somethingtoremindyou4ever

[somethingtoremindyou4ever]

Remélem te se😁🖤

köszönöm

Szia!:)

Tudom, nem ismerjük egymást, úgy egyáltalán, de olvastam néhány írásodat, és éreztem a szavaidat.

Éreztem a fájdalmadat, azt a súlyt, amely rád nehezedik - nekem pedig elszorult a torkom. Annyi ember van itt, a tumblr világában, és annyian szenvednek, fuldokolnak.. Fáj. Nem tudom elmagyarázni, de valahogy fáj érezni mások fájdalmát. Ezt nálad is éreztem.

Nem tudom, min mentél és mész keresztül, de szeretném, hogy tudd, nem vagy egyedül.

Mások is küzdenek a gondolataikkal éjszakánként, sőt, napközben sem képesek irányítani az érzéseiket - az egész egy nagy szívás.

Én sem vagyok képes uralkodni magamon, pedig baszki, 15 éves vagyok, és annyi megpróbáltatáson mentem keresztül, hogy egyszerűen belefáradtam. Kínzott a múlt, az emlékek, amiken képtelen voltam túltenni, és néhányat sosem fogok tudni elfelejteni - és persze az önbizalmam is valahol a padlón hevert.

Utáltam magam.

Elegem volt mindenből.

Abba akartam hagyni..

Aztán már nem is emlékszem, hogyan, de rájöttem valamire.

Minden el fog múlni.

Mindig ezt mondogattam, azonban nem értettem a jelentését, egészen addig a pontig, amikor is visszatért egy emlék.. Ez volt a legalja.

Rohadtul elegem volt abból, hogy minden napomat úgy töltöttem, mintha minden rendben lenne, aztán este az összes elfojtott érzelem egyszerre kitört. Gyűlöltem fuldokolva élni.

Szóval elkezdtem nem törődni.

Felfogtam, hogy ha a múlton rágódok minden egyes nap, és ostorozom magam szakadatlanul, az kurvára nem változtatja meg azt, ami megtörtént. Mert már elmúlt, és nincs értelme ezért aggódni.

A mai nap is el fog múlni.

24 óra.

24 óra, és többé nem kapjuk vissza.

Én is utálom az ilyen motivációs szarokat, de ha megérted, átéled, mit is jelent igazából, már másképp fogsz tekinteni az életre.

Ha átléped ezt a pontot, utána már könnyebb lesz.

Te pedig erős vagy.

Ne kérdezd, honnan tudom, mert én sem értem, de érzem.

El fogod érni azt a pontot, és minden elmúlik. Csak küzdened kell.

Bocsi a hosszú monológért, nem szándékoztam ennyit írni😅

Remélem, azért nem volt hiába:)

Ha bármikor szükséged lenne egy barátra, én itt leszek.

Álmodj színeset!🖤

@somethingtoremindyou4ever

köszönöm neked ezt az üzenetet és főleg hogy vetted a fáradtságot és miután elolvastad néhány posztomat, írtál nekem

nem tudok jobbat kívánni, mint hogy fogadd meg a saját szavaidat🌈

és ha esetleg neked lenne szükséged egy barátra, én is itt vagyok❤️

ui.: remélem nem haragszol, hogy a blogomon landoltál😂🥰

@do-i-have-a-chance

[somethingtoremindyou4ever]

Én, a kóbor kutya, aki hangtalanul a csillagokért üvölt.

[somethingtoremindyou4ever]

Most jöttem rá, hogy igazából nincs szükségem senkire, mert akárhányszor volt valaki, aki támaszt nyújtott - akiben megbíztam, mindig elhagyott, és azt hiszem én már belefáradtam.

[somethingtoremindyou4ever]

Megkérdezte tőlem valaki, hogy mi történt, mert szomorúnak látott. Én csak elmosolyodtam, és magamban annyit mondtam:

Minden nap szomorú vagyok, csak ma nem volt elég erőm elrejteni.

[somethingtoremindyou4ever]

A szülők sosem fogják megérteni, milyen egy hazug világban élni.

Hazudnak a jegyek a naplóban, hazudnak az emberek, a barátok.

Hazudnak a megtört szemek, a mosolyok az arcokon.

Hazudik a külső.

Hazudnak az érzések, az érintések, a tekintetek, a szívek, a szavak.

Hazudik a lélek.

Nem tudni, mi az igazi, és hogy mi is hazugok vagyunk-e.

