#encithings

[lifelongexperience]

Útravaló

Van, hogy valami nem olyan biztos, 

mint amilyen bizonytalan,

de a félelem mégis alaptalan.

Van, hogy a kötelezők visznek, 

de fontos közben,

hogy kik miben hisznek. 

Van, hogy az ember csak úgy van, 

s az élet fölötte könnyedén elillan.

Van a pillanat, amit meglehetne élni,

s nem csak a holnaptól remélni.

Van, hogy nem minden olyan rossz, 

Te mégis azt mondod: 

- Az élet gonosz.

Van, hogy melletted van ki annyit ér, 

Te mégis azt érzed:

az élet semmit sem ér.

S van, hogy a dolgok csak úgy történnek,

nem keressük miként a miértek.

S van olyan is, hogy 

“Minden tökéletes!”

Nem számít, hogy az idő mértékletes.

Azt mondom hát:

élj, nevess és szeress!

A pillanat a tiéd, 

hogy mindent megtehess.

Várni, s közben azon aggódni

mit hoz a holnap -

lógatott orral morogva:

“Ez is lehetett volna egy jó nap.”

De nem, nem.. mert te gyáva voltál!

Az érzéseidről mit sem szóltál.

A materiális a lényeges, 

más mind felesleges.

Szeretni és szeretve lenni! 

-tudom közhelyes,

de nincs mit tenni.

Ez mi valamit ér, 

a pillanatban ezer év.

Mert benne van a tiszta, a való,

félelemmentesítő útadó.

[blog-loveyourlifeblog-blog]

December, a hónap, amelyben az is elkezd hinni a csodákban, aki egyébként nem! Mert a csodák igen is itt vannak körülöttünk, csak nem vagyunk elég nyitottak.. Legyünk figyelmesek és nyissuk ki a szívünk, hiszen a szeretet mindenkié, így a csoda is ! 

[lifelongexperience]

Ismeretlen helyek, ismeretlen országok és ismeretlen emberek várnak Rád, hogy felfedezd és megismerd őket. Mire vársz ?! 

Nincs tökéletes pillanat egy új hely felfedezésére és nincs tökéletes pillanat arra sem, hogy valakit közel engedj magadhoz. Ha érkezik a lehetőség, légy nyitott.. ha pedig nem, légy sokkal figyelmesebb! Mert az újdonság varázsa ott van mindenhol a levegőben. 

[lifelongexperience]

Nem az út határoz meg téged, hanem te határozod meg a saját utad. Döntéseid milyensége azután derül ki, hogy már régen meghoztad őket. De bárhogy döntöttél, alakulhat jól, ha teszel érte és a legjobbat hozod ki belőle ! 

[lifelongexperience]

Nem hiába a mondás, hogy “Milyen kicsi a világ!” -, mert tényleg az. Ha nem hiszed, fogd a bőröndöd és indulj, fedezd fel! Már nincsenek elérhetetlen országok, szigetek. Egyre több lehetőség, elérhető formában. Ne várd, hogy más fedezze fel helyetted a világot, hiszen az csak az ő tapasztalata és emléke lesz. Indulj el te is, ha foglalkoztat a világ minden csodája, ami természetes vagy épp mesterséges módon alakult, de értünk van. Miért lennél te kivétel ?!

[lifelongexperience]

