#Alister E. McGrath

[suziegallagher]

Preparing the soil

Removal of Weeds Before Digging Introduction and Definition of Spiritual Accompaniment Nutt set out to define Spiritual Direction (Spiritual Accompaniment) and did not accomplish this.[1] However Barry and Connolly have a helpful definition, We define Christian spiritual direction, then, as help given by one believer to another that enables the latter to pay attention to God’s personal…

[wisdomfish]

Christianity is. . . rarely understood by those outside its bounds. In fact, this is probably one of the greatest tasks confronting the apologist—to rescue Christianity from misunderstandings.

Alister E. McGrath

[mybeautifulchristianjourney]

by Steven Lawson | The centerpiece of Luther’s ministry was his forthright preaching in the pulpit. He believed the preaching of the Word must hold the place of preeminence in the church. “The pulpit,” Luther asserted, “is the throne for the Word of God.” He added, “The highest worship of God is the preaching of the Word; because thereby are praised and celebrated the name and the benefits of Christ.” The renowned Oxford scholar Alister E. McGrath comments, “For Luther, the Bible was central to the life and thought of the church, as it was to the personal devotion of the individual…

[evangelho-inegociavel]

Meu primeiro amor foi a ciência. Eu nunca parei de amá-la.

A ciência é excelente em desmontar coisas para descobrir como elas funcionam, ajudando-nos a compreender os mecanismos subjacentes aos processos que vemos ao nosso redor no mundo.

[christophe76460]

LE MINISTÈRE CENTRÉ SUR LA PAROLE DE MARTIN LUTHER

La pièce maîtresse du ministère de Luther était sa prédication franche en chaire. Il croyait que la prédication de la Parole devait occuper une place prééminence dans l’Église. « La chaire », affirmait Luther, « est le trône de la Parole de Dieu ». Il a ajouté : « La plus haute adoration de Dieu est la prédication de la Parole ; car ainsi sont loués et célébrés le nom et les bienfaits du Christ. Le célèbre spécialiste d'Oxford, Alister E. McGrath, commente : « Pour Luther, la Bible était au cœur de la vie et de la pensée de l'Église, tout comme elle l'était pour la dévotion personnelle de chaque chrétien. » Luther a clairement indiqué que son engagement fondamental était la prédication de l’Écriture, car une telle prédication est le principal moyen de grâce que Dieu a donné à son peuple.

Un tel ministère centré sur la Parole représentait un changement radical de paradigme au XVIe siècle. À cette époque, la prédication de la Bible était complètement perdue dans l’Église catholique romaine. Les sermons avaient été réduits à de courtes homélies en latin, langue étrangère pour la population sans instruction. Pire encore, ils ont épousé un dogme romain lié à la tradition. Ces messages trompeurs ont été délivrés par des hommes non régénérés qui ne croyaient même pas à la Parole. Plutôt que la prédication, la messe occupait la place centrale dans l’église romaine. Cela a laissé la chaire reléguée sur le côté dans le bâtiment typique de l'église catholique romaine, avec l'autel au centre. Ainsi, la messe a été élevée comme moyen principal de grâce, tandis que la prédication de la Parole a été éclipsée.

Selon Luther lui-même, la sainte Parole de Dieu était négligée. Il a déploré :

La Parole de Dieu a été réduite au silence et il ne reste plus que la lecture et le chant dans les églises. C'est le pire abus.… Une foule de fables et de mensonges non chrétiens, dans des légendes, des hymnes et des sermons, ont été introduits et c'est horrible à voir.… la foi a disparu et tout le monde a été pressé d'entrer dans le sacerdoce, les couvents et les monastères, et de construire églises et les doter.… Une congrégation chrétienne ne devrait jamais se rassembler sans la prédication de la Parole de Dieu et la prière, aussi brève soit-elle, comme le dit le Psaume 102 : « Quand les rois et le peuple s'assembleront pour servir le Seigneur, ils proclameront le nom et la louange de Dieu. Et Paul dans 1 Corinthiens 14 : 26-31 dit que lorsqu’ils se réunissent, il devrait y avoir des prophéties, des enseignements et des remontrances. Par conséquent, lorsque la Parole de Dieu n’est pas prêchée, il vaut mieux ne pas chanter, ni lire, ni même se rassembler.

