La crème de cassis au patrimoine culturel immatériel de l'Unesco ?
Jeudi 11 janvier, au Cassissium de Nuits-Saint-Georges, l’association régionale Les acteurs du cassis et le syndicat national français des liqueurs (SNFL) se sont réunis pour évoquer la candidature de la crème de cassis au patrimoine culturel immatériel de l’Unesco.
Crème de cassis de Dijon produite par la maison Gabriel Boudier, « sur la base de macération de baies de cassis dans de l’alcool…
Director – Emile Rafael @helloemile
Production Company – Future Frank @futurefrank.xyz
Future Frank Global EP – Miguel Teixeira @_ohmiguel_
Future Frank Producer – Alex Heringa @alexheringa
Future Frank Line Producer – Robert Farrelly @_roobtube_
Music - SUPERMODEL
Sound - Rascal Post
Sound Designer - Izaak Buffin
Producer - Maddy Lebel
1st AD – Damien Hope @damienhope
DOP – Martijn Melis @martijnmelis
1st AC – Justus Engelbracht @jengeltj
Gaffer – Erik de Wildt
Best Boys – Aaron Homma @hommaaaaaaa, Yoshua Thomassen @yoshua.thomassen, Jeroen de Jong, Said Snono @saidsnono
Grip – Daan Dillo, Melle Vaarzon Morrel @vaarzon, Roy van den Vlekkert
Art Director – Nathalie Veen @nathalie.veen
Set Dresser – Ruben Soffers
Set Dresser – Cas Klaasen
Stylist – Olivier Jehee @olivierjehee
MUA – Faisa Sontodimedjo @faisa.s
BTS Photography – Alina Danylchuk @alina.danylchuk, Julia Nawacka @jn_99__
PA – Stephanie Elout @stephanieelout
PA – Siebe Stolk
Catering – Nathalie – Lunch Idee @lunchidee
On-site Editor – Bruno Verhaar
VTR/ Data Wrangler – Joep Bannenberg
READYSET TEAM
Virtual Production Studio – @readyset_studios, Nils Pauwels @nils_pauwels
Virtual Production Coordinator – Gijs de Groot
VP Technician – Daan Geurts
VP Supervisor – Robert Okker
Unreal Engine Operator – Philippe Trijnes @philippetrijnes
Unreal Engine Operator – Jarno Blankesteijn @jarno_blankestijn
UNIT B
DP – Roy van Egmond @roy_van_egmond
1st AC – Paco Kumar @pacokumar
Best Boy – Aron Homma @hommaaaaaaa
Best Boy – Yannick Giraud @yannick_giraud
Best Boy – Angelo Hogewoning
POST–PRODUCTION
Post Production – Glassworks @glassworksvfx
VFX Supervisor / 2D Artist – Nils Crompton @nilcompton
2D Artists – James Mortner @jamesmortner, Muhammad Danyaro
Colourist – Jonny Thorpe @kingofcurtis
Colour Assists – Daniela Rotaru @dani_simone_r, Vanessa Aparicio @vanessa_colour
COO / Executive Producer – Chris Kiser @chriskiser
Head of 3D – Rüdiger Kaltenhäuser
Executive Producer – Rebecca Johnson
Producer – Sezen Akpolat @sezenakpolat
Production Coordinator – Maryam Zahid @maryamzahid123
MCR – Andrew Kidd
Figyi, 2022! Amikor egy éve azt mondtuk, hogy “ennél rosszabb már tuti nem jöhet” az nem valami kihívás volt! Minden esetre ez az év is elszaladt és a sok-sok szörnyűség mellett legalább adott nekünk egy rakás szuper játékot és talán még több szuper játékzenét - az idei volt az az év, amikor még a nem túl jó játékok is néha elképesztő soundtracket kaptak!
Ami viszont azt is jelenti, hogy idén lényegesen több olyan cím kerül a listára, melyeket a szó legszorosabb értelmében csak hallomásból ismerek, egyszerűen még a saját kis téridő torzító kütyümmel se jutott idő mindenre. Épp ezért idén a megjegyzések is több helyen elmaradnak, egyrészt időhiány miatt, másrészt mert álságosnak érzem a “biztos jó a játék is, mások legalábbis azt mondják” dolgokat. A többi szabály változatlan maradt, szimpla abc sorrend, a lista leginkább a személyes ízlésemet tükrözi, simán kifelejthettem valamit (idén még inkább mint bármikor korábban!). Csapjunk is bele!
