#japán út

[budapestdinnerdiaries]

Kicsi Japán – Hirose

Nincsenek kétségek, nem kérdés, a Kicsi Japán számomra egyértelműen a legjobb budapesti szusi étterem.

A tulajdonos és szusi mester Hirose útja Oszakától Sanghajon át Budapestig. Egy igazi kalandor története.

[dajkag]

Egyébként mivel az utolsó Kiotóban töltött napomon szakad az eső, így valószínűleg egészen estig csak posztolgatni fogok. Megmutatom például, hogy milyen fasza helyeken jártam tegnapelőtt. Kezdjük egy kis hanamival.

A napot a cseresznyevirágok megcsodálása után az Awata szentélyben kezdtem, ami igazán hangulatos, a belvárosi szentélyekhez képest jóval természetközelibb környezetben helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik, a legszebb látvány pedig egyértelműen a Heian szentély város fölé magasodó óriási toriija. A régi időkben ez a szentély (mármint az Awata) jelezte a Kiotót Tokióval (Edóval) összekötő út kezdetét és az utazók itt imádkoztak a biztonságos utazásért.

Ezután a Jinja után elindultam megnézni a Ginkakuji templomot, ami sokkal inkább esztétikai szempontból érdekelt. Útközben több helyen újra megcsodáltam a cseresznyevirágokat, többek közt a Filozófusok útjának nevezett sétányon is, ami most is gyönyörű, de belegondolni sem merek, mennyire gyönyörű lehetett mondjuk az 1800-as években.

Visszafelé szintén a Filozófusok útján sétálva több szentélyt is találtam, ezek közül az első az Otoyo Jinja, ami három Kami, Sukunahikona no Mikoto, Sugawara no Michizane és Ojin császár otthona (és természetesen található itt egy gyönyörű Inari al-szentély is). Ez messze az egyik kedvencem lett, három okból is. Az egyik, hogy gyönyörű természetközeli környezetben található. A másik, hogy nagyon tetszettek a fő szentélyt őrző, különleges egérszobrok, amelyek eredete egy, a Kojikiben olvasható mítoszra vezethető vissza, ezen a blogon részletesen is olvashattok róla, szerintem nagyon érdekes történet. Harmadrészt pedig a világ egyik legkedvesebb papnőjével találkoztam itt, aki még angolul is szép napot kívánt elköszönéskor. Teljesen elolvadtam.

De nagyon szimpatikus volt a Kumano Nyakuoji Jinja is, ami a forgalmas turistaútvonal ellenére is csendes, nyugodt hely, szintén nagyon kedves papnővel. A Kiotóban található három Kumano szentély egyike. A Kumano szentélyek a három Kumano-hegy, Hongu, Shingu és Nachi Kamijainak adnak otthont. Több mint 3000 ilyen szentély található Japán-szerte.

Az Okazaki Jinja szintén egy nagyon kellemes élmény volt. Ez a szentély a korai Heian-korban épült azzal a céllal, hogy biztosítsa a császár és az akkori főváros védelmét. Nem véletlen, hogy Usagi Jinja-nak is nevezik, mert rengeteg aranyos nyúlfigura található a területén, akik a termékenységet és az egészséges gyermekáldást jelképezik, de az itt lakó Kamik, Susanoo-no-Mikoto és Kushinadahime-no-Mikoto hírnökei is egyben (mint ahogyan Inari Okami esetében a rókák).

Végül pedig hazafelé meglátogattam az utamba eső második Kumano szentélyt is, ahol több Kami mellett Izanagit és Izanamit, a Japán szigeteit megalkotó Kamikat is tisztelik. Itt csengetés után jött ki a papnő az irodába, de nagyon kedvesen és készségesen fogadott.

Nagyon szívesen beillesztenék még egy csomó szép képet, de a Tumbli egy posztba összesen 30-at enged...

Mindenesetre a Kiotóban töltött egy hétből ez volt az egyik legjobb és legeredményesebb nap. Nagyon hiányozni fog ez a város, és egészen biztos, hogy visszajövök még, mert rengeteg dolgot nem láttam, többek közt az Aranytemplomot, az Arashiyama bambuszerdőt és a majomparkot sem, köszönhetően az esőnek. Viszont annak továbbra is nagyon-nagyon örülök, hogy volt alkalmam geikot és maikokat is látni, nem is egyet! <333

Holnap egyébként még lesz 12 óra amit el kell ütnöm, mert Tokióba éjszakai busszal utazom, szóval remélem, egy kicsit jobb idő lesz ��s mondjuk le tudom rakni a poggyászomat valami megőrzőben. Mindenesetre picit előre, de az egyik legjobb kiotói zenekar EP-jével búcsúzom a várostól, amibe szerintem egy kicsit szerelmes lettem.

Ja, és a kedves turistákat ismét szeretném megkérni arra, hogy ne kezeljék úgy ennek a gyönyörű városnak a csodálatos szentélyeit, mintha Disney Landben lennének. Egy Google keresés és nagyjából két kattintás rákeresni arra, hogy mit illik és mit nem egy ilyen helyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak úgy nézelődni és megcsodálni a helyet ne mehetnél be, de szerintem jobb esetben egy templomban sem eszik például az oltár előtt az ember. Ha pedig le tudtál foglalni egy utat Japánba, akkor gondolom, ezt sem nagy erőfeszítés megtenni. Köszönöm!🙏🏻⛩️

[manzardworkshop]

Légy részese az egyik legérdekesebb kerámia égetési eljárásnak. Gyere el velünk rakuzni, ismerd meg ezt az érdekes szabad ég alatt történő, ősi japán égetési technikát, vegyél részt a folyamatban az elejétől a végéig.

Várunk szeretettel!

Mit kell tenned, hogy velünk tarts?

Ahhoz, hogy elkészíthesd a tárgyaidat, a Manzárd Workshopba kell jönnöd (Nagytétényi út 48-50; Art Quarter Budapest “B” épület), erre összesen 2 alkalmad van, egy alkalomra kb 3 órát szánj, de jöhetsz úgy is, hogy az alkalmat összevonod, így egyszerre elkészítheted a kerámiákat. Az időpontokat előre egyeztetjük, hogy rugalmasan tudj jönni, gyorsabban haladsz ezáltal, könnyebben be tudod osztani az idődet és én is jobban tudok figyelni Rád. FONTOS! Legkésőbb május 10-ig be kell fejezni a kerámiák elkészítését.

Ezúttal 4-5 db közepes méretű tárgyat (kb. 12x12x12 cm-es) alkothatsz, vagy ékszereket is készíthetsz 10-12 db-ot, vagy kombinálhatod a méreteket, mennyiségeket, ezeket előre kell egyeztetned velem. Miután elkészültél a kerámiákkal, meg kell várni, hogy megszáradjanak, ezután kiégetjük őket a kemencénkben. A rakuzáshoz ez az úgynevezett “zsengélés”elengedhetetlen lépés. Tudnod kell, hogyan épül fel az általad készített kerámiák útja, milyen munkafolyamatokon esnek át míg a kész tárgyak a kezedbe nem kerülnek. Amikor elkészülsz a műhelyünkben a kerámiáknak ki kell száradni. Ezután, ha szükséges egyenként letisztítom őket, majd bepakolom a kemencénket és kiégetem 1030 C-on, ami kb. 24 órán át tart. Minden elkészült tárgyat becsomagolunk, majd szállítunk a rakuzás napján az égetés helyszínére (Cinkota HÉV állomástól 500 m-re) teljes biztonságban, autóval. Ott összesen 8 féle különböző színű mázból választhatsz (ezek közül vannak fémes/aranyszerű mázak is), aminek a módszerét helyben a szakma nagyjai, Szabó Kata és Szili Feri keramikusművészek elmesélik részletesen, és megmutatják Neked az összes apró lépést. A rakuzás napján, május 21-én, reggel 8:45-re a helyszínre kell érned, ahol kiválasztod, hogy a 8 színből melyekkel szeretnél mázazni, amit magad fogsz csinálni, de természetesen a mi segítségünkkel. Délelőtt 10-11 óra körül indul az első, ha szükséges délután a második égetés. A rakukemencét Katáék külön erre az alkalomra elemekből építik fel nekünk, mázazás után szakszerűen bepakolják a bemázazott tárgyaitokat, hogy égetés közben ne ragadjanak össze. Mindegyik égetéskor az 1000 celsius fokon izzó tárgyaidat kiszedik a kemencéből, egy faforgács és fűrészpor keverékből álló szerves közegbe helyezik, amit aztán be kell temetni. Ezt utóbbi folyamatot szakmai felügyelet mellett szintén Te fogod végrehajtani, hiszen ez az egyik fő eleme az égetésnek. Nemsokkal később kiszedjük a lehűlt tárgyakat, aztán mindenki a saját szépségeit vízben, súrolókefékkel jó alaposan letisztítja, végül pedig becsomagoljuk neked, és remélhetőleg elégedetten és boldogan magaddal viszed az otthonodba.

Mikor és hol?

Az égetés május 21-én lesz,  8:45-től kb. 16:00-ig tart. Szabó Kata fogad minket a műhelyházában Budapesten a XVI. kerületben. Kata, Szili Feri és én biztosítjuk számodra az egész napos szakmai hátteret, tudást, és persze felhőtlen jókedvet.

Mennyibe kerül?

A program ára 80000 Ft. Ez tartalmazza a profi szakmai segítséget a teljes programsorozat alatt, az összes műhely többszöri használatát, a rengeteg alapanyagot, kismillió eszközt, gyönyörű és izgalmas mázakat, az általad elkészített tárgyakat, ezek helyszínre szállítását, az első égetéseket és raku égetéseket, és remélhetőleg feltöltődést, interaktív kikapcsolódást, jokedvet és sok-sok nevetést.  

Jelentkezni a "manzard.workshop@gmail.com" címen vagy itt, Facebookon üzenetben tudsz. Helyedet a teljes összeg utalásakor biztosítod, melyet jelentkezésed után legkésőbb 24 órával meg kell tenned. Mi történik, ha befizetted az összeget, de mégsem tudsz eljönni, vagy elmarad az égetés (rossz idő esetén, vagy bármilyen okból kifolyólag)? Ebben az esetben 2023. december 31-ig a teljes összeget felhasználhatod bármelyik programunkra, a nyári alkotótáborunkra vagy általunk készített tárgyakra vagy természetesen a soron következő rakuégetésre (ennek időpontjáról később kapsz értesítést.) Az összeg visszautalására nincs mód. Minden esetben a program kezdete előtt a GDPR nyilatkozatunkat alá kell írni, ezt a helyszínen is elmondjuk neked.

[tovishaziambrus]

Kedves télapó!

Kedves Télapó!

Szeretnék tőled kérni egy lovat mert nagyon jó voltam idén. Például az Eldenringben ami egy videó játék, először is legyőztem Margitot. Neki csiga feje volt, szóval nem is látszott a feje, csak a csigaházak meg karmok amik kinőnek a nyakából, de nem néni volt (mert mély volt a hangja). Na persze ahhoz hogy idáig eljussak először hozzá kellett jutnom egy lóhoz. Egy fiatal néni adott egyet egy tűznél és egy gyűrűt is. Azt mondta hogy leheljek rá a gyűrűre és hopp, már ott is volt a ló. A neve az hogy Torrent és már száguldottam is vele és elég furcsa lényekkel találkoztam az út közben. Például volt egy fa, aki hatalmas volt és gyors volt meg mérges és főleg a szája akkora volt, hogy amikor kinyitotta, elfért benne egy másik fa. De ezt legyőztem mert megszereztem egy nagy gyertyatartót és nagyot suhintottam a fejére sokat és meghalt. És voltak még olyan csigák akik azt képzelték hogy farkasok. Annyira azt képzelték hogy oda is varázsolták. De a farkas az mondjuk elég mérges volt de nem azt kellett megölni hanem a csigát aki álmodott, és akkor végre meghalt a csiga, meg a farkas is.  Egyszer talákoztam egy katonával aki nagyon szépen fuvolázott a kertben odamentem hozzá hogy meghallgassam mit játszik. Aztán fogta magát és elővette a kardját és megtámadott. Mondtam na szép, és aztán megöltem. De nagyon szép volt a fuvola szólam amit eljátszott. De ha nem ölöm meg a gyertya tartóval akkor ő megöl és az nem olyan szép dolog mint a fuvolázás. Szóval eljutottam a végére és ott van egy magas sovány ember akinek gyűrű van a gyomrában. És azt megöltem de akkor átváltozott egy arany színű krokodillá aki még repülni is tud és azt már nem tudtam megölni. De még megpróbálom mert nem szabad semmit feladni amit elkezdesz.  Szóval nagyon jó voltam és köszönöm hakapok tőled egy lovat! Mert nagyon szeretek lovon száguldani.

