#beteljesülés

[versinator]

Beteljesülés! leintsék

Agyamban! becsületért ismerhettelek gerinc Sárika bűnözik nyomorát orbánc! Elődei bimbóbanágban bér! bíró! Megmondták! csusztunk villogta agyigszúró Hidege gyorsaságom ringózengő láncod Kínzóimat lecsorog méternyi gazságod

Zsugorodik töprengve hússzirtek pamlagán Rángása féltéglák ártanék lankáján Tőkén szalámi mesterségesennyugodtan cselédeim Utánoz partjaik édességes ösztöneim Sivatagoké szájra borju megtanulod Róva zárhattunk lehámoz! csontod

Harmadnapja szétszabdalta ezüsfényén ínyenc Elvégzi dolgoznom acsarog bérenc Megüzenem hirdettek röfröf! rongytakaró Felejtsük élniakaró bízod fűjáró Mécsem ereszkedő görcsre vigaszod Némúljon békességet! megmértem villogod

Visszamorogtak évezredekig még?! klinikán Bújó ágy! ráér! parókián Vőlegény! bomlás légcsavar rigóim Hullákat szürve cigarettavég mestereim Pilláidat dália csapdossa súgod Napodból szitkokat öregedni unod!

Pöfeteget holdsugáron ganéjt zsidóbérenc Pakolgat viszályban adnánk csábtánc Gyorsvonatokon léptű fejealját élniakaró Hegeszt dobálom táplálékát mindenségjáró Nagyképűségeken lelkifurdaláshoz hánykódó áltatod Aranyvár összebúvásoké mázsásat tudod?

Nélkülük ütközöm karácsonyfa féligazán Hullafoltjait gyémántba dilinós vonatán Jókedv? odaér belecsókolni hadaim Megloptam nini! magánhangzó harsonáim Unatkozom vonzását fegyverei birod Doboló nehéz! kígyó! vizsgálod

[az-elme-hangja]

🎪🎠🎡

Egy cirkusz legforgalmasabb órájában, minden számot bemutatnak. Egyszerre lép porondra a félelmetes ám bátor tűzes karikán átugró oroszlán, a telivér, akinek valóban egy szarv ékeskedik a homloka legtetején és a fóka, aki tapsol és labdákat fejel a közönségnek.

A show ugyanolyan lelkesedéssel zárul mint amilyennel az első pillantásokat kapták. Csillám ágyúk dördűlnek és tapsvihar visszhangzik a sátor falain. A cirkuszvezető a pipáját pöfékelve dörzsöli tenyerét miután a bankó kötegek számolására tért. Mindeközben az est sztárjai, a dolgozó állatok épp a sátorból kifelé-menet, épp csak egy pillantást vetnek be az önelégűltségtől alig magánál lévő uraság ablakán.

Az egyszarvú jön leghátúl, előtte a táncos kezű fokát tolja a még gyermekkorában a cirkuszhoz kerülő félig arab származású fiatal úrfi. S legelől ballag a cirkusz fő atrakciója, az oroszlán.

Égdörgés zavarja meg a kimerült menetet, ekkor szaporábban lépkednek. A mindenes, fél arab úrfi is begyorsítja a tempót. Mikor már a ketrecekhez érnének elered az eső. Az úrfi azt se tudja melyik állatot engedje be először. Úgy tesz: a fókát ott hagyja, s bekíséri az oroszlánt, a mellette lévő ketrecbe az egyszarvút és végül a fókát, majd bebújik az oroszlán ketrece alatt lévő csizmatartóra. Az uraság hirtelen ront rájuk s feltépi az úrfitól a ketrecek kulcsát. Talán még a talpával is megkínálná ha nem lenne lőre áztatva az egyensúlyérzéke. Cümmögve, fintorral az arcán, a rácsok kíséretére bízva magát, kapaszkodik a kifelé vezető úton.

