#illata

[99-gondolatombol-90-volt-a-tied]

[haw-duck]

Hiányérzet

Hiányoznak a napok, amik teher nélkül mentek.

Hiányoznak az évek, amik olyan könnyen teltek.

Hiányzik az, hogy valakivel együtt énekeljek.

Hiányzik, hogy bárkit könnyen hívjak életemnek.

Hiányzik az út eleje ahol láttunk még világítást.

Hiányzik, hogy hallgassanak mint a tudósítást.

Hiányzik az éjszaka különös, finom, veszélyes illata.

Hiányzik, hogy mindenkinek legyen egy saját csillaga.

Hiányzik az mikor a tüdőmben érezhettem a zenét.

Hiányzik, hogy úgy gondoljuk semminek nem isszuk a levét.

Hiányzik ahogy ölelkezve szédülve haza sétálunk.

Hiányzik, hogy minden padra közösen irkálunk.

Hiányzik, hogy nem aludtunk de sosem voltunk álmosak.

Hiányzik, hogy arról beszéljünk sosem leszünk ráncosak.

Hiányzik a cigaretta amit együtt négyen elszívtunk.

Hiányzik, hogy nincs harc amit egyedül kéne megvívnunk.

Hiányzik a domb, ahol mindig kibicsaklott a bokám.

Hiányzik, hogy minden nap olyan volt mint az egyéni csodám.

Hiányzik a csend amikor valahol éppen elbújtunk.

Hiányzik a fájdalom ami attól lett hogy elmúltunk,

Mi mostmár nincsen, ami maradt pusztán a hiány.

Hiányzik, hogy azt higgyük örökké egyfelé lesz az irány.

[r3mlato]

Phở

regebben kulonosebben nem rajongtam a pho-ert, ha vietnami etterembe mentunk en inkabb mindig valami mast rendeltem, de nem olyan reg vettunk egy csomo zacskos pho-t, ami viszont bitang jo volt egy zacskos leveshez kepest (az arahoz meg plane), ugyhogy azt beszeltuk zsuzsoval, hogy akar csinalhatnak is, mert amugy o viszont mindig is szerette, nekem ugy latszik csak ernem kellett hozza.

szoval jo szokasom szerint megint elolvastam es megneztem egy rahedli receptet, gyorsan ra is jottem, hogy nem tradicionalisat csinalok eloszor, leven az tobb ora fozes es a szempontom most is az volt, hogy ha nem is olyan gyorsan mint a kedvenc ramenunket, de azert viszonylag elfogadhato idon belul legyen az asztalon egy tanyer leves. nyilvan ez aldozatokkal jar, de ha nem ragaszkodsz egy erdeti vietnami etteremben keszult, hosszu orakon at fozott pho broth-hoz, akkor ez a recept nekem eppen megteszi, egy oran belul megvan, gazdag, izletes, zamatos.

igazabol az alapleven kivul minden olyan mintha tradicionalisan keszitenenk, szoval ha akarod es van idod, marha veloscsontod, marha szugyed es nyakad akkor fozd egy par oran keresztul es helyettesitsd be a leveskockat.

mielott belekezdesz, szukseged lesz par dologra:

komuves ujjnyi gyomber, hosszaban szeletelve 3 zoldhagyma, 2 az alaplebe, 1 talalashoz 1 voroshagyma, felbevagva, hejastul

3 csillaganizs 3 szegfuszeg 1 fahej rud 1 tk koriander mag opcionalisan: 1 fekete kardamom mag (ezt miota lattam az indiai boltban, ki akartam probalni valamihez, ha van ra lehetoseged szagolj meg egyet, egyszeruen zsenialis az illata, fustos, foldes, bor szaga van, gyozkodtem zsuzsot, hogy valahogy csinaljon belole majd kenyeret) 1 tk edeskomeny mag 1 tk szemes fekete bors

2 liter viz

marha leveskocka (annyi amennyi a vizhez kell)

3 ek halszosz (itt a red boat fish sauce-ra eskusznek, de abbol 10 dodo egy uveggel, szoval en se azt vettem) ha szereted lehet tobb is.

