#Jutka

[gorlich-opyd]

"Bezsenność Jutki" / "Sleeplessness of Jutka" reż./dir. Maria Görlich-Opyd (2023) Reżyseria/Direction: Maria Görlich-Opyd Scenariusz/Script: Tessa Moult-Milewska Konsultacja scenariuszowa/Script consultation: Maria Görlich-Opyd Muzyka/Music: Adrian Konarski Dźwięk/Sound: Michał Fojcik MPSE Animacja i malowanie/Animation and painting: Maria Görlich-Opyd, Małgorzata Dróżdż, Paulina Jaklik, Maryia Yakimovich, Anna Waćkowska, Sylwia Zawiła, Anna Skoczeń Obsada/Cast: m.in. Wojciech Machnicki, Katarzyna Wincza, Anna Apostolakis, Agnieszka Kunikowska Compositing: Maria Görlich-Opyd Projekt plastyczny/Art design: Joanna Rusinek, Maria Görlich-Opyd Film na podstawie książki Doroty Combrzyńskiej-Nogali z ilustracjami Joanny Rusinek Film based on a book by Dorota Combrzyńska-Nogala with ilustrations by Joanna Rusinek Produkcja/Production: EGoFilm GROUP Sp. z o.o.

[20th-century-man]

Jutka Goz / from a 1967 Harrison Marks calendar.

[vintagegoddesses3]

[innerduckgladiator]

Jutka Goz

[garadinervi]

Alison Knowles: 'Objects in hand' [Photograph: © Jutka Rona]. From: Alison Knowles: 'Objects in hand' / ‘The shoemakers assistant', de Appel, Amsterdam, May 14-29, 1976. May 14-15: performance 'Objects in hand' and 'The shoemakers assistant'; May 14-29: exhibition: slide show, small objects, graphics, paintings

[scavengedluxury]

Magyar TV reporter Jutka Vajek, 1979. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[angelofghetto]

Víg

Egy történet újszülötteknek. Hallgatom Halász Juditot és Kovács Patríciát, ahogy egy beszélgetésben a pályájukról beszélnek, a két "budai úrilányt", aki gyönyörűen tud megfogni egy teás csészét, de proliasszony szerepekről álmodik, amit soha nem osztanak rájuk :) Két egymást szerető pályatárs.

Halász Jutka mesél a Vígszínház daliás éveiről, Várkonyiról, aki azokban az időkben akkora ikon volt, ami manapság szinte elképzelhetetlen. Megemlít egy esetet, mikor hívták a Nemzeti Színházba, és valakitől hallotta, hogy öt évenként érdemes társulatot cserélni egy fiatal színésznek, hogy gazdagabb, érettebb legyen a pályája a különféle munkatapasztalatok, más-más rendezők által, de ő annyira imádott a Vígban lenni, olyan jó színész gárda gyűlt ott össze akkor, hogy maradni akart, de a vezérhangya mégis hangoskodott a fülében, úgyhogy bement Várkonyihoz (aki a főiskolán anno osztályfőnöke is volt) azzal a kérdéssel, hogy "nem kellene nekem innen elmenni ?" A történet szerint Várkonyi feje paprikavörös lett, kirohant Judit munkakönyvéért, az asztalra vágta, és azt dörögte: majd elmész, ha lejárt a szerződésed. Ezután felhívta a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Marton Endrét, és azt mondta neki: ha megpróbálod elcsalogatni a színészeimet, akkor én csak odaállok a színházad elé, füttyentek egyet, és kiürül a Nemzeti.

Akkoriban a Nemzetiben gyülekeztek a "komoly" színészek, oda szakmai presztízs volt bekerülni. A Víg viszont valami olyan üde, lázadó szellemiséget képviselt, hogy a vasfüggöny korszakában minden fiatal színész álma az volt, hogy oda szerződhessen.

Hallok mostani fiatalokat fanyalogni a Képzelt riporton, de azt ma már elképzelni sem tudják, mit jelentett akkoriban egyáltalán egy amerikai témájú darab egy színházban, hogy a Woodstock-fílingről eshet szó, kábítószerekről (ringasd el magad), hogy elhangozhat olyan szövegrész Eszter keresése közben, hogy "erőszakot követnek el rajta" vagy "szájába nyomják az első marihuána cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől"... hogy rockzene betétek vannak, egyáltalán hogy megszülethet egy magyar musical. Arculcsapása volt ez akkor a puha diktatúrának, légy a levesben, kavics a cipőben, tüske a köröm alatt. És mindezt legálisan, szinte tüntetőleg az ország legnépszerűbb színházában. Egy ilyen színdarabra beülni is lázadás volt. És besötétített szobákban, a földön ülve a lemezjátszón pörgő bakelittal együtt lehetett üvöltve énekelni a cimborákkal, hogy MENNI KÉNE.

Más korszellem volt. Várkonyi történelmi filmjeinek nézettsége és kedveltsége az egekben (én sem olvastam el a Kőszívűt, hanem megnéztem a filmet), egy hihetetlenül tehetséges színész nemzedék a színházában, és mindez alig pár száz méternyire az Országháztól. Mintha a felcsúti stadion közepén létesítenének egy kutyaillemhelyet.