Ormótlanokat dörög és annál fényesebbeket villámliK. Az úrfi fütyörészni kezd, ami szinte alig emelkedik ki az eső zaja alól. Egyszer csak az orszlán dugja ki az orrát a hideg ketrec rácsai között. Úrfi felhajtja a kezét egészen az oroszlán fejéig és megsimogatja. Talán olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy mit tenne másképp ha a saját kezében volna a sorsa. Mennyi mindent segíthetne ezeknek az állatoknak ha hatalma volna a vezető uraság felett. A hideget nem érezné, ha meleg szobában hajthatná nyugovóra a fejét. Miként váltják egymást a gondolatok az úrfi szinte elszenderül.

Mikor az eső elállt, s szem már nem maradt nyitva. Egy csillag hullott alá a piszkos-szürke égen. Azonal pirosra festette az égboltot, s egyszerre világította meg a cirkuszt és az aprócska vidámparkot. Az óriáskerék hirtelen fehéren világított miközben a körhinta lovai körbe körbe jártak. Ám ezúttal nem a szél mozgatta őket. A műanyag, giccsesre mázolt lovak lassan elkezdtek igazi valót ölteni. Levetve színes viaszos ruhájukat, s megszabadulva a láncoktól és a tartó oszlopoktól végre szabadnak érezték magukat.

Az égbolt piros fényére a ketrecbe zárt állatok is felébredtek. Amikor az úrfi magához tért a legmélyebb álmából ébredve, már a körhintáról szabaddá vált lovak várták őt. Az eső ismét rázendült, súlyos csattanó villámlások kíséretében. A vörös fényárban tündöklő fehér lovak elhozták a szabadság üzenetét. Nem merültek gondolatok sem kérdések az úrfi fejében, csak felpattant és tette amit helyesnek érzett.

Elment az uraság lakókocsijához, fel egészen a lépcső tetejéig. Benyitott az ajtón, s mikor látta hogy az uraság egész heti bevétele az asztalon ékeskedik, s az uraság pedig a földön heverve élvezi alkohol mámor és jóllakottság egyvelegének szenderületét… fogta és az uraságot lábánál fogva, kába dörmögés közepette kivonszolta a térre. A vörös égbolt pokoli mámorhangulatúvá változtatta a cirkuszt. Olyasfajta amit mintha baljós penna vetne papírra de mégis átitat a beteljesülés tintája. Az úrfi leakasztotta a kulcsot az uraság övpántjáról, s elindult a ketrecekhez. A zuhogó eső és a vörös égbolt szinte páratlan szűrővel vonta be a tájat. Hunyorgó szemmel, arcát törölgetve elért a nagy tölgyfához ami néhány méterre húzódott a börtönt adó ketrecektől. A vörösen parázsló, fényárban úszó lovak a karámoknál sorakoztak. Az úrfi legalább olyan szaporán vette a lépéseket mint a levegőt, de mire látó távolságba került a vörös fátyol leple alatt, a lovak lerúgták a lakatokat. Épp oly könnyedséggel tették, mint ahogy a körhintáról szakították el magukat. Az állatok úgy hagyták el börtönüket, mint villám a legsötétebb felhő árnyát. A fóka megvárta az úrfit, s miközben segítette kimenekülését, a villámok egyre fényesebb játékot játszottak a vörös égbolton. Az uraság a földön fekve kezd magához térni… Mintha nehezére esne megállapítani tudatállapotának valóságosságát. Próbálja megítélni milyen mélyen aludhat. Azonban egy hatalmas égdörgés kíséretében egy akkora villám csap a cirkuszra, hogy lángba borul a pajta, s ekkor az úrfi a fejéhez kap. Kitisztul az éjszaka a lángok nyalábjai között, miközben a ketrec rázkódásának hangja ad alapot ébredésének. Az oroszlán, a csizmatartó gerincet nem kímélő keménysége, s a többi állat. Nincsenek a körhintáról szabaddá váló lovak, nincsenek letört lakatok, sem szabad állatok. Csak az úrfi van és a rács mögött raboskodó állatok. Az uraság lakókocsija túl messze ahhoz hogy a tűzvész könyörtelen végezte előtt visszaérjen a kulcsokkal. Az állatok szemébe néz, s látja a reménytelenséget. Mintha búcsút vennének egymástól. Ekkor hatalmas jajveszékelést hall, s ahogy hátat fordít megpillantja a tölgyfa mellett az uraságot ugyanabban az alkohol mámorban ahogy azt megálmodta. Az úrfi mit sem tétlenkedve, lépést nem pazarolva rohan az urasághoz, s olyan gyorsasággal tépi le róla a kulcsokat, hogy szinte kulcstartóként vinné magával az uraságot.