Minden nap egyforma és nem látod a végét ? Csak történnek a dolgok, te pedig teszed, mert úgy kell azt ? Mindig vársz valamit és amikor elmúlik, egy időre besötétedik, míg nem jön az új esemény, amit várhatsz ?  Pedig az élet nem erről szól..  Ne a "nagy napokat" várd, amik elhozzák a megváltást!  A nagy napok nem hoznak semmilyen féle megváltást, ha azokon a kicsi egyforma napokon nem látod a különbözőt, azt amitől egyedi és megismételhetetlen..  Mert minden nap más.. nincs két egyforma nap, sőt nincs két egyforma pillanat sem.  Miért nem veszed észre, hogy ha reggel melegebben süt a nap, vagy csak egyszerűen süt ? Ha a meleg napokon megsimogatja arcod a szellő ? Ha az eső felfrissíti a természetet ? Ha egészségesen és tele energiával ébredsz fel ? Ha ott van melletted ma is, akit szeretsz ?  Miért csak akkor jutnak eszünkbe ezeknek a dolgoknak az értékelése, amikor hiányoznak ?  Örülj ma, holnap és minden egyes nap.. mert a nagy dolgokat a kicsik teszik széppé. Azok a dolgok, amiket olyan természetesnek gondolsz.. mindaddig amíg egyértelműen ott van. Hát értékeld akkor, amikor ott van és ne akkor vedd észre, hogy milyen jó volt, ha már nincs!  Értékeld az apró, kicsi csodákat, mert ezek kísérik a mindennapjaid és teszik szebbnél szebbé.. A nagy pillanatokat hónapokig várhatod.. aztán egy pillanat alatt véget érnek. És mi marad utána ? A mindennapi csoda!

[lifelongexperience]

Mennyire tartod fontosnak a mozgást ? Hát a reggeli tutinokat ? Többnyire mindannyiunknak van egy jó bevált reggeli folyamat, ami kevés esetben változik, legtöbbször ugyanaz.. és ez a reggeli folyamat meghatározza az egész napunk, így az egész életünk - még ha ez a folyamat nem is tudatos. Hasznos lenne egy kicsit jobban odafigyelni ezekre a reggeli folyamatokra ?

[lifelongexperience]

You can find your second home. Anywhere on this planet.

[lifelongexperience]

Igazából nem is az “elengedés "a megfelelő szó. Nem arról van szó, hogy elengeded és akkor jön, megtörténik, a tiéd lesz. Hanem az önmagaddal, önszeretettel töltött idő jutalmáról. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy rendbe vagy önmagaddal, érzed azt a belső békét és megfeledkezel minden gondolatodról, elfelejtesz gondolkodni Elfeledkezel mindenről, amit görcsösen akartál és élvezed a valóságot, ami szépen körbevonalazódik előtted. S ebben a valóságban érzed azt a pozitív energiát, amit a sajátmagad elfogadása bocsájt ki. így jöhet bármi, te azzal az érzéssel reagálsz -gondolatok helyett-, ami benned van. így látsz mindent szépnek és így tud jönni a jó, a pozitív, mert benned is az van és be tudod fogadni.

# encithings

[lifelongexperience]

Titeket mire emlékeztetnek a nap sugarai ? Számomra a remény jelei. Mert - lehet akármilyen közhelyes - a felhők fölött tényleg kék az ég és ragyog a nap! 

A viharra szükségünk van, hogy felfrissítse a levegőt, elindítson bennünk új folyamatokat és bezárjon bizonyos ajtókat.. 

A vihar, a fájdalom és a lelki megpróbáltatások csak egy egy új dolognak az elindulását indítják be, hogy majd az újra felragyogó napot más szemmel tudjuk látni és igazán értékelni! 

[lifelongexperience]

Minden embernek 24 órája van.. lehet király, koldus, középosztálybeli.. bárki.. de a legfontosabb értékből, az időből, mindenkinek ugyanannyi jut. Az eredmény azon múlik, hogy mennyire gazdálkodunk jól a mai 24 óránkkal. Hova fektessük az energiánk és mennyire értékeljük a pillanatot ?

[lifelongexperience]

Pillangó

Zuhanó fényben a gyönyör,

mint nyár után az esős ősz.

S már nincs alól se medence se trambulin,

de még Bungee Jumpig kötelek sem tartanak.

Kifogyott lehetőségek,

kikopott emberbőségek.

Csupa fakó, fekete,

ami tegnap még ragyogott.

Ott lenn, ott valahol mélyen

ahova a pillangók járnak pihenni,

ahonnan kezdik életük..

csend van és béke,

pihenni vágyók menedéke.

Egy kicsit ott lenn,

újraéledni.

Szárnyakat bontani,

s majd újra ragyogni.

Ragyogni,

mint egykor régen..

Ott fenn, a független függeléken.

[blog-loveyourlifeblog-blog]

Helyben vagy?!

