#eszmény

[okologiaigondololatok]

A női vonzerő és a reklám

„Richins több mint 200 egyetemista lánynak mutatott reklámokat. A résztvevők egyik fele rendkívül vonzó női modellekkel készített parfüm-, és sportruházat-reklámokat nézegetett, a résztvevők másik fele pedig ugyanazokról a termékekről reklámokat, de ezekben egyáltalán nem szerepeltek emberek. Miután megnézték a reklámokat, az egyetemista lányok megbecsülték egy skála segítségével, mennyire vonzónak tartják magukat, és mennyire vannak megelégedve a vonzerejükkel. A két csoport nagyjából azonos mértékben tartotta vonzónak önmagát. Azok a lányok azonban, akik a modellekkel készített reklámokat látták, kevésbé voltak megelégedve a vonzerőjükkel. Ebből arra következtethetünk, hogy a reklámok nem változtatták meg azt, ahogyan a nők a saját vonzerőjüket megítélik, viszont általánosságban megemelik a vonzerő eszményi értékét. A saját vonzerejük és az általuk (a reklámokban szereplő nők hatására) eszményinek tekintett vonzerő között kialakuló szakadék következményeképpen egyre elégedettebbek lettek a megjelenésükkel.”

Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára, 100. o.

[road-to-solace]

friedrich nietzsche a szeretetről:

"Mi mindent neveznek szeretetnek. - Birtoklásvágy és szeretet: milyen eltérő érzelmeket kelt bennünk ez a két szó! — és mégis ugyanaz az ösztön lehetne, kettős néven, az egyik esetben, megrágalmazva, a már birtoklók álláspontjáról, akikben valamennyire lecsillapult az ösztön, és akik most „birtokukat" féltik; a másik esetben a kielégületlenek, a szomjazók álláspontjáról, és épp ezért “jó”-ként magasztalva. Felebaráti szeretetünk - nem új tulajdonra törekvés-e? Es éppígy tudás- vagy igazság-szeretetünk? és általában minden újdonságra törekvésünk? Ami régóta és biztosan a miénk, arra lassacskán ráununk, és újra kinyújtjuk kezünket; ha három hónapig élünk benne, még a legszebb táj sem lehet biztos szeretetünk felől, és valami távolabbi part izgatja birtoklásvágyunkat: birtokunk értékét többnyire lefokozza a birtoklás. Hogy kedvünk teljék önmagunkban, kedvünk úgy akarja fenntartani magát, hogy mindig újra valami újat olvaszt belénk — épp ezt hívják birtoklásnak. Ráunni valamely birtokunkra annyi mint: ráunni önmagunkra. (A túl soktól is szenvedhetünk — a vágy elvetése, szétosztása is magára aggathatja a “szeretet” kitüntetett nevét.) Ha szenvedni látunk valakit, szívesen használjuk ki a kínálkozó alkalmat, hogy birtokunkba vegyük őt; ezt teszi például a jótékonykodó és a szánakozó, ő is „szeretet"-nek nevezi a benne felébredt új birtoklásvágyat, és gyönyörét leli benne, mint új, felé integető vágyat és gyönyörét leli benne, mint új, felé integető hódításban. A legvilágosabban azonban a nemek közti szerelem árulkodik a birtoklásra törekvésről: a szerelmes feltétlenül egyedüli birtokosa akar lenni az általa megkívánt személynek, és éppoly feltétlen hatalmat kíván annak teste, mint a lelke fölött, azt akarja, hogy csak őt szeressék, s a másik lélekben ő lakozzék és uralkodjék legfőbb és legkívánatosabb lényként. Ha meggondoljuk, hogy ez nem más, mint mindenki kizárása valami értékes jóból, boldogságból és élvezetből: ha meggondoljuk, hogy a szerelmes minden vetélytársának elszegényítésére és ínségbe taszítására törekszik, és legszívesebben aranykincse sárkányává lenne, mint a legkíméletlenebb és legönzőbb „hódító" és kizsákmányoló: ha meggondoljuk végül, hogy a szerelmesnek a világon minden más úgyszólván közömbös, halvány, érdektelen, és kész minden áldozatot meghozni, minden rendet megzavarni, minden érdeket háttérbe szorítani szerelméért: akkor igazán elámulunk, hogy a nemek közti szerelemnek ezt a vad birtoklásvágyát és igazságtalanságát annyira dicsőítették és istenítették minden korban,sőt, hogy ebből az érzésből vették a szeretet fogalmát, mint az egoizmus ellentétét, holott ez talán a legnaivabb kifejeződése az egoizmusnak. Nyilvánvalóan a nem birtoklók és vágyakozók alakították ki ezt a szóhasználatot - ilyenek nyilván mindig túl sokan voltak. Azok, akiknek ezen a területen sok birtoklás és kielégülés jutott, hébe-hóba elejtettek egy-két szót „a tomboló démon"-ról, mint ama legszeretetreméltóbb és legszeretetreméltóbb athéni, Szophoklész: de Erósz mindig nevetett az ilyen káromlókon —épp ezeket kedvelte a legjobban. - Nyilván akad itt-ott a földön a szerelemnek olyasféle folytatása, amelyben két személynek ez az egymást bírni vágyó sóvárgása valami új sóvárgásnak és birtoklásvágynak adott helyet, egy fölöttük álló eszmény körös, magasabb rendű szomjazásának: de ki ismeri ezt a szeretetet? ki élte át? Igazi neve: barátság."

