#hamis mosoly

[halalvagyamvan]

Úgy érzem hogy a magány miatt szét esek, és nincs ki összetartson. És annyira fáj

[brokenqueenx]

Az a mosoly,ami az arcomon feltűnik időnként,soha nem fog tudni őszintévé válni.

[dalszoveg-planet]

Hamisan mosolygok, és szétesek És soha senki nem tudja, hogy egy roncs vagyok

Sigrid & Bring Me The Horizon - Bad Life

[bipolar-disorders-world]

Tegnap volt egy kis összejövetel. Jól éreztem magam.

Másnap amikor felkeltem, éreztem hogy fáj az arcizmom, mire megszólalt mellettem hogy: hát lehet a nevetéstől.

Ekkor gondolkoztam el, hogy mégis mikor nevettem egy jóízűt utoljára, ha izomlázam van tőle....?

[anapostategirl]

She's happy.

She's smiling. 🙂

[angelofghetto]

Painkiller

Gyilkos csodaszer címen fut a minisorozat, megtörtént alapokra támaszkodva, a valós érzékeny adatokat megváltoztatva. Azt mondják, az USÁ-ban ma a második leggyakoribb halálok a gyógyszer mellékhatás. Illusztrálhatná akár ezt is a film, de valójában nem erről szól. Kicsit az a kategória, mint a Bennfentes mozi Russell Crowe-val és Al Pacino-val, ami a nikotin letagadott függőségének leleplezéséről szól. Itt több személyes történetet, családi szálat követhetünk végig.

Elhangzik, hogy legvalószínűbben azok hajlandók fizetni gyógyszerért, akiknek komoly fájdalmaik vannak. A profitszerzés legtutibb módszere pedig, ha egyesek szenvedését mások kapzsiságával vegyítjük, és ezt rendszerszintre fejlesztjük. Ennek része az "amerikai álom", a kaparj kurta, neked is jut elve, ami önmagában hamis, mert mint tudjuk, a szisztéma úgy van kialakítva, hogy mindig "a bank nyer". Az egész rohadt kapitalizmus arra van kihegyezve, hogy a tömegekben mesterségesen gerjesztett igények utáni hajsza tegyen egy szűk réteget egyre gazdagabbá, mindenki más le van xarva. De amíg mindenki azt hiszi, hogy előbbre csak egyedül, és mások hátrányára juthat, és lekötik a munkás hétköznapok, a harc a jelzáloggal és kifizetetlen csekkekkel, addig ezt nem veszi észre.

Nagyon tetszenek a film eszközei. Ahogy Matthew Broderick színészi profizmussal veszi fel azt az önelégült felsőbbrendű pofát, ami még nem mosoly, de már nem pókerarc. Ahogy a pszichopátiáját az illusztrálja, hogy miközben a közvetlen üzlettársa éppen kétségbeesetten arról beszél neki, hogy a fia esetleg megvakulhat, ő azzal van elfoglalva, hogy a kolléga zakóján beszennyeződött a kihajtó, és ledörgöli egy zsebkendővel... vagy hogy nem érdekli több millió beteg sorsa, de egy füstjelző pittyegése (ami senki mást nem zavar) az őrületbe kergeti.

Ahogy a "tablettás heroin" és a pénz függőséget okozó hatását, a csapdát ábrázolja. Egy jelenetben a kontrasztot, amikor egy függő nagy szenvedések árán próbál lejönni a szerről, ezzel egyidőben valaki mást épp rábírnak az első adagjára. Tetszik, ahogy a szívdobogás hangját használják egy ember fizikai állapotának érzékeltetésére.

Megtudjuk, mi a MICE, vagyis a kémelhárítók tankönyvének beszervezésről ill. meggyőzésről szóló első fejezete: Money, Ideology, Compromise (ehhez kapcsolódik a félelem is), Ego. Állítólag mindenkire működik valamelyik. És van még valami. Pénzéhes csajoknak ábrázolt gyógyszerügynökök, de itt valójában a maszkulin világról van szó, ahol az öregecskedő férfiakat a szex lehetőségével manipulálják (ez bevett trükk a reklámiparban, pl. a jó kocsiknál).

