mint hitted, de őszintén? Szerintem jobb, ha ez kiderül. Lehet, hogy csalódsz, de legalább van esélyed felkelni belőle, és keresni egy olyan személyt, aki értékeli, hogy ennyire felnézel rá. Szóval uccu neki, és menj oda hozzá ahelyett, hogy órákon át követnéd!

Tudd, mikor elég. Ha odamentél a kedvencedhez, kaptál autogrammot, közös fotót, vagy akármit még, beszélgettek is, és ő annyit mond, hogy sajnálja, de mennie kell, akkor hagyd menni. Valószínűleg tényleg dolga van, ha pedig esetleg mégis le akart rázni, akkor gondolkodj el. Lehet, hogy a téma vagy a viselkedésed túl fárasztó volt neki, s ha szeretnéd, hogy legközelebb vidáman beszélgessen veled, ne pedig azt lesse, hogy kerülhet el, akkor érdemes ezen változtatni.

Fogadd el a nemet!!! Ez az egyik legfontosabb. Sokszor nem is neked szól a nem, hanem a helyzetnek. Ne vedd magadra, vagy értsd meg, hogymost nem alkalmas, vagy nem szeretné. A kedvenced is ember, akkor is, ha te esetleg egy istenségnek tartod, lehet rossz napja, érezheti magát kellemetlenül. Hidd el, nem azért mond nemet, mert egy szemét disznó aki csak kiszúrni akar veled. A nemnek mindig oka van. Akkor is, ha te ezt abban a pillanatban nem látod, nem érzed. Ha például a kedvencednek mennie kell időpontra, felajánlhatod, hogy elkíséred, ami pozitív gesztus. Ha azt mondja, persze, gyere csak, addig beszélgetünk még, az tök jó, de ha azt mondaná, hogy menj inkább szórakozni, azt is fogadd el. Mindkettőtöknek jobb lesz.

Felejtsd el a bosszút. Nehéz, és oké, aláírom, az első pár napban beleférhet, hogy dühös vagy, és morogsz. Ám szerintem elég szánalmas az, amikor valaki csak azzal tud foglalkozni folyton, pláne évek múltán is, hogy az “ellensége” épp mit csinál, milyen fotókat, bejegyzéseket oszt meg, pláne ciki erre utálkozós csoportot létrehozni, vagy folyamatosan pletykálni. Minél többet foglalkozol a másikkal, annál kevesebbet törődsz saját előrehaladásoddal. Mondhatnám, ha folyton a másikat nézed menet közben, ő sokkal inkább előtted van. Ám ha te haladsz elöl, akkor az illetőt már nem fogod látni. Ha előre akarsz haladni, előre nézz. Elég csak néha hátrapillantani picit a vállad fölött, hogy ellenőrizd, vannak-e mögötted. Ne másokat figyelj. Járd a saját utad.

Épp ezért ne is osztogasd meg lépten-nyomon másoknak azt, amit valaki épp csinált. Akkor sem, ha tudod, hogy ők ketten utálják egymást. Amikor megosztod a barátoddal, hogy a másik személy, akit ő utál, épp mit csinál, akkor pletykálkodni akarsz. Néha kell, néha jól esik, néha legyezgeti az egónkat, de aki előre akar haladni, az nem a mögötte lévőkön akar csámcsogni. Ne akard a másikat lehúzni azzal, hogy az orra alá dugdosol olyasmit, amről ő direkt nem beszél. Az olyan, mintha az elöl sétálónak folyamatosan böködnéd a vállát, hogy nézze már meg, hogy lemaradt a másik, és de gáz már. És ha megzavarod a figyelmét azzal, hogy hátrafordítod a tekintetét, megeshet, hogy emiatt botlik meg egy kőben és bukik orra. Szóval ha jót akarsz, inkább az előre haladásban támogasd.

Galaxina

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8461

Víz alatti fotózás a Nemesys Games-szel

Merültetek már víz alá? És készült ott rólatok profi fotó? Rólunk már igen! Érdekel, milyen volt?

Ahogy minden fotózáson, itt is megnézzük a képeket, és hogy mit javítsunk rajta. Ezúttal épp Suisen haját elemzi a csapat. Fotó: Bejja

Néha vannak érdekes előnyei annak, ha az ember hosszú hajú cosplayes. Általában inkább azt tapasztaljuk, hogy nehéz a loboncunkat bepréselni a kicsi kínai parókák alá, ám én pont a hosszú hajhoz való elképesztő ragazkodásomnak köszönhettem a tegnapi élményt több cosplayes társammal együtt. A Nemesys Games ugyanis egy víz alatti fotózásra hívott meg minket!

Miért?

Nos, ez jó kérdés. Azt elmondhatom, hogy egy telefonos apphoz fog kelleni a vízben lebegő hajunk, a többi egyelőre meglepetés. 😉 Ám abban is biztosak lehettek, hogy amint megjelenik a dolog, mindegyik cosplayes visítozva fogja mutogatni, hogy “az az én hajam!” Érdemes tehát figyelni minket, ha érdekel az eredmény, amit mi is tűkön ülve várunk!

Kinek a haja?

Szerettek volna változatos hajszíneket, így többen mentünk, többféle hajszínnel. Rajtam kívül Pulcilla Cosplay, Suisen Cosplay, Citrozoey Cosplay és Angéla kapta fel a bikinijét, hogy alámerüljön a medencében. Volt velünk egy hatodik lány is, de jelenleg homály fedi a kilétét. Persze, hamarosan kiderül majd, ki is volt ő, mivel ma este összeül a csapat pár finom falatra, megünnepelni, hogy ügyesek voltunk! 🙂

A modellcsapat: Galaxina, a jelenleg ismeretlen lány, Pukcilla, Suisen, Zoey és Angi. Fotó: Bejja

Hogyan?

Nos, valahogy úgy, hogy volt egy fotós, aki búvárfelszerelésben belement az 1.60-as medencébe, ahol nekünk lábujjhegyen ért le csak a lábunk. Mögöttünk egy sötétkék anyagot engedtek a medencébe, ami elég súlyos volt ahhoz, hogy lemerüljön szépen, a tetejét pedig nehezékekkel tartották a medence szélén. Ez előtt kellett pózolnunk, de nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Pukcilla épp alámerült a segítői gyűrű előtt. Fotó: Bejja

Az alap elképzelésünk ugye az, hogy nagylevegő, lemerülünk a víz alá, ott elkattan pár fénykép, feljövünk, aztán tök jó! A valóság ennél sokkal nehezebb. Egyrészt, le kell süllyednünk elég mélyre, hogy a hajunk benne legyen a vízben. Aki volt már valaha úszni, tudja, hogy a testünk alapvetően lebeg a víz felszínén, így önmagunktól sosem fogunk elég mélyre kerülni. A víz alatti fotózásokon épp ezért a modellek folyton nehezékeket kapnak, ami segít őket kellőképp lehúzni a víz alá, de még vissza tudnak jönni velük a felszínre. Eleinte nálunk az első gyakorlók még a kezükben tartották a nehezéket, míg másik kezükkel a hajukat igazgatták, majd összeraktak inkább egy övet, amire két nehezék is került. Ezt a derekunkra kötöttük, így a lesüllyedés már könnyebb volt. Ám a megpróbáltatásoknak itt még nincs vége!

Kívülről valahogy így nézett ki a fotózás Sellő-Angival! 🙂 Fotó: Bejja

A hajunk a vízben mindenfelé hajlamos elcsászkálni, sok képnél volt probléma, hogy jobbra-balra szépen kiterül, de felfelé nem, vagy épp annyira rátapad a fejünk búbjára, hogy bár hátul szépen kiterül, de nem néz ki jól. Aztán mindemellett bár csukott szemmel kellett lennünk (akár egy vizihulla, nem mosolygunk, nem pózolunk, semmi), próbáljátok csak ki, hogy a lesüllyedéskor még arra is koncentráltok a hajigazgatás mellett, hogy egy ilyen arc is normálisan nézzen ki. Alapvető hibák szoktak lenni a hörcsögpofik (nagylevegő, lesüllyed, csak épp nem szabad a “pofazacskóban” hagynunk a levegőt), vagy például a túl mélyre süllyedés (amikor nem letérdeltem a medence aljára, hanem szinte gugoltam. Pedig arra is figyelni kell, hogy térdeléssel érjük el a megfelelő magasságot). Csukott szemmel pedig nem könnyű belőni sem azt, hogy jó helyen vagyunk-e egyáltalán, sem azt, hogy merre száll a hajunk, jó lesz-e egyáltalán. Úgyhogy minden fotó után azt számoltuk, merrefelé kellene javítani a képen. Igen, a víz alatti fotózás rengeteg lesüllyedéssel és fotóval jár, és van, hogy a több órás munka után egy-két használható kép születik. Még akkor is, ha ilyen egyszerűnek tűnő témát kell elkészíteni.

