#dizájn

[ultramegatroutman]

Borsszóró - Stelton, Dánia, 1960-as évek

[Feinberg] went out and bought a selection of very exotic-looking salt shakers. It was not until after he brought them in and showed them to me that I realized they were so beautifully shaped and futuristic that the audience would never recognize them as salt shakers. I would either have to use 20th Century salt shakers or I would have to have a character say “See, this is a salt shaker.” So I told Irving to go down to the studio commissary and bring me several of their salt shakers, and as he turned to go, I said “However, those eight devices you have there will become Dr. McCoy's operating instruments.” For two years now, the majority of McCoy's instruments in Sick Bay have been a selection of exotic salt shakers, and we know they work, because we've seen them work. Not only has he saved many a life with them but it's helped keep our prop budget costs low.

                                                                            - Gene Roddenberry

Bár nem ragaszkodtak a skandináv dizájnhoz:

Wilhelm Wagenfeld / WMF, 1953

[gluekitrotor42]

„...az Audi Q6 e-tron az Audi elektromos modelloffenzívájának legújabb zászlóshajója...”

"Az Audi Q6 e-tron az Audira jellemző SUV formavilágot testesíti meg az e-tron-specifikus dizájn konzekvens továbbfejlesztésével. A modell belső terében debütáló új designfilozófia és jövőbe mutató technológiák a négykarikás márkánál az elektromobilitás új fejezetét képviselik, és minden nap átélhetővé teszik »A haladás technikáját«.”

„...melynek köszönhetően tovább tudjuk elektrifikálni modellportfóliónkat.”

„Az új E3 1.2 elektronika-architektúrának köszönhetően a Q6 e-tron modellsorozat az Audi termékportfólió csúcsát jelenti.”

[dedibelyegei]

No ez is egy elég sajátos helyzet ami még eddig nem nagyon állt elő itt, az oké, hogy volt már itt jópár (nyugat)német bélyeg, na de aki szemfüles és rendesen követ (javasolt!), és még a memóriája is jó, annak rémelhet, hogy bizony volt itt már egy Weber bélyeg. Volt hát, click the link for more fun, and get to know about him more!

No de az egy dolog, hogy a németek nagyon büszkék rá, persze hogy elsütik többször, több módon a jó embereiket, fogunk ilyet a magyaroknál is látni majd még, de mi itt az apropó. Ugye az eredeti Weber posztban szereplő bélyeg tíz évvel későbbi ennél, és evidensen, ahogy erről is leolvasható, a zeneszerző születésének 200-adik évfordulájára készült. Ez az ember azonban volt olyan jó és pontos, hogy bár sajnos nagyon fiatalon, de szép kerek korban, 40 évesen hunyt el, így aztán nem volt akadálya, hogy 1976-ban kiadják ezt a bélyeget, halálának 150. évfordulójára. Leleményes! Egyébként nekem ez az 50 pfenninges példány jobban tetszik ezzel a hármas felosztással, masszív feltűnő piros kerettel, kifejezetten jó dizájn szerintem, meg a mozgalmasságis, hogy nem egy sima portrét használtak, hanem munka közben ábrázoljuk a jó Carl Mariat.

A bélyegből 32.350.000 darabot nyomtak, így sejthető hogy klasszikus értelemben vett értéke lényegében nincs, a postatiszta példányokat is 100 forintért be lehet szerezni.

[angelofghetto]

vihar a biliben

Mikor a történelmi gettóba költöztünk (ma bulinegyednek hívják), a gyerekek egészen kicsik voltak. Örültünk, hogy a közlekedés és boltok szempontjából ilyen jó fekvésű lakást kaptunk, mégis közel a parkhoz, és olyan csendes volt, hogy reggelente madárcsicsergésre ébredtünk. A legzavaróbb az volt, hogy hajnalban végigcsörtetett az ablakunk alatt a kukás autó, és azt hittük, ez elviselhetetlen egy olyan szűk kis utcában, aminek olyan az akusztikája, mint egy görög színházé. Fogalmunk nem volt, néhány évtized után mennyire kifordul magából a környék.

