#hiperérzékeny

[asicluxx]

Nárcisztikus és toxikus nőnek nevezel sokadszorra. Egy könyvet adsz nekem, hogy elolvassam milyen lenne a mi kapcsolatunk, milyen a te hiperérzékeny valóságod. Oké, legyen, elolvasom. Tudom, hogy baj van a fejemben, lehet hogy tényleg segít rajtam megérteni másokat... De Te is elolvastad? Érted, hogy én nem értem?!

[feherangela]

Amire az OCD-vel kapcsolatban jutottam

Az agykontrollra azt mondják, működhet. De ez az én átiratomban csak annyit tesz, hogy mindig koncentrálnod kell az adott ponton, hogy kilökd az agyadból. Gyógyszerrel ha megakadsz valamiben, könnyebb elengedni úgymond magától. Gyógyszer nélkül pedig ha megfelelő - én úgy mondom számomra optimális környezetben vagyok - akkor maga a megakadás sem jön létre, nem keletkezik kritikus helyzet, kritikus pont, amin agyalni kéne. Olyankor olyan vagyok, mint a többi ember, de számomra olyan, mintha lebegnék a felhőkben. földöntúli súlytalanság, könnyebbség. És alkohol sem kell hozzá, csak megfelelő társaság, esemény, bármi, ahol biztonságban érzed magad az adott emberekkel. Az én kutatásaim szerint az OCD az ősbiztonságérzet elvesztéséhez kapcsolódik. Tehát a biztonság érzete adja vissza.

Ami egyrészt ez, másrészt a víz, ami a kényszeres kézmosáshoz, hosszú zuhanyzásokhoz köthető. A víz alatt biztonságban érezzük magunkat, mert az anyaméhben is vízben voltunk. A vízzel akarjuk lemosni magunkról azt a mocskot, ami nincs rajtunk, amit magunkra képzelünk, hogy mások által ránk került, és ez nem is konkrétan fizikai koszt jelent. Biztonságban akarunk lenni ettől a kosztól, az emberi gonoszságtól, butaságtól stb. Nem hiszem, hogy aki OCD-s, az ne lenne aspergeres is, vagyis több autisztikus vonással rendelkezik, mint az átlagember. És a gonoszság, meg a negatív dolgok olyasmik, amiket egy autista megérez. Az a véleményem, hogy nem el kéne nyomni, hanem végülis ki kéne szolgálni, ahogy egyesek használják itt ezt a kifejezést. A vízhez van közünk, ezért szerintem ehhez kéne közelednünk és nem csak kézmosás formájában. Persze nem lehet mindenki tengerbiológus, de szerintem növelni kéne a vízzel való kapcsolatunkat hobbi szinten. Nem kötelező úszás formájában. Bár tudom, hogy elég szűkösek a lehetőségek. És sellők sem vagyunk, hogy kiélhessük magunkat a Balatonban. Vonzódunk a vízhez, ez persze abnormális-nak tűnik. Ugyanakkor teljesen normális, ha életünk első 9 hónapját tekintjük.

A kényszerek - a pakolgatás és az agyalás is, mind a biztonságérzetünket szolgálják. Lehet itt a hibás agyműködésre mutogatni, de szerintem ez egy nagyon egyszerű lelki probléma: "csupán" az ősbiztonságérzet elvesztése. Amit valószínűleg valamilyen anyával kapcsolatos trauma okoz. Visszacsinálni nem lehet. Nem feltétlenül abban a pillanatban jön elő (a gondolatok, meg a kényszercselekvések). Ezeket később bizonyos túlkritikusnak vélt történések hozhatják felszínre. (Ahogy esetemben is: a trauma 3 éves koromban, az esemény 11 éves koromban történt.)

A folyamatos biztonságérzethez folyamatos optimális körülmények kellenének, valószínűleg több oldalról is, de egyetlen oldalról is már nagyban javítaná a helyzetet pl. kolis szobatársak, párkapcsolat, baráti kör... Még egy barátot is nehéz találni, nemhogy egy egész társaságot, ráadásul minden tagját egyetlen városban...

