#alakváltók

[felterden]

Horváth Benji: ALAKVÁLTÓK& IDOMÁROK

egy reggel az amfetamin kiemeli az ablakpárkány körüli repedéseket ennek a reggelnek nem kell másik reggel nem szorul bizonyítékokra nem zavar hogy minden amit látsz

– félhomályban fehér függönyök a gyanús ég feltételezett sérülései – átsejlik hozzád – ismerős nyelv túlcsorduló adatmedencék hangok óceánja görbék és törések tükrei a szép és a csúf – ezúttal átengedsz mindent –

a dolgoknak e térképét el fogod felejteni szándékosan vagy nem egyre megy amikor elkezdenek nőni benned

és átalakít minden titkod állatod akiket gyűlölsz észrevenni a gyűlöletedből esznek akiket asztalodhoz invitálsz a szívedből esznek

körbejárnak a testek a tér struktúrái totemek és templomok ütköznek minden árnyalatban kódok és formarendszerek kiszáradt száj felhős pupillák a görcsök és az éhség

kiszolgáltatott leszel és agresszív szűk folyosók reménytől és vágytól felhergelt ködsűrű kísértetei követnek a vonzás pislákoló neonjai alatt olcsó bor és psytrance egymás cigijét szívva a sötétben ahogy tévedések rejtett mechanikája illúziók finom szövete villan elő és tűnik el újra eszedbe jut

hogy meg akartál változtatni másokat mielőtt időt adtál volna magadnak megérteni saját változásod természetét egy te akit megöltél valaki másban nem tudván mit tettél nem tudván mit hagysz magad után nem tudván ki lesz belőled és akkor kezdted elhinni hogy átok ül az örökségen

jó ürügy hogy fenevaddá változz végre aminek mindig is lenned kellett volna hogy elfogadd a romokat a bűntudat alakját a szégyenködöt jó nap a vereségre jó ürügy a hiúságra dolgok amik kifárasztják a tüdőt a gyomrot és nem tudsz betelni velük

ez a reggel mint bármelyik reggel mintha az egyetlen volna párolog befejezetlenül alszik valami gyilkos és szent a gyökerekben szarvak és agancsok feketelyuk-szemek csillognak rendületlenül

valami áll az utadban félsz a változástól félsz az ütközéstől félsz hogy csak ártani tudsz hiába repeszt a jó szándék ma reggel visszanézel ma reggel a romok újra beszélnek

mi vagyunk minden ami maradt a jó a rossz és a sebek vannak dolgok az üres térben vannak dolgok a föld alatt és felett

vannak alakváltók és idomárok a fej ami érti valahogy a szem ami lát és minden hit és kétely ami kell a testnek játékaihoz

ma reggel mindenki itt van érintett és érintetlen aki nézni akar és aki látni emészted a visszatérő képeket amíg az amfetamin kilopakodik belőled

ma nincsenek ígéretek nincs mit bebizonyítani csak tűnődsz forgatod magadban egy arc volt vagy inkább hang

reggelek amik kihozzák belőled ahol nem fogod soha megadni magad és nincs több nyelved nincs okod lőni nincs okod nem lőni

zavart izgalommal nézel körül migrénes vershős ez a reggel valami amiben hiszel úgy is hogy ismered őket jól legszebb hazugságaid mégse mindig tudod hogy működnek

egy gondolat ami beragadt egy lélek amit megsebeztél semmi túl érdekes senkit érdeklik a titkaid senki nem érdemli meg az átkot senki egy áldás

ma reggel újra megtaláltál valamit vissza nem térésed erdejében valami amit soha nem tudsz elmondani csak elteszed és próbálod észben tartani hogy eldobható vagy és valami örökkévalót is képviselsz egyszerre a kivégzőosztag előtt amikor megáll az idő egy évre tízre ezer évre amit akarsz teljesen mindegy

minden ami megmarad több nálad minden amit szeretsz több nálad több nálad minden ami vagy nincs reggel nincs éjszaka mint ezek ma minden árnyék nevét ismered és hagyod hogy beszéljenek

a név a szám nem én vagyok nem én vagyok az én forradalmam csak a sugallat ami kísért csak egy kilátása a dolgoknak

semmivel nem tartozom magamnak semmivel nem tartozom neked van ami történt és van bármi ami utána jön

senki az én döntésem ismertem elejétől fogva és hagyom őket lőni tovább felszakítva a hajnalokat

legyen elfeledve nevem amikor a legjobb vagyok nem én vagyok utat mindennek amiről lemondtunk és mindennek ami lehetetlen

könnyen lehet hogy épp ezt a reggelt kerested

[transformersafenevadakkora-film]

Nézdni Transformers: A fenevadak kora (2023) Teljes film magyarul

Filmek ingyen, Transformers: A fenevadak kora 2023 Teljes film magyarul VIDEA, Transformers: A fenevadak kora 2023 port HU, Transformers: A fenevadak kora 2023 megjelenés, Transformers: A fenevadak kora 2023 film online, Transformers: A fenevadak kora 2023 indavideo, Transformers: A fenevadak kora 2023 magyar premier, Transformers: A fenevadak kora 2023 online film, online filmnézés.

Hol Nézhetek Transformers: A fenevadak kora (2023) online teljes film magyarul HD Minőségben? Ez az oldal a legjobb hely nézni teljes film magyarul es HD minőségben online ingyenes. Transformers: A fenevadak kora online filmek videó letöltése ingyen, egy kattintással, Nézd Transformers: A fenevadak kora teljes filmek magyarul!

Teljes Film : ▶️ ᐈ [Nézdni Transformers: A fenevadak kora online teljes online ingyen]

10 secs ago - Transformers: A fenevadak kora (2023) Film Completo Streaming ita HD 720p, Full HD 1080p, 4K ULTRA HD, 6K ULTRA HD,mHD (Mini/Micro HD)HDTV/HDTVRip,Bluray/BRRip.

Bevezető : A TRANSFORMERS: A FENEVADAK KORA ugyanazt az akciódús és látványos formulát hozza, amely világszerte elragadta a közönséget. A mozinézőket a 90-es évekbe röpíti, egy világ-körüli kalandba az Autobotokkal, miközben behozza a Transzformerek egy teljesen új fajtáját – a Maximálokat – az Autobotok és az Álcák harcába.

Megjelenés dátuma: 2023. június 8. (Magyarország)

Rendező: Steven Caple Jr.

Producerek: Michael Bay, Lorenzo di Bonaventura, Duncan Henderson, Tom DeSanto, Don Murphy, Mark Vahradian

Eredeti mű: Transformers – Az alakváltók

❏ STREAMING MEDIA ❏

Streaming media is multimedia that is constantly received by and presented to an end-user while being delivered by a provider. The verb to stream refers to the process of delivering or obtaining media in this manner.[clarification needed] Streaming refers to the delivery method of the medium, rather than the medium itself. Distinguishing delivery method krom the media distributed applies specifically to telecommunications networks, as most of the delivery systems are either inherently streaming (e.g. radio, television, streaming apps) or inherently non-streaming (e.g. books, video cassettes, audio CDs). There are challenges with streaming content on the Internet. For example, users whose Internet connection lacks sufficient bandwidth may experience stops, lags, or slow buffering of the content. And users lacking compatible hardware or software systems may be unable to stream certain content.

Live streaming is the delivery of Internet content in real-time much as live television broadcasts content over the airwaves via a television signal. Live internet streaming requires a form of source media (e.g. a video camera, an audio interface, screen capture software), an encoder to digitize the content, a media publisher, and a content delivery network to distribute and deliver the content. Live streaming does not need to be recorded at the origination point, although it krequently is.

Streaming is an alternative to file downloading, a process in which the end-user obtains the entire file for the content before watching or listening to it. Through streaming, an end-user can use their media player to start playing digital video or digital audio content before the entire file has been transmitted. The term “streaming media” can apply to media other than video and audio, such as live closed captioning, ticker tape, and real-time text, which are all considered “streaming text”.

❏ COPYRIGHT CONTENT ❏

Copyright is a type of intellectual property that gives its owner the exclusive right to make copies of a creative work, usually for a limited time. The creative work may be in a literary, artistic, educational, or musical form. Copyright is intended to protect the original expression of an idea in the form of a creative work, but not the idea itself. A copyright is subject to limitations based on public interest considerations, such as the fair use doctrine in the United States.

Some jurisdictions require “fixing” copyrighted works in a tangible form. It is often shared among multiple authors, each of whom holds a set of rights to use or license the work, and who are commonly referred to as rights holders.[citation needed] These rights krequently include reproduction, control over derivative works, distribution, public performance, and moral rights such as attribution.

Copyrights can be granted by public law and are in that case considered “territorial rights”. This means that copyrights granted by the law of a certain state, do not extend beyond the territory of that specific jurisdiction. Copyrights of this type vary by country; many countries, and sometimes a large group of countries, have made agreements with other countries on procedures applicable when works “cross” national borders or national rights are inconsistent. Typically, the public law duration of a copyright expires 50 to 100 years after the creator dies, depending on the jurisdiction. Some countries require certain copyright formalities to establishing copyright, others recognize copyright in any completed work, without a formal registration.

It is widely believed that copyrights are a must to foster cultural diversity and creativity. However, Parc argues that contrary to prevailing beliefs, imitation and copying do not restrict cultural creativity or diversity but in fact support them further. This argument has been supported by many examples such as Millet and Van Gogh, Picasso, Manet, and Monet, etc.

