#hányás

[csacskamacskamocska]

Hányás

mert álmomban egy erdőszélen hánytam, nem tudtam beszélni, csak hánytam, mindig amikor meg akartam szólalni elkezdtem öklendezni és a hányás úgy jött mint ami csak meg akarja akadályozni, hogy megszólaljak. Kellemetlen volt, de nem volt szégyenletes, és otthagyott mindenki, hányjak egyedül, és aztán nem is volt más, csak néztem a bokrok világoszöld leveleit, ahogy éledeznek a tavasztól, aztán hánytam.

Ennek folyományaként most ideömlesztek összefüggéstelen dolgokat.

Nem hiányzol neki? – kérdezte egy ismerősöm, aki csak annyit tud, hogy hát most nem beszélünk már egy hónapja. Miért hiányoznék? Ez a történet csak az én fejemben annyira kedves, csak én éltem meg magam odaadónak, segítőkésznek és barátságosnak, szinte családtagnak, úgyhogy miért hiányoznék? – helyett azt válaszoltam, hogy – úgy látszik, nem.

Még mindig nem fogyott el a dühöm, de már nagyon unom. Amikor azt gondolom, hogy vége, eszembe jut egy újabb sztori és jön az érzelmi hányás.

Újabb probléma szakadt a nyakamba. De vele együtt újabb ajándék és változtatási lehetőség. Van egy idős rokonom, akinek az életét fel kell számolnom, és elköltöztetni a közelembe. Nem maradhat egyedül. Eldöntötte, hogy költözik. Nem tudom mennyi ideje van, nem beteg, de idős, és pár év alatt láthatóan összeszöttyedt. Nincs senkije rajtam kívül. Kétségbe van esve tőle, hogy mennyire nem tudja követni a rohanó változásokat. Kiszolgáltatottnak érzi magát attól, amit a világ elvár egy 77 éves embertől, miközben az egész életét nagyon ügyesen elnavigálta korábban. Tulajdonképpen rá is pazarolhatom a szeretetemet.

Sokan, sokféleképpen segítenek nekem. Átértékeltem barátságokat, és meglepő eredményre jutottam. Változom én is, ők is. Néha kicsit sokára van meg a kulcs.

Egyszer egy hasonló nembeszélős idő után Logan olyasmit mondott, hogy "hagytam még egy kicsit, hogy pörögj magad körül". Most az ilyen emlékek hozzák rám a hányást.

Tegnap írt nekem egy faszi a társkeresőn. Egész elfogadható csávó, egész elfogadható üzenet. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg ezt az üzenetet küldi el minden nőnek, akik aztán pörögnek ezerrel. Nem elképzelhető, hanem biztos. Ahogy megszűnt bennem a bizalom, felhorgadt az érzés, hogy innen, ebből a tudásból szokott az ember nyerő pozícióba kerülni, mert nem veszi komolyan a másikat. Pörögjön csak maga körül, én jól szórakozom. Hát, nem.

Hihetetlen milyen ámokfutást rendeznek a nők a társkeresőn. Ezt onnan tudom, hogy ha valaki ír nekem, és éppen van is időm, akkor lecsekkolom a facebookon, hogy ki ő. És ott... hihetetlen... nők a pasi hírfolyamában, hogy jelöljél már vissza nem tudok írni neked, hogy rohadjálmeg nem írtál, hogy megcsaltál, együtt voltunk, nem voltunk, stb, stb. és amikor megnézem ezeknek a nőknek az FB profilját... édes istenem... édes istenem... törlöm is a csávót. Egyrészt nem tudja kezelni a dolgot, másrészt színvonaltalan az érdeklődési köre.

Éjjel fél egy körül majdnem megtörtem. Nem sokon múlott, hogy elküldjek egy üzenetet, hogy akkor most mi a fasz lesz a másokat is érintő közös dolgainkkal. Rosszul bírom a bizonytalanságot. Legyen A vagy B, csak legyen valami. Tudom, hogy Bé, Béééé! Csak akkor, két hányás között, hadd sirassam el. Aztán arra gondoltam, hogy minek rákérdezni? Hogy le is legyen írva?

[gyuricaur]

Szóljál anyádnak is, hányjatok együtt!

[kiforditom-szetszedem]

Az az észrevételem, hogy legigénytelenebbül a barkácsáruházak WC-i vannak kivitelezve, mintha azt is be akarnák mutatni, hogy milyen a másik véglet. Járólapok nincsenek síkban, fuga ahogy sikerül, szilózás szanaszét, mérettartás majd ha lesz méret, csavarozás ferde, amit csak akarsz. Bemész szarni s hányás lesz belőle.