C’était l’état désastreux de l’Église à l’époque de Luther. Il y avait une famine dans le pays pour entendre la Parole du Seigneur (Amos 8 : 11). Pourtant, durant cette heure sombre de l’histoire de l’Église, Dieu a suscité cette figure extraordinaire, un puissant prophète de Dieu, pour déclarer à nouveau les Écritures. Luther rétablit la primauté de l'Écriture dans l'Église, réforme décisive de la chaire. Bien que Luther n’ait pas inventé la prédication, il a élevé l’exposé biblique à son plus haut niveau depuis l’Église primitive.

- Steven Lawson

[interdisciplinarytranshumanism]

The Image of God by Shelby

The image of God is something doctrine in both Christianity and Judaism and help describes fundamental nature of humans, but what is the image of God really? Explaining the image of God in broad terms is that humans are made with the image of God in mind, they possess the good nature that he has. But how does the definition and followings of God’s image differ between religions? 

The Image of God- Christian Theology 

When Christians refer to the image of God, they are referring to four main understandings that developed through Christian theology.  

The sovereignty of God: This can be understood as a reminder that God has authority over everyone. This understanding creates accountability to God as his creation.  

Human Correspondence to God: This approach can be understood as the correlation of human reason and the rationality of God. The famous theologist Augustine helped set this approach with his writing on the trinity which he believes the image of the creator is found in the rational soul of humanity (Augustine).  

Image and relationality: This approach is known to be the most important in Christianity as we are meant to coexist and have a relationship with our creator. This image is about the capacity to relate to God and how when you are made in the image of God you can enter a relationship with him at any time.  

Image and storytelling: The final approach refers to the human characteristic of storytelling and how as humans we do this to tell memories and create personal identity. J. R. R. Tolkien (1892-1973) discusses that since we are created with the image of God, we hold that image when story telling. Tolkien also argues that we are co-creators with God in our real and imagined worlds.  

These four approaches are what make up the Image of God in terms of Christianity, but where does it differ in regard to Judaism, and how do they see Gods image? 

Similarly, to Christianity, in Judaism they believe that Gods image is not humanist characteristics but rather it being a figurative language used. Jewish scholars such as Philo would argue that God has no human characteristics rather, he has physical ones that are passed to his creations. Genesis in the Hebrew bible creates a functional view of the image of God which allows for people to be reflected in the image of their ruler, which in this case would be God. 

 "Let us make human beings in our image, after our likeness; and let them hold sway over the fish of the sea and the birds of the sky, over the beasts, over all the earth, over all that creeps upon the earth." So, God created the human beings in [the divine] image, creating [them] in the image of God, creating them male and female. God then blessed them, and God said to them, "Be fruitful and multiply; fill the earth and tame it; hold sway over the fish of the sea and the birds of the sky, and over every animal that creeps on the earth." (Genesis 1:26-28), is used to contest the idea of God creating people in his image. 

The ten commandments are often used in Judaism to help preserve Gods image and create unity to his people. Below I have included a picture of the ten commandments that practicing Jews follow.

Although these religions aren’t the only two that believe in the concept of God, they are the two who have built a strong reliance on the concept, and it has been debated about for many years about what is the “right” definition.

Resources:

Angelici, R. (2011). On the Trinity: English Translation and Commentary (1st ed.). The Lutterworth Press. https://doi.org/10.2307/j.ctt1cgf683 

Efros, I. (1950). Saadia’s “Book of Beliefs and Opinions” in English [Review of The Book of Beliefs and Opinions, by S. Gaon & S. Rosenblatt]. The Jewish Quarterly Review, 40(4), 413–415. https://doi.org/10.2307/1453124 

Science & Religion 3rd edition by Alister E. McGrath. Wiley Blackwell. ISBN-13: 978-1119599876 

[booksformks]

Book Review: If I Had Lunch with C.S. Lewis

Book Review: If I Had Lunch with C.S. Lewis

If I Had Lunch with C. S. Lewis: Exploring the Ideas of C. S. Lewis on the Meaning of Lifeby Alister E. McGrath 4 out of 5 stars The author postulates what subjects might arise if you had lunch with Lewis. Taking quotes from Lewis’ written works, we can guess what direction the conversation would take and generalize things that Lewis would probably say. However, this is not a book of imagined…

[wepicy]

Belief Quote By Alister E. McGrath “The English experience suggested that nobody really doubted the existence of God until theologians tried to prove it.” - Alister E. McGrath