Szóval ezért marad nekünk a gyógyszer. Amibe én sosem nyugszom bele. Ezért azóta is próbálom szeretni az életet, anélkül is, hogy az agyam termelné azt a sz@rt, amit nem termel... Ezért próbálkozok egy ideje a B vitaminnal, amiből feltehetően sokkal nagyobb adag kellene. Találtam egy jó kis tablettát múltkor a drogériában: Wörishofener Nervenpflege. Van benne mindenféle gyógynövény. Ez nem igazán a boldogsághormon-termelésre hat, de jobb, mint a semmi. Ahhoz elég, hogy az ember tudjon létezni, de a kényszergondolatok felét és a kattanásokat nem tudja enyhíteni. Lásd kilincsrángatás, elzárt gáz, villany stb ellenőrzése, dolgok rendezgetése...

Ezek akkor enyhébbek, ha valaki más(ok) is jelen van(nak). Egyrészt biztonságérzet, másrészt a ránk eső felelősség egy része áttevődik a másikra, így könnyebb elviselni. Ez az a rész, amire azt mondják, hogy nálunk túlműködik: a félelemérzet, aggódás mások miatt. A működésünk alapja az érzés, nem a racionalitás. Nekem a számolás sem szokott működni, tovább rángatom a kilincset, vagy tovább mosom magam ugyanazzal a mozdulattal. Maximum érzésre tudom magamtól abbahagyni, némi önkontrollal - a mosást, a rángatást csak bivalyerős önkontrollal, de utána fél óráig azon agyalok, hogy meg vannak-e az agyamban a mozdulatok és tényleg bezártam-e - jól. Gyógyszerrel is ugyanolyan nehezen hagytam ott az ajtókilincseket és a gázt, mint anélkül.

Vajon azt akarja-e ez az egész jelenteni, hogy egész életünkben mások segítségére szorulunk valamilyen szinten és ha nincs segítségünk, akkor a napunk nagy része ádozattá válik a létezés oltárán?

A probléma egyszerű, mégis összetett. Egyetlen érzés (érzéshiány), mennyi mindent generál. Viszzatérve az agykontrollra: én úgy hívom átverni a saját agyunkat. Ez a válasz? Nyomjunk el mindent, ami érzésekkel kapcsolatos, ebben a mai világban ugyebár, váljon egy ajtózárás is ösztönössé, reflexszé - nem mintha régen egyáltalán az ősembernek be kellett volna zárnia az ajtaját, de hát a jónépek egy idő után elkezdtek lopni... Érzések... ahogy egy autista üvölt, ha neki nem tetsző ember lép be a szobába... Vajon nem ősi, elemi érzéseink vannak-e bennünk felerősödöttebben, mint normális embertársainkban? Lehetséges-e, hogy ez nem deficit, hanem extra plusz, ami csak a mai modern világban jelent hátrányt... Lehetséges-e, hogy nem betegek vagyunk, hanem fejlettebbek? Az egyetlen láncszemek az autizmus és a világ között.

Mert mi tudunk beszélni róla, képesek vagyunk szavakba önteni. Egy súlyosan autista már nem. Ő belül szenvedi el és nem tud mit tenni ellene. Mi mindennek a tudatában vagyunk és képesek vagyunk például kezet mosni, kényszereket, gondolatokat állítani. Ők csak az érzést érzik és sok esetben ehhez képtelenek cselekvést intézni, de remekül forog az agyuk más területeken.

Az érzések világában a szeretetnek is mélyebb szerepe van, mint a hétköznapi világban, életben. A szeretet pedig energia, aminek hatalma van. De már nem az a világ célja, hogy szeretetben éljünk, érzésekből, segítve egymást, mindenkinek kidomborodhasson az ügyesebbik oldala valamiben - amitől sikerélménye van, örül, boldogság tölti el (Érzitek csupán ezeknek a szavaknak a hatalmát?) - hanem hogy képesek legyünk egyedül élni, pénzből, ridegen, robotokként, némi örömmorzsával fotoszintetizálva. Zárd be az ajtót és húzzál munkába! Mit gondoltok, csupán ez az egyetlen tény milyen hatással van bármely élő lélekre a világban?

[szargyerek]

Hiperérzékeny

Mostanában a legkisebb dolog miatt is szomorú leszek vagy rám jön a szorongás. Elég egy rossz szó, mondat, vagy történés, és én már ki is borultam. Pedig látszólag semmi sem történt.