Hogy ezt most itt miért? Kordokumentum. Akkor még azt hittük, a nyugat maga a kánaán, valami távoli, megfoghatatlan, elérhetetlen ígéretföld, ahol bármit és mindent szabad. Igen, ebben van azért egy kis fájó nosztalgia is egy olyan évtized után, amikor volt a diktatúra, meg voltunk mi magyarok, a nép így együtt, összekacsintva, mert mindenki tudta, hogy tudjuk, hogy a többiek is tudják, és ismerik az összes rejtett szimbólumot a dalszövegekben.

És nem volt kétféle nép, mint manapság.

[otthonzulles]

Jutka padlón van!!!

Se pianínó, se Volvo ☹️☹️☹️ Már telefonált a volt III/II-es SZT-tiszt apukájának, hogy kilomolhatnák a gyerekszobáját; az EP választásokig leugrana Miskolcra ☹️

[ultramegatroutman]

Fát vágok hátul.

Jutka néni, szomszédasszony: Jó munkát! Macskák megvannak még? (Két hétig nem volt itthon.)

Én: Persze.

Jutka néni: Jól van, raktam ki nekik egy kis húst. Ehetnek húst?

Én: Persze.

Jutka néni: Főtthús, levesből. Az unokák nem szeretik. Mind a két macska megvan?

Én: Persze.

Jutka néni: Akkor jó, mert két tányérba szedtem.

¯\_(ツ)_/¯

[riariahistoria]

Hogy a XX. században mennyire lehetett élni a történelmet

1910. november 21én született Bot Béla, aki színészként a Both Béla nevet vette fel. egy ország csettint a hangjára hogy Béla bácsi, a nyugdíjas töritanár, Vágási Jutka sulijában. azaz Bástya elvtárs, Bacsó ürgebőrbe varrt klasszikusában. azaz Móricz Zsigmond veje. igen, az a Móricz Zsigmond ami nekünk pár novella meg egy körtér. aki mikor megtudta hogy a szinitanodába járó lánya úgy van a lovagjától és éppen az abortuszon agyalnak leültette őket hogy na akkor házasság, ha meglett akkor fogadva lesz, mindegy milyen kezdők minden tekintetben.

egyébként a gyerek a házasság ellenére nem született meg, a házasság pedig nem sokáig tartott, nem feltétlen a gyerek hiánya miatt.

Bástya elvtárs a szegedi Nemzeti Színház, az Állami Faluszínház és a Madách Színház igazgatója volt. szürreális nekünk elképzelni ahogy anno a Madáchba a Vágy Villamosára tódult a nép az igazgatása alatt és nem a Macskákra (bizonyára azért mert nem volt műsoron). rengeteg filmszerep fűződik Béla bácsi nevéhez és lehet hogy a Barátok közt tovább tartott de a Szomszédok volt az a tv sorozat ami egy ország retinájába beleégett, ahol a tanáriban mindig csak 4 tanár volt és abból az egyik a 80plusz éves, nyugdíjas kisegítő (Horváth Ádám látta a jövőt).

Both Béla 20 éve, 2002ben halt meg. a farkasréti temetőben van a sírja.

[hobbygilda]

A Rómer Flóris utca sarkán bekukkanthatunk a nappalijába, megnézhetjük a teljes horgolt életművét, miközben ki tudja honnan ánizsos keksz illata árad. A Nagyi lakószobája ugyanis egy street art kiállítás, amit a képzőművészek, írók, költők, színházi emberek által létrehozott Kézimunkások Szakszervezetének civil szárnya, a 11 éves Gerillakötők csapata készített, köztük Párniczki Jutka, Mecséri Júlia és Bacsó Anna.

[vintagegoddesses3]

[csimpolya]

Jutka mama köszöntése és az első számfestőm.

[helsinkiaznyugate]

fontos!!

[scavengedluxury]

Model Jutka Kovács (seated, middle) attends a casting call, 1979. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[angelofghetto]

Már akkor kedvencem volt az Adáshiba, mikor kisgyerek voltam, annyira beletalált a valóságba. A szüleim a rádiógeneráció, ők még egymás szemébe néztek, miközben a "dobozban a bácsit keresték". Az én generációm tévés volt, és ahogy a riportban elhangzik, nem figyeltünk egymásra, de legalább közösen egyfelé néztünk. Menekülésnek még mindig ott volt a hétfői adásszünet, a nyarak nagyinál, és a haverok a telepen, akikkel kulcsos gyerekként csámborogtunk. És most az okoskütyük. Nagyon érdekel, ez az aktualizált, felfrissített rendezés, de attól a régi klasszikus még örök szerelem marad. Halottak játszanak ezen az 1974-es felvételen - ahogy múltkor írtam: Bulla Elma, Páger Téni bá, Tahi-Tóth László, Kozák László. És megdöbbentően fiatal a képeken Halász Jutka, Béres Ilona, Ernyey Béla és Nagy Gábor. Naná hogy Várkonyi rendezte. Elképesztő, hogy mennyire aktuális az eredeti darab ma is. Csak a politikai széthúzás ami akkor nem volt jelen. Mostanában talán már arra sincs időnk, hogy legalább egy közös vasárnapi ebédre összejöjjünk a szülőkkel, a tágabb családdal. Ha lehetne, azt is elintéznénk online.