A Király utcai árkádos házban kis üzletek sora bújt meg: koncertekre lehetett jegyeket venni, lemezbolt is volt, meg valami paróka meg álbajusz üzlet, és vasárnap délután a kongó lépteinket visszhangozta a sűrű, lusta csend, talán még a csöpögő csapok is kihallatszottak a konyhákból. Egyik napról a másikra hordták tele székekkel és asztalokkal az árkádos átjárót, amit addig mindenki használt, mert az volt a járda, és onnantól nagyon csúnyán néztek, sőt megjegyzéseket is tettek, ha nem kerültünk az úttest felé. Nagyon sajnáltam a ház lakóit, meg a szembeházat, hogy innentől az evőeszköz csörömpölést, meg az állandó beszélgetés zsivaját kell hallgatniuk. Aztán kezdődött az átváltozás: a művészeti és lakberendezési boltok bezártak, a környék élelmiszer boltjaiban felfelé kúsztak az árak, vadidegen külföldi termékek jelentek meg a szokásos alap cuccok helyett, és a pékségben senki nem beszélt magyarul. De előreszaladtam. Sok életveszélyesnek minősített, kiürített, romos ház várt a bontásra akkoriban, de nem történt velük semmi, azt mondták, nincs rá pénz. Néha hajléktalanok törték fel a ledeszkázott nyílászárókat, hogy odabent meghúzhassák magukat.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Kazinczy utcában nyílt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi enteriőrt. Értem, hogy ez miért lett kurrens dizájn a nyugatról jött turistáknak, de csak nagyon halkan jegyzem meg, ez totál hamis kép, mert a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. (Nagyon kíváncsi lennék, hányan vittek haza tetveket vagy poloskát szuvenírnek az ilyen szeméttelepi bútoroknak köszönhetően.)

Az engedélyeztetést sem értem (vagy talán nagyon is értem). Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett volna iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Nem is tudtunk róla, hogy mi készül. Az Erzsébetváros újságból évekkel korábban tudtam meg, hogy Európa legsűrűbben lakott térsége még alaphelyzetben is a budapesti VII. kerület, ahol elég szegény a lakosság, főleg idős emberek és kisgyerekes családok élnek, nagyon sokan közülük önkormányzati bérlakásban. Igazából eleinte nem vettük komolyan ezt az egészet: most ez felkapott divat lett, aztán majd eltűnik, mint a Tamagocsi. Nem ez történt.

Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, minden üzlethelyiséget megszálltak, ha volt egy repedés a falon, abba is beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy innentől minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat a zárt terekből, és így az utcán toporogtak és füstöltek. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban nyáron sem (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, mindenfelé keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket. Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó. A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy aludtak a földön, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett kora reggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem ejtek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a általában világon az ilyenféle bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, lassacskán, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni. Akkor most kérem szépen ennek szellemében végighallgatni az interjút. Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen (vagy ő nappal alszik, nem tudom), mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Kétszáz romkocsma egy olyan kis területen mint belső-Erzsébetváros, nagyon sok.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Szimpla kert volt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi dizájnt. Értem, hogy ez miért lett dizájn egy nyugatról jöttnek, de csak nagyon halkan jegyzem meg, a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, ha volt egy repedés a falon, abba beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat, és az utcára vonultak. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, járdán keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó.

A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy alustak, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett korareggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem említek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen, mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a világon a bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni.

[stillnotspamdog]

Nem bírtam magammal és vásároltam itt.

[felvidek]

Acélmágnás/Furnace

(Szolgálati: ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs a Játékkunyhó Esztergomban és a rendszeres csütörtöki alkalmaik. Ha valakit érdekel a társasjátékozás Párkányban, feltétlenül szóljon.)

