#keserű igazság

[magyarfilmekatolcettig]

Keserű igazság - 1956. Rendezte: Várkonyi Zoltán. Főszerepben: Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Molnár Tibor, Sinkovits Imre. https://anchor.fm/magyarfilmekatolcettig

[tartsdmegazaprot]

A Hajnal nem ragyogó,

Az Éj fehéren lebben,

Az Isten nem jóságos,

Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,

A Tél hevitő hőség,

Piros virág a Bánat

S fekete a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,

Fehér a szurok korma,

A Van csak egy rossz álom

S a valóság a Volna.

A Halál nagy dáridó

S kis stáció az Élet,

A Bűn szebb az Erénynél

S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű

S édes ize a sónak,

A Ma egy nagy hazugság

S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,

Egy Való van: a Nincsen,

Az Ördög a rokonunk

S ellenségünk az Isten.

- Ady Endre: A nincsen himnusza

[kavepor]

A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S fekete a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.

A Halál nagy dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű
S édes ize a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

ady endre: a nincsen himnusza

[onsieluenkeli]

Azt hiszem rájöttünk arra hogyan sikerült sajnos itt egy spanyol nyelvű mémet a minap megosztanom ami pont a Trump elleni merényletet dicsérte.

Vasárnap volt, odakint 52⁰C fok, idebent is legalább 27⁰C. Zzzz szieztázunk... ¯\_(ツ)_/¯ mást csinálni ilyen gyilkos hőségben nem is nagyon lehet... Be volt állítva a Tabletemen az ébresztőóra, és a Tumblr-t nagyvalószínűséggel nyitva hagytam a merényletes topikkal együtt, és amikor ébresztett, a kezemmel le is okézhattam egy megosztást is. Történt már hasonló velem, és most is ez lehetett a ludas. - Még egyszer sajnálom, ez egy nagyon kínos hiba a számomra is. Bármennyire is nem bírom Trumpot, nem kívánom a halálát még neki sem. Belegondolni sem bírok, hogy a halála mennyi kárt, pusztítást, és ártatlan áldozatot hozna még...

A dominancia... 🇭🇺 Magyarországon

Nem tehetek róla, de egyszerűen imádom néha pofára ejteni azokat a rosszmájú, megkeseredett, mentálisan nyekkent idős nőket, akiknek csupa keserv az életük, és mások magánéletében kurkásznak, ítélkeznek... és manipulálnak.

Ti is biztosan ismertek jó pár hasonlót. (Ne legyetek egy nap olyanok mint ők!)

Régen úgy hívtuk az olyanokat, hogy - a FarkasFalka. Azért, mert a bírkákkal ellentétben ők nem annyira agyatlanok, és általában 1 dominál közöttük, és szeretnek kiszúrni egy-egy nőt a neten, és ismeretlenül is tépni. Jól megtépni. Azért mert jobb, mert szebb, mert fiatalabb, mert okosabb, mert ügyesebb, mert van, mert létezik, és él, és boldog... Azért mert valójában a falkának önértékelési gondjaik, és komplexusaik vannak.

Például,

aki jól néz ki, vonzó, és dögös... az csakis KIS kurva lehet.

ha nincsenek anyagi gondjai, akkor egy eltartott ribanc.

ha valamit jó csinál, akkor biztos az anyja verte belé...

ha pedig nem az anyja verte, akkor biztos az apja volt, vagy a férje.

A FarkasFalka mindig azokhoz kedves, akik náluk lúzerebb, ügyetlenebb, bénább, rondább, akit sajnálni és segíteni kell. Aki valójában nem veszélyezteti a pozíciójukat. - ugye?

⤵️ ⤵️ ⤵️

Ezek a netes alázások, csakis magukat minősítik. Valójában a Falka jobban égeti magát mint azok a nők akiket sokszor a hátuk mögött rosszindulatból tépnek.

20 - nem sz@r ember, és nő! És nem lenézni, lesajnálni való! Nem az, akin a keserű nyelveiteket kellene élesíteni!

Igenis neki valóban színes a lelke, nyitott a világra és a különböző kultúrákra, és nincsen tönkremenve a politikától, a mandínertől, és rohadt nyugdíjasok se szívják a vérét... Nem szórakoznak a lelkével naponta, nem etetik!