(szabó ede fordítása)

[fouldchildtiger]

2024. augusztus 2

Aranyérem de Sade márkinak

Írta: 

Fay Voshell

Az olimpiai játékok tele vannak sportolókkal, akiknek gyönyörű teste csodálatot és áhítatot kelt. Csodálatos testalkatuk tükrözi a versenyek görög ötletgazdáinak emberi testeszményét. Ez az eszmény nemesen valósult meg az ősi szobrokban, mint például a Myron's Discobolus . Az atléta mozgásban lévő költészet alakja éppen akkor forog, amikor el akarja engedni a korongot.

Más görög szobrászok, például Polykleitosz és Praxiteles is az ideális emberi formát ábrázolták, férfit és nőt. Művészetük ihletet ad Michelangelo Dávid című művének, amely ötvözi a férfi testalkat szépségét a szellem nemesével. Az athéni eszmény találkozott Jeruzsálem hitével.

Tekintettel az olimpia által képviselt eszmékre, az idei olimpia megnyitóját néző emberek milliói számára nagy megdöbbenés volt, hogy egy színész teste úgy van felöntve, mint egy étkezés. 

A kupolás ezüsttálcán felszolgált embert úgy mutatták be, mintha egy avas és bomló húsdarab lenne, amelyet kvázi kannibál szertartás keretében kell elfogyasztani. A dagadt, kék, hullaszerű entitás vonaglása a szexualitást, valamint a megromlott lelki és érzelmi életet sugallta – az emberi test ünneplésének szöges ellentéte. A színész puffadt teste minden bizonnyal a görög eszmék ellentéte volt, amely ihlette a játékok újbóli bevezetését a látnok francia Pierre de Coubertin által.

A szertartásnak sikerült kettősséget elérnie, kigúnyolva mind az emberi alak görög ideálját, mind az emberi test szépségébe és szentségébe vetett keresztény hitet, különösen Krisztus testét, ahogyan azt az utolsó vacsorán ábrázolják.

Az egész látvány az Eucharisztia szentségének megszentségtelenítését is jelentette , amely az istenfélő keresztények számára Krisztus testének és vérének valódi jelenléte. Leonardo da Vinci „Az utolsó vacsora” című magasztos festményének csúnya és gonosz paródiája volt . Megcsúfolta Krisztus áldozatának szépségét, eltorzítva kifejezésének magasztosságát, sőt az Ember Fiaként való kilétét is. Krisztus isteni képmását egy határozatlan nemű sertésfigura váltotta fel.

Nem kell meglepődni azon, hogy Krisztus személyét egy diadémás kicsapongó ábrázolta, mert de Sade márki jelleme így jellemezte Krisztust : „Fellázító hatás volt, izgató, hamis tanúk hozója, gazember. , egy lézer, egy showman, aki durva trükköket hajtott végre, egy gonosz és veszélyes ember.

Az olimpiai bravúrok fogyasztóinak felszolgált látvány készítői bevallottan Dionüszosz-kultuszból merítettek ihletet. Így a szertartás célja Krisztus dionüszoszi/szadei kontextusban való bemutatása volt. De a posztmodern konyhának különösen francia illata volt de Sade és huszadik századi támogatói, Jacques Derrida és Michel Foucault munkáiból, akik mindketten de Sade filozófiájának csodálói.

Az elvetemült de Sade ezt írta: „A tested az az egyház, ahol a Természet tiszteletet kér.” Számára semmi sem volt korlátozva, amikor eljött az ideje, hogy imádja a testet. Bármilyen vágy is táplálkozni akart a testben, az megengedett volt, sőt képes volt a transzcendenciára emelni. Az olimpikonok gyönyörű testét Dionüszosz személyesítette meg a vágynak. Ahogy John Attarian fogalmaz, a szadeaiak számára a szépség csak „a vágy és a megszentségtelenítés felbujtására” létezik. 