Sok játék próbálkozik azzal, hogy eltalálja az egészséges arányokat a stratégiázás, a számolás, a szórakozás és a jó idő-érték-mutató között. Néha bejön, néha nem. Időnként pedig elém sodródnak olyan játékok, amitől nem remélek sokat, a témája sem fogna meg, de teljesen jól működnek: pont annyira egyszerűek, hogy könnyen be lehessen ugorni, de eléggé összetettek ahhoz, hogy keményen gondolkodni kelljen a legjobb stratégián. Ha mindez nem veszi el a fél délutánt, az külön plusz pont. Ide tartozik az idén megjelent Acélmágnás is.

A játék célja egyszerű: az épületekből (gyakorlatilag a megvett kártyáinkból) összesen négy kör alatt össze kell hozni egy olyan termelési láncolatot, ami a legtöbb győzelmi pontot hozza nekünk. A győzelmi pont egy termék, ugyanúgy, mint a szén, a vas, az olaj és az épületfejlesztés. A gyárakat szimbolizáló kártyákat licitálva vesszük meg, összesen négy licitünk van, néha pedig megéri szándékosan a másik alá licitálni, mert a sikertelen ajánlatokból nyersanyagokat szerzünk - amivel néha beindíthatunk egy termelési láncot (ebből lesz két szenem, azt most becserélem négy vasra, hopp, két győzelmi pont, meg egy fejlesztés). Minden körben újrarendezhetjük a láncunkat és előbb-utóbb dilemmánk akad majd, mert garantáltan lesznek olyan épületek, amelyekre egyszerre lenne szükségünk a termelés elején, közepén és végén. Gyakorlatilag tíz sorban leírtam minden fontos szabályt és talán az is látszik, miért is lehet _rengeteget_ gondolkodni a sorozatunkon, főleg ha tíz kártyát kell optimalizálni.

Ennyien játszhatják: Kettő-négy játékos, hárman vagy négyen tűnik a legjobbnak. A gondolkodási idő nem hatványozódik a játékosok számával, ami jó.

Ezért ajánlom: Egyszerre egyszerű és mély, letisztult, de mégsem spártai a dizájn. A kapitalizmus szelleméhez híven jó érzés, ha kijön egy hatékony lánc és jó sok nyersanyagot gyártunk (rádöbbenni arra, hogy nem tudjuk időben átváltani győzelmi pontokra már nem annyira jó). Kiváló a licitmechanikája és nagyon kevés vitás kérdés adódik már az első játék során is.

Ezért nem ajánlom: Ha a társaságból csak egyvalaki is szereti túlgondolni a dolgokat, akkor alaposan lelassul a játékmenet. Elméletileg végig lehet számolni a gyártási sor eredményét, a negyedik körben kimondottan sokáig tart és meglehetősen demotiváló tud lenni, ha valaki tíz percig gondolkodik a sorozata összerakásánál. Az opcionális szerepkártyák kiegyensúlyozatlannak tűnnek, vannak olyan karakterek, akiknek sokkal erősebb képességei vannak másoknál. A hatékony láncok kialakításán túl olyan sokat nem kínál.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens, Viticulture, Spartacus, Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium

[vanista]

Az MCC a jegybank pénzéből jött létre,

most, hogy ilyen brutális a jegybank hiánya, visszafizeti-e az MCC a ezt a pénzt? Együtt sírunk, együtt nevetünk, vagy mi sírunk, maga nevet?

Ezt kérdeztem volna, háromszor. Az Origós válasz magas labda volt, ott azt kellett volna megkérdezni, hogy a régiéhez képest negyedakkora szókincs tetszik-e benne, az orosz zászlós dizájn, vagy a konzervatív nőábrázolásuk. Ha értetlenkedik, mai címek, mobilról.

Így sem rossz azért.