❕Rengeteget gyógyult, tanult, fejlődött az elmúlt években.

És szeretnivalónak lenni nem szégyen, és nem gyengeség!

És képzeljétek, ő is imádja, végtelenül szereti az (értelmiségi) édesapját, de nem szokta a párjaiban keresni. Azért mert mentálisan rendben van, és nem vonzódik tudat alatt szexuálisan a saját apjához (szerencsére). Ilyen nő is létezik!

Stabil, erős, kiegyensúlyozott, tudatos.

7hó 13. - P-Novák Éva ezen az egyetlen napon fel tudott dobni egy pozitív írást valami konyhában ügyeskedő nőről. Hihetetlen. Ezen az egyetlen egy napon.

De még ezt is csak érdekből tette meg.

Megint ahhoz a jogvédőhöz asszociált, miközben az a nő a kovászos uborkán, a nyers gyümölcsökön és a szintén a nyers paradicsomon kívül még soha semmi sem mutatott. ¯\_(ツ)_/¯ Tényleg. Nem gúnyolódok. Esküszöm ez az igazság. Szóval erősen kétlem hogy hozzá passzolt az a konyhai írás, inkább megint ment a szokásos manipulatív HAZUG szop@tás! - Miért jó? - Kinek jó ez? - Ki kérte?

Gyorsan csatlakozott mellé a Borbély Alexandra is, aki továbbra sem képes békén hagyni minket. Szintén jött a nyers paradicsommal, és a dohos József Attilával, szintén arra a jogvédőre gondolva (mert neki a kedvence). Szerintem már egy gruppenre hivják olyan sokat gondolnak a magánéletére. Nekik csak annyi az a nő, egy lesajnált egyedülálló... = megint ment a szokásos manipulatív HAZUG szop@tás! - Miért jó? - Kinek jó ez? - Ki kérte?

És végül a WMN-es sem hagyta ki... ő a kertet választotta. Igaz, a legtöbbünknek VAN kertje, és mi legalább törődünk is vele, fáradtan, nap mint nap... De a betegh WMN-esnek akkor is 13 <- rá akadt be az agya, mert a szerencsétlent ő is sajnál, sajnál, ah... lesajnááálja. És még neki is dobja az OnTheSpot új könyvét ami a trauma szülést dolgozza fel, igaz annak a nőnek -> 13 nincsen gyereke, se szülés élménye, se semmi! Szürreális... már annyira BETEGEK, hogy anyának is vizionálják azt a nőt = megint ment a szokásos manipulatív HAZUG szop@tás! - Miért jó? - Kinek jó ez? - Ki kérte?

Szóóóval

Ezek mind 13 <- rá vannak betegedve. Mind. Lesajnálják, hazudnak, manipulálják, hazudnak, etetik, hazudnak... És közben biztos vagyok benne, hogy ők sem beszélnek vele, tehát csak szórakoznak rajta és hazudnak. Egyedül rajta. Meg merik vele tenni.

Amúgy továbbra is, én legalább gerinccel 5 milliárdszor írtam, hogy nem ismerem azt a jogvédőt, 2 méteres nőkért sosem voltam oda. Nem 44, nem az én világom, a neten folyton csak embereket lincseltet, vagy valami borzalmas nyuggereknek való humort mutogat. És látszik mennyire egyedülálló, csak magára gondol, önző nő. Soha nincsen felém semmi! Az nő még azt is elfelejti sokszor hogy mozgássérült vagyok! Minimumnyi értés, és szeretet nincsen benne! Kurvára messze van azoktól, akik be tudták lopni magukat a szívembe!

Egy rövid és egyszerű példa.