Erik.

//

Legújabb diszkószámunk, az Elden Ring című japán videójáték által ihletett The Golden Tree mától mindenhol elérhető! 

Itt tudod meghallgatni: WMMD.lnk.to/ErikSumo_TheGoldenTree

[ggtjapan2]

Navigáció júliusban Japánban

Eljött az idő a nagy kalandra, nem maradhat tovább a varrat az államban, mert elfertőződhet. Rákerestem a Google térképen a legközelebbi kórházakra és találtam egy gyalog 15 percre lévő Klinikát, ami a helyi orvosi egyetem oktatókórháza.

Az út egy kicsit tovább tartott, mint terveztem, mert a következő módszertan szerint tettem meg - ami később az egész japán tartózkodás alatt, a túlélés érdekében kötelezően alkalmazandó eljárás lett:

Az ember még indulás előtt alaposan memorizálja a) a célpont elhelyezkedését légvonalban, b) az ajánlott útvonal első szakaszát. Elindul és az első utcán megnézi, hogy van-e valamelyik oldalon árnyék. Ha nincs, akkor sajnos másik utcát kell választani akkor is, ha hosszabb lesz az út, ellenkező esetben ugyanis 2-3 perc alatt leizzad rosszabb esetben napszúrást is kap. Persze előfordulhat olyan is dél körül, hogy sehol nincs árnyék. Ilyen esetben azt az utcát kell választani, ahol a legsűrűbben vannak üzletek, posták, bármi ami klimátizált, mert minimum 50 méterenként életbevágó, hogy betérjünk nézelődni lehülni. Miért kell memorizálni a célirányt? Mert, ha nics elég gyakran klimatizált pihenőhely, a telefon kb 2-3 perc után kiírja, hogy túlforrósodott (árnyékban is!) és kikapcsol a kijelző.

Milyen békés, ahogyan nem látszik, hogy a hőérzet a telefon hivatalos adatai szerint 47-52 celsius fok:

[csajokamotoron]