A megjelenített gátlástalan, ultraprofittal táplálkozó üzletemberek nem rendelkeznek erkölcsi gátakkal, feljogosítottnak, mindenen felülemelkedőnek tartják magukat, mindenki más csak eszköz, hangyák a porban. Tetszik, ahogy az egyik rokon kisfiúnak tanítja a cégvezető, mi a különbség a vagyon és a hagyaték között: a vagyon az, amit el lehet herdálni, de a hagyaték az, ami alapján halála után megítélik az embert, a családja nevét. Bármilyen nagy gazember legyen is, ha elég jótékony a köznek, arról fognak emlékezni rá, a név tisztára mosható, sőt bearanyozható.

Ahogy néztem a filmet, az volt az érzésem, senki sem maradhat ki ebből: vagy elkövető, vagy áldozat, vagy egyszerre mindkettő. Azt hiszem, a globalizáció (bizonyos előnyei mellett) valójában az emberiség zsákutcája, és csak a szabadrablás léptékét járatja csúcsra. A rendszer láthatatlan magasságaival szemben ugyan ki lenne képes bármit tenni? Mégis, úgy érzem, recseg-ropog minden, mert nem fenntartható. Az ősközösség volt eddig a legsikeresebb társadalmi forma... ha csak az idővonalat nézzük is. Az életben maradás egyik feltétele volt az összefogás, az osztozás, és ha a törzsfőnök nem látta el a feladatát, ha megelégelték a túlkapásait, az ököljog alapján eltávolítható volt, ott látszott, hogy ki az ellenség, és előbb-utóbb valóban a többség akarata érvényesült :)

[unlikelygothdeputyzonk]

Ha megmenthetjük magunkat a szenvedéstől, miért nem tesszük? A rózsát is leszedjük még ha ezernyi tüske is kívánja vérünket. Talán éltető lehet egy-egy elhibázott szó, mely melengeti a lelket? Miért bántjuk magunkat, ha az fájdalmat okoz? Szeretetre vágyunk, s elhiszünk mindent, tövisek közé rohanunk, mégha vérrel borítva térünk is vissza. Hisz mi ilyenek vagyunk, szenvedünk, hogy később rózsákkal borított ablakunkban álljunk, tartsuk a látszatot, s könnyekkel áztatva, de egy percig többet érhessünk. S kinek jó ez? Kinek jó a hamis mosoly, s igaztalan szó? Talán sosem értjük meg.

[nehezlaberzesnem]

16. Minden szét esik körülöttem.

Nagyon régen írtam már le az én kis életemet. Őszintén tudom hogy ezt senki nem olvassa,erre csak nekem van szükségem minden egyes kis pittyenés a telefonomon amikor a szavakat írom, ez nekem a megnyugvás. Megígértem magamnak hogy ha legközelebb ide írok akkor már minden rendben lesz és a fejezetet azzal zárom le,hogy megtaláltam a nekem valót, aki tisztel és akivel már minden rendben van.

Nem,ez most nem az a rész hogy összetörtek. Egy nagyon remek emberről szeretnék írni, aki csak úgy falta az életet és amikor nevet akkor az arca nem az a hamis mosoly… tudjátok. Neeem ő nem az a fajta, ha nevet akkor a szeme is ragyog. Amikor először találkoztunk már bele szerettem, tudtam… tudtam hogy ő kell nekem. Tele volt élettel már az első beszélgetés óta, megnevettetett és ha kellett komolyan beszélt velem. Mindig tudta mikor mire van szükségem. Egy gyönyörű zöld szemű fiatalemberről írok, nagyon szép mosoly, magas jó kiállású,barna hajú. A természete semmihez nem fogható, makacs,öntörvényű, falnak a fejjel. Mellette tökéletes humor, kedves,törődő és igazából sorolhatnám hisz mindenét imádom. Már az első telefonhívásunk után odáig voltam érte… de tartottam magam,túl sok csalódás. Gondoltam “naaaa már megint egy barom” Nem, ő nem egy barom, ő a fény az életemben, és hiányzik aki volt. Talán ezért írom le.