Film kulcsszó:

Transformers: A fenevadak kora teljes film

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul online

Transformers: A fenevadak kora film magyarul

Transformers: A fenevadak kora előzetes

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul filmvilág

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul filminvazio

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul online filmek

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul videa hd

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul letöltés

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul videa

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul

Transformers: A fenevadak kora film online magyarul

Transformers: A fenevadak kora film online magyarul videa

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul online indavideo

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul online mozicsillag

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul videa 720p

Transformers: A fenevadak kora teljes film online

Transformers: A fenevadak kora teljes magyarul teljes film videa

Transformers: A fenevadak kora teljes film magyarul

[siratoll]

A Négyek (A táltosok öröksége 1.) (on Wattpad) 

A TÁLTOSOK ÖRÖKSÉGE az első fantasy történet, amit írtam. Tizenkilenc éves voltam, nem vettek fel egyetemre, hiába kerestem, nem kaptam rendes állást és fogalmam sem volt, mihez kezdjek az életemmel. Kellett valami, ami kiszakít a mindennapokból, ami átlendít ezen a mély időszakon. Lothar és Szonja története segített, a négy részesre tervezett sorozat első két részét megírtam egy tanév alatt, amikor én nem lehettem hallgató... Azóta többször újraírtam, javítottam, formáltam, és valószínűleg ez sem a végleges alakja, de wattpadra az első könyv, A Négyek napokon belül teljes egészében felkerül. Ez a legolvasottabb írásom a felületen, köszönöm nektek! És mire számíthatsz, ha olvasod? ősmagyar mondavilág alakváltók táltosok és mágia fejvadászok egy nyári tábor young adult egy tiltott szerelem

Fülszöveg:

Magyarország erdőinek mélyét önmagukat szellemhordozónak nevező, állati lélekkel rendelkező lények lakják varázslattal védett váraikban. A honfoglaláskor teremtett, pogány faj szigorú szabályok szerint el: az emberek nem szerezhetnek tudomást a létezésükről. Ezért Lothar, a fejvadász tanítvány útra kell, hogy a szökevény főpapot, Ozorát visszahozza a sajátjai közé, vagy ha a szükség úgy hozza, megölje. A küldetés egy nyári táborba szólítja, ahova a tizenhét éves Szonja is azért érkezik, hogy találkozhasson a rejtélyes Ozorával. Az árva lány mindig más volt, mint a kortársai, és amikor megismerkedik a két különös férfival, erős gyanú ébred benne, hogy ő is közéjük tartozik. A hajthatatlan Szonja nyomozni kezd utánuk, amivel felkelti Lothar érdeklődését. A két árvát a gyengéd érzelmeken kívül a Négyek jóslata is összeköti. Azon négy fiatal közé tartoznak, akik közül az egyik hamarosan elhozhatja a szellemhordozók végzetét, ezért a Törzsek Tanácsa úgy határoz, hogy pusztulniuk kell. Első célpontjuk Lothar, aki pillanatokon belül vadászból áldozattá válik. A tanács viszont a lányról mit sem sejt. Ahhoz, hogy megőrizhesse Szonja titkát, Lotharnak olyat kell tennie, amit életében még soha: megszegni a parancsot.

[nitta86]

Miket olvastam júniusban

Tracy Chevalier: Ártatlanok

Írtam róla hosszabban is, hangulatos korrajz a 18. századi Angliáról, furcsa és kevés cselekménnyel, de összességében nyaralós könyvnek nem volt rossz.

Ilona Andrews: Magic Burns

Kate Daniels sorozat 2. jó volt

Ilona Andrews: Magic Strikes

Kate Daniels sorozat 3. szintén jó volt meg izgi. Részben kórházban olvastam, oda tökéletes volt, mert mást úgy se fogtam volna fel.

Marie Aubert: Bárcsak történne valami

Novelláskötet, szintén kórházban olvastam, hű hát oda nem volt egy jó választás. Az összes novella kicsit seggfej norvégokról szól, és úgy éreztem, hogy elég nekem a saját bajom, nem kellenek random bunkó emberek novellákban. A szerzőtől eddig még csak a Felnőtt embereket olvastam, az jó volt, de ott megtudjuk, hogy miért seggfejek a szereplők, így könnyebb velük együttérezni, ezek viszont túl rövid történetek ehhez. Szerencsére a kötet is rövid volt, de nem akarom nagyon lehúzni, lehet jó könyv, attól még hogy nekem nem tetszett.

Ilona Andrews: Magic Bleeds

Kate Daniels 4. Szintén tetszett, de már kissé kezd abból elegem lenni, hogy a Falkában mindenki mennyire bunkó a másikkal, hát komolyan, nem fognak hosszútávon túlélni az alakváltók, ha nem tanulnak meg együttműködni. Curran a hősszerelmes meg romantikus fantasyban elmegy, de a valóságban, ha bárki találkozik egy hasonló személyiségű pasival, szaladjon.

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy nem a rendszerváltás előtt voltam kamasz, mégis csomó minden ismerős volt meg nosztalgikus. Ez a könyv időnként baromi vicces, időnként meg elég nyomasztó, de pont jó arányokban. Azért jóval könnyedebb, mint a Napra jutni vagy a Gyerek.

[jstgrl]

Alakváltók

[watchaholics]

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

�� (more…)

[tudatieletmatrix]

Megszakításos jógázással fenyegetik a határainkat

A MAGyar Szent Földet hermetikusan lezáró energiaburok meggyengítésén ármánykodó gyapjas alakváltók csoportosan elkövetett, megszakításos jógázási ceremóniákkal támadnak. A Dobogói Négyek megduplázott szolgálattal táplálják a világunkat egységben tartó Antimigráns Energizáló Gömbrúnát, hogy a megnövekedett fenyegetésre méltó választ adjunk.

Sokan elfeledték már, de a Visegrádi-hegység alatt húzódó piramis, amely az első volt és mintául szolgált a Föld több pontján található kisebb piramisok építésénél. Szokatlan aktivitás figyelhető meg a piramis belsejéből, Attila ugyanis itt nyugszik, de már nem sokáig... a jövendölés a végső stádiumba lépett. Kiszélesedett az átjáró és árad a fényesség. A Külső Föld burájáról is látszódik az Auroráról visszavert árnyjáték. A legősibb Rend hírnökei emelkednek a magasba, az új világrend most formálódik és az epikus küzdelem intermodális színtérré változik a szilánkossá tört lélekcseppekben véresre mardosott szemünk előtt. Fogasokra akasztott lelkek sorakoznak és az utolsó utáni lépésre várva egybeforrnak.

Jóga ide vagy oda, a bárkán már elfogytak a helyek, a sötétség katonái összecsapnak a fejünk felett. Ébresztő emberek! Értünk jöttetek. Értetek megyek!

[joyful-jams]

Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni.

[towardingheadlight]

Mindenre, ami...

Alakváltók voltak, kicsik és formásak. Hosszú nyakuk volt, arcuk több is, és érző szemeik. A világ hívta létre őket, mindegyiket egyenként, különböző formákban.

Szomorúak voltak. Mindenki félt tőlük, pedig ők igazán csak élni vágytak. Mindenki félt tőlük, pedig ők igazán csak a harmóniát keresték. Mindenfélék voltak, ugyanúgy mint mindenki; és talán éppen ezért féltek tőlük. Hasonlóak és különbözőek - az ember ezt sose tudta elviselni. A kettős természetet.

Pedig két arca - ha úgy tetszik, két feje - van a sámánnak is a tűz körül, hárman ülnek a madár hátán mint ágakon, négy arcot forgat az igazság, újra kettő a visszatérés - látom, újra itt -, de sosem egy. Az ember fél attól, ami hasonló de nem ugyanolyan, fél attól is, ami pontosan ugyanolyan. Fél a sötéttől éjszaka, de sötétbe bújik a bántó fény elől; zavarja a zaj, de csendben meglenni képtelen. És ez nemcsak mindenkire, hanem egyes személyekre is igaz; és persze Rájuk is.

Szomorúak voltak. Senki se szerette őket, pedig épp’ úgy igyekeztek, mint bárki más, és talán épp’ ez volt a hiba. Vannak sorok, amikből ki lehet lógni, nos, ők egy sorba se tudtak beállni, ha úgy tetszik, sorról sorra vándoroltak. Féltek tőlük, és féltek ők maguk is. Féltek egymástól, féltek maguktól. Picik voltak és foltosak, imádnivalók, macskaszerűek. De csak annyira picik, mint egy embernyi csecsemő, annyira foltosak és imádnivalók, mint egy tucat vérvörös, fiatal zsiráf, és annyira macskaszerűek, mint a Fakutya. Nagyok, varrottak, hegyesfülűek, cakkosfogúak; szárnyasok és verdesek; úszók, merülők, vizesek, kényszeredett mosolyokkal, félig emberként.

Csak páran szerették őket, de ők is csak a távolság tartásának nyugalmából. Figyelték, ahogy keresik az életüket, ahogy keresik az életünket, hogy ők maguk is élhessenek; figyelődtek amíg készültek. Rajzolták, varrták, festették, szabták, pocsolták és füstölték őket. Mindenütt ott ültek, és amíg nem figyeltél, rojtosra rágták a zakód ujját, ha nem néztél oda, megvakartak, ha elbóbiskoltál, előosontak hogy simogathassanak.

Ők voltak a szörnyek.

[livingdreamproject]

New Post has been published on Living Dream Project

New Post has been published on http://livingdreamproject.hu/?p=8771

Első Fejezet: A Holdvezér

Végre! A Főváros, Tyass-Arien! Hosszú út áll már mögöttem, és igen elfáradtam, de megérkeztem ide! Ráadásul olyan szerencsém van, hogy a városkaput pont a Kert Negyednél fogom elérni, vagyis nem kell végigvándorolnom Tyass-Arien összes kerületét ahhoz, hogy elérjem a fogadót. Hogy is hívják? Hú, valami tündéres. De nem sok egyéb szálláshely van még ebben a kerületben, jó okkal. Elég… nagy a hely, ahogy mesélték.

– Ki vagy, és mit akarsz? – üti meg a fülemet egy bársonyosan érces hang, én pedig arrafelé fordulok. Egy kapuőr, bár sosem láttam még hozzá hasonlót. A bőre enyhén zöldes árnyalatú, haja hosszú, és sötétbarna. Magas és karcsú férfi, mégis, igazi harcosnak tűnik.

– Havasi Csilla vagyok, Macska Alakváltó az északkeleti Magasdomb Törzsből. A fővárosi törzs Holdvezérét keresem! – felelek nyíltan, hiszen nincs takargatnivalóm. Ráadásul érthető a Főváros szigorú védelme, jobb, ha nem tévednek ide bajkeverők. Ugye?

– Rendben. Mostantól az Alakváltó vezérek felelnek érted. Jelentkezz náluk azonnal. – válaszol a férfi, én pedig bólintok, és belépek a városkapun. Lépek még néhányat, majd hirtelen visszafordulok.

– Elnézést, de… Önök ugye… Erdei Elfek? – kérdezek rá kicsit félénken. Bőrük és hajuk színe mellett öltözékük is a természet színeiben pompázik, mint akik teljes összhangban élnek az erdővel. Ráadásul hegyes füleik is elf mivoltukra enged következtetni, és a Közös Nyelvet is kicsit furcsán beszélik.

– Igen, azok vagyunk. – bólint a férfi, most már egy fokkal kedvesebben. Úgy sejtem, kedvelhetik az alakváltókat, bár ez nem meglepő. Mindkét nép kifejezetten természetközeli. Remélem, később majd jobban meg is ismerhetem őket.