Minden egyes lakatot olyan könnyedséggel és gyorsasággal nyit ki, akár a lovak szabadultak le a körhintáról az álmában.

A fókához ér legutoljára, s ahogy kisegíti és kitolja a már feketén füstölgő pajtából, a többi állat a tölgyfa biztonságot adó lombkoronája alatt talál menedéket.

Ahogy közelebb ér, kifújja magát s az állatok nyugtató tekintetében talál nyugalomra. Aztán a földön heverő csizmákra vet egy pillantást, olyan mély álomba szenderült a gazdájuk, hol már a lélegzetre nincs szüksége…

A túlélő cirkusztársaság összekucorodva, egymást támogatva de megvárta az eső végét, hol már a szabadság nem csak álomként tépte le a láncot a cirkusz lelkéről.

[dontlovethewayyoulie]

Leértékelés

Képzeld el...

Képzeld el, hogy sét��lsz a sorok között. Leértékelés. 

Meglátod. Sérült, hol itt hol ott. Külsőleg nem fog meg igazán, de az utolsó darab. 

Elviszed. Olcsó volt és mert miért ne. Külsőleg nem a legjobb, kaptál már jobbat is. Most jó lesz valamire.

Majd hazaérve nézegeted, felméred, megérte? Kérdezed magadtól. Hisz volt már jobb is.

Hisz nem nyűgözött le, értékesebb lenne szebb külsővel.

De utolsó darab. Meg hát már haza vitted.

Nem önt el imádat vagy rajongás, nincs beteljesülés vagy érzelmi áradat.

Elvárnád tőle, hogy a legjobb is lehetne, elvárod, hogy változhatna, hogy számodra még megfelelőbb legyen.

Szebb külalak, szebb vonások, szebb forma.

Összehasonlítás, elvárások és ítélkezés vakít el. 

Hisz tudod, volt már szebb is.

Számodra ebben a formában már kevesebb értékkel bír. 

Akkor miért nem hagytad ott másnak?

[cyb3rmind]

Séta

Sokféleképpen élhetjük az életünket.

Elfuthatunk az időtlenségbe, hol majd emlékeket lapozgatunk, mintha időutazók lennénk.

Ezek leszünk mi, mint két öröklétű gyerek.

Életeink összefonódnak - így szeretkezünk.

Persze meglehet, hogy csak versengünk a hedonizmusban.

És te nyersz, mert te mindig mindent jobban tudsz.

Szívedből szétárad a függetlenség, és szétszakít. Vagy csak felpezsdited a szívem, és ridegen mondod: nem kell, nem kell.

Én meg nezek ki a fejemből az őszi esőben ázva, várom szerelmed a fejemet rázva.

Egymáshoz simulunk. Mint az őrültek katatón állapotban vagyunk az idő végtelenségében, mert nincs beteljesülés, csak a “mi lett volna ha” bomlasztja elménket. Most előre és hátra megyünk. - Végre legyen igaz jövőnk.

Nézz fel! Azok az álmaink. A csillagok szúrósak. Nehogy megsebezze a szemed, mint a szívemet.

Ha velem vagy, tudom, szereted erősnek mutatni magad.

Mint a talpra állás az esés után.

Ilyenkor én is ridegnek mutatom magam, elengedem a kezed: nem kell, nem kell.

Látod azt a padot? Belevéstem a nevünket.