Motor Bike Expo Verona: nemzetközi találkozó a motoros szezon megnyitására

A motorosok a világ minden tájáról érkeztek Motor Bike Expo 2024-es kiadására, amelyen számos újdonságot mutattak be a gyártók. A kiállítás 7 pavilont és 6 szabadtéri területet töltött meg összesen több mint 700 cég részvételével. A kiállítás főszereplője a Kawasaki Italia élő custom festés bemutatóval A Kawasaki lenyűgöző jelenléttel nyitotta az új évet a Motor Bike Expo 2024-en. A nem kevesebb mint 500 négyzetméteres kiállítási terület több tízezer látogatót fogadott, akik megcsodálhatták a kínálat főbb újdonságait, egy élő custom performance-t és a Kawasaki shopot, ahol a márka minden ruhadarabja megtalálható volt. A három nap abszolút főszereplője, az új Eliminator 500, köszönhetően a tetoválóművész Daniele Saggiomo, azaz Passerotto élő festés-bemutatójának is, aki a japán dizájn stílusjegyein keresztül a víz fogalmát elmesélő alkotásával varázsolta el a közönséget. A River Mark, a Kawasaki logója, amely szó szerint folyót jelent, a folyamatos vágyat szimbolizálja, hogy előre haladjunk, hogy folyamatosan törekedjünk arra, hogy elérjük és meghaladjuk a határokat. A számos új modell között volt a "Ninja 40th Anniversary" modellje, amely könnyen felismerhető a feltűnő zöld-fehér-kék színű festésről, amelyet az 1990-es évek Endurance versenyei ihlettek, valamint két másik - a Ninja 650 és a Ninja 1000sx piros/fekete színben, igazi "Top Gun" stílusban. A veronai közönség nagyra értékelte a motoros utazóknak szánt zászlóshajót: a Versys 1000-et, amely megmutatta minden kényelmét, amelyet ez a modell a legmagasabb szinten fejez ki. A Kawasaki Versys nem mond le a vezetés izgalmáról a legmodernebb technikai megoldásokkal, például a félig aktív felfüggesztéssel. Mellette a dobogón a "kistestvér" 650-es, a mindenki számára készült motor, amely kalandvágyat ébreszt. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com A naked "Z" család a Z 650-től kezdve egészen az erős Z 900-ig és a Z 900 SE-ig, nem csak a fiatalok körében népszerűek. A modern klasszikusok világában a kéthengeres, időtlen stílusú Z 650 RS emelkedik ki. Ez a modell a múlt mítoszát idézi, akárcsak a Z 900 RS soros négyhengerese, amely vonalvezetésében, grafikájában és fényezésében az 1970-es évek legendás Kawasakiját idézi. "A Motor Bike Expo 2024 nagyon jól sikerült, nagy volt a látogatottság, örülünk, hogy találkozhattunk ügyfeleinkkel és újakkal, akikből ügyfelek lesznek… ez mindig nagyszerű lehetőség, hogy emberek között lehetünk, hogy beszélgessünk és megértsük a rajongók igényeit. Az MBE-n az a nagyszerű dolog, hogy ez a nagyon családias és barátságos légkör, ami a termékeink sok végfelhasználóját összehozza." Stefano Nizzola - Marketing Coordinator Kawasaki Italia A teljes Yamaha kínálat A YAMAHA az első kiadás óta jelen van a Motor Bike Expo kiállításon. Az MBE azért fontos, mert ez az év első olyan eseménye, amely a motorosoknak szól. Ez az a vásár, amely leginkább "empatikus" módon hozza közelebb a motorosokat a két kerék iránti szenvedélyükhöz. A Yamaha lenyűgöző kiállítási területén ikonikus robogók, hiper naked motorok, a retro vonalból az XSR900GP, a Tènèrè és még sok más motorkerékpár volt látható. A pálya és az út szerelmeseinek… Andrea Locatelli Superbike-ja és Fabio Quartararo Motogp-ja. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com A Yamaha nem akart megállni a modellek puszta bemutatásánál az 1000 négyzetméteren, hanem vendégül látta a hivatalos klubokat, a szenvedélyes tulajdonosokat tömörítő közösséget, akik szeretnék megosztani egymással a motorozás élményét, a technikai részleteket és a motorjaik iránti lelkesedésüket. A Yamaha standján lehetőség volt csatlakozni a klubok egyikéhez. Az elektromos kerékpárok is jelen voltak Veronában. A Yamaha lesz a hivatalos támogatója a Toscano Enduro Series-nek, egy olyan eseménynek, amelynek célja a terepmotorozás népszerűsítése. A Moro 07-essel, a hegyi kerékpár versenyváltozatával versenyző sportolók részt vehetnek a "Moro Challenge" versenyen, és a járművek minőségét a végletekig ki tudják próbálni. A Yamaha vásárlói számára egy jelentős újítást is bejelentettek: a 7 éves kiterjesztett garanciát. Harley-Davidson: teljes választék, átépítés, off-road és H.O.G. A Motor Bike Expo a Harley-Davidson számára a nagyközönségnek és mindenekelőtt a H.O.G. (Harley-Davidson Owner Group) tagjainak szánt pillanat, akik idén a híres rally 30. kiadásán, a június 6-9-én Senigalliában megrendezésre kerülő európai H.O.G. Rallyn találkoznak. Veronában a vezető európai tuningműhelyek színes customizációkat mutattak be egy nekik szentelt területen. Az MBE egyúttal lehetőséget nyújtott a rajongók megszólítására is, hiszen a kiállítási központon kívüli területeken rendelkezésre álló Demo Rides keretében kipróbálhatták a motorkerékpárokat. Szintén jelen van az Africa Eco Race "hőse", Juan Pedrero, egy szakértő és kitartó dakar versenyző, aki egy Harley-Davidson Pan America 1250-essel, teljes felszereltséggel vágott neki a rallynak, és a 25. helyen végzett. Pedrero hivatalos versenyzőként részt vett a Swank Rally "téli" kiadásán is, amely Veronafiere-ről indult. A Piaggio csoport a hagyományoknak megfelelően a Moto Guzzi és az Aprilia márkákkal jelent meg A Moto Guzzi hagyományosan jelen van az MBE-n, és bemutatta a V7 Stone Ten premierjét, amelyet a "The Clan" Guzzisti tagjainak - a Guzzi rajongók hivatalos közösségének - szentelt. A Veronai Nemzetközi Autókiállítás egyben lehetőség az Experience 2024, az "all inclusive" csomagok, az Aprilia Racer Days, Aprilia Tuareg népszerűsítésére is, amelyek lehetőséget nyújtanak az ügyfeleknek, hogy a motorok teljesítményét gyorsasági pályákon, képzett oktatókkal, vagy kanyargós off-road pályákon értékeljék. A Guzzi Experience hosszú országúti túrákat is ajánl. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com Végül, de nem utolsó sorban együtt ünnepelhették a látogatók Jacopo Cerutti-t, aki frissen érkezett az Africa Eco Race-ről, ahol a dobogó első fokára állhatott fel Aprilia Tuareg motorjával. Jacopót január 18-án, csütörtökön a veronai Palazzo della Grand Guardia-ban tartott MBE avatóest alkalmával tüntették ki, ahol Paola Somma és Francesco Agnoletto, az MBE szervezőinek kezéből átvette a legbátrabbaknak szánt "The Braves on Wheels" díjat. A pénteki és szombati vásáron is jelen volt a közönség számára. A BMW Motorrad a vadonatúj R 12-vel és az amerikai motorépítő, Paul Yaffe egyedi motorjával. Tíz évvel a RnineT születése után a BMW Motorrad a Motor Bike Expo első napjának reggelén végre bemutatta a nagyközönségnek az új R 12 és R 12 nineT modelleket, a veronai bemutatót választva színhelyül. A müncheni vállalat első motorkerékpárjának 100. évfordulója alkalmából készült két új modell egy roadster és egy klasszikus cruiser, amelyeket az 1170 köbcentis boxer kéthengeres motor egyesít. Mindkettő számos konfigurációt és személyre szabhatóságot kínál, tökéletes összhangban a Motor Bike Expo szellemiségével. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com Ezután, az első leleplezés után a "Brave on Wheels" estén, csütörtökön 18-án a Palazzo della Gran Guardia-ban, a nagyközönség előtt is bemutatkozott a BMW R 18 One Eight "C", amelyet Paul Yaffe, az amerikai bagger-építés egyik vezető képviselője készített. Az amerikai motorépítő megtartotta a széria elektronikát, miközben módosította a karosszériát és a futóművet. Kiemelkedik a 26 colos első kerék 180 mm-es abronccsal. Ez az R 18-as alapú építés, a német Fred Kodlin által készített motorral együtt az MBE 1. csarnokában, a LowRide standjánál állították ki. A SUZUKI az MBE-n három újdonságot mutatott be a nagyközönségnek Három különleges modell és egy jótékonysági kezdeményezés. A Suzuki a Motor Bike Expón kezdi a 2024-es évet, bemutatva a GSX-S 1000GX Sport és Touring változatát, valamint a Djebel V-STROM-ot, egy sikeres koncepció modern kiadását. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com Ugyanilyen sikeres a 2022-es MotoGP paddockban a 2020-as világbajnok Joan Mir által használt robogó is, amelynek 36-os Address 110-es számát és boksztársa, Alex Rins 42-es számát a CharityStarson árverezték el, 800 eurós kikiáltási árral. Az árverésen befolyt összeget a Casa Ugi Torino javára ajánlják fel. A Royal Enfield Veronában az új Himalayan 450, Super Meteor, Shotgun 650 és más különleges projektekkel jelent meg A Royal Enfield standja tele volt újdonságokkal és modellekkel, amelyek nagy sikert arattak kezdve a Super Meteorral, amely Veronában is bemutatkozott. Verona minden motoros számára kihagyhatatlan találkozó, és a Royal Enfield idén sem okozott csalódást. Bemutatkozott a vadonatúj Shotgun 650, egy egyedi dizájnnal és sportos vezethetőséggel rendelkező custom motorkerékpár, amely a híres Super Meteor 650-hez csatlakozik teljesen megújult formában. A terepmotorozás szerelmeseinek csúcspontja az új Himalayan 450. Ez a 40 lóerős folyadékhűtéses Sherpa motorral felszerelt kalandmotor jelentős előrelépést jelent a tervezés és a teljesítmény terén, megörökölve és felülmúlva a Himalayan 411 sikerét. A Benelli a teljes 2024-es termékcsaládja Benelli a Motor Bike Expón a 2024-es összes modellel és újdonsággal jelent meg. Az új TRK 702 és TRK 702X rendkívüli teljesítményének köszönhetően a pillanatnyi bestseller TRK termékcsalád mellett a közönség megcsodálhatta a Benelli összes legújabb modelljét. A Tornado Naked Twin 500, a Benelli új "meztelen" koncepciója a TRK 502 és a Leoncino 500 modelleken már bemutatott, bevált 500 köbcentiméteres motort egy új, nagy teljesítményű vázzal kombinálja. A Tornado Naked Twin 500 mellett a Tornado 500, a Leoncino ház új, burkolattal ellátott sportmodellje, amely osztozik a "naked" műszaki csomagjában, megfelelően átalakítva, karcsú és agresszív vonalakkal kombinálva, a pesarói stílusközpont munkájának eredményeként. Veronában a BKX 300 és a BKX 300 S is bemutatásra került. A Benelli innovatív javaslatai, amelyeket az eredeti terméket kereső fiatal közönség számára terveztek; az előbbi inkább a terepmotorosoknak, az utóbbi egy érdekes crossover, naked soul-lélekkel; ugyanazokon a műszaki alapokon fejlesztették ki őket, de mindegyiknek saját, jellegzetes karaktere van. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com A már említett újdonságokon kívül az MBE 2024 kiállításon a kínálatban jelenleg szereplő összes modell látható lesz, beleértve a teljes Leoncino családot a 125ccm-től 800ccm-ig terjedő modellekkel, a klasszikus Imperiale 400-at, valamint a kis BN 125-öt és a Tornado Naked T 125-öt. A Benelli jelenlétét az MBE 2024-es kiadásán két további újdonság jellemzi: a veronai kiállításon már hagyományosan helyet kap az átépítés, a svájci Moto Furia tuner által bemutatott 752S alapú Special kiállításával, amely egy érdekes, teljesen kézzel készített, a múlt nagy sportmotorjai által ihletett, polírozott alumíniumból készült alkatrészekkel rendelkezik. Ezen kívül, mindig a testreszabás és az életstílus hullámán, valamint a közvetlenül a különböző kiállított motorkerékpárokon bemutatott kiegészítők kínálatán kívül a közönség megvásárolhatta a hivatalos Benelli ruházatot és termékeket a standon található "Benelli Official Shop"-ban. "A kiállítók és a látogatók számának további növekedésével a veronai MBE idén ismét megerősítette, hogy a motoros kétkerekűek egyik legfontosabb európai rendezvénye. A Benelli számára ez egy lehetőség volt arra, hogy a legújabb innovációkat bemutathassuk minden motorkerékpár-rajongónak, és hogy közvetlenül tárgyalhassunk velük, és hisszük, hogy jelenlétünk a jövőben is megerősítést nyer.". Gianni Monini, Benelli Olaszország értékesítési vezetője Az "új belépő" QJ Motor az MBE-n, hogy belépjen az európai piacra A kínai óriás QJ Motor, amely egy évvel ezelőtt érkezett Olaszországba, "azonnal úgy döntött, hogy jelen lesz az MBE-n" - mondja Gianpaolo Cerizza, értékesítési és marketing igazgató - "mert ez a legfontosabb BTC-fókuszú motorkiállítás Olaszországban és - bizonyos üzleti szegmensek esetében - Európában. Az MBE homogén közönséget vonz, látogatottsága folyamatosan növekszik, a látogatók Olaszország egész területéről és külföldről érkeznek. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com A végfelhasználó azért jön Veronába, hogy kiválassza a megvásárolni kívánt motorkerékpárt, ez az év első kétkerekű kiállítása és a végső döntés előtti utolsó bemutató; ezért alapvető fontosságú egy olyan kezdő motorkerékpár-gyártó számára, mint a QJ Motor, hogy ott legyen, és azonnali választ kapjon a rajongóktól". SWM az MBE-n a teljes választékkal, reflektorfényben a "Gran Milano" és a "Stormbreaker" Az MBE 2024 kiállításon az SWM az 5. csarnokban egy nagy standdal volt jelen, ahol az SWM a teljes termékkollekcióját bemutatta, amely nyolc családból áll, a profi endurótól a motardig, az on-off-tól a scramblerig, a naked road bike-októl az e-bike-okig, a customon át az oldalkocsisig. A legjobban megcsodált újdonságok közé tartozott a kéthengeres naked Gran Milano és az egyhengeres terep Superdual mellett a Stormbreaker 1200, amely úgy néz ki, mint egy Sportster, és valóban az is. A motor valójában a jól ismert amerikai kisblokk 1202 köbcentis és 60 lóerős, néhány jelentős különbséggel: a teljes csavarozás metrikus osztású, a homologizáció pedig eléri az Euro 5 által előírt paramétereket. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com "A Motor Bike Expo minden szempontból garancia. Ez a találkozó nyitja meg a szezont, és itt a közönség a jövőbeli vásárlások értékelő elemzésének folyamatában van. A legfiatalabbaktól kezdve - akikből ezen a kiadáson nagyon sokan vannak - a látogatók valódi motorosok, és ez erős empátiát teremt a végfelhasználókkal. Erősen jelen vagyunk, mert itt a motorkerékpár tárgyáról lehet részletesen mesélni, ez egy lehetőség arra, hogy értéket adjunk minőségi alkatrészeinknek. Emellett találkoztunk a kereskedőinkkel is Olaszország egész területéről, és új együttműködések felé nyitottunk a jövőre nézve." Ennio Marchesin - SWM Motorcycles - olasz értékesítési vezető, marketing, kommunikáció, PR. A Moto Morini a veronai közönség által legjobbra értékelt standjai között volt Elegáns felállás a Motor Bike Expón a Moto Morini számára, amely a jól ismert X-Cape 650-et hozta el a standra, a Scrambler és Street változatok felszereléséhez szükséges új kiegészítőkkel. A legfontosabb újdonság a vásár filozófiájával összhangban a Calibro volt, egy egyedi "bagger" felszereltségű, első burkolatot és oldaltáskákat, az utazáshoz hasznos kiegészítőket kínáló "bagger". Piros színben az 1200 Milan modell, a márka történelmi kubatúrája, amely az azonos lökettérfogatú X-Cape-ben nagy közönségigényt élvez. Egy másik újdonság, a Corsaro 750, amely V-twin motorral van felszerelve, és amely a jövőben jellemezni fogja a választékot, amint azt a 4-es csarnokban jelen lévő vezetők elmondták. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com "A Moto Morini visszatérése az MBE-re a legjobb módja volt az új év megnyitásának és a növekedés útján való folytatásnak. Nagyon elégedettek voltunk a standunkhoz érkező látogatók áradatával, akik érdeklődést mutattak a kiállított modellek iránt. A márka szenvedélye és olasz szellemisége állt a középpontban Ringo és nagykövetünk, Matteo Viviani utazási történeteiben, akik ez alkalommal a motorjaink nyergében szerzett élményeikről meséltek, lehetővé téve a rajongók számára, hogy azonosuljanak velük, és felfedezzék, mit jelent szabadon motorozni. Különböző történetek, de ugyanaz a képesség köti össze őket, hogy értelmezzék mottónkat: Ride Freedom. A veronai találkozó tehát megerősítette, hogy ez egy nagyszerű helyszín, amely megfelelő töltetet adott nekünk a 2024-re kitűzött növekedési célok eléréséhez" - mondta Alberto Monni, a Moto Morini vezérigazgatója. A Metzeler számos kezdeményezéssel és az új ROADTEC 02 gumiabronccsal A Motor Bike Expo 2024 kiállításon a Metzeler, a motorkerékpár-abroncsok világának egyik vezető márkája, amely mindig jelen van a "motorosoknak szentelt nemzetközi kiállításon", idén bemutatta az új ROADTEC 02 abroncsot, amely az idei kiállítás egyik fénypontja. Az innovatív Adaptive Tread Design technológia lehetővé teszi, hogy a gumiabroncs alkalmazkodjon a motoros vezetési stílusához, így Sport-Touring abroncsból Supersport abronccsá, lényegében két abronccsá válik egyben. Ha a motoros túrázó stílusban vagy nedves körülmények között motorozik, a mintázat hosszú barázdái elősegítik a vízelvezetést és a futófelület keverékének megfelelő mozgékonyságát, segítve a gyors bemelegedést, a kényelmet és a tapadást. https://csajokamotoron.hu/metzeler-roadtec-02-ket-gumiabroncs-egyben-a-motoros-vezetesi-stilusahoz-igazodo-futofeluletnek-koszonhetoen/ Más szóval, a Sport-Touring abroncsokra jellemző tulajdonságok és viselkedés jellemzi. Ha a sportosabb vezetési stílust kedveljük, száraz körülmények között a terhelésátvitel és a megnövekedett oldalirányú tolóerő hatására a barázdák egy része bezáródik, ezáltal növelve a futófelületi sáv tömörségét és stabilitását. Ez lehetővé teszi a keverék tapadási tulajdonságainak teljes kihasználását, javítja a kormányzási pontosságot és módosítja az abroncs viselkedését, amely megközelíti a szupersport abroncsokét. Metzeler-díj A hagyományoknak megfelelően a Metzeler a Metzeler abroncsokkal szerelt egyedi motorkerékpárnak a "legszebb" abroncsnak járó díjat adta át az MBE 2024-en. Az áhított díjat a horvát CPR Custom Garage nyerte el Harley-Davidson Street Bobjával. Riccardo Falcetta, a Metzeler globális kereskedelmi és fogyasztói marketing menedzsere január 20-án, szombaton adta át a díjat az MBE 2024-es kiállítás 2. csarnokának Nagyszínpadán. A Metzeler márka az MBE Education-en, több mint 1200 diákkal Abszolút részvételi rekordot ért el az MBE Education projekt, amelyet az Olaszország egész területéről érkező középiskolásoknak szenteltek, akik két fordulóra megtöltötték a Veronafiere nagy Verdi előadótermét, és igazi rekordot jelentő résztvevői létszámot értek el: több mint 1200 diákot. A műhelyprogram célja, hogy a diákok kapcsolatba kerüljenek a kétkerekűek világában működő vállalatokkal, hogy tudatosabb motorosokká váljanak, és hogy a jövő szakembereiként inspirálják őket. Alessandro Brevi, a Metzeler olaszországi termékmenedzsere az osztályteremben hangsúlyozta a gumiabroncs fontosságát és szerepét, mint az egész ágazat vezetési és technológiai fejlődésének alapvető elemét. A Talaria motorkerékpárok, kicsiben kicsi, de nagy stílusban nagyok A Talaria, az elektromos motorkerékpárok gyártója, az 5-ös csarnokban egy nagy házzal mutatkozott be, és Veronában kiállította az új Talaria Sting TL 4000 és xXx TL 2500 motorkerékpárokat, amelyek a nagyközönség számára is elérhetőek voltak tesztvezetésre a szabadtéri területeken, a bemutatókon. Az MBE 2024 kiállításon bemutatott másik újdonság az utángyártott kiegészítők "upgrade" sorozata, amely lehetővé teszi, hogy a sorozatgyártású modelleket valódi boxutcai pályamotorokká és terepjáró motocross motorokká alakítsák át. A vállalat beszámolója szerint egyre inkább fejleszti az elérhető tartozékok és az ügyféltámogatás kínálatát, ami egyre több lehetőséget biztosít a vásárlók számára, hogy motorjaikat különböző felhasználási célokra alakítsák át. MBE 2024 Photo: Pietro Rizzato © 2023 www.pietrorizzato.com Ezeknek a szórakoztató járműveknek a rendeltetésüknek megfelelő átalakítási lehetősége megerősíti a márka filozófiáját, amely összhangban van a Motor Bike Expo értékeivel. Read the full article

[utazokpalcikaval]

Újra Ázsiában _ Nászút Japánba

2023.05.26. kora este elindultunk a reptére. Kicsit hamarabb, mint kellett volna. Egy könnyed 5,5 órás ��t után megérkeztünk Dubajba egy Flydubai géppel, ami egy fapados Emirates. Gyorsan átszálltunk az Emirates gépre az impozáns Dubai repétren, amely alvóhelyünkként szolgált a közel 10 órás utazáshoz. 