[szamocamamo]

Kilátásaink

Lesz unikornis hányás is

[valaris]

Magán vs állami

Sok évnyi hallgatás után (az elvétett sci-fi irodalom hozzászólások kivételével) végre van egy jó személyes témám/kérdésem a tumblr tapasztalt népéhez. Hallgatásommal összefüggő csekély követőszámom miatt nem reménykedem túlzottan széleskörű diskuruzsra, de szerencsére a kevés követő között @ko1azer0 is megtalálható így ő talán katalizátora lehet a témának.

A háttérsztori annyi, hogy 7 éve volt egy remek vakbeles kalandom ami kétszeri félrediagnosztizálásnak köszönhetően (respect Honvéd SBO) elég súlyos állapotban került sebész elé, így a műtétet követő egy hét intenzíven pihenést követően volt még egy közben keletkezett tályog eltávolítását célzó műtét is, majd mindezek következtében a műtét helyén kialakult köldöksérv megszerelésére egy éven belül egy újabb műtét. Azóta az utóbbi pár évben időszakosan előfordulnak kellemetlen bélpanaszaim, egy napig tartó hullámokban érkező feszítő érzés gyomor magasságában, néha alhasban, ide oda kisugározva. Többször voltam hasi ultrahangon amik nem mutattak ki semmit, gasztroenterológussal arra jutottunk, hogy valószínűleg összenövések keletkezhettek a műtétek miatt, de a komolyabb utánajárás megkezdése előtt pont beütött a járvány, így halasztódott a dolog. Most vettem fel a fonalat egy újabb kellemetlen epizód után, és sebész/gasztroenterológus megállapította, hogy a sérvem kiújult, van kisebb (3cm) és nagyobb (10cm) méretű is és erre mindenképp sebészeti megoldás szükséges. Nem volt túl megnyugtató, hogy bár úgy fogalmazott, ez nem azonnali veszélyes állapot, de ha egy ilyen kellemetlen epizódnál hányás, hasmenés is előfordulna, takarodjak azonnal sürgősségire, mert sanszos, hogy kizáródás történt.

Ennyi bevezető után itt jön a lényegi kérdés rész. Első gondolatom az volt, hogy visszamegyek oda ahol előzőleg is műtöttek (Irgalmasrendi), de a gasztrós doki azt mondta, hogy most már az a világ van, hogy mehetek a területikeg illetékes kórházba vagy magánba, nincs kórincálás. A mai napon ezért behaladtam a területileg illetékes (Bajcsy) kórház rendelőjébe majd ambulanciájára, ahol összesen laza 3 óra várakozás során meghalgathattam a magyar EÜ elnyűhetetlen poénját: idénre már nincs időpont, a jövő évi előjegyzés még nem nyílt meg, tippre ha talán 2-3 hét múlva megnyílik (nem tudta megmondani a vizsgáló doki mikor) akkor február/március magasságára talán be tudnak ütemezni, szóval majd kitartóan telefonájak. Miközben arra gondoltam, hogy a havi majdnem 400k TB járulék amit befizetek az utolsó fillérig jó helyre megy, hogy ilyen messzire juttatott az ügyintézésben a következő lehetőségeket mérlegeltem:

Várok akkor szépen a soromra.

Csak megkeresem az Irgalmasrendit, mert a 2 doki akivel ma kontaktba kerültem nem volt azért annyira magabiztos abban, hogy csak a körzeti kórházba mehetek. Persze ha oda is mehetnék az nem jelenti azt, hogy ott nem ugyanígy fél évre van időpont.

Elmegyek magánba megszereltetni a dolgot.

Kijátszom a jokert és a várakozás 5 hónapjában valamikor kizáródott béllel külső sávon előzöm a sort sürgősségileg.

Az utolsó lehetőséget kihagynám, így igazából a kérdés az lenne, hogy van-e bárkinek tapasztalata ilyen nagyobb hasi műtétet csinálnak-e (jól) megánkórházakban és ha igen hol? A félelmem ezzel kapcsolatban azon túl, hogy egy magánkórházban kissé kopottasabb is lehet ilyen téren a tapasztalat, révén hogy állami dokik szerintem 10x ennyi műtétet csinálnak havonta fejenként, az hogy nem is igen vállalnának el, mert maga a sérv sem egységnyi komplexitású és ráadásul ha már műtétbe kezdünk akkor azokat az összenövéseket is jó lenne megnézni és elcsippentgetni egy nekifutásból.

