#éget

[ankela]

minden egyes darab amiben szerepel ifj vidnyánszky attila is like what Else can this little bitch do. és nem hagyják megválaszolatlanul

[toretlenporcelan]

Jómagam, a gondolataimban: Enni kéne egy csípős Soba tésztát

Múltbéli énem egyike: Könyörgöm ne, szanaszéjjel fog égni a szád!!

Jómagam: Áh nem, most tuti nem lesz bajom tőle

5 perccel később, azaz jelenleg: *screaming noises*

[jellemtelen-jellem]

Szeretlek.

Minden porcikámmal küzdök ellene,

Mégis egyre erősebb és végeláthatatlanabb

ez az egész.

Olyan, mint egy véget nem érő rémálom.

Csak futsz, de a folyosó végén lévő ajtó

Egyre távolabb és távolabb kerül,

Közben a legnagyobb félelmed üldöz.

A legnagyobb félelmem az,

hogy a köztünk lévő levegő szinte már éget,

nem csak szikrázik.

A legnagyobb félelmem az,

hogy jobban óvlak Téged, mint bárkit.

A menekvést jelentő ajtó, egyre távolodik,

Már szinte eltűnni látszik.

Azt mondják jókor kell jó helyen lenni,

Nos, az én jegyem lehető legrosszabb helyre szólt, talán még igaz sem volt.

Te pedig nem is vettél helyjegyet.

Hogy mondjam el, hogy hiányzol?

Hogy mondjam el, hogy akarlak?

Ha már szó nem jön csókra szomjas számra, mit tegyek?

Adj helyette mást, valami édeset.

Valamit, ami csakis a miénk,

Amitől Te és én Mi leszünk.

Valami erőset, heveset,

de ugyanakkor lágy, nyugodtságot árasztót.

Adj egy darabot magadból,

Add ide az egész lényedet!

Eltűnt az ajtó, most mit tegyek?

Még nem tudom bevallani, hogy

Téged mindennél jobban szeretlek!

-jellemtelen-jellem-

[viking84chef]

Vizualizáltam! 🤣🤣🤣

"Tegnap volt az ezüstlakodalmunk. Gondoltam meglepem az asszonyt valami szexi játékkal. Az erre szakosodott boltban nagyon segítőkész hölgyike kalauzolt, gyanúsan jól ismerve minden terméket.

A választásom egy fullextrás vibrátorra és egy csiklóstimuláló zselére esett, amitől a hölgy szerint az asszony automatikusan és sorozatban a mennybe megy majd. Hát ennyi pénzért minimum, hogy sikítozzon...

Eljött a várva-várt este, a gyereket hamar felküldtük az emeleti szobába aludni, mi pedig lent, a konyha melletti vendégszobában vetettük bele magunkat a gyönyörbe. A feleségem igen lelkes volt, mikor kicsomagolta az elemes pasit. Tudott az mindent, amit egy hagyományos broki nem. Tüskés volt és redős, a feje csapkodott és tekergett, mint egy kukacnak: miközben lilán villogott és belül kis golyók szaladgáltak körbe-körbe. Mindezt állítható sebességgel, és egy vízálló hangszórón át halkan nyögdécselt is. Be kell vallanom, az én hagyományos családfám ennek a negyedét sem tudta, megmaradtam a lihegős-lökdösősnél.

A virgoncító zselé olyan picike kapszulában volt, hogy elsőre azt hittem, be kell venni. Szerencsére az asszonyon volt szemüveg, és olvasni is tud. Miután texiltelenítettem a drágát, neki is fogtunk a tutinak. Elvégre egyszer van ezüstlakodalmunk!!

A zseléből egy nyomásnyi kell az ujjra, aztán besimulni a megfelelő helyre, és klikkelni az egérrel... Jöhet a repülés.

Nem is volt gond úgy öt másodpercig. Kérdezem az én életemet, hogy milyen érzés? Azt mondja hideg meg bizsereg. Aztán hogy meleg, egyre melegebb, sőt forró, éget, éget!! -kezdte sikítani, nekem meg eszembe jutott, hogy kora este még összevágtam az alapanyagot a híres, Plutonium becenevű csiliszószomhoz.