Mindenkinek megvan a maga helye, a maga feladata és mindenkinek megvan az esélye arra, hogy boldog legyen és valami maradandót hozzon létre! Csupán nyitottnak kell lennie..

Keltél már fel úgy, hogy legszívesebben magadra húztad volna a takarót és senkivel sem váltottál volna egy szót sem, sőt nem is tettél volna semmit azon a napon ? Vagy volt már olyan, hogy valamit nagyon vártál mégis amikor megkaptad már nem is olyan volt, mint ahogy elképzelted és nem tudtál örülni neki ? Vagy voltál már olyan helyzetben, hogy valaki megtett érted valami csodálatos dolgot, megkaptad a várva várt ajándékot és már megközelítően sem az az érzés volt, amit a megkapás pillanatáig éreztél ? 

Persze, valószínűleg igen.. Hiszen sokszor mi magunk sem tudjuk mit akarunk .. 

Megszületünk,aztán meghalunk.. Viszont e között van egy viszonylag hosszabb folyamat, amit életnek nevezünk, sokan mégis elfelejtik ezt, a legfontosabbat, az életet.. Hiszen felkelnek minden nap, elmennek munkába, aztán haza, teszik a napi rutint és este úgy fekszenek le, hogy semmi új, semmi különleges nem történt és tudják, ha másnap felkelnek mi vár rájuk  -valószínűleg ugyanaz, mint előző nap-, aminek talán cseppet sem örülnek .. 

Az élet legfontosabb velejárója maga az élet.. Élni annyi, mint tenni a jót, alkotni valami maradandót és kihozni magunkból a legtöbbet.. A mindennapos rutinra akár egy gép is képes, amit beállítanak, ezért is nincs annak élete .. Minket embereket is, ha az élet csak egyfajta eszközként használ, amivel megtesszük minden nap ugyanazt, a rutint, ami már érzések nélkül is megy, akkor mi sem élünk.. 

Persze, aki nem él az nem is kapja a helyét.. jobb esetben megszokja azt, ahol van és azt mondja “ Á, jó ez nekem.. Most már úgy is késő változtatni és amúgy is képtelen lennék rá! “. De vajon ő helyben van ? Vajon a neki szánt feladatot végzi ?

Azt hisszük az élet nem tartogat számunkra semmi különöset.. Pedig igen! Mindenkinek megvan a saját feladata és helye! Nem véletlenül van ott, ahol és nem véletlenül akkor, amikor.. De ha ezeket nem vesszük figyelembe és tesszük a dolgunk rutinszerűen, sosem fogunk rájönni ezekre a dolgokra és sosem merünk majd változtatni, amikor ott lenne az ideje (talán még azt sem látjuk meg mikor kellene azt tenni).  Pedig megvan mindenkinek a maga helye..

Honnan tudhatod hogy helyben vagy ?

Boldogan kelsz fel 

Tudom, rengeteg ember utálja a laza vasárnap után a hétfőt, hiszen újra meló, suli, megint a korán keles.. Sőt, lehet, hogy épp egy fontos munkádon dolgozol, emiatt nehéz napnak nézel elébe. De ez nem veheti el a kedved! Hiszen ez is egy ugyanolyan nap, mint a többi..lehet valakinek az első, lehet valakinek az utolsó (persze más-más értelemben), de ez is egy újabb nap mindenki számára az alkotásra! Feladatod van? Hát teljesítsd! Mi örömöd abban, ha otthon ülsz egész nap és nem teszel semmit ? Alkoss! Légy bátor és indítsd a napot jó kedvvel, hiszen ez fogja befolyásolni az egész napod, munkád, kapcsolataid, sőt még a holnapod is. Nem értem miért lehet egy hétfő annyira szörnyű, vagy akár egy nehéz szerdai munkanap is ?! Csak nem olyan munkát végzel amit nem szeretsz ? ...