Keresztény vagy sem, de szinte minden néző pontosan tudta, mit ábrázolnak. Egyetlen keresztényt vagy más gondolkodó szemlélőt sem téveszt meg a bocsánatkérések, amelyek a kezdősort kínálják: „Sajnáljuk, ha megsértődsz.” Egyetlen keresztényt sem téveszt meg Thomas Jolly kijelentése: „Nem állt szándékomban felforgatni, gúnyolódni vagy sokkolni.” Egyetlen hívő sem fogadja el béna állításait a „művészi” kifejezés „jogára”.

A megszentségtelenítés és a lealacsonyítás egyértelműen de Sade márki bélyegét viseli, aki megszállottan gyűlölt minden keresztényt. Ahogy Attarian mintegy tíz évvel ezelőtt „Dosztojevszkij kontra de Sade márki” című esszéjében megfogalmazta, a gonoszság dinamikája de Sade-re és a filozófiáját követőkre jellemző.

Ez a gonoszság dinamikája, és Sade értékfordító nézetei a kegyetlenségről és a gyilkosságról azt jelzik, hogy a nihilizmus végső soron sátáni. Isten és a kereszténység heves feljelentése, obszcén szentségtörés és sátáni gyakorlatok, köztük a fekete mise, áthatják Sade regényeit. A szadei univerzum központi ténye nem a mozgásban lévő anyag, hanem a lázadó egoizmus démoni istentelensége, amely a gonoszon keresztül keresi a transzcendenciát.

Orgiák, ember- és állatáldozatok jellemezték Dionüszosz kultuszát, amelyet a nyitóünnepség megalkotói emeltek ki. Krisztus jól ismerte, aki tanítványaival Cézárea Fülöpbe utazott, ahol Pán szertartásait a „Pokol kapuinak” nevezett barlang szája által gyakorolták. Ott csecsemőket dobtak a vízbe, és rituális áldozatba fulladtak, és orgiákat szenteltek Pan istennek. Krisztus kijelentette, hogy a „pokol kapui” végül nem győznek a keresztény egyházzal szemben.

Bár a kapuk nem fognak érvényesülni, figyelemre méltó, hogy Ferenc pápa, a katolikus egyház feje eddig hallgatott. Carlo Maria Viganò, Ferenc nemrégiben kiközösített érsek azonban nem tette meg.

„ Vade retro Satana ” rövid és tüzes levelében Viganò felszólította a katolikusokat, hogy határozottan tiltakozzanak a keresztény hit szándékos lealacsonyítása, különösen az úrvacsora szentségének megszentségtelenítése ellen:  

A tolerancia nem lehet alibije a keresztény társadalom szisztematikus lerombolásának, egy olyan társadalomnak, amelyen becsületes és eddig hallgatag emberek milliárdjai azonosítják magukat. Ennek a kicsapongásnak véget kell vetni! És nem annyira és nem csak azért kell véget érnie, mert sérti a hívők érzékenységét, hanem azért, mert sérti Isten Felségét. A Sátánnak nincsenek Isten jogai, a rosszat nem lehet egy szintre helyezni a Jóval, és a hazugságot sem lehet egyenlővé tenni az Igazsággal. Ezen alapul a mi civilizációnk, egy olyan civilizáció, amelyet egyesek a romokban heverő világ fizikai és erkölcsi romjai alá szeretnének temetni.

Viganò elítélve a civil hatóságok bűnrészességét a kereszténység elleni támadás finanszírozásában és támogatásában, cselekvésre szólította fel a keresztényeket, mondván, hogy a keresztényeknek bojkottálniuk kell az olimpiai játékokat, és felelősségre kell vonniuk a megnyitó ünnepség támogatóit és alkotóit. „Várnunk kell és követelnünk kell, hogy az elviselhetetlen zaklatásért felelősöket felelősségre vonják tetteikért, valamint az eseményt kísérő korrupcióért is.” Viganò azzal zárta mondandóját, hogy a díszlettervezőnek, „aki ezt az istenkáromló és vulgáris látványt szülte, vissza kell fizetnie azt a díjat, amelyet  Macroniádész  a francia adófizetőkre rótt”.

Fjodor Dosztojevszkij orosz író, aki olvasta de Sade-et, és elutasította filozófiáját, egyszer ezt írta füzeteibe: „A szépség megmenti a világot”.

 Talán a szépség önmagában nem üdvözítő, de az emberi forma és szellem szépsége minden bizonnyal segíthet abban, hogy arra összpontosítsunk, ami magasabbra viszi az emberiséget.