Az asszony már bőszen tépte a lepedőt, de nem egészen úgy, ahogyan én akartam. Eszembe jutott egy régi netes sztori, amikor szőrtelenítő krém került egy faszi tökeire... Kifutottam a konyhába, és előkaptam egy adag áfonyás jégkrémet. Kanalat elfelejtettem vinni, kézzel nem nyúlhattam bele, hát fogtam a vibrit, és azzal kentem az asszony lába közé egy jókora adagot. Ő felsikoltott a váratlan hidegtől, és kiverte a kezemből a brokit, ami épp szemen talált. Valahogy közben be is kapcsolt, és most gépkukacként tekeregve, nyögdécselve iszkolt az ágy sarkába. Utánavetettem magam, hogy elkapjam, mikor az asszony fájdalmában felhúzott térde úgy tökön talált, hogy egyik kezemben a bólogató Jancsikával, másikkal a farkamra borítottam a maradék jégkrémet, és fejhangon anyázva hanyatlottam mellé. Ekkor nyitott be a húsz éves lányunk.

Az anyja befeszülve vergődik, az apja mellette lila jégkrém monoklival hörög, és erőből keféli az áfonyás desszertet, lilán villogó, nyöszörgő, körbe-körbe integető műfasszal a kézben, miközben a brokiról, és az anyja p**ájából csöpög az olvadt fagyi.

Azt hiszem, ha eddig nem is, de most sikerült helyrehozhatatlan törést okozni a lelkében. Vagy öt másodpercig meredten bámult, majd csak annyit mondott: Bazdmeg, ti aztán nagyon betegek vagytok... , és másnap a barátjához költözött.

Az asszony egy hete nem szól hozzám, és lett egy könyvtárszobám...

Megérte!"

[nicedprssn]

Igazán jó soha semmiben

-S ha voltam is tán már nem hiszem - Nem voltam én. Lennék, de minek, ha nincs hitem

semmire viszem Asziszem. Régen, nem most, egyszer Jobb voltam, mint a jó Nem jó, mester.

De tedd el, ne vezessen se eszme, se teher ne telepedjen feleslegesen, te rettenthetetlen.

Mire vitted? Kivé váltál, Mikor minden mi tökély, Abból kihátráltál. Kivel? Mikor? Miért? Kivé? Egyedül most oktalanul váltam senkivé Miattad, mert úgy mentél, vissza se néztél rám. Lennék, ha lehetnék kellék. Használj, dobj el. Csak könyörgöm: Jöjj vissza egyszer! Visszajöttél, jöjj még ezerszer S ha jöttél ezerszer, kérlek: Már többé ne, Kérlek soha ne eressz el! Nem jössz, ugye késő? Így telt el az életünk, Te és én nem leszünk már végsők Külön létezünk Ahová indultunk, soha meg nem érkezünk Eltévedtél édes? Nem érzem már léted Így szánalmas életem véges A kés Éles A tűz Éget Az élet Nélküled Nekem Halál Mi Ma Vár(hat) Akár…

[bluestrawberrycoffe2]

ember

mitől érezzem magam élve,

megcsípem magam

hideg vízben fürösztöm

haldokló lelkem.

aztán újra lángra kap,

belül éget, de úgy perzsel.

hamu és por marad,

sepregetve ki a fájdalmat.

[csoori]

Új nyár, július, éget a kő, éget a hegy, lepkékkel iszom a folyóból, sás vagyok s madárban gyerek, egy harapás a zöld szilvába, talált fácántoll, favödör, leránt a kút és földob újra, ég és víz bennem tündököl – –

— Csoóri Sándor, „Önarcképek, hajdan-időmből”, részlet, A látogató emlékei, 1977

[poembyme]

Nem tudom miért (s)írok még

Ahogy elkezdem, nem tudom,

Ez a vers, minden gondolatom.

Miért beszélek lyukat az acélba?

Miért nem hallgatok? Leszek néma,

Leszek a világ szenvedő kínja,

Leszek az otthon, vagy romos vár,

Lehetek az aki egyszer haza vár,

Nem enged, a szorítása éget,

Idegen.

Gyere és most vess ennek véget,

Vagy lassú halál lesz a jutalom,

Egyre csak elvész a hatalom.

Miért beszélek, mikor minden szép?

Magamba vágom folyvást a szikét!!

De megértem.

Lassan elégtem.

Várlak, az ajtóm nyitva tartom neked,

Szivárvány jön a vihar mellett,

Nem?

Akarom újra ezt, de félek az újtól,

Nem akarok elszakadni a múlttól,

Bizonytalan jövőm sírha vissza,

A darabkát, mit elvittél magaddal...