Szereted, amit csinálsz

Ebből kiindulva érünk a fenn megemlítetthez. Munkát mindenki tud szerezni, amiből valahogy megél. De hányan mernek kockáztatni és addig menni, amíg olyan munkát kapnak, amit szeretnek csinálni ? Nem fontosabb minden reggel boldogan és nyugodtan kelni fel, mint pár 100 lejjel többet keresni?! Persze, meg kell szenvedj azért is amit szeretsz, de nem küzd az ember inkább valami olyanért, amit szeret és később talán csak jó lesz, mint egy olyanért, amit sosem fog szeretni s ami miatt minden vasárnap este retteg már a hétfőtől ?! 

Hálás vagy

Valamit nagyon nagyon vártál és megkapod! Igen, ilyenkor a legtöbb esetben hálás vagy..de mi van akkor ha már nem örülsz a dolog értékének annyira, mint mielőtt megkaptad volna ? Olyankor jössz rá, hogy nem is erre vártál, hogy erre nincs is szükséged.. Az ilyen dolgokra akkor vágysz, amikor nem vagy megelégedve azzal amid van .. Ilyenkor mindig többet akar az ember és minél többet kap, annál kevésbé tudja azt értékelni és még többet akar .. Miért ne elégedhetnél meg azzal, amid van és abból építs, meríts erőt ? 

Ott vannak a szeretteid ..de te új emberek társáságát keresed.. ezzel azt eredményezed, hogy még őket is elveszítheted, mert elhanyagoltad és nem tűrték tovább.. De mennyire szeretik azt, aki szereti az övéit! Ha szeretteiddel jó vagy, ezt más ember is látni fogja és nem te kell keresd az ők társaságuk, mert ők fogják a tied! 

Szeretet

“Adni, adni és adni! Szívből. “ erre csak az az ember képes, akiben van elég szeretet.. Pedig mekkora öröm adni, és mennyivel többet kap az, aki adott . Más ember boldogsága fontosabb a tárgyi értékeknél.. hiszen azok tönkremennek, elvesznek, értékük csökken és újak jönnek helyükbe.. De az emlék, annak az emléke, hogy egy embernek mosolyt csalhattál az arcára, vagy az a hála, amit tőle kapsz ezért, az életed végéig kísérni fog ..

Szabadság

A szabadság nem csak abból áll, hogy azt teszed, amit akarsz, hanem abból is, hogy nem teszed meg, amit nem akarsz. 

Képesnek kell lenned “Nem.”-et mondani .. Igent mondani olyan dologra, ami tudod, hogy neked vagy másnak nem jó, csak azért mert félsz a reakciótól ? Inkább egy negatív tapasztalat akkor, mint lelkiismeret-furdalás, csalódás folyamatosan..

Viszont képesnek kell lenned “Igen.”-t is mondani. Általában az út a céljaink felé nagy lemondásokat, kockázatokat igényel.. Ezekben a helyzetekben nem szabad megtorpanni, mert nem lehet tudni melyik ajtó vezet a célhoz.. Lehet még sok van addig, de az is lehet, hogy ez a múlasztás -vagy épp ellenkező esetben az elfogadás- az, ami meggátol ettől és az ajtó zárva marad, ami az utolsó lett volna..

Bátorság

Aki helyben van, fel meri vállalni az érzéseit és ki meri mondani a véleményét, amiért talán lesznek olyanok, akik elítélik, de lesznek olyanok is, akik nagyon megbecsülik.. Véleményem szerint inkább vegyenek körül olyan emberek, akik elfogadnak a sajátos véleményeimmel, mint olyanok, akik előtt nem tudok önmagam lenni.. Hiszen aki nem tudja önmagát megvalósítani, az másoknak sem fog tudni segíteni ..

A bátorság emellett azt is jelenti, hogy mersz kockáztatni, mert bízol magadban.. Tudod, ha megteszel bizonyos dolgokat, azok jutalmazva lesznek. Ezért nem torpansz meg, csak cselekszel.

“Érzel”

Elmész egy buliba, egy csodálatos étterembe vagy bárhová és nem az a legfontosabb, hogy te nézz ki a legjobban és vajon mit gondolnak a többiek, hanem az, hogy ott vagy és milyen jó ott, milyen szép a hely és milyen jó a hangulat! Talán mind közül ez az egyik legfontosabb és legkönnyebben megtapasztalható..