[korhazavaroskozepen]

Két napja magyarázom, mentegetem a helyzetet a főnökasszonynak, hogy nem, a hiperérzékeny, sértődött dolgozót nem érte direkt atrocitás és hátrányos megkülönböztetés, és, hogy a háta mögött elejtett “fasszopó” beszólás nem az érdeklődési körének szólt. Mert nálunk bárkinek a háta mögött ezt mondják (jó, főnökasszony esetében jogosan). És amúgy is, vagyunk annyira elfogadóak, hogy bárkit úgy fogadunk el, ahogy van, nem bántjuk, és nem is pletykálunk senkiről, legalábbis komoly dolgokról, sőt titokban tartjuk, mert tudjuk, hogy vannak érzékeny témák.

Erre főnökasszony a többi kisfőnök előtt magyarázza, hogy hát, de megsértődött, mert más ez a dolgozó.

Suttyó kisfőnök, aki a saját embereire gúnyneveket aggaszt, és mindenki egy hülye kis geci szerinte: Mér ez buzi? Én: hát erre nem mondhatok semmit. Főnökasszony: igen buzi. Tudnád még hányan! Másik kulturáltabb kisfőnök: Hát hiába, az ember a leggyengébb láncszem itt a kórházban. Főnökasszony: Jaaa, meg a Béluska is, az meg beleszeretett a Gézába, aztán kiborult, hogy a Géza nem akarta, hát most képzeljétek el. És nem gondolnátok, de mennyi buzi van itt a cigányok között! 

Hát bravó!

[allamilogisztikus]

“Az üggyel kapcsolatos iratok azt is rögzítették, hogy milyen alpári kifejezésekkel próbálták megfélemlíteni az áldozatot. A Jobbik egyik neves politikusa a hivatalos jegyzőkönyvek szerint szó szerint ezt mondta neki: Meg fogjuk b... ni a szádat, ha pofázni mersz... Miután az áldozat erre kinyomta a telefont, sorozatosan újabb hívásokkal próbálták megfélemlíteni. Jobbikos politikusok közvetlen hozzátartozói is részesei voltak a sorozatos fenyegetéseknek. Többször is közölték az erőszakos nemi közösülést elszenvedő hölggyel, hogy tönkreteszünk, ha bárkinek bármit el mersz mondani.”

Vadai, Szabó Timike meg az összes hiperérzékeny jóember ilyenkor hol a tetves kurva anyátokba vagytok?

[idestova-blog]

Hold

Lassacskán homokba fullad a csapás. A föveny durva fűféléi szelíd engedelmességgel, derékban adják meg magukat. Egymáshoz hajolnak a viseltes, de valahogy mégis kortalan szarvasbőr bakancs óvatos, puha léptei alatt. Szeptember végéhez képest metsző, szinte tapintható az enyhén sós, hűvös levegő. A part felé botorkáló sudár, már-már nyúlánk nőalakot azonban úgy tűnik, ez egy cseppet sem zavarja. Kedélyesen ringatja kecses nyakát a sötét lódenkabát gallérjának ölelésében. A gesztenye árnyalataiban játszó, kisfiús, huncut fürtök ütemesen simogatják a túlzóan hosszú és széles gyapjúsál hanyagul egymásra dobált rétegeit. A csontfehér, kopár dűnék takarásából végre előtűnik az apály csendjében mozdulatlanul pihenő Balti-tenger rideg acélpengéje. Egyszerre elfogy az ösvény és megtorpan. Szomorkás, zöldesbarna szemét megfürdeti az álmos nap narancssárgájában, arcán mégsem érhető utol bánat. Elereszti pilláit és hagyja, hogy képzelete elkeveredjen a csérek szólamai között. – Vogel… – szüremlik át egy kósza gondolat a pillanatnyi légürességen.

*

Ahogy maga mögött hagyja a gyér jegenyeligetet, már sűrűbben szőtt tölgyes törzsei között vezet az útja. Határozott, megfontolt léptekkel halad, lényéből éteri nyugalom sugárzik. Keze az erdei sás szálaival babrál. Engedi, hogy egy-egy kalász körbefonja a törékeny, fakó ujjperceket, de ugyanazzal a mozdulattal el is ereszti a növényzet ölelését. A távolban régi ismerősként tűnik elő a falu sziluettje, tekintete azonban még mindig a fák sűrűjét kémleli. Léptei nem ritkulnak, mégis feszülten figyel. Valahol a távolban harkály farag. Egy lehulló makk tönköt talál és tompán koppan. Megélénkül a szél és zörget egyet a cserjék száraz levelein. A lódenkabát ujja halkan megcsuszamlik a toklászok érintése nyomán. – Wald… – fut át rajta egy meghatározhatatlan érzés, és érik halvány félmosollyá, miközben félresimítja az arcába hulló tincseket.