Addig is, akik a szépséget hamuvá teszik, ne számítsanak arra, hogy akár a görög, akár a keresztény világnézet megsemmisüléséből főnixszerűen új élet keletkezik az olimpián, Franciaországban és a világban. Egy ilyen világban nem lesznek győztesek.

https://www.americanthinker.com/blog/

[hungarianvocabulary]

eszmény:

eszmény

eszmény

ideal

noun: ideal

ideals, the ideal, the ideals, ideal of

[foulchildtiger]

JOHN LENNON KÉPZELÉSÉNEK DEKONSTRUKCIÓJA

Miután a Beatles feloszlott, a négy fiú külön-külön indult el, és szólóprojekteken kezdett dolgozni. McCartney természetesen új bandát alapított, a Wings néven, és a legsikeresebb dala valószínűleg a „Live And Let Die” volt, amely egy azonos című James Bond-film főcímdala lett. Aztán ott volt John Lennon, akinek legnagyobb slágere, az „Imagine” látszólag teljesen az ellenkező irányba fordult. A felszínen úgy hangzott, mint a béke, a szerelem és nos, bármi más. Leginkább arra tippelek, hogy Lennon sárkányként állt, amikor megírta ezt a dalt, és valószínűleg valamiféle hippi paradicsomot képzelt el, ahol egész nap csak füstölögtél, és (feltehetően) alkalmi szexeltél véletlenszerű idegenekkel, olyan szavakkal, mint „Kötelesség ” és a „Felelősség” egyszerűen nem létezik, és senkinek sem kell olyan hétköznapi dolgokkal bajlódnia, mint a munkavállalás vagy a gyereknevelés. Természetesen, Ha megvizsgáljuk a dalszövegeket, és szó szerint értelmezzük, egészen más képet kapunk, sőt, valami olyasmit, ami inkább rémálomnak tűnik. Mindenesetre minden további nélkül boncolgassuk soronként a szöveget:

"Képzeld el, hogy nincs mennyország"

Igen, csináljuk. Vagy inkább ne. Mister Peace and Love szerint rövid utunk ezen a Földi Gömbön egy földlyuk alján, egy fenyődobozban, rothadássá és féreg eledellé válik. Milyen szép vízió az emberiség számára! Természetesen eltűnt az Örök Élet keresztény ígérete, egy minden képzeletet felülmúló ígéret, amelyet Mr. Lennon minden racionális ember számára felfoghatatlan okok miatt a szemetesbe dobott.

„Képzeld el, hogy az összes ember a mának él”

És nincsenek tervek holnapra, nincs jövő, amire számíthatok. Ez megint a „Hippi Paradicsom” dolog, egy marihuánaködben ülve, egyik nap összemosódik a másikban.

"Nincs miért ölni vagy meghalni"

És elment vele a becsület és az igazságérzet. Néha a rossz embereknek meg kell ölniük, és néha a jó embereknek meg kell halniuk egy igazságos ügyért.

"És nem is vallás"

Úgy tűnik, ez a dal központi témája. Hurrá az ateizmusra, egy istentelen ideológiára, amely alapvetően azt mondja, legyél olyan önző és rohadt, amennyire csak akarsz, mivel nincs feletted, aki megítélje a viselkedésedet, vagy átadja az erkölcsi és törvényi érzéket. Valóban, szabaduljunk meg Isten törvényeitől, és szükségképpen Darwin törvényei szerint fogunk élni. Egy olyan világ, ahol a 2. Mad Max-film egy sorát idézve csak azok maradhatnak életben, akik elég mozgékonyak ahhoz, hogy dörzsöljenek, és elég brutálisak a fosztáshoz.

"Képzeld el amint az összes ember békében él

Valószínűleg a legkevésbé sértő vonal ebből a dalból, mégis egy olyan ember által hirdetett eszmény, akit elutasítasz, Krisztus.

"És egyesül a világ"

Egy, pontosan mit? Egy Borg-szerű lét, ahol a Kollektíva a lényeg, minden egyéniség és különbség eltörölve, amelyben az emberek a termeszek szintjére süllyednek?

„Képzeld el, hogy nincs birtokod”

Nos, ott van a tudomány és a technológia, és nagyjából az egész emberi civilizáció. Nincs vagyona? Tényleg, John? Azt szeretné, hogy ne legyen otthona menedéknek, ruházata a melegnek, még olyan alapvető dolgokra sem, mint a vízöblítő WC és a WC-papír? Télen meg akar fagyni, nyáron sütni, és kimenni a mosdóba az utcára? Lecsökkenteni minket a barlangi emberek szintjére, vagy ami még rosszabb, a majmok szintjére a dzsungelben? Mert birtokolni azt jelenti, hogy vannak dolgok, olyan egyszerű dolgok, mint egy pár cipő, vagy olyan bonyolultak, mint egy űrsikló. A dolgok készítése, fejlesztése, feltalálása nagy része annak, ami emberré tesz bennünket, és ez választ el minket az állatoktól.