Sokszor “elkalandozunk” és nem ott járnak a gondolataink, ahol fizikailag vagyunk.. Persze álmodozni szabad és néha kell is, de nem akkor mikor zajlik körülötted az élet és társaságban vagy valami különleges helyen vagy. Azt inkább egyedül otthon este a szobában, esetleg nyugisan egy két baráttal, de nem az ilyen helyzetekben. Ilyenkor mi a legfontosabb ? Az, hogy érezzem jól magam, hiszen azért mentem.. De mégis a gondolataid máshol járnak, mással foglalkozol .. miért ? mert nem kapod a helyed, mert sosem jó ott, ahol vagy és mert nem fogadod el a jelen ajándékát.

Legnagyobb ajándékunk a jelen .. 

A múlton nem tudunk már változtatni, de amit ott elrontottunk kijavíthatjuk MOST!

A jövő talán el sem jön, de itt van a MOST !

A pillanat mulandó, ragadjuk meg az alkalmat MOST !

A változás nem lehet terv, ha nem teszünk érte MOST !

Az élet nem ad, ha nem teszünk érte MOST !

A helyünk sosem kapjuk meg ha nem keressük MOST !

Szeretni sosem fognak, ha nem szeretünk MOST !

[blog-loveyourlifeblog-blog]

Kifutunk az időből..

A mai nap folyamán több olyan helyzettel és dologgal találtam szembe magam, amik mind mind arra utaltak, hogy időnk nagyon is szorít és lassan-lassan, vagy akár gyorsan is, kifutunk belőle. 

Amikor azt hallod, hogy milyen sokan meghaltak, de nem ismersz senkit közülük, nincs súlya.. de amikor egy közeli ismerősöd hagy el, valószínűleg nehéz feldolgoznod ..Amikor azt látod, hogy egy szerelmes pár rohan egymás karjaiba a repülőtéren, talán még csak mosoly sem ül arcodra.. de ha te éled át ugyanezt, a szíved majd kiugrik a helyéből.Amikor ajtócsattogtatások és csúnya szavak kiabálása után hagyod ott társad, meg sem fordul a fejedben, hogy talán nem lesz már alkalmad bocsánatot kérni..

Sok olyan dolog van, amit feleslegesnek tartunk, vagy azt mondjuk “Rá ér az még, hiszen rengeteg az időnk”. Elmegyünk emberek mellett úgy, hogy rájuk sem nézünk, szeretteinknek nem mondjuk ki azokat a szavakat, amiket már rég ki kellett volna vagy nem tesszük meg azt, amit annyira szeretnénk. De miért is ? Talán azért, mert félünk. Talán azért, mert most nincs időnk rá. Talán csak dacból.. vagy mert keressük a megfelelő alkalmat. De egyvalamit elfelejtünk! Azt, hogy az elmulasztott pillanat soha nem jön vissza már. Soha nincs alkalmasabb pillanat a jelennél! 

Mondogatjuk magunknak, hogy holnap magabiztosabb leszek, majd holnap több időm lesz .. De nem így van ! Hiszen azért tenni kell, hogy tényleg így legyen! De ha ma csak halasztjuk a dolgokat, attól holnap semmivel sem lesz jobb!

Viszontlátásra!- mondjuk egy barátnak, aki épp akkor száll fel az egyik közlekedési eszközre. Olyan nyugodtan mondjuk, hiszen biztosra vesszük, hogy majd a megbeszélt alkalomkor tényleg újra láthassuk. De mi a garancia rá ? A megbeszélt találkozás (ami a jövőben van) még nem biztos.

Kimondani a kimondhatatlant..

Előttünk áll életünk szerelme, de nem merjük megmondani neki, hogy mit is érzünk igazából, mert félünk a választól.. Vagy ott vannak a többi szeretteink, akiknek sosem mondtunk hálát azért, hogy ott vannak nekünk, akik neheztelnek ránk valamiért, de nem kérdezzük meg és nem tisztázzuk le a dolgokat, hogy mindenkinek könnyebb lehessen. Talán nem is jogos a neheztelés, talán minden rendben lenne, ha megbeszélnénk a dolgokat, de mi inkább halasztjuk és tűrünk ..