[queerprayers]

hi!! first of all i just wanted to say i really appreciate your blog (and your instagram too!). your thoughts have provided me great comfort. anytime i see another queer, leftist, christian my heart fills with joy!! i think: ‘oh! there are other people like me!! there are so many wonderful people out here who love God and are accepting and supportive and loving!’ so thank you- for making me feel less alone and for giving me hope. thank you for existing and just being you- it means more than you know (especially as a young (only 15) queer christian). was scrolling through your blog this morning (on holy saturday) and i started crying. i’m not sure why. because i was overwhelmed with love for god? because i am confused about religion and things? idk but it was a weirdly intense feeling- like a cry i needed. anyways, i hope you are having a wonderful day and that your easter is full of love and hope and all the wonderful things!

i did have a few questions for you (i guess they’re questions?? or just asking for your opinion). no pressure to respond btw

1) (i’m a lesbian) and i’m afraid i’ll never find another queer girl who loves God/is christian/is religious who will also love me. i want to have a relationship with someone who not only understands the struggle of being a queer christian, but someone who can help me learn and grow in my faith. i’m just afraid that i’m asking too much and i’ll never find that.

2) i often feel ashamed(?) of being a christian. even though i am one, whenever i hear “christian” i don’t think of very nice and accepting people. i feel like people like you are in the minority(?). and so i almost never talk about my religion or anything because i am afraid people will assume I am homophobic/transphobic/racist/misogynistic/slut shaming. i feel bad for feeling this way though.

3) (last one 😅 ) what is the difference between religion and spirituality? and how can i, as a christian, explore spirituality?

I’m finally answering this so thank you for your patience! I relate so much to that joy of finding someone else like us— it’s exactly what I felt when I discovered queer Christian communities online! I’m so happy that I can give you that comfort and recognition— it’s all I want. I’m sorry I made you cry but I hope it was what you needed and I’m so happy you’re processing and stuff! Being overwhelmed and confused are two emotions I am intensely familiar with. 

I had a lovely Easter, thank you! I hope yours was wonderful as well <3 Thanks for numbering your questions :) This is perfect, and here are some answers/thoughts:

1) I relate! And I’m sure so many others do too! When religion is important in your life, it can be hard to find someone who’s on the same page. And when you’re queer, that adds a whole ‘nother layer, doesn’t it? My last relationship (and my only serious one) is a testament to the fact that there is hope! She was an absolutely lovely lesbian Christian and we talked about faith a lot. She really changed how I thought about faith and even though we’re not together anymore (for tragic backstory/mental health reasons), I still hold close the spiritual growth I went through with her! There are people out there to connect with, even if being queer can be a really lonely experience. I met her through Lex, which is a really cool app. :) Also, we’re both so young! There’s so much beautiful time for us to grow and meet new people, and I have hope for both of us. <3 You know what you want, and you deserve that. Wishing you luck!

2)THIS THIS THIS! Listen, every time I’m in a queer or progressive space, this goes through my mind. And there have been people who’ve assumed I’m all manner of horrible things when they learn I’m Christian! I talked about a similar situation in this ask. Religion is a super hard topic for a lot of minorities, and I always have to remember to respect that anger/trauma, as well as standing up for myself and my beliefs. There are reasons that those stereotypes exist, and also harmful consequences from those stereotypes. A few things: There are a lot more of us than we think. Since I’ve been open about stuff on social media, so many religious people have admitted to me they’re queer, and so many queer people have admitted they’re religious! There are so many people who just don’t talk about one or both of these facets of their identities because of the reception they might get in both religious and queer spaces. You don’t have to feel bad for this. You don’t have to feel bad for not opening up about every part of yourself (especially to strangers/acquaintances). No one has a right to your identities/beliefs! These are things for you to talk about when/if you're comfortable with. That said, the best way to combat these stereotypes about Christianity is to be a Christian and a loving/accepting person. People have told me that I've changed their idea of what being a Christian is, or that they'd never met a "nice" Christian before. Obviously that's a lot of pressure, and not everyone is called to be that representation. But the more openly queer Christians there are in the world, the more we can fight those stereotypes! Go at your own speed, and it might not be till later in your life/journey (or never!) that you become more open, and that's okay. I pray that you encounter accepting people in your life that are open to learning new things about groups of people!