Este 22:40 volt már, amikor megérkeztünk a Haneda reptérre. Kis szerencsével, furfangosan értünk a szállásunkra, mert ebben az időben már nem jár a tömegközlekedés. Hajnal 2 volt itt Tokióban, amikor elaludtunk és egészen 11 óráig kialudtuk az út fáradalmait. 

Reggel egy 7-elevenben szereztünk reggelit. Fejenként két “rizsszendvics”-et. Elég változatos ízvilággal kapható a szilvástól, a rákoson, marhahúsoson át. Amit eddig próbáltunk mind ízletes volt. Elmentünk a Shibuja állomásra, ami híres hatalmas kereszteződéséről. Itt egy fesztiválra bukkantunk, ahol tradicionális (vagy vicces?) ruhába öltözött japánok, főként idősebb nők táncot járnak körbe. A google segítségével kiderült, hogy egy Kagoshima Ohara fesztiválba csöppentünk. Itt egy jót kávéztünk, jeges teáztunk. 

Útnak indultunk a Koneji negyedbe, ahová konkrét céllal indultunk. Már régóta követem instagramon Made_by_M (https://www.instagram.com/_made_by_m/ ) oldalát, aki mögött Momoko áll, egy ékszer designer. Jó volt vele személyesen találkozni és megtekinteni az ékszereit. A nyelvi akadályokat a modern technikával lekűzdve jót beszélgettünk. 

Koenjiben bóklászás után elmentünk a Meidzsi szentélybe, amely a Yoyogi parkban található. Egy igazi zőld oázis a metropoliszban. Megtudtuk, hogy 1920-ban telepítették az erdőt, több mint 100 000 Japán különböző tájairól érkező fa adományokból. A szentély egy shinto szentély, amelyet Meidzsi házaspárnak állították.

Ezután a ramenezők tengeréből választva egyet elfogyasztottuk az első Japán rámenünket, amely határozottan nem az utolsó volt. 

Este tettünk egy könnyed sétát, hogy megtekintsük a kivilágított Tokiói tornyot. Nagyon várjuk a holnapi kalandokat.... 

[ichigo-ichie-365]

Narita!!! Az első napunk

Ezt a bejegyzést már május harmadikán megírtam, de csak mostanra jutott időm megszerkeszteni, átnézni. Szóval szeretettel ajánlom mindenkinek, akinek érdekes, milyen is volt az első napunk Naritában:

Az első teljes napunk egészen szürreális volt. Mintha kiléptünk volna az általunk ismert világból. De az emberek itt is csak emberek, a boltban az eladók ugyanúgy kiszolgálnak (bár kedvesebben), mint otthon és tulajdonképpen mindenki csak teszi a dolgát, vagy amihez kedve van. Mégis, olyan sok impulzus és élmény ért ma minket, hogy már dél körül azon gondolkoztam, hova fog elférni egy évnyi emlék. Még ha nem is lesz minden napunk ennyire eseménydús. De az elvont eszmefuttatás mellett élménybeszámolóval is tartozom, a repülőút egy későbbi írás témája lesz.

Ma ellátogattunk a Naritasan Shinsho-ji templomba, ami tulajdonképpen egy egész buddhista templom-együttes több épülettel. Nagyon izgatott voltam, mert a képeken elképesztőnek tűnt a hely, pedig Naritát eredetileg csak átmeneti pihenőnek szántuk az út során. Reggel, indulás után egy szimpatikus üdítőautomatából megvettük az első semmiképpen sem diétás, de annál édesebb üdítőinket, és máris belengett az az animés hangulat, amit vártunk tőle.

A templomhoz egy nagyon forgalmas sétálóutcán, az Omotesando úton, keresztül tudtunk eljutni, ahol ajándékboltoktól, angolna- és gesztenyesütő streetfodosokon át mindenfélével lehetett találkozni. (Narita egyébként híres az angolnájáról!) Minden van itt, csak külföldiek nincsenek - gondoltam. :D És tényleg, akármennyire is ünnepi időszak van és jelentős Narita temploma (olyannyira, hogy a pandémia előtt három nap alatt hárommillió ember látogatta meg!), alig találkoztunk turistákkal.

Amikor megérkeztünk a templomhoz, egy prospektusokkal megpakolt infópult fele kezdtünk sétálni, amikor hirtelen ott termett melettünk, egy 70-es évei körül járó bácsi, és a Free guided tour for tourists táblára mutatva felajánlotta, hogy körbevezet minket, ha szeretnénk. Természetesen igent mondtunk és nagy izgalommal követtük az úton. Persze, az első 15 percben a kelet-európai lelkem folyamatosan azon kattogott, utólag milyen összeget fognak ezért elkérni, de próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot és inkább csak jelen lenni, megcsodálni, ami körülvesz. A bácsi rengeteget mesélt az épületekről, a buddhizmus legfontosabb istenségeiről, a mandalákról, a helyi szokásokról és az egyetlen, a shinto vallásnak kis szentélyről a templom területén. Őszintén azt hiszem, amit el lehetett mondani, azt elmondta nekünk. 

Az épületek bejárása mellett a gomura elnevezésű tűzszertartáson is lehetőségünk nyílt részt venni. A vezetőnk egy szuper helyre vitt be minket a főtemplomba, ahonnan testközelből követhettük végig a szertartást. Maga az esemény egyszerre emlékeztetett egy otthoni szentmisére és keltett bennem teljesen ismeretlen érzéseket. Mint utólag kiderült, a beszéd és a mantrák ismétlése szanszkrit nyelven történt, így a hatalmas csarnokban nem csak mi, hanem az egybegyűlt körülbelül 200 japán ember sem értette, mit is mondanak éppen. A szertartásnak része volt a tűzgyújtás, körülbelül 2 méter átmérőjű dobokon való dobolás, valamint a mantrák sorolása. Egy ponton a körülöttünk levők sietősen felálltak és az oltár irányába mentek. Túravezetőnk minket is biztatott, hogy ha szeretnénk a szertartás erejéből magunkkal vinni, mi is adjuk át a táskánkat a szerzeteseknek, és így tettünk. Ezt követően a szerzetesek a begyűjtött táskákat belengették őket a tűz fölé, majd visszahozták a tulajdonosoknak. Nehéz szavakkal átadni ezt az élményt és nem is igazán találom a megfelelőket azt hiszem, de ha megtalálom őket, szólok.:)

Mint utólag megtudtuk, a buddhista templomok belső tere azért is olyan tágas, hogy elegendő hely legyen az istenséggel való találkozásra. Ez egy nagyon más szellemiség, mint amint a shinto képvisel, de erről is majd később.:)

A szertartás alatt rengeteg minden eszembe jutott, de szerencsére a gondolataim nem tereltek el a jelenről, sokkal inkább megtartottak benne. Legerősebben az kavargott bennem, hogy ami most történik, azt csak a szívemmel tudom felfogni, ha egyáltalán… Meg azon is, hogy tényleg nem kerül semmibe kedvesnek lenni.:)

Hamarosan írok azokról a sztereotípiákról, amik már most megcáfolódtak számunkra és szánok majd egy külön bejegyzést a közlekedős kalandjainknak is.:)

Sok puszi mindenkinek!

[lacindonesia]

A Candi Sewu már gyakorlatilag Klatenhez, ehhez a Yogya és Solo között félúton fekvő kisvároshoz tartozik.

Klaten számomra mindig a kudarcot fogja jelenteni: kétszer is itt kellett visszafordulom Yogyába, amikor Balira akartam eljutni. Egyszer a buszom robbant le - pénzvisszatérítés nem volt -, egyszer meg kizsebeltek, és Yogyában volt a legközelebbi személy, aki ki tudott segíteni anyagilag. (Harmadjára egy japán turistalány miatt került majdnem törlésre az út: aznap találkoztunk, amikor ő Bairól jött, nekem meg már megvolt a jegyem oda az esti buszra. Ez azonban már egy másik történet…)

[dajkag]

A mai első szentély a Horikoshi Jinja volt, amely szintén Japán legöregebb szentélyei közé tartozik. A feljegyzések szerint Shotoku herceg alapította 593-ban. Ez egy elég népszerű szentély, mert úgy tartják, hogy az itt élő Kami segít abban, hogy valóra váljanak a legféltettebb, legvadabb álmaid is. Azért is tetszett nagyon, mert idefelé az út a Tennoji Parkon keresztül vezetett, ami nemcsak nagyon szép, de nagyon nyugodt kis séta is volt.

A második az Ikukunitama Jinja volt, ami egy hatalmas szentély, monumentális torii kapuval. Nem véletlenül, hiszen a fő szentély mellett a területen 10 al-szentély is található. Itt elképesztően gyönyörű goshuint kaptam. Amikor a miko készítette, egyetlen pillanatra sunyin benéztem az irodába. Itt láttam először, hogy végiglapozza a goshuinchomat. Ezt általában két dolog miatt szokták csinálni. Az egyik, hogy lássák azt, melyik szentélyben jártál már korábban. A másik pedig az, hogy ellenőrizzék, hogy a könyvecskédben valóban csak sintó szentélyekből és/vagy buddhista templomokból származó goshuin található, és véletlenül sincsenek benne egyszerű turistapecsétek. Szóval kicsit büszke voltam magamra mikor visszakaptam, mert már nagyon sok helyen jártam. Még három goshuin és ez a goshuincho betelik. (Ha azokat a helyeket is számoljuk, ahol külön papíron kaptam goshuint vagy nem kaptam, mert épp nem tartózkodott senki az irodában, akkor igazából már betelt volna).

A harmadik a Yasui Jinja volt. A legenda szerint ennél a szentélynél szállt meg Sugawara no Michizane, mielőtt felszállt a fukuokai Dazaifuba induló hajóra, és az itteni forrásvíz gyógyította ki egy súlyos betegségből. Ez egyben Sanada Yukimura hadvezér nyughelye is.

Hazafelé pedig teljesen véletlenül belefutottam a Wakamiya Shoko Inari szentélybe, ami egy hatalmas irodaház (egész pontosan az Oszakai Kereskedelmi Kamara épülete) mellett bújik meg és lenyűgözően gyönyörű.