A Memoir Blue
Kiválasztott zene: I’m There Too (e.hillman, IMOGEN & Joel Corelitz)
Bár az A Memoir Blue nem feltétlen emelkedett ki az érzelmes narratív játékok tengeréből (hehe), zeneileg nem bízták a dolgot a véletlenre: a többek közt a Solar Ash, a Gorogoa vagy akár a Halo Infinite egyes zenéi mögött álló Joel Corelitz most is simán hozta a tőle megszokott szintet, amit tökéletesen kiegészít az angol IMOGEN szomorú szopránja.
A Plague Tale: Requiem
Kiválasztott zene: No Turning Back (Olivier Deriviere feat. Eric-Maria Couturier)
Olivier Deriviere simán nevezhető a Focus Entertainment házi zeneszerzőjének, így az Innocence után a Plague Tale Requiem zenéjét is ő írta. És hozta is a rá jellemző, vonósokra, ütősökre és kórusra épülő, néha már-már a disszonancia határát súroló nagyzenekari dallamokat, végtelen profizmussal. És komoly közreműködőkkel, hiszen a kiválasztott zenében is Éric-Maria Couturier bámulatos csellójátékáé a főszerep. A Focus egyébként (nem véletlenül) nagyon büszke is a játék zenéjére, annyira, hogy egy külön koncertet is összeállított neki. A nagyjából háromnegyed órás felvétel itt található meg, érdemes végighallgatni.
Bayonetta 3
Kiválasztott zene: Al Fine (Chess Galea)
Citizen Sleeper
Kiválasztott zene: Density (Amos Roddy)
Ahogy az előző Jump Over the Age játéknál (In Other Waters) úgy a Citizen Sleeper esetében is Amos Roddy volt a zeneszerző és tökéletesen telibe találta a scifi hangulatot. Meditatív elektronikus zene, néhol kicsit zajosabban, nagyjából olyan, amilyennel egy űrbázis életét feltöltené képzeletünk. Ha pedig valakit részletesebben érdekel a zene mögötti munka, Roddy nemrég beszélt róla a Save&Sound 2022 keretein belül, mely teljes egészében végighallgatható itt.
Cult of the Lamb
Kiválasztott zene: Praise the Lamb (River Boy)
Dying Light 2 Stay Human
Kiválasztott zene: The Last Parkour (Olivier Deriviere)
Igen, Olivier Deriviere idén kétszer is felbukkan a listában, a francia zeneszerzőnek látszólag nem volt unalmas éve (vagy hát két éve, tekintve, hogy a DL2 2022 elején jelent meg) és ha a Plague Tale-nél azt írtam, hogy a rá jellemző hangszerekkel dolgozott, akkor a Dying Light 2 esetében pont, hogy annyira nem. Kevesebb vonós hangszer, több ütős és hangsúlyos elektronikus hangszerek egy olyan soundtrackhez, melynek a zombik által megszállt város feletti parkour tempóját hivatott tolmácsolni - jellemzően sikerrel.
Elden Ring
Kiválasztott zene: Elden Ring (Tsukasa Saitoh)
Őszinte leszek: engem olyan rendkívüli módon nem nyűgözött le az Elden Ring zenéje. Nem rossz, de úgy érzem inkább csak egyfajta kötelező elemként van jelen, amikor egy-egy jelenetre visszaemlékszem, akkor nincs a fülemben az ott felcsendülő dal. Kivétel ez alól a főcímzene, melynél valószínűleg az van, hogy egyszerűen annyiszor hallottam, hogy belevésődött a memóriámba. Bárhogy is van, ezt a másfél percet azért eléggé megjegyeztem.
FAR: Changing Tides
Kiválasztott zene: Rise (Joel Schoch)
Ahogy a FAR: Changing Tides se távolodott el annyira elődjétől, úgy Joel Schoch se próbálta új alapokra helyezni az új rész zenei anyagát. Továbbra is változatos hangszerek ugornak elő majd tűnnek el ugyanolyan gyorsan, miközben az egészből a nagykönyvben megírt tipikus háttérzene alakul ki.
God of War Ragnarok
Kiválasztott zene: Ragnarök (Bear McCreary)
Horizon: Forbidden West
Kiválasztott zene: In the Flood (Lovisa Bergdahl, Oleksa Lozowchu)
Immortality
Kiválasztott zene: Two of Everything (Tori Beaumont, Nainita Desai, Sam Barlow, Natalie Watson)
Elismerem, az Immortality nem a zenei oldaláról volt a legerősebb, azonban a játékban feltűnő videóklip megérdemli, hogy helyet kapjon a listán. A catchy tune stílusában illeszkedik az adott korszakhoz, a szöveg pedig értelmet nyer, amint rájövünk a játék történetére.