Készülök a fulladozásra! Fotó: Bejja

Az én tapasztalatom

Elsősorban az, hogy phú! Tudtam, hogy nem lesz könnyű, hiszen nagyon rég voltam egyáltalán medencében, nemhogy víz alatt, pedig gyerekkoromban azt hitték, nem is ember vagyok, hanem hal. Vagy inkább sellő. Imádtam úszni, pláne a víz alatt, mostanság viszont már nem emgy olyan jól. Végül is azért mentem el, mert tudtam, hogy ez nekem egy erőpróba lesz, amit ha végigcsinálok, kipipálhatom a bakancslistámon a dolgot, új és izgalmas tapasztalatokra tehetek szert, ráadásul aki látta már a hajamat élőben, az tudja, miért éreztem egy ilyen témát kihagyhatatlannak! Nem is okozott csalódást a drága, már szimplán úzkálás közben is polipként tekeredett folyton a karomra. A kész képeket még nem láttam, de remélem, jók lettek! Ráadásul nem várt tapasztalatként bebizonyosodott, hogy tényleg roppant hitelesen tudnám eljátszani Go Mi Nam szerepét a You’re Beautifulból, pont úgy szenvedtem a dologgal, mint ő! 😀

Mit mondanak a többiek?

Termézetesen a lányoktól is kértem néhány soros véleményt, ők pedig az alábbiakat mondták:

Kívülről figyeljük a munkálatokat. Fotó: Bejja

Zoey: Én élveztem a tegnapi fotózást, csak nekem rohannom kellett a végén. A kezdeti nehézségek után egyre jobban belejöttem, miután rájöttem, hogy ki lehet fújni a levegőt, már is nem ment bele az orromba a viz, így tegnap is tanultam 😀

Angi: Mivel én kiskorom óta folyamatosan úszok, nekem nem volt nehéz a víz alatt maradni, viszont megoldani hogy a hajam úgy legyen, ahogy kell, az már nehezebb volt, de végül az is sikerült. A csapat mint mindig nagyon jó volt, beszélgettünk, szurkoltunk egymásnak. Összességében nagyon jó volt és imádtam az egészet. Köszönöm a lehetőséget hogy ott lehettem.

Pukcilla: Odafele abban a hitben voltam, hogy meg fogok fulladni, féltem is rendesen, aztán a végén annyira belejöttem és élveztem, hogy visszamentem repetázni 😀 kíváncsi leszek a végeredményre :))

Suisen: Jól esett a hidegvíz kicsit a melegben. Nem voltam még ilyen fotózáson, de biztos hogy maradandó élményt lett. Elképesztő képeket csináltak a víz alatt. Nagyon szeretem a vizes és víz alatti képeket. Remélem a képek visszaadják majd a munkákat ^^

Suisen és Zoey a trollkodást sem hagyhatta ki! Fotó: Bejja

Összefoglalva

Mindenki ügyes volt, hisze ez nem könnyű feladat. Én kicsit sajnálom, hogy a gyomorbajos stílusom miatt szünetet kellett tartanom, utána pedig már nem volt időm ismét alámerülni, mert épp csak kezdtem belejönni a dologba, így némi hiányérzettel jöttem el. Viszont gyanús, hogy ez a tapasztalat rávesz arra, hogy elkezdjek ismét uszodába járni, és elkezdjem a kopoltyúk növesztését, mert már tegnap este elkezdtem tervezni, hogy készítek sellő cosplayt, amit hasonló módon szeretnék fotózni majd, mert kihagyhatatlan. És titkon remélem, hogy egyszer Mi Nam fehér ruhájában is alámerülhetek egy kamera előtt majd, bár ahhoz vagy nagyon jó parókára lesz szükségem, vagy hajvágásra! 🙂 Ám az biztos, hogy addig nem nyugszom, míg egy szép napon újra ki nem próbálhatom ezt a fajta fotózást, és nagyobb gyakorlattal, ügyesebben vethetem magam újra a medencébe, akár cosplay fotózáson! És úgy hiszem, bátran kijelenthetem: életre szóló élményt kaptunk a Nemesys Games-től! Köszönjük!

Galaxina

Ezer köszönet a szurkolótábornak a kitartásért és türelemért! 🙂 Fotó: Bejja

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8427

Hamupipőke és a Herceg

Következő Álomképünk egy igazán álomba, pontosabban mesébe illő jelenetet ábrázol. A Keszthelyen fotózott Hamupipőke és Herceg párosát Lord Halgor fotózta, és Orcoo fantaztikus munkájának köszönhetően Keszthely utcáiról egyenesen a bálterembe kerültek a szereplők, varázslatos környezetbe.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8285

Anyagismeret: Fürdőruha anyag

Bizonyára mindenki látott vagy viselt már fürdőruhát, ám kevesen használták még cosplayben. Ismerkedjünk meg vele!

Bár a rugalmassága miatt a hungarocel golyóból készített műmellek is aláférnek, kell is azok keménysége, hogy ne lapítsa le őket. Valódi melleken nem állna így ez a szabás a fürdőruhaanyagból.

Leírás

Ez az anyag nagyon jól bírja a vizet, nedvességet, ezért is használják fürdőruhához. Minden irányban roppant rugalmas, s általában van egy enyhe, szaténos fénye. Többnyire élénk színekben kapható, a tapintása pedig kellemes, puha.

Előnyök

Minden irányban rugalmas, ezért jól formálható.

Rugalmassága miatt egyszerű a szabásmintát megcsinálni, nem feltétlenül szükséges bevarrásokat készíteni a ruhán.

Általában már egy rétegben sem látszik át, legfeljebb enyhén a világosabb színek, két rétegben már teljesen jó.

Nem szükséges leszegni a végét, mert egyáltalán nem foszlik.

Bő szoknyákhoz is jó esése van.

Nem vészes az ára.

Hátrányok

Ha azt akarjuk, hogy megtartsa a rugalmasságát, szükséges rugalmas varrás opció a varrógépünkön.

Ha túl erősen húzzuk meg, leszoríthat, pl. mellben.

Az enyhe szaténos fénye nem mindig jó az adott cosplayhez.

Nehéz festeni bármilyen festékkel, mert a rugalmassága miatt összetörhet a festés rajta.

Sona felsője is ebből készült!

Amire használd

Bikinis, fürdőruhás cosplayhez a legideálisabb, hiszen a fürdőruhákat is ebből készítik.

Akkor is érdemes lehet használni, ha vízbe akarsz menni a cosplayedben.

Testhezálló, feszülős ruhákhoz, tornadresszekhez, amihez szükséges a rugalmas anyag.

Olyan fodrokhoz, amihez az anyag állaga megfelelő, és szükséges, hogy szegés nélkül is varrható legyen.

Amire nem alkalmas

Az anyagnak van egy enyhe csillogása

Olyan cosplayekhez, ahol sok a festés az anyagon (bár erre van egy trükk, ha az anyag visszafogott fénye szükséges a cosplayhez)

Olyan cosplayekhez, ahol nem lehet “műanyag hatású” az anyag, nem lehet fényes.

Olyan cosplayekhez, aminek nem telt színei vannak. Fürdőruha anyagot ritkán kapni pasztell színekben, általában élénk, rikító anyagokat árulnak.

Amivel nagyon jól kombinálható

Önmagán kívül ritkán szükséges bármivel kombinálni.

Ha csak a színe és fénye kell, a rugalmassága viszont probléma, akkor vetex-szel összevasalva megszűnik a rugalmasság. Ekkor már festeni is lehet rá.

A fürdőruhaanyag sokféle színben kapható!

Amivel nem működik együtt

Többnyire érdemes óvatosnak lenni, ha merev, nem nyúlós anyagokkal akarjuk kombinálni, mert nem biztos, hogy a várt eredményt hozza. Érdemes ilyenkor tesztelni, hogyan reagál a rugalmasság a nem-rugalmas anyagra, és felkészülni a küzdelemre, hogy ne legyen sehol feleslegesen megnyúlt.

Festékekkel, akár akril, akár textilfesték. Megnyúláskor összetöri a festést.

Különleges tulajdonságok

Jól bírja a vizet.

Cosplayes szakértő

Galaxina és Hora is dolgozott, dolgozik ezzel az anyaggal.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8412

Az OVS Fest egy ismert cosplayes, Pukcilla szemszögéből

Nemrég került megrendezésre az OVS Fest, és te is tiszteleted tetted, mint cosplayes. Melyik jelmezeddel érkeztél ezúttal, és miért erre esett a választásod?

“This is the beginning of a beautiful friendship” Pukcilla és Bejja Forrás: Queens of Game

A választás nem feltétlenül volt egyszerű. Mikor összeállt a végleges csapat, átnéztem a lányok cosplayeit, és nagyon hasonló ízlésünk volt hősök tekintetében. Próbáltam valaki olyat választani, aki látványos, de nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy minél több karaktert megmutassunk, így a választásom Syndrára esett végül.

Idén rendezték meg másodjára a rendezvényt, te első alaklommal jártál itt, mint cosplayes, milyennek találtad?

Mindenképp pozitívumként említeném meg, hogy hasonló rendezvényekhez képest itt azért figyeltek egymásra az emberek, gondolok itt például akár arra, hogy senki nem jött nekem (igen, ez sajnos ritka 😀 ). Nagyon tetszett, hogy a játékosoknak tényleg profi technikát adtak, rengetegen kaptak a nézők közül is lehetőséget a játékra, mind League of Legends, mind Overwatch keretein belül, és ezek alatt is igazán minőségi játékot és közvetítést is élvezhettünk. Munka szempontjából mindenképpen jobb volt a helyzet, figyeltek az ellátásunkra, nem pogácsa-víz volt a maximum választék, ami meg is lepett, és egy elég komfortos, nagy öltözőt is kaptunk . Itt azért megemlíteném Németh Beatrixot, akin a jólétünk múlott, tényleg figyelt arra, hogy mindenünk meglegyen – innen is köszönöm neki még egyszer.