"Kíváncsi vagyok, képes vagy-e"

Sok mindent el tudok képzelni, de vadállatként élni nem tartozik ezek közé.

"Nem kell kapzsinak vagy éhesnek lenni"

Lásd a fent felsorolt ​​„Mad Max” világra vonatkozó hivatkozást.

„Emberi Testvériség”

Vissza a Borg-szerű léthez.

„Képzeld el, hogy az összes ember megosztja a világot”

Lennon Mad Max jövőjében pedig nem lesz sok megosztás, hiszen a puskagolyók és a benzin értékesebbek lesznek, mint az arany.

És itt van. Legjobb esetben egy darab esztelen csapkodás, a Bongwater Philosophy 101 példája, és a legrosszabb esetben egy recept egy Istentől megfosztott, és ezáltal megfosztott állati univerzumhoz, amelyben vagy együtt kaptározunk, mint a rovarok, vagy pedig visszatérünk a klasszikus dzsungel-szabályhoz. A legerősebb túlélése, ahol a ravaszság, az árulás és a tiszta ragadozói képességek nyerik a napot.

[csakazolvassa]

a szépség csak a felszín

a szépség csak a felszín

Ez megvan? Tele van vele a Medium, a Facebook, a csajos kontentgyár-oldalak, hogy a szépségkultusz mennyire romboló, az igazi értékeket kéne nézni. A test nem minden!

És hát a túlságosan magukat illegető, pörgős szoknyás, hangos kislányoknak is ezt mondjuk.

Nevelés. Ez a tanmese. Volt a szelíd, a szorgalmas, meg a másik, a henye, szépítkező, aztán végül kiderült, ki az igazán… és itt édesanya…

[mtahooligans]

„Ha megnézi valaki a Tokióban aranyérmes magyar férfiakat, ők nemcsak, hogy bajnokok, hanem férfi idolok. Sportolók, akikre mutatva azt mondhatjuk az unokáinknak, hogy látod, így néz ki egy férfi. Így néz ki a fizikuma, ilyen a lelkiereje, így harcol, így szereti a családját, és így tesz fel az életéből, ha kell, tíz évet egy célra. A magyarok, akik most nyertek, nagy szolgálatot tettek a hazának, és az ő segítségükkel talán visszahozhatjuk a férfieszményt is a magyar életbe. A női eszmény mindig is erős volt, a magyar nagyasszonyokra, ha baj van, mindig lehet számítani, az egri nőktől az olimpiai bajnokainkig, ott sosem volt hiba.” - köpcös Dzsí

[hazugbaratokmindenhol]

HOGY SZERETLEK?

Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire csak hatolni bír föl s le s szerteszét a lelkem, mikor kiröppen a lét és az eszmény végső egeibe. Szeretlek a köznap szükséglete fokáig; s ha nap süt, s ha gyertya ég; nyíltan, ahogy férfi küzd a jogért; tisztán, ahogy a hiúak sose. Szeretlek, oly szenvedéllyel, ahogy kínom lángolt, rég, s lánykori imám: vesztett szentjeim szerelme lobog benne, könnyem ez, s mosolyom, s talán egész életem! s isten adja, hogy még nagyobb legyen a halál után.

Elizabeth Barrett-Browning : Hogy szeretlek?

Szabó Lőrinc fordítása

[csacskamacskamocska]