I Was a Teenage Exocolonist
Kiválasztott zene: Exocolonist Theme Redux (A Shell In The Pit)
Kirby and the Forgotten Land
Kiválasztott zene: Running Through the New World (Yuuta Ogasawara, Hirokazu Ando, Jun Ishikawa, Yuki Shimooka)
Az új Kirby játék zenéje olyan, mint... nos, egy Kirby játék zenéje. Nyilván nem itt fogunk komoly kísérletezésekra bukkanni, cserébe viszont minden egyes hangjegy mérnöki pontossággal került a helyére úgy, hogy tipikus Kirby-zene legyen, vidám, játékos, lendületes.
Mario + Rabbids Sparks of Hope
Kiválasztott zene: Hitting the Bedrock ( Yoko Shimomura, Grant Kirkhope & Gareth Coker)
Nagyjából ugyanaz mondható el a Mario + Rabbids zenéről is, mint a Kirby esetében, tankönyvi dallamok a szó legpozitívabb értelmében - de nem is várunk kevesebbet, látva, hogy kik dolgoztak rajta.
Metal: Hellsinger
Kiválasztott zene: No Tomorrow (Two Feathers featuring Serj Tankian)
Ha a játék lényege a zenéje, akkor nyilván fontos, hogy az jó legyen - így van ez a Metal Hellsinger esetében is, mely egy Doom-szerű pokoli mészárolda, azonban metal dalok ritmusára. És hát az alkotók nem fogták vissza magukat, a stílus nagyágyúit vonzották be egy-egy dal erejéig Randy Blythe-tól Alissa White-Gluzon keresztül a kiválasztott zenében is éneklő Serj Tankianig.
Neon White
Kiválasztott zene: Angel's Peak (Machine Girl)
Nobody Saves the World
Kiválasztott zene: Grand Castle (Jim Guthrie)
Guthrie a Nobody Saves the World zenéjénél a lágyabb dallamok helyett furcsább irányba indult el, ami nagyon jól működik együtt a játék hasonlóan fura kinézetéhez és történetéhez. Kicsit olyan érzésünk lehet, mintha soha nem tudhatnánk előre, hogy mi lesz a következő ütemnél, ami egy hasonló rogue-nagyon-nagyon-lite esetében annyira nem is meglepő.
NORCO
Kiválasztott zene: One Night in New Orleans (Gewgawly I)
A NORCO zenéje, ahogy a játék is egyfajta keveréke a klasszikus, pixeles, point’n’click kalandjátékot korszaknak, a modern, elektronikus zenének (és zajkeltésnek) és egyfajta nyomasztó hangulat ül rá az egészre.
OlliOlli World
Kiválasztott zene: Toi & Moi (Boki Remix) (BNJ)
Return to Monkey Island
Kiválasztott zene: Nincs, a teljes album
A Monkey Island zenéi közül nem tudnék kiemelni egyet, amit érdemes meghallgatni. Nem azért, mert rosszak lennének, hanem mert nagyon-nagyon egy tematikára van az egész felfűzve, nagyon konstans hangulatra és igazából érződik, hogy nagyon egy-egy pillanathoz írták őket, nem véletlen van több tucat apró, egy percnél is rövidebb zenei momentum benne. Összességében viszont, ahogy a játék is, tökéletesen visszahozza a klasszikus Monkey Island hangulatot.
Rogue Legacy 2
Kiválasztott zene: Citadel Agartha (Judson Cowan & Gordon McGladdery)
Ahogy a Nobody Saves the World esetében, úgy itt is belengi a játék zenéjét egyfajta kísérteties feszültség - ami persze a játék ismeretében nagyon jó választás. Közben pedig klasszikus hangszerek keverednek az elektromos gitár riffjeivel, így adva lendületet a dallamoknak és tudat alatt hajtva előre a játékost az ismeretlen kastélyba.
Hosszasan lehetne vitázni arról, hogy az új Sonic jó lett-e vagy sem, azonban egy dolog biztos: elképesztően erős soundtracket kapott. A különböző bossfight zenék pedig különösen kiemelkednek közülük, önmagukban is adrenalinpumpáló zenék, de az adott pillanatban bámulatosan működnek a játékban.