Sokan kértek tőled közös fotót, milyennek találtad a nem cosplayesek eseményét, miben különbözött a megszokott conokhoz képest?

Sokaknak még mindig furcsaság maga a cosplay, a jelmezek, és nem feltétlenül tudják még hova tenni ezt az egészet, de hát ezért vagyunk, ez a feladatunk, hogy itthon is népszerű szubkultúra legyen. Ezen kívül itt inkább tényleg két fő irány van, a videósok és a gamer színpad, ez nem a kiállítókról/shopokról szól, lehet éppen ezért volt maga a közönség is nyugodtabb, és nem láttam sehol rohangáló embereket.

Pukcilla és Paplovag

Találkoztál néhány videóssal/gamerrel a rendezvény alatt, ha igen, kikkel?

Igen, a videósok közül Paplovaggal találkoztam, valamint volt még egy videós srác, aki odajött hozzám képet csinálni, de sajnos őt nem ismerem. Velük sem dedikálás alatt találkoztam, hiszen kígyózó sorok álltak mindannyiukhoz, ezért sem sikerült másokat elcsípnem, pedig szerettem volna. Gamerek közül a Team Horizon Reapers csapatával még képet is sikerült csinálnunk, és nem hagyhatom ki a kommentátorokat sem, Pierce-t és Darcigh-ot, valamint Orobertot és Siriust.

Volt valami kiemelkedően érdekes szituáció a szombati napon?

Épp megálltunk fotózkodni, mikor odajött hozzám egy lány a párjával, és a tanácsomat kérte, hogy hogy érdemes belevágni a cosplaybe, milyen anyagokat, beszerzőhelyeket, rendezvényeket ajánlanék neki, valamint, hogy ha ő valahova cosplayben szeretne a jövőben ellátogatni, szükséges-e valamilyen speciális engedély. Nagyon jólesett, hogy érdemesnek talált arra, hogy tőlem informálódjon, ilyen most fordult elő velem először 

Hogy érzed, szívesen mennél egy újabb, hasonló kaliberű rendezvényre?

Határozottan igen. Egyrészt imádom a karaktereimet, és miért másért csinálnánk ezt az egészet, minthogy minél több embernek/helyen meg tudjuk mutatni az alkotásainkat, másrészt ez egy olyan közeg, ahol jól, mondhatni otthon érzem magam.

Pukcilla, Bekiie és a Team Horizon Reapers

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8368

Fotóskörkép: Thomaso

Név: Schrauf Tamás

Nick: Thomaso; DrAlt

Facebook oldal: https://www.facebook.com/dralth

Csillagjegy: Nyilas

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: nyomtató operátor

Kedvenc film és sorozat: sok van, de Pókember 2, Egy Rém Rendes Család 

Kedvenc videójáték: Sims 2, Guild Wars 1-2, Euro Truck Simulator 2

Háziállat, kiskedvenc: Jelenleg sajnos nincs 

  Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne?

Még a legelső conomon kezdtem, akkor szimplán csak meg akartam örökíteni magát a rendezvényt. Ezt később is folytattam, csak egyre jobban figyeltem a cosplayesekre, lenyűgözött, hogy mi mindenre képesek. 2010-ben voltam az első külföldi conon, a londoni EuroCosplayen. Visszatérve láttam, hogy a kis kompakt gépem mennyire alkalmatlan, mennyi kép lett rossz. Akkor elgondolkodtam, hogy ennek így nincs értelme és rájöttem vagy abbahagyom, vagy komolyan veszem. Vettem egy Pentaxot és elkezdtem jobban figyelni a képekre, háttérre, beállításokra. Majd egyre inkább a cosplayesek felé fordultam.

Milyen volt az első conod?

2006 tavasz, Millenáris – vagyis „ősconos” vagyok . Több, mint 2 órát álltam sorba… Addig csak kisebb Star Trek conon voltam. Lenyűgözött az a rengeteg ember, mind egy dolgot szeret, egy a hobbijuk. Remek volt az érzés, és a hangulat.

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

Szerencsére normálisan, nincs gondom. Magával a fotózással legalábbis, az Animeconokat, cosplayeseket sajnos nem mindenki érti. De mivel mindenkinek megvan a maga hobbija, amire pénzt költ, időt áldoz, így nincs ezzel gond. Ez az én hobbim, én ezt szeretem.

Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

Én tisztelem azokat, akik beöltöznek, ki mernek állni a színpadra, elmenni conra annyi ember közé… Én ezt nem tudnám megtenni ilyen szinten. Igaz, most tavasszal poénból „beöltöztem” egy háttérkarakternek, én voltam az iskolai Fotóklub elnöke. De én szívesebben maradok a fényképezőgép másik oldalán.

Vannak kedvenc beállításaid, kompozícióid?

Nagyon szeretem a portréképeket, arcképeket, az érzéseket elkapni. De ezen kívül nagyrészt karakterhez kötött, hogy éppen mi a jó, mi tetszik, milyen beállítás a jó. Szeretem még a hirtelen elkapott, a nem beállított képeket, amikor a cosplayes nem készül rá, a „lesifotókat” (természetesen figyelve a privát szférára!)

Mit preferálsz inkább, a rendezvényeket vagy a photoshootokat?

Ma már a photoshootokat. Őszintén szólva, tíz éve járok már conokra, nem tud újat mutatni. És nem követem a mai sorozatokat, trendeket, stb. Egy con már nem érdekel, de egy-két jó kép, cosplayes, egy jó fotósorozat az, ami tetszik, és amit szeretnék.

Conon ráadásul sajnos fotózásra kevés a lehetőség, sokan vannak, más is szeretne képet, a cosplayes siet és nem ér rá (egy szempillantás alatt képesek eltűnni…) Jobban szeretem, mikor van idő és hely beállításra, pózokra, lehet ötletelni, stb.

Van valamilyen vicces vagy meghökkentő fotós történeted?

Nehéz választani a nem kevés közül.

Az egyik meghökkentő, hogy az egyik hazai conon egy kislány valamiért velem akart egy közös képet, míg a holland conon egy maid cosplayes egy közös szelfit kért J Egy barátomat megkértem, hogy segítsen gyakorolni, jöjjön el egy fotózásra hozzám. Pont egy con után voltunk, elkezdjük, majd pár kép múlva szünet, mert lemerült az elem… Csere, majd ismét pár kép múlva lemerült az az elem is… Szerencsére siker volt, de az indulás nem egyszerű. Az egyik conon elkezdtem egy molinó előtt fényképezni egy-két cosplayest, fél óra múlva már konkrét sor állt, akik oda vártak. Sok fegyveres is volt köztük, és nem papírmaséból készült, én meg rendszeresen kértem valamilyen fegyverkitartós/emelős vagy „rám támadós” pózt, ami nem egyszerű, plusz más pozícióra, beállításra, időre volt szükség. A végén már kezdtem félni, hogy csoportosan fognak ténylegesen rám támadni J

Miként változtatott téged meg a fotózás? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Szerintem van hatása. Máshogy nézi az ember a dolgokat, jobban figyel az ember a részletekre, észrevesz olyan dolgokat, amiket mások nem annyira. Sokszor látok utcán, utazás közben dolgokat, helyzeteket, embereket, amiket szívesen lefotóznék, amik korábban nem tűntek fel.

Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

Talán maga a közösség. Bár vannak csoportosulások, versenyhelyzet miatti ellentétek, de az, hogy akár fotós, akár cosplayes, egy kör, egy hobbi, akár itthon, akár külföldön, nemtől, nyelvtől függetlenül ismeretségek, barátságok alakulnak ki, az remek érzés.

Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Mindkettő (bár sajnos ritka, amikor engem kérnek meg – én vagyok az, akit ismernek arcra és névre, de a kettőt nem tudják összerakni J ).

Vannak cosplayek, amik tetszenek, legyenek bonyolultak vagy „szekrénycosplayek”, art alapján készített vagy original, férfi/nő, kinézet, mindegy, ha tetszik, akkor én szeretnék képet. Az meg minden fotósnak jól esik, ha megkérik egy-két képre, ha rá gondolnak, vagy esetleg konkrétan megkeresik. Szeretném elérni én is ezt a szintet.

Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Vannak kedvenc karaktereim, de annyi jó karakter és cosplay van, hogy nem igazán; inkább cosplayes akad ilyen.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8340

Fotóskörkép: Tóth András

Név: Tóth András

Nick: Brother, Andrew, Menrich Brother, Andrew Ashford

Facebook oldal: https://www.facebook.com/menrich.brother

Csillagjegy: Vízöntő

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: Admin munkatárs az FHB Ingatlan Zrt-nél.

Kedvenc film és sorozat: – Rengeteg van, de íme, pár: Mentalista, X-akták, Trónok harca, Csillagok háborúja, Gyűrűk ura stb.

Kedvenc videojáték:  Szerepjátékok, túlélő-horror és stratégia.

Háziállat, kis kedvenc: Nincs háziállatom, de majd egyszer szeretnék egy pici nyuszit.

Bár még kevesen ismerik Tóth András nevét, ez a közeljövőben változni látszik hála új fényképezőgépének, ötletességének és tanulás iránti vágynak. Íme, egy gamer, aki a kamera mindkét oldalán tevékeny, és nem fél a horror játékoktól sem!

Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?

Emlékszem, hogy anno akkori barátnőm vezetett be ebbe a világba. Számomra egy igen kedvelt játékból öltözött be és vett rá engem is, hogy öltsem fel a karakter testvérének ruháját. Ő, mint Alexia Ashford jómagam pedig Alfred Ashfordként szerepelt a Resident Evil: Code Veronica X-ből. Mondjuk nekem csak egy rossz jelmezt tudtunk kölcsönözni, mivel fogalmam se volt az egész dologról. Akkor tudtam meg, hogy általában mindent maguk a versenyzők/beöltözök csinálnak meg, és ettől olyan különleges.

Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne?

Ugye a legtöbb cosplayes belebújik az adott karakter bőrébe, még jellemben is. Nos, nálam ugyan ez motivált fénykép készítésére, de első sorban a játékokból ismert karakterek. Külföldi oldalakon láttam, hogy mennyire gyönyörű fényképeket készítenek róluk. Tetszett, hogy kicsit életre kell egy kitalált karakter, messze a hétköznapok unalmas világában.

Van olyan személy, akitől sokat tanultál ezen a téren?

2013-ban megrendezett Cosplayer Expo 2-n találkoztam Vékony Csabával (A kisördög és a bagoly Entertainment), akivel a későbbiekben nagyon jó barátok lettünk és az Ő képeit látva az évek folyamán, motivált arra, hogy én is vegyek egy normális tükörreflexes fényképezőgépet. Elkezdtem figyelni kép készítésekor, hogy ne nagyon legyen zavaró dolog a háttérben (tömeg, vagy a leggyakoribb probléma a szemeteskuka). Csabi rengeteg új dolgot, tippet és trükköt mutatott, aminek köszönhetően jobb fényképeket készítek. Magamat afféle padawannak Őt pedig a Mesteremnek tartom.

Milyen volt az első conod?

Eleinte, mint mindenki örültem, mint majom a farkának, hogy fényképet készíthetek cosplayesekről. Régen egy sima digitális fényképezőgéppel jártam és fényképeztem, kevésbé figyelve a háttérre meg a tömegre. Későbbiekben már az akkori Lumia 820-al fényképeztem kisebb nagyobb sikerrel. Aztán ahogy telt múlt az idő úgy cserélgettem én is a telefonom első sorban fényképezés miatt. Lumia 1020-som talán csak kettő vagy három alkalommal volt nálam, majd ezt lecseréltem egy 930-asra. Számomra az első rendezvény olyan érzéssel töltött el, mint mikor Alice járt Csodaországban.

Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

Persze! Első sorban kettő karakter van, akit nagyon szeretnék majd egyszer cosplayezni, bár egyikhez sem hasonlítok fizikailag, de ennek ellenére rajta a bakancs listámon, hogy a közeljövőben magamra öltöm a ruhájukat. Tudom, sok meló van a ruha és egyéb kiegészítők elkészítésével, de ez nem tántorít el. Mindig is szerettem alkotni, annak ellenére, hogy nem igen van vénám hozzá. A két karakter pedig nem más, mint: Voldo a Soul Calibur II-ből és Aspharr a Ninety-Nine Nights (N3)-ból.

Van valamilyen vicces vagy meghökkentő fotós történeted?

Rengeteg van. A fotózások mindig jó hangulatba telnek s mindig akad olyan pillanat ami emlékezetes marad egy-egy eseményről. A sok közül, íme az egyik történet dióhéjban: Sajnos a látásom nem az igazi főleg távolra, így gyakran nem ismerek meg embereket még szemüvegben sem! Történt az egyik ilyen cosplay rendezvényen, hogy egyik ismerősöm nagyban integetett (utólag kiderült, hogy nekem) az én irányomba. Nézek jobbra, nézek balra sehol senki a közelembe. Látom, hogy még hevesebben integet az illető és mutatja, hogy menjek oda (még mindig nem esett le, hogy nekem). Megint nézek jobbra, nézek balra sehol senki és nem igen értem az egészet. Majd mikor továbbra is integetett, hogy menjek oda, de ekkor már magamra mutattam és bólogatott, hogy igen, odamentem és akkor láttam, hogy ismerősöm.

Szóval ha valaki rám köszön a közeljövőben és nem válaszolok, vagy nem veszem észre, azt a szar szememnek kell betudni.

Van javaslatod, tanácsod a kezdő fotósok számára?

Mondanám, hogy van, de nincs mivel jó magam is kezdő fotós vagyok, ha lehet így nevezni. Nem tartom magam fotósnak. Későbbiekben sem tervezem, hogy jobban belemélyedek vagy, hogy ebből éljek meg. Kicsit szánalmasnak is tartom azokat az embereket (előre is elnézést kértek, aki nem inge nem veszi magára), akik vesznek egy jó fényképezőt, de fingja nincs a használatáról csinál pár képet nyom rá pár effectet és magát fotósnak nevezi. Sajnos találkoztam pár ilyennel, akik az én szememben nem fotósok, holott annak mondják magukat. Kedvencem hogy pár kép készítése utána már fotósnak nevezi az illető magát s csinál egy facebook oldalt a következő sablon alapján: NICKNAME + PHOTOGRAPHY, de ugyan ez igaz egy-két cosplayesre is: NICKNAME + COSPLAYEs.

Szóval, mint fentebb írtam nem vagyok fotós így nem igen tudok tanácsot adni. Maximum annyit, hogy ne egy kukával fotózzunk a háttérben

A cosplay fotózáson kívül van még valamilyen hobbid?

Igen van, bár utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Sokan láthattatok már cosplay rendezvényeken a nyakamban egy residentevil.hu kártyával. Az előbb említett oldalnak az egyik alapítója és jelenlegi fejlesztője vagyok. Idén lesz tíz éve, hogy elindultunk s ennek köszönhetően folyamatban az oldal vérfrissítése és fejlesztése. Facebooknak köszönhetően rendesen vissza esett a látogatottság az oldalon, de ez nem vette el a kedvem tőle. A régi Resident Evil részeket nagyon szeretem. Rengeteg szép emlék fűz hozzá.

Milyen visszajelzéseket szoktál kapni a fotóiddal kapcsolatban, melyik volt rád nagy hatással?

A cosplayesek többsége megköszöni, ha viszont látja a róla készült képet. Nem nagyon szeretem, ha dicsérnek vagy dicsérik a munkám, mert jó magam nem érzem át, hogy annyira jó lenne. Nagyobb megtiszteltetés nem is érhet mikor maga a cosplayes hivatalos oldalán látod a képed megcímezve, hogy te készítetted a képet. Korábban ugye mobillal fotóztam és ott is sok visszajelzést kaptam, hogy mennyire tetszik nekik, holott jómagam nem igen értettem egyet vele. A sok pozitív visszajelzésnek és a készített képeknek köszönhetően nem is olyan rég Captain Harley HeartSeeker’s Cosplay Factory kért meg, hogy készítsek pár képet a Mad Hatter jelmezéről. Amúgy elég kritikus vagyok saját képeimmel kapcsolatban.

Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy megkértek volna, hogy készítsek fotót, így jómagam szoktam kiválasztani, hogy kit fotózok le. Korábban olvastam olyan bejegyzéseket, hogy biztos csak a „híres” cosplayeseket fotózza az ember. Nos, cseppet sem így van részemről. Kevésbé vagyok jártas az animékben, inkább a videojátékok terén ismerek több karakter, így hát elsősorban azt szoktam nézni. Elsődleges szempontok között van az is, hogy mennyire részletes meg összetett egy jelmez, illetve mennyire ötletes figura az, akinek beöltöztek. Magyar cosplayesek közül több olyan személy is van akit nagyon tisztelek és felnézek munkájukra, hisz mindent maguk csinálnak és számomra ez lenyűgöző. Ennek köszönhetően, ha tudom, hogy kint az eseményen a favorizált személy, akkor szeretném lencsevégre kapni.

Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Konkrétan nincs. Általában, ha van külföldi vendég meghívva, akkor vele szeretnék mindenképp közös fényképet. Mondjuk CrystalShark’s Cosplay Ocean-t vagy két és fél évig kerestem conokon, mire sikerült lefotóznom (Tudom, ő nem külföldi, de akkor is). Sajnos mindig úgy hozta a sors, hogy valahogy elkerültük egymást.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8314

A Bagoly Levele

Kedves Pacsirtám!