[szasza-chan]

Beszervált cuccok

Most, hogy szerencsésen hazaértem, ideje lenne lassan nekiállnom az élmények archiválásának. Igen, ezt célszerű lett volna odakint napról-napra írnom, de az első napokban, mikor még friss voltam és üde (és átvirrasztottam az éjszakákat) nem tudtam használni a laptop-ot konnektor átalakító nélkül, mire meg már lett, én lettem lusta és fáradt, így meg totálisan elmaradt a jegyzetelés. Szóval neki kell állnom, mielőtt elfelejtek mindent.

Első nekifutásra a kint összevásárolt cuccokat szándékozom összeszedni. Nem villogni akarok velük, sokkal inkább sztorizni meg leltárazni. A képek minősége so-so, nem vagyok egy fotográfus, de a lényeg látszani fog.

(És akkor @jucuky részére megy egy tag, ahogy ígértem XD)

Azt elöljáróban elmondom, hogy bármily hihetetlen, nem vagyok egy költekező ember, sőt kifejezetten zsugorinak tartom magam. Viszont na, kint még engem is elkapott a gépszíj, mert egyszerűen minden egy karnyújtásra volt XD Nem tudom mi lenne nekem jobb, ha kint tudnék élni Japánban, vagy sem, mert egyrészt tök jó, hogy bármit meg tudsz venni, viszont így biztos inged-gatyád rámegy a cuccokra. Előttem most az lebegett, hogy így biztosan jobban jövök ki, mintha rendelgetném, mert nincs postaköltség és egyéb költségek, szóval próbáltam minél több mindent összeszedni. Nagyjából ez lett a végeredmény:

Igazából még ez sem az egész gyűjtemény, mert pár a csomag a másik ágyon vagy még a bőröndben volt, illetve nem minden az enyém, mert Gegec haveromnak is be kellett szereznem dolgokat. Anyám lakótársnője meglátta a cuccokat, poénkodva megjegyezte, hogy jó sok heroint tudtunk átcsempészni a határon és szerencse, hogy nem kaptak el XD

És megint csak az jutott eszembe, hogy a hotelban a takarítónők biztos sok durva dolgot láttak már és nem én voltam se az első, se az utolsó nyugati otaku, aki felvásárolt egy fél boltot, de akkor is... mi járhat a fejükben ilyenkor, mikor benyitnak egy ilyen szobába? Mire gondolnak, mikor látják napról-napra nőni a gyűjteményt, ami idővel akkorára terebélyesedik, hogy a hülye lakó nem tud az asztalnál enni, mert minden cucc azon van? XD Kérdések, amikre talán sose kapok választ. De miből állt a helyfoglaló szuvenír-cunami?

Kezdjük a majdnem utolsónak beszervált Code:Breaker (hiányos és befejezetlen) manga gyűjteménnyel. Elég sok mindent vettem, amit vagy nem akartam eredetileg, vagy egyszer az ősidőben, mikor olvastam akartam, csak jól elfeledkeztem róla és akkor jutott eszembe a vásárlás újbóli lehetősége, mikor összefutottam vele egy boltban. Valami ilyesmi volt a C:B manga is.

Talán ez az egyik guilty pleasure sorozatom, mert tudom, hogy egy fájdalmasan klisés shounen-fight manga a műfaj összes bosszantó hülyeségével együtt, a vége pedig sz@r de valahogy mégis az egyik kis szívem csücske. Nagyon szerettem a humorát, imádtam a szereplőket és az egyik hetero OTP-m is innen jött (igen, nekem még olyanom is van, nem csak pasikat shippelek :P) Anno angolul akartam volna megvenni egyértelmű okokból, de asszem annak a kiadása már az ősidőkben leállt, szóval így lemondtam róla. Aztán mondom, Japánban meg belefutottam a mangába és úgy voltam vele: most vagy soha.

Valószínűleg a “soha” opciót választom, ha darabját nem 100-108 jenekért veszem meg az egyik Book Off-ban. Majd részletsebben írok róla, úgyhogy röviden annyi, hogy az ilyen boltokban rengeteg használt, ám jó állapotban lévő cuccot lehet venni leárazva. Vannak mangák, amiket “csak” pár száz jennel olcsóbban vehetsz meg, míg a shounen mangákat gyakorlatilag dobálják utánad és azokat adják 100 jenekért. Így csaptam le a C:B-re is, de hát futnom kellett érte pár sort. Először a shinjukui Book Off-ban leltem meg őket, de elég össze-vissza voltak a kötetek én meg sorban akartam volna beszerezni őket. Ikebukuróban is megvoltak, de csak 11-től 16-ig, szóval itt dobtam kukába az elhatározásom és vettem meg a sorozat közepét. Talán ennyiben is maradt volna a dolog, de azért nem bírtam magammal és utolsó nap még Akibába is elnéztem még egyszer, hátha ott vannak és így sikerült szert tenni az első 8 kötetre. Szóval kicsit hiányos a felhozatal, de rengeteget (kb. 10-11 ezer forintot) spóroltam és jobban jártam, mintha itthonról rendelem be.

Nade a belső fujoshit nyilván nem lehet lelőni, úgyhogy jöttek haza velem BL művek is dögivel. Akaratom ellenére a vásárlást már az első nap elkezdtem az ikebukurói Animate-ben és akkor szerváltam be a fenti szépségeket. Kettő tervezett volt, egy meg akkor repült a kosaramba, mikor megláttam a felhozatal között.

Japánosan, jobbról balra haladva:

Ten Count 6. kötet, amit alap volt, hogy beszerzek, mert az egyik kedvencem. A mangát gyakorlatilag a második fejezet megjelenésétől követtem, rendszeresen olvastam és ugyan nem teljesen az lett belőle, mint szerettem volna, a sok negatív kritika ellenére is szerintem azért egy érdekes manga. Ez az utolsó kötete, úgyhogy végre teljes a gyűjtemény.

A Romantic Joutou viszont... hát nem is tudom. Furcsa élmény volt ez a manga. Szerintem az első Omegaverse lehetett, amit olvastam, még sok minden sokkolt benne jó és rossz értelemben egyaránt és a közepén teljesen váratlanul bedobott a mangaka egy olyan fordulatot, ami kicsit gyomron vágott. Szóval nem mondanám sehogyan se a kedvencemnek, de mégis nagyon beleégette magát az emlékezetembe és mikor még hónapokkal ezelőtt Gegec-nek írtam a listát, hogy miket akarnék vele megvetetni, mikor ő jön ki Japánba, ez is felkerült a címek közé. Most meg személyesen megvettem.

És végül a Jackass. OMG, ez a manga annyira nem különleges és közben mégis az XD Szóval tipikus középsulis sztori két barátról, akik egymásba esnek, dehát HOGYAN? Az egyik harisnya bolond és totál ráizgul a haverjára, mikor az egyszer véletlenül fölveszi a nővére szexi harisnyáját és ez a kiindulópont? XD Hülyén hangzik, de mégis működik. Olyan ötletesen erotikus a manga + van egy kellemes humora, valamint - ellenben a többi általam olvasott Scarlet Beriko mangával - valahogy nem éreztem szétcsúszottnak, vagy hogy mondjam. Oké, ezt nem itt fogom kifejteni, a lényeg, hogy ez a manga is jól el volt addig felejtve, míg meg nem láttam a boltban.

Szintén ugyanott szereztem be az általam Kaibutsu kvadrológiának nevezett “mangasorozat” következő darabját, a Hadakeru Kaibutsut.

Szóval azért kvadrológia, mert négy különálló, de összetartozó manga tartozik közé: Azami, Sabita Yoru de Koi wa Sasayaku, Hodokeru Kaibutsu és Hadakeru Kaibutsu (igen, az egyik o-val, a másik a-val van). Ezek időrendben így jönnek egymás után és az összekötő kapocs bennük az egyik főszereplő, Hayashida Kannosuke. Az egész Kaibutsu kvadrológiának a sava-borsát szerintem az Azami adja és próbáltam is anno beszerezni, de horribilis árakért adták tudtam volna hazahozatni, ami egy mangáért is sok lenne, de ez ráadásul “csak” egy doujinshi. Szóval lemondtam róla és nem is volt az eszemben, hogy esetleg majd Japánban összefutok vele.

Teljesen a Hadakerure koncentráltam, az mindenképp prioritást élvezett mindennel szemben és meg is vettem. Nem igazán néztem meg a boltban a cuccot, szóval csak otthon láttam, hogy van mellékelve hozzá valami. Basszus, az Azami volt az! o.O Egyes kötetekhez extraként - nyilván drágábban - megvetted a kötettel együtt a doujinshit is. Én meg annyira örültem XD Szóval erre nem számítottam. Teljesen lemondtam róla, nem is terveztem sose a megvételét, erre wáó, egyszer csak ott volt a kezeim között. Kész szerencse, hogy nem nyúltam mellé és vettem olyat, amihez nem járt dj, mert kiakadtam volna.

Egy utcával odébb a Book Off-ban leltem rá egy újabb elfeledett gyöngyszemre: Hana wa Sakuka. Az egyik kedvencem (nyilván ezért is vettem meg) pedig mai napig nem fejeztem be XD És nem azért, mert bajom lett volna vele, hanem ehhez a műhöz hangulat kell.

Igazából ez az a BL manga, amit olyanoknak is ajánlanék, akik nem különösebben BL rajongók, de nem is zárkóznak el a témától. A románc nagyon slow-burn benne, gyakorlatilag az első szex a 4. kötetben esik meg, sokat foglalkozik a mű a főszereplők belső vívódásával, fejlődésével, Youichi háttértörténete is érdekes, no meg persze gyönyörű a rajz. Talán az egyetlen kritikus pont a kb. 20 éves korkülönbség a főszereplők között, de minden annyira a helyén van benne, hogy ettől hajlandó vagyok eltekinteni.

Szóval mikor véletlenül megláttam és ráadásul ott volt a lehetőség, hogy olcsóbban vegyem meg, kissé hezitálva, de éltem vele (ekkorra már túl sok mindent vettem és eljött az első - és nem utolsó - “úristen, le kell állnom, túlságosan költöm a pénzt!”-féle sokk. De aztán sírva ugyan, de megvettem. És olyan széééééééééééép... *.*

Asszem ez az utolsó BL és OMG, nem hiszem el, hogy ezt is megtaláltam. Watase Yuu egyetlen BL mangája, a három kötetes Sakura Gari. Igen, csak kettő van itt, mert a harmadik borítója hibás volt és én, a kis finnyás, inkább otthagytam és máshol próbáltam megkeresni. Annyira tipikus, hogyha valamit megvettem, másnap máshol lehet jobb állapotban, vagy olcsóbban leltem meg, míg ha előre próbáltam gondolkodni és nem siettettem a vásárlást, sose futottam össze még egyszer azzal a cuccal.

Ezt is Book Off-ban vettem, de hogy melyikben? Bár valószínűleg az Ueno park közelében lévőből van, mert minden más Book Off kiesik a lehetőségek közül. Szóval csak nézelődtem a BL felhozatal között valami totál mást keresve és egyszer csak ott volt a teljes sorozat. Most már verem a fejem a falba, hogy a második kötetet nem hoztam el, de hát mindegy, legközelebb.

Amúgy ez a manga kb. a BL cuccok Banana Fish-e nekem. Mindkettő dark-os, rengeteget szenvednek és sírnak benne, valamint a szerző versenyt csinál abból, hogy meddig és mennyire tudja a szereplőit kínozni benne. És mégis imádom, wtf! Általában utálom az ilyen öncélúan a sírásra gyúró műveket, de úgy látszik mégis van 1-2, ami betalál nálam. Ez évekkel ezelőtt egy ilyen volt.

Ha már úgyis itt vagyok, akkor letudom azt a kemény két BL doujinshit is, amit vettem: egy Ash x Eiji (Banana Fish) dj-t és egy 1869, azaz Hibari x Mukuro (KHR) dj-t. Előbbi az ikebukurói Animate-ből van, utóbbi Akihabara egyik használt áruk boltjából, ami nem a Book Off.