*

Az út végén barátságos nádtető púposodik. A hívogatóan kedves parasztház ablaktábláin langyos fény pislákol, átütve a szürkület foszladozó kontúrjait. Utolsó lépés a küszöbig, utolsó falat a vidék nyugalmából. Otthon. Hála. Egy babonás mozdulat még: gyengéd simítás a névtáblán, a kesztyűs ujjak rutinosan járják végig a patinás véset árkait – Graal – betűzi a felirat. Meghitten kattan az ódon rézkilincs. Kályhameleg és leves illata csapja meg a tengeri levegőtől pirosra csípett, kissé hosszúkás, de északi jellege ellenére is valószerűtlenül lágy női arcot, amint előbújik a sál fogságából.

A konyha irányából egyszer csak érces férfihang érdeklődik:

– Tökéletes az időzítés, pont most lett kész a leves. Szedhetek, Christine?

– Már megint főzöl? De hát mondtam, hogy pihenj nyugodtan. A hűtőben reggel még láttam sajtot meg paradicsomot, nekem az bőven elég lett volna... – próbálja szerénységével leplezni végtelen boldogságát a nő, hogy valaki ilyenkor is gondolt rá.

A vastag kőfalak rejtekéből hanyagul borzas, barnaságában azonban mégis végzetesen megnyerő férfiüstök tűnik elő. Széles mellkasát kötény keretezi, feltűrt farmeringje tetovált alkart és dagadó ereket enged láttatni. Rosszallóan összefonja karjait és az ajtókeret nyers vörösfenyő tábláinak támaszkodik. Szakállas ábrázata alól ekkor gyengéd, kihívó mosoly villan.

– Kanalazzál csak szépen. Vagy azt hitted, pont turné után foglak száraz kenyéren és vízen tartani?

– Annál azért tényleg jobban el szoktál látni, ha erre jársz, Denjiel – veszi fel a szabadabb hangnemet Christine – lesz repeta is, ha kóstolás közben rám törne a farkaséhség?

–  Ha vacsora után fel tudsz még állni az asztaltól, elégedetlen végképp nem leszel. De ha az összes fogásomról előre tájékoztatnálak, akkor a desszertnek talán már helyet sem hagynál… – indított meg egy sokat mondó pillantást Christine irányába a férfi.

– Neked elhiszem. De remélem megjegyezted, hogy kolbászból már unom a bajort. – viszonozta a kacér pillantást Christine – olyan íztelen és sápadt. Mondjuk az már akkor nyilvánvaló volt, amikor a Versailles-i Opéra Royale-ban lekísértél, hogy ha improvizációról van szó, akkor nem csak a konyhában csíp, amit összedobsz… – és ezzel egy félszeg lépést tett a férfi irányába.

– Várj, Christine… – mímelt döbbenetet, miközben mindenre elszánt arcának baltával pattintott, kőkorszaki vonásait próbálta szőnyeg alá söpörni Denjiel – a színpadi produkcióra gondolsz, vagy a különszámra az öltözőben? – kérdezte naivan, és gyújtótávolságba lépett.

– Nyilván az öltözőre, te marh… – fegyelmezett volna Christine. Mielőtt azonban befejezhette volna a mondatot, Denjiel határozott, de mégis féltő gonddal kivitelezett mozdulattal, karcsú derekánál fogva megragadta a tekintélyes magasságú Christine-t, aki a váratlan mozdulat varázsa alá kerülve majdnem összefejelt a maga 186 centiméterével alacsonynak éppen nem mondható Denjiellel. A kelet-európai masztodon azonban ennél gyakorlottabb volt, és másik tenyerének – Christine fülétől a nyakának rejtett zugai felé indított – simításával lágyította a várható becsapódás erejét. A fennmaradó, felesleges mozgási energiát pedig lányosan vastag és puha (de cserzett arcával együtt megfigyelve mégis a tesztoszteron elapadhatatlan forrásának tűnő), cseresznyepiros ajkaival hárította – és engedte, hogy Christine selymes nyelve kedve szerint utat találjon magának.