3) Generally, religion is organized/external, and spirituality is informal/internal. So religion tends to based on historical figures and religious texts, with formal rituals and houses of worship, while spirituality tends to be more experience-based and personal, without a set of defined beliefs. Many people describe themselves as "spiritual but not religious," meaning they connect to a faith/practice or have their own personal belief system, but don't go to church/belong to an organized religion. Christianity as an institution and set of beliefs is a religion, but many Christians have some kind of spiritual practice, and some off-sets/teachings within Christianity are spirituality-based (like mysticism). Not all Christians connect with spirituality, though— my dad, for instance, always jokes that he's "religious but not spiritual." There is room for both, though! And I think it's really healthy so have both external and internal sources for your faith.

Ideas for exploring spirituality as a Christian: meditate on scripture, connect with nature, read/research saints who participated in spirituality/mysticism (x), journal

Some resources: The Society for the Study of Christian Spirituality at Johns Hopkins University, "Christian Spirituality and Social Transformation" by Philip Sheldrake, "Christian Spirituality: Theology in Action" by Dr. Alex Tang, Presentations by David Monyak on Christian Spirituality: an Introduction by Alister E. McGrath (1999)

Okay, I think that's everything! Anyone who has anything to add can reply/reblog, and if I've missed anything, feel free to shoot me another ask!

<3 Johanna

[duncanpubliclibrary]

It’s both Einstein’s Birthday and Pi Day! 

Take a look at these books that shed some light on Einstein, Pi, and Pie!

Featured Reads and Resources: 

Rest in Pieces: the curious fates of famous corpses by Bess Lovejoy (interesting stories about famous corpses, including Einsten’s!)

A Theory of Everything (that matters): a brief guide to Einstein, relativity, and his surprising thoughts on God by Alister E. McGrath (title covers it all really)

Odd Boy Out by Don Brown (a picture book about Einstein)

Who was Albert Einstein? by Jess Brallier (part of the Who Was series)

Sir Cumference and the First Round Table: a math adventure by Cindy Neuschwander (this book is how I first learned about Pi during storytime! And there is a whole series, too!)

The Joy of Pi by David Blatner (a deep dive into the joys of Pi)

3 Ways Pi Can Explain Practically Everything from SciShow (a video from SciShow on the weird places you can find Pi)

Pieometry: modern tart art and pie design for the eye and the palate by Lauren Ko (a BEAUTIFUL book with a amazing pie designs that you can try yourself)

The Magic of Mini Pies by Abigail R. Gehring ( a delicious cook book that teaches you how to make personal size mini pies!)

[wisdomfish]

A set of rules?

Christianity is a strongly ethical faith. This does not, however, mean that Christianity is about a set of rules, in which Christians mechanically conform to a set of instructions [you can find that in the cults such as Mormonism, Jehovah’s Witnesses; other monotheistic religions such as Judaism or Islam, and the starkly in the practices of Eastern religions]. Rather, it is about a set of values which arises from being redeemed. [Alister E. McGrath]

Christians don’t achieve redemption or good standing with God by “being moral.” Rather, because they have been redeemed (forgiven and reconciled to God) by God’s grace through faith in Christ, they desire and strive to conform their [new, 2 Cor. 5:17] lives to divinely revealed moral values (Eph. 2:8-10; Titus 3:5-7).

~ Samples, Kenneth Richard. ‘Without a Doubt: Answering the 20 Toughest Faith Questions. p. 205

[mybeautifulchristianjourney]

Our desires cannot be, and were never meant to be, satisfied by earthly pleasures alone.

Alister E. McGrath

[evangelho-inegociavel]

*Texto de Alister McGrath

Meu primeiro amor foi a ciência. Eu nunca parei de amá-la.

A ciência é excelente em desmontar coisas para descobrir como elas funcionam, ajudando-nos a compreender os mecanismos subjacentes aos processos que vemos ao nosso redor no mundo.

[poetizandoemcristo]

O amor de Lucia por Aslam é expresso em seu compromisso com ele. Ela quer fazer o que ele quer; ela quer que sua própria história reflita quem ele é. Como resultado, Lewis fala que Lucia sente que "a força do leão" flui de dentro dela. Ela se tornou parte da história de Aslam. Mas - e esse é um "mas" muito importante - ela não perdeu sua própria identidade. Sua história permanece. No entanto, ela agora faz mais sentido porque Lucia ganhou um senso de valor e significado. Ao aceitar a história de Aslam como crucial para sua própria, ela ganhou um senso de identidade e propósito.