Stray
Kiválasztott zene: Slums (Yann Van Der Cruyssen)
Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge
Kiválasztott zene: Mutants over Broadway! (Tee Lopes, Anton Corazza)
Tinykin
Kiválasztott zene: Celerion Park (Alexis Laugier)
Kétségkívül az idei év egyik kedvenc játékzenei albuma volt nálam a Tinykin. Alexis Laugier tökéletesen telibe találta a játék végtelenül cuki, vidám hangulatát és mindegyik számból egyszerűen sugárzik a lendület és a vidámság. Annyira, hogy nehéz is volt választani, de végül a Celerion Park volt az, ami egy picivel a többi fölé emelkedik azzal, ahogy nagyjából egy témát végtelen módon cifráz.
Tunic
Kiválasztott zene: Memories of Memories (Lifeformed × Janice Kwan)
És a másik kedvenc, a Tunic misztikus világához tökéletesen passzolú albumot sikerült összeállítani. Ráadásul ahogy a játékban is, úgy itt is újabb és újabb rétegek tárulnak fel, ahogy az ember elkezdi jobban beleásni magát. Ami elsőre csak egy egyszerű, hangulatos zenének tűnik, szép lassan kettéválik és felismerhető lesz Terence “Lifeformed” Lee ambient dallama és Janice Kwan zongorajátéka. Majd az egész, a játékhoz hasonlóan egyfajta zenei nyelvvé áll össze - és akkor még nem is tudunk az album mögött húzódó mesébe illő szerelmi történetről! Bámulatos album, nem tudom eléggé ajánlani!
A Vampire Survivors jött, látott és győzött, 2022 indie csodája nem csak végtelenül egyszerűnek tűnő, ám mégis rémisztően addiktív játékmenetével csábít, hanem három nagyszerű zeneszerző, Daniele Zandara, Filippo Vicarelli és Will Davies zenéivel. A játék albuma egyfajta tisztelgés a klasszikus akciójátékok felé, nem lehet nem észrevenni egyfajta Castlevania hatást egyik másik dalnál, de közben mindegyikük annyira több, annyira összeszedett és jól megkomponált, hogy már-már soknak érződik néhány maréknyi pixel mellé. A játék maga se drága, de a Steamen 3 euróért megvásárolható három lemezes soundtrack egyenesen kihagyhatatlan mellé.
Xenoblade Chronicles 3
Kiválasztott zene: The Weight of Life (Yasunori Mitsuda, Kenji Hiramatsu)
És amikre már végképp nem maradt idő, de nem lehet elmenni mellettük: Cuphead: The Delicious Last Course, Eiyuden Chronicle: Rising, Fire Emblem Warriors: Three Hopes, Ghostwire: Tokyo, Harvestella, Lil Gator Game, Moss: Book II, Pokemon Scarlet and Violet, Sifu, Signalis, Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin, Triangle Strategy, Warhammer 40,000: Darktide, Weird West és valószínűleg még sok más is, ami nem jutott az eszembe.
Viszlát egy év múlva, remélhetőleg hasonlóan őrült hosszú listával!
💙𝑴𝒂𝒚𝒖💙さん「@seek_bonshisya 大阪お疲れ様でした!!幸せな空間で私もツアー終わってしまうのが寂しくて仕方がないです😢Psycho le Cémuといる空間が大好きです♡ありがとうございます!」https://twitter.com/Plc0205dM/status/1601988172103430144
MIYAVIさん「Congrats Cocona! the youngest Japanese Olympian on record (14yrs old!) Keep shinning and share your brightness with the world!!! ここなちゃん(まだ14歳!)受賞おめでとう!もっともっと輝いて世界中をワクワクさせてください。 @Bulgariofficial #Bvlgari #AvroraAwards https://t.co/J1bFcDhcn3」https://twitter.com/MIYAVI_OFFICIAL/status/1602037841533767680
ヴィジュアル博士のる@監修オムニバスCD2種発売中さん「【ヴィジュアル系今日は何の日】 wyseがアルバム「the Answer in the Answers」でメジャーデビューした日。 (2001.12.12) https://t.co/9QbgxiFgX9」https://twitter.com/vr_noru/status/1602063781001334784
☕️ふなもと健祐🥁さん「おはようございます。 たまにはドラマーっぽい投稿を…。。 🥁♪=106でチェンジアップ on トレーニングパッド🥁 #diy防音室 #お家でドラム https://t.co/nm5XcO7mkV」https://twitter.com/funamoch1/status/1602064547992334337
Yoshikiさん「うち合わせでパリにいるよ。 I’m at @Baccarat museum in Paris France. #YOSHIKI https://t.co/j9oCyBVV1A #baccarat #museum #thelastrockstars #tlrs #xjapan #バカラ #パリ #piano #merryxmas #silentnight https://t.co/d7Vw5ykWIt」https://twitter.com/YoshikiOfficial/status/1602107135059369984