rizsteszta babcsira marhahus talalashoz:thai bazsalikom koriander zold thai chili lime szeletek

hoisin szosz/sriracha vagy mindketto

ne ijedj meg ezeknek a nagy resze nem esszencialis ha epp nem talalsz, a vietnami szomszed nem fog megkergetni ha kihagysz ezt-azt.

fuszerek: ami nelkul nincs pho az a koriander mag, csillaganizs, szegfuszeg, fahej. ezek nelkul nem lesz olyan mint egy igazi pho. en meg tettem bele fekete borsot, edeskomeny magot es fekete kardamom magot is, de ezek teljesen opcionalisak ha epp nincsenek keznel. tegyel mindent egy serpenyobe es piritsd meg oket amig illatozni kezdenek. par perc az egesz.

hagyma, gyomber es zoldhagyma. egy ontottvas serpenyoben vagy simaban, de akar kozvetlenul a gazrozsan alaposan piritsd meg a hagymat es a gyombert. legyen szenes. a hagymat csak felbe vagom a hejat rajtahagyom, mert nagyon szep szine lesz tole a levesnek. a gyombert csak csikokra vagom, nem kell meghamozni. a zoldhagymat csak felvagom, ezt nem kel megpiritani.

tegyel fel foni 2 liter vizet. en levagtam a marharol a zsirt es bedobtam a vizbe, foztem addig amig a zoldsegek es a fuszerek el nem keszultek.

aztan ment bele minden, fuszerek, hagyma, zoldhagyma, gyomber, 3 evokanal halszosz, a leveskockak, 1 evokanal cukor, 1 teaskanal so. vannak akik sot nem tesznek bele hanem addig adagoljak a halszoszt amig eleg sos nem lesz, ennyire burzsujok azert nem vagyunk, azert a halszosz nem olcso :) az autentikus megoldas a cukorra a rock sugar, de ilyet meg nem is lattam, szoval maradt ami van otthon. fozd egy 20-30 percet, kostold meg es adj hozza meg halszoszt vagy cukrot/sot ha akarsz. erdetileg en 4 szegfuszeget tettem bele, de eppenhogy csak egy kicsit, tul szegfuszeges lett, ezert irtam a hozzavalokhoz csak harmat. de alapvetoen ha neked jobban izlik mashogy csak adj hozza tobbet/kevesebbet barmibol. ha gondolod a vegen potold a vizet ami elfott.

altalaban a ramenhez 350 ml-vel szamolunk egy adagra, de az joval laktatobb, itt szamolhattok 4-500 ml-vel adagonkent. szurd le es maris kesz a pho alapleved. tedd vissza a tuzre es forrald fel.

gyakorlatilag ha teszel bele fott rizstesztat ez mar egy pho-nek minosul, de ha van ra lehetoseged es kapsz hozza mindent erdemes azert ennel magasabb szintre emelni a levest.

mikor mar majdnem kesz az alaple melegits vizet, ha forr dobj bele annyi babcsirat amit epp megennetek, blansirozd egy percig, majd szedd ki. mehet ugyanabba a vizbe a rizsteszta (vannak olyanok amiket csak aztatni kell, vagy aztatni kell fozes elott, nezd meg a csomagolast neked eppen milyen van) ha megfott mehet egybol a tanyerba a csirakkal egyutt.

en a marhahust vekonyra felszeltem es nyersen tettem a tanyerba majd a tuzforro leves ahogy raszedtem pont megfozte annyira hogy tokeletes legyen, de ha te jobban szereted jobban atfove csak dobd bele az alaplebe es fozd par percig.

aztan mehetnek a feltetek ha szeretned es kapsz, thai bazsalikom (a sima nem jo, a thainak anizsosabb ize van), koriander zold, thai chili ha szereted csiposen, finomra vagott zoldhagyma es egy gerezd lime rafacsarva a levesre.

sokan ugy eszik, hogy tesznek kis tanyerba hoisin szoszt es/vagy srirachat es a levesbol kihalaszott marhadarabokat abba tunkoljak mielott megennek. ez mar tenyleg csak izles kerdese, nekem is feluton jutott eszembe mert annyira belefeledkeztunk az evesbe.

de ha valakinek meg ez is tul sok ido lenne elkesziteni egy levest, vettem egy ilyet az azsiai boltban amirol azt hittem, hogy olyan mint a leveskocka:

de mint kiderult vannak benne fuszer tasakok is, szoval gyakorlatilag benne van minden ami ahhoz kell, hogy csinalj egy pho alaplevet, par heten belul kiprobaljuk azt is aztan ha erdekel valakit beszamolok rola.

jo etvagyat!