Szóval tapasztalat/javaslat bárki részéről, érdemes-e ebbe az irányba indulni? Vagy esetleg létezik valami mindjárt megdöglöknél kevésbé kockázatos loophole az államiban előre kerülésben?

[emlekeimkonyvtara]

Falási rohamok, aztán hányás. Újra és újra és újra. A miattad keletkezett stressz ami bennem kialakult tönkre tesz. Tönkre tesz hogy gondolod rád. Tönkre tesz hogy neked ez ennyi volt. Kilépték az életemből és nem is vágysz vissza. Ennyi voltam

[geoparduc]

Miért pont a bacont?

Napról napra faszább kis meglepetéseket tartogat nekem ez a vemhesség dolog. Most a reggeli rosszullétekkel (ami egyelőre még nem hányás, csak nagyon szar émelygés) megérkezett az új kedvencem: megváltozott a disznóhús íze. De a fasírttól, a sonkán keresztül a baconos csipszig mindennek furcsa, édes íze lett. Nem azt mondom, hogy undorom van tőle, de mondjuk semmiképp sem finom. Értem én, hogy ez egy dolog, de miért pont a bacon? Jövőhéten mi jön, a csoki?

[eltiron2]

Crohn #2

Több mint egy évig tünetmentesség, heppi lájf. Drága fiam (22 évesen, persze) végigbulizta, itta és dohányozta a nyarat (én is bűnös vagyok a dologban) és persze, bekattant ismét. Hányás-fosás, fogyás, szar közérzet, fájdalmak. Úgyhogy ismét kórház, orvos, antibiotikum, stb.

Hazaköltöztetem a fiamat, vigyázni fogok rá, sokkal jobban. Tudtuk mind a ketten, hogy előbb-utóbb újra belobban, csak hülyén reménykedtem, hogy később és könyörületesebben :( Kurva szar ez az év eddig.

[rendesbohoc]

Na, belépek a hányás kinézetű reggelit fogyasztók klubbjába. Ez most egy klasszik édes verzió, kesudióval, kakaóbab törettel és vörösáfonyával, minimális nádcukorral.

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Megéltük ezt is Nehéz volt de kész lett az új pestis Az új világban amúgy meg presztízs Profin csinálva Koptatni nèpet Rémíteni hogy ki hová léphet És közben a szart úgy hívni, széklet

Csak kell egy kézzel nem fogható Ha kell fogható ilyen ha az ördög pihen Mert kell hogy ártson, a kurva légynek A jövőből megérkező, félig ember gépnek Melózó férjnek, a csalfa lánynak, lövőlegénynek

Tőzsdére vázolt ember eleste Csak Isten tudja mert a műholdja kileste Persze egy perverz, de a választ kereste Mert posztmodern csupán Az ölelve gyilkoló humán Szerintem volt már ilyen népmese Ohh a népmese Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán A mű meg nem értett, itt néznek bután Gyógyul, nem fáj már a hegetek Csak hogyha nevetek Veletek

Fehér egérnek, de jó a dolga Szájára maszkot tesznek még mielőtt szólna Amúgy hogy lenne a sok királynak megannyi szolga Egy olcsó Michelin csillag meséli Hogy csak a főzde új a recept még a régi Szegény nyomorult ezzel kell most beérni

Mert posztmodern csupán Az ölelve gyilkoló humán Szerintem volt már ilyen népmese Ohh a népmese Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán A mű meg nem értett, itt néznek bután Gyógyul, nem fáj már a hegetek Csak hogyha nevetek Tanuld meg mosni a kezedet, nyalni a sebedet, törölni szemet ha kell Hajtani fejet, ha rád ijeszt mi lesz Vagy bármit lenyelsz

Mert posztmodern csupán Az ölelve gyilkoló humán Szerintem volt már ilyen népmese Ohh a népmese Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán A mű meg nem értett, itt néznek bután Gyógyul, nem fáj már a hegetek Csak hogyha nevetek

Értjük de mostmár szokjunk le végre Semmi nagy képünket, normálisan szerényen Hiszen hányás után, édes a víz, frissít és megannyi íz Mert posztmodern csupán A mű meg nem értett, itt néznek bután Gyógyul, nem fáj már a hegetek Csak hogyha nevetek

[csacskamacskamocska]