Vagy ott van egy idegen az utcáról, aki ránk mosolyog! Soha életünkben nem láttunk ilyen tiszta és őszinte mosolyt, de nem mondjuk meg neki. Miért is ? Félünk ? Pedig biztosan szebbé tehetnénk az ő napját is és hát mi aztán semmit nem veszíthetnénk vele!

Megbocsájtani

Megbocsájtani nehéz. Főleg akkor, amikor még friss a seb és nem is akarjuk látni azt a személyt, aki ezt okozta nekünk. De ha meg sem hallgassuk, ha nem kérdezzük meg miért tette -mert túl makacsok vagyunk és “túlzottan fáj” ahhoz, hogy ezzel a “rossz” emberrel beszéljünk-,akkor a kérdéseink ott maradnak a levegőben, a fájdalmunk ugyanolyan erős marad és talán a probléma sem lesz megoldva.. Mert lehet, ha szándékosan tette. De akkor jogunkban áll tudni, hogy mi volt a szándéka! Ha viszont ok nélkül, akkor jó, ha tudjuk, neki is majdnem ugyanúgy fáj, mint nekünk. Osztozzunk egymás fájdalmán, beszéljük meg és könnyebb lesz, emellett kevesebb időt vesz igénybe mindkettőnknek az események feldolgozása. 

Vannak olyan dolgok, amiket egyértelműnek veszünk az életben. Ott van a szeretteink bizalma, szeretete, megértése, törődése, ami úgy gondoljuk kijárt nekünk, de hogyan is érdemelnénk meg, ha nem teszünk folyton érte ? Arra nem is gondolva, hogy nem lesz ott mindig velünk.. 

Ott vannak azok az értékek, amiket magunk köré építettünk, akár a kapcsolatok, a tárgyak, amiket megvásároltunk.. de ezek sem örök életűek. Az ember halandó, a tárgy romlandó.

Kimondatlanul hagyjuk azokat a szavakat, amikre talán már soha többé nem lesz lehetőségünk. Összeveszünk a legjobb barátunkkal és eszeveszetten rohanunk el onnan, pedig lehet, ha többé nem láthassuk.. Lefekszünk este anélkül, hogy elmondtuk volna a számunkra fontos embereknek, hogy mennyit jelentenek nekünk.. Elutazunk búcsú nélkül és elhallgatunk dolgokat jobb időkre hagyva ..

De az élet múlandó! Egyetlen, ami biztos a jelen pillanat. Ha most nem tesszük meg, talán nem lesz már rá alkalmunk. Talán a mi utunk ért véget, talán pont azé az emberé .. Erre csak úgy lehetünk felkészülve, ha a jelenbe beleteszünk mindent, amink van és este úgy fekszünk le, hogy nem neheztelünk senkire, hogy elmondtuk kit mennyire szeretünk és mit miért teszünk, mert ha mi maradunk, akkor a harag, a düh, a megbántottság és a kimondatlan szavak súlya ott marad velünk, de már nem lesz kinek elmondjuk, már nem lesz akiért megtegyük azt, amit csak érte tettünk volna meg, de nem volt még hozzá elég bátorságunk.. Ha meg mi megyünk el, itt hagyjuk a kételyt, a kétségbeesést, a fájdalmat és a bizonytalanságot.. “Vajon ő is úgy gondolta? Vajon tényleg úgy volt?” De már nem lesz aki válaszoljon ..

Viszont, ha ezeket mind időbe megtesszük, ugyan tényleg itt hagyjuk egymást, de mindezek nélkül. Minden tiszta és világos lesz, mindenki tudni fogja, amit kell és boldogan fog visszaemlékezni arra, akivel ezeket sikerült megbeszélje és átélje. 

Csak a pillanat a mienk! Lehet nem érsz el az utca végére, lehet nem lesz számodra holnap, lehet minden megváltozik a következő percben. De a pillanat, az örök. Élni kell vele! Most !