Lewis desenvolve um tema do Novo Testamento que tem uma longa história de investigação dentro da fé cristã. A carta de Paulo aos Gálatas afirma com particular clareza: "Já estou crucificado com Cristo; e vivo, não mais eu, mas Cristo vive em mim; e a vida que agora vivo na carne, vivo-a pela fé do Filho de Deus, o qual me amou, e se entregou a si mesmo por mim". (Gálatas 2:20). A fé implica deixar morrer o velho eu e nascer para uma nova vida. Nós não perdemos nossa individualidade, e sim ganhamos uma nova identidade enquanto ainda permanecemos indivíduos amados por Deus.

Alister McGrath. Conversando com C. S. Lewis

[prochazkovap-19]

1) Are communication technologies inherently political?

Technologies have been shaping our media since the dawn of time, but it wasn’t until Johannes Gutenberg invented the printing press around the year 1440 when it became clear that together, they can very much drive the human narrative. Gutenberg’s most famous use of the press was political in itself was the 42-lines Bible, in line with the oncoming trend of spreading The Word, an act itself fraught with both liberation and imprisonment (Eisenstein, 2005; Edwards, 1994). 

Half a century later, Europe was swimming in millions of volumes, proving that the human need for information and the market’s desire to commodify said need had worked together long before our Twitter feeds. The sudden presence of what was once a luxury item drove the demand for a more engaged citizen, privileged as he still was at the time. What came after, catapulted by Martin Luther’s 1517 Ninety-five Theses and culminating in the Reformation, was perhaps the first true media revolution on record. The Reformation then in turn lead to the kind of uncontrollable, speedy progress that can only result in a crash: which it did, in the form of the 30 Years’ War, one of the deadliest conflicts in human history (Edwards, 1995; McGrath, 2003).

Having presented these snippets of history, some of which feel like an echo of today’s times and some of which might sound like a warning, it could easily be concluded that humans are merely slaves to the object they find themselves inventing, a statement far too simplistic to withstand any analysis. In fact, there are likely only shades of grey when it comes to trying to determine the origin of change. However, the far more interesting point that arises from examining the present and past alike is not who’s in charge of the narrative, but rather what we continue to choose to do with the tools at our disposal, whether they are the printing press or social media.

The vast and complex realities of who we are, whether or not we are ready for it, being transferred into 1s and 0s, but the individual people of today have no more of a choice when it comes to the existence of the technologies that make it possible than they did when Gutenberg created his printing press. Our large-scale realities are inevitable and unavoidable. However, that does not mean that individuals are not given choices once they actually come into contact with said technologies. The printing press was, after all, used to challenge the hegemony much like our feeds are used nowadays, just in a slower, less immediately visible way.

If there ever were clear borders between the political and the personal, they have long since disappeared (Harutyunyan, Hörschelmann, Miles, 2009). Our platforms for expressing and building our innermost selves have merged with the platforms through which we experience and engage with our political realities, creating walls of content that both separate us and trap us in our inescapable togetherness. But being human has long been understood to be a political act in itself, and the technologies we create have an everlasting way of holding up a mirror to our humanity.

References:

EISENSTEIN, Elizabeth L. The printing revolution in early modern Europe. 2nd ed. New York: Cambridge University Press, 2005. ISBN 05-218-4543-2.

EDWARDS, Mark U. Printing, propaganda, and Martin Luther. 2nd ed. Berkeley: University of California Press, c1994. ISBN 05-200-8462-4.

MCGRATH, Alister E., Kathrin HORSCHELMANN a Malcolm MILES. The intellectual origins of the European Reformation. 2nd ed. Malden, MA: Blackwell Pub., 2004. ISBN 978-063-1229-407.

HARUTYUNYAN, Angela, Kathrin HORSCHELMANN a Malcolm MILES. Public Spheres After Socialism. 2nd ed. Chicago: University of Chicago Press, 2011. ISBN 9781841502120.

[hicapacity]