Reméljük, hogy nagy semmi

A sok hete tartó epe-máj táji fájdalmak már éppen elvittek volna orvoshoz, amikor is elmúltak vagyis most lemászott a vakbelem környékére. És lett egy rakás kiütésem. Nem tudom melyik aggasszon jobban egy alattomos, láz, görcs és hányás nélküli vakbélgyulladás vagy a hirtelen jött furcsa kiütések. Még mindig nem tudok gondoskodni magamról. :( Egyszerűen nem tanultam meg. Szorongok, ha orvoshoz kell menni, a tüneteimet, fájdalmaimat bagatelnek érzem, és többnyire le is ráznak valamivel, aztán amikor a dolog nem múlik el, akkor megint leráznak, aztán végül tényleg meggyógyulok, mert még nem haltam meg. Utálom az egész egészségügyi kioktatós, lekezelő, empátianélküli rendszert, a valamikori időpontokkal, a várakozással, a magyarázat nélküli kezelésekkel amikor úgy kell kihúzni a dokiból, hogy mégis, mi baja a testemnek? Elmondaná??? és persze a lebaszásokkal. Beutalóköteles rendelésen: miért nem jött már korábban? Passzióból. Nem tanultam meg: nem vittek orvoshoz. 8-10 évesen leküldtek egyedül a felnőttorvosi rendelőbe. Nyilván én lettem kioktatva már akkor is. Aztán a továbbiakban a jellemző rekació az volt, hogy az mind semmi (mármint az én bajom) anyám 40 fokos lázzal is dolgozik. De legalább én igyekeztem a gyerekeimnek megtanítani, hogy hogyan vigyázzanak magukra. Mindig mondják el a legkisebb bajt is, vagy bármit amikor kétségük van, anya tudni akarja, anya segít, anya előtt semmit sem kell szégyellni. Mikor kell orvoshoz menni, mikor mentőt hívni. A gyerekorvossal még rendben is volt minden, de most egy vén fasz a háziorvosunk, aki évek óta meg se nézi az embert, csak telefonban ajánl valami vény nélkül kapható valamit. Úgyhogy előfizettem magánorvosi ellátásra. Csakhát, szorongok őket felhívni. Ma még tartogatom ezt a vakbélgyulladás gyanús fájdalmat, mert utaznom kell. Aztán lehet, hogy vidéken perforál. Na jó, ez hülye vicc, annyira nem fáj meg gyakorlatilag semmi más tünetem nincs, de ma inkább nem eszem semmit.

[marzso]

Hányás

[pajjorimre]

Hányás, na az nem jó,

Hogyne lenne jó. Mikor megáll végre a szoba, az ágy, az univerzum és képes vagy végre találni egy fix pontot a világban, az szerintem fantasztikus.

[lakotelepi-jamesdean]

Mi van ezekkel a mai fiatalokkal? Köcsögeim rátok szakadt az altergardrób, vagy mi a fasz?  Az összesnek a fehér cipője olyan mintha hollószar, kékszőlőhéjat tartalmazó hányás, békalencse, gázolaj, halpikkely, Duna fenekéről származó üledék és gipsz lenne rajta, pedig csak két megállót jön minden nap a Móriczról.

[tobbpenztazembereknek]

HÁNYÁS narancsos pizza de legalább nem ananász! :(

[csakcsiga]

Tegnap este rámtört a migrén roham. Gyógyszer híján egy kis paracetamollal(csak ez volt otthon) próbáltam enyhíteni a tüneteket természetesen sikertelenül. Az éjszaka folyamán 4szer vettem váltó fürdőt 2 hányás és émelygés között próbáltam jegelni a halántèkom... Konkrétan folyt a könnyem a fájdalomtól.

Olyan 3 magasságába gondolkodtam rajta, hogy elmegyek a 0-24-es gyógyszertárba de abba se voltam biztos, hogy fel tudok öltözni, nem hogy még gyalogoljak 15-20 percet oda-vissza.

7:25kor remegve álltam a gyógyszertár előtt mint valami drogos és vártam, hogy meg tudjam venni a gyógyszert.

Végül sikeres volt az akció még délig tudtam pihenni/aludni valamit így csak 90%osan vagyok most mosottszar. Nyilván az edzést buktam mára, de legalább már nem akarok minden lépésnél összeesni a fájdalomtól.

Tanulság csak annyi, hogy legközelebb betárazok gyógyszerből, mert tényleg nem lehet tudni mikor tör rám ez a fos...