Van hogy mutatok egy-egy film, vagy dokumentumfilm ajánlót, és bezony akadnak akik partnerek ebben, és ha nem is mindig mindenre, de van hogy szánnak időt rá. Szoktunk ilyeneket dobni néha, oda-vissza. (Az öregedő nők ezt szerencsére nem is látják). Sőt megesik az is, hogy valaki a 🎮 Gaming ajánlóimat bírja. Mert bezony a csajok is szoktak játszani, vagy Anyaként tanulnak tőlem. Szóval, vannak akikkel mindig is ment az adok-kapok. De azzal a jogvédő nővel nincsen semmi! Értitek? SOHA SEMMI NINCSEN KÖZÖTTÜNK! SEMMI! NULLA! NINCSEN SEMMI SE KÖZÖTTÜNK! Mintha egy üres fal lenne! Nincsen semmi! SEMMI KÖZÖS BENNÜNK! Nincsen! Nem véletlenül ugatom százezredikre hogy mennyire kib@szott beteg minket összeboronálni! Mert nincsen közöttünk semmi! SEMMI!

S.E.M.M.I!

Hozzá egy idős, a múltban élő, gyermektelen, öreg férfi passzol, aki lazán el tudja csábítani, és két percig döngetheti, és mindent lustán lesz@rhat. Egy olyan, akinek nem egészséges érzelmek, kötődés, ismerkedés... hanem csak egy üres nő kell... Egy olyan, aki szereti a pia, és a cigi szagot, a trampli típusú nőket, a dögunalmas politikát, az elborult zenéket, a napi szintű depressziót. Az öreg fickóknak vonzó az a nő! Olyanoknak jön be, akik a 80-as évek nőideálját látják benne!

Olyan mintha a saját apját akarná örökké elcsábítani. Egy 70 év körülinek akar mindig tetszeni. 🥴 De ez az ő baja, nem érdekel!

És nem bunkó vagyok, hanem ilyennek látom én is! Sajnálom, de akkor sem az esetem!

Lehet haragudni, de miért olyan nehéz megérteni, és felfogni hogy az etetőke nem működik? És miért olyan nehéz megérteni, és elfogadni, hogy az emberek vagy összerezonálnak, hasonszőrűek, ismerkednek, értik, megértik, kedvelik, féltik, szeretik egymást... vagy nem!

Csak kérdezem

SZERINTETEK

Nem lenne jobb annak a jogvédőnek, ha hazugságok, netes etetőkék, szopatások helyett tisztelnék?

Nem lenne jobb ha a letett érdemei miatt foglalkoznának vele, és nem a magánélete, és a párkapcsolata miatt?

Nem lenne jobb ha nem néznék le örökké?

Nem lenne jobb, ha egészséges és kiegyensúlyozott élete lenne?

Nem lenne jobb, ha nem mernének szórakozni, és Trollkodni rajta még a saját barátai sem?

Nincsenek normális barátai akik ezekben segitenék, és támogatnák? ERRE NAGYOBB SZÜKSÉGE VAN, MINT UNDORÍTÓ NETES OLTOGATÁSOKRA! - Nem? Tévedek? - A HÉT MINDEN NAPJÁN JÁTSZMÁZNAK VELE!

Az élete vajon nem volt teljesebb, sikeresebb, életre valóbb, és boldogabb P-Novák Éva? Az a nő teljesen leuralja, és lehúzza. Érzelmileg is nyomasztoan toxikus! - Én ain’tudom, akik ismerik, ők tudják a választ. Biztos hogy jó hatással van rá? Ellent mondani szerintem nem mer nekik. Önmagáért nem mer kiállni, velük szemben.

Stb...

És ilyenkor szokott az a szokásos kör jönni, hogy P-Novák Éva megint a szerencsétlen nikit zaklatja, mert az a nő kurvára nem akarja elfogadni, a visszautasítást, akár egy - bántalmazott bántalmazó (PTSD). Valamivel mindig betalál.

Azt sem birja, ha valaki boldog mer lenni. Gyűlöli hogy nem szenved mindenki.

Vagy a Magyar Péterrel kevernek össze... A szemüket úgytűnik nem bökte ki mennyire Momentum mellett álltam ki mindig is! Soha nem lennék képes olyanokat mondani a gyerekemnek, mint amit M.P. művelt! És soha nem tudnék olyan agyatlanul, a testi épségüket veszélyeztetve üldözőbe venni őket. És képtelen lennék bántalmazó verssel flörtölni. Egyszerűen nem vagyok olyan mint M.P!

Ezt is írtam már

Nem azért akarom tisztelni, vagy sem azt a politikust mert magamat látom benne! Hanem önmaga miatt.