Szerelem

Bevallom, amikor a viszonzott szerelem vágya megfogalmazódott bennem, nem teljesen erre gondoltam. Vagyis kibaszottul nem erre, hogy ÉN ennyire szerelmes legyek. Meg hogy így. Hát mi a kurvaisten ez? Egy személyiségteszt indította el a dolgot, ami rávilágított, hogy a korábbi gondolataimmal ellentétben ami miatt azt hittem, hogy az egyenlőtlenség tart a vonzalomban, ráébredtem, hogy nem úgy, ahogy képzeltem, hanem úgy, hogy ez is valami eszmény arról, hogy ilyet mások nem szoktak, akkor nosza, nekem ez is megy. A gyötrődést az elvárások okozzák, hogy egy kapcsolatnak valamilyennek lennie kell, amit már ismerek. És a félelem meg a bizalmatlanság. Félelem a leértékelődéstől meg a fájdalomtól. Ezek amúgy tök jogos érzések. A szerelem varázslata, hogy két ember kimondja egymásnak, hogy “szeretlek” és onnantól kihúznak a listáról egy rakás negatív dolgot amire más kapcsolataikban meg figyelnek. Kényeztetik, elhalmozzák figyelmességekkel a másikat és nem méricskélnek, hogy viszonozzák-e, hiszen volt egy mondás, hogy szeretik egymást vagyis a mérleg másik serpenyőjében egy szó áll: én is szeretlek. A másik rádöbbenés a tesztben, hogy a magamféle túlságosan elárasztja szeretettel a másikat. Pazarló vagyok. Ezt mondjuk eddig is tudtam. Féktelenül ás gátlástalanul öntöm rá a másik emberre a ragaszkodásom és rajongásom minden érzését. Ami aztán jól agyonnyomja. Én meg nem értem mi baja, hiszen csak szeretem :D :D Ő nem tudhatja, hogy igazán nem várok semmit vagyis nem akarok ezzel elérni semmit, csak egyszerűen mindez termelődik amikor így érzek és akárhogy vigyázok, kicsorog. Nekem meg jó érzés amikor szeretek valakit. Szeretem beleásni magam az életébe, a problémáiba, a mindenbe ami foglalkoztatja. Barátnőkkel is így van csak nyilván a lányokat nem akarom megcsókolni. Lehet, hogy azért volt jó ez a teszt, mert tudat alatt engedélyt adott rá, hogy elfogadjam, hogy ilyen vagyok, ennek ilyen következményei lehetnek, de alapvetően azért kedvelik ezt az emberek mert szeretnek szeretve lenni. A szeretet nem szerelem, ezt most gyorsan leszögezném. Amibe tegnap éjjel belecsöppentem az a színtiszta szerelem érzés, nem tudom mikor volt nekem utoljára ilyenem. Minden piszok és fájdalom nélkül. Hogy a túloldalon mi van? Picit, csak egy picit még ne beszéljünk erről. Még egy picit hadd ringatózzak a saját érzéseimben!

[theblackwolf01]

Túlparton...

A szív darabokban,

Padlón a szilánk,

A Hold fénye este,

Így tekint miránk;

A szerelem egy érzés,

Magának való,

Vitorlát bontva,

Elúszik a hajó...

A parton maradtam,

Cafatokra szedve,

A lelkem mámorban,

bánatát lelte....

Egy pillanat vége,

Ami örökké tart,

A csend üvöltése,

Okoz képzavart...

Nem értek semmit,

Keresem, hol vagy?!

Így vívok csatát,

Éjszaka a sorssal...

Mert...

nem maradt más,

Csak egy rossz szájíz,

Most elváltunk,

És elönt az árvíz...

Lefolyik bennem,

Senki nem érti,

Egyoldalú játék,

Nincs mit mesélni...

Egymástól távol,

A kezdet és vég,

Csak törött emlék,

És nincs közelség,

Elindultál balra,

Maradtam az úton,

Túlléptél rajta,

Tengődök a múlton,

És minden olyan,

Mint egy rossz szelvény,

Az idő rohan,

És bódít az eszmény...

Magányos órák,

Gyúlladó verzék,

Fekete rózsák,

Tollam a kellék,

Ez is egy vers,

Amit lehangolnak,

Az édes szavak,

Amik leharcoltak,

Tőled erednek,

Megmérgeztél,

Nem az vagyok,

Akit elképzeltél...

Ott akartam lenni,

Hol nem volt helyem,

A szikra lobbant,

Nálad nem volt jelen...

[implayingwiththefire]

“Mielőtt elfelejteném, Werle úr - kérem, ne használja ezt a finomkodó kifejezést, hogy “eszmény”. Van erre nekünk egyszerűbb, kifejezőbb szavunk is: a hazugság.”

[csakazolvassael]

Tudjátok, János nem szerette a kaliforniai paprikát. És én nem vettem édes, piros meg sárga, műanyagnak ható kaliforniai paprikát. Sem éltében, sem holtában. Arra az értelmezésre voltam rászorítva, hogy ő milyen rendes, hogy vállalt engem, holott ezt világosan cáfolták a mindennapok." .... "Mi van, ha nekem a házasságom az angyalszárnyak között is nehéz volt, tragédiába illő megoldhatatlanságokkal?

csakazolvassa.hu - a nyomorom 

[mabek857]

A tisztáson

Eltelt néhány nap, amíg rávettem magam, hogy ismét elinduljak, ki a szívcsakrámból az aranyúton. A múltkori út a fával és a levéllel nagy hatással volt rám. Felkavart és én nem szeretek felkavarodni, mert az azzal jár, hogy kikerülök a megszokott kényelmes kis világomból. Ugyanakkor a tanfolyamon pont ezt tanultam: Csak akkor fejlődhetsz, ha kilépsz a komfortzónádból és megismersz eddig ismeretlen dolgokat. Lebontasz kerítéseket vagy tabukat, amiket a gondolataid, esetleg a neveltetésed hatására építettél magad köré. Az élet lényege, hogy érzelmeket élj meg és csodákkal töltsd meg a jelened. Ezt is sokat hallottam.