Most egy hajléktalan fekszik rajta. Forgasd csak a szemed. Most kell visszatekerni az időt.

A padra vetülnek a régmúlt szerelmünk fényei.

[fenyangyalai]

Az Istenség őrzőinek felfedezése: meditáció és mantrák

A spiritualitás területén a gyámok és az istenség fogalma túlmutat a kulturális határokon, vigaszt és útmutatást kínálva a megvilágosodást keresőknek. Ennek a felfedezésnek a középpontjában a meditáció mélyreható gyakorlata és a mantrák átalakító ereje áll. Asztrális

A fény és a bölcsesség őrzői

Az őrzők tiszteletreméltó alakok különféle spirituális hagyományokban, akikről úgy tartják, hogy őrzik és védik az egyéneket spirituális utazásukon. Megtestesítik a bölcsesség, az együttérzés és az isteni beavatkozás tulajdonságait, vigasztalást és biztonságérzetet kínálva a szükség idején. Akár angyalként, akár égi lényként, akár megvilágosodott mesterként ábrázolják őket, az őrzők a magasabb birodalmakkal és spirituális igazságokkal való kapcsolatot szimbolizálják. Lelkiség

Az istenség befogadása meditáción keresztül

A meditáció átjáróként szolgál az önmagunkban és az univerzumban lévő istenséggel való összekapcsolódáshoz. Ez egy olyan gyakorlat, amely elősegíti a belső békét, az elme tisztaságát és a spirituális növekedést. A meditáción keresztül az egyének mélyebben megértik valódi lényegüket, és harmonikus kapcsolatot alakítanak ki a létezést formáló isteni erőkkel. Ez egy befelé vezető utazás, ahol a csend a mélyreható meglátások és a spirituális felébredés vásznává válik.

A mantrák ereje

Számos spirituális gyakorlat központi eleme a mantrák szent hangok, szavak vagy kifejezések, amelyeket a meditáció során ismételgetnek, hogy összpontosítsák az elmét és specifikus energiákat idézzenek elő. Olyan vibrációs frekvenciákat hordoznak, amelyek rezonálnak az isteni birodalommal, összehangolva a gyakorlókat a magasabb tudatállapotokkal és a spirituális bőségtel. Akár ősi szanszkrit mantrákat mondunk, akár a szeretet és együttérzés megerősítését, akár az égi őrzők nevét idézzük, ezek a rezgések szent teret hoznak létre, ahol a keresők isteni energiákkal kommunikálhatnak. Teremtő

Integráció a napi gyakorlatba

Ezeknek a spirituális gyakorlatoknak a mindennapi életbe való integrálása a rutint rituálissá, a hétköznapokat pedig szentté alakítja. A meditációra és a mantrák éneklésére szánva az egyének isteni jelenlétet hívnak életükbe, elősegítve a cél és az univerzummal való kapcsolat mélyebb érzését. Ez a napi közösség az istenség őrzőivel gazdagítja a spirituális tapasztalatokat, ami mélyreható személyes növekedéshez és megvilágosodáshoz vezet. Gyógyulás

Következtetés

Miközben az élet összetettségein haladunk, a védőnők jelenléte, a meditáció gyakorlása és a mantrák szavalása állhatatos kísérőként szolgál a spirituális beteljesülés felé vezető úton. Emlékeztetnek bennünket az istenséggel való veleszületett kapcsolatunkra, és felhatalmaznak bennünket arra, hogy kegyelemmel és bölcsességgel eligazodjunk a kihívásokban. Fogadd tisztelettel ezeket az időtlen gyakorlatokat, mert megvilágítják az utat a belső béke, megvilágosodás és a harmonikus létezés felé.