Pottyondy Edina is hasonlóan temperamentumos mint M.P. ... viszont milliárdszor humánusabb nála, sőt még nálam is. Akkor is inkább Pottyondyt respektálnám inkább, ha sz@rrá gyűlőlne!

Nincsen annál frusztrálóbb, és megalázóbb, amikor valaki inkább másik személynek képzel, máshoz hasonlít, megfelési kényszert vetít ki, mert önmagadért, a tökéletlenségeddel nem képes megkedvelni. A legundorítóbb, legrohadtabb szülők szokták ezt művelni az LMBTQ, és fogyatékos gyerekeikkel! És vannak ilyenek, komolyan!

Miért nem akadnak már le rólunk?

❕ Belőle pedig 20 - csak egy részletet mutattam, ennél ő ezerszer több. Ha pedig nem bírod, akkor valójában engemet sem.

Élni, és élni hagyni? Ez miért nem megy!?

Tényleg nem értem...

hogy akivel nincsen rendben minden 13 ... miért kell körbe hazudni azt a nőt? Miért kell helyette flörtölni? Helyette szimpatikusnak lenni, hazudva!? És miért kell rajta szórakozni?

Aki pedig egészen szépen helyén van, ügyeskedik, és jó 20 ... azt miért kell bántani?!

Tiszta szégyen a net, és egyre rosszabb!

.

[lillon]

"...reménytelennek, kilátástalannak ítélem és érzem azt aki voltam, vagyok s leszek. Minden életszakaszomban hiszem, hogy mivel akkor vagyok létem legtapasztaltabb periódusában ezáltal boldogabb is vagyok. Pedig hát, ez is kurva nagy hazugság. Az az igazság, hogy minél többet tudok, annál kevesebbnek, rosszabbnak, kiábrándultnak élem meg napjaimat. Folyton kevés vagyok. Főleg úgy, hogy látom, mivé válsz.

21 nyarán lett elegem a kövérségből, az utálatból, az elégedetlenségből. Bár alig ettem valamit, és egészségesnek sem volt mondható, sikeres lett. Gyorsan kezdtem fogyni, és ez talán az addigi 13,5 évem egyik legnagyobb törése lett. Két borzasztó tömény, földhözragadt poklot szakított ketté aközben, hogy engem eggyé varázsolt saját magammal. Harmónia látszatott bimbódzani a külsőm és belsőm közt amit aligha lehetett előtte látni. Egész gyorsan rátaláltam, mik tesznek boldoggá. Futottam, edzettem, foglalkoztam magammal nem mellesleg pedig rengeteg időt töltöttem a természetben. Akkoriban egy barátnőm is volt, egy nagyon szép, magas, egyenes hajú, hangos nevetésű csajszi. Nyáron minden lehetséges percünket egymás mellett tengettük felejthetetlenné téve azokat. Itt váltam önmagam első olyan verziójává, aki nemcsak az életet, hanem a körülötte eddig rossznak elkönyvelt dolgokat, embereket is szereti. Békére leltem mindennel, amiről sosem gondoltam, hogy sikerülhet. Emlékszem, színes lett a lencse, amiből ezután néztem a világra, és előtte is léteztem ugyan, akkor kezdtem igazán élni. Mindezt természetesen a fogyásnak köszönhetően. Szépnek éreztem magamat, végre valaki lehettem akit szívesen mutatok másoknak, nem elrejteni akarom előlük. Szerettek, sőt imádtak az emberek. A változásomat nyomon követve elkezdték meghallgatni a humoromat, elkezdtek érdeklődni a vékony Lili iránt. Már igaz, keserű szívvel írom ezeket, de felszínesen tiszteltek, elfogadtak, emberszámba vettek. Nyilván a világ tetejének tudtam be ezt, azóta sem voltam képes azt az állapotot elérni. A barátnőm szépsége motivált, bár megmondom őszintén, lehet ez egy kissé fakír kijelentés, viszont tetszett, hogy éhes vagyok. Egyszerűen olyannyira jól laktam a testem látványával nap mint nap, hogy nem vágytam többre. Arra mondjuk nem jöttem rá, annyira kevés kajával hogyan tudtam edzeni, jógázni, pörögni, produktív lenni, órákat sétálni és nevetni másokkal egy kerek nap alatt, körülbelül heti hatszor. Nem nagyon volt akkor megállás, ketyegő óra, folyamatosan daloló madár, egyre nagyobb virág, amikhez hasonlítani lehetett volna. Vártam a reggelt, vártam az estét, vártam az evést, mindeközben meg táncoltam, énekeltem, ugráltam és lubickoltam abban a tökéletes létben. Mentálisan a nyugalom erőssé, megfontolttá, következetessé, felelősségteljessé avanzsált. Táncparkett örökös résztvevője lett belőlem, csupán 3 hónap alatt. Életre szóló igazságokat, bölcsességeket, élményeket tettem magamévá amíg a szívem egyébként megszakadt. Vágyakoztam valaki után, aki szemmel láthatóan mérhetetlen hanyagsággal hagyott hátra. Elhagyott, elszórt mag voltam, ki mégis kikelt s szikrázott, akárcsak a Nap. Egy idő után rájöttem, hogy mennyire jó helyzetbe hoztam magamat, mire rögtön jött is az iskola, ami aztán az összes pihenő érzékszervemet működésre kényszerítette. Sokszor említettem, mégha csak a fejemben is, hogy az iskola minden rossz okozója, és ez akkor is megállta a helyét. Azonban a suli és a köztem levő kapcsolatomról másik alkalommal formálom szavakká a gondolataimat. A lényeg, hogy ez a 3 hónap gyorsan de biztosan megváltoztatott azokkal a kínzó estékkel, dobhártyaszaggató zenékkel és gyönyörű pillanatokkal."