A szerző világhírű természettudós, az egyik legfontosabb 20. századi tudományos vállalkozás, a humán genom projekt korábbi vezetője, aki életének egy pontján - még a nagy tudományos felfedezései előtt - a hit felé fordult. Ennek a mélyreható átalakulásnak a lenyomata ez az elgondolkodtató, közérthető, nagyon őszinte és izgalmas könyv, amely egyaránt szól a kétkedőkhöz és a hívőkhöz, a világi gondolkozásúakhoz és a mélyen vallásosakhoz, és a tudomány iránt érdeklődők számára is van új mondanivalója. Az ember teljes génkészletét feltérképező projekt egykori vezetőjeként írhatott volna egy minden konfliktust kerülő, általános elismerésre joggal számot tartó könyvet minden idők egyik legfontosabb és legcsodálatraméltóbb tudományos eredményéről, de ez a könyv valami egészen más. Collins számára hívő keresztény tudósként a legfontosabb a tudományos és a spirituális világképek kibékítése. Nemcsak azt kívánja bebizonyítani olvasóinak, hogy azok, akik a vallás és a tudomány összeegyeztethetetlensége mellett érvelnek, jó- vagy rosszhiszeműen csúsztatnak, de azt is, hogy a tudomány jelenlegi ismeretei nemcsak hogy nem zárják ki Isten létezését, hanem egyenesen valószínűvé teszik. Amerikaiként a tudomány és a vallás legfőbb ütközőpontját az evolúció elfogadásában látja, és meglepő módon büszke keresztényként egyúttal büszke evolucionistának is vallja magát. Ez az olvasmányos könyv jó alkalmat kínál számunkra, hogy elgondolkozzunk az emberi létezés legnagyobb kérdésein

Talán a tudomány és a vallás között dúló „csata” nem is olyan kiélezett, mint gondolnánk? A lehetséges harmónia bizonyítékait sajnos sokszor túlharsogja a vita végletes ellenpontjain állók fülsiketítő kiabálása. Egyértelmű, hogy kézigránátokat mindkét oldalról hajigálnak a másikra. Richard Dawkins, a híres evolúcióbiológus például annak a nézetnek a vezető szóvivőjévé vált, miszerint az evolúcióba vetett hit megkívánja az ateizmust. Ő, mint afféle szentimentális butaságot, alapjaiban hiteltelenítette kollégái 40 százalékának spirituális hitét. Íme, elképesztő kijelentéseinek egyike: „A hit remek ürügy, kifogás arra, hogy ne kelljen gondolkodnunk, és ne kelljen értékelnünk a bizonyítékokat. A vallásos hit nem más, mint a bizonyítékok hiánya ellenére (vagy éppen emiatt) őrzött hiedelem… A vallásos hit, mint olyan hiedelem, amely nem bizonyítékokon alapul, minden vallás alapvető bűne.”