Amikor ezt a levelemet olvasod, én még javában húzom a lóbőrt, míg te frissen és üdén kávézgatsz. Ha esetleg válaszolnál, azt is csak órák múlva tudom elolvasni, miután felkeltem, és álomszuszék módon kivégeztem a kávémat. Most hajnali négy van, és igen, én még mindig ébren vagyok, bár már nem sokáig. Levelem végeztével lefekszem, és délig fel sem kelek.Te mindig lustának tartottál emiatt, pedig nem vagyok az. Csak más a jellemünk, más kényelmes nekünk. A világ működése neked kedvez: mindenki korán kel, hogy aztán korán végezhessen, korán hazaérjen, és sok ideje legyen még egyéb teendőkre. Mintha attól, hogy hamarabb elkezdek valamit, és hamarabb be is fejezem, kapnék egy plusz órát a napi huszonnégyből, de azzal, hogy délig alszom, elveszítenék egy csomót. Pedig ez nem igaz. Lehet, hogy a te szemszögedből úgy tűnik, hogy nem csináltam semmit, de valójában azt a rengeteg munkát, amit én elvégzek, te már nem láttad. Korán kelsz, ezért korán is fekszel. Mivel hatkor már ébredned kell, mert holnap munka, már este tízkor ágyba bújtál, és mennyi, de mennyi eseményt aludtál át! Folyton azt mondod, hogy mire én délben felkelek, te már hat órája talpon vagy, és dicsekszel, hogy mennyi mindent tettél már aznap, míg én épp csak kimászok az ágyamból, és még csak bele sem kezdtem a dologba. Te roppant tevékeny és aktív voltál, amíg én az igazak álmát aludtam. Na igen, ám kedves Pacsirtám, szerinted ez nincs így fordítva? Persze, csak egy szót kellene lecserélni: amikor MÁR te aludtál, én épp belekezdtem tevékeny munkámba. Felsoroljam, mit csináltam este tíz óta, amikor te már aludtál? Lássuk! Végre mindenki nyugovóra tért, de legalábbis sokan. Letudtuk mi is a sütés-főzést, a vacsorát, megnéztünk egy filmet együtt. A mai napon én ezt követően elkezdtem töprengeni és szervezkedni. Tudod, sok ismerősöm van, aki esetleg még éjfélig ébren van, mert neki csak később kell kelnie, úgyhogy végre, ők is kaptak némi figyelmet, a hozzád hasonlók után, akikkel csak tíz óra előtt tudok beszélni. A barátaimmal ötleteltünk, megbeszéltük terveinket a jövőre nézve, majd szépen lassan elszivárgott mindenki. Persze, maradtunk még néhányan, hisz nem én vagyok az egyedüli Bagoly a világon, sorstársaim neve mellett még most is zölden világító karika jelzi: fent vannak! Éjfél körül megnyugodott minden. Volt két órám megbeszélni minden fontos teendőt másnapra, harmadnapra, úgyhogy éjfélkor összeírtam a részleteket, hogy meglegyen. Aztán frissítettem a weboldalamat, hisz az fontos a munkámhoz. Azért is szeretem ilyenkor csinálni, mert már nem nézik túl sokan, ha valamit elrontanék, akkor legalább nem látják, de szerencsére minden simán ment. Éjfélkor általában felpörgök. Ezer gondolat cikázik a fejemben, három regényt is tudnék írni egyszerre, ha lenne elég kezem begépelni. Persze, ma ehelyett inkább megírtam néhány cikket, már csak ellenőrzésre várnak, ha reggel esetleg valaki átnézi őket, mire felébredek, már közzétéve találhatom mindet! Pihenésképp kicsit olvasgattam, ez az aktuális könyv nagyon izgalmas. Aztán átnéztem és átválogattam a képeket, majd elkapott az ihlet, és képzeld, két egész fejezetet megírtam a regényembe! Talán egy szép napon kiadják! Lassan négy óra lett, és azt hittem, mehetek is aludni. Kicsit elálmosodtam, de néha pont ez az álmosság tesz jót az írásomnak, és még intenzívebben gépelek. Most úgy döntöttem, levelet írok, és elmesélem neked mindezt. Látod? Éjfél elmúlt, ma már ma van. Négy órán át dolgoztam aktívan, sőt! Olyan frappáns mondatokat és gondolatokat sikerült összehoznom pillanatok alatt, amiken reggel órákig kellene töprengenem. A mai napból már eltelt négy óra, te pedig ezt a sok időt átaludtad. Látod, milyen tevékeny voltam ma? Igen, én is az voltam, hamarosan pedig te is az leszel. Aztán az egész tevékeny napunk után te elmész aludni, én pedig újabb két órát töltök aktívan, “lezárásul”. Látod, Pacsirtám? Az én napom is ugyanannyi órából áll, mint a tiéd! Egy perccel sem kevesebb! Neked, aki megszoktad, hogy hatkor kelsz, úgy tűnhet, mintha én semmit nem csinálnék, csak lustálkodnék folyton délig, és lopnám a napot, de láthatod, hogy ez nincs így. Én ugyanis éjszaka vagyok aktív, mint minden jó bagoly! Mondhatnám, kedves Pacsirtám, hogy te az éjszakát lopod, de én nem vagyok olyan. Én megértem, hogy te ilyen vagy. Megértem, hogy számodra az a normális, ha a fényes Napkorong hívó szavára kiugrasz az ágyból, sőt, téli időkben alaposan meg is előzöd őt, majd vele együtt térsz aludni. Kérlek, te is értsd meg, hogy én a Csillagokkal töltök szívesebben több időt. Engem ők inspirálnak, ahogy távoli, pislákoló fényükkel rám mosolyognak, és elmesélnek egy történetet Herculesről, vagy Andromédáról. Ahogy a Te elméd éjjelre letompul, és napközben élesedik ki, úgy az enyém pont fordítva működik. Ébredéskor gyengébb, reggel tíz előtt egyenesen használhatatlan! Ám ha éjfélt üt az óra, varázsütésre regényeket és novellákat ont magából, új ötleteket gyárt, megoldja a kvantumfizika legnagyobb rejtélyeit, és hajnalig “bulizik”. Azt mondtad párszor, menjek el aludni én is korán, ahogy te. Hisz érthető, hogy sokáig fenn vagyok, ha sokáig alszom, hisz nem fáradok el már olyan korán, ahogy te is. Megpróbáltam. Talán nem pörgött az elmém hajnali négyig, de azért jó néhány óráig nem igazán hagyott békén. Megírtam egy fél fejezetet a regényhez, mire álom költözött a szemembe, ám mire felkeltem, elfelejtettem, mi is volt benne. Pedig nagyon jó volt, még kuncogtam is az ötleten egy jót a sötétben. Aztán felkeltem korán, mert kellett. Mert munkába kellett mennem, vagy olyan dolgom akadt, amit csak irtó korán tudok elintézni. Amikor nyolckor fenn voltam, tízig leginkább egy zombira hasonlítottam, csak épp agyak helyett kávéra vágyva. Amikor szólítottak a nevemen, legalább tíz másodperces reakcióidővel fordultam oda, de inkább fél percre szavazok. Látod? Hiába követném a te napirendedet, nem menne. Ám ugyanúgy neked sem menne az, ha az én napirendemet kellene követned, ugye? Kérlek, kedves Pacsirta, érts meg végre! Értsd meg, hogy én így működöm, és ne ítélj el érte! Mindig úgy gondolsz rám, mintha én nem csinálnék mást egész éjjel, csak mulatoznék, hogy aztán lophassam a napot, és lustálkodjak fáradtan, de látod, most is mennyit dolgoztam? Fogadd el kérlek, hogy nekem így kényelmesebb, és ne ütközz meg azon, hogy veled ellentétben én a nyolc óra alvást hajnali négytől délig tudom le. Ne próbáld meg rám erőltetni a koránkelést, hisz én sem próbállak hajnalig ébren tartani, tudom, hogy nem bírná a szervezeted, és nem tudnád követni ezt a napirendet! Szeretném, ha végre megértenél és elfogadnál, hisz ez az elfogadás az, ami segít kibontakoztatni a művészetemet, és esetleg olyan munkát biztosít majd, amit szívesen végzek! Ne kérd, hogy reggel nyolctól délután négy-húszig legyek kreatív, leszámítva a húsz perces ebédszünetet, hisz ez nem így megy! Látod, éjfélkor indul be a dolog! Pocsékoljam el ezeket az inspiráló és produktív órákat a kora reggeliekre, amikor csak álmos zombiként vadásznék a kávémra, felcserélve a cukrot is a sóval? Jobb ez így, hidd el! Én nem ítéllek el azért, mert szeretsz korán kelni, és nem sorolok érveket amellett, miért teszed ezt rosszul. Kérlek, Pacsirtám… te se tedd ezt!

Szeretettel: A Te Baglyod!

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8318

Egészség a conon: kiszáradás megelőzése

Itt a nyár, a pihenés. Buli, szórakozás, barátok, és természetesen a nyári conidőszak, DE fontos figyelnünk magunk és társaink/barátaink egészségére.

Alapból is hajlamosak vagyunk elfelejteni sűrűn inni, vagy csak cukrosat döntünk be egész nap, ami alapból nem egészséges, hosszú távon meg főleg nem, a conos rohanásban pedig még kevesebb figyelmet fordítunk erre. Így beszélgessünk a nyáron előforduló leggyakoribb rosszullétről: kiszáradás.

Catleen sem feledkezett meg a folyadékpótlásról a nyári Conon! Fotó: Szaniszló István

Miről ismerhetjük fel?

Kiszáradt száj, ajkak. Ezek nagyon egyértelmű tünetek, mégsem figyelünk rá. Miért is tennénk? Mert ha időben észrevesszük szervezetünk jelzését, a további tüneteket egy nagy pohár VÍZZEL megelőzhetjük. Lányok: ne a szőlőzsírt vedd elő, mert száraz a szád, hanem menj be egy boltba ha éppen nincs nálad semmi folyadék és igyál egyet, vagy keress egy ivókutat! A hőségben osztott vizekből is nyugodtan vehetsz, azért osztják, hogy ne száradj ki!

Szédülés, émelygés. Itt már a szervezet könyörgésbe kezd, mivel szüksége van folyadékra!

Fejfájás.

