#emberbent

[pappito]

szóval az úgy volt, hogy aszonta a barátom nekem sms-ben, hogy gyere el a koncertre, ráteszlek a vip-listára. Sose voltam még vip listán, és annak ellenére, hogy a jóember nem kifejezetten az én műfajomban pendlizik, meg úgyse járok sehova, gondoltam ez vicces lesz. Sőt, ha már ennyi év alatt sem érintett meg az Aucklandi éjszakai (underground?) világ, ne csak velem történjen, elhívtam a lányom, aki már mehet kocsmába. Óvatosságképpen megnéztem a khm, venue weboldalát is, ott azt állították, hogy kb. 50 ember fér be, de erről majd később.

Szóval fogtuk magunkat és elsuhantunk a festői Pt. Chevalierbe, annak is a dodgy részébe (a többi része az rendben van, sőt egy része kifejezetten pijo), ahol ez a vendéglátóipari helység egyből a pékség mellett szolgál szórakozóhelyül az értő közönség számára.

Azt megszokja az ember, hogy itt mindenki úgy néz ki ahogy csak bír, úgyhogy nagyon kevés dolog lepi meg, és a közönség itt is változatos volt, ami nem baj persze, sőt. A hely egy bárpultból áll meg az utcán van kiülős része, belül meg hát... amit a képen látsz, abba az állítólagos ötven emberbe beleértendő a zenekar által elfoglalt rész is.. Mivel a formáció még nem tart ott mint az AC/DC, a közönség jobbára hozzátartozók és barátok voltak de legalább otthonos volt az egész hörgős-zúzós-csirkedarálós metál. A zene is sokkal jobb volt mit amire felkészültem lélekben btw.

Aztán hazafele a gyerekkel azon morfondíroztunk, hogy melyik is volt az un. peak moment-je az estének, amikor az énekes úr Nerf gunokat osztott ki a közönségnek és magának, majd dalolgatás közben ő, a pultos néni és a műélvezők egymást lövöldözték a kis szivacsizékkel (bevallom erről videóm is van), vagy az amikor az énekes úr - aki akkora már félmeztelenre hörögte magát - felmászott a bárpultra és onnan ordított a közönségre (ahol ács kollégái pogóztak békésen) miközben a pultos néni szemrebbenés nélkül, faarccal keverte a koktélokat a zord hardcore rajongóknak és szeretteiknek. Kiváló időtöltés volt.

ha ismerkednél a muzsikával akkor itt a Cosmic Super Punch on Your Balls c. nóta, junius 14-én album release

[csacskamacskamocska]

"A félrelépés nem oka, hanem következménye a kapcsolat megromlásának."

A "kapcsolat megromlásának" vagyis nem egyik vagy másik fél az oka, hanem az, hogy a kapcsolat nincs rendben. Lehet, hogy egy kapcsolat tényleg olyan mint egy állatka amit közösen tartanak életben, közösen gondoznak. Nincs ez a probléma jelen az életemben, csak elgondolkodtam a másfajta megközelítésen. Hogy, aki ki van éhezve a figyelemre, a gyengédségre, vagy éppen a férfi/női mivoltának elismerésére, megélésére, az mennyire esendővé válik. Vagy ott vannak a rejtett, ki nem mondott vágyak, amik beleakadnak valaki másba. Amúgy jó a kapcsolat, csak sosem beszéltek arról, hogy... aztán, akivel lehet beszélni róla, az megpezsgeti az embert. Hiszen remekül elélünk egymás mellett, felszínesen. Nem tudom ki ő valójában, nem tudja ki vagyok valójában. Lehet, hogy a párkapcsolatokról való gondolkodásunk teljesen életszerűtlen.

uh, rájöttem mi jár a fejemben.

