#Nagyonhianyzol

[elbuktunk]

Az én legjobb barátom!

El mesélek valamit, amiből remélem mindenki tanul majd utánam. A képen látható ember lassan 3 hónapja kilépett az életemből. Ő volt az aki a rossz napokon, keze helyett a szívét nyújtotta, s az arcomról a könycseppeket letörölte.

Nem szokásom személyekről írni, még a lelkem tumblr-nak a kis medrebe sem, de ezt miatta is, magam miatt is, és miattatok is úgy érzem köteles vagyok kiírni.

Kaposváron éltem ezelött, ahol minden a fejetetejére állt, s úgy éreztem hogy ideje magam mögött hagynom a múltat, és tovább lépnem.

Balatonfüredre költöztem, először egy munkás szállóra, ahol szintén nem találtam magam egy túl jó közegbe.

Hihetetlen.. De soha többé nem leszek ennyire hálás az életnek, hogy nekem adta akkor, azokban az élet szituációkban, őt! 🙂

Egy normális ember, tinderre azért mászkál fel, hogy testi, lelki kapcsolatokat találjon. De mivel, egyedül voltam, egy idegen városba, ezért barátokat szerettem volna szerezni, és igen is, erre jó egy társkereső oldal is. 😀

Persze nem minden esetre, az élet engem most kivételesen meg ajándékozott, egy értelmes, normális természetű emberrel.

Azon nyomban ahogy láttam hogy a közelemben lakik, ráírtam, és igen, 7 perc beszélgetés után, beszállt a kocsijába és 10perc múlva már az utca sarki parkolónál várt.

Emlékszem, annyira izgult, hogy majdnem elütötte szemből egy kocsi, ahogy sétált felém😂

Onnantól kezdve, minden egyes napomat vele töltöttem. Mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk. Akármi volt mi kitartottunk egymás mellett, meg hallgattuk, segítettük a másikat.

Menekülni akartam a szállásról, így közös albérletet vett ki velem.

Amit ezek után csináltam vele, azt soha nem fogom tudni megbocsájtani magamnak.

Szerelmes lett belém, ő volt a mindenem, ő volt a példa arra, hogy igen is létezik szín tiszta lelkű férfi a világon.

Nem tudtam szerelmes lenni, próbálkoztam viszonozni az érzést, de ahelyett hogy megóvtam volna.. Csak hülyét csináltam belőle.

Ahogy egyre jobban közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy elfogadta azt hogy én csak barátként tudok rá nézni, ahogy ezek után is ugyanúgy szeretett, törődött, figyelt rám, azt, soha többet, senkitől nem fogom viszont érezni.

Egyre ocsmányabbúl viselkedtem vele, heteken, hónapokon keresztül.

Volt hogy napokig nem mentem haza hozzá, nem kérdeztem meg hogy van, nem foglalkoztam vele, és Ő, mindezek mellett, kitartott mellettem. Szeretett. Figyelt rám. Féltett.

Ha hajnali 3kor hívtam fel egy buliból, ahova nem hívtam el magammal, eljött értem.

Én mindezek ellenére is,folyamatosan úgy beszéltem vele mint egy kutyával, mindig mással voltam, mással foglalkoztam, leszartam hogy mit érez, hogy mi van vele.

Aztán, beleszerettem a legjobb barátja öccsébe, amit természetesen ellenzett, és megakart akadályozni, csak azért hogy ne veszítsen el.

Akkor nem vettem észre hogy kivel is hozott össze a sors..

Választás elé állított, vagy ő vagy a kiszemeltem.

És igen is, amit most írni fogok, ti soha, a büdös életbe ne kövessétek el!

Ott hagytam őt, ellenszegültem, ordítottam vele, hogy csak a boldogságom útjába akar állni.

Miközben a boldogság, ő maga volt.

Sírt, zokogott, üvöltött, azok ellenére is hogy hónapokon keresztűl semmibe vettem, egyedül hagytam, bántottam, hazudtam neki, átvertem.

És hogy miért tettem? Nem tudom. De szörnyen bánom.

Elválltak útjaink. El költöztem, ő pedig feldolgozta a tetteim.

Azóta 3 hónap eltelt lassan.. És ő már nincs.