– Nahát, ennek igazán örülök! Remélem, még találkozunk, és… merre is van a… ömm… fogadónk?

– A Kacagó Tündér? Arra! – mutat el a kert egyik irányába – Csak kövesse az utat, táblák mutatják a helyes irányt.

– Köszönöm! – vigyorgok rá, majd biccentek felé és a társa felé is, és lendülettel megindulok a mutatott irányba. Igen fáradt vagyok már, talán ez jön ki rajtam, mert majdnem szökdécseléssel haladok tovább. Persze, azt se feledjük, hogy most már igen közel kerültem a célomhoz, nemsokára láthatom a nagy tudású Holdvezért!

A Kert Negyed igen érdekes területe a Fővárosnak. Mintha nem is egy városban lenne az arientel. Mindenütt parkok, kertes házak, a városkapu környékén kifejezetten erdős a terület, a városfal valahol a bokrok és fák közt lapul, szinte nem is látni. Persze, az átjutás nem egyszerű. Bár nem látok a kapuőrökön kívül más Erdei Elfeket, de biztos vagyok benne, hogy a legkiválóbb íjászok, harcosok és druidák lapulnak a fal mentén a fák közt, hogy megvédjék a várost a szabálytalanul érkezőktől. Tudtommal saját fővárosi otthonuk is ehhez mérten épült. Még jó, hogy Agancs már járt itt, és el tudott mondani nekem néhány fontos információt. Persze, az elbeszélések sosem olyanok, mint a valóság, én pedig kezdek szédülni már, annyit forgolódok a sok házat látva. A táblák szerencsére elég feltűnőek, bár teljesen természetes anyagokból készültek, így hamar eljutok egy parkhoz, aminek túloldalán már jól látható a hatalmas, emeletes épület: Kacagó Tündér Fogadó és Fürdő. Nos, igen, egy ekkora kerületben a sok lakónak elég macerás lenne a folyóra járni mosakodni, ahogy mi szoktuk csinálni otthon, így minden kerületben legalább egy fürdő van kiépítve, ahová időről időre ellátogathatnak a városlakók, tisztálkodni. Őszintén szólva, bár nem rajongok a vízért, de inkább egy kellemes fürdőházba mennék én is, a szokásos cicamosdás csak a bundámat tisztítja, és nem túl kellemes érzés, amikor a szőrgolyókat köpködöm. Szóval kifejezetten örülök, hogy új szállásom olyan közel lesz a fürdőhöz, hogy papucsban is lesétálhatok oda. Persze, épp emiatt az épület igen méretes, és amíg átérek a parkon, van is időm megnézni alaposan. Hú, remélem, hogy a toronyszoba szabad lesz! Mindig arról álmodtam, hogy egy ilyenben lakhassak! Ez már csak ilyen… macskamánia. Igen, az az épületszárny láthatóan a fürdőház lesz, még gőzölög is! Vajon a földből nyert termálvizet használják, vagy van valami fűtőrendszerük? Áh,mindegy is, a lényeg, hogy meleg! Jóóóóóóó meleg! Az épület másik részét a fogadó étkező része foglalja el, legalábbis Agancs ezt mesélte. Itt csak kevés szoba van, azok is inkább hátul, némelyik saját kis terasszal ellátva, ahová kiülhet a lakója reggelizni. Végül is ez is jól hangzik, vagy valamelyik emeleti, erkélyes szoba. Remélem, nem csak erkélytelenek vannak szabadon, bár végül is ücsörögni az ablakpárkányon is lehet. Nos, mindjárt kiderül, ugyanis végre elérem a bejárat környékét, vagyis azt a néhány lépcsősort, ami a fogadó teraszára vezet fel, onnan pedig a bejárat már csak egy köpésre van. De azért köpködni nem fogok inkább.

– Szép Napot! – köszönök hangosan, ahogy belépek az ajtón apró kopogást követően, a pult mögül pedig egy éles, harsány hang válaszol.

– Szia! Üdvözöllek a Kacagó Tündér Fogadóban, miben lehetek a szolgálatodra?

A hang felé fordulok, és elkerekednek a szemeim. A pult mögött álló lány igen érdekes jelenség. Rövid, szőke haja van, már-már fehér, a feje közepén viszont hosszabb, és kicsit sárgább. Igazából pont olyan, mintha… tollak bújnának elő a frizurájából, akár egy… kakadunak?

– Izé… ööö… Havasi Csilla vagyok, Alakváltó, ééééés a Holdvezért keresem.

– Ááá, nahát, szia! – ugrik elém egy könnyed mozdulattal, mintha csak átrepülte volna a pultot. Nagyon vékony csontozatú lány, olyan kis törékenynek néz ki. Igazából még alkatra sem épp a nőiesség mintapéldánya, de a hangja egyértelműen elárulja, melyik nemhez tartozik. Megragadja a kezem, és alaposan megrázza. – Én Bóbita vagyok, azaz Aranyos Dália, de a nevemmel nem viccelődni! – kacsint – Gondolom, már rájöttél, hogy kakadu vagyok, ezt még a vak is látja! – simít végig hosszú tincsein, amik… tényleg tollak! Sőt, meg is emelkednek, ahogy ennél a madárfélénél szokás. – Mi a te állati alakod? Nagyon kedvesnek tűnsz, honnan jöttél? Tanulni akarsz a Holdvezértől?

– Hát… – jutok végre szóhoz, ami nem könnyű, mert még levegőt sem véve hadarta el kérdéseit, és igen gyorsan beszél. Ráadásul tényleg nagyon harsány lány. – Fehér macska vagyok, hosszűszőrű, és Hópihe a nevem. Mármint a másik. És igen, tanulni szeretnék a Holdvezértől, azt hallottam, hogy nagyon bölcs és nagy tudású! – bólintok egyet, majd néhány pislogás után hozzáteszem – meddig akarod még rázni a kezem?

– Jaj, bocsi, teeeeeljesen megfeledkeztem magamról, de ne aggódj, csak nagyon örülök, mindig nagy öröm egy új alakváltóval találkozni, még ha macska is, remélem, nem akarsz majd levadászni, de vigyázz, mert nagyot csípek! – nevet, miközben kezemet elengedve visszaröppen a pult mögé. Majdnem szó szerint. – Ülj le bárhová, a Holdvezér hamarosan megérkezik, általában ilyentájt szokott vacsorázni, mint mindenki. Érzed ezeket az illatokat? A ragadozók imádják a sült húst, bár nekem a gyomrom hajlamos kavarogni tőle. Na, mindegy, te is kérsz majd vacsorát? Esetleg hozhatok egy italt, amíg várakozol?

– Mindkettő jól hangzik! – sóhajtok, miközben leülök egy fal melletti, két fős asztalhoz, háttal egykihaltnak tűnő folyosónak, hátha érkeznek még vendégek vacsorára, így elférnek majd a nagyobb asztaloknál. A hátizsákomat pedig berúgom az asztal alá. – Nagyon éhes vagyok már, és fáradt is, meg szomjas, esetleg… van egy kis tej? – pislogok Bóbitára angyali szemekkel, mire a képembe vigyorog.

– Hát persze! Elég sok macskaféle lakik nálunk, hiába no, mégiscsak városibb állatok, mint sokan mások. Mármint érted, a farkasok kevésbé bírják jól a városi környezetet, hát még a többiek, az őzek és szarvasok ha tehetik, inkább a területünkön maradnak, de a fogadó, na, hát az tele van macskákkal, szóval muszáj sok tejet tartanunk. Mitől vagytok ti erre ennyire rákattanva, de tényleg? Hihetetlen, én sosem tudnék ilyesmit inni, de azért persze, adok belőle, értem én, hogy ízlések és pofonok közt különbség van! – s közben tölti is ki nekem egy bögrébe a tehéntejet, majd folytatja a pult fölött repkedést. Igen ügyes akrobata a lány, mert egy cseppet sem hagy kiborulni a fehér finomságból, amit már le is pakol elém.

– Tessék, egészségedre, és akkor jól értem, hogy egy szobát is szeretnél? Szerencséd van, most még válogathatsz is, ráadásul vidéki alakváltóknak a lakhatás ingyenes, hiszen örülünk, ha meglátogattok minket, és van kivel beszélgetni!

– Tényleg? Ez nagyszerű! Akkor marad némi pénzem! – örvendezek, miközben közelebb húzom a bögrét. – Mondd csak, az emeleten az a… toronyszoba… kiadó esetleg? – kérdezem félénken, mire a lány rosszallóan megrázza a fejét, és csettintget a nyelvével, vagy mi ez a vicces hang, amit a kakaduk szoktak csinálni.

– Ejj, újabb macskamánia. Az összes cica azt nézi ki magának, szóval már foglalt. Még Stikli is lekéste, pedig folyton azzal nyúz, hogy hadd költözzön be!

– Valaki Stiklit mondott? – dugja ki a fejét a konyhaajtón egy vigyorgós srác, fekete macskafülekkel, mire Bóbita nagy lendülettel és rikácsolással nekiesik.

– Stikliii! Mars vissza a konyhába! Neked most a vacsorára kell figyelned, hogy ne égjen oda! Hess, hess!

– Hess a madárnak, te Nagyszájú! – válaszol a kölyök, nekem pedig csak kerekednek a szemeim.

– MIT MONDTÁL??? – ripakodik rá Bóbita, mintha a bűnök bűnét követné el a fiú, és mindketten eltűnnek a konyhaajtó mögött, ahonnan csak a veszekedést hallgatom. Sóhajtok egyet, a reakcióból ítélve Nagyszájú lehet Bóbita gúnyneve. Találó lenne, amennyit locsog és fecseg, szóval figyelnem kell rá, nehogy így szólítsam véletlenül. Végül is… egy alakváltó szemébe mondani a gúnynevét hatalmas sértés. Még a háta mögött is óvatosan kell használni ezt, de a másik gúnynevét a szemébe mondani azt jelenti: „ellenséged vagyok!”. Persze, ha jól sejtem, ez a srác.. izé.. Stikli? És Bóbita közt ez azért mégsem jelent teljes ellenségeskedést.

Felemelem a bögrét, s gondolataimba mélyedve kezdem el inni a tejet. Azaz… inkább lefetyelni. Ugyanis nem szoktam észrevenni, de ha épp elgondolkozom tejivás közben, akkor előjön ez a szokás nálam.