Ahogy egymásnak estek, az egyensúly visszanyeréséért (és a csókcsata folytatásáért) vívott vad küzdelemben a sütő fogója, vagy egy tucat bögre, a csaptelep, és Christine egyik önarcképe halt az első öt másodpercben hősi halált. Denjiel lélekjelenlétének – és testi fölényének – köszönhetően azonban a nappali irányába helyeződött át rövidesen a frontvonal. Az ölébe kapva elhurcolta Christine-t, és a csókok özöne közepette felültette az elektromos orgona billentyűire (Christine ugyanis a keresztényi erkölcsöknek élő szobra talán nem, de világhírű kántor azért mégis volt. Apró, helyi kolumbáriumoktól kezdve, egészen lélegzetelállító koncerttermekig bármilyen méretű eseményt megtöltöttek kísérleti, elektronikus zsoltárinterpretációi).

Christine karcsú, végtelenbe nyúló lábait Denjiel kerekded férfifeneke köré fonta, és úgy húzta közelebb magához a – domborzati viszonyait tekintve – az alföldi parasztlegény ideáljától már meglehetősen messze álló férfit. Denjiel a szűkülő köztes teret arra használta ki, hogy nyelve a forrófejű fräulein füle töve alatt pár centivel terpeszkedő, hiperérzékeny területen (ezt a  versailles-i öltözőben már kitapasztalta) kezdjen foglalatoskodni. Harcedzett ujjai mindeközben Christine combjának belső éle mentén fejtettek ki türelmet nem ismerő nyomást, és haladtak kínzó lassúsággal, de rendületlenül felfelé…

[littlegirl12sblog]

Hiperérzékeny

Mostanában a legkisebb dolog miatt is szomorú leszek, vagy rám jön a szorongás. Elég egy rossz szó, mondat, vagy történés, és én már ki is borultam. Pedig látszólag semmi sem történt.

[aloewebshop]

sokszor kapták a kérdést, hogy milyen krémet ajánlanának "hiperérzékeny" bőrre. Napjainkban jelentősen megnőtt a bőrirritációval járó megbetegedések száma, hiszen az immunrendszer a sok stressz és ún. civilizációs betegség miatt a "csúcson járatva"...

[oszodi-beszedeim]

Nagyon magányos vagyok, még sosem vártam ennyire, hogy véget érjen a nyári szünet. (Петрушка már 10 napja nem írt, szerintem már nem is fog, amíg vissza nem érkezik Pécsre.) Tegnap vagy 3 órát csavarogtam a városban, mindenféle értelem nélkül. A Sárkányban pedig vagy egy órát ültem a pultnál fél liter ribizliszörp mellett és azt hallgattam, hogy egy idióta picsa hogyan ordibálja tele az egész helyiséget azzal, hogy neki márpedig most rögtön alapozó kell, mert tegnap kiszívták a nyakát. Ki a faszt érdekel, miafasz. De legalább még azt is megtudtam, hogy 4 nap múlva fog neki megjönni és ilyenkor milyen hiperérzékeny. Szegény pultos csaj meg folyamatosan próbált megnevettetni, iszonyatosan kínosan éreztem magam.

Az a baj, hogy akárhogy nézem, nem tudtam túllendülni semmin. Olyan vagyok, mint az intenzíven fekvő félhalott. Épphogy stabilizálták, de ha kicsit is megpiszkálod a sebeit, megint sokkos állapotba kerül. Én viszont most feltépkedtem minden vart és igazából az sem segített, hogy tegnap maga Manó töltött fel egy új képet, amit már muszáj volt beszívecskéznem.

Nem tudom, mi a fasznak kellett visszaolvasnom mindent. Rengeteg posztomat töröltem is, igazából lehet, hogy ezt az egész szart kéne törölni.