Régi ismeretség az egész, szót sem érdemel. Együtt jártak, mindkét félt ismerem, máshonnan. Szakítottak. A pasi megnősült, a nő férjhez ment. A nő elvált, egyedül maradt a gyerekeivel. A pasi boldogan élt a feleségével és a gyerekeivel, de a nő mindig számíthatott a barátságára. Egy baráti segítés alkalmával a nő az ágyába cibálta a férfit. Azért mondom, hgy cibálta, mert a férfi nem nagyon akarta és alig-alig bírt teljesíteni. Hogy a férfi, aki nem akart külső kapcsolatot, eléggé imádja a feleségét, aki megértő az ő szörnyű természetével, bizarr stílusával, hogy ő hogy élte meg a dolgot, azt nem tudom, csak feltételezem, mert a dolognak nem lett folytatása. A sztorit a nő részéről ismerem. Magány és kétségbeesés a nő részéről. A férfi... én értem, hogy lehet nemet mondani, de vannak helyzetek amikor nemet mondani az romboló vagy annak hihető, hogy egy összetört magányos nőt a visszautasítás a depresszió mélyére süllyeszti. Nem a vágy szülte ott a szexet. Logan azt mondta az emberek nem kezdenek kapcsolatot az exükkel. Szerintem sokan kezdenek kapcsolatot az exükkel. Már ismerik, és ahogy telik az idő, ami rossz volt, elfelejtődik. Viszont kevesebb melóval lehet eljutni az ágyig vagy a pillanatnyi kellemes, szabad, családias érzésig. És mit mondasz a nőnek, aki életed szerelme valójában bár egy másik nővel élsz boldogan, amikor akar téged, végre. Amikor könyörög, hogy bújj vele ágyba, és jó bőr még mindig, nagyon is. Szerintem kemény helyzet.

Még egy kép jutott eszembe. Hogy a megcsalt emberek a saját megbántottságukon túl, elgondolkodnak-e azon, hogy mi történt az ő kapcsolatukkal a megcsalás előtt.

Amúgymeg persze vannak emberek, akik nem játszanak tisztességesen.

Lehet, hogy az az ismerősöm elmesélte otthon a feleségének a történteket. El tudom képzelni, hogy elmesélte. Mert utána nem kereste a barátnőmet, nem látogatta, csak telefonon beszéltek.

Máskülönben meg az egész nagyon érdekes abból a szempontból, hogy a partnered életének mennyi és milyen részét "birtoklod", mennyit adott magából neked. Lehet, hogy alacsonyak az igényeid és fogalmad sincs, hogy a másik embernek még rengeteg szabadon villogó vegyértéke van.

Lehet-e több embert szeretni egyszerre... ezen gondolkodom, hogy tulajdonképpen miért is ne lehetne? Máshogy szocializálódtam, de valójában, ha az érzelmeket boncolgatjuk, miért ne lehetne valaki több emberbe szerelmes? Az más kérdés, hogy tudja-e több embernek a maximumot adni saját magából. Nyilván nem. És akkor már a dolog csak önzés.

A félrelépés nem oka, hanem következménye a kapcsolat megromlásának. Lehet, hogy nem így van és ez csak egy hangzatos megmondás. De talán érdemes elgondolkodni rajta.

[poembyme]

Csillogó remény nekem,

Elkapja zuhanó életem,

Fényt hoz a sötét éjben,

Ki sorstárt az életben.

Kicsiny hajó a viharban,

Mindent elnyelő zuhatagban,

Nem bánom, bármit is csinál,

Félek, túl sok a hibám.

Bár a szeretet mindent kiáll,

Ha beszélgetünk az idő megáll,

Tudok-e újra elég lenni?

Elfogadsz-e szeretni?

Kétsegek közt régi reflexek,

Mik az emberbe előjönnek,

Szerelem megszúrsz-e újra?

Kényszerülök-e száz éves álomba?

[azsofiaa]

Nem vagyok zsebkendőd. Engem nem dobhatsz ki azután hogy “használtál”. Ha ez a terved, előre szólok hogy rossz emberbe futottál bele:)

[takemetochurch13]

Szerelmes vagyok beléd

Szerelmes vagyok beléd, abba a csodálatos emberbe, aki vagy, az intelligenciádba, abba, hogy mennyire törekszel arra, hogy megszerezd, amit akarsz. Szerelmes vagyok az álmainkba, abba ahogy tervezünk egy közös életet, mindent megtalálok benned, ahogy te is mindent bennem. Az édes pillantásokba, a meleg öleléseidbe, a jó reggelt puszikba. Szerelmes vagyok az őrültségedbe, abba hogy mindig tiéd az utolsó szó, abba ahogy próbálod megmagyarázni az embereknek, hogy igazad van, abba hogy mennyire megnevettetsz, a pajzán vicceidbe, amelyek képesek annyira megnevettetni, hogy sírjak a boldogságtól. Szerelmes vagyok abba, ahogy szeretnéd látni, hogy sikeres vagyok, nevettess meg, ha tudod hogy tévedek. Mindig azt mondod nekem, hogy együtt mindent meg fogunk tudni oldani. Szerelmes vagyok abba, ahogy törődsz velem, ahogy reggelit készítesz nekem, ahogy kikészíted az aznapi ruháim. Szerelmes vagyok abba, ahogy megértesz, hogy tudod milyen bosszús tudok lenni apró dolgok miatt, hogy tudod milyen cukrosan szeretem a kakaót, hogy tudod mennyit tudok utálkozni lényegtelen dolgokon. Szóval szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy megérdemled, mert számomra te jelented a világot

@dagibara 🐒

[unconditionallylovepeoplesblog]

Hogy lehet egy emberbe ennyi könny?