Lilla, online napló; 24.2.21 szerda [Életem csúcsa]

[nam00n]

no, költő, még mindig a másé,

a másoké az örömöd?

no, híres, szól a keserű gúny,

te minek a gazdája vagy?

azt hitted, érsz valamit, és hogy

szolgáltad az országodat!

húsz esztendeje dolgozol már

s érted a mesterségedet,

de hol a föld, a talpalattnyi,

a kunyhó, amely a tied?

húsz év alatt mire jutottál?

mondhatod, ha épp jólesik,

hogy itt is, ott is már szivekbe

fogóznak a gyökereid,

álmodhatsz, hogy a szellem így-úgy,

sőt, hogy… de nézz csak oda, le:

ott a valóság és ahhoz nincs

közöd egy árva tégla se!

megbuktál, költő. lásd be végre,

akinek valamije van,

az mind különb, fontosabb nálad!

tehetségesebb! biztosan!

szükségesebb, mind!… műveidről

ez az igazi kritika…

sóhajtok… Szörnyű az igazság,

de szörnyűbb bennem a hiba,

– mert már ásítok a sirámra…

ej, gondolom, lesz, ami lesz,

ha el tudom mondani, jó s rossz

nekem egyformán érdekes:

legyek bár vendég a hazámban

és koldus a föld kerekén,

a szépnek, amit láttam, így is

örök gazdája vagyok én

— régen és most, kilátón budapest fölött, szabó lőrinc

[romvargrv]

Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhitok S mért áhitok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok.

[sadangel1123]

Az igazság mindig fájdalmas és keserű

—Trónok Harca

[udv-wilson]

A Hajnal nem ragyogó,

Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem, A Tél hevitő hőség, Piros virág a Bánat S fekete a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó, Fehér a szurok korma, A Van csak egy rossz álom S a valóság a Volna.

A Halál nagy dáridó S kis stáció az Élet, A Bűn szebb az Erénynél S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű S édes ize a sónak, A Ma egy nagy hazugság S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van, Egy Való van: a Nincsen, Az Ördög a rokonunk S ellenségünk az Isten.

Ady Endre, A nincsen himnusza, 1908.

[pistiramisu]

Megszegni a járvány miatt hozott korlátozásokat szégyenteljes, védhetetlen bűn, ami rengeteg ártatlan embert sodor veszélybe. Ezt semmilyen körülmények között nem szabad elnézni Szájer Józsefnek. De ha tettét minderről leválasztva, vákuumban vizsgálom, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az én szememben csak nőtt a fickó... mit fickó, férfi! ...mit férfi, FÉRFI! 