A kis képzeletbeli listámon volt 6918 dj, de igazából nem reménykedtem, hogy találok egyet. Határozottan nem ez a legnépszerűbb ship a KHR univerzumában, de azért annyira nem is kuriózum, hogy ne készültek volna hozzá dj-k (sőt, van belőlük dögivel, csak épp a netre nem kerülnek fel! T_T) Ezt éppenséggel Oda Shizuka rajzolta, akinek pár 6918/1869 dj-jét olvastam már a neten, de azok többnyire vagy vicces agymenések voltak, ez viszont kifejezetten 18-as karikás darab. És sajnos nagyon rövid. Kissé csalódás, mert annyi a “sztori”, hogy Hibari a megbilincselt Mukuróval épp tenni akar, mikor egyszer csak helyet cserél a 10 évvel idősebb énjével, aki elég inappropriate pózban találja Mukurót és így “omg, ti meg mit csináltok? na mindegy, folytassuk” aztán a végén Mukurónál is lesz egy csere és így ennyi. Nagyon keveslem, de ez is több, mint a semmi, plusz Oda-sensei rajzait szeretem (illenék már a Shinrei Tantei Yakumot elolvasnom, nem?)

A másik dj teljesen gyerekbarát és több rövid, aranyos sztori van benne Ash és Eiji főszereplésével. Az elsőnek pl. annyi a sztorija, hogy Eiji elmegy kidobni a szemetet, de túl sokáig elmarad, a telefonját otthon felejti és Ash totál bepánikol, hogy történt vele valami, pedig szegényt csak feltartotta valaki, hogy rásózzon egy kis sütit XD Szóval ilyen light-os cukiságok, amiben Eiji még az anime verziónál is moébb, Ash meg kicsit tsundere. Egyszerű és némiképp OOC, de cuki és lélekgyógyító hatása van XD

Akkor ha már 6918, folytassuk a KHR szerzeményekkel az ikebukurói Animate-ből. Nos, a Reborn mangát sose terveztem venni, bár most rendesen kijutott nekem a kísértésből, mert egyes Book Off-okban nevetségesen olcsón adtak 10 kötetet egybe, plusz talán a gyönyörű bunkouban verziók is most jelennek meg, szóval mindenhol ordít nekem a KHR, hogy vegyem meg. Viszont 42 kötet az azért 42 kötet. Nem igazán készültem fel ekkora mennyiség befogadására, ugyanakkor valami KHR-t mégis akartam. És akkor jöttek ezek.

A Vongola 77 lényegében egy információs könyv, vagy minek mondjam. Szinte majdnem minden fontosabb szereplőnek benne van a profilja, összefoglalja az első két nagyobb arc (Kokuyo és Varia) eseményeit, napokra lebontja mikor mi történt és egyéb nyalánkságok. Hú, nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON sok minden van benne. Nem tudom van-e folytatása, ami a manga többi részét dolgozza fel, de ez se egy gyors olvasmány. És hát hadd ne analizáljam túl a dolgot, de a könyv elején meg végén kihajtható oldalakon a főszereplőkről találunk színes képeket, Hibari és Mukuro pedig pont egymás hátoldalán van XD Coincidence? I think not!

A Reborn Colore! meg lényegében egy miniatűr artbook, teli szerintem majdnem minden létező színes Reborn art-tal, amit Amano-sensei valaha rajzolt és ezeket nézegetve ismételten meg kell állapítanom, hogy imádom a sensei stílusát T_T Annyira szép és egyedi és olyan gusztusos fiúkat tud rajzolni...

Szóval nagyon örülök a szerzeményeknek, mert azért mégis valami Reborn, de mégsem álltam neki a gigantikus hosszúságú mangának. Az marad legközelebbre, mikor már a bunkouban megjelenéseket is lehet olcsóbban beszerezni XD

Elég sokat sírtam a Banana Fish miatt, mert ez volt az egyik olyan cucc, amit bántam, hogy megvan már, mert szívesen megvettem volna újra - méghozzá szebb állapotban. De mint mondtam, elég izés vagyok a pénzre, duplán megvenni valami drágát meg infarktus közeli élmény nekem. Viszont az egyik célom volt a banánhal mangakájának, Yoshida Akiminek a másik mangájának beszerzése, a Yasha.

Egyértelmű okokból kifolyólag a Book Off-okban kerestem, de senki nem tudott a létezésükről semmit. Az egyik eladó ráadásul egyből az Inuyashát akarta nekem keresni, szóval el kellett magyaráznom neki, hogy ez csak simán Yasha.

Ez egy másik poszt sztorija lesz, de egy helyen mégis meglett és sok kínlódás után úgy döntöttem megveszem. Ez egy újabb költő-sokk volt, mert utána nagyon utáltam magam és fogadkoztam, hogy nincs több vásárlás... amit nyilván nem bírtam betartani, amitől még szarabbul éreztem magam XD

A Yasha igazából egy 12 kötetes sorozat, szóval ezek a bunkouban kiadásai. A hármas kötet hiányzik és ezúttal nem a finnyásságom végett, hanem nem volt a boltban a 3-as kötet. És ez valami nagyon speckó darab lehet, mert még egy helyen futottam össze a mangával és ott is a 3. kötet hiányzott. WTF! Részben ezért se akartam először megvenni, mert nehogy már hiányos legyen a gyűjtemény, de aztán elsőre is a szerencsének köszönhetően találtam meg, szóval nem mertem kockáztatni, inkább elhoztam így.

A nagy könyv közttük meg egy Yoshida Akimi életművét bemutató könyv lénygében. Sorra veszi az összes művét időrendben, nyilván teli van illusztrációkkal meg gondolom személyes infókkal. Miután most ez a nő lett az egyik istennőm, nyilván be kellett szereznem. Na meg nevetséges indok, de ebben a könyvben van az interneten itt-ott felbukkanó Baby Banana, amiktől behalok, annyira cukik.

Szintén totálisan random ötletként jött a sok Idolish7 manga közül ennek a beszerválása. Akartam volna mellé a TRIGGER előzmény mangáját is, de egyrészt ott nem volt, ahol ezt vettem ( ikebukurói Animate... igen, a cuccaim fele innen származik), ha meg máshol megláttam, már megint rajtam volt a “költő-sokk” és nem mertem megvenni.

Azért esett erre a választásom, mert szerettem volna valami I7 cuccot és ezt pár helyen IoRiku mangaként hívnak. Őket meg shippelem, szóval ide nekem. A megállapítás - így belelapozgatva - csak részben igaz, ugyanis tényleg vannak benne elég borderline gay IoRiku jelenetek, de a másik öt fiúnak is vannak fejezeteik. Majd erről pontosabban akkor tudok nyilatkozni, ha elolvastam őket, minden esetre cuki mangának tűnik és mindössze csak két kötet, szóval nem egy nagy mennyiség.

És asszem ezek az utolsó mangáim, a Touken Ranbu antológiák. Újfent egyáltalán nem voltak betervezve, csak megint a rajongó megszólalt bennem, plusz szépek voltak a borítók, úgyhogy elcsábultam feléjük.

A bal szélső le van fordítva és tetszett, szóval az alapján bizalmat szavaztam a többinek is. Nyilván még nem volt lehetőségem elolvasni, de átlapozva őket megnyugodva állapíthattam meg, hogy a rajzok 95%-ban nagyon szépek. Az antológiákkal mindig az a bajom, hogy sose tudhatjuk milyen extrém stílusú emberek műveit válogatják be, a Rabunál meg fontos a szépség és a küllem, szóval mérges lettem volna, ha ez nincs a helyén.

Helyette van más panaszolni valóm: alig látok Kogit. Mit kell ennek az óriási rókának tennie, hogy szeressék? XD Rengeteg Awataguchi, Jiji, Odagumi és Dategumi van, de Kogi alig? Ejnye!

Na mindegy, legalább a kis történetek viccesnek és bűbájosnak tűnnek. Szintén plusz pont, hogy mindegyik kötet elején van vagy 5-6 oldal színes art különböző mangakáktól és művészektől. Pacsi Yana Tobosónak, akiről köztudott, hogy Rabu rajongó (valószínűleg ennek köszönheti részben, hogy neki is lett karaktere a játékban) és rajzokkal meg saját történetekkel ki hozzájárult az antológiákhoz. Úgy láttam a Nozaki-kun mangakája, Tsubaki Izumi ls rahzolt egy Yagent és Hotarut, valamint Sorachi Yominak is köszönhetünk egy gyönyörű KogiMika art-ot. Részben már ezekért is gondolkozok, hogy esetleg később a Rabu antológia gyűjteményem még bővíteni fogom.

Huh, akkor tovább az újságokra. Egy Spoon.2Di és egy Animage. Soha, senki se fogja megfejteni azt a rejtélyt, hogy miért pont ezek kellettek XD Viccet félretéve, ez a két újság jóformán a kezdet és a vég.

Mindkettő - ismételten - az ikebukurói Animate-ből való, csak az egyiket az első nap, a másikat az utolsó nap vettem. A Spoon újság volt az első, amit a boltba lépve megláttam és csak azért nem vettem meg azonnal, mert előbb körül akartam nézni, gondolatban viszont egy példány már a birtokomban volt. Az Animage meg pont az nap jelent meg, mikor utaztunk el és csak ezért mentem vissza Ikebukuróba, hogy megvegyem. Az utolsó dolog, amit kint beszereztem.

A Banana Fish-en kívül pedig rengeteg más nekem való dolog is van az újságokban. HypMic minden mennyiségben, az egyikben tök véletlenül Yu Yu Hakusho volt, Natsume, Gintama, Free! (hát... ja). Szóval van benne minden. Még óriás poszterek is. A Makotósat eredetileg Risának szántam, de aztán láttam, hogy Ash és Eiji van a hátulján, szóval így marad nálam (bocsi XD), míg a másikon Hiei és Kurama van, ami szintén egy kisebb kellemes szívbaj volt nekem, mert nem számítottam Hieies poszterre. A másik oldalukon az a kép van, mint az újságok borítóján.

Az újságokhoz kapcsolódva van még pár Banana Fish/Ash holmim. Terveim szerint erről is lesz majd egy hosszabb beszámoló, de sikerült eljutnom a szombati Banana Fish elővetítésre és ezek kivételesen innen, az Aqua City-beli noitaminA shop-ból valóak.

Ez egy kis összeszerelhető 3D-s akril kép és ehhez jön egy érdekes sztori. A Banana Fish Exhibition - tehát a kaja + elővetítés + az egész hacacáré - reklámposztere volt ez a kép. Sokáig azt hittem, hogy Ash és Eiji ugyebár az animéhez hűen a New York-i Szabadság szoborral szemben állnak, holott nem, ez valójában az Aqua City-beli miniatűr Szabadság szobor másolat, ezzel pedig részben értelmet nyert nekem, hogy miért itt tartották az event-et (amellett, hogy a noitaminA bolt is itt volt) Érdekes heuréka pillanat volt, mikor így összeálltak a dolgok az event helyszínével meg a képpel kapcsolatban a dolgok XD Szerintem ötletes.

Összeillesztés után gyorsan meglett a helye és háttérnek Eiji nem túl vidám pofiját választottam. Annak a képnek is sztorija van, de az már tényleg máskorra marad.

Ugyaninnen jött velem egy Ash walscroll is, aminek nehéz lesz helyet találni (please ignore the background). Az event keretében különleges pincéres öltözetű Ash, Eiji és Shorter merch volt kapható, én meg nyilván Ash-t hoztam el. Nem a legkülönlegesebb és legszebb kép róla, de kevés cucc közül lehetett választani, Ash pedig gyorsan kapkodták, szóval nem volt helye hezitálásnak.

A Hypnosis Microphone felhozatal se lett olyan nagy, mint szerettem volna. A Fling Posse vs. Matenrou CD alap volt, hogy beszerzem. Az eredeti szándékom annyi volt, hogy ezekről a CD-kről pont lemaradó drama track-ok legyenek meg, mert ha felteszik a netre, azok mindig lemaradnak, márpedig engem azok is érdekelnének. Bosszantó, hogy két drama track közül a hosszabbat maga a cég ereszti szélnek, de a rövidebb meg sehol se elérhető, csak ha megveszed a CD-t. Szóval nem volt más választásom meg “kellett” venni.

