#Illant

[versinator]

Illant hantjukon

Vérteken fölszinére dobolta helfferichnél Bukosza életszomjam játszadozni tündérszigetre Parázslik reklámbatáron vigaszát művésznél Göröngyén hamvadozó ső rémületre

Itthagyják távolságából odamegy bölcsességnél Beáták szerelmü komolyodva feszületre Kivettem robaj sétálva bölcsőnél Betartani trójai ágban notre

Brokátját maria arám rebegek Föltündöklő árvábban sírón atlantiszt Halljon esőért elmúlást semmiségek

Végvári elkopni témám káoszt Itthagyja szivárványra ragyogóbban szövegek Merjem pocsétában ekék szokratészt

[kiforditom-szetszedem]

Első tálkozásom a demokráciával és egyben első nagy csalódásom is 1990 tavaszán történt. Románia épp túl volt egy véres puccson, amit akkor forradalomnak hívtak, s a látszat miatt ki kellett írni egy szabad választást is. A választásra jogosultak 86%-a szavazott, de akkor számomra, egy kilenc éves gyerek számára nem is ez volt a lényeg.

Elmagyarázta édesanyám, hogy most fogják megválasztani az ország elnökét, szabadon. Akire többen szavaznak, az lesz az elnök.

Én meg voltam győződve, hogy édesapámnak reális esélyei vannak az államelnökségre, hisz a szomszédságban sokan ismerik s legalább a mi utcánkban BIZTOS, hogy rá szavaznának.

Felvilágosítottak, hogy az ország tele van ilyen utcákkal, s van amelyik hosszabb mint a miénk.

Amilyen gyorsan jött a remény, hogy apámból elnök lesz, úgy el is illant. Így történt, hogy a mi tágabb "utcánkban", Hargita megyében a parasztpárti Ion Rațiu kapta a szavazatok háromnegyedét, mert a templomban erre bátorították a népet, de mivel egyéb tágabb utcákban mást gondoltak az eltérő felekezetű templomokban, így Iliescu lett az elnök, s nem apám.

[angelincage]

Akarok valakivel beszélni rólad. Elmondani,hogy mennyire szeretlek. Annyira új nekem ez az érzés, hogy nem tudom hogyan dolgozzam fel, vagy egyáltalán mit kezdjek vele.. olyan mélyről és belülről jön. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire képes vagyok szeretni valakit. Az eddigi kapcsolataimban, mindig volt az elején egy hirtelen "odáig vagyok érte" érzés aztán amilyen gyorsan jött, úgy el is illant. Mindig azon kaptam magam, hogy egyre több minden idegesít és pár hónap után meg már csak néztem, hogy "aha, jóó, de nekem ez nem elég". Veled nincs ilyen. Sokszor, és sokat gondolkodtam rajta, amikor csak úgy néztelek, de egyszerűen nem szeretlek kevésbé egy cseppet sem, sőt.. mikor azt hiszem, hogy ennél jobban nem tudlak, mindig mondasz, vagy csinálsz valamit, amivel bebizonyítod, hogy tévedtem és de igen, lehet téged még annál is jobban szeretni. Kicsit megrémiszt a tudat, hogy te leszel a legnagyobb csalódásom vagy a legnagyobb bologságom.

[uveggyapot]

karóval jöttél

s hány hét a világ? Te bolond.

hiszen Csak az olvassa, nem igaz?

S szívében néha elidőz.

mondjuk még pár perc. tudom, hogy holnap lesz. ő engem soha, szerintem a napra sem emlékszik. de én őt akkor is. mindig, így vagy úgy. nekem ez fontos. annak a fiúnak tartozom ezzel, aki elejtette a cetliket. és akivel rossz irányba szálltunk a metróra. annak, akit a legjobban szerettem. habár neki sem tartozás ez. sokkal inkább vallomás. mint a versek. nem szólok, szólhatok hozzá többé, de nem baj. üzentem neki olyan módon, amit csakis ő ért. meg én. és ez elég. vagyis nekem elég. a többi - ahogy éppen ez sem -, úgysem számít. hiszen már el is illant. ha emlékszel még, a végével kezdtük. most pedig én következem. vigyázz, szóltam. csak a holnap az övé.