[heyjustfeel]

Dolgok amiket jó, ha tudsz rólam

- Hiperérzékeny vagyok

- A családom és a barátaim a mindenem

- Régen gyűlöltem magam

- Túl naív vagyok és olyanokon is segítek akik nem érdemlik meg

- Sokszor engedem magam kihasználni

- Másztam már ki mély gödörből pedig néha még most is egy szakadék alján érzem magam

- Rengeteg dolgot el kellett volna engednem, mégis tudom, hogy sose fogom tudni elfelejteni őket

- Nehezen tudok kiállni magamért

- Rengeteg titkom van. Ezért sokszor úgy érzem senki nem ért meg

- Egyszer szociális vagyok, később pedig utálok mindent

- Olyan oldalát látom a világnak amit sokan nem. És bánt, hogy más nem láthatja

- Sokszor majd megszakad a szívem a tehetetlenségtől

- Úgy érzem segítséget kellene kérnem. De nem merek...

- Túl sok mindentől félek

[angelofghetto]

Kisgyerekkorom óta imádom az esőszagot, a távoli mennydörgés hangját. Egy ideig akartam meteorológus is lenni.. na nem az, amelyik a tévében meg a rádióban beszél, hanem aki terepen van. Aztán máshogy alakult. Először a Twister moziban hallottam viharvadászokról.

Ebből a videóból kiderül, sokkal több légköri jelenség létezik, mint amit az emberei szem látni képes. A gömbvillámokról talán többen hallottak már, de vannak vörös lidércek, kék fényszökőkutak, gyűrűlidércek bárhol a Föld nevű bolygón, ahol épp vihar van.

Káprázatos mozgóképek láthatók itt, eszméletlen lassításban, hiperérzékeny kamerák felvételein, és szenvedélyes viharvadászok mesélnek.

[palatinuskozmetika]

HYDRAFLORA Probiotikus anti-age, méregtelenítő esszencia érzékeny bőrre (HydraPeptide)

HYDRAFLORA Probiotikus anti-age, méregtelenítő esszencia érzékeny bőrre (HydraPeptide)

AZONNALI MEGVÁSÁRLÁSHOZ IRÁNY A WEBSHOP HYDRAFLORA Probiotikus anti-age, méregtelenítő esszencia érzékeny bőrre (HydraPeptide) Kinek való?  Rosaceára, ekcémára, hiperérzékeny bőrre, különösen sérült bőrgáttal, fakó, hiperpigmentációval, öregedő bőrrel küzdőknek. Az egyetlen probiotikus termék a természetes megújulásért és védelemért. Ez az erősítő és hidratáló, öregedés ellen harcoló fiatalító…

[oceans-inside-of-me]

14, 24, 31, 33, 38, 81, 84, 96, 102 te se maradj ki ;)

14.) what is your favorite tv show?grey’s anatomy jelenleg, de amugy nagyonsok vaaan mert sorozatokkal tartom életben magam néha :D:D24.) what is your favorite flower?orchidea, kaktusz, meg vénusz légycsapója virágkám *-* :3 olyan cuki csak most épp haldoklik mert véletlen csapvizet adtam neki :( 31.) do you have a friend with benefits?neeeeem #lányokirjatok! 33.) if you could be anything in the world, what would you be?...ha most leírnám hogy dead az tök vicces lenne meg néha éppen igaz is :D:D38.) do you have a hidden talent?tökéletesen balfasz vagyok a konyhában, ennek ellenére amúgy jól főzök ami szerintem magic, és minimális időegységek alatt tudok kirohanni a szobából és csapkodni meg instant szívgörcsben elhalálozni ha meglátok egy kibaszott büdösbogarat81.) have you ever laughed so hard you peed yourself?szerintem volt már ilyen mert kb mindenkinek de most nem ugrik be konkrét event :D84.) what are 3 words you would use to describe yourself?szélsőséges, impulzív és hiperérzékeny, szerintem ez mindent elmond rólam :D 96.) are you a good flirt?ezt a kérdést szerintem azért tetted fel mert rohadtul tudod hogy nem :(((( már amennyiben a lányok buknak a “ha szálloda lennél, megszállnék benned” típusú szövegekre (based on true story ugye bari)102.) would you kiss any of your friends?meg akartam várni amíg te válaszolsz erre előbb úgyhogy kabbe :(((( de amugy ha most idebaszok egy talánt az lefedi az igazságot :DDD 

[korodiflachbeaoriflame]