Néhányan megkülönböztetik az ateizmus „mérsékelt” és „szigorú” változatát. A mérsékelt ateizmus ebben a felosztásban azt jelenti, hogy az illető nem hisz Isten – vagy istenek – létezésében, míg a szigorú ateista szilárdan hisz abban, hogy efféle istenségek nem léteznek. A mindennapi szóhasználatban általában szigorú ateizmust feltételeznek arról, aki ateista világnézetet vall – ezért a továbbiakban én is így fogok tenni. Korábban már érveltem amellett, hogy az Isten keresése az emberiség földrajzi értelemben és a történelem évszázadaiban egyaránt széles körben elterjedt törekvése. Vallomások című lenyűgöző könyvében, amely az első nyugati önéletírásnak is tekinthető, Szent Ágoston már a legelső bekezdésben leírja ezt a vágyódást: „A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned.”1 Ha Isten univerzális keresése ilyen meggyőző erejű, akkor mire véljük azoknak a nyughatatlan szíveknek a létezését, akik tagadják az ő létezését? Milyen alapon tesznek efféle kijelentéseket ilyen magabiztossággal? És hol találhatók ennek az álláspontnak a történelmi gyökerei? Az ateizmus elhanyagolható szerepet játszott az emberi történelemben egészen a 18. századig, a felvilágosodás és a materializmus megjelenéséig. De nem pusztán a természeti törvények felfedezése tárta ki a kaput az ateista világlátás előtt. Végtére is Isaac Newton szilárdan hitt Istenben; több bibliamagyarázó művet írt és adott ki, mint matematikáról és fizikáról szólót. Az ateizmus elterjedésének sokkal erőteljesebb lökést adtak a kormányzatok és az egyház elnyomó hatalma elleni 18. századi forradalmak, mindenekelőtt a francia forradalom. Általános volt a vélemény, miszerint a francia királyi család és az egyház is durva, öncélú, képmutató, és mit sem törődik a közemberekkel. Mivel egyenlőségjelet tettek a szervezett egyház és maga az Isten közé, a forradalmárok úgy vélték, jobb, ha mindkettőt elhajítják. Az ateista világlátást később csak megerősítették Sigmund Freud írásai, aki amellett érvelt, hogy az Istenben való hit nem több vágyvezérelt gondolkodásnál. Majd az ateizmus – sokak szerint – még ennél is komolyabb támogatást kapott az elmúlt százötven évben Darwin evolúcióelméletétől. Míg korábban a „tervezettségből kiinduló érvelés” igen hatásos elem volt a teisták fegyvertárában, miután az evolúcióelmélet ezt megcáfolta, az ateisták kaptak az alkalmon, és az elméletet hathatós ellenérvként alkalmazták a spiritualitással szemben. Vegyük például Edward O. Wilsont, korunk egyik legkiemelkedőbb evolúcióbiológusát. Az emberi természet című könyvében például vidáman kijelenti, hogy az evolúcióelmélet legyőzte az összes, természetfeletti erőbe vetett hitet, majd erre a következtetésre jut: „A tudományos naturalizmus végső, döntő csapása az lesz, hogy képes teljes mértékben materialista jelenségként megmagyarázni a hagyományos vallások, fő vetélytársai eredetét. Ezt a teológia mint önálló intellektuális tudományterület vélhetően nem éli majd túl.”2 Erős szavak. Még erősebb szavak ömlenek Richard Dawkinsból. Könyvek során keresztül – időrendi sorrendben: Az önző gén, A vak órásmester, A valószínűtlenség hegyének meghódítása és Az ördög káplánja – Dawkins meggyőző erejű analógiák és retorikai fogások segítségével felvázolta a variációk és a természetes kiválogatódás következményeit. Darwini alapokra helyezkedve Dawkins kiterjeszti következtetéseit a vallásokra is, méghozzá igen erőteljes szavakat használva: „Divatos manapság a falra festeni a végítéletet arra hivatkozva, hogy az AIDS vírusa, a kergemarhakór és más ragályok halálos fenyegetést jelentenek az emberiségre. De úgy vélem, hogy valójában a vallás a világban jelen lévő egyik leggonoszabb dolog – a fekete himlőhöz hasonlítható, csak nehezebb kiirtani.”3 Alister McGrath Dawkins istene című, nemrégiben megjelent könyvében ezeket a vallási következtetéseket elemzi, és rámutat a bennük rejlő logikai hibákra. Dawkins érvelése három fő irányt követ. Először is azon a véleményen van, hogy teljes mértékben az evolúció a felelős a természetben tetten érhető összetettségért és az emberiség eredetéért. Így hát többé nincs szükség Istenre. Ez a gondolatmenet – helyesen – felmenti Istent a kötelezettség alól, hogy a bolygó valamennyi élőlényét külön-külön megteremtse. Ugyanakkor bizonyosan nem cáfolja azt az elképzelést, miszerint az Úr teremtő tervét éppen az evolúció útján valósította meg. Dawkins első érve tehát irreleváns egy olyan Isten számára, akit Szent Ágoston imádott, vagy akit én is imádok. Dawkins azonban mestere annak, hogyan kell szalmabábut építeni, majd nagy élvezettel lerombolni azt. A hit újra és újra elismételt félreértelmezése hallatán valójában elég nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy itt csupán Dawkins személyes vitriolos előítéleteiről van szó, és nem arról a racionális érvelésről, amelyet a szerző olyannyira istenít a tudományos világban. Az evolucionista ateizmus dawkinsi iskolájának második ellenérve egy másik szalmabábu: e szerint a vallás a racionalitás ellensége. Úgy tűnik, Dawkins magáévá tette a vallás azon definícióját, amelyet kétes hitelességű idézők Mark Twain diákjának tulajdonítanak: „A vallás nem más, mint olyasmiben hinni, amiről tudjuk, hogy nem is úgy van.”4 Dawkins vallásdefiníciója így szól: „Bizonyíték nélküli, sőt a bizonyítékok ellenére fenntartott vakhit.”5 Ez biztosan nem írja le a legtöbb komoly hívő hitét a történelmi múltban, de azokét sem, akiket én személyesen ismerek. Racionális érveléssel sosem fogjuk tudni minden kétséget kizáróan bebizonyítani Isten létezését. Az olyan komoly gondolkodók, mint Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás vagy C. S. Lewis azonban már régen kimutatták, hogy az Istenben való hit nagyon is észszerű. És ma sem észszerűtlenebb, mint régen volt. Az általa felvázolt hitkarikatúrát Dawkins könnyen támadhatja, csakhogy ez nem tükrözi a valóságot. Dawkins harmadik érve mindaz a szörnyűség, amit a vallás nevében elkövettek az évszázadok során. Tagadhatatlan, hogy mindez igaz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a könyörületesség nagyszerű megnyilvánulásait szintén a hit ösztönözte. A vallás nevében elkövetett gonoszságokért semmiképpen nem szabad magát a hitet támadnunk – ezek a gaztettek ugyanis kizárólag az emberi természet szüleményei, azoké a rozsdás tartályoké, amelyekbe az igazság tiszta vizét öntötték. Miközben Dawkins amellett érvel, hogy a gének szüntelen késztetése a túlélésre megmagyarázza az összes élőlény létezését, érdekes módon egyúttal azt is mondja, hogy mi, emberek végre eléggé fejletté váltunk ahhoz, hogy fellázadjunk genetikai kényszereink ellen. „Mi még arra is képesek vagyunk, hogy a szándékosan gyakorolt, tiszta, érdekmentes altruizmus megnyilvánulásairól elmélkedjünk – márpedig ez olyasvalami, aminek nincs helye a természetben, és soha nem létezett korábban a világtörténelemben.”6 Nos, ez bizony paradoxon: Dawkins látszólag hisz a morális törvényben. Vajon honnan eredhet a jó érzések ideája? Ezeknek bizonyosan kétséget kell ébreszteniük Dawkinsban az iránt az „érzéketlen közömbösség” iránt, amelyet érvelése szerint az istentelen evolúció ruházott a teljes természetre, beleértve őt magát is, illetve az emberiség egészét. Akkor hát miféle értéket tulajdonít az önzetlenségnek? Dawkins állításainak legfőbb és legkevésbé megbocsátható tévedése, hogy szerinte a tudomány megköveteli az ateizmust, holott erre semmiféle bizonyíték nincs. Ha Isten a természeten kívül létezik, akkor a tudomány sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudja a létezését. Ebben az értelemben magát az ateizmust kell a vakhit egy formájának tekintenünk. Hiszen az ateizmus olyan hiedelemrendszer, amelyet nem lehet megvédeni a tiszta logika módszereivel. Ennek a nézőpontnak a legszínesebb megnyilvánulását meglepő helyen találjuk: Stephen Jay Gouldnál, aki Dawkins mellett talán az elmúlt generáció legszélesebb körben olvasott ismeretterjesztő evolúcióbiológusa. Egyik, egyébként nem túl nagy feltűnést keltett recenziójában Gould a földbe döngöli Dawkins nézőpontját.