[egyszermindenvegeter]

Hogy mi is van bennem? Pontosan még magam sem tudom, holott mennyivel megkonnyitene az eletem. Kezdjük a legelején, amikor rám csapódott a szikra és nem azért lett ramkiabalva, hogy vigyazzak, hanem mert ahogy ugrottam egyet, kiborult a bor...itt talán 4 éves lehettem. Az ... ahogyan bantasz, ahogyan bántani akarsz, ahogyan bántani akarod anyat es a batyjad menti meg a feleseged toled. Az ahogyan 6 evesen megtudtam, hogy csabi nincs tobbet, nem tudtam felfogni csak hogy nem lathatom, azota sem mondta meg senki, hogyan rajzoljak le egy bundaskenyeret. Ahogyan tata elment, kis negyedikeskent annyira megerintett hogy meg a versenyt is lemondtam. Ezutan elkoltoztunk, persze előtte jo jot kovetett, habar viszonzatlan szerelmeim miatt rengeteget sirtam mar akkor is. Ahogyan mama mindig segitett, megvedett es mellettem allt mindenben, ezutan persze vele is osszevesztem, majd latnom kellett papat leepulni, 15-16 eves koromon at vegig, amig batyam karjaiban el nem tavozott a tulvilágra, akit kovetett mama is rá ket es fel honapra, amit az alkoholista fianak is koszonhet. Ezutan egy kis nyugalom, pontosabban.... pasik hatan pasik jottek, akik mind ugyan azt akartak. Nemelyiknek sikerult, nemelyiken pedig atlattam. Jottel te E. Amilyen csodalatos volt olyan hamar el is illant minden. Az a seb, amit okoztal...egesz eletemen at hordom magammal, akar akarom, akar nem akarom. De túlléptem, sikerult, azert ha meg veletlen meghallom a neved eszembe jutnak az emlekeink, a hajnalba nyulo beszelgeteseink, hogy olyan reszed mutattad, amit soha eletemben nem gondoltam volna hogy ezt megelem, ezert nem lehetek eleg halas neked. De ennyi vege. Utanad szinten sorra jottek a fiuk, ki emlekszik mar a nevukre, de ugy ahogyan rad senkire nem tudtam nezni. Egeszen addig, amig bele nem szerettem. Dobtam mindenkit erte, es megis túlságosan keson jott ra, hogy mit is erez....ha erzi... Mi lett volna, ha mar akkor belatja, ha mar akkor megtesszuk az elso lépéseket a kozos jovo fele? Talan nem szenvedtem volna annyit, talan nem probaltam volna megolni magam, talan nem kellett volna osszekaparnia anyaeknak a padlóról miattad, talan....fajdalom ... Ez van bennem, egy vegtelen ur a mellkasomban, ami pedig az ezelotti nyomora okozott bennem. Bar megvedett volna valaki...barcsak elobb talalt volna ram valaki, megtörve, szetesve. Majd jottel, megkesve de ott voltal, es osszetettel ujra...es ujra. De ami akkor volt, visszasirom, es inkabb legyek az a megtort gyava lelek mint akkor, csak erezzem hogy kellek, hogy csak en, es ezert aldozni is kepes vagy. Vagyom arra, hogy ez az örvény újra beszippantson, hogy ne gondoljak rosszra ha veled vagyok, hogy ugy olelj, hogy majd belehaljak, hogy olyan szepen nezel ram, hogy a legtobbet tegyunk kettonkert es ne szamitson semmi es senki, csak oldjuk meg amit eppen szeretnenk. Hianyzik ahogyan beszeltel velem, mara ezt felvaltotta az, hogy kb kiabalsz velem. Fáj hogy nem vagyunk mar, ugy ahogyan regen, pedig remeltem. Es ahogyan toroltem a kepeket...sirva ... Arra gondolva, hogy miattad tettem ki, es tenyleg, csak miattad, hogy lásd, először is azert hogy tetszem, masodszor pedig hogy lasd, kit is veszitettel. Nem akarok erre az időszakra gondolni, nem akarok rad/ratok gondolni...abbol az idobol nem. Es ha majd egyszer ezt megerted, jussak eszedbe, mennyire is erted elek, bar ne vedd hatalomnak es készpenznek. Amivel azt akarom mondani hogy felesleges a multamon ragodni, hiszen eleg ha en ragodom rajta. Mennyi mindent is elbasztam, es mennyi mindent szeretnek helyrehozni. Tobbek kozt kettonket. Ahogyan most is potyogo konnyekkel irom es rettenet nehez megallni azt is, hogy ne bantsam magam ujra. Nem tehetem. Mar a sajat erdekemben sem. En nagyon szeretnem ezt az egeszet veled, de nem tudom tenyleg hogy meddig birom lelkileg. Probalok erosnek latszani. Probalom eltakarni...hogy faj...de rettenet. Ugyhogy bizom a bizonytalansagban, es tenyleg hiszem, hogy kikotok ott ahol jo nekem, ahogyan rupi kaur irta le.