[pajjorimre]

A bal egyes a Yale-es srác de ő se tudja vagy hárítja, hogy apci lopott eu-s pénzből lett valaki. #hotel

Volt egy osztálytársam általánosban, harmadikban csapódtunk egybe, mikor vadiúj iskolába cuccoltunk sokan a környékről. Már akkor nyugati mintára tervezett házban laktak (ma is simán megállja a helyét a dizájn) a város egyik legmenőbb környékén. A srácok (volt egy öccse) teljesen hétköznapi életet éltek amúgy, barátságosak, jó fejek voltak meg minden. Azt persze titkolták akkoriban hogy MENNYIRE gazdagok, de fogalmuk nem volt róla hogy az apjuk amellett hogy a város egyik legnagyobb (országosan is toplistás) építőipari cégét viszi (privatizálta is ügyesen), párhuzamosan tulajdonképpen nagyon nagypályás gazdasági bűnöző. Szóval azért minimális esélye van, hogy a kölök csak mostanában szerez tudomást róla, hogy klántag. Az amerikai iskolában (vagy bármelyik menő, fizetős magániskolában) sztem a szülők 90 százalékát el lehetne ítélni több évre változatos bűncselekmények elkövetése miatt.

[ultramegatroutman]

ultimét indusztriál midcentury dizájn: Zsolnay gyertyatartók vázák porcelánszigetelők a '60-as évekből

[gregpostok]

Húszmilliárd dollárért viszi az Adobe a Figmát - HWSW

Fitymát olvastam

[barataimnakcsaktoma]

Vajon érdekel valakit itt, hogy a jövő héten új/friss Rockstar Magazin jelenik meg? 😇😎

Teljesen megújult a külső-belső dizájn, gazdagodott a magazin +8 oldallal, kap egy matt fóliát a borító (így az ország legelegánsabb, legminőségibb magazinjai mellé is büszkén oda lehet tenni), szóval elég jelentős a változás. 🙏❤️☀️

És nem utolsó sorban minden nyomtatott (értsd: igazi, kézzel lapozható magazinunk) a lehető legjobban össze van kötve az online dolgokkal! Pl. minden cikk, vagy interjú, vagy lemezajánló mellett található egy Spotify kód, hogy egyetlen kattintás után (nem kell tehát keresgélni) hallgatni lehessen az adott előadót! Illetve minden cikknél - ahol van aktualitás - szerepel egy QR kód is, hogy azonnal elérhető legyen a jegyvásárlás is. 🤘🔝

[dedibelyegei]

Ez az bélyeg egyik személyes kedvencem, egyrészt olyan jóóó nagy, másrészt szeretem a japán fametszeteket, harmadrészt meg meglepett a sorozat évjárata, több mint 50 éves, 1971-es! Szerintem a dizájn sokkal modernebbnek mutat, bár a 2.50 forint kicsit árulkodó. A második kép azért készült, mert úgy látszik jól a felirat, hogy kinek melyik műve látható a bélyegen.

Ezen a bélyegen Harunobu: Ülő oiran metszete látható. Suzuki Harunobu az 1700-as évek közepén élő metszetkészítő művész volt, és a műfajban hozzátartozik egy komoly reform/változtatás: az addig megszokott 2 vagy 3 színt használó metszetek helyett, ő kezdett el sokszínűeket készíteni. Ezen a művén ez épp nem látható, alighanem egy koraibb darab. Az oiranok egyébként a történelmileg magas rangú kurtizánok voltak Japánban akkoriban, az 'élvezet asszonyai'. Jellemzően képzettek voltak a hagyományos művészetek terén, és bizonyos keretekig megválogathatták vendégeiket is.

A sorozat egyébként 8 tagot számlált, 40 fillértől egész 4 forintig, különböző színű keretekkel és metszetekkel. Akinek valamelyik metszet esetleg megtetszene és utánanézne, most idemásolom az összeset:

0.40 Ft -os bélyegén Toyokuni iskola: Séta a kertben,

a 0.60 Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Gésák a csónakban,

az 1,- Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Képet néző nő,

az 1.50 Ft -os bélyegen Kiyonaga (1752-1815): Oiranok,

a 2,- Ft -os bélyegen Utamaro (1753-1806): Awabi halásznők,

a 2.50 Ft -os bélyegen Harunobu (1725-1770): Ülő oiran,

a 3,- Ft -os bélyegen Hokusai (1760-1849): Rőzsét vivő leány,

a 4,- Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Sétáló nők és gyermekek látható.