[stickalittle]

Spórolási tanácsom: Nem szabad annyit mozogni, akkor kevesebb kalóriát éget el a szervezet, vagyis kevesebb kalóriát kell bevinni, ergo kevesebbet kell enni, így ha csak fekszik az ember, az élelmiszeren is lehet spórolni!!!

További életvezetési tanácsokért kövessetek be bátran!

[egy-lany-blogja]

Kun Magdolna: Egymásra vigyázva

Már nem a vágy a fontos, nem a szenvedély,

ha nem az, hogy társként mellettem legyél,

és tartsd bennem a lelket, ha néha-néha nap,

arcomon pár könnycsepp futva átszalad.

Fáradt szívünk ma már csak nyugalmat keres,

nem lobbant lángcsóvát nem gyújt tüzeket,

s nem vágyik egyébre csak annyira talán,

hogy kerüljön el minket a fájdalmas magány.

Amíg itt vagy nekem, s én itt vagyok tenéked,

addig ártó tűz ereje pernyévé nem éget,

mert minden egyes napban lesz olyan boldog óra,

amiben ajkad az életet ajkamra csókolja.

Bárcsak ennyire könnyű lenne két embernek együtt lenni....

[helsinkiaznyugate]

“Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,

Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,

Mert nincs rendében eljárásotok,

Ti a dolog végébe kaptatok,

És így tevétek már régóta mindig;

Látják, kik a multat végigtekintik.

Ki képzel olyan templomépitőt,

Ki a tornyot csinálja meg előbb?

És azt a levegőbe tolja, hogy

Ott fönn maradjon, míg majd valahogy

Alája rakja szépen a falat,

S legeslegvégül jőne az alap.

Ti vagytok ilyen mesteremberek,

Ezért ad a hon nektek kenyeret,

Ezért fizet szivének vérivel!

Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.

Időt, erőt eltékozoltok, és ha

Sükert mutattok is föl néha-néha,

Csak olyan az, mint hogyha engemet

A szomjuság bánt, s adnak víz helyett

Ételt, s talán még épen olyan ételt,

Mitől szomjúságom csak jobban éget.

Ha ez siker, ha ez jótétemény:

Elmémet a bölcsőben hagytam én.

Hiába minden szép és jó beszéd,

Ha meg nem fogjátok az elejét,

Ha a kezdetnél el nem kezditek...

Sajtószabadságot szerezzetek.

Sajtószabadságot, csak ezt ide!

Ez oly nagy, oly mindenható ige

A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,

Amellyel egy mindenséget teremte.

Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek

Eláradó bőségben termenek,

S bár az utósó szolga és a pór

Zsebébül aranyat marokkal szór:

Azon nemzetnek még sincs semmije,

Azon nemzetnek koldus a neve.

S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,

Nyomorg, tengődik mindenfélekép:

Azon nemzet gazdag végtelenűl,

Mert a jövendőt bírja örökűl.

Haladni vágyunk; de haladhatunk?

Én istenem, milyen golyhók vagyunk!

Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,

Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.

Szemünk bekötve, fogva szellemünk,

Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,

A szellem rab, s a ronda légbe fúl,

Mely dögvészes már önnön átkitúl.

A szellem rab; mint a hitvány kutyát,

A ház végére láncba szoriták,

S láncát harapva tördeli fogát,

Amellyel védni tudná a hazát...

A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,

S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!

Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak

Megvetésére a kerek világnak!”

Petőfi Sándor: AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ

[korhazavaroskozepen]

Mostanában sokkal többen kakkantanak a folyosón lévő wc-ben.

Valaki füstölőt éget az irodában.

Úgy keveredik a kettő, mintha egy aluljáróban tartott hippi táborban lennék.

[egyedul]

Érezni akarom a fájdalmat a bőrömön. Ahogyan sebet ejtek rajta és éget. Azt akarom, hogy kívül fájjon, ne pedig belül.

[nicedprssn]

Rideg messzeségben, csendes sötétségben keresnélek téged… Tüzed már nem éget

Édes érintésed hiánya gyötör. Nélküled ért véget. Fájó feledésed…

Vissza-visszatalálsz, nem mentél el végleg. Ugye fáj? Kiabálj! Ott leszek majd érted, te csodálatos méreg, jöjj utoljára, kérlek! Egyszer, de már végleg, hogy halálomba mérgezz

[restinpeacemyangel]

A szerelem, amit érzek teljesen áthatol bőrömön, húsomba mar és éget legbelül.

Kate Moore