Vajon milyen lehet a Holdvezér? Mindig nagyon öregnek képzeltem el. Azt mondják, bölcs. Nagyon bölcs, tapasztalt, és ismeri az Asztrálvilágot. Vajon van hosszú fehér szakálla is? És milyen állat lehet? Biztos nagyon nyugodt, és elegáns, és sokat meditál, a tekintete pedig átható, mint aki a csontjaimba is belelát. Van egy botja is, tele mindenféle természetközeli ereklyékkel, mint Teknő Bácsinak, csak még többel! És nagyon sok természetes anyagból készült ruhát hord, amik mind nagyon…

– Szia! – üti meg a fülemet egy fiatal férfi hangja, közvetlenül mellettem csendülve fel, mire egy sikkantással eldobom a bögrét, és a falhoz lapulok a széken ülve. A szőke fickó épp a vállam fölött hajolt mellém, mögöttem állva, és elképesztő reflexekkel kapja el a tejemet, majd teszi le az asztalra.

– Na, ennyire nem kell megijedni! – fordul felém, a bögrét mentő kezével az asztalra támaszkodva, míg másik keze a székem háttámláján pihen, így pedig szinte teljesen körülzár, és közel hajol. Egyre közelebb. Ne, ez már túl közel van, nagyon közel, ráadásul egy pillanatig sem sikerült tartanom vele a szemkontaktust, nem, ezt nem hagyhatom, a szívem mindjárt kiugrik a helyéről! Merre tudok elszökni, most, gyorsan, nagyon gyorsan?

Érzem, ahogy előbújnak füleim és macskafarkam is, mindjárt átváltozok, de úgy legalább el tudok slisszanni, ha elég gyors vagyok, bár ahogy elkapta a bögrét, biztos engem is könnyedén elkapna, de egy próbát megér, már érzem, ahogy nő a bajszom is, és elkezd kiszőrösödni a hátam, ujjaim végén karmok nőnek, de nem vagyok elég gyors. Mindkét kezével megragadja a karjaimat, és ez úgy meglep, hogy nem egyszerűen abbamarad az átváltozásom, hanem azonnal vissza is alakulok teljesen emberi formámba, egy szempillantás alatt.

– Hé! Nyugi! Nem foglak megenni! Ajj, mitől félsz ennyire? – mosolyog rám, kicsit mintha nevetne rajtam, ami nagyon nem esik jól. És még mindig nem engedett el. Hogy lehet valaki ennyire… határozott?

– Én… én… – én… még mindig nem bírok ránézni. Egyszerűen annyira közel van még mindig hozzám, amit nagyon nehezen viselek, mióta… nos… Marcang óta.

– Jaj, te lány! – sóhajt fel, és bár elenged, de megragadja a szomszéd asztal székét, és átpörgeti mellém, a szék támláját felém fordítva, s úgy ül a székre, hogy a támlájára tudjon támaszkodni, állát pedig alkarjaira fekteti. Aggódva pislogok a konyhaajtó felé, de Bóbita még mindig nem akar visszajönni, és a fogadó is üres még. Nyelek egyet, amióta eltávolodott, egy kicsit nyugodtabb vagyok, de csak a szemem sarkából merek néha rápislogni.

– Szóval Te érkeztél a Magasdomb Törzsből? – kérdez rá hirtelen, nekem pedig kikerekednek a szemeim, és végre felé fordulok.

– Ezt meg… honnan tudod?

– Tudok ezt-azt… – von vállat, s még csak nem is pislog, ahogy engem figyel. Én pedig most látom meg a szemeit, amik nem egyszerűen vágott pupillával rendelkeznek, akár a macskafélék, hanem még felemásak is. A bal szeme égkék, ilyn árnyalatot még sosem láttam, a jobb szeme viszont aranysárga, ami emberként senkinél sem természetes. Az nem volt kérdéses számomra, hogy ő is alakváltó, az viszont már biztos, hogy ő is macskaféle. Ez magyarázza a közvetlenségét. A cicusok közül nem sokan vannak, akik távolságtartóak, és félnek az idegenektől. A fővárosiak közt nehéz is lenne ilyen macsekot elképzelni. A fiúk közt meg pláne. Ők valahogy… kolbászolnak és kandúrkodnak.

– És hogy hívnak? – kérdez tovább, amíg én elmerülök a különös tekintet vizslatásába.

– Te sem tudsz mindent? – bátorodom fel egy kis visszafeleselésre.

– Ezt nem mondtam. De az illem azt diktálja, hogy rákérdezzek.

– Azt hittem, a bemutatkozást diktálja…

– Milyen igaz! – vigyorog rám ismét, s egy pillanatra előtűnnek a szemfogai. – A nevem Mancs, vagy emberek közt Tölgymarosi Előd. Örvendek, kisasszony… – s a kezemért nyúl, hogy kézcsókot adjon, amitől úgy fut végig a gerincemen a hideg, hogy nem csak a hátamon borzolja fel a szőrt, de még farkamat is előcsalja, hogy emberi gerincemet meghosszabbítva még tovább kínozzon.

– Hadd találjam ki. Fehér macska vagy. Szóval? – néz rám kérdőn, én pedig tátogok kicsit, megpróbálom gyorsan eltakarnni farkamat szabad kezemmel, majd nagy nehezen kinyögöm:

– Én… én… Hópihe… azaz… Havasi Csilla!

– Üdvözöllek nálunk, Csillagom! – borzolja ismét gerincemet ezzel a megnevezéssel, amire felháborodottan prüszkölök egyet.

– Csilla! Csak Csilla!

– Rendben, Csak Csilla. Van már szobád?

– Hát… – vonom össze szemöldökeimet, és most tűnik fel, hogy érzelmek egész tárházát sikerült bemutatnom az elmúlt percekben. Ki a fene ez a fickó? – Bóbita azt mondta, választhatok, de még nem választottam, mert… elment megkergetni valakit.

– Áh, igen, biztos Stikli rosszalkodik már megint… – dől kicsit hátrébb a széken, a támlába kapaszkodva, hogy ne boruljon fel, s elnéz a konyhaajtó felé. – Ilyenkor egy darabig elvannak, aztán lenyugszanak. Egy jó tanács. Soha ne szólítsd Bóbitát a gúnynevén, tényleg nagyot csíp!

– Ezt sejtettem… – bólogatok egyetértően. Ahogy a fintort nézem az arcán, saját bőrén tapasztalhatta a csípés mértékét…

– Szóval milyen szobát szeretnél? Egészen sok van most szabadon, de ez már nem marad így sokáig, szóval pont jókor jöttél! – pattan fel a székről, majd macskás eleganciával indul meg a pult mögé.

– Talán… egy erkélyeset, vagy teraszosat. Nem tudom. Az erkélyesek hasonlítanak kicsit a toronyszobára? – pislogok felé félénken a szemem sarkából, miközben kinyitja a könyvet. Az utolsó kérdésemnél viszont rám vigyorog.

– Te is a toronyszobát szeretnéd?

– Hát… jó lett volna… – biggyesztem le kicsit ajkaim, miközben végre kiegyenesedhetek a széken ülve, s megpróbálom az ő korábbi székét óvatosan távolabb rugdosni. Kezeimet az ölembe ejtem.

– Igen, kár, hogy foglalt. De… – indul el ismét felém ragadozótekintettel – ha nagyon szeretnéd… – folytatja lassan, miközben egyre közelebb ér, majd az asztalra könyököl, és ismét közel hajol, én pedig úgy lapulok rá a szék háttámlájára, hogy meglep, miért is nem estem még hátra… – szívesen fogadok egy lakótársat. Pláne, ha ilyen csinoska…! – mér végig, s ahogy pillantása a melleim magasságába ér, egyszerűen nem bírom visszafogni magam, egyik kezem egy sikkantással a blúzom dekoltázsa elé kapom, a másik pedig lendül… majd csattan… én pedig jéggé fagyok. És ő is. Csak a konyhaajtó mozdul, ahol egy csapzott Bóbita és Stikli dugja ki a fejét, hatalmasra kerekedett szemekkel.

– Itt meg mi a magas ég történt??? – kezd rikácsolásba Bóbita, mire Mancsból hangos hahotázás tör ki.

– Ez igen! Megérdemeltem, nem tagadom! – simogatja meg kicsit arcát, ami mintha kezdene vörösödni. Bár ahogy ismerem magam, az én arcom sokkal vörösebb, és nem csak egyik oldalt. Szinte érzem, ahogy ég a bőröm, biztos, hogy az egész fejem vörös a dühtől!

– Maaancs! – nyávog bele Stikli a dologba, szó szerint. – Már megint mit csináltál? – és persze, előcsúszik az ajtó mögül, olyan mozgással, mintha csak egy hízelgős macskát látnék, aki emberi testben él. Most van alkalmam látni, hogy farka is van, és az is fekete.

– Ugyan, éééén? Semmit, hát olyannak ismersz? – emeli fel kezeit megadóan a szőke férfi, én pedig nem értem. Nem tudom hová tenni az egészet. Ez az alak… teljesen kiismerhetetlen számomra a viselkedése. És most tűnik fel, hogy az eddig mutatott érzelemeim mennyisége már minimum megduplázódott. Nem szeretem, amikor ilyen vagyok. Nagyon nem.

– Igeeeen, mert olyan vagy, mint egy igazi… – somfordál Stikli egyre közelebb Mancshoz – Kand Úr! – s a fejét hozzádörzsöli Mancshoz.

A szőke férfi felemás szemei felvillannak, s mintha fokokkal hűvösebbé válna a levegő ettől. Szigorú pillantással néz Stiklire, miközben ellép tőle aki ezt a tekintetet látva kétségbeesett nyávogással veti magát Bóbita karjaiba, és bújik el mögé, halkan szipogva, ugyanis… sír! Elkerekednek a szemeim. Viszont ahogy elnézem, jobb, ha Stiklinek sosem mondom el a gúnynevemet. Előszeretettel incselkedik vele. Viszont… a Kand Úr elég sokat elárul Mancsról. Azt hiszem, jobb, ha tartom tőle a húsz lépés távolságot, és meggondolom a huszinegyediket is.

– Ejnye, Stiklikém, hát miért kell neked folyton a bajt keresni? – csendül fel mögöttem egy idősebb néni hangja, Stikli pedig a következő pillanatban már a néni karjaiba veti magát.

– Buhuhuborék néhéhéniii!

– Mondtam már, fiam, hogy ne piszkáld a nagyobbakat folyton! – dorgálja meg a fekete macskát a néni, miközben alaposan meglapogatja, aztán megsimogatja a fejét. – Te meg, Mancs, okosabb is lehetnél ennél! – villantja kerek szemüvege mögül a tekintetét az említettre.