Bármilyen szép is meg menő amúgy, a teljes sorozatból 630.000-et nyomtattak, így 100-200 forint között már lehet szerezni full sorozatot. Lehet fogok is!

[gyuricaur]

mi a geci ez a dizájn

[angelofghetto]

bútorok életre-halálra

Hol is kezdjem... talán a friss élménynél: egy négyrészes dokufilm van a netflixen, ami a hamisított kozmetikai termékek veszélyeire hívja fel a figyelmet mind az egyszeri fogyasztó, mind a világgazdaság szempontjából. Erről az a kínai bolt jut eszembe, ahol azt kaptam az arcomba a betelepült pénztárostól, hogy “Kína jó, de európai ember szar”. Ez a szemlélet sok mindent megmagyaráz.

A minisorozat harmadik részében a bútorgyártás fura, silányodás felé vezető evolúcióját követhetjük, a régen több generációt kiszolgáló tömör fa bútoroktól a mai néhány év után széteső és balesetveszélyes cuccokig. Ikonikusan az IKEÁ-t hozták példának. Szeretek náluk vásárolni, tetszik az egyszerűség, a letisztult dizájn, a kreatív inspiráció: ha már én állítom össze, miért ne tehetném egyedivé. Egy régebbi dokufilm ugrott be erről megint, amiben a készítők szembeállították egymással a vezetők nyilatkozatait a fenntarthatóság és környezetvédelem fontosságáról, és a rejtett kamerás felvételeket elképesztő munkakörülményekről, gyerekmunkáról, néhány év után “leselejtezett”, megbetegedett dolgozókról (ez megérdemel egy külön bejegyzést). Nyilván nem véletlen, hogy a filmet sehol nem találom a neten.

Ebben a mostani filmben gyerekek halálát okozó instabil komódokról van szó, felelősség áthárításról, illegális erdőirtásokról, korrupt kormányokról, akiknek nagy cégek dirigálnak, és ez messze túlmutat egyetlen bútorcégen, inkább a “bármi beáldozható az extraprofitért” szemlélet elhatalmasodásáról szól a globalizálódó fogyasztói társadalmi rendszerben. Nagyon tanulságos.

Van egy folyamatos vitám a gyerekeimmel. Szerintük szánalmasan boomer vagyok az ósdi nézeteimmel, mikor ragaszkodom a régi bútoraimhoz. Persze időről időre felújítom őket, feldobom valami új festéssel, kilinccsel, de ezeket még lehet. Az új bútorok manapság néhány év alatt szétesnek, beszakadnak, tönkremennek, és csak a globális szemétkupacot növelik, mert elégetni sem lehet a káros anyagok miatt. Van még kis szekrénykém a dédiéktől, íróasztalom nagyiéktól, ami tömör fa, vas kötőelemekkel, székek szintén tömör fából és furnérból acél vázakkal, elemes bútoraim még a hetvenes évekből, a szüleimtől, ez már ragasztott pozdorja, alumínium és műanyag csavarokkal, és persze vannak az újak, amelyek közül néhány már az összeszerelésnél sérül, mert a vékony lapkák között méhsejt papír tölti ki a vastagságot. Nagyjából ez szemlélteti is a retrográd evolúciót.

Most készülök megnézni a “színlelt újrahasznosítás” című részt, amiről meg az jut eszembe, hogy a suliban volt egy olyan pályázat, hogy hulladékból kellett ruhát csinálni. Ez olyan gyönyörű, hogy elsírom magam, csakhogy tök álságos. Roppant látványos, ahogy megmaradt nejlonszatyrokból, szívószálakból, papírból és PET-palack darabkákból ruhák készülnek és a zsűri hümmögve, komolyan elsétál a próbababákon elhelyezett alkotások előtt, csak egyrészt az alapanyag java része nem a kukából van, hanem olyan újonnan beszerzett dolgokból, amit általában a kukába szoktunk dobni, másrészt senki sem fogja őket ruhaként hordani. Szóval ez is csak olyan önáltatás, mint az összes többi.