Pancsikám rögtönzött medencéje! Plusz természetesen a hiperérzékeny bőrének erős védelme a napsugárzással szemben. A széles spektrumú UV-szűrőkkel ellátott Multi-Rays Technológia 50-es fényvédelmet, valamint a napsugárzás és a légszennyeződéssel szemben védő E-vitamint tartamaz. Svéd összetevők kombinációjával védi a bőrt a dehidratáltsággal szemben, szinte észrevétlen fedést nyújt. Illatmentes. Nagyon vízálló és ellenáll az izzadásnak, fürdés és sportolás közben is. Így nyugodtan mehet a medencés buli🔆☀️🤩😍 Ismerd meg az Én Világom💋💄💅🏼💆🏼‍♀️🧖🏼‍♀️👸🏼👩🏼‍💻🤳🏻🎁 💋Szépségápolás 🍏 Egészség 👩🏼‍💻Blog 🤳🏻Vlog 💆🏼‍♀️Tanácsadás 💄Termékek 👸🏼Tesztek 🗣Infók 👛Üzlet 🏆Ez az ORIFLAME 20% állandó kedvezményedért kattints a Bio-ban a linkre vagy jelentkezz privát üzenetben 👇🏻👇🏻👇🏻 https://beaoriflame.hu/a-te-kedvezmenykartyad/ #beaOriflame #napvédelem #sun360 #oriflameonMe #oriflamedirektor #oriflamelife #oriflamebusiness #oriflamebusinessonline #oriflamebusinesswoman https://www.instagram.com/p/CCgJV-TllO1/?igshid=7exc28bbwzbp

[nemzetinet]

A női boldogtalanság nyomában

Érdemes néha feminista oldalakat, női blogokat, fórumokat olvasni. És nem pusztán mazochizmusból. Ha lehántjuk a tartalomról a férfigyűlöletet, a feminista agymenést és sikerül elvonatkoztatunk az arroganciájuktól is, akkor gondolataik mélyére tekintve megragadhatunk néhány okot, ami miatt boldogtalanok a mai magyar nők.

A legérdekesebb jelenség az individualizmus és a mindenáron való önmegvalósítás követelése, tekintet nélkül a következményekre. Mivel nemektől függetlenül is ilyen kort élünk, a nők egy jó része úgy látja, hogy a férfiaknak jobbak az esélyei az önmegvalósításra, mint a nőknek, hiszen nem nyomasztja őket a gyerekszülés és a gyermekágy kötelezettsége. A nők jelentősebbnek érzik a rájuk nehezedő társadalmi nyomást is, mint amit szerintünk a férfiaknak kell elszenvedniük. Nem-e az okozza ezt a különbséget, hogy mi férfiak többségében jobban ki tudjuk zárni az ilyen pressziót és inkább alakítunk ki egy egyedi világképet és életmódot? Úgy tűnik, azt tökéletesen elfelejtik ezek a nők, hogy az önmegvalósítás rögös útja áldozatokkal is jár. Az egyik ilyen a környezet rosszallásának elviselése, a másik az esetleges hosszú távú magány és a családalapítás elmaradásának minden következménye. De ezek a hatások nemtől függetlenül mindenkit egyformán sújthatnak. A kiteljesedett karrier jól hangzik, de általában olyan önkizsákmányolás árán valósul meg, ami mellett a magánélet és a társas kapcsolatok jelentősen beszűkülnek. Adott lehetőség, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is ezt válasszák, de a következményeit önmaguknak kell vállalniuk. Bár irigylik a férfiak szabadságát, de a férfi szerepből következő problémákat már nem szeretnék vállalni.

A nők panaszáradatának egy másik motívuma szerint egyenesen a hagyományos női szerep, a családi szerep a boldogság akadálya. És sokan lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy a nő kiteljesedésének a legfőbb akadálya a gyerek. Mindez azért különösen ellentmondásos, mert mindeközben tömve vannak a meddőségi klinikák a szülést egyre türelmetlenebbül váró nőkkel és a társkeresőkön rendre családcentrikus férfiakat keresnek a nők.  Végeredményként aztán oda lyukadnak ki ezek a panaszok, hogy a gyerek melletti kiteljesedésnek valójában a legfőbb akadálya a férfi, hiszen míg Ő szabadon önmegvalósít (mert a munkával pénzkeresés, az kizárólag önmegvalósítást jelent) addig a nő börtönben senyved otthon a gyerekkel. A háztartással és a családdal kapcsolatos munkamegosztás kérdése örökzöld témája ezeknek a honlapoknak és fórumoknak. Ha igaz, hogy a férjek pénzét, többségében a feleségek osztják be (lásd ebben a Férfihang.hu cikkben), akkor nem értem, hogy miért nem könnyítik meg az életüket megfelelő, modern háztartási gépek vásárlásával vagy akár bejárónő alkalmazásával.