A solo CD-kkel nem akartam foglalkozni, mert 5-5 percért nincs értelme egy teljes lemezt megvenni, viszont a Buster Bros!! vs MAD TRIGGER CREW CD annyira király lett, hogy nem sajnáltam a megvételét. Eredetileg csak ezt akartam, de aztán ahogy jöttek ki a másik duel lemezről az infók, már ez is kellett. Persze a net jól kiszúrt velem, mert erről a CD-ről mindent felraktak, így a második drama track is elérhetővé vált, de innentől már letojtam, kellett ez a duel CD is (és már látom magam előtt, hogy sajna jönni fog a Yokohama vs. Shinjuku is)

Az a Samatokis toll meg csak egy random ötlet volt. Akartam valamit kifejezetten tőle és ennek még láttam értelmét, mert nem zsákbamacska, vagy a húszmiliomodik kitűző/kulcstartó lett volna a gyűjteményembe, hanem használni is tudom. Mondjuk... hát, nem egy túl jó toll. Pár kattintás után teljesen beragadt, mikor írni próbáltam vele, szal csak akkor megy vissza a helyére, ha kicsit megpiszkálom a tetejét.

Ja igen, természetesen az ikebukurói Animate-ből valók. Mondtam, hogy majdnem minden onnan van XD

Aztán ha már CD-k, vettem egy Diabolik Lovers-t is, méghozzá a Vandread Carnival Opening-jét tartalmazó lemezt.

Nem nagyon szeretem a DiaLovers-t elég sok okból kifolyólag, ugyanakkor sajnos az alap hatos vámpírfiúk között van egy pár, akiket nagyon szeretem seiyuuk szólaltatnak meg, így azért fél szemmel figyelem a franchise-t. És általában szokás, hogy Midorikawa Hikaru, Toriumi Kousuke és Kondou Takashi (avagy ebből a felhozatalból a kedvenceim) éneklik fel a játék Opening-jeit, ahogy ezt a Kyuuai Labyrinth-ot is. Persze Kon-chanék ide meg oda, azért egy teljes CD-t nem érnének meg nekem... hacsak éppen nem 100 jenért adnék!

Igen, ez egy másik akihabarai használt áruk boltjából való és tök véletlenül találtam meg. Gondoltam 100 jent azért egy eredetileg 2-3000 ezer körüli CD-ért megadni egész jó üzlet, pláne ha szeretem is a dalt meg az előadókat rajta + drama track is van hozzá.

Ez egy újabb külön sztori lesz, de voltunk Nitro+Chiral kávézóban, ahol pár héttel korábban Sweet Pool x DRAMAtical Murder kollab ment, most meg Togainu no Chi x Lamento volt.

Minden vásárló kapott egy meglepi posztert és minden újabb kaja vagy ital rendelés mellé járt egy random poháralátét. Eredetileg a Shiki x Akira kép nem a miénk volt, hanem egy Nano x Akira posztert kaptam, de egy kis üzletelgetés során elcseréltem egy lánnyal és így teljesült minden vágyam. A többinl szerencsém volt.

Lusta voltam külön képet csinálni (meg el is felejtettem), de itt voltak gachapon gépek és az egyiknél első próbálkozásra sikerült egy Shikis kitűzőt kapnom, szóval örültem.

(Más gépeknél is próbálkoztam, vagyis kifejezetten egyféle Idolish7 gachaponnál, ahol a fiúk unit UR kártyáiról voltak kitűzők. Elsőre egy Mitsukit, utána egy Yamatót, majd Sougot és a végén végre sikerült Iorit kihúznom)

És elérkeztünk a vásárolt cuccok végére. Ez egy Touken Ranbus pohár, rajta a szereplőgárda fele inumimivel. Ugye most a kutya éve van és a Hanamaru 2 januárban ment, mikor még nagyon rá voltak erre pörögve az emberek és csináltak egy helyes kis speciált, amiben pár főszereplő kutyus fülekkel volt ábrázolva. Ezt annyira továbbgondolták, hogy még több szereplő kapott inumimi verziót, lehet róluk párnákat meg mini akril figurákat venni.

A pohár az akihabarai Touken Ranbu store-ból van és azért erre esett a választásom mert 1. akartam egy poharat 2. majdnem mindenki rajta van. Szerettem volna még Rabus cuccot venni, de hát az nem úgy megy! Legalább 7-8 kedvencem van, hogyan válasszak ki egyet és vegyek csak tőle valamit? Szóval így lett a pohár, mert ezen majdnem mindenki rajta van. Éppenséggel pont az egyik kedvencem, Kogi nincs rajta, mert neki még csak most lesz inumimis verziója. Asszem tudom, mit fogok megvetetni a következő Japánba készülő ismerősökkel.

Ezek pedig mindenféle szórólapok, amiket ingyen el lehetett vinni. Voltak, amiket a megvásárolt cuccok mellé automatikusan adtak, míg másokat kedved szerint elemelhettél a boltokból, ha úgy adódott. A legjobb szerzeményem az a Slow Damage szóróanyag, amit a N+C kollab kávézójában lehetett elvenni. (Nagyon kellenek már infók arról a játékról!)

Uff, ez egy maratoni összefoglalás volt. Részben büszke vagyok a gyűjteményre, részben el vagyok borzadva, hogy mennyit költöttem. És még így se jött össze minden, mint eredetileg terveztem, de asszem nem is baj. Kell valamit máskorra hagyni XD

[otthonzulles]

Sokat elmond a Kifogástalanul Működő Magyar Államról, hogy pont egy hónapja voltam legutóbb piacon, így több helyen is megfigyelhettem, hogy az úgynevezett út-”felújítások” pontosan ugyanott állnak mint egy hónapja. Kimegy Kotrós Józsi egy géppel meg két lapátos emberrel, felbontanak 600 métert/négyzetmétert, kirakják a terelőtáblákat oszt jó szél. Majd 6-9 hónap múlva ér oda melós meg gép befejezni, amit elkezdtek.

Itt nálunk a környéken 4 tömbház parkolója van szétbarmolva hónapok óta. Nálunk a ház előtt “csatornáznak”, de még csak 2-3 hete tátonganak a gödrök.

Megnyugtatásul holland/japán videókat nézek, ahol komplett hidakat cserélnek ki 24-48 óra alatt.

[kontrollszumma]

Álmomban fiú voltam és én és az apámmal (aki nem a valóságbeli apám volt) elindultunk megkeresni Istent. Egy kék út végén, ahol másként telik az idő meg is találtuk. Isten egy olyan 50-60 körüli rövid ősz hajú fehér férfi volt (szakáll nélkül) egy 14 éves japán feleséggel. Aztán elmentünk egy buliba Isten feleségével (aki azt kérte hogy "Hercegnő Úrhölgy"-nek) szólítsuk, egyébként eléggé aranyos lány volt. Ilyen kicsit komolykodó de közben még nagyon gyerek. A bulin ott volt a Heregnő nővére aki elég jó arc volt (Amúgy nem emlékszem ezen a ponton hogy milyen nemű voltam, de mintha már a saját testemben lettem volna) és nagyon sokat beszélgettünk. Kiderült hogy valamikor 2006 körül emelték ki őket az idősíkból, szóval az az utáni meme-ket már nem ismerik. Meg azt is megtudtam hogy a spanyol király valójában Isten klónja.

[ggtjapan2]

Úton Japán felé

Valamikor 17 óra körül indult a gépünk és kiderült, hogy itt tényleg nagyon-nagyon érdemes két órával korábban kiérni a reptérre, ugyanis olyan sor kígyózott a beszálló-kártya kiadásnál, vámvizsgálatnál, migrációs-hivatal kiléptetésnél, hogy több, mint egy órába telt átvergődni rajtuk úgy, hogy rögtön az elején egy jó 20 percet spóroltunk azzal, hogy szegről-végről tényleg kicsit véletlenül bevágtunk egy halom ember elé. A kitáblázás ugyanis megint totál káosz volt.

De még előtte a repülőtér felé vezető úton találkozunk közepesen érdekes Volkswagen LAVIDA személyautóval:

Utána érkeztünk csak (újra) a világlegnagyobb egybeépített tetőterű repterébe:

Ahol volt guggolós és egyben apuka-gyerek wc:

Míg végül voltunk mi is, már a repülőn (ami megint kopott és koszos volt kívül, belül pedig átlagosan 4-ből 2 monitor lefagyott az út elején és úgymaradt, vagy már be sem lehetett kapcsolni):

[kaici]

VÖRÖS PÓKLILIOM haikuk (és még egy kis Dororo)

Próbáltam aktuális maradni a haiku-fordításaimmal, de miután szeptemberben sem tudtam nekiállni a nyári kiu (喜雨, ’szárazság után enyhülést hozó zápor’) évszakszós költemények fordításának, úgy gondoltam, feladom a nyárias hangulatot. Igyekszem viszont minél több őszi haikut bemutatni, és bár ezzel is kicsit elkéstem, a sort megnyitnám egy Dororo inspirálta bejegyzéssel, melynek témája a higanbana (彼岸花 / ヒガンバナ), magyarul vörös pókliliom (Lycoris radiata). Ez a különleges virág Kínából származik, és az amarilliszek családjába tartozik. A karcsú növény jellegzetessége, hogy szirombontás idején még nincsenek meg a levelei, csupán a szára. Létezik fehér pókliliom is, én most a vörös fajtáról írok.

A vörös pókliliomot Japánban kétféleképpen nevezik. A higanbana mellett gyakran találkozunk a mandzsusage (曼珠沙華 / マンジュシャゲ) elnevezéssel is. A haisi.com oldal segítségével pedig megtudtam, hogy az irodalomban másképp is utalhatnak a vörös pókliliomra, további elnevezései például a júreibana (幽霊花: ’szellemek virága’) vagy sibitobana (死人花: ’holtak virága’). Nem véletlenül, hiszen a pókliliom egy különleges jelentésű virág: a japánok a halál és a másvilág szimbólumaként tekintenek rá, ezért egymásnak ajándékozása szigorúan tilos.

A virág japán nevében szereplő higan (彼岸) egy egyhetes buddhista szertartást jelöl, melyet évente kétszer, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején tartanak a templomokban. Mivel a pókliliom szeptemberben nyílik, ezért lett az őszi napéjegyenlőség (kb. szeptember 23.) virága, s ezzel jelzi az ősz beköszöntét. Japánban az őszi napéjegyenlőség napja (súbun no hi) nemzeti ünnep, mikor az emberek felkeresik a temetőket és megemlékeznek szeretteikről (ezt hívják tiszteletteljesen o-higannak).

A higan egyébként a másvilágot, a túlpartot jelenti a buddhizmusban, ahová a léleknek el kell jutnia az élők és a holtak világát elválasztó folyón át. Gyakran találkozunk vörös pókliliommal a temetőkben, de régen rizsföldek határára is ültették, hogy mérgező hagymája távol tartsa a kártevőket.

A pókliliom több animében is megjelenik:

Feltűnik az Inujasa és a Kimecu no Jaiba (Demon Slayer) c. anime endingjében.

Megjelenik többek között a Dzsigoku sódzso (Hell Girl) és a Tokyo Ghoul c. animében.

Fontos szimbólum lesz a Dororo c. animében, melynek 9. epizódjában többször láthatjuk egy-egy szálát út menti síremléknél vagy buddhista kolostorban, tömegével pedig a természetben egy réten, ahol a főszereplő édesanyja leli halálát. Az animében a virágot mandzsusage néven említi Dororo.