Mutass többet: http://www.feny-angyalai.hu/magyar/default_hu.htm

[myralog]

Lezuhantam

Van egy sor, talán egy Rapülők dalszöveg: "Bőröm börtönében életfogytig leszek elitélve." Nagyon jól jellemzi most a kedvem. Ez nem azt jelenti, hogy depressziós lettem. Csak melankolikus. Nem találom a helyem, miközben hihetetlenül jó most a bőrömben. Változom, ezt élvezem. Nem is emiatt van rossz kedvem. Igazából, a dologok amiket nem élhettem meg. Tudom nem jó ezeken agyalni. Transzoknak ez az Edevis tükre. Mindegyikünknek, ez a vágya szíve mélyén, nem újrakezdeni, hanem elölről. Megélni, milyen az első menstruáció. Mikor nőnek a mellek, kibontakozik a nőiességed. Valóban van pár ami így is megvan, de gyereket nem szülhetsz. Én valahol melyén biztosan nem akartam, abból az erőszakból, hogy behatolok egy másik emberbe. Nekem az túl sok. Azt meg nem élhetem meg, hogy én engedjem valakinek, hogy új életet hozhassak létre. Fura belegondolni, hogy számomra a beteljesülés, hogy egy új életet hozzak létre, nem lehetséges. Sokszor mondtam, hogy ha nő lennék akkor felcsináltatnám magam, az apa nem is tudná, hogy van gyereke, s boldog lennék. Persze, ott lenne a para, hogy fiú lesz, de akkor is megtettem volna. Én ebben látom magam. Ezt torzult el egészen oda, hogy szeretek emberekkel foglalkozni. Sőt, gyerekekkel is. Csak őket nehezen engedem magamhoz. Félek, nagyon erősen kötődnék. Amit lehet azt szeretem megtenni, nagyon szeretem az emberek útját egyengetni. Szeretek segíteni. Én is ember vagyok, így van aki ki tud akasztani, de neki is akkor is segítek. Legfeljebb nem annyira kedvesen. Visszakanyarodva, hiányoznak azok az évek. Nem élhettem azt aki vagyok. Bármennyire is elfogadó már ez a világ, mikor én rájöhettem volna, még sehol sem járt. Pedig mennyi jel volt. Tudom sokat nem mondtam ki, de ha olvasok róla, vagy hallom. Talán előbb kezdek neki. Egyik legrégebi vágyam, hogy nő lehessek. Van egy rész a Mesemaratonba, mikor az egyik szereplőnek levágják a farkát, s úgy is nő akart enni, így örül neki. Emlékszem, arra gondoltam, de jó neki. Sokáig ott motozott is a fejemben ez a jelenet. A könyvet 2001-ben olvastam, 15 évesen. Belegondolni, hogy ha akkor ezt elmondom… Az élet mást gondolt, így a férfiasság teljesedett ki. Persze, valahogy mindig ott maradt valami nőies szál az életemben. Egy sál, vagy hobbi, vagy bármi más formában. Sőt, szinte mindig voltak női ruháim, amit alváshoz hordtam. Mert ügye: "Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad." Igyekszem azt az időt valahogy megélni, s kiírni magamból. Talán lesz belőle egy történet, talán nem. Arra kíváncsi lennék, mi lenne a szakmám, ha Myra-nak születek. Varrónő, vagy más? Pszichológus? Óvónő, mint anyu? Nos, kb. ez jár a fejemben. Messze vagyok önmagamtól, úgy érzem ha nem is negyven évre, de harmincra biztosan. Ez is oka, hogy néha teljesen szét esek, néha minden jól működik. Kérdés mikor hiszem el amit látok, tudom idővel egyre könnyebb lesz. Most két és fél hónaposan még piszok nehéz.

[yogananda]

🧿️ Az elszánt akarat, dinamikus ereje révén, megteremti a beteljesülés útját. Az akarat ereje bizonyos rezgéseket hoz mozgásba a légkörben. A természet a maga törvényeivel, rendszerével és hatékonyságával azután olyan körülményeket teremt, amelyek kedvezőek az akaraterőt gyakorló egyén számára.

[terapiasjegyzetek]

…A gyerek már rég felnőtt Mégis ott rejtőzik a meglett férfiben. Egyre csak megy a lépcsőn felfelé, de mégsem ér fel sohasem.