Ajánlom figyelmetekbe a “Megérzés” című filmet, ami gyönyörűen bemutatja mindazt, amit leírtam egy családon belül. A filmben a történet izgalmasan játszódik le, a múlt és a jövő ütközik, ami végig azt sugallja, hogy figyelned kell, ha meg akarod érteni mi miért történik.

[blog-loveyourlifeblog-blog]

Mindenki megteremtheti a maga szabadságát!

[blog-loveyourlifeblog-blog]

Ki is vagyok ?

Reggel felébredsz, belenézel a tükörbe és nem tetszik, amit látsz.. Gyorsan a pótszerekért nyúlsz, hogy valamivel enyhítsd azt a förtelmet, ami visszanéz rád . Hiszen tökéletesnek kell lenni, neked kell a legszebbnek lenned.. Miért is ? Mert a külvilág ezt sugallja. Mert ott van az a sok “csodálatos” smink, ránctalanító, legújabb ruhák, kiegészítők, amik mind arra várnak, hogy megvedd és használd. Hiszen csak akkor vagy szép, ha kívülről minden a legnagyobb rendben, ha nincs egy ránc sem az arcodon, ha a hajad ragyog és a testeden egyetlen narancsfoltos terület sem látható és ha te hordod a legszebb és legdrágább ruhákat.. 

Annyira bennünk van ez a “Feleljünk meg másoknak” kényszer, hogy sokszor el is felejtsük kik is vagyunk valójában ?.. 

Sok beszélgetés során tapasztaltam azt, hogy az emberek többsége boldogan számol be arról, hogy nem érdekli más véleménye, viszont mégis az látszik, hogy csak szeretné, ha így lenne. A legtöbb emberbe belenevelték (a külvilág és az ősök) a megfelelni akarást. Ha elmegyünk egy buliba nem tudunk teljesen felszabadulni, mert arra gondolunk “ Úristen, mit gondolnak mások?” és így van ez más helyeken is .. Ha új emberekkel ismerkedünk nem merjük először magunk adni, mert nem akarjuk elüldözni (igazából, mert félünk attól, hogy nem tetszik majd neki az, akik valójában vagyunk) .. és a sort folytathatnám más- más példákkal.

Igazából szerintem háromféle ember van .. Az egyik az, aki tudja, hogy ő ad mások véleményére és azt hiszi, hogy ez így van rendjén, a másik, aki nem tudja, hogy ad mások véleményére így esélye sincs változtatni és a harmadik, aki tudja és próbál tenni ellene, kisebb-nagyobb sikerrel. 

Úgy érzem én most már az utolsó kategóriába tartozom és ezt tanácsolom nektek is! Hogy miért is ?

1. Sosem leszel elég jó

Fogadd el a tényt, hogy mindenkinek úgysem leszel elég jó! Úgyis mindig lesznek olyan emberek, akik belekötnek abba, ahogyan élsz, beszélsz, viselkedsz és próbálnak lebeszélni a terveidről. Az ilyen emberek irigységből teszik ezt. Ha nekik nem sikerült ne sikerüljön neked se! Látják, hogy jól alakulnak a dolgaid és egyből támadnak ahol csak tudnak, hogy ettől majd neked rosszabb és nekik jobb legyen. Igazából nekik sosem lesz jobb, amíg a te életeddel foglalkoznak, hiszen addig mindig csak mögötted lesznek és nem lesz elég idejük arra, hogy a saját életüket alakítsák. Pont az ő véleményükre adnál ?

Viszont azok az emberek, akik melletted állnak sosem fogják kétségbe vonni döntéseid és nem fognak kritizálni azért, amilyen vagy. Keresd az ilyen emberek társaságát! Akiken látod, hogy nemcsak, hogy a te életeddel nem foglalkoznak, de másokéval sem, a sajátjukat élik és boldogok.