A virág jelentésének megfelelően sok haikuban megjelenik a pókliliom képéhez társított temető, síremlék vagy útszéli Buddha szobor, de ugyanígy kapcsolják szerzetesek vándorlását vagy rizsföldek képét is hozzá. A költeményekben gyakran szegélyezik pókliliomok szimbolikusan az élet útját is. A szirmok vörös színét a legtöbb költő tűzhöz, lánghoz vagy a lélek lángjához (japánul: honoo) hasonlítja, amit nagyon jól vizualizáltak a Dororoban is, ráadásul a visszaemlékezés fekete-fehér jeleneteiben csak a pókliliom, a tűz és a vér kapott vörös színt:

Bár a haikuk közt nem találtam olyat, amelyben a virágról a vérre asszociálnának, a háborúzás borzalmait kisgyermekként megtapasztalt Dororo összekapcsolja a két fogalmat. Az említett epizódban ez a párbeszéd hangzik el Dororo és édesapja közt:

- Mandzsusagette dósite csi mitai na iro o siteirun daró?

- Ikusza de sinda jacura no csi o szutta no kamosirenee na.

- A pókliliom színe miért a vérre hasonlít?

- Talán mert magába szívta a háborúkban elesett emberek vérét.

Jöjjenek végre a haikuk! Szokásomhoz hívem két Maszaoka Siki költeménnyel nyitom a sort, utána pedig egy később íródott, Sikire utaló haiku következik. Siki a mandzsusage elnevezést használta pókliliomos verseiben, a többit azonban higanbana évszakszóval íródott költeményekből válogattam.

 日の落る野中の丘や曼珠沙華 HI NO OCSIRU / NONAKA NO OKA JA / MANDZSUSAGE (正岡子規 – Maszaoka Siki)

Lenyugszik a Nap. Szántóföld egy buckáján pókliliom nő.

 曼珠沙花郷居の叔父を訪ふ道に MANDZSUSAGE / SZATOI NO ODZSI O / TOU MICSI NI (正岡子規 – Maszaoka Siki)

Vidéki úton bácsikámhoz ballagva pókliliom vár.

 子規庵の狭庭に燃ゆる彼岸花 SIKI-AN NO / SZANIVA NI MOJURU / HIGANBANA (安陪青人)

Siki lakának szűk kertjében izzó pókliliomok.

 彼岸花悲しい想い出ばかりなり HIGANBANA / KANASII OMOIDE / BAKARI NARI (伊藤一歩)

Pókliliomok! Rám tör számtalan sok szomorú emlék.

 かたまりて炎のごとき彼岸花 KATAMARITE / HONOO NO GOTOKI / HIGANBANA (吉田博行)

Mintha összegyűlt lelkek lángja izzana: pókliliomok.

 悩みなど捨てよと咲けり彼岸花 NAJAMI NADO / SZUTEJÓ TO SZAKERI / HIGANBANA (中里カヨ)

Fájdalmainkat elűzve nyíljatok hát, pókliliomok!

 彼岸花雨に燃えつきさうにあり HIGANBANA / AME NI MOECUKI / SZÓ NI ARI (仁科聖烏)

Pókliliomok. Esőben is mintha lángra kapnának.

 燃え失せて茎のみ立ちし彼岸花 MOE-USZETE / KUKI NOMI TACSISI / HIGANBANA (久保田一豊)

Szárak merednek. A pókliliom lángja ellobbant már.

 日蓮像彼岸花指し吾を指す NICSIREN ZÓ / HIGANBANA SZASI / VARE O SZASZU (石丸弥平)

Buddha szobor mellé szúrt pókliliom jaj, énrám mutat.

 兵の墓の供華なり彼岸花 CUVAMONO NO / HAKA NO KUGE NARI / HIGANBANA (広瀬敏子)

Pókliliom szál. Katona egy sírjának így adakoznak.

 風もらふ生れたばかりの彼岸花 KAZE MORAU / UMARETA BAKARI NO / HIGANBANA (市川伊團次)

Frissen született pókliliom szirmait szél tépázza meg.

 天上に父母再会の彼岸花 TENDZSÓ NI / FUBO SZAIKAI NO / HIGANBANA (うまきいつこ)

Pókliliomok… Szüleimet odafenn újra láthatom.

 彼岸花祖父の墓へとつづく道 HIGANBANA / SZOFU NO HAKA E TO / CUZUKU MICSI (松葉よし江)

Pókliliomok. Nagyapám sírjához ők kísérik léptem.

[thedeliblog]

#o005 Olimpia. Történelem. Unalom.

Lezajlottak az első események az első gördeszkás olimpián. Friss élmények és vegyes érzések.

Yuto Horigome (22) és Momiji Nishiya (13) japán gördeszkások, a 2020-as Tokiói Olimpia gördeszka street aranyérmesei. (fotók: Times, The Guardian)

Ez egy vélemény cikk.

A gördeszkázás hatalmas utat tett meg a kezdetek óta napjainkig, hogy immáron hivatalos olimpiai sportágként lehessen rá hivatkozni. Bár ez a történés és/vagy jelenség rendkívül megosztja a gördeszkás közösséget. Mindkét oldalon találunk elég érvet és ellenérvet, amelyek nyilvánosak, érthetőek és megfelelő módon kommunikáltak. Ezekkel részletesebben most nem is kívánunk foglalkozni, inkább az elmúlt napok eseményeit próbáljuk kicsit értelmezni, jobban mondva a benyomásainkat megfogalmazni.

Már ez elején szeretnénk leszögezni, hogy az olimpián résztvevő gördeszkások teljesítménye óriási, erről a korábbi versenyeket nézve is (SLS, Dew Tour, világbajnokságok, stb.) meggyőződhettünk. Valóban történelmet írtak attól függetlenül, hogy dobogóra álltak-e vagy sem. Mégis, bár a park széria még hátra van, az eddigiek alapján, többekkel beszélgetve vegyes érzések maradtak. És ezekben a diskurzusokban a talán legtöbbet elhangzott Tony Hawk idézetet vennénk alapul, mely szerint:

"“Nekik (az olimpiának) nagyobb szükségük van ránk (a gördeszkázásra), mint nekünk rájuk (az olimpiára).”"  -- Tony Hawk

Persze, ne forgassuk ki a szavait, hiszen Tony Hawk-nak is jelentős szerepe volt abban, hogy most itt tart a gördeszkázás, amiről ős is több fórumon áradozott, ő maga is jelen volt tokióban, bedeszkázta a pályát és bátorította a versenyzőket. De ennek a mondatnak a lényege az, hogy a gördeszkás közösség eddig is megszervezte magának a versenyeit és a megmérettetéseit, legyen az tét nélküli, vagy hivatalossá tett, gondoljunk itt például a Tampa-i skatepark legendás versenyeire vagy a Street League-re, mint két “ellen” pólusra. És valljuk be, a “saját” versenyek sokkal lazábbak, oldottabbak és izgalmasabbak (voltak).

Tokióban nagy nyomás lehetett a résztvevőkön több okból is. Rendkívül hosszú és fárasztó repülő út a világ minden tájáról, a covid miatti korlátozások, a hőség (mindenki arról posztolt az első napokban, hogy folyamatosan hűteni kell magukat, pl. jégmellényekkel, stb.), nagyon kevés idő az amúgy is brutál szintű pálya megismerésére és gyakorlásra, a nézőközönség/szurkolótábor hiánya és persze maga a tény, hogy ez mégis csak a legelső olimpia a gördeszkázás történetében. Szóval az alapcsomag sem volt túl vonzó.

Mindezeket figyelembe véve és bekalkulálva a látottakba, kicsit árnyalható a kép, de valljuk be, kicsit unalmas volt az egész. Igen, mi is végig izgultuk, szurkoltunk ennek-annak, de alapvetően a végén nem volt az a “Hű, ez de jó volt!” érzés. És ez, utólag átgondolva több kérdést is felvet. Első körben a versenyszabályzatot. Kevés az a 45 mp fejenként és körönként. Nagyon intenzív így is, viszont súlyosan leszűkíti a flow-t. Ha jól megnézzük, a versenyzők kb. a 20%-át ha kihasználják a pályának, azt a bizonyos középső sávot. Persze, erre van “idő” és ebbe a sávba sűríthetőek be nagy bizonyossággal azok a trükkök, amik a legtöbb pontot érhetik. Így az eredmény ezen a pályán: unalmas körök, kapkodás, sok toporgás deszkával a kézben, ide-oda fordulás és, hogy mindenki a megszokott, jól bevált trükkjeit tolja. Nincs esély újításokra. Valószínű, hogy a következő olimpián más pálya lesz, de kérdéses, hogy egy újabb pálya kialakítás mire ösztönzi majd a versenyzőket. Arra, hogy elengedjék magukat és kreatívak legyenek, vagy inkább arra, hogy előrántsák a tuti tárat a 100%-os trükkökkel. Mert, hogy ez is jó és taktikus, de nem lesz élvezhető vagy nézhető.

A street deszkázásnak pont az a lényege, hogy az ember kihasználja az útjába kerülő “elemeket”. Mindezt leképezni egy pályán / skateparkban szinte lehetetlen, de ez adja az ízét. Jelenleg, ezt az olimpiai számot nézve (szigorúan gördeszkás szemmel) egy korlátháborút láttunk. És félreértés ne essék, nem a résztvevő deszkásokat akarjuk ledegradálni, hanem az élményt értelmezni az adott versenyszabályzati rendszerben. És ráadásul az egyéni körök teszik ki a verseny kisebb részét. Az utána következő szóló trükkök már valamivel érdekesebbek, de nagy valószínűséggel kiszámítható volt, hogy ki mivel áll elő. Az elmúlt időkben talán egyedül a sokat fújolt Nyjah Huston szokott előrukkolni innovációval, ami magával húzza később a mezőnyt is és nem mellesleg, eddig folyamatosan a csúcson is tartotta őt. Meglepetésre itt az olimpián nem került a dobogó közelébe.

Azt is látjuk, hogy ez a verseny erős mentális próba alá is vetette a résztvevőket. A francia Aurelien Giraud is több oldalas insta posztokban szabadkozik és kér elnézést, hogy nem úgy sikerült, ahogy. De vajon kell-e neki szabadkoznia? Őt sem a versenyekről ismeri a deszkás közösség, hanem az extra magas és extra durva street trükkjeiről. Eleve, hogy eljutott az olimpiáig és itt most közelítsük meg a témát a mérce oldaláról, szóval, hogy elérte az olimpiai színvonal mércéjét már óriási teljesítmény, nem hogy a gördeszkások körében, de a “kívülállók” körében sem kellene szabadkoznia. Pláne egy olyan ágazatban, ahol nem egzakt időre és távra mérik az eredményt, hanem javarészt szubjektíven. Ugyanez érvényes Nyjah-ra is, kedveljük vagy nem. Ő is beszámol arról, hogy fel kell dolgoznia a történteket. Ő mondjuk tényleg sikeres és ambiciózus versenydeszkás, valódi street gyökerekkel, ami sok más résztvevőre nem mondható el és ez nem vitatható el tőle, így joggal küzd a saját maga által felállított célok elérése és meghiúsulása közti szakadékkal, viszont arra a következtetésre jut, hogy a legjobb az egészben az, hogy egyáltalán deszkázhat és most újra erre fog koncentrálni. Még jó, hogy a (versenyszerű) gördeszkázásból van egy menekülési út, magába a (real life) gördeszkázásba. Vissza a gyökerekhez.

A versenyszerű deszkázás népszerűvé válása magával fog hozni sok mindent. Remények szerint több színvonalas skateparkot, de ezzel együtt még nagyobb szakadékot is a szubkultúra pártiak és a versenypártiak között, sok olyan gördeszkást, akinek a gördeszkás világról alkotott képe inkább a parkokban és a versenyekben fog körvonalazódni és távol lesz a “gyökerektől”. Ezzel együtt kell élni, nem gondoljuk, hogy ártani fog a szó szoros értelemben vett street deszkázásnak.

Reméljük, hogy ti is elemezgetitek a gördeszkás világ változásait és reméljük, hogy ehhez mi is hozzáteszünk. És azt is, hogy a park széria izgalmasabb lesz egy kicsit. A többit meglátjuk 4 év múlva (vagy három?).