MIYAVIさん「Had a great talk with Youth UNHCR and also a student who came to Japan as a refugee and is now going to a university with RHEP (Refugee Higher Education Program). Many interesting ideas and so much passion. As long as they shine, our future is bright. @Refugees @UNHCR_Tokyo https://t.co/zDhrpSxLDE」https://twitter.com/MIYAVI_OFFICIAL/status/1602111584347693056
ザゴッドアンドデススターズさん「【ライブ情報】 「BØY MEETS GOD」 2023年2月16日(木)新宿LOFT 出演:COØL BOY / the god and death stars open 18:30 / start 19:00 前売:6,000円(ドリンク代別) ※チケット発売:12/18(日)12:00~イープラス https://t.co/LXUy17HZNx https://t.co/emo2dymeqr https://t.co/aXxT5gFoPG」https://twitter.com/davidskullno/status/1602136261396938753
Charlize Theron, Seth Rogen, O'Shea Jackson Jr., Andy Serkis, June Diane Raphael, Bob Odenkirk, Alexander Skarsgård, Ravi Patel, Aviva Mongillo, Braxton Herda, Randall Park, Lisa Kudrow
Ez a lassacskán önálló szubzsánerré váló filmtípus, melyben gyakran a method acting lehetséges csúcsaként akár filmről filmre is ugyanabban a karakterben maradó Seth Rogen az, aki sokkal vonzóbb, csodálatos (általában szőke) nőket hódít meg, újabb igazán élvezetes, szórakoztató, magát most valamivel mélyebbnek mutatni próbáló filmmel gazdagodott.
A legeklatánsabb példa a korábban említettekre alighanem Rogen első sztárcsináló főszerepe a Felkoppintva (Knocked Up, 2007, Judd Apatow) című hatalmas sikert aratott vígjátékban, ahol Katherine Heigl adja a pár hölgytagját, aki teherbe esik egy részeg egyéjszakás kaland során. Alison Scott (Heigl) gyönyörű, karrierjében épp egy hatalmas ugrás előtt áll, még éppen egészséges mértékben törekvő és felelőségtudó. Rogen figurája itt egy lusta, buta, a felelőségvállalás gondolatától is iszonyodó stoner, aki érzelmi téren valamivel érettebb, mint egyéb területeken, ahol talán még fejleszthető. A különbség kettejük státuszában olyan óriási, hogy Apatow és színészei munkájának nagy dícsérete, ha egy pillanatra is elhisszük a kapcsolatukat. A következő említésre érdemes példa a Kevin Smith rendezte Zack és Miri pornót forgat (Zack and Miri Make a Porno, 2008). Elizabeth Banks itt inkább csak szépsége okán alkot valamelyest furcsa párost az átlagos megjelenésű Rogennel, hiszen karaktereik jó barátok, lakótársak, hasonlóan gondolkodnak az életről, ahol nagyjából ugyanott is tartanak, mind financiális, mind romantikus, mind egyéb tereken. Ez a film inkább mocskos humor és átélhetően ábrázolt őszinte érzelmek ragyogó érzékkel kivitelezett vegyítésével emlékeztet a Csekély esélyre. Rogen forgatott további hasonló szokatlan párosokat szerepeltető filmeket [A zöld darázs (The Green Hornet, 2011, Michel Gondry), Volt egy tánc (Take This Waltz, 2011, Sarah Polley)] amikben kevésbé hangsúlyosan jelenik meg a főhősök kívánatossági inbalansza.
Hasonló filmeket persze más színészekkel is láthattunk már korábban is, mint hogy a Felkoppintva sikere divatba hozta volna őket. Adam Sandler, Steve Carrell, Jason Segel vagy John Cusack mind alakították már szerelmespár objektív szemlélő számára szerencsésebbnek tűnő felét, de ahogy Rob Harvilla a The Ringer újságírója emlékeztetett rá, már Woody Allen is sportot űzött fantasztikus nők szerepeltetéséből az általában saját maga által játszott főhősök oldalán. A jelenség persze nem korlátozódik mozifilmekre. Matt Feeney egy 2005-ös cikkében a népszerű tévés vígjátéksorozatok otthonos testű férjeit és cheerleader feleségeiket elemezte hasonló szempontból a Slate magazinban.