A soron következő utazás azt a célt tűzte ki, hogy elérjem a tisztásomat és ott történjék, aminek történnie kell.

Leereszettem a gyökeret, bekértem a földenergiát, ami átmosta és gyógyította a sejtjeimet. Egyébként ez a fürdő fantasztikus. Érzed, ahogy az energia végigmos és feltölt. Mintha libabőrös lennél csak éppen belülről. Mikor a szíved magasságába ér, elkezded érezni az enyhe dobogást. Addig nem is létezik a szíved, hiszen csak végzi dolgát. De ilyenkor hallod és érzed ahogy dobog. Ez a te saját ritmusod. Mindenki egy dobmester a saját szólóját játszva éli az életét. Ekkor bekértem az energiát fentről. A koronacsakrámon keresztül. A fény, a tudás, a Mindenhatóság arany színű megtestetsítője elöntötte a testem felső részét, amitől úgy éreztem magam, mint egy megtelt bábu. Ez az energia erős, teljes, magávalragadó és gyógyító. A fekete - mert számomra a földenergia mindig a zsíros és termékeny fekete föld színében jelenik meg - és az aranyenergia a szívcsakrámban találkozott. A két erő más. Ahogy elkezd egymással kapcsolatba lépni, kialakul egy kölcsönhatás. Elismerve egymást, forogni kezdenek és kitörnek, spirális alakot öltve, mint egy kígyó. Egy kígyó mintázatát látva nekem mindig a tökéletesség jut eszembe. Bár ez egy eszmény, mégis, a kígyó alakja, mintázata, viselkedése, sokszínűsége, szívóssága, a mérgének és izmainak ereje, az intellineciája, hosszúsága méltóvá teszi a Tudás képviseletére.

Elindultam az úton. A csillaglevelű fa enyhén lehajolva mutatta ágát de szabad utat engedett az ösvényen. Elértem a tisztásra, ahol a leírtak szerint le kellett ülnöm és hagyni, hogy történjenek a dolgok. Na most, aki volt katona tudja, hogy egy baka, ha leül, akkor le is fekszik és ha lefekszik, akkor el is alszik. Ez történt velem is. Leültem és le is feküdtem. Annyira hívogató volt a pázsit. Egyszer csak azt éreztem, hogy beszippantódtam a földbe. Egy teljes életközösséggé válltam a talajzattal. A részévé lettem annak az élettérnek, amin járunk vagy éppen kaszálunk.  

Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, mióta lefeküdtem a földre, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy hangokat hallok. Valaki beszélt hozzám, méghozzá egyre hangosabban és tisztábban.

- Helló! Mégis meddig szándékozol itt heverészni a földön?

- Ki beszél hozzám és honnan? - kérdeztem még mindig arccal a földbe süppedve.

- Ha lennél oly szíves és megfordulnál, akkor láthatnád. - szól a hang kicsit méltatlankodóan.

Nehezemre esett engedelmeskedni a kérésnek, mert olyan jól éreztem magam de mégis megfordultam, ugyanis érdekelt ki lehet vajon, aki megszólított. A látvány egyszerre ingerelt nevetésre és döbbent csodálkozásra. A lény, aki kedvesen az arcomba bámult a Hobbitok és a Manók keveréke lehetett. Arca jóságos, mégis tekintélyt sugárzott. Tekintete éles és tiszta. Szemei kékek. Nagy füleit enyhén mozgatta, mint Yoda. Mintha azokkal is látna.

- Ki vagy te? - kérdeztem tőle kicsit remegő hangon

- Fityula vagyok a vezetőd. Nincs mitől félned. Azért keltettelek fel szendergésedből, mert a jóból is megárt a sok. Vagy hogy is mondjátok ti földlakók...

- Köszönöm. Sikerült.....felébredtem..... Azt hiszem legalábbis....

Megengeded, hogy felüljek?

- Persze. Ülj csak fel nyugodtan és szívj egy jó mély levegőt. Jót tesz. Biztosíthatlak, hogy ébren vagy. Én valós személy vagyok.

- Csakugyan? - kérdeztem a szemeim dörzsölve és utána nagyot nyújtózva. És hogy kerültél ide? Mikor lefeküdtem még sehol sem láttalak.