Tanulság is van: a sorozat epizódjainak végén elhangzik, hogy csak a vásárló vethet véget a káros tendenciának azzal, hogy nem tart fenn keresletet. A gyártó azt fog gyártani, amiből haszna van, ha nem veszik a cuccát, váltania kell. Csak sajnos manapság homok ment a gépezetbe, mert nem a termelést alakítják az igényekhez, inkább a vásárlót alakítják a profitorientált piachoz, főleg agymosással, hamis információkkal és érzelmi manipulálással, és globális lebutítással.

Most hadd ne idézzem ide az öreg indiánt, aki figyelmeztet, hogy ha már minden létfeltételünket tönkretettük, a pénzt nem tudjuk megenni. Főleg, mert addigra még az is digitális lesz.

[kertikavics]

A cégem fő színe kék. Kitalálták, hogy némi lila jó lenne mellé... Meg rózsaszín...

Mondtam a dizájn team vezetőjének, hogy én ugyan nem bánom ezt a kombót, de biztos-e ebben az irányban?

[csajokamotoron]

Airoh Aviator Ace 2 and Twist 3 motoros bukósisak terepezőknek

Az Airoh terepsisakjai az ECE 2206-os jóváhagyással rendelkező Aviator Ace 2 és Twist 3 a legnépszerűbb sisakok közé tartoznak, és az olasz gyártó 2024-es kollekciójában teljesen megújultak. Az új sisakok technikai és funkcionális fejlesztéseket, valamint dizájn- és grafikai fejlesztéseket tartalmaznak. A szellőzőrendszerek, a belső bélések és a fejvédő technológiák mind frissítést kaptak. Az egyik legfontosabb újdonság mindkettő esetében a Bluetooth kommunikációs rendszerre való felkészültség. Az Aviator Ace 2 mindazoknak szól, akik egy kombinált sisakot keresnek terepre és városi használatra. Kompakt és könnyű, dupla héja kompozit karbonból készült, és az Airoh ASN (AIROH Sliding Net) és AEFR (AIROH Emergency Fast Release) rendszerrel rendelkezik. További jellemzői közé tartozik a DD Ring Retention System, a megújult szellőzőrendszer az optimális hőszabályozás érdekében, a jobb légáteresztő képességű és kényelmesebb belső bélés, a szivacsok, amelyeket most úgy terveztek, hogy a mosás és szárítás megkönnyítése érdekében ki lehessen venni az arcpárnákból. A Twist 3 az Airoh új off-road mindenese. Teljes egészében szélcsatornában fejlesztették ki, és HRT-ből (High Resistant Thermoplastic) készült dupla héjjal, valamint fejlett és optimalizált szellőzőrendszerrel rendelkezik. Rendelkezik továbbá az Airoh ASN rendszerrel (AIROH Sliding Net), amely egy speciális 3D szövetszerkezetből áll, amely ütközés esetén csökkenti a fejre ható erőket, valamint az AEFR rendszerrel (AIROH Emergency Fast Release). https://csajokamotoron.hu/az-airoh-matryx-az-if-design-award-2024-gyoztese A további jellemzők közé tartozik az oldalsó ütközők és a frissített belső bélés bevezetése, amely jobb légáteresztő képességgel rendelkezik, valamint egy új csúcs, amely jobban integrálódik a külső héj kialakításába, miközben javítja az aerodinamikát. Mióta 1997-ben megalapította az Airoh-t, Antonio Locatelli ("Antonio's Innovative Range Of Helmets") küldetése mindig is az volt, hogy "magas minőségű sisakokat hozzon létre és gyártson, amelyek a biztonság, a dizájn és a teljesítmény szinonimái. A világ legjobb motorosainak igényeihez tervezett termékek, de minden kétkerekű rajongó kényelmét és biztonságát is szolgálják - aszfalton és terepen egyaránt". A 2005-ös első bajnoki cím megszerzése óta az Airoh márka 139 világbajnoki címet nyert. Read the full article