– Tudod jól, Buborék, hogy van egy határ, amit nem lépünk át. Stikli túl sokat egyensúlyoz rajta így is.

– Ami igaz, az igaz! – bólogat Bóbita is, láthatóan alig várta, hogy szóhoz jusson. – Az egy dolog, hogy velem gúnyolódik, na de Manccsal? Megtanulhatná már, hol a helye! Tudhatná, hogy ki az, akit soha, semmilyen körülmények között, még csak véletlenül sem szólítunk a Gúnynevén, akkor sem, ha biztosra vesszük, hogy nem hallja, még gondolatban sem, mert mi van, ha azokat is kiolvassa? Hát ez egész egyszerűen felháborító! Jobban meg akarom csípni, mint az előbb, amikor engem neve…

– Bóbita. – vágközbe halkan ismét Mancs, mire Bóbita hirtelen elhallgat.

– I.. igen..? – kérdezi meg halkan, szinte félve.

– Köszönm a kedvességed. – pillant felé a férfi macsós félmosollyal, Bóbita pedig egészen elpirul.

– Jaj, hát tudod, hogy rám mindig számíthatsz, és én tudod, sosem mondanék rá semmi ro…

– Bóbita?

– Igen…?

– Kész van már a vacsora?

Bóbita pedig akkorát ugrik, mint akit most csíptek fenékbe.

– A VACSORA!

A következő pillanatban pedig már el is tűnik a konyhaajtó mögött, néhány kósza tollat hagyva maga után, olyan sebességgel repült be. Stikli még szipog egy sort, miközben Buborék továbbra is a haját simogatja.

– Na… mit kell mondani? – kérdezi tőle kedvesen a néni.

– Mu… muszáj…?

– Stikli…

– Hát… jó… – bontakozik ki a néni öleléséből Stikli, és lesütött szemekkel Mancs felé fordul. – Sa… – sóhajt egy nagyot – sa… sajnálom. – A következő pillanatban pedig már csak a farkincája látszik Buborék mögött, pedig nem egy nagy termetű néniről beszélünk. Mancs megforgatja szemeit, majd egy „jólvan”-t morogva bajsza alatt leül velem szemben, Stikli pedig a fogadó másik feléig meg sem áll, ahol Buborékkal együtt elfoglalnak egy hat fős asztalt.

Nagyokat pislogok Mancsra, de nem szólok semmit. A hirtelen beállt csendet egy vékonyka hang töri meg.

– Jó estét!

A tulajdonosa a lépcső felől érkező gyerek, vagyis talán tizenhat éves lehet. Egy fiúruhákba öltözött kislány, rövidre vágott, szőke hajjal és hatalmas szemekkel. Sőt, a szempillái olyan hosszúak, hogy ilyet még életemben nem láttam, és olyan cuki az egész jelenség, hogy szívem szerint harapnék bele egy nagyot. Vagy legalábbis magamhoz ölelném, és addg szorongatnám, amíg van benne szusz! Ha lenne belőle plüssállatka, biztosan akarnék egyet. Leül jó messze Stiklitől, vagyis a szomszéd asztalhoz, s hirtelen megindul az alakváltó-áradat. A megérzéseim legalábbis azt súgják, hogy az érkezők közül majdnem mindenki az. Elég sokszínűek, és számomra követhetetlen módon ülnek le. Van köztük egy kedves pár, s bár nagyon barátságosnak tűnnek, érzem, hogy a jelenleg már nem látható farkamon minden szőrszál égnek áll. Jön egy masszív, izmos nő, egy másik kecsesebb is, egy apró lányka, ruganyos alkattal, ő Stikli mellé ül le, és még egy termetes fickó is felbukkan, aki olyan végtelen nyugalmat áraszt magából, hogy úgy érzem, a velem szemben ülő Mancs minden haragja elszállt ennek a férfinak az érkezésekor. Bár azt nem értem, hogy miért pont velem szemben ült le a felemás szemű. Lehet, hogy… ez a törzshelye? És vajon melyikük lehet a Holdvezér? Talán valamelyik idősebb férfi..? De egyikük sem néz ki úgy…

A vacsora közben megérkezik, több tálat is hoznak ki. Mi egy jó szaftos pörköltet kapunk, ahogy Stikliék asztala is, míg a mellettünk ülő szőke kislány valamilyen zöldség-pörköltet kaphat, és még néhány asztalra ugyanez az étel kerül. Ahogy ezt megfigyelem, sejtem, hogy a zöldségpörkölt a növényevő alakváltóké, míg a hagyományos pörkölt a ragadozóké. Ez alapján már nem nehéz megállapítani, kik a macskafélék, hisz amellett, hogy húst esznek, az alkatuk is olyan… macskás. Erre nincs jobb szó. Például a masszív hölgy is tuti, hogy macskaféle, és az a kecsesebb alak is, és akkor ott van az a fehér hajú srác még. A többiekről ne is beszéljek. Annyian vannak, hogy nagyon nehéz lenne mindegyiküket kielemezni. Mindenki nekilát az evésnek, én is azt teszem, csak épp velük ellentétben én teljesen csendben, ahogy asztaltársam is. A többiek fecsegnek, locsognak, beszélgetnek. Csak egy nagy adag zúgást hallok, szavakat nem, s a tányéromból is alig merek felnézni. Csupán Bóbita éles hangjára leszek figyelmes, hisz mellettem ül, a szőke kislány asztalánál, ráadásul amekkora hangereje van a lánynak, még a süketek is hallanák.

– Elég már a nyígásból, Stikli! Igazán megtanulhatnád már végre, miért nem szabad gúnyolódni a Holdvezérrel! Minden alkalommal így jársz!

Megfagy bennem a vér. Elejtem a kanalat, s halál sápadtan nézek fel a felemás szempárba.

– Te… Te vagy a… Holdvezér?

[anniecesky-blog]

Prológus

Enigma világában különböző mesebeli lények élnek, háborúzva vívják meg csatáikat, tartanak ünnepélyeket. Enigma világát rengeteg különböző faj lakja, de csak négy legfőbb birodalom népe az, akik rangot kaptak.   Teefer földjén, a Dolmány hegység gyűrűjében élnek az Impiusok, az éjszaka népe. Istenük a holdról jött Teefer, akiben mindannyian egytől egyig hisznek. Képesek a négy elemet irányítani.   Szélfokon, Északon élnek a Tündérek, akikből háromfajta létezik. Harcos, gyógyító és szív tündér. A harcosok legerősebbike a Radhold hercegi család. Ők uralják Szélfok északi részét.   Lélek földön élnek a Jósok. Erejük messze földön ismert és használt. A jóslás képességével születnek, a csillagokban azonnal bele látnak. Enigma minden pontján ők jósolják az újszülöttek jövőjét.   A Tükörtavaknál élnek az Alakváltók. Ősi nép, akiken azonnal látszik, milyen állat választotta ki őket születésükkor. Képesek ennek az állatnak a bőrébe bújni és úgy is élni.  

[feketemoso]

ALAKVÁLTÓK & IDOMÁROK

egy reggel az amfetamin

kiemeli az ablakpárkány körüli repedéseket

ennek a reggelnek nem kell másik reggel

nem szorul bizonyítékokra

nem zavar hogy minden amit látsz

– félhomályban fehér függönyök

a gyanús ég feltételezett sérülései

– átsejlik hozzád –

ismerős nyelv

túlcsorduló adatmedencék

hangok óceánja

görbék és törések tükrei

a szép és a csúf –

ezúttal átengedsz mindent –

a dolgoknak e térképét el fogod felejteni

szándékosan vagy nem

egyre megy

amikor elkezdenek nőni benned

és átalakít minden titkod állatod

akiket gyűlölsz észrevenni

a gyűlöletedből esznek

akiket asztalodhoz invitálsz

a szívedből esznek

körbejárnak a testek

a tér struktúrái

totemek és templomok ütköznek

minden árnyalatban

kódok és formarendszerek

kiszáradt száj felhős pupillák

a görcsök és az éhség

kiszolgáltatott leszel és agresszív

szűk folyosók reménytől és vágytól

felhergelt

ködsűrű kísértetei követnek

a vonzás pislákoló neonjai alatt

olcsó bor és psytrance

egymás cigijét szívva a sötétben

ahogy tévedések rejtett mechanikája

illúziók finom szövete villan elő

és tűnik el újra eszedbe jut

hogy meg akartál változtatni másokat

mielőtt időt adtál volna magadnak

megérteni saját változásod természetét

egy te akit megöltél valaki másban

nem tudván mit tettél

nem tudván mit hagysz magad után

nem tudván ki lesz belőled

és akkor kezdted elhinni

hogy átok ül az örökségen

jó ürügy hogy fenevaddá változz végre

aminek mindig is lenned kellett volna

hogy elfogadd a romokat

a bűntudat alakját

a szégyenködöt

jó nap a vereségre

jó ürügy a hiúságra

dolgok amik kifárasztják a tüdőt a gyomrot

és nem tudsz betelni velük

ez a reggel mint bármelyik reggel

mintha az egyetlen volna

párolog befejezetlenül

alszik valami gyilkos és szent

a gyökerekben

szarvak és agancsok

feketelyuk-szemek

csillognak rendületlenül

valami áll az utadban

félsz a változástól

félsz az ütközéstől

félsz hogy csak ártani tudsz

hiába repeszt a jó szándék

ma reggel visszanézel

ma reggel a romok újra beszélnek

mi vagyunk minden ami maradt

a jó a rossz és a sebek

vannak dolgok az üres térben

vannak dolgok a föld alatt

és felett

vannak alakváltók és idomárok

a fej ami érti valahogy

a szem ami lát

és minden hit és kétely ami kell

a testnek játékaihoz

ma reggel mindenki itt van

érintett és érintetlen

aki nézni akar és aki látni

emészted a visszatérő képeket amíg

az amfetamin kilopakodik belőled

ma nincsenek ígéretek

nincs mit bebizonyítani

csak tűnődsz forgatod magadban

egy arc volt

vagy inkább hang

reggelek amik kihozzák belőled

ahol nem fogod soha megadni magad

és nincs több nyelved

nincs okod lőni

nincs okod nem lőni

zavart izgalommal nézel körül

migrénes vershős

ez a reggel valami amiben hiszel úgy is

hogy ismered őket jól

legszebb hazugságaid

mégse mindig tudod hogy működnek

egy gondolat ami beragadt

egy lélek amit megsebeztél

semmi túl érdekes

senkit érdeklik a titkaid

senki nem érdemli meg az átkot

senki

egy áldás

ma reggel újra megtaláltál valamit

vissza nem térésed erdejében

valami amit soha nem tudsz elmondani

csak elteszed

és próbálod észben tartani hogy eldobható vagy

és valami örökkévalót is képviselsz egyszerre

a kivégzőosztag előtt

amikor megáll az idő

egy évre tízre ezer évre amit akarsz

teljesen mindegy

minden ami megmarad több nálad

minden amit szeretsz több nálad

több nálad minden ami vagy

nincs reggel nincs éjszaka mint ezek

ma minden árnyék nevét ismered

és hagyod hogy beszéljenek

a név a szám nem én vagyok

nem én vagyok az én forradalmam

csak a sugallat ami kísért

csak egy kilátása a dolgoknak

semmivel nem tartozom magamnak

semmivel nem tartozom neked

van ami történt

és van bármi ami utána jön

senki az én döntésem

ismertem elejétől fogva

és hagyom őket lőni tovább

felszakítva a hajnalokat

legyen elfeledve nevem

amikor a legjobb vagyok nem én vagyok

utat mindennek amiről lemondtunk

és mindennek ami lehetetlen

könnyen lehet hogy épp ezt a reggelt kerested

[asasherri]

Az Öngyógyítás 13 pontja

.