Fáradság. Conon ez különösen veszélyese, mivel sokan eleve keveset alszanak a rendezvény előtt, a cosplayek befejezése miatt, így ezt a tünetet kevésbé veszik észre, betudják a kialvatlanságnak.

Kevés vizelet. Tudjuk, hogy néhány cosplay alkalmatlan a mosdólátogatásra, és komoly kivetkőzést igényel, viszont épp ezért inkább válassz olyan öltözéket nyárra, amivel el tudsz menni a mosdóba, és nyugodtan fogyaszthatsz több folyadékot is a rendezvény idején!

Vese tájéki szúrás. Bizony idáig is elvezethet ha nem kapunk időben észhez!

Erőtlenség és állóképesség csökkenése. Ugye, senki nem akar összeesni a nap felénél, és emiatt kihagyni a rendezvény másik felét? Arról nem is beszélve, mennyi problémát okozhatunk ezzel magunknak és társainknak is!

Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a kiszáradás súlyossá válhat. Ez az állapot már mindenképpen sürgős orvosi, kórházi beavatkozás szükség:

fáradtság, letargia, zavartság

száj- és szemszárazság, a szemek nem könnyeznek

nyolc órája nem volt vizelet

olyan száraz bőr, hogy ha megcsípjük, csak lassan áll vissza az eredeti állapotába

gyors szívverés

véres széklet vagy hányás

alacsony vérnyomás

ingerlékenység

beesett szemek

gyenge pulzus

hideg végtagok

görcsök, rohamok

csökkent tudatállapot

Mikor szükséges még orvoshoz fordulni?

Ha iszunk és tüneteink nem múlnak, ne gondolkozzunk, forduljunk orvoshoz, hiszen ez egyáltalán nem játék, a súlyos kiszáradás halált is okozhat!

Figyeljünk társainkra, barátainkra, ha észleljük a tüneteket máson, ne féljünk felhívni figyelmét, hiszen életet menthetünk! Ha van nálunk némi folyadék, akkor ne legyünk önzők és kínáljuk fel neki! Ne gondoljunk arra, hogy más megtenné-e értünk! Ha nem is tenné meg ezt más érted, gondolj arra, hogy TE ezzel is jobb vagy, mint a többi ember. Sokan egyedül mászkálnak, így ők még később kapnak segítséget, épp ezért igyekezzünk egymásra is vigyázni, ahogy egy összetartó közösséghez illik!

Alice

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8298

Fotóskörkép: V-kony

Név: Vékony Csaba

Nick: V-kony

Csillagjegy: Szűz

Szülőváros: Kerepestarcsa

Foglalkozás: Informatikus

Kedvenc film és sorozat: Star Wars saga és Supernatural

Kedvenc videójáték: mostanában Diablo 3

Háziállat, kiskedvenc: Van, puli

Vékony Csabát, vagyis V-konyt, alias A kisördög és a Bagolyt nem csak hétköznapinak kicsit sem mondható névválasztása miatt szeretik a cosplayesek. Kedvességét és lelkesedését már csak profi képei múlhatják felül – népszerűsége töretlen, ám ez nem változtatott szerénységén vagy tudásvágyán.

 Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne?

A fotózás 13 évesen kezdett el érdekelni, mikor is a GTA: Vice City-ben felfedeztem ezt a lehetőséget és jó pár napot csak azzal töltöttem el, hogy mindenhonnan fényképeket készítettem a játékban. Később elmentem az egyik Star Wars Klubnapra és valahogy éreztem az Erőben, hogy vinnem kell a családi fényképezőgépet a rendezvényre és nem bántam meg, ott a jelmezeseket tudtam vele fotózni – akkor még jelmezeseknek hívtam őket, nem ismertem a cosplay szót. Nem csak klubnapokra jártam el anno, hanem mondjuk a BNV-re is, ahol azt láttam, hogy mások fényképezik a kiállítást, így legközelebb már én is fényképezőgéppel mentem, mint ahogy később a Budapest Game Show-ra is magammal vittem. Ott láttam, hogy a többi ember nem csak a kiállítást, rendezvényt, színpadot fényképezi, hanem a hostesseket is és így én is kaptam az ötleten és elkezdtem őket fényképezni. A következő BGS-re pedig már úgy mentem ki, hogy hostesseket fogok fényképezni. A következőn pedig a rendezvény nevet váltott, PlayIt lett belőle és a videojátékok mellett megjelentek rajta a cosplayesek is, mivel a HoldfényCon cosplay rendezvény is vele együtt volt. Akkor fordult egyet az életem és a hostessek mellett már a cosplayeseket is elkezdtem fényképezni. Már ekkor megismertem pár CP-st, akivel azóta is jóban vagyok. Mivel ezek a fotózások nagyon tetszettek, így elhatároztam, hogy veszek magamnak egy saját gépet, egy Samsung Pl210-es kompakt gépet. Pár napra rá ki is próbáltam a Hungexpón megrendezésre kerülő Video Games-en.

Egyik hétvégi utam során láttam pár cosplayest a villamoson és nagyon bánkódtam amiatt, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem, hogy megörökítsem őket, viszont kihallottam azt, hogy egy bizonyos MondoCon cosplayes rendezvényre tartanak. Fél évre rá kimentem és vittem a fényképezőgépemet is, hogy fotózzak. Belépve a területre pedig megértettem, hogy én erre születtem. Az eddig megélt dolgok jelzés értékűek voltak számomra. A fotózás pedig meghozta a kedvemet arra is, hogy ne csak Conokon, hanem más rendezvényeken is fotózzak és egyre jobban vágytam arra, hogy egy komolyabb géppel tegyem ezt. Mivel ekkor már ismertem egy fotós srácot és az eddigi munkáim alapján felvettek egy amatőr fotós facebook csoportba, kikértem a véleményüket az új géppel kapcsolatban és napokon belül meg is lett a Canon EOS1100D-m kit obival.

Az inspiráció? Hm… Szeretek szép dolgokat megörökíteni. A fotózási korszakomat viszont teljesen máshogy kezdtem el, mint ahogy mások teszik. Az én életemből kimaradt a bogár, rovar vagy a virág fotózása, azaz nem makróztam szinte soha. Én a lefelé tekintés helyett fölfelé tekintettem és a felhőket kezdtem el fotózni. Egyik-másik felhőkről készült képem még nyomtatott országos sajtóban is megjelent. Visszatérve a szép dolgok megörökítésére! Mint már mondtam, a Conon éreztem azt, hogy erre születtem, mivel mi lehet szebb és jobb dolog annál, hogy olyan kreatív és ügyes embereket és kosztümjüket örökítsek meg, mint a cosplayesek? Akik szívüket, lelküket, erejüket, energiájukat, pénzüket ölték bele, hogy a lehető legjobb karakterhűséggel jelenítsék meg kedvenc karakterüket. Azzal, hogy lefényképezem őket, nem csak a Conra járók, hanem mások is részesülhetnek abban a csodában, hogy láthatják két kezük munkáját.

Mivel pedig vágytam arra, hogy még jobban visszaadhassam a valóságot, beruháztam egy komoly gépre, ami szebben és jobban mutatja meg a cosplayesek világát.

Milyen volt az első conod?

Mint mondtam, elképesztő. Addig csak az SW klubnapokon, majd a PlayIt-en találkoztam velük, de a Conon elképesztő méretet öltött és ölt a számuk. Egyik pedig jobb volt, mint a másik. Olyannyira részletesen kidolgozott kosztümök voltak, hogy leesett állal néztem őket. Ekkor eszméltem rá arra is, hogy nemcsak nagyon kreatívak és ügyesek, de aranyos, kedves emberek is, könnyen lehet velük ismerkedni, akár barátkozni is. Sajnos nagyon hamar eltelt az idő, mire kettőt pislogtam, a memóriakártyámon több száz kép volt, az idő pedig estére hajlott.

 A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

A család nagyon támogat, örülnek, hogy végre kimozdulok és olyan hobbim van, ami csak a javamat szolgálja, amitől fejlődök, nyílik előttem a világ. Sosem okozott gondot számukra az, hogy eljárok fotózni. Barátaim viszont támogatnak, segítenek, örülnek, hogy egyre aktívabb vagyok.

 Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

Már tavaly beöltöztem, de lehet, hogy idén is, majd még eldől.

 Vannak kedvenc beállításaid, kompozícióid?

Igen, a portré és az egész alakos. Megfigyelhetőek ezek a régi és az új képeimen is. Más nem igen van, rendszerint rábízom a CP-sre, hisz ő ismeri jól a karaktert.

 Melyik fotósorozatodat érzed a legközelebb magadhoz, és miért?

Fotósorozat még csak egy volt, mert sokáig nem tartottam magam elég jó fotósnak, de az, hogy átlépte az oldalam az ezer követőt már elég jó indok volt ennek ellenkezőjére, így most, hogy már jó idő van, én is belekezdek a fotósorozatokba.

Viszont a 2013-as Cosplayer Expo áll hozzám a legközelebb, azt szeretem a legjobban, mert nagyon jó emlékeim vannak róla, nagyon sok – mára már jó ismerősömmé vált – emberrel ismerkedtem meg ott.  Nagyon jó volt, mert kis területen volt sok CP-s, mégis jó fotókat lehetett készíteni és a hangulat is olyan volt, amit nem felejt el az ember.