[konyveimrejtekei]

Soha ne abba az emberbe szeress bele, aki a tökéletes énedért van oda, hanem abba, aki abba az énedbe szeret bele, amin 0 smink van, nem húzza be a hasát, nincs éppen kivasalva szög egyenesre a haja, vagy éppen begöndőrítve, hanem a valós lényedet szereti meg!

[nemvoltamelegjoneki]

Életem szerelme vagy!

Bármi is történjen, bárki bármit mondjon... Nem számít! Csak Te számítasz!

Voltam már szerelmes, ráadásul olyan emberbe akit sokkal jobban ismertem mint Téged, sokkal több időt töltöttem vele, de ilyet még iránta sem éreztem!

Szeretlek! Minden pillanatban hiányzol, mégis napról napra, egyre jobban hiszek kettőnkben, mert tudom, hogy Te vagy az én nagy szerelmem! Te vagy számomra az igazi!

Lehet, hogy hónapok óta nem beszélünk és már fél éve nem láttalak, mégis tudok hinni bennünk!

Idővel együtt leszünk! Mert, hogy mi nem puszta véletlenségből találkoztunk abban egészen biztos vagyok! Várok Rád!

Csak vigyázz magadra szerelmem!

Még találkozunk!

[bizalmas-gondolatok]

mindig a rossz emberbe szeretunk bele

[csacskamacskamocska]

Olasz ingatlanos fejlemény

Talán a vége eleje.

Találtam egy másik szerelmet, ami semmiben sam hasonlít a korábbi elképzeléseimhez, de megmozdította a lekem mélyén élő remetét. Ott kezdődik, hogy mindig azt gondoltam, hogy ha házam lenne, magas kőfallal venném körbe a kertet. Itt van. Tégla fal van mindkét oldalon és az egész egy apró zárt kert köré épült. Lehet, hogy valamikor lesz egy tengerre néző lakásom vagy házam, de most arra nincs pénzem. Viszont egy órányira a tengertől lehetne egy teljesen saját zugom, kerttel. Egy órányira Milánótól és egy órányira Genovától. (amúgy autópályán kevesebb mint egy óra) Az mondjuk beszarás, hogy szinte minden faluban van egy strand. Hát, ebben is van. Tényleg olyan ez mint a szerelem, baszki, hogy mondhatsz bármit, hogy ilyet szeretnél meg olyat, ez legyen, az legyen, de valójában egyszercsak beleszeretsz valami teljesen másfajta emberbe. mert a terveid valami korábbi helyzetben voltak validak, a szerelem meg a valódi vágyaidat érinti meg. (amúgy ez kurva szomorú dolog, ha jobban belegondolok) Van egy FB oldal Olasz Ingatlanok - olaszországi ingatlanvásárlás, asszisztencia

Őket kerestem meg, mert ők vállalják, hogy odamennek és megnézik a kiválasztott ingatlant. Levideózzák az összes szart amit csak találnak, megnéznek mindent, megkérdezik a kétséges dolgokat. 150 euro. tekintve, hogy egy kétnapos út két embernek nem jönne ki 150 ezer alatt (és ha már kiruccannék naná, hogy nem két napra mert elmennék tengerezni vagy valami, szóval inkább 250), ez a 60 ezer forint megéri. merthogy komolyak a szándékaim. És bizony, lehet, hogy kidobott pénz lesz. Ha viszont megveszem, akkor még rengeteg sok pénzt fogok erre a kis rémségre költeni, amibe beleszerettem. Valójában a kert egyik sarkába szerettem bele. Ez a valóság.

Ha minden igaz, szombaton lesz a megszemlélés.

Közben, éjszaka olyan szépen összeállt a fejemben. Jövő nyár már lehetne ott. Mondjuk 3 hónap. Az alatt azért már rendbe lehet csapni a kertet, ha rákészült az ember egy rakás javítást, festést meg lehet csinálni. Annyi pénzt nem keresek, hogy havonta eltapsoljak 70-80 ezret az utazásra. Ezt is körül kell járni, hogy van-e olcsóbb megoldás. És most van az, hogy nem szabad ennyire beleálmodnom magam, mert kurvanagy csalódás lehet, és akkor neház lesz a padlóról feltápászkodni. Logan azt mondta, hogy az a lényeg, hogy el tudom-e képzelni magam abban a dologban amit kinéztem magamnak. Sajna, én egy bolond művésznek látom magam, hiába szerettem volna elegáns úrinő lenni. Félő, hogy kagylókkal a hajamban, és csilingelő érmékkel a szoknyám szélén végzem.