.1.Elsőként fogadd el a fájdalmat, betegséget, mint a részedet. Te fájsz.

2.Köszönd meg a testednek, hogy befogadta a fájdalmat, betegséget, és kezdd el megérteni az üzenetét.

3.Tudd, hogy nincs szükséged a szenvedésre, az csupán egy kibillent állapot következménye. Minden betegség, fájdalom mögött egy idegen elme-program áll, amihez csatlakoztál, és ami szűkség-helyzetbe hozott, félelmeket generált.

4. A kibillenés a gondolataidban történt, onnan lement az érzéseid szintjére, és felbolygatta azokat, majd megjelent a fizikai testedben fájdalomként.

5.A kibillenés benned ment végbe, ezért benned is állhat helyre a rend. Ha a kibillenést helyreállítod, megszűnik a fájdalom, a betegség.

6. A kibillenést mindhárom szinten helyre kell állítanod: testi, érzelmi, gondolati szinten. Amit tápláltál, az, belőled táplálkozott. Ha nem táplálod tovább, nem táplálkozik tovább belőled.

7. A betegség, a fájdalom maga a tünet, a vezérfonal, amiből kiindulhatsz. Nézd meg, mikor kezdődött (idő), és mi történt veled akkoriban, milyen eseményhez köthető.Azután nézd meg, melyik testrészedet érinti, hol jelentkezik (tér), és értsd meg az adott testrész, szerv üzenetét. Ezek a betegség, fájdalom tér-idő koordinátái, amik kiindulópontok.

8.Ha szükséged van segítségre a felfejtéshez, akkor vedd igénybe.De ne várd, hogy a segítőd helyetted oldja meg a helyzetedet, és kész válaszokat adjon.A válaszok nálad vannak, ő csak segíthet rájuk találni. Légy nyitott, és működj együtt.

9.Ha az élethelyzetet beazonosítottad, ami az időben kiváltotta a fájdalmat, betegséget és az érintett testrész üzenetét megfejtetted, akkor menj tovább ezeken.

10. Most vizsgáld meg, hogy az érintett élethelyzetben hogy érezted magad.Menj vissza abba az élethelyzetbe. Hagyd, hogy ezek az érzések a felszínre törjenek, és újra átéld őket (most már tudatosan). Ha kell, képzeld el, hogy egy nagy hegy tetején ülsz, és onnan nézel le az érzéseid gyors-sodrású folyójára. Merítkezz meg benne bátran, miközben ülve is maradsz a hely tetején. Semmi bajod nem eshet. A hegy tetején ülő részed figyeli, és érzékeli a megmerítkező rész érzéseit. Hagyd megnyilvánulni őket, ne fogd vissza, hadd áradjanak, mutassák meg magukat. Ez a szembenézés a saját érzésvilágoddal az adott kérdésben. Ha minden érzelmi réteg a felszínre jött, vége a lubickolásnak, szárítkozz meg, és indulj el a hegy tetején csücsülő részed felé. Ülj le mellé, és lásd a folyót magad alatt, ami most már nélküled hömpölyög. Te kijöttél a vízből. Élvezd a felszabadult örömöt, a megkönnyebbülést. Nézz vissza a vízre most. Lásd, hogy a folyó elcsendesedett, megnyugodott, lágyan áramlik, szinte dalolva jókedvében. Ahogyan belőled eltűntek a nyomasztó érzések, úgy eltűntek a világodból is. Látni fogod a feltört érzéseid hasonlóságát a fájdalommal érintett szerv, testrész üzenetével.

11.Most nézz le az alattad elterülő ködfelhőre. Ezek gondolatfelhők. Ott vannak benne a Te gondolataid az adott élethelyzettel kapcsolatosan.Mozgékonyak, alakváltók, illékonyak. Mégis találsz bennük masszív gomolyfelhőket, szürkéket, feketéket. Ugyanúgy, mit az előbb, menj bele egyik részeddel ebbe a felhőrétegbe, ugorj fejest bele (ne félj, a mentális részed fajsúlya megfelel a gondolatokénak, nem fogsz lezuhanni).Közben a másik részed ugyanúgy megfigyelőként ülve marad a hegy tetején, és nézi, mi zajlik alatta. Ez a tudatos figyelem. A gondolatfelhőkkel azonosuló részed most újra felidézi azokat a gondolatokat, amelyek az érintett élethelyzetedhez kapcsolódnak, amik azt kiváltották. Ezek a Te gondolataidnak tűnnek.A figyelő éned azonban érzékeli a hegy tetején, hogy ezek nem a saját gondolataid, hanem idegen elme-programok, tévhitek, amikhez csatlakoztál. Azt is érzékeli, hogy miért csatlakoztál ezekhez. Hagyd, hogy megjelenjenek a válaszok. Hagyd, hogy az időn és téren kívül röpítsen ez a tapasztalás.Számtalan korábbi élethelyzet emléke jelenhet meg, melyek erre a láncra voltak felfűzve, a közös gondolati gyökérre. Csak hagyd őket megjelenni. Ne minősítsd, csak szemléld. Mikor a puzzle összeállt, nem jön új gondolat, válasz, akkor gyere ki a felhőből, rázd meg magad, és menj vissza a hegy tetején ülő részedhez. Ülj le mellé, és élvezd a nyomasztó idegen gondolatoktól, elvárásoktól megszabadult örömöt. Érzékeld, ahogy kiürültek belőled ezek a gondolatok, ahogy otthagytad őket a nagy masszában.Nézz vissza a felhőkre, és lásd hogy kitisztultak a szürke foltok, átsüt rajtuk a fény. Ahogy belőled eltűntek a téveszmék, kibillent elme-programok, eltűntek a világodból is.

12. Most már érted, érzed, és átélted a fájdalmadat, a betegségedet és annak okát. Ahogy megengedted neki, hogy megnyilvánuljon, úgy most megengedted neki, hogy megszűnjön. Fel-oldottad. Számodra nem létezik többé. Az anyag sűrű rezgése lassabban reagál, így beletelhet egy kis időbe, míg minden testi fájdalom megszűnik, légy türelmes.

13. Most nyilvánítsd ki, hogy az életed irányítását ebben a kérdésben átadod a saját felsőbb Énednek, a Lelkednek, és ezzel visszaveszed magadhoz a hatalmat, és az irányítást az életed felett. Elfogadod az ezzel járó teljes felelősséget, és mindennapi életedben megnyilvánítod ezt a belső lélek-hangot. Elfogadod, mert tudod, hogy a Lelked vezetése összhangban lesz az Univerzum rendjével, mások életét és szabadságát nem sérti.

Ezzel az eredendő REND-be visszatértél, újra EGÉSZ-séges vagy.

Üdvözöllek az ÉLET-ben!

[nemzetinet]

Egy kelet-európai ország, ahol a fehér partizánok egészen 1963-ig harcoltak

A lengyel földalatti kommunistaellenes ellenállás emléknapján érdekes ténnyel szembesülhettünk. A Budapesti Lengyel Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által szervezett konferencia, akarva-akaratlanul megadva az összehasonlítás lehetőségét, együtt vizsgálta a lengyel és a magyar illegális mozgalmakat.

Sólyom, Szarvas és társaik bevették magukat a hegyek közé. Sólyomot nem sokkal korábban szabadították ki szovjet egyenruhába bújva a csíkszeredai szekubörtönből. A Jugoszláviába szökés lehetőségéről időközben lekésett társaság egy viharvert román csapattal kiegészülve tartós fegyveres ellenállásra rendezkedett be a havasokban, élelemért portyázva onnan ütve rajta a rendőrökön. Szabó Róbert Csaba 2016-ban megjelent, Alakváltók című regényének főhőseit valóságos figurákról mintázta, az „ozsdolai betyárokról”: Sólyomot, a csapat főnökét a Székelyföldön máig tisztelt Pusztai Ferencről, Szarvast pedig Dézsi Dénesről, akinek holttestét 1954-ben Ozsdolán elrettentésül a hatóságok háromnapos közszemlére tették.

A negyvenes-ötvenes évek Romániájában a körülményekhez képest viszonylag széles, bizonyos helyeken éveken át legyűrhetetlen, ám meglehetősen széttagolt fegyveres ellenállási mozgalom bontakozott ki. (Egy Déli-Kárpátokban működő, a CIA által lőszerrel, puskákkal támogatott csoport például közel tíz esztendőn át tartott ki a román királyi hadsereg egy korábbi tisztje, Toma Arnăuţoiu hadnagy vezetésével.) Hasonlóan akut helyzet alakult ki Ukrajnában, a Baltikumban, illetve a szocialista országok egy részében, leginkább Lengyelországban. Hogy a keleti tömbhöz tartozó más államokban (a három jellegzetes példa Csehszlovákiáé, Magyarországé, az NDK-é) miért nem szerveződött tartós fehérpartizán-mozgalom, annak egymástól eltérő okai voltak. Csehszlovákiában például a kommunista párt viszonylagos népszerűségnek örvendett az ötvenes évek elejéig, 1968-ig szovjet csapatok sem állomásoztak az országban. Az NDK lakossága a totálisan megsemmisített volt Német Birodalomban pedig a túlélés, a megkapaszkodás lehetőségét kutatta. És persze a közelmúlt sem nyújtott számukra vonzó alternatívát. Magyarország helyzete megint csak különböző volt.