[arassea]

én általában akkor sütök

ha rossz kedvem van.

most viszont egyáltalán nincs, úgyhogy gondoltam de-kondicionálom saját önmagam, ezek itt kardamomos csigák.

igen, én is láttam már szebb csigát,

igen, direkt ilyen a formája,

igen, nagyon finom és puha és kicsit sem száraz és a lakásnak csodálatos illata van tőlük.

jó lesz ez.

[pajjorimre]

Fogalmam nincs hogyv ez milyen fa, valami egzotik, de annyira jó illata van, hogy kénytelen voltam magammal hozni ezt a darabot. Ordinary szaunaillata van amúgy.

[newlifeprojects]

virágzik az illatos jázminom!! 😍 eddig csak kèső ősszel hozott párat, miután bevittem a lakásba telelni - de most, most végre omolhatnak rám az emlékek belengi az erkélyt is az illata!

[dykrophone]

my mom thought i'd left tumblr and my dad started laughing hysterically and goes "tumblr ella vida maata tumblr bankrupt aahina thaan nambloda only hope" and then my mom was like "illata elon musk tumblr vaanginadun vittuduva im sure" 💀💀💀

[vagyokolyannaiv]

Vannak esték, amikor már nem is te hiányzol, csak valaki, akihez hozzábújhatok.

(Tudom, ezt néha még összekeverem, de nézd el nekem. Tanulok.)

Olyankor előtúrom a szekrény alján lapuló pólód, lefürdök és belebújok.

Az illata már rég nem emlékeztet rád és talán már régen nem is azért hordom.

Egyszerűen csak amikor rajtam van, megnyugtat a kínzóan ismerős érzés, hogy van nálam valami, ami nem az enyém.

[zoeeozzoeeoz]

Pár éve,folyamatosan cserélik a fákat a városban. Amik kiszáradtak, betegek, vihar törte ki, nyárfa,stb, azokat kiszedik, és helyükre, többségben, hársfát ültetnek. Mást is, de többségben hárst. Hát valami eszméletlen jó öttlet volt a hársfa! Már tavaly is észre vettem, de most is, pár napja, hogy elkezdtek virágzani a fák, hát valami eszméletlen finom illat van! Napközben is érezni, de így este....hát eszméletlen jó! Nem rég virágzott le a jasmine bokrom, annak is nagyon finom, nagyon erős illata volt, de ezek a hársfák....jövök hazafele munkából, vagy csak létezem, és mindenhol ott van ez az illat. Nyitott ablaknál alszom, és bent van itt is, a szobában. Átkarol, átölel, mosolyt csal az arcomra, vidámmá tesz. Eszméletlen jó ez az illat! Még a végén elmegyek sétálni, hiába van lassan éjfél. Szeretem! Imádom! ❤️🌳🌳🌳❤️

[csakszavak]

Talán…

Hogy érzek-e még valamit iránta? Nem tudom, talán. Talán még fáj, talán még utálom egy kicsit azokért a dolgokért, amiket tett velem. Velünk. Talán néha még hiányzik az illata. Talán ő is. Talán ez sosem múlik el teljesen. De egy biztos, ő már nem az az ember, akit egykor szerettem.

[angelofghetto]

hagyomáááány, hagyomány

"Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn."

Gyerekkoromban tök alap volt, hogy augusztus huszadikán ágyból néztük a tűzijátékot. Olyan helyen laktunk, ahonnan oldalvást rá lehetett látni a Gellérthegyre, és bár már megvolt a pizsamaosztás, úgysem aludtunk volna a durrogástól. Aztán elköltöztünk, felnőttünk. A gyerekeimet még kis korban kivittem a rakpartra baráti társasággal, de valahogy kikopott ez a szokás, most meg még a politika is belerondít. Elvesztette a régi varázsát.