2. Ki fog rá emlékezni ? 

Ha úgy szeretnél élni, hogy felvállalod, amit akarsz, legyen szó itt akár olyan dolgokról, hogy egy este pizsamában végig mész az utcán vagy eszeveszetten bulizol a barátaiddal és úgy táncolsz, mint egy idióta.. Tedd meg! Mit fog számítani ez egy év múlva azok szemében akik láttak, sőt akár már egy hónap múlva ? Azt hiszed emlékezni fognak rá ? Dehogy .. S ha mégis akkor térj vissza az első pontnál leírtakhoz! ;)

3. Szebb leszel, és boldogabb!

Ha felmered vállalni önmagad, úgy, ahogy vagy, ha jól tudod érezni magad a bőrödben, az meglátszik a kisugárzásodon! Nem véletlenül szebb egy egy molett vagy kövérkés lány vagy fiú, mint egy “tökéletes” alakú, aki folyton mások véleményére ad és emiatt összezárja magát egy nagyon szűk kis rétegbe, ahol nem jöhet szóba az önmegvalósítás, a fejlődés és ezek következtében a boldogság sem.

4. Önmegvalósítás 

Ha elfogadod folyton, amit mások mondanak vagy azt teszed, ami nekik tetsző akkor hol vagy te ? Egyáltalán ki vagy te ? Tudod az egyéniség szerethető. S inkább légy egyéniség egyedül, mint olyan, aki mindenkinek nyal, hogy valaki lehessen.. Mert az az ember sosem lesz boldog. Bólogató kutya lesz, amit akkor dobnak el maguktól, amikor akarnak.. s a legrosszabb, hogy egyedül marad és nem lesz annyi ereje sem, hogy felálljon, mert nem bízik magában.. Hogyan is bízhatna, ha nincs “önmaga” ?

5. Igaz barátok

Igaz barátokra csak úgy tehetsz szert, ha igazi barát leszel. Ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik elvárják, hogy szebb és jobb légy a kedvükért, akkor sosem leszel “igazi”. Olyan valaki leszel, aki ideig-óráig megfelel, de hogy lehet egy olyan emberre számítani, aki megjátszodja magát? Te sem leszel igazi barát, de neked sem lesznek igazi barátaid, mert az, aki úgy fogad el, hogy folyton változtatni akar, az nem szeret téged, csak szüksége van valakire, akit irányíthat és ez által többnek érzi magát. 

Hamis társaságban, hamis emberként igazi érzéseket sem kapsz. Nem kapod meg azt az őszinte segítséget, megértést, amit az igazi barátok tudnak nyújtani. Igazi barát viszont csak akkor leszel, ha önmagad adod. Ha bekerülsz egy új társaságba és már a legelején önmagad adod hamar észreveszed, hogy ki az, akinek jó vagy úgy és elfogad és ki az aki változtatna rajtad. Minél hamarabb kiszűröd ezt annál kevesebb időt töltesz majd színjátékban és annál közelebb kerülsz a jó emberekhez.

6. Megbukunk

Mások és magunk előtt is. Csalódást okozunk másoknak és magunknak is. Mert az álarcot lehet egy ideig-óráig viselni, de egyszer leesik és akkor hoppon maradunk.. Az is, aki azzal ismert meg és mi magunk is, amiért nem fogadnak már el és amiért becsaptuk saját magunkat is és azt sem tudjuk már, hogy mi tesz minket boldoggá. 

A boldog ember önmagával foglalkozik és a barátaival. Azokkal az “igazi” kapcsolatokkal, amik előre viszik és amik segítik a fejlődésben. Ha nem tudod ki is vagy valójában talán a legelső lépés az, hogy nézd meg, kikkel vagy körülvéve. Hiszen a minket körülvevő 5 ember átlaga vagyunk. Ha úgy gondolod velük minden rendben, akkor kicsit szállj magadba, tölts egy kis időt egyedül, vegyél egy nagy fehér lapot és írd le milyennek gondolod magad, aztán írd le, hogy mások milyennek látnak. Ha a kettő nem talál rossz úton jársz. Figyelj többet magadra és arra, ami igazán boldoggá tesz! Zavar ha mások kritizálnak ? Észreveszed, ha az emberek lehúznak ? Légy nyitott az ilyen jelekre! :)

Sose hagyd, hogy megmondják mit és hogyan csinálj! Úgy élj, ahogy neked jó és tedd azt, ami boldogsággal tölt el ! Nevess sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna meg! Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy felesleges dolgok miatt aggódj.