Ja, fémkeresőzni fogok a kiszáradt Pó medrében. Bringával meg rollerrel megyek közértbe, kerámiaképeket adok el Luccában, a kertben csillogó lámpafűzérel lesznek, és süteményeket sütök a vendégeimnek. Éjjel csend lesz, és látni fogom a csillagokat. Ez a terv. Juhéj!!!!

[szentimentaliskozhely]

Nem gondolom hogy nekem valaha is szerencsém lesz a szerelemben. Mindig rossz emberbe szeretek bele. Én eddig hittem a szerelemben, hogy az felülír mindent, es azt szeretjük, akit szeretnünk kell. Ez miért nem ilyen egyszerű? Miért nem működik ez úgy hogy abba szeretünk bele, aki a tökéletes társunk, aki ugyanazzal az értékrenddel rendelkezik, mint mi, aki ugyanúgy szeret, akinek ugyanazok a céljai, vágyai álmai, aki ismeri mindegyes rezdülésünket, mert maga is úgy rezdül, aki mindig érti az érzéseinket mert ő is úgy érez. Miért lehet olyat szeretni akit csak szeretsz, de többet várnál, mást várnál, egyszerűen olyanná akarod formálni akire szükséged lenne. De nem lehet, mert ő úgy maga ahogy van, és ő dönt saját maga változásáról, vagy stagnálásáról. Szóval tehetetlen vagy, egy olyan embert szeretsz, akit nem is érted miért szeretsz. Viszont szereted, mert ha belegondolsz hogy elveszítheted, megszakadsz belülről, és képtelen vagy elengedni. De ha meg vele vagy megszakadsz attól a kíntól hogy nem ugyanazok vagytok, és nem tud megérteni, és te sem tudod őt megérteni. És létezel a nagy meg nem értésben. A nagy szorongásban. A nagy fájdalomban.

Ami nem létezne, ha nem éreznél.

Már 17 évesen is én voltam a szerelem vádlója egy iskolai bíróságon, kemény büntetés kértem, életfogytiglanit, kivégzést, pusztulást rá. Hogy lehet ennyire gyűlölni és szeretni ennyire a szerelmet egyszerre? Azt érzem hogy annyira kevés időre és annyira sok jót adott, és annyira sok időn keresztül nagyon sok rosszat okozott, hogy nem tudom ezt a kettősséget úgy istenigazából feloldani magamban.

Az is lehet hogy én magam vagyok pusztulásra ítélve és a szerelem meg amúgy jó dolog, csak isten az asztalánál azt mondta hogy tessék neked csak ennyi jár, erősnek tűnsz cipeld el a hátadon mások életének fájdalmát.

És élek így aztán, mert mást nem tehetek, arányosan sajnos sokkal többen szeretnek mint utálnak, így sajnos nincs lehetőségem feladni, na de hát az majdnem egyenesen következik ebből, hogyha nem adom fel akkor már meg is akarja az ember nyerni nem?

Vagyis lehet nem az ember, hanem én.

Nem tudom mi az élet értelme, nem tudom bennem van e értelem. Nem tudom mit akarok az élettől, meg közben azt sem hogy az élet mit akar tőlem.

Boldog lennék ha önmagában csak boldogan szerelmes lehetnék? Vagy boldog lennék ha önmagam lennék a szerelem nélkül? Vagy ennél többre vágyok? Mindkettőre egyszerre talán.

De úgy a helyes emberbe. Vagy jelenleg a helyes emberbe vagyok szerelmes csak nem jókor és csak ki kell várnom? De mi van ha addig a sok fájdalom felemészt belülről? Nem mondhatom azt a szerelemnek hogy baszódj meg jobb nekem egyedül? Miért nem tudom irányítani? Felőröl, hogy csak ki bejár az életemben és felkavar mindent mint egy hurrikán, én meg szedhetem össze a romokat.

Gyűlölöm az életem. Nem látok el holnapig. Fogalmam sincs mi a következő csapás. Igen arra már csak nem is gondolok hogy jó is jöhetne, mert esélytelen. Ha jön is már meg se élem mert készítem magam a következő rosszra.

[thegirlwhodreamer]

És a probléma az, hogy újra bele fogok zúgni a nem megfelelő emberbe....