A Csekély esély női főhőse minden bizonnyal felülmúlhatatlanul elérhetetlen egy normál fickó számára. Charlotte Field (Theron) az Amerikai Egyesült Államok történetének legfiatalabb külügyminisztere, csodaszép, nagyon népszerű, és komoly esélyekkel indul a következő elnökválasztáson. Zavarbaejtő, igen. Csak igen enyhén árnyalja a képet, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Fred Flarsky valószínűleg a legkevésbé reménytelen a hasonló filmek Rogen-karakterei közül. Gyerekkorukból már ismerik egymást és Charlotte jó szívvel emlékszik rá, újságíró (mondjuk munka nélkül), politikailag aktív, tele van tettvággyal, valamint nagyon tiszteli és mindenben támogatja a nőt. Viszont természetesen egy lépést sem tesz fű (és ecstasy) nélkül, robbanékony és olyan szűrő nélküli igazságérzete van mint egy gyereknek. Gondolkodás nélkül felmond az egyetlen bevételi forrását jelentő lapnál mikor megtudja, hogy egy Rupert Murdoch-ra emlékeztető mogul felvásárolta azt, hogy propaganda ("Not the good kind that's right, the bad kind, that's wrong") cikkekkel spékelje meg. Olyan fickó akivel bárki szívesen összehaverkodna, de meghökkentő egy Hillary-Barbie oldalán látni.
Bár Charlotte egy olyan férfit választ társául akit a közvélekedés méltatlannak tarthat hozzá, és ezáltal úgy tűnhet lebecsüli önmagát, a film valójában az átlagnál jóval erősebb feminista üzenettel bír. Sajnos pár klisé itt is megjelenik, mint például a feltételezés, hogy ha egy nő sikeres, kitűnő egzisztenciát teremtett magának, már csak egy vágya lehet: egy férfi. Jelenlegi férfi szereplőnk személyében még egy elkoptatott motívum jelenik meg, a temperamentumos, szegényebb/iskolázatlanabb, lentről jövő karakter, aki életrevalóságból leckét ad a steril jómódban élő kifinomultabb társának, akinek segít megtalálni az egyéniségét, és egy új, teljesebb élet lehetőségével ajándékozza meg (Ld.: Titanic, 1997, James Cameron). Mitöbb, jelen filmben Rogen karaktere hivatásszerűen végzi mindezt (Ld.: Életrevalók, Intouchables, 2011, Olivier Nakache és Éric Toledano). A külügyminiszternek szüksége van valakire, aki okos, de sótlan beszédeit felturbózná egy-két jól elhelyezett vicces kiszólással. Fred lesz az, aki a nyilvánosság szemében karakterjegyekkel ruházza fel a kedvelt, de merevnek gondolt politikusnőt. Charlotte Field azonban a mozik sikeres nőalakjaitól eltérően valójában nem merev, és nem is unalmasan tökéletes, de nagyon céltudatos, van humora, káromkodik, tud bulizni, szereti a szexet, és irtóra beleéli magát a filmnézésbe. Tökéletesen a tudatában van saját vonzerejének, de soha nem használná politikai céljai eléréséhez. És természetesen van olyan érzékeny és intelligens, hogy ne megjelenésbeli kompatibilitás alapján válasszon társat. Ez a társ pedig a konzervatívabb romkomoktól eltérően végre nem lehúzni, normalizálni (értsd: átlagossá tenni) akarja kivételesen tehetséges partnerét, hanem magát próbálja fejleszteni, hogy minél hatékonyabban segíthesse őt céljai elérésében. Itt ugyanis a nőnek kivételesen nem kell választania karrierálmai beteljesítése és egy normális szerelmi élet lehetősége között.