Miként változtatott téged meg a fotózás? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Kinyíltam tőle. Végre olyan hobbit találtam magamnak, ami miatt kimozdulhattam, új emberekkel ismerkedhettem meg, új ismerősökre tehettem szert. Pozitív visszajelzéseket kaptam szinte mindenkitől, ami serkentett a magánéletemben is. Mertem változtatni, mertem új dolgokba belevágni.

  Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

A sok olyan ember megismerése, aki barátnak, ismerősnek számít ma már nekem. Akár felületesen ismerem, akár jó barátom, ismerősöm. Akik miatt például akarok így vagy úgy fejlődni.

Konkrétan kedves dolog volt, hogy igaz, hogy kevesen, de felismertek tavaly Dr. Alan Grant-ként a nyári MondoConon és viccesek lettek az így készült képek is. Kedvesnek mondhatom azt a fajta visszajelzést is, amit a CP-sek adnak felém, miszerint kedvenc fotósuknak tartanak, kiteszik az oldaluk profilképének vagy borítóképének a fotóimat, versenyekre küldik a képeimet vagy akár csak miattam jönnek ki (állítólag) egy Conra, hogy én készítsek róluk képet.

Milyen visszajelzéseket szoktál kapni a fotóiddal kapcsolatban, melyik volt rád nagy hatással?

A fotóimmal kapcsolatban mindig csak pozitív visszajelzés ért, kivéve egy jó barátomnál, de ő is csak a fejlődésem miatt mondott negatívat róla, hívta fel a figyelmemet, hogy miben változtassak. Nagy hatással az van rám, mikor tényleg látom, hogy nem csak kedvességből mondja valaki azt a képeimre, hogy mennyire jók, hanem tevőlegesen is érzékelteti ezt velem (megjelenések itt-ott). Mivel nem csak a Facebookra, hanem a DeviantArt-ra is kiteszem a képeimet, így nemzetközi visszajelzéseket is kapok, amik még jobban hatással vannak rám. Nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy egyik-másik munkámat hány csoportba osztják meg, hány kedvencnek jelölést kapok rájuk. Iszonyú nagy meló és rengeteg idő oda feltenni a képeket, de az, amit attól a közösségtől kapok, kompenzálja az addigiakat.

 Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Szerintem nincs olyan fotós, aki ne szeretné azt, ne legyezgetné a hiúságát az, hogy egy cosplayes odamegy hozzá és ő maga kér tőle képet, mert tudja, hogy mennyire jó is ő, mint fotós. Ugyanígy vagyok én is, mert ez nagyon értékes elismerése a munkásságomnak. Mindig nagyon örülök az ilyen felkéréseknek, de ugyanúgy szeretek odamenni egy szép cosplayeshez, legyen az ismert, vagy teljesen kezdő. Számomra ugyan mindegy, hogy karakterhű a cosplaye vagy csak nagy vonalakban hasonlít az eredeti karakterre. Ha olyan kisugárzása van, akkor odamegyek hozzá képért, még ha csak szekrény cosplayben van is. Plusz én elsősorban magamnak készítem a képeimet, ez az idők során nem változott. Hiába van oldalam, hiába ennyien kedvelik, az elsődleges számomra mindig is az, hogy én mit akarok. Nem a megfelelni vágyás vagy az elvárás miatt, hanem saját magam miatt fotózok. Születtek is már emiatt felkérés lemondások, de én nem szeretnék olyat fotózni, amihez nincs kedvem. Nem az egóm miatt, egyszerűen azért, mert ott nem szívvel-lélekkel tudnék fotózni és akkor elveszne az, amiért egyáltalán az egészet csinálom: a fotózás öröme.

Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Nincs, a nagy álmom fotós szempontból nem CP témájú, hanem művésziesebb, elrugaszkodóbb, mese vagy álomszerűbb.

Cosplayerben viszont van, de őket azért nem sikerült, mert külföldiek és így nincs alkalmam őket fotózni. Majd viszont, amikor eljutok olyan szintre (mert akarok ennyire fejlődni), hogy külföldre is kijutok, akkor természetesen őket is le fogom majd fotózni, már csak idő kérdése.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8266

A Vidék Varázsa - PlayIT Debrecen

Sokan nem értik, miért is szükséges “vidéken” is PlayIT-et, vagy más conokat rendezni, elvégre országunk fővárosa szerencsére elég központi helyen van. Ám elég egyszer ellátogatni egy ilyen fővárostól távolabb eső rendezvényre, és könnyen rájöhetünk, mi is a jó ebben! Mert nagyon jó!

Én és Catleen a rendezvényen. Fotó: PlayIT

Az első és legfontosabb az, hogy akármilyen kicsi is a mi hazánk, az utazás a főváros és a megyeszékhelyek között így is sok időt és költséget igényel. Nem engedheti meg magának mindenki, hogy egy rendezvényre feljöjjön, alkalomadtán nem is egyedül, hisz a kiskorú látogatóknak egy ekkora útra kísérőre is szüksége van. Emellett a megyeszékhely közeli kisvárosokból még macerásabb az út, hiszen átszállással is számolni kell. Ám a megyeszékhely közel van, és sokkal könnyebb a környéken élőknek eljutnia az adott városba, mint feljönni Budapestre. S ha a hegy nem megy Mohammedhez… akkor bizony, Mohammednek kell megmozdulnia! Igaz, hogy ezek a rendezvények alapjáraton kisebb területen kapnak helyet, és sokkal kevesebb a program, vagy a kipróbálható játék, ám a Debrecenben tapasztalt tömeg is azt mutatja, hogy a rendezvénynek van létjogosultsága, sőt! Mikor odaértünk, azt hittük, a rendezvény mérete miatt több lehetőségünk lesz esetleg nekünk is kipróbálni valamelyik játékot, ám hamar rájöttünk, mekkorát tévedtünk.

Láthatóan fárasztó volt a nap, de azért jó móka 🙂 Fotó: Catleen

Cosplayes szemmel

Egy cosplayes számára a PlayIT mindig kettős élmény. Egyrészt, mivel nem vagyunk sokan, a vendégek jobban rácsodálkoznak öltözékeinkre, nem kell attól tartanunk, hogy a bőség zavarában esetleg eltűnnénk. Ám a rendezvény látogatóit jobban érdeklik a játékok, a tömeg miatt pedig számolnunk kell azzal, hogy nem figyelnek ránk és öltözékeinkre eléggé, fellöknek, nekünk mennek, tolakodás közben nem tartják fontosnak, hogy vigyázzanak a kellékeinkre, esetleg nem is tudnak róla, hogy kellene vigyázni. A vidéki rendezvényeken viszont minden alkalommal azt tapasztaltam, hogy sokkal pozitívabb a fogadtatásunk. Egyrészt, mert még kevesebb a cosplayes, másrészt, valahogy ezek a rendezvények nem annyira rohanósak. Debrecenben nem volt túl nagy a csarnok, mégis beletelt egy órába, hogy egy kört megtegyünk benne Catleennel. Néha már-már sorban álltak a vendégek, hogy készíthessenek velünk egy közös képet, majd amikor végre mindenki sorra került, tettünk egy lépést, és újabb emberek kértek tőlünk képet. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hogy csinosak vagyunk, jól néz ki az öltözékünk, nagyon örülnek, hogy kaphattak képet, és persze, mi vagyunk a kedvenc karakterük a játékban, ezek a visszajelzések pedig akkora energiabombák, hogy leírni nem tudom! 🙂 Persze, Budapesten is megkaptuk eddig is a képkéréseket, pozitív visszajelzést, ám Debrecen roppant mód meglepett minket, nem vártuk ezt a pozitív fogadtatást!

Amikor Catleen párnának használta az Ahri-farkakat! 🙂 Fotó: Galaxina (vagyis én! 🙂 )

A hátrányok

Persze, volt egy ki hátránya is a bulinak. Leginkább az, hogy az utazás miatt hajnalok hajnalán kellett volna kelnünk, olyannyira, hogy a magunkfajta baglyok le sem fekszenek még olyankor. Ráadásul az előkészületek miatt végül mi is csak a buszon aludtunk egy kicsit, szerencsére mindenki más így gondolta, és békés egyetértésben szunyókáltunk egy-két órát az odaúton. A nyakam azóta sem heverte ki teljesen, hiszen hazafelé is hasonló módon telt az út. Így a vasárnapunk a pihenésről szólt, és a rendezvényt is nehezebben bírtuk fizikailag, volt, hogy azt hittük, el fogunk aludni az öltözőben pihenve – bár ebből születtek meg a legjópofább képeink, hiszen Ahri farkai tömőanyaggal vannak tele, a legpuhább párnák, nagyon kényelmesek, hát nem csak én feküdtem rájuk kicsit!

Összességében

Bár az utazás miatt megterhelőbb a rendezvény, a hangulat és a fogadtatás miatt nagyon megérte lemennem, igazán örültem a lehetőségnek! Persze, egy kicsit jobban örülnék, ha ilyenkor lenne egy szállásom helyben, hogy pénteken mehessek, vasárnap jöhessek, még ha ezzel hosszabbá is válik a hétvégém, talán kipihentebb lennék. Talán idővel ezt a problémát is sikerül megoldani, és több időm és energiám lesz ezáltal a vendégekre és a szórakoztatásukra! 🙂

Galaxina

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=7218

Sikerhajkurászás és cosplay

Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy valaki aszerint akar cosplayt választani, hogy annak mennyire lesz sikere? Nem egyszer fordult már elő a legaktívabb, cosplayeseket tömörítő csoportunkban is, hogy arra kérdeztek rá, ennek vagy annak a cosplaynek mennyire lenne sikere, esetleg tanácsot kértek, hogy milyen cosplayt vegyenek fel/készítsenek el, hogy sok képet kérjenek vele? Azt hinném, nem szükséges felsorolni, mi is a probléma ezzel, de azért összeszedem a saját véleményemet is, és a hozzászólókét is.