Ilyen hagyomány volt nagyiéknál a húsvét. A vacsora az öreg házban, a locsolkodás ugyanazokkal a versikékkel, és úgy tettünk, mintha nem ugyanaz lenne évről évre, de fix keretet adott az életnek, mérföldköveket az úton. Amíg éltek. És Fater, aki minden április elsején azzal ébresztett minket hajnalok hajnalán, hogy "Gyerekek! Esik a hó!!!" És vihogtunk, és úgy tettünk, mintha még aludnánk, mert már túl nagyok voltunk, és túl sokszor hallottuk ahhoz, hogy elhiggyük. Ugyanígy a mindennapi esték szerves része volt a Tévémaci fagottzenéje.

És sziveszter éjjelén végignevetgéltük az egyre csökkenő minőségű műsorokat, majd a tévével együtt számoltuk vissza a perceket, és január elseje nulla óra nulla perctől együtt énekeltük a himnuszt a szimfonikus zenekarral, persze tiszta hangon, szépen, mert nálunk valahogy mindenkinek köze volt a zenéhez. Koccintás a pezsgővel (a gyerekek is belenyalinthatnak egyet csak az ünnep kedvéért). Hosszasan aludtunk utána, és a pizsamás délelőttök szerves része volt a bécsi újévi koncert Apuval, míg Anyu zörmöcölt a konyhában, és a készülő ebéd illata úgy kúszott be a szobába, mint a Strauss dallamok a fülünkbe, és néztük a szép ruhás balerinákat, nevetgéltünk a szerzeményekben elrejtett zenei humoron, mikor pl. üllőn verte ki a ritmust a zenész, vagy beépítette a zeneszerző a csappantyúval ijesztgetést a régi korokban elbóbiskoló közönség megébresztésére, vagy hallgattuk az elmaradhatatlan Pizzicato-polkát, a Radetzky-marsnál együtt tapsoltuk ki a menetritmust a jól öltözött, felékszerezett bécsi nagyérdeművel, akinek a szembe forduló karnagy beintett, hogy mikor kezdje. És jött a koronaékszer, minden idők leghíresebb és legszebb keringője, a Kék Duna, amit megint csak együtt dúdolt a család, és ami évekkel később a 2001 Űrodüsszeia Kubrick mozi egyik ikonikus jelenetét is olyan kiválóan aláfesti, és aminél kicsit mindig elfelhősödnek a szemeim, és jön az otthon-érzés.

Aztán ez is elmaradt. Férj, gyerekek, válás, gyomor-nyomor. Lettek új rituálék, de van ami még ott legbelül visszahozza a gyerekkort, mint a húsleves illata a vasárnapok hangulatát.

Míg ezt írom, a neten élőben követem ama bizonyos újévi koncertet Bécsből, de már nem Wili Boskovsky vagy Lorin Maazel, de nem is Claudio Abbado vagy Herbert von Karajan dirigál, és nem Apuval hallgatom, nézem. Bár megtehetném.

A világ változik, az életünk változik, mi is változunk, és a fontosságaink is változnak. Minden mozgásban, ezért kellenek a kapaszkodók. A régi és új hagyományok, vagy a visszahozottak, amíg végleg el nem tűnnek az emlékezetünkből.

[csacskamacskamocska]

Jó lenne

Együtt zenét hallgatni. Fura, hogy ez a vágy bukkant fel most bennem.