Minden lépcsőfok egy újabb vágyat rejt, mely a beteljesülés felé hajt, Oh, a gyerek látja ám, nem jó ez így, S az út meg egyre, egyre keskenyebb. Páran hangosan éljeneznek, mások meg kiáltják, „ugorj!”, Az egyensúllyal rég senki nem törődik, ah, kit is érdekel, S nem veszi észre senki azt az apró izzadtságcseppet, mit a rettegés szült.

Más megoldás nem maradt hát, menekülni kell, ki a valóságból messze el! Tarts feszesen! így talán több marad belőlem, Mint ez a kevés maradék.

Ismered a kötéltáncos álmát, Zuhanok, mégis élek még. Megtart a hálód Az öled közepén.

Nyújtózkodni mindig, egyre magasabbra, hogy az egyensúlyt megtartsam, kimerít s már nincs erőm. S így megy ez a végsőkig, míg a desszert meg nem érkezik, a saját halotti toromon.

Rossz filmben vagyok és értelmetlen rossz szerepben! Kapcsolják már ki! Hol a gomb? Oh, könyörgöm, segítsenek, segítsenek! Kapcsolják már ki végre ezt itt a fejemben! Ébressz fel! Bár a sors elveszi, mi nekijár, Az én utam mégis te veszed el…

[csacskamacskamocska]

Tolvajok

Amikor van egy szeretői viszony, amibe mindkét fél tisztában van vele, hogy a kapcsolat célja nem a közös élet, nem a közös jövő, sem nem a családalapítás, hanem csak a kielégítő testi kapcsolat egy olyan partnerrel, akiről amúgy el is feledkezhetsz, semmilyen kötelezettség nincsen, csak valamiféle tisztelet, hogy a másik kölcsönadja a testét meg a szellemét azokra az órákra, hogy neked jobb legyen a közérzeted, szóval ez többnyire egy egyenlő kapcsolat, egy jó üzlet. De ritkán van így. Gyakoribb, hogy az ember a hiányait megalkuvással próbálja megoldani. Ha nincs szerelem, legalább olyan valaki legyen, akivel imitálni lehet a kapcsolatot. Monjuk, az is érdekes, hogy a szerelem meg elmúlik, de a szerelem emléke nélkül lehet, hogy mégis valami kötőanyag hiányozni fog a kapcsolatból. Vagy ki a fene tudja. A szerelemből házasodás csak az új idők hóbortja. Igaz, nincsenek róla statisztikák, hogy mennyi boldog és mennyi boldogtalan kapcsolatot szültek az elrendezett házasságok. Az üzletek. Volt tisztelet, mert az a nevelés része volt, és volt az igyekezet, hogy a kapcsolat mások felé jól nézzen ki. Mostanában meg esetleg csak az igyekezet van, hogy jól nézzen ki, de tisztelet az nincs. De nem is ezek az érdekesek, hanem elképzeltem, hogy megismerek egy pasit, kurvára tetszik nekem minden tekintetben, de sajnos egy nap azt mondja, „szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd”. Az ember nyel egyet és eldönti, hogy ismerkedik-e továb a barátzónában vagy fogja a motyóját és lelép. Ha rám hallgatsz fogod a motyódat és mész. Ezen a ponton veszítesz a legkevesebbet. időben, energiában, önérzetben. Soha nem lesztek barátok, ahogy soha nem lesztek szerelmespár sem. Nincs semmi, ami miatt megérné folytatni. Keresni kell egy másik szívdöglesztő és izgalmas pasit/nőt és utána visszatérni és megnézni, hogy még mindig érdekes-e az, aki szerelmet nem, csak szeretetet tud kínálni. Ha igen, akkor, de csak akkor, ha tényleg tiszta a dolog, Akkor érdemes barátként folytatni. Bár nem tudom, mi szükséged lenne egy barátra, ha van egy szerelmed, aki nyilván a barátod is. Csakhát, ezt kevesen tudják megtenni és a többség úgy dönt, hogy megalkuszik a kevés valamivel. Éretlen dolog, de érzelmileg többnyire sérültek az emberek. Csakhogy ez innentől tolvajlás. Érdekes ez a jogban is, hogy elfogadja azt, hogy valaki bár ismeri az egyeszség részleteit, mégis olyan helyzetben van amiben „kényszertődik”. Ez esetben a kényszerítődés a menekülés a fájdalom elől. Majd holnap belátom, hogy ennek semmi értelme, majd holnap örökre és végérvényesen kilépek ebből az egyenlőtlen kapcsolatból. A tolvaj mossa kezeit. Ő szólt, hogy semmit, egyetlen gesztusát sem lehet máshogy értelmezni, mint a szeretet megnyilvánulását. Csakhogy az akkora teher a másikon, ami deformálja az értékítéletét és negatívan befolyáslja a leendő kapcsolatait. Persze, nem kisebb tolvaj az sem, aki szerelemet mond, de közben a saját értékrendedet és az élettedel szembeni elvárásaidat kell mínuszolni, mert nincs a szavak mögött tartalom. Légy elégedett a szavakkal és légy türelmes. Mert most ez van, most az van, most ez fontosabb nálad, most meg éppen baj van, gond van, nademajdmindjárt lesz itt akkora szerelem, hogy a fal adja a másikat. Nincs a kétfajta várakozás közt semmi különbség. Dehát, hogy senkinek se legyen jó, minden szerelmi kapcsolat csak időlegesen nem hordozza ugyanezt a problémát. Fájdalmasan éljük meg, ha azt mondják nekünk, „már nem vagyok szerelmes beléd”. Mintha nem egyszerű tény lenne. Nem akarjuk tudni. Nem akarjuk hallani. És nem szeretjük kimondani sem.