Mi számít sikernek?

Elsák és Annák (egy Jack-kel) együtt fotózkodnak, nem azt nézegetve, kinek a ruhája jobb vagy rosszabb. Fotó: Német Attila

Öreg hiba, hogy azt hiszik sokan, hogy akkor sikeres egy cosplay, ha sok fotót készítenek vele. Pedig ahogy azt már egy korábbi cikkemben is írtam az, hogy készül-e rólad sok fotó, és hányan kérnek közös képet, rengeteg tényezőtől függ! Ha sok fotót akarsz, nem elég, hogy népszerű, vagy szexi karaktert választasz, szükséges sok egyéb tényező is, és még az sem biztosítja, hogy sok kép fog készülni. Ez valahol szerencse kérdése is.

A másik gyakori “hiba”, hogy csak a versenyeredményeket tekintik sikernek. Láttam már felháborodást azon, hogy “csak” jelölést kaptak a Mondón, és nem a győzelmet, pedig ők “jaj de sokat dolgoztak a cosplayükkel”, mások pedig mintha csak akkor tartanának valakit jó cosplayesnek, ha az illető ilyen-olyan versenyt nyert már meg, de nem számolnak azzal, hogy valaki talán nem is akar vagy nem is tud versenyezni. És ne feledjük azt, amikor valaki ugyan megérdemelné a jutalmat a versenyen, de rajta kívül még sok jó cosplayes is indult, és a zsűrinek nehéz dolga volt, vagy csak épp egy-két ponttal maradt le a díjazásról.

Mi is a probléma ezzel leginkább?

Nos, amennyien fotóznak le résszel egyértelműen az, hogy megpróbáljuk számszerűsíteni a dolgot. Tény, hogy minden cosplayesnek jól esik a pozitív visszajelzés, és ha többet kapunk, akkor nagyon jó hangulatunk lesz a conon, mert minden egyes képkérés és pozitív megjegyzés felspanol. Tény, hogy ha utólag elkezdem nézegetni a Facebookot vagy a mappákat, jó érzés azt látni, hogy itt is egy kép rólam, ott is egy kép rólam, de sokaknak tetszettem annyira, hogy fotózzanak! Ám nem tehetjük meg azt, hogy odaállunk a másik cosplayes mellé, és rákérdezünk, hogy vele hány fotót csináltak, ha pedig azt mondja, huszonkettőt, mi röhögünk, hogy háhá, velem huszonötöt, engem jobban szerettek!

Versenyt akarsz, vagy sikert?

Akkor fotóztak minket a legtöbben, amikor megálltunk egy jól látható helyen pózolni hosszú időre. Nem sok képet láttunk viszont, de nagyon jól szórakoztunk együtt! Fotó: Szaniszló István

Épp ebből kiindulva, és a versenyből is, gondoljuk át kicsit a dolgot: a versenyen is az a lényeg ugye, hogy sok nagyon jó cosplayből kiválasztanak hármat, amit úgy igazán kiemelnének, hogy ez de nagyon jó lett! Amikor nem kapsz jelölést, vagy csak jelölést kapsz, az viszont nem azt jelenti, hogy te rossz voltál, vagy béna vagy, és ne cosplayezz. Azt jelenti, hogy akkor épp volt három másik ember, akik egy kicsit jobbak voltak. Ha egy versenyen sem nyersz? Hát… akkor is lehet, hogy vagy nincs szerencséd, vagy mindig rosszkor indulsz, hisz ez még mindig roppant relatív tud lenni. Gyakorlatilag rengeteg esély múlik azon, hogy a mezőny mennyire is erős épp, hisz lehet, hogy egy nagyon jó cosplayeddel épphogy lecsúszol fél ponttal a többi jelölttől, ám egy másik alkalommal ha elindultál volna vele, akkor bizony, nyerhettél volna, mert a győztes sem tudta hozni azt a szintet, amit te.

Ugyanígy, ha azt számlálgatod, hogy tizenöt vagy tizennyolc kép készült-e rólad, míg a másik cosplayesről harminc is, megint azt fogod érezni, hogy te jaj de nem vagy elég jó, mert másokat nagyon agyon fotózgatnak, téged meg észre sem vesznek. Ám őszintén: jó neked a versengés? Ne feledd, te egy önálló emberi lény vagy, egyszeri és megismételhetetlen, hiszen ha esetleg van egy egypetéjű ikertestvéred, ő is egy önálló emberi lényként él, egyikőtök sem a másik hasonmása. Miért akarnánk akkor hát mindenáron másokhoz hasonlítani magunkat? Sosem leszel olyan, mint a másik, és ne is akard. Inkább legyél egyéniség, alkoss egyedit, olyat, ami valóban TE vagy, és felejtsd el, hogy másokhoz hasonlítgatod magadat. Nem jó móka a “kinek van nagyobb” játék, mert mindig lesz valaki, akinek nagyobb.

A lényeg: érezd jól magad!

Hiába veszel fel egy olyan cosplayt, ami egyszerre népszerű és mutat roppant sokat az alakodból, ha nem érzed jól magad benne. Ha rajtad kívülálló okok miatt nem készül róla sok fotó, az viszont totál le fog hangolni: se siker, se kényelem, se jó érzés, hogy te bizony, az a karakter lehetsz, akinek öltöztél!

Emellett ahelyett, hogy azt számolgatnád, mennyien fotóznak a conon, inkább örülj minden egyes képnek úgy, minth az lenne a legfontosabb! Értékeld az apróságokat, értékeld a bókokat, vagy azt, hogy valakik veled akarják tölteni a con napját, és azt mondják, csinos vagy. Legyenek a képek olyanok, mint egy szorgalmi plusz ötös az iskolában, ami nem változtat az egyébként is színötös év végi jegyeden, csak jó érzés örülni annak, hogy nem kilenc, hanem tíz ötösből számolták ki azt az átlagot!

Notice me senpai!

Conokon szívesen beszélgetek a cosplayekről, ha pedig épp nincs tele a fejem a szervezéssel, biztos megnézem és megdicsérem mások cosplayét is és lelkesítem őket! Fotó: Vixen Világa

Végezetül ne feledjük az ősi titkot: adj, és akkor majd kapsz is! Persze, ne azért adj, hogy aztán majd követelhesd, hogy kaphass, a képlet nem így működik. A lényeg az, hogy te bármikor odamehetsz egy cosplayeshez elmondani, hogy jaj, de tetszik a ruhája, és milyen szép lett ez vagy az (szigorúan ölelgetésmentesen, hacsak nem adott ő erre külön engedélyt), mert nekik biztosan jól fog esni. Akinek nem, azt meg jegyezd meg, és rá ne pazarolj energiát! Ám ha egy barátságos, másokat dicsérő embernek ismernek meg, másoknak is több kedve lesz pozitívat mondani rólad. Sőt, lehet, hogy valamelyik nevesebb cosplayesnek ha elmondod, hogy mennyire tetszik a ruhája, ő is viszonozza a gesztust, és elmondja, hogy milyen csinos vagy, jól áll neked ez a cosplay, esetleg értékeli a kreativitásod, szóval kiemelhet esetleg valami pozitívumot rólad is. Persze, ha ez elmarad véletlenül, azt se vedd magadra, a pörgésben sokszor azt sem tudjuk, fiúk vagyunk-e, vagy lányok, pláne esetleg crossplayben! Ám ha a mások elismerését megtartod jó szokásnak, s te is bekerülsz végül az ismertebb cosplayesek közé, hidd el, a következő generáció olvadozni fog minden egyes szép szavadtól! Hisz amire leginkább vágyunk mind, az az elismerés. Ha tudod, hogy te menyire vágysz rá, azt is tudod, mások mennyire vágynak erre. Add meg nekik te, és kamattal fogod majd visszakapni!

Galaxina

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8102

Mai Love

Valamikor 2015 tavaszán jártunk Catleennel a Füvészkertben, akkor találtuk ki, hogy a terepfelméréseknél a kamerájával fotózgassuk egymást valami egyszerűbb cosplayben, így két legyet ütünk egy csapásra.

Ezt a gyönyörű cosplayt Lonely Mai néven emlegeti, mert bár az Avatár – Az Utolsó Léghajlító sorozatból Mait alakítja (Azula egyik barátnőjét), ám nem hivatalos kinézettel, hanem saját ötlettel. Az ő kérése volt, hogy készítsünk olyan fotót, amelyet később át tudunk dolgozni, hogy úgy nézzen ki, mintha a fába karcolta volna a “Zuko + Mai” feliratot, én pedig végre sikeresen befejeztem a hosszas munkálatokat, amely eredményével már teljesen elégedett vagyok!

Galaxina

Cosplay: Lonely Mai Forrás: Avatár – Az Utolsó Léghajlító Cosplayes: Catleen Fotó: Galaxina Manipuláció: Galaxina