[ultra-foreveralone111-things]

Nem szokásom álmodni

Vagy hát biztos álmodok de sose emlékszem pontosan semmire. De most álmodtam és teljesen emlékszem mindenre jó nem úgy hogy tudom milyen párbeszéd folyt le bennem meg ilyenek ,hanem hogy ki volt velem hol voltunk mit éreztünk vagy hát éreztem. Van egy sejtesem hogy a te piros pulcsid miatt álmodtam ilyen szépet,igen te pontosan tudod melyik piros pulcsirol beszélek most. Abban aludtam a minap hiszen hideg van ide lent nagyon és ez melegen tart már csak attól is hogy tudom hogy a tiéd.

De azt álmodtam hogy együtt voltunk nevettünk jól éreztük magunkat és nem számított a hol csak hogy ketten voltunk, pontosan csak is ketten nem zavart minket senki és boldogok voltunk. Ez maradt meg bennem ennyire

Csak aztán jött az ébredés és minden el illant hirtelen belém vágott a valóság hogy nincs semmi csak csönd. És lesz is egy darabig,de talán nem is baj lehet hogy segít nekünk.

[nemszabadmegtudni]

Eléggé meg bántottál azokkal a szavakkal de ahogy oda jöttél és rám néztél el illant az össze haragom meg a fájdalom…

[homregeszet]

"Illa berek..."

Leletek a Berekben

Hogy vizenyős, ingoványos volt a Sajó melléke, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2010-es árvíz elöntései és az ezt megörökítő 2011-es Google Earth felvétel. A meanderező folyó számtalan lefűződése kanyarog Sajószentpéterrel átellenben. Nem véletlenül nevezték Bereknek a helyet, amit most keresztezni fog a 26. főút várost elkerülő új szakasza.

1.kép: A 2010-es árvízi kép tükrözi az egykori vízivilágot

A békés folyóparti lapályból alig érzékelhető módon emelkedik egy-egy hát, teret engedve az emberi megtelepedésnek. 2011 őszén egy középső Árpád-kori faluhely bő 3000 m2-es peremrészletét tártuk fel az útépítést megelőzően. Több tényező – köztük a 2010-es árvíz tapasztalatai – viszont újratervezést indokolt a főút kivitelezésében, ami ekkor megállt. Az építkezés tíz esztendőnyi Csipkerózsika-álmából felébredve a közelmúltban kapott új lendületet, aminek nyomán visszatértünk az egykori lelőhelyünkre.

2. kép: Illa berek, nádak, erek… gépek zaja töri meg a berek egykori csendjét

A már korábban feltárt terület déli oldalában további 3000 m2-es részletet vizsgáltunk át. Már tíz éve sem a faluhely centrumát, hanem annak perifériáját azonosíthattuk a feltárási felületen, tárológödrökkel, kutakkal, külső kemencékkel. Idén még marginálisabb részletet találtunk – néhány gödörrel és gazdasági egységek kerítő falazatának oszlophelyeivel. A korábbi és a mostani ásatás sajátos eredménye, hogy több, a folyó lefűződéseivel párhuzamos, északnyugat - délkeleti tengelyű humuszos, leletgazdag sáv olyan mikrodomborzati részleteket jelölt ki, amelyek egykori mélyedések voltak a településen belül. A rendszeres árvízi elöntésekkor ezeket a lapályokat feltöltötte a víz és itt ülepedett le a falu belső magjából kimosott hordalék, korabeli szemét. Sok 12-13. századi kerámiatöredéken túl néhány pénzérme, vagy éppen egy korai tüskés végű sarkantyú is a középső Árpád-korra keltezi a település életét.

3.kép: Árpád-kori tüskés végű sarkantyú

Ám nem kis meglepetésre egy honfoglalás kori veret is napvilágot látott az önkéntes fémkeresős múzeumbarátok detektorainak segítségével. A hosszanti mederszerű mélyedést sakktábla mintában felosztottuk és minden második négyzetét bontottunk ki, így dokumentálva annak sekély formáját.

4.kép: Ásatási sakktábla, háttérben a kanyargó Sajót övező galériaerdő.

A faluhely valós központja az útépítés nyomvonalán és az ásatás helyszínén kívül, a Sajó folyásirányával szemben haladva keresendő. Innen hordta le a víz a lelteket azok megtalálási helyére. Szerencsére a település magját elkerülte a főút beruházása, így bolygatatlanul megőrizve egy középső Árpád-kori kistelepülést.

Illa berek, nádak, erek. Így szól a régi mondás, amely jelentése: elfut, elillan a nádak, berkek rejtekébe. A Sajó lefűződő erei és berkei bizonyosan elrejthették és megvédhették ezt a falut és az ide illant embereket. Ám ami egyúttal védelmül szolgált a helynek, ugyanaz jelentette a veszélyét is – a berket és lakóit időnként kiöntötte az folyó vize.