A készítők politikai vonalon kevés újszerű vagy szokatlan gondolattal álltak elő, de azért akad pár érdekes részlet. A Hollywood által nem preferált oldal gyakran veti a filmgyár szemére, hogy politikailag elkötelezett, ami néhány kivételtől eltekintve igaz is. Jelen esetben is nagy az egyetértés, a film pozitív karaktereinek nézetei is résmentesen illeszkednek a hollywoodi tradícióba. Valamint azonosak a témáról egyébként az átlagnál gyakrabban és szívesebben megszólaló színész Seth Rogen nézeteivel is. Rogen köztudottan baloldali, liberális, és minden értelemben zöld. A prominens republikánus politikust Paul Ryant például igen durván hajtotta el, mikor az közös képet szeretett volna egy rendezvényen. (Charlize Theron számos emberjogi és jótékonysági szervezet munkájában vesz részt, pártpolitikával nyilvánosan nem foglalkozik.) A film konkrét politikai kérdésekhez csak selyemkesztyűs kézzel nyúl. Charlotte elsődleges feladata egy környezetvédelmi paktum aláiratása a világ vezető politikusaival, mely esetében a "környezetvédelem" természetesen klímaváltozást jelent, de a szó tabu a filmben. A film olyannyira kockázatkerülő, hogy még egy erőszakkal beszuszakolt, izzadságszagú jelenetben Fred és (a világ) legjobb barátja Lance (O'Shea Jackson) arra jutnak, hogy demokratáknak és republikánusoknak közösen kell tenniük azért, hogy Amerika újra nagyszerű legyen. Az efféle centrista politikai gondolkodás Bill Clinton regnálása után erősödött valamennyit az USÁ-ban, de igazán népszerűvé, vagy komoly harmadik erővé soha nem vált. Sok amerikai szerint az irányzat túl liberális, valamint döntésképtelenséget sugall. Mitöbb inkább depolitizálja a problémákat, mintsem valós megoldást kínálna rájuk. Csakúgy mint ez az erőltetett jelenet, amit minden bizonnyal a film bevételi mutatóiért felelős szakemberek patikamérlege mutatott nélkülözhetetlennek minden egyes potenciális jegyvásárló megszólításához.
A Csekély esély úgy istenigazából nem is tesz komolyabb erőfeszítéseket azért, hogy szatírának állítsa be magát, a politika világa leginkább csak kulisszaként, humorforrásként szerepel, a nemek dinamikájáról ellenben kínál izgalmasabb gondolatokat. A film egy amúgy pompásan sikerült romantikus vígjáték, két őszintén kedvelhető főszereplővel, akik között az első pillanattól megvan az a szikra amitől érdekelhet minket mi történik velük. Rogen és Theron is kiveszi a részét mind az andalgósabb részekből, mind a gegek elsütéséből. Előbbi színészi dimenziói legyenek bár szűkösebbek, a kritika által sokkal inkább elismert kollégája mellett egy pillanatra sem vall szégyent. A megszámolhatatlanul sokadik arcát megmutató Charlize Theron pedig nyilván kapott már ennél jóval komolyabb színészi feladatot is, de legújabb adalékként már egyértelmű, vicces szerepekre is bátran választható, komikus időzítése épp olyan hibátlan mint humoros oldaláról inkább ismert partneréé.
#Repost @jeanphilippedaguerre with @make_repost ・・・ Un grand Merci à Margueritte Gourgue de nous avoir permis de présenter au théâtre La Bruyère une lecture de la première version de notre pièce "Le Voyage de Molière" que j'ai eu la joie de co-écrire avec Pierre-Olivier Scotto. Merci au petit comité d'experts pour leurs retours critiques encourageants et très constructifs qui vont nous permettre d'avancer crânement dans cette aventure. Merci à ma super équipe que j'adore !!!!! Distribution: Violette Erhart , Mathilde Hennekinne , Charlotte Matzneff , Charlotte Ruby , Grégoire Bourbier, Stéphane Dauch , Teddy Melis , Geoffrey Palisse Assistant à la mise en scène : Hervé Haine Musiques: Petr Ruzicka Décors: Antoine Milian Costumes: Corinne Rossi Lumières: Moïse Hill ❤ https://www.instagram.com/p/CNn6eqMrM70/?igshid=vs08b6bdpg6t
An ordinary school day for a teenage girl in Istanbul and her encounters with three different men as she goes to school, plays basketball and takes a bus on the way home. Cannes Official Selection 2015 TIFF Official Seelection 2015 Sundance Official Selection 2016 Directed by: Ziya Demirel Produced by: Anna Maria Aslanoglu - Istos film (Turquie / Turkey) / Olivier Berlemont & Emilie Dubois - oriGine films (France) Writers - Buket Coskuner | Ziya Demirel Cinematographer - Meryem Yavuz Editor - Henrique Cartaxo Cast: Melis Balaban - Asli Yonca Hiç -Ayse Can Karacayli - Ozan Zeki Ocak - Yasli Adam
An ordinary school day for a teenage girl in Istanbul and her encounters with three different men as she goes to school, plays basketball and takes a bus on the way home. Cannes Official Selection 2015 TIFF Official Seelection 2015 Sundance Official Selection 2016 Directed by: Ziya Demirel Produced by: Anna Maria Aslanoglu - Istos film (Turquie / Turkey) / Olivier Berlemont & Emilie Dubois - oriGine films (France) Writers - Buket Coskuner | Ziya Demirel Cinematographer - Meryem Yavuz Editor - Henrique Cartaxo Cast: Melis Balaban - Asli Yonca Hiç -Ayse Can Karacayli - Ozan Zeki Ocak - Yasli Adam