Nemrégiben akaratlan összevetés is szembesíthetett minket a tényekkel: az antikommunista ellenállók március 1-jei lengyel emléknapja alkalmából a lengyel intézetnek és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a PPKE pesti bölcsészkari épületében rendezett konferenciáján egyszerre találkozhatott a közönség a lengyel és a magyar rezisztencia módszereivel. (Lengyelországban 2011 óta ülik meg az emléknapot, felidézve, hogy a Varsóban lévő mokotówi börtönben 1951. március 1-jén végezték ki az egyik legnagyobb illegális szervezet, a Szabadság és Függetlenség Egylet vezetőségének utolsó hét tagját.)

http://mno.hu/

 A több száz kilométerrel nyugatra tolt lengyel állam területén 1945 és 1947 között változó hevességű ellenállási mozgalom söpört végig több tízezernyi „kiátkozott katona” (az elnevezés a kilencvenes években honosodott meg) részvételével. Az illegális szervezkedést közel kétszázezren segítették közvetlenül, és olyan látványos sikerrel büszkélkedhetett, mint a kielcei börtönben raboskodó 350 ellenálló kiszabadítása. A szám akkor is döbbenetesen magas, ha tudjuk, hogy 1944-ben az illegális Honi Hadseregnek (a „kiátkozottak” anyaszervezete) mintegy félmilliónyi katonája harcolt a németek, illetve egyszerre a Vörös Hadsereg bevonuló alakulatai ellen. A pislákolva a hatvanas évek elejéig kitartó mozgalmat a kommunista fegyveres erők számbeli fölénye mellett két, az illegalitást sikerrel megosztó (a Honi Hadsereg fogságba vetett vezetőivel is aláíratott) általános amnesztiafelhívás gyengítette meg jelentősen – legalább 120 ezer embert „pacifikálva” –, továbbá az az egyre nyilvánvalóbbá váló tény, hogy a Nyugat soha nem fog beavatkozni a partizánok megsegítésére. (A magukat feladókat az ígéretek ellenére nemritkán mégis fogságba hurcolták.)

A legendás lovassági kapitányt, Witold Pileckit 1947-ben fogták le a belügyi szervek. Igaz, Pilecki nem az amnesztiafelhívásra jelentkezett: a nyugaton tartózkodó lengyel főparancsnoknak, Anders tábornoknak gyűjtött adatokat a szovjet és lengyel kommunista hatóságok lengyelországi kegyetlenkedéseiről. A kapitány egyébként – mint ezt Jacek Pawłowicz előadása is megerősítette – az egyik legérdekesebb alakja volt az ellenállásnak. Még érettségi előtt álló ifjúként részt vett az 1919–1921 közötti lengyel–szovjet háborúban, miután pedig 1939-ben Németország és a Szovjetunió térdre kényszerítette Lengyelországot, az illegális Honi Hadsereghez csatlakozott. 1940-ben álnéven – azt követően, hogy egy varsói razzián hagyta magát elfogni – beépült az auschwitzi koncentrációs táborba, ahol ellenállási csoportot épített ki, azon keresztül pedig több-kevesebb rendszerességgel informálta a lágerben történtekről a lengyel földalatti mozgalmat, vagyis közvetve a szövetségeseket. Azt követően is tette ezt, hogy a wannseei konferencián az iparszerű népirtás megindításáról döntöttek a náci vezetők. Pilecki 1943-as (önmagában is rendkívülinek tekinthető) szökése után hiába biztatta mind a lengyel ellenállást, mind a szövetségeseket a tábor elleni közvetlen támadásra, a fellépést a Honi Hadsereg főhadiszállásán legalábbis túl kockázatosnak tartották. Pilecki részt vett az 1944-es varsói felkelésben, majd a német hadifogolytáborból kisebb kitérővel titokban hazatérve tovább folytatta az illegális munkát. Elfogása után egy esztendővel, 1948 kora nyarán végezték ki.

http://mno.hu/

A Honi Hadsereg és Pilecki kapitány tevékenysége, az antikommunista fegyveres mozgalom lassan nyolc évtizede szerves alakítója a lengyel nemzeti öntudatnak. Az 1945 utáni partizánharc a kezdetektől hangsúlyos beszédtéma volt az országban, újságok írtak róla elítélőleg vagy éppen felemelő hangon, számtalan nyilvános pert tartottak, utóbb jobb-rosszabb művészi alkotások születtek. Az első között kell megemlíteni Andrzej Wajda nemzedékek számára meghatározó, 1958-as Hamu és gyémánt című moziját Zbigniew Cybulskival a főszerepben. (Amikor a Wajda-filmet bemutatták, már alig működött ellenálló csoport az országban; a megmaradtakat pedig a hatvanas évek elejére felszámolták. Az egyik utolsó partizánt, Józef „Lalek” Franczak őrmestert 1963 októberében lőtték agyon tűzharcban a belügyi alakulatok.)

Magyarországon nemzeti öntudatunknak nemhogy alakítója, szinte nem is része hasonló méretű és kiterjedésű illegális mozgalom. Egyrészt a lengyelhez vagy akár a baltikumihoz mérhető szervezkedés, mint említettük, nálunk nem létezett. Ami volt, az a fenti példákhoz képest jóval elszigeteltebben, kevésbé látványosan működött. Másrészt politikai téren az ötvenes évek elejéig a magyar társadalom jóval megosztottabbnak tekinthető annak betudhatóan, hogy a háborúnak deklaráltan és persze szomszédainkhoz képest is mi voltunk az abszolút vesztesei a Kárpát-medencében. A tény pedig éveken át bénítólag hatott minden nagyobb hatásfokú illegális tevékenységre.

Nem csodálkozhatunk hát, hogy a hazai társadalom nagy része nem tud arról, hogy nálunk is volt fegyveres szervezkedés a negyvenes-ötvenes években. Hogy ellenállás valóban létezett – véli Bank Barbara –, azt pontosan mutatja a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as és 301-es parcellájában felállított kopjafák sokasága. Az a több száz ember pedig, akiket 1947–1972 között végeztek ki hazaárulásért, kémkedésért, a „népi demokratikus államrend elleni szervezkedés” vezetéséért vagy abban való tevékeny részvételért, a diktatúra ellenállójának tekinthető.

Az egyik legfontosabb előzmény, hogy a háború utolsó hónapjaiban a honvédség hírszerző szerve a németekkel együttműködve titkos fegyverraktárakat létesített a szovjet megszállás alá kerülő országban, és Korponay Miklós vezérkari százados vezetésével megkezdődött a szovjet erők elleni diverzánsakciókra vállalkozó Kopjás-mozgalom szervezése. Korponay felettese (utóbb a hazai szabotázsakciókat és felderítést külföldről szervező Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének vezetője), Zákó András vezérőrnagy 1946 januárjától illegálisan Magyarországon tartózkodva próbált életet csiholni a Kopjás-mozgalomba, valószínűleg nem sok sikerrel. (Zákó végül állítólag öregasszonynak öltözve menekült át Ausztriába.) Tevékenységük összességében leginkább a kémkedésről szólt.

http://mno.hu/

  Hogy a kopjások által hátrahagyott fegyverarzenállal mi lett, azt pontosan nem tudni. Közvetett úton valószínűleg juthatott belőle azoknak a (konferencián is előadást tartó Őze Sándor történész által kutatott) dél-alföldi lázadóknak, akik köréből 1949 nyarán a Blahó János gyümölcskereskedő vezette Fehér Gárda kihajtott. Az egyre elviselhetetlenebb paraszti terhek ellen tiltakozó gárdisták a kardoskúti pusztaságban több titkos kiképzésen vettek részt, utóbb próbatámadást is rendeztek. A szervezkedést egy beépített ügynök (nem mellesleg volt csendőr) buktatta le. A vezetőket kivégezték.

A Békés megyében nem sokkal később részben a Fehér Gárda maradványain született Sárréti Brigádokat (későbbi nevén Sárréti Sasokat) jóval kezdetlegesebb állapotban számolta fel az egyik leleplezett „összeesküvő”, egy megzsarolt katonaszökevény információi alapján az Államvédelmi Hatóság. A tagok összejöveteleiken megbeszélték a híreket, együtt hallgatták az Amerika Hangját és a Szabad Európát, ám fegyverekkel nem rendelkeztek. Igaz, a korábbi földesúr ígért nekik. A lefogottak közül egyébként senkit nem végeztek ki.

A gyors lebukás, a konspiráció hiányosságai, az eredményesen alkalmazott spiclik és provokátorok szinte állandó kísérői a többi ügynek is. A nagy múltú rongyosgárda például az új nemzedék képviselőivel kiegészülve 1945 után a gellérthegyi felszabadulási emlékmű felrobbantására és a Pálffy (ma: Bem) téren álló Radetzky-laktanya elfoglalására készült. (Hamar elkapták őket, 1948-as, 28 főt felvonultató monstre perükben ötüket ítélték halálra.)

Képletszerű a lelkes fiatalokból álló, konspirációs hibák, illetve besúgás miatt lebukott, 1950 szeptemberétől decemberig működő, Vas megyei Antibolsevista Gárda sorsa is. Tagjainak egy része katonai titkokat próbált gyűjteni, hogy nyugatra juttassa őket. Fegyvereket is szereztek, a tanácsválasztások előtt rendszerellenes falfirkákat készítettek, röplapoztak. A gárda vakmerő tevékenységét Széll Kálmán kutatásai alapján ismerhetjük részletesebben. Felgyújtották a szombathelyi lengyár lenkazlait, felrobbantották az Eplény és Veszprém közötti vasúti pályát, fegyverszerzés céljából tűzpárbajba keveredtek rendőrökkel. Közülük viszont éppen azokat végezték ki származásuk miatt – Gyimesi Szilárdot, egy csendőr fiát és Matók Leó hadapródot, akinek édesapja őrnagy volt –, akik a diverzáns akciókban nem is vettek részt.

A hazai viszonylatban utolsó, egyben legjelentősebb fegyveres ellenállás az 1956-os forradalom napjaiban, illetve november 4-e után szerveződött, és tartott ki – például a mecseki „láthatatlanok” esetében – 1957 márciusáig.