Nem csak hogy az a munkája, hogy módszeresen becsicskáztassa azokat az EU-s képviselőket akik jogállamiság, egyenlő bánásmód, sajtószabadság meg hasonló értelmetlen lózungok miatt pattognak Magyarországgal szemben, nem csak hogy a becsicskáztatások szünetében élvezi az általa becsicskáztatott ország vendégszeretetét, és egy Nyugat-európai város minden pozitívumát, nem csak hogy ezen tevékenységéért olyan mennyiségű pénzt fizetnek neki (az általa becsicskáztatottak) egy hónapban amennyit sok magyar állampolgár életében nem lát egyszerre egy helyen, szóval nem csak, hogy mindezek a dolgok fennállnak, hanem ezeken túl a hétvégéken még több tucat embert felvonultató szexorgiákon is tiszteletét teszi Szájer. 

Méghozzá olyanokon, amelyekre meg sincs híva, csak beállít egy csomag ajándékekivel, meg azzal az ősrégi, házibulis dumával, hogy ismeri az xy-t. Aztán amikor borul a bili, és belerikoltanak a szirénák a drogmámortól és testi kéjtől fülledt éjszakába, ő nem áll be a többiek mellé, akik meghunyászkodva várják a zsernyákokat, hanem anyaszült mezítelenül, a potenciális csonttöréstől sem riadva el, az ereszcsatornán át megpróbál dobbantani, hátán az amúgy ajándékba hozott szajréval. Ráadásul sikerült is volna neki ez a spektakuláris manőver, ha nincs ott az a járókelő aki szánalmas spicli módjára beköpi. Egyáltalán mit keresett az ott? Belgiumban nincs kijárási korlátozás este nyolc után? Vagy sétáltatta a hörcsögöt? 

Az a keserű igazság, hogy a mi Józsefünknek a kisujja hegyébe, a szakálla utolsó, rakoncátlanul elálló, és a sok lelki megterheléstől kissé már őszülő szálába több FÉRFI-ség szorult, mint Kövér László és Orbán Viktor komplett és kombinált jelenségébe. Nem csoda hát, hogy a fideszes képviselők, a vezérek haragjától tartva nem mernek beállni mögé.   

[adyendre]

Ady Endre - Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt úgy rászorulva

Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szívemből

A keserű igék,

Melyek tavaly még holtak voltak,

Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,

Most minden egy husáng,

Mely veri szívem, testem, lelkem

S mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,

Lekacagott szavak,

Óh, bár haltam volna meg akkor,

Ha lekacagtalak.

Szűzesség, jóság, bölcs derékség,

Óh, jaj, be kellettek

Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,

Beteg vagyok, beteg.

Meg-megállok, mint alvajáró

S eszmélni akarok

S szent káprázatokban előttem

Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon

S az Isten is, ha van

És én vagyok a titkok titka,

Szegény hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban

Minden, mit áhitok

S miért áhíitok? - ez magamnál is,

Óh, jaj, nagyobb titok.

[a-brunette]

Csak magadra számíthatsz egy életen át. Ez a keserű igazság.

[faszomfajra]

Holdfény

Szerettem veled éjszaka utazni,

Miként a busz hátsó ülésén ültél,

S a piros-zöld színű fények

kacskaringózva simogatták

Halvány arcodat,

S ezen fénycsóvák alatt

néha megjelent igazi tekinteted,

Hiszen szemeid tükrözték azt,

Melyet a Napban sosem látni,

De most a holdfény kérdés nélkül

ássa fel a rég elfeledett szavakat,

Melyek, mint a csillagpor hullottak szét.

Azokon az estéken megtörtént a lehetetlen,

S összeforrt az igazság lelkemben,

Szeretném hinné, hogy mindez nem csupán véletlen.

Összemosódott erdőfoszlányok cikáznak

szemeink látószögén,

S mi próbáljuk elkapni a pillanatot,

Amit örökké magunkénak tudhatunk,

Miként az Orion felfedi igazi vonalát,

És beragyogja ezt a már-már elfeldett éjszakát.

Hófehér bőrünk ráncossá torzul,

S keserű kátrány telepszik lángoló ajkunkra,

Bárcsak lemoshatnánk egymásról a mocskot,

Mit egykor egyetlen szóval képesek voltunk levetkőzni,

Most a fekete égbolt szippantja magába,

S lelkünket többé már senki nem látja.