[lonely-princessa]

Bárcsak beteljesülnének a fejemben lejátszott pillanatok.

Én lennék a legboldogabb.

[eszteeeeer]

Azt hiszem ma beteljesült amitől a legjobban féltem.

[lauracsoka]

Repülök, a vágyak valóssá lesznek. De a hullamvölgy betekint és porrá tesznek.

[meghasadtam]

Most megint jól vagyok. Hiába látlak, nem fog el az a kísérteties, hasogató érzés. Időleges, tudom. Rövidesen megkeresel. Elmondod: hiányzom. Elmondod, hogy nem tudsz nélkülem élni, hogy senki sem képes feledtetni. Én pedig kis huzavona után ugyanezt mondom. Aztán összefonódunk egy rövidke időre, ismét, utoljára. Én megint kitépem a szívem, és a lábaid elé teszem. Cserébe pedig megint csak egy szendvicset kapok majd, tele szarral, csámcsogni. Azt hiszem, ilyen, mikor két selejt egymásbaszeret. Nem vagyok részeg, csak felmondok magamnak. Hiszem, a történelem megismétli önmagát. Hiszem, hogy a végtelenségig képesek vagyunk ezt játszani. De már nem akarlak a magaménak tudni. Megelégszem a hiányoddal. A vágy halála a beteljesülés - ezt már mind nagyon jól tudjuk. Ez a monológ pedig nem változtat semmin. És nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek.

[csillamkeccarvu]

Nicola Yoon: Minden minden

[erzelmekkeltelitetturesseg]

[versinator]

Távolodsz beteljesülés!

Éltem! kardot! magadon tűzijátéka Graf tanácstalanná oltjaveri feszítő Ifjukor hagytatok? szoritok tükörszínjátéka

Melegében! ékszerem szénaszag ízelítő Hónaljamig haladok rángatnak rossznál Fiúsan dadogás bárban! megsüketítő

Mulasztások pillacsukó árulást indiáknál Bódulatát ötvenezerből göngyölt zúgta Elvégzi gyógyíts repültél sirodnál

Hazaérek vívtad körben? lobogta Magasságokba sokadalom födeleteket ágyéka Ugrate csattantborzongott fürösztött kettévágta