An ordinary school day for a teenage girl in Istanbul and her encounters with three different men as she goes to school, plays basketball and takes a bus on the way home. Cannes Official Selection 2015 TIFF Official Seelection 2015 Sundance Official Selection 2016 Directed by: Ziya Demirel Produced by: Anna Maria Aslanoglu - Istos film (Turquie / Turkey) / Olivier Berlemont & Emilie Dubois - oriGine films (France) Writers - Buket Coskuner | Ziya Demirel Cinematographer - Meryem Yavuz Editor - Henrique Cartaxo Cast: Melis Balaban - Asli Yonca Hiç -Ayse Can Karacayli - Ozan Zeki Ocak - Yasli Adam
“Era vicino alle porte, fuori la corte, un giardino di quattro iugeri grande, difeso da siepi. Alberi alti là vigorosi verdeggiano: peri e granati e meli dai floridi frutti e fichi dolcissimi e olivi già densi di bacche. Dagli alberi frutto non cade, né mai d’estate o d’inverno appassisce né langue; ma il soffio di Zefiro sempre alitando alcuni fa sorgere, altri ammollisce e matura. Il pomo…
AWARDS
-Design/Look Development Award - Animex International Festival of Animation & Computer Games, Middlesbrough (Grande-Britan)
-Best Young Production Award - Animago Award (Germany)
Manon Lazzari ( [email protected] - https://fr.linkedin.com/in/manon-lazz... )
Manon Lazzari is a young French filmmaker. After getting a degree in editing she graduated from Georges Melies school of animation in Paris. She"s currently working as a collectible sculptor as well as creating new short films as personal projects.
Sophie Kavouridis ([email protected] - https://fr.linkedin.com/in/sophie-kav...)
Sophie Kavouridis is a Greek-French 3D artist, passionate by the setup and simulation of dynamic elements influencing digital characters and assets. After 2 years of studying at the University of Ioannina in the Chemistry department and 4 years of studying at George Melies School of Animation, she had her degree in 2014. She is currently working in the CharacterFX Department at Illumination Mac Guff in Paris.
Marion Louw ( [email protected] - https://fr.linkedin.com/in/marion-lou... )
Fascinated by cinema and drawing, she took a preparatory course at ESAG Penninghen School in graphic and interior design. Then she graduated at Georges Melies animation school. Today she works as a Concept Artist at Ubisoft, and she continues her personal projects in parallel.
Thomas Ricquier ( [email protected] - https://fr.linkedin.com/in/thomas-ric... )
After studying 2d animation in Marseille, Thomas Ricquier graduated from the Georges Melies School in 2014 where he obtained a degree in CG animation. He currently works in Paris at Cube Creative, as a film director and lighting/compositing artist. He also composes his own soundtracks under the pseudonym "Oz".
Simon Pannetrat ( [email protected] - https://fr.linkedin.com/in/simon-pann... )
Simon Pannetrat studied in a graphic design and illustration school called Brassart for 4 years which has given him the love of drawing. Then he completed his formation at Georges Melies"s school for three years in order to work in the animation/film industry. Today he works as a 2D/3D Concept/Visual development freelance artist in Paris. He is also a member of an active collective of artists called "Yacks".
About CGI & VFX Animated Short Films:
Take a look at our curated list of CGI & VFX Animated Short Films created by CGI artists and studios from all around the globe.
An ordinary school day for a teenage girl in Istanbul and her encounters with three different men as she goes to school, plays basketball and takes a bus on the way home. Cannes Official Selection 2015 TIFF Official Seelection 2015 Sundance Official Selection 2016 Directed by: Ziya Demirel Produced by: Anna Maria Aslanoglu - Istos film (Turquie / Turkey) / Olivier Berlemont & Emilie Dubois - oriGine films (France) Writers - Buket Coskuner | Ziya Demirel Cinematographer - Meryem Yavuz Editor - Henrique Cartaxo Cast: Melis Balaban - Asli Yonca Hiç -Ayse Can Karacayli - Ozan Zeki Ocak - Yasli Adam
A Europa das divergências à desintegração ?
http://www.xerficanal-economie.com/emission/Olivier-Passet-L-Europe-des-divergences-a-la-desintegration-_3746151.html
Confusão entre massa monetária e liquidez
http://www.xerficanal-economie.com/emission/Olivier-Passet-Confusion-entre-masse-monetaire-et-liquidites-le-grand-meli-melo_3745591.html