[somethingtoremindyou4ever]

,, Ő volt maga a vihar, az emberek pedig figyelmeztettek, hogy ne játszak vele. Azonban én mindig is szerettem az esőt. "

[somethingtoremindyou4ever]

,,A túlélés nem élet."

[somethingtoremindyou4ever]

Awww

Emlékszem mikor először megláttalak. Egyedül ültél az egyik helyi kocsma bárszékén. A poharadat tologattad ide-oda és nem néztél fel. Akkor sem, mikor egy egész nagy verekedés tört ki 2 részeg srác miatt. Akkor sem, mikor egy gyönyörű szőke lány melléd ült. Mintha a buborékod mindentől elzárt volna. Megbabonázva figyeltelek. Próbáltam minden egyes kis mozdulatodat, minden egyes kis apró rezdülésedet elraktározni az agyam legmélyebb zugába, hogy még 2 év múlva is fel tudjam idézni a zöld szemedet, kócos barna hajadat és a makulátlan fekete inged, ami olyan piszok jól állt neked. Lehet, hogy furcsa, de a szomorúságodba is beleszerettem. Abba a kínba, szenvedésbe, ami belőled áradt. Ne hidd azt, hogy nem vettem észre. Fél órája figyeltelek és láttam mindent. Azt találgattam magamban, hogy mi történhetett veled. Meghalt a kutyád, gond van a családban vagy megcsalt a barátnőd? Szerettem volna megkérdezni, de inkább nem mentem oda. Egyedül akartál maradni és én ezt tiszteletben tartottam. Szóval húzogathattad a szemöldöködet, rághattad a szádat, forgathattad a szemedet, mert én akkor már elhatároztam, hogy nem avatkozom bele. Bármennyire is nehéz volt. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Igen, beléd szerettem azon a meleg nyári napon. Mindegy volt, hogy nem ismertelek, hogy még a nevedet sem tudtam, mert úgy éreztem egy részem már az örökre a tiéd marad. Tökéletes voltál. Erről álmodnak a kislányok. A tökéletesről. Szóval magaddal vitted azt a kislányt, aki 5 éves korában cukorka kastélyban akart élni, a szőke hercegével.

Felálltam az asztaltól és az ajtóhoz sétáltam. Nehéz szívvel lenyomtam a kilincset, majd még utoljára visszanéztem rád. Találkozott a tekintetünk. Annyi ember közül egyedül engem vettél észre. Utoljára még rád mosolyogtam és kiléptem az utcára.

[somethingtoremindyou4ever]

Érzem, ahogy a fagyos szél lehűti testem, majd elmúlik minden érzelem - többé már nem reszket a kezem, nem remeg a lábam, nem ver a szívem, nem lélegzek, és nem élek..

[somethingtoremindyou4ever]

Mindegy hogyan próbálsz megfelelni mindenkinek - sosem fogsz tudni.

[somethingtoremindyou4ever]

Megint magamra hagytak, vagy mindig is egyedül voltam?

[somethingtoremindyou4ever]

Minden, amit fiatalon csinálok, az a túlélés.

[somethingtoremindyou4ever]

...csak azt nem tudom melyikünk volt a hibás. Te, mert magamra hagytál, vagy én, mert még a mai napig reménykedek, hogy visszajössz...

[somethingtoremindyou4ever]

Én nem beszélni félek, hanem attól, hogy nem értenek meg.

[somethingtoremindyou4ever]

Fájdalmas telefonbeszélgetés a nagymamámmal

Mama: Mit csinál majd?

Én: Megy szombaton a barátaival bulizni.

Mama: De mondta, hogy hova megy. Ez aranyos.

Én: Igen…

Mama: Mi a baj kincsem?

Én: Azt hiszem zavar… Vagy féltékeny vagyok rájuk…

Mama: Nem rájuk vagy. Hanem a közelségükre. Hogy ők ott lehetnek vele, te pedig nem láthatod őt. Lassan két hete nem láttad, ölelhetted és hallhattad a hangját. Szereted. Ne legyél vele gonosz, azért mert hiányzik. Add a tudtára, mennyire szereted és hogy vele akarsz lenni mindig.

Én: Honnan tudsz ilyeneket?

Mama: Csak azt mondom, amit nem tehettem már meg a nagyapáddal. Mert most is ölelném és csókolnám. De már messze van…. Te még láthatod, de én soha már.

[somethingtoremindyou4ever]

It’s 2am and all I can think about is you but I bet all you can think about is her.

— I want to be your 2am thoughts // a.m.m, 2:07am

[somethingtoremindyou4ever]

Minden veled kapcsolatos dolgot megutáltam, kivéve téged.