Nincs kivel nevessek, nincs kit löködnöm hajnali 2kor hogy ne horkoljon, nincs kinek sírnom ha fáj valami, nincs kivel hegyeket másznom, erdőbe baktatnom, mert a legjobb barátomat,a lelkitársamat, a testvéremet, a mindenemet, elvesztettem.

Ő pedig már boldog, nélkülem, mással.

Hatalmas hibát követtem el, és minden egyes nap visszakapom a fájdalmat amit azokban a hónapokban adtam neki. Megérdemlem a szenvedést, és Ő pedig a boldogságot.

Ne kövessétek el ti is ezt a hibát! A barátság mindig fontosabb, mint a szerelem.

Hisz a szerelem jön-megy, de az igaz barát ott lesz a szar napokon is!!!!

Ui. : Tudom hogy nem olvasod ezt, de te voltál a mindenem, és sajnálok mindent. Nagyon szeretlek, sajnálom hogy ilyen későn jöttem rá, hogy mit is jelentesz nekem. Nagyon vigyázz magadra, rettenetesen hiányzol! 😭❤️

[pitypangosgitar]

Minden perc egyre kínzóbb nélküled

[eriintehetlen]

Érezhetek hiányt egy olyan ember iránt akit csak látásból ismerek?

(Mert ha nem,akkor egy ritka elbaszott egy gyerek vagyok)

[verbensiroszempar01]

Nagyon hiányzol...

[megnemvagyokalmos]

Ha nem vagy itt

Mikor nem vagy itt velem

Olyan vagyok,mint egy üres terem

Ezért lehunyom a szemem

És a fájdalmaimat elrejtem

Csak azt akarom,hogy itt legyél

Szeretem, ha a szád hozzám beszél

Hiszen akkor a fülem zenél

S ez számomra olyan,mint egy útlevél

Hogy hova? Oda hol csak mi ketten

S ahol a fejem nem vesztem

Ahol a problémákat nem rejtem

Hol nem vagyok bűnös azért, amit elkövettem

Boldog vagyok

Veled nem érzem,ha a szívem sajog

Nem kapnak teret a zajok

S egyre szebbek a napok

A feltétlen szeretet

Amit érzek,mikor meghallom a neved

Szívemből előcsalogatja a meleget

S örökre látni akarom a szemedet

[falslaecheln-blog]

[lifeisabitch0-blog1]

[elbuktunk]

Szia!

Hónapok óta, nem beszéltünk már értelmesen. Valójában, meg értem hogy miért, hisz a legnagyobb hülyeséget követtem el, amit el lehetett. Nem fogok mesélni, regéket írni arról hogy a fájdalom hogy issza fel a könycseppeim utolsó gördüléseit, mert a valóság az hogy még mindig képes vagyok magam elé bámulni, és zokogni az emlékeden merengve. Eltávolodtunk. Vagyis inkább, elvesztegettelek.

Amikor megismertelek, még nem tudtam hogy milyen az, ha elmúlik egy perc, s többé nem hozhatod vissza. Mostmár rájöttem, hogy az idő végleges, s egyszer minden kinyitott ajtó, nagy széllel a háta mögött, becsapódik.

Nálunk, ez volt a harag.

Haragudtam rád, mert szerettél, s többet nyújtottál a két kezeddel, mint amit addig bárkitől is viszont kaptam.

Haragudtam a világra, mert ismeretlen tényezők elé vetett ki, hogy felszippantsa bennem az addig összegyűjtött rossz maradványaimat. Nem vettem észre, hogy mit is hagyok ki.

Meg szeretném köszönni hogy meg tanítottál érezni, bűnhődni, és erőssé válni, egy olyan helyzet közepén, ami maradandó lesz az elkövetkezendő napjaim, minden egyes percére.

Soha nem hittem volna, hogy azon a napon, amikor először találkoztunk, majd lezárúl veled egy szakasz. S most, mégis itt tartok, egy új kezdet ajtajánál, amit őszintén, félve nyitok ki.

Belelöktelek a mélyvízbe, s nem halottam a fuldoklásod, vagyis inkább csak kizártam, hogy nekem jobb legyen.

De tudod mit?

A mélyvízben, most csak én fuldoklok, amíg te már a napsütötte helyeken bóklászól, s hiába ordibálok utánnad, te figyelembe se veszel.