- Én mindig ott vagyok általában, ahol Te. Ez a dolgom. Ezért vagyok a vezetőd. Persze vannak esetek, mikor éppen magadra hagylak de ritkán. Biztos távolból figyeltelek, mikor elindultál az úton és kísértelek. Azután, mikor lefeküdtél ideültem melléd.

- Értem. - feleltem de a hangomon érezni lehetett, hogy nem túl meggyőző...

- Figyelj, nem említett nektek Zsazsa minket a tanfolyamon?

- De mondta, hogy ketten is vagytok és minden léleknek van a földön, meg hogy ez a feladatotok, a lelket vezetni és segíteni. De valahogy mégis, kicsit hihetetlen még nekem így szembesülni veled, főleg, hogy láthatóan nem ember vagy.

- Ez a tény megakadályoz, hogy higyj bennem, a létezésemben?

- Neeem. Egyáltalán. Csak még furcsa, hogy egy - bocs, mi is vagy te? - lényre bízzam magam.

- A népem a Tejút messzi peremén él egy kedves kis bolygón. Egyszer majd elviszlek oda. Nő vagyok és jóval idősebb, mint Te kisfiú :-) Most pedig kelj fel és menj haza. Rád fér. Legközelebb pedig gyere a kisházba. Ott találkozunk.

Mire kinyitottam a szám, el is tűnt. Mintha köddé vált volna. Magamban maradtam a sok kérdéssel a fejemben de nem volt mit tenni, hazaballagtam. Felhúztam a gyökeret, visszaengedtem az energiákat és pislogva ültem még egy darabig a szobámban a gyertyafény lángjánál.

[margaotaku]

the GazettE - Undying (Halhatatlan)

Aludj... 

Számolj le velem.. újra... 

Többet nem fogok ebből felkelni.

A feketén foltos eszmény az egyetlen dolog, ami megmaradt. A homályos igazság rámutat a csapásokkal teli jövőre. Te miben hiszel? Mit kívánsz?

Az ismeretlen árnyék, ami eltakarja az eget széttárja szárnyait, egy véget nem érő körforgást rajzolva. 

Hét, a zuhanó eszmény. Hat, az elválasztással való büntetés. Öt, az akasztófa. Négy, az álmokkal telt jövő. Három, a tiltott szavak általi kényszer. Kettő, a törött álmok. Egy.. 

Az árulás.

Mindent tagadok! Számolj le velem! Feketén piszkos. Aludj! Számolj le velem! A halállal táncolok. Számolj le velem újra! Vess már ennek véget és menj!

Sikoltottam, mintha nem hallottam volna valamit. Megváltoztam? Mit láttál a még mindig sötét égen? Úgy érzem, a szívem szilánkokban van szétszórva. Jelen pillanatban az igazság el van temetve a sötétségben.

Merész bátorság vonszolja magát, földi vágyakkal bemocskolva. Még isten is mosolyogni kezd zavarában. Merész bátorság vonszolja magát, földi vágyakkal bemocskolva, ezen szemek által, amik tagadják bűneink ítéletét. Merész bátorság vonszolja magát, földi vágyakkal bemocskolva. Még isten is mosolyogni kezd zavarában. Merész bátorság vonszolja magát, földi vágyakkal bemocskolva...

Az ég, ami az örökkévalóságot ábrázolja, most egyszerűen szomorú. 

Élet, ne változtasd meg a sorsom!

Isten, szüntesd meg a gyűlöletem!

A lelkem eltűnik, a nyelvem erejével együtt. Még akkor is, amikor megláttam, hogy közel a vég, azon vágyaimról álmodoztam, amiket szabad lenne valóra váltanom. Ezek a szemek még most is álmodnak... Még mindig... A bűneim folyamának legalján fuldoklom.

[koltomata]

Szia, irnal egy verset arrol, amiben osszehasonlitod a szerelmed a naplementevel?:)

szerelmem és a naplemente

sok a hasonló bennük, ez tényszámomra mindkettő eszménys mindkettő vörös, szerelmem is éppnem néznének jól ki zölden semmiképp

nézni, csodálni is szeretem őketmás is szereti nézni a nőmetde nézze inkább ahogy lemegy a napmielőtt egy büdös nagy pont nem kap

mindkettő lágyan ölel, melegende csak az egyiknél viszonzom merevens ez utóbbi a fontosabb, nemde?inkább ő legyen, és soha naplemente

[csakazolvassa]

rövidek 2.

a plus size trend egy-két szerencsés alkatú nő manipulált fotóját használja fel

Életmód-írások változást tervezőknek, a szokásos ujjongás nélkül. Itt találod az első részt: rövidek 1. SOKADSZOR A JÓ TESTRŐL (more…)