A panaszok harmadik csoportjából azt láthatjuk, hogy minden társadalmi igazságtalanságot és anyagi különbséget a férfi-női ellentmondásokra vezetnek vissza. A férfiak a gazdagabbak, a férfiak jobban keresnek, a férfiak nagyobb hatalommal bírnak, írják le újra és újra. Nem lehetséges, hogy emögött valójában az húzódik meg, hogy a nők csak a náluk gazdagabb, magasabb bérű, nagyobb hatalommal rendelkező férfiakat veszik észre, és veszik egyáltalán férfiként számításba? Tény, hogy az egészségügyi és az időskori ellátásban többségében nők dolgoznak alacsony bérért és alacsony társadalmi megbecsüléssel, viszont a bányászok, az utcaseprők és a kukások férfiak és általában mindenféle más nehéz, mocskos és alulfizetett munkákat többségében férfiak végeznek el. Őket vajon miért nem veszik észre a férfiakra panaszkodó nők?

A feminista panaszáradat negyedik főcsoportjában olyan követelések merülnek fel, amelyek valójában már régen megvalósultak. Példának okért a  nők szexuális szabadsága. Talán Gerle Éva, írónő és bloger tett hitet a legnagyobb intenzitással a női szexuális önrendelkezés mellett. Több írásában hangsúlyozta, hogy párkapcsolaton belül egy férfinak csak akkor lehetnek szexuális igényei a párjával szemben, ha azok időben, formában, és lelki állapotban is szerencsésen találkoznak az adott nő igényeivel. Ez nagyon szépen hangzik, csak nem számol a nemek közötti alapvető biológiai és szexuálpszichológiai különbségekkel, valamint a hétköznapok rideg valóságával. Ha minden pár csak akkor szeretkezne, amikor a lelki- érzelmi összehangoltság a lehető legoptimálisabb szinten áll, akkor jelentősen csökkenne az együttlétek száma, ami egy olyan, többek között szexuálisan is frusztrált társadalomban, mint a hazai, tovább rontaná az emberek életminőségét. A valóság sajnos nem a szappanoperák, leányregények és a szürke 50 árnyalata alapján épül fel, és azok a nők, akik két lábban állnak a földön, ugyanúgy nem ezt várják el a párjuktól, mint ahogyan a férfiak sem várják el a nőktől a pornófilmek világának egy az egyben történő lemásolását a hálószobában.

Összefoglalva elmondható, hogy akkor lennének a magyar lányok-asszonyok maradéktalanul boldogok, ha úgy lehetnének karrieristák, hogy a munkájuk egyben az önmegvalósítást is jelentené, a családalapítást és a gyereknevelést pedig vagy hagynák a fenébe, vagy kiadnák gebinbe valakinek, például a férfiaknak, a párkapcsolatban pedig a férfi keressen többet, de ezt tegye úgy, hogy közben átveszi a női szerepeket is, továbbá hiperérzékeny receptoraival találja meg azt a néhány ritka alkalmat, amikor szexuális együttlétet kezdeményezhet.

Szögezzük le, hogy ma az egyénnek, akármelyik nemhez is tartozik, jóval nagyobb szabadsága van saját sorsának alakításában, mint a korábbi korokban. A társadalmi csoportok jobban átjárhatóak, tanulni, pályát választani mindenkinek van lehetősége. Eldönthetjük, hogy vállalunk gyereket, vagy a munkánknak élünk, vagy megpróbáljuk összehozni a kettőt. A szabadsággal azonban a felelősségünk is megnőtt és nem mutathatunk sem a társadalomra, sem a másik nemre, ha valamilyen okból boldogtalannak érezzük magunkat. Talán már csak ezt kellene a nőknek a feminista beteljesedés, a valódi társadalmi érettség elérése érdekében elsajátítaniuk.

A női boldogtalanság nyomában a Nemzeti.net-en jelent meg,