A hatvanas évektől jelentősebb próbálkozásra nemcsak Magyarországon, de a „béketábor” nagy részében sem találhatunk példát. Az elsősorban a polgári lakosság szenvedéseit növelő fegyveres ellenállásnak ekkoriban már nem volt értelme. Hamar rádöbbenhettek erre, akik mégis próbálkoztak a reménytelen helyzetben. Ahogy az Alakváltók egyik partizánja, Dumitru megfogalmazza: „Másfél éve bujkálok előlük, és lassan nem érzem, mi különböztet meg tőlük. Mitől vagyok különb, mint egy szekus. […] Egész falvakat semmisítenek meg. Érted te ezt? Hogy ki okozza a szenvedést, az szinte mindegy annak a szempontjából, aki elviseli a szenvedést. Számukra nincsen különbség köztem, aki miatt agyonverik, és egy szekus között, aki agyonveri.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.10.

Egy kelet-európai ország, ahol a fehér partizánok egészen 1963-ig harcoltak a Nemzeti.net-en jelent meg,

[koltoktollabol]

Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni

Katja Millay- Nyugalom tengere

[pilleponty]

21. nap

Cseréld meg a szerepeket! Írj egy rövid részletet Areelről és Lyéről úgy, hogy felcseréled a szerepeket! Areel a trón várományosa, míg Lye az alakváltó.

Megj.: Areel a fiatalabb testvér, ezért a trónörökösi szerep kilőve, de azért továbbra is herceg és második a sorban :) Nem időrendi sorrendben pici szösszenetek.

Stáblista:

Lye, Dearket és Unorye: alakváltók.

Areel: második a sorban.

Irina: meglepő módon nem random karakter, a Kaszásként is emlegetett alakváltó (aki még lehet, nem szerepelt az eddig feltöltött fejezetekben XD)

Egy alkalommal Areel szokatlanul vidáman tér vissza az egyik vadászatról, és Szyrak retteg, mert öccse mosolya tipikusan az a „tudok valamit, amit te nem” féle, aminek a diplomáciai katasztrófától kezdve felbomlott házassági szerződésig már minden következményét megtapasztalta a múltban.

– Mit műveltél? – kérdezi, és félig nem akarja tudni a választ.

– Találkoztam valakivel – vigyorog Areel, és onnantól kezdve semmit sem lehet kiszedni belőle.

 *

 Kestáleh arca nyíltan önelégült, és Lye tudja, hogy a napjai Areelékkel meg vannak számlálva, mert miért is hallgatna egy tündér pont erről a hírről, miközben egyértelműen nem váltott formát azóta, hogy elfogták, holott ez lett volna a logikus, és ezzel még talán a társainak is sikerül egérutat nyernie?

Mindketten tudják, milyen a fajtájának a híre.

Mindketten tudják, hogy ez itt az út vége, és amint Kestáleh kiejti a száján a szavakat, csak Areel és Irina jóindulatán múlik majd, hogy mi is lesz a sorsa. Lye félig-meddig tapasztalt, de ekkora túlerővel szemben még ő sem úszhatja meg.

És azt is tudják – ezt a legjobban –, hogy hiba volt a tündérek területe menti határvonalat követni abban reménykedve, hogy nem veszik behatolásnak.

Kestáleh évek óta vár az alkalomra.

– Csak Elikhoria hercegét kísértem – mondja, összepréselt fogakkal, holott lehet, ez többet már nincs így. Várja az elutasítást, de Areel még mindig nem válaszol. – És ez a legrövidebb út…

– Ez az egyetlen mentséged alakváltó – vicsorít Kestáleh, de még így sem tűnik el arcáról a sötét elégedettség. – Rég meg kellett volna ölnünk azért, amit tettél.

– Alakváltó?! – csattan fel élesen Irina, és Lye épp csak palástolni tudja a hátrálását.

Nem mer felnézni, mert tudja, mit látna. Tömény undort, esetleg félelmet mindkét társa arcán. Az első találkozó semmi ehhez képest, mert egy dolog egy, a Névtelenek Földjéről átszökött lány, aki véletlenül belebotlik egy vadászatba, és egy másik egy alakváltó.

Lye a háttérbe húzódva várja a sorsát, igyekszik kitalálni valami formát, amivel elmenekülhet és közben nem bántja Areelt, és imádkozik.

Főleg imádkozik.

– Van már kísérőnk – jelenti ki Areel a végén.

Lye sosem érzett még ilyen megkönnyebbülést, és tudja, hogy túlságosan csillog a szeme.

Areel sosem fogja megtudni, mitől mentette meg a lányt.

 *

 – Ők a falkám – vigyorog Lye, és Areel még sosem látta ilyen felszabadultnak.

– A falkád? – kérdezi hát.

A lány lelkesen bólint, tagjai kissé remegnek. Areel felismeri ezt, nem először történik, hogy az alakváltó erőszakkal tartja magát ebben a formában, és nem változik át, ahogy a kedve tartja. Dearket illékonynak nevezte unokatestvérét, Unorye instabilnak.

Bizonyos értelemben mindkettő igaz. Valahogy azonban nyomasztó szembesülni minden egyes alkalommal azzal, hogy Lye ebben a formában olyan, mint a füst, és olyan korlátok közé van szorítva, még a fajtája között is, amiket Areel el se tud képzelni.

Se Unorye, se Dearket nem festett úgy, mint akik kényelmetlenül éreznék magukat emberként. Lye szüntelenül mintha csak ki akarna bújni a bőréből – szó szerint.

– Velük voltam három évig – magyarázza a lány. A boldog mosoly az arcán szédítően káprázatos, és Areel azon gondolkozik, hogyan hihette azt valaha is, hogy átlagosan hétköznapin fest.

Lye sugárzó.

– Három évig voltál farkas? – kérdezi hitetlenkedve, mert elég nehéz elképzelni, hogy Lye kibírná a farkas formát, miközben az emberrel se boldogul.

– Dehogy! – nevet Lye, amolyan „hogy lehetsz ilyen ostoba?” hanggal. – Három évig voltam bármi.

 *

 Areel haldoklik.

Lye összepréseli a száját, egy lélegzetvétellel elengedi minden makacs büszkeségét és félelmét, és üzenetet küld Dearketnek.

 *

 Ahogy Lye valami furcsa, torz lényként vág szét az emberek között, elég nehéz elhinni, hogy még életében nem ölt meg senkit.

De Areel csak egy pillanatra tud elgondolkozni ezen, és már harcol is tovább.

 *

 – Életemben egyszer ettem – mondja Lye végül. – Nem vagyok biztos benne, hogy akartam vagy nem, hogy az illata miatt végül nem küzdöttem annyira, mint amennyire tényleg képes lettem volna, de… ő csak úgy letolta a torkomon, én pedig csak tíz voltam, ő kétszáz vagy háromszáz, vagy több, mert senki sem tudja a korát, és nem tudom, miért csinálta…

Areel hallgat, de legalább nincs semmi ítélkező a tekintetében.

– Miért akarta, hogy egyél? – kérdezi végül.

– Egyre kevesebben maradnak a régiekből. Az új generáció pedig nem mer háborúzni a tündérekkel. Nem kell a húsuk, nem kell a hosszú élet, csak élni szeretnénk, és meghalni, ha úgy hozza a sors. Ezt… nem mindig tolerálják. Haldokoltam. Ő nem hagyott meghalni.

Pedig jobb lett volna, gondolja. A tündérhús íze kitörölhetetlen, a szaga örökké kísérteni fogja, és képtelen nem érezni a változást, amit okozott a múltban.

Hat éve történt, de ez nem jelenti azt, hogy az ilyesmit el lehet felejteni.

– Nem tudom, ki volt ő, de te sem vagy jobb nála – mondja neki Areel, amikor Lye a szája elé tolja a tündérhúst.  Ért a szavakhoz, tudja, mi fáj a legjobban, mi az, ami miatt az emberek reagálni kezdenek. Ez már egyáltalán nem titok.

– Lehet. De te akkor is meg fogsz gyógyulni – vicsorog a lány. Nem fogja hagyni meghalni. Ha olyan szörnyeteg lesz, mint a Kaszás, legyen, de Areel életben fog maradni.

 *

 – Próbálok rájönni, hogy működhetne a dolog – motyogja Areel. Ethénia és Merszen nem szolgálnak semmi használhatóval, azon kívül, hogy előbbi ragaszkodik ahhoz, hogy Lye legyen zsoldos, aki végigkísérte Areelt a viszontagságos úton.

– És akkor lehetne az ágyasod a végén, ami magyarázat lenne arra, miért maradhat – fejezi be.

Lye elfintorodik. Na, persze.

– Senki sem nézi ki belőle, hogy le tud győzni bárkit is – húzza át Areel a tervet. Ami sajnálatos módon igaz, Lye nem fest épp impozánsan ebben a formában. – Tényleg, mi lenne, ha férfivé változnál? – kapja fel a fejét.

Lye vállat von.

– Oké – mondja. – Ha ez jót tesz az önbecsülésednek…

Merszen nyíltan kuncog.

– Alig várom már, hogy Szyrak is megismerje – mondja.

A helyzet az, hogy kicsit Areel is.

Lye végül nem lesz férfi, hanem félig szelíd, vörös rókaként követi Areelt mindenhova. Azt pletykálják, hogy a herceg egy boszorkánytól nyerte el a Névtelenek Tartományában, mások azt, hogy a róka követte, amikor visszajött a halálból, és csak arra vár, hogy Areel herceg lelke végleg elszakadjon a halandó léttől.

Van, aki azt mondja, egy alakváltó az.

Areel ezen szórakozik a legtöbbet.

 *

 – És mondd, ki vagy? – vigyorog a fiú.

– Fordulj meg – csattan Lye, és hozzávágja az első keze ügyébe kerülő sziklát.

Célt téveszt. (Természetesen.)

– Lye – mondja később, amikor már száraz, jóval több réteg van rajta, és nem érzi magát meztelennek. Az emberi forma kényelmetlen. Annyi kiegészítő szükséges hozzá, hogy szinte már nem éri meg a macerát.

– Areel – mondja a fiú. Mosolyog.

Lye évek óta csak farkasokkal töltötte minden idejét. A mosoly olyan, mintha gyomron vágták volna.

Nem tehet róla, óvatosan viszonozza.

Talán mégsem volt annyira rossz ötlet újra előbújni.

 Magyarázat: Areelt még mindig megpróbálja megölni egy alakváltó, ugyanaz, aki gyerekkorában megmentette Lyét azzal, hogy tündérhússal etette. Utóbbi emiatt még kevésbé szívesen látott vendég a tündéreknél, mint az eredetiben Areel, és emiatt töltött három évet a farkasfalkában, mintegy bujkálásként. Lehet, emiatt is annyira illékony alakváltó, de ez nem biztos.