Égő szívünk, véres szemünk vissza sem

tekint a voltra,

A fények lassan összemossák kimondatlan gondolatainkat,

S mi csak megyünk tovább,

Neveket tanulunk és arcokat felejtünk,

Felfedezzük az emlékeket,

Melyek, mint egy tintafolt folynak szét,

S nem marad belőle más,

Csak egy fekete, jelentéktelen maszat,

Pont mint az ablakon levetített suhanó táj,

És arcodnak élei elveszítették tökéletes vonásaid,

Miket egyszer régen ujjaimmal simítottam végig,

Ezek a gondolatok repítenek az égig,

Míg kialszik az utolsó utáni fény is.

[justnattythings]

Igen tisztelt Uram! Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Baumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát – szinte a költői szemérem maradványa nélkül – a következőképpen vélem előadhatónak. Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellenőrizhető adat: az Írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-jével ez megszűnt. Feleségem házimunkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált. »Jövedelmem« ez évben 15. tizenöt pengőt tett ki. Ezt az összeget – mint a kávét – az I. G. É.-től kaptam. Majdnem minden holmink – beleértve az ágyneműt is! – zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem azt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négy havi áramfogyasztásról szóló p. 19,35-t kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig – ma szombat van – ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást. Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse fél éve le van törve. Nem takart seb kell, hanem festett vérzés – mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam. Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy a kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljul összehajtott egy pokrócot, és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. – És így tovább. Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is. Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését. József Attila

József Attila levele Babits Mihálynak (1933. január 28.)

[holdkrom]

Szenderek 28.

- Csak egy perc. Rögtön jövök. - csapta be a taxi ajtaját Leon. A sofőr intett, hogy rendben van. A St. Paul állomás pálmaház alakú várótermének fekete üvegtáblái hidegen visszhangozták az ajtó fémes csattanását. Leon a bejárathoz loholt. Lehelete már kirajzolódott az éjszaka hűvös levegőjében. Bár az üvegen keresztül is látszott, de csak ajtónyitásakor tudatosult benne, hogy a váróban nem működnek a fények. Belépés után megállt és karjaival hadonászott a levegőben abban reménykedve, hogy a világítás mozgásérzékelős. Nem volt az.

Leengedte a kezét és körülkémlelt. A sötétség nem vakította meg, mert az út felől és főként a peronok mellől is beszűrődtek a közvilágítás fényei. Hideg sem volt annyira, mint kint az utcán. Azonosította, hogy hányadik sorban és melyik padon várakozott délután. Ott kell lennie a zakónak! Határozott léptekkel elindult a váró kiszemelt pontjára. Léptei egyedüli hangként uralták a csarnokot. Majd egy hangos reccsenés és a galambok szárnyainak verdesése. Egy üdítős dobozra lépett a sötétben. Ettől riadtak fel az acélgerendák lakói. A sínek melletti kandeláber fénye éppen azokra a padokra vetődött. A zakó nem volt ott! A túlsó oldali, árnyékos helyeket is végigtapogatta, de ott sem találta. Nem lehet! Nem lehet! Itt kell lennie! Benne van a telefon. A szomszédos sorok teljes sötétségbe burkolóztak, oda nem jutott a fényből. Végighúzta a kezét az ülőfelületeken és a háttámlák felső élén is. Többször is. Semmi. 

Elkeseredett. Biztos volt benne, hogy itt találja. Hiszen ezt a várót szinte egyáltalán nem használja már senki! Leült és kezeit az arcába temette. Érezte ahogy eluralkodik rajta az Esemény után megszokott borzalmas depresszió és letargia. A tehetetlenség puha, de állhatatos óriás párnája ereszkedett rá. A gyermekei hiánya, mint levágott végtagok sohasem gyógyuló sebei. És most pedig, amikor három másik sebesült lélek számított volna a segítségére, ő majd egy év hitegetés után végleg cserben hagyta őket. Telefon nélkül pedig már nincs is elég idő, hogy jóvá tegye. Persze nem az elveszett ruha és nem is a telefon az oka. Tudta, érezte, hogy ő maga az akadálya annak, hogy helyrehozza, amit elrontott. Az ő lelke nem működik már jól, az elvárható következetességgel. Hiszen az előbb még a Régi tónál flörtölt és eszébe se jutottak az áldozatai. Basszameg!