Akkor most valamennyi kollégám nevében – nem is tudom, hányadszorra – megpróbálom újra elmagyarázni: a tudomány egyszerűen képtelen arra, hogy szokásos módszereivel döntésre jusson Isten lehetséges természetfölöttisége ügyében. Nem tudjuk ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni, erről tudósként egyszerűen nem tudunk véleményt mondani. Ha valamelyikünk esetleg óvatlan kijelentéseket tett arról, hogy a darwinizmus cáfolja Isten létezését, akkor el fogok menni Mrs. McInerney-hez [Gould harmadikos tanítónője], és meg fogom kérni, hogy adjon egy körmöst az illetőnek… A tudomány csak a naturalisztikus magyarázatokkal tud mit kezdeni. Ezért nem alkalmas arra, hogy megerősítse vagy kizárja egyéb fajta létezők (például Isten) valóságosságát, illetve megválaszolja egyéb szférák (például a moralitás) kérdéseit. Felejtsük el egy pillanatra a filozófiát, most elég lesz nekünk az elmúlt száz év empirikus ismeretanyaga. Maga Darwin agnosztikus volt (legkedvesebb lánya halálakor vesztette el a hitét), de Asa Gray, a nagy amerikai botanikus, a természetes szelekció híve, aki könyvet is írt Darwiniana címmel, hithű keresztény. Menjünk előre ötven évet az időben: Charles D. Walcott, a Burgess-pala fosszíliáinak felfedezője elkötelezett darwinista volt, egyúttal ugyanilyen elhivatott keresztény is. Hitte: Isten rendezte el úgy a természetes kiválasztódást, hogy az ő terveinek és céljainak megfelelően felépítse az élővilág teljességét. Ugorjunk előre megint fél évszázadot, egészen nemzedékünk két legnagyszerűbb evolúcióbiológusáig, a humanista agnosztikus G. G. Simpsonig és a hívő ortodox keresztény Theodosius Dobzhanskyig. Vagy kollégáim fele elképesztően hülye, vagy a darwinista tudomány tökéletesen összeegyeztethető a tradicionális vallásos hittel – és ugyanennyire kompatibilis az ateizmussal.