Nem rég kiderült hogy beteg, megműtik. Amikor felhívott és tudatta velem én csak jót és pozitívat gondoltam “Jó megműtik utána minden megy tovább” Akkor is tudtam hogy nehéz lesz hisz megfogja ez viselni őt. Annyira büszke voltam rá, olyan jól kezelte mindent olyan ügyesen fogott fel. Már fellélegzett mindenki, “ Túl vagyunk rajta!” Nem voltunk túl. Mindennek a kezdete volt. Most,hogy közöltek vele mindent és ő pedig velünk. Az érzem minden romokban hever, nálam,családjánál, az én családomnál, de legfőképpen nála. Tartotta magát egészen idáig. Mi csak hétvégén tudunk találkozni, ami persze mindig is megviselt minket,de kibírtuk. A helyzet az hogy most talán jobban megvisel mind a kettő, az ahogy látom az én “Fényem” nem tud erősödni csak padlón van és hagyja hogy a sötétség feleméssze, vagy pedig az hogy hétköznap nem tudok vele lenni és nem tudom megakadályozni a sötétséget, én akarok lenni az ő Fénye hisz ő az enyém. Mindent amit adott eddig mindent azt amit érzek mindent vissza adnék neki csak hogy visszakapjam azt akibe beleszerettem.

Kibaszottul nehéz,azt látni hogy ennyire remek ember ennyire lent van. Nem neki kellene lent lennie. Nem ezt kellene át élnünk ennyi idősen. Haragszom a Világra! Haragszom a Sorsra, és minden másra hogy ennyi idősen ezeket kell végig vinnünk. Igazságtalannak tartom hogy nekünk ezt írta, ezt a szörnyűséget. Azt mondtam minden pillanatot meg akarok vele élni, de nem így. Minden egyes nap sírok, látom ahogy omlik össze pedig neki nem kellene. Ő annyira tökéletes! Annyira jó ebben a szörnyű világban. Ennek nem itt lenne a helye! Próbálom pozitívan felfogni mint ahogy mindenki, de már nagyon ingatag vagyok. Nekem kell erősnek lennem! De már annyi mindenki mond,annyi mindent. Nem akarom elveszíteni! Nem adom!

[nagyvarosi-angyal-33]

Ébresztő,Mély,Nem akarom,Őt akarom,Vagy mégsem,Haza menni vagy mégsem haza. Megint munka,Kicsi kocsi, Utálom,Nikotin,Társaság,Álarc, Megjátszás, Csengő, Hamis mosoly, Nevetés, Szenvedély, Depresszió, Hazugság, Éhség, Szénhidrát, Fizikai fájdalom, Fáradtság, Nikotin, Ebéd, Nem értem, Magányra vágyom, Undor, Még több undor, Haza akarok menni, Munka, Munka, Munka, Hagyjatok már békén, Elegem van, Számok, Számok, Számok, Lassan haza, Kicsi kocsi, Utálom, Angol, Remény, Kurva nagy csalódás, Magány, Zuhany, Megjátszás, Színlelés, Egy kis halál.

REPEAT

[alkohololol]

Attól még hogy ez történt köztünk, hidd el hiányzol, és nem kellene ekkora ürt hagynunk egymás között.

[halk-lelek]

Lehet, hogy a gyerekkori képeink nagyon gázak..

-de legalább a mosolyunk igazi volt.

halk-lelek

[brokenqueenx]

Nem véletlenül vannak kevesen

Akikért raknám a tűzbe kezem,

Ha nem voltál velem a mélyben

Nincs keresni valód mellettem a fényben /sem.

[dalszoveg-planet]

Hamis emberek, hamis mosolyok, hamis ölelések Hamis remény, hamis barátok, hamis szerelem

gnash - Feelings Fade

[amit-sose-mondtam-el]

Kicsit azért szomorú, hogy a körülöttem lévők nagyrészét könnyedén át tudom verni egy hamis mosollyal és egy "jól vagyok" szöveggel...

[alone-girll]

Remélem egy nap rá jössz mennyire megbántottál.

[imafraidmyself]

„ Mosoly legyen az ajkadon

Ha vérzik is a szíved

Ne lásson át a fátyolon

A kíváncsi néptömeg.

Ne tudja meg soha senki,

Ne tudják az emberek,

Hogy a szívnek meghasadni

Mosolyogva is lehet. ”

Egy idézet