Dr. Szörényi Gábor András

[neverlovesblog]

Amilyen gyorsan jött, úgy el is illant,

Nem tudom mit vétettem én istenem

Hogy a szerelem jön és mily hamar elhagy

S ismét érzelmeim temetem.

4 évvel ezelött történt!

4 évvel....igen

S hogy az élet adott sok cifra dolgot

De mégis elvett az érzelmeimből többet.

Eljött, eljött és oly módon jött, hogy már szívem sajdul bele, de nem...nem tehetem meg, hogy sajnálkozzak vele.

Hisz fiatal vagyok még s az élet útja még hosszú számomra,

Csak nehogy ez az út legyen a káromra.

Egy virág, egy ajándék egy gesztus voltam én nem több,

De mit kaptam az még most is leköt...igen leköt mert az emlékek akkor is elevenen élnek...és mégis máshol, másvalaki örül a télnek.

Chh hogyne örülne, hisz az egyedüli drámai hiba az életembe én vagyok.

Nézem a forgató könyvet, aztán a darabbal nagy sikert aratok.

De van hogy elfogynak a szavak, nincs emlék, nincs semmilyen indulat.

Egyszerűen elfogadjuk mit a sors nekünk tartogat.

És egyszer majd ha hallok felőle egy távoli univerzum gyanánt...elé állok és megkérdezem, hogy iszik-e velem egy teát!

S ha majd egyszer újra látom őt

Megválaszolva magamban a sok kérdést elengedem őt.

/Saját vers/

[crazy-devil-queen]

És huss, el is illant már Szálló lufi, mit vártál? Egy perc csak a bódottá És emlékké lett - cudar élet És pont mikor megvolt már Ez van, kiakadnod kár..

[justambrusthings]

TOGETHER

JAT.

Éjjel három szinte szokásos

De az utam még ilyenkor is ingoványos Csörögtem, nem találtam, hörögtem

Már az Istennek könyörögtem

A szoba felkelve hordozta a kérdést az ölében

Mire végre megtaláltam az ágyam a sötétben

Némi kisebb zörgésekkel lefeküdtem békében,

Mint fénylő csillagok játéka július fényében

Telefonom, mint a mélyalvó álmából, iszonyatos zokogásba kezdett,

S csak ért hangja amíg tőle tellett

Majd egy pillanatban

Csak úgy illant el lassan

Álom színű keblébe csavart a nyugalom

Csak a szép emlékeket hagytam magamon

Jó éjszakát kívántam önnönmagamnak

És álomba szenderedtem míg az emléked altat

2020. július 27.

[versinator]

Üdvösséges tonuzóba

Tiszteletét daloknál díva rámvillant Földgolyó kimértek dunára nőszni Nulla regékből tűnődések hangtalant

Tercet merényletet megretten megostorozni Zokogja föveny staféta balladák Tömjénem hamvaznák közönynek megegyezni

Szegletén godiva kikacagnak szekundák Muskátli fakassza arcodnak vágván Gyaluforgács csóvál összehozta tölgydárdák

Serleggel numa pécs bízván Sínen zászlósai csokonaink illant Balkon kriptájába puccos belésírván

[artisteki]

Tükör

Velem van baj igaz?

A tükrömben ki az?

Ki vagyok én?

Jó út ez még?

Jó út!

Tudom , hogy az.

Szívemen benőtt a gaz.

Fura érzések tőrnek fel.

Csupa emlék illant el.

El illant?

Megmaradt a lelkemben.

Elakadt a testemben.

Nem érted?

Nem baj, úgy se kérded.

Nem kérded.

Igaz velem van baj?

Ki az a tükrömben?

Vissza jössz mindíg.

Mert az unalom nem köt le.

Nem köt le.

[feketeuniverzum]

Ma volt egy nagyon fura pillanatom. Mintha egy kis időre normálisan láttam volna a dolgokat. Amikor nem tűnt normálisnak, hogy vágások vannak a kezemen és a combomon. De csak egy pillanat volt. Ahogy jött el is illant. Fura volt. Nagyon fura.

[antiszocialis-lany]

És húss el is illant már...

HoneyBeast

[szabobencedtth-blog]

“Hazug mosoly ült az arcán, gyengéden le égett pici arcán, senki se tudta hogy belül már meg halt.. senki se látta hogy élete darabokra hult már Senki se érezte hogy nincs boldogság pici lelkébe, csak mentek mellete az emberek senki se látta hogy sírni van kedve, s lassan el illant fel hogy árnyékában