Meg érdemlem hogy ezt tedd.

Ha visszatekerhetném az időt, azokra a hónapokra ahol a tudatlanságom miatt bántottalak, saját magamat lökném el mellőled. Nem azért hogy más szeretetét megkaphassam, hanem pontosan azért,hogy az első megbántásom után, soha többé ne tudjak rossz perceket hozni az életedbe.

Úgy tartom, hogy az élet egy színpad, ahol szerepeket játszunk el, csak valóságteljesen,hisz ott nem röhögünk a végén, egy rossz tett után.

Nem fogom tovább húzni a szót, biztos untatva olvasod a levelem e percekben. Bizonyára az sem érdekel hogy ezt miért is írom, hisz minden szavam elszállt, abban a pillanatban amikor magadra hagytalak.

Mindig azt mondtam ebben a 3 hónapban, amikor felkerestelek, hogy ez volt az utolsó. De, mégis hogy legyen utolsó, ha soha nem tudtuk normálisan átbeszélni azt amit megtettem.

Érzem, hogy a karma mindent vissza ad, amit én adtam neked, csak engem ez most mindennél jobban felemészt.

Annyi mindent tudnék neked leírni, de ilyen sok sort végig olvasnod, már köszönet részemről, hisz az elmúlt időbe, soha nem szenteltél rám ennyit.

Azért is szerettelek volna mégegyszer látni, és beszélni veled, mert ha minden igaz, a hónapban, Londonba költözöm. Belököm magam egy újabb mélyvízbe, s mindent hátra hagyok, ami egy picit is megtántorítana.

Ideje újra kezdenem az életem, és meg tanulni, hogy az élet, nem csak egy játék, amit félredobhatsz.

Szívből kívánok neked minden jót, sok türelmet, szerencsét, és szebbnél szebb dolgokat ebbe a fekete világba.

Nem tudom megígérni, hogy most írok neked utoljára, de azt igen, hogy soha többet nem fogok elkövetni még egy ekkora hibát az életembe. Megtanultam, hogy a jót, sose vesztegesd el az életedből, épp ezért, most minden emlékünk, közös helyeink, élményeinket hátrahagyom ebbe az országba.

Reménykedem, hogy majd egy napon újra látjuk egymást, s letudunk ülni, mint régen egy forró teára.

Nagyon vigyázz magadra, bármerre is sodor el az ár. Sosem felejtelek el, és köszönöm hogy az életem része voltál. Nagyon sajnálom amiket megtettem, nem fordíthatom már vissza.

Ui. : Ezt a levelet, felégetheted, ki is dobhatod, bármilyen módon kiiktathatod a környezetedből, de tudd, hogy őszinte szavak hagyják el az ujjaimat, hisz soha nem szenvedtem ennyi időt, semelyik ember társasága nélkül.

[flora2101]

akarom, hogy ott legyél, mikor az élet terhe már-már összenyom. akarom, hogy te legyél, ki egy öleléssel enyhíti minden tomboló bajom. akarom, hogy lélegzeted egésze bújjon hozzám, és borítson minden szavad hogy könnyebb legyen a holnap, s könnyebb legyen vinnem magam. akarom egy tündöklő pillanatod, miként arcomra hajol. akarom a csókod szüntelen ízét, túl mindenen; egy életnyi akaraton. akarom, hogy ott legyél, mikor minden halni látszik, hogy megmaradj utolsó cseppemként. akarom, hogy minden borzalom, minden kín se szakítson el tőlem, s hogy kezeidből szíved ölelését érjem, mert akarom, hogy a reggel, azt est teljes legyen veled, hogy beléd csókolhassam utolsó hitemet. akarom, hogy maradj, hogy itt legyél, mikor a boldogság veled öleli reám magát. akarom, hogy te legyél a minden; az élet és a leggyönyörűbb halál.

nagyonhianyzol!<3

[elbuktunk]

Húzz magadhoz

Arc az archoz

Kéz a kézben, ha fúj a szél

Suttogj halkan

Fogj meg lassan

Kérd hogy maradj még barátom.

Én tűrök még

Én várok még

Megöregszem a fák alatt

Sok jó emlék fűz engem még

Tudom, én csak barát vagyok.

[stay-so-sweet]

Legboldogabb születésnapot Odafentre! ❤️