[a-banat-istene]

Fáj…

Fáj a szívem, mert már nem értünk dobog. Fáj a tudat, hogy már nem veled kezdődnek a napjaim, és nem veled végződnek. Elalvás előtt még mindig TE vagy az utolsó gondolatom.

Tudod, nekem tényleg őszinte szerelmem voltál. Nem tudom mi fogott meg benned annyira, vagy miért szerettelek meg. Talán azért nem tudom mert mindenedbe. Abba az emberbe, aki TE vagy.

Semmit nem csinálnék másképp, ha vissza mehetnék az időben, újra végig csinálnám.

Sajnálom hogy nem voltam elég Neked. Sajnálom, hogy nem tudtam megadni neked azt, amire vágytál.

Remélem egyszer belátod, hogy Én mindent megtettem..

Én megpróbáltam.. Megpróbáltam melletted lenni mindenben, hiába nem akartad.

Teljesen megnyíltam neked, félve, de oda adtam a szívemet, hiába valahol mélyen tudtam, hogy úgy is össze fogod törni.

Így is lett.

De nem haragszom.

Nem haragszom, mert ennek így kellett lennie..

Talán nem jó időben kerültünk egymás életébe. Vagy Te, vagy Én nem álltunk készen, az is lehet hogy egyikünk sem.

Tudod, az volt a legszebb pillanat amikor a születésnapom estéjén én nem akartam hinni Neked, te pedig mélyen a szemembe nézne azt mondtad teljesen komolyan gondolod ezt az egészet, és én már a Tiéd vagyok!

Mosolyogva emlékszek vissza minden együtt töltött pillanatunkra! Olyan igazinak tűnt. Talán az is volt, csak valami megváltozott.

Tisztában vagyok azzal, hogy én is sokmindenben hibás vagyok. Egy kapcsolatban mind a 2 fél hibás, olyan nincs hogy csak az egyikünk.

Elrontottuk.

Mind a ketten.

Utolsó levelem írom hozzád, aztán végleg elengedlek.

Te voltál a MINDENEM!

Megszerettelek, és amíg csak élek a szívem egy kis csücskében őrizlek majd Téged!

Te voltál a legnagyobb tanulság az életemben.

Általad megtanultam, hogy semmi nem az, aminek látszik, és amiért éltünk, egy szempillantás alatt megszűnhet.

Hiányzol!

Hiányzik minden, ami MI voltunk!

Nehéz megszokni, hogy már csak elmegyünk egymás mellett, mintha ez az egész köztünk meg sem történt volna!

Mára már tudom, hogy ennek az egésznek így kellett lennie! Nem véletlenül kerültünk egymás életébe, a Sorsnak tervei voltak velünk. Talán még nem tudjuk miért, de idővel majd kiderül!

Egyszer azt mondtad:„ha egyikünk megfurcsul, majd alszik a kanapén, aztán megbeszéljük és minden rendben lesz!”

Hát nem így lett. Nem tudom miért, de te nem akartad megbeszélni.

Köszönök Neked mindent!

A sok törődést, szeretetet amit Tőled kaptam! A szemed nem hazudik szivem!

Talán te hazudsz magadnak!

Nem tudom, talán most egy kis magányra vágysz!

Szeretném ha tudnád, hogy én vártam Rád!

De már nem szeretnék!

A szívem most útnak ereszt téged, de emléked örökké velem marad!

Vigyázz magadra!

[hianyoddal-elni]

Egyre jobban megismerem az igazi enedet. Kurvara undorito vagy es azt sem ertem, hogy hogyan lehettem egy ilyen emberbe szerelmes

[a-kaosz-istenno]

Ne menj

Mindig kapaszkodtam egy érzésbe,

Főleg magányba.. Vagy egy emlékbe.

Egy képbe vagy a szobám csendjébe,

Egy emberbe...

Akit csak az égre felnézve láttam.

Nem volt több mint amire vágytam

Társként volt mellettem a magányban

Fogta kezem és arra kért, hogy maradjak

Így hát maradtam.

-Rita 🥀

[valahogy-igykonnyebb]

A többiek nem hiszik mikor azt mondom hogy megváltoztál, hogy te nem voltál ilyen, szerintük mindig is ilyen voltál csak nem láttam mert elvakított a szerelem, de nem. Tudom hogy nem voltál ilyen, mert egy ilyen emberbe én soha nem szerettem volna bele.

Akit én szerettem az bizony nem ilyen ember volt mint aki most te vagy, nem tudom mitől váltál ilyenné, de szeretném azt hinni hogy én ebben nem játszottam szerepet.