Ábrándozás az élet megrontója, tudom én. Nem is szeretem a gondolatot, amikor felrémlik bennem, hogy lesz-e még olyan, hogy... Azért nem szeretem, mert már azt sem tudom, hogy mi az ami elemi része kéne legyen az életnek és mi az amire ne is vágyjak, mert nincs, nem is létezik, csak egy mese. Semmi extra alkalom, csak ma ugorjunk be hazafelé és vacsorázzunk ebben a kisvendéglőben, és beszélgessünk közben. Tudom, még rengeteg dolgunk lenne, de legyünk rosszak és lopjunk magunknak egy órát. Egy olyat, amikor nézhetlek, amikor rám figyelsz, amikor jelen vagyunk egymásnak. Takarítsunk úgy, hogy szól a zene. Bénán táncolok kicsit a porszívóval, te meg úgy teszel mintha tetszene. És lesz egy óra, amikor patyolat a lakás. Az illata és az érzés belül. Béke van. Aztán úgy is elalszunk a filmen és lecsúszik a pogácsástál a hasadról, és szétszóródik a morzsa. Te jobban bosszankodsz mint én. A telefonhívás, amivel az irodából kimegyek a folyosóra. Nem játsszuk el, hogy te tedd le nem te tedd le, nem vagyunk gyerekek. De mosolyognom kell amikor visszamegyek a szobába. Mert olyan jó érzésem van belül. És a séta a parton. A kutyák rohangálnak, a lábunk vizes, és hiába tíz-tizenöt év, még mindig van miről beszélnünk és még mindig szeretem amikor hozzámérsz. Az este a kertben. Egész nap kint voltunk, ott is ebédeltünk. Az asztalon már üres a borosüveg. A sötétedésben kékes az arcod a laptop fényében. Hunyorogsz. Én már rég nem olvasok, fel kéne kapcsolni a lámpát, de akkor elmúlna a puha homály. A biztonság, amiben hallom a szuszogásodat, a végtelenség érzés, hogy ez nem fog elmúlni. Hogy nincs világ, a sötéten túl nincs semmi ahova érdemes lenne menni, csak te vagy meg én.

[homregeszet]

A tavasz illata a levegőben terepre csalta a téli álmukból ébredező régészeket 🌱 Az eredmény?Egy neolit és egy bronzkori lelőhely lokalizálása 😎

📷: Galkó József

[konyvekkozt]

életem első pöttyös könyve

a történeten nagyon lehet érezni a kort, amikor íródott. de valamiért nem erőltetett volt, inkább bájosan érdekes

a könyv főhőse Bori, lényegében az ő felnövését követhetjük nyomon. a történet első felében ha nem is kifejezetten ellenszenves, de érthetetlenül kiváltságos, akit ráadásul hagynak is kényesnek lenni, kerülni a munkát - itt nem a munkavégzés maga a lényeg, hanem a közös feladatvégzés, tehermegosztás

aztán jön a fordulat. vannak nagyon kiszámítható részek benne. és van, ami már szinte iskolás módon túlhangsúlyozott üzenet. de valahogy engem most mégis elsodort

könnyes szemmel kísértem Borit karácsony napján a virágokkal, Jutkát a tüzelő pakolásakor, Pelikánt a konyhában, az örsöt a takarításkor. nem sírtam végig, inkább csak megütött, mennyi mindent utasított el korábban Bori és hogy találja meg mindebben a helyét, s hogy támogatja ebben a környezete

elképzelni nem tudom, milyen lehet fiatalként olvasni ezt a könyvet. a maga korában lehetett egyfajta népnevelő üzenete. mostanra azonban lehet, hogy inkább egy érthetetlen működésű világot mutat be

a könyvben bizonyos betűk halványabbak voltak, ezért néha egyfajta rejtvény is volt az olvasás. és mivel régi kiadás, olyan illata volt, mint nagyi könyveinek volt. kedves élmény életem első pöttyös könyve

[newlifeprojects]

egy hete gondolkodom rajta, hogy mitol lehet ilyen kurvaeros korianderszag a reten, es ma legnagyobb meglepetesemre meg is kaptam ra a valaszt:

a koriandertol!!

igy viszont az a kepzetem, hogy balatonon a tavalyelotti magokbol kelt ki iden a maradek, szertefoszlott, mert ezek szerint a reti viragmagkeverekbe van beleomlesztve a koriandermag. a viragjanak eros, edeskes illata van egyebkent, ami gondolom remek a meheknek es rovaroknak.

es ha mar ram nem hoz semmit, legalabb rajtatok segitsen, itt egy kutyaorros kollazs az egeszen kulonlegesen ritka, orias otlevelu loherevel:

mindenkinek joszerencset kuldenek:

igen, porazon vannak, mert igen, buzik mindketten, es igen, ha nyulat latnak elfutnak, es igen, olyankor nem tudom visszahivni oket, mert nem vagyok eleg kovetkezetes hatarozott es jo gazdajuk, es igen, fszomnak sincs kedve idegben varni, hogy vajon visszajonnek-e epsegben