Akkor vette észre.

Valaki állt a peronon. Háttal a várónak. Az ő barna zakójában. Miért áll ott? Hiszen az utolsó vonat már mindkét irányban rég elment! Óvatosan kilépett a csarnokból és az idegen felé sétált.

- Elnézést!

Semmi reakció.

- Elnézést! Ön az én zakómat hordja!

Az alak nem mozdult. Sötétszürke, hátrafésült haja csillogott a lámpák fényében.

- Adja vissza a zakómat kérem! Egyébként is, miért várakozik itt? Nem jön már szerelvény, csak holnap reggel.

- Valóban? - fordult felé az idegen, sápadt, borostás, csontos arcú öregember. Apró és rendellenes intenzitással csillogó szemeivel szinte átszúrta Leont. - Valóban nem jön már segítség?

- Miféle segítség? Miről... - Jól tudod, hogy miről beszélek Leon. Engem nem csapsz be fiam. - emelte egy árnyalattal magasabbra az állát az idegen. Leon kővé dermedt. Megrémült, amiért a férfi a nevén szólította. Az Esemény óta meglehetősen sok megháborodott ember kószált mindenfelé. A nevét pedig végső soron ismerheti, hiszen ő nem is olyan régen még közszereplő volt az OHUT tagjaként.

- Most arra gondolsz, hogy biztosan a tévéből ismerlek. Ó, hát miért ne? Onnan is, fiam. Onnan is tudhatnám a nevedet! Vagy akár innen is! - húzta elő egy színpadias mozdulattal a mobilt a zakó belső zsebéből, hogy azután teátrálisan felmutassa, mialatt le sem vette a szemét Leonról. - Belépett a mobilomra és lenyomozott - suhant át a felismerés az utóbbi agyán. - Kérem adja vissza a telefonomat! - Tessék fiam, itt van. Gyere ide érte! - vigyorgott, vagy inkább vicsorgott az öreg. Leon képtelen volt megmozdulni. Úgy érezte, hogy lábai a földbe gyökereztek. Csak állt egy helyben és a mobilját nézte. - Ha nem, hát nem. - mondta az öreg egy kis várakozás után, majd a mobilt visszacsúsztatta a zakó belső zsebébe. - Úgy látom, beszorultál az ég gödrébe. Szomorú ez fiam, nagyon szomorú. Leon fejének mozgásával utánozta az elrakott tárgy pályáját, miközben kínlódás ült ki az arcára. - Most biztosan azt hiszed fiam, hogy valamiféle hipnotizőr vagyok, vagy ehhez hasonló. A keserű igazság azonban az, hogy az egyetlen akadálya annak, hogy a telefonodhoz hozzájuss, te magad vagy. Nem lehet, hogy szándékosan hagytad itt a zakót és indultál el másik irányba, mint ahogyan azt tenned illett volna? Mint ahogyan azt minden jóérzésű ember tette volna? Nem lehet, hogy mindez nem feledékenység, nem szórakozottság, hanem menekülés? Na persze a körülmények! Azok a fránya körülmények nem mindig kedveznek annak, hogy úgy cselekedjünk, mint ahogyan azt igazából elterveztük. Mert elszenderedünk, vagy rossz irányba indul a vonat, és merő véletlenségből találkozunk egy Andrea nevű nővel és lekéssük az utolsó “szerelvényt” is. Mindennek tetejébe pedig: Az állomáson felejtjük a mobilunkat!

Leon szédülni kezdett. Az öreg arckifejezése megváltozott. Most már szigorú arccal folytatta, mint egy zord tanár. - A gyermekeid anyja veled álmodott tegnap éjjel! Veled és a fiúkkal! - Hazugság! Szilvia meghalt! - fakadt ki Leon, miközben egyre jobban egyensúlyát veszítette és úgy érezte, hogy a peron kövei megnyílnak a lábai alatt. - Nem Kavinsky. Hiszen tudod, hogy ő túlélte. Hiszen tudnod kell! Később szakítottatok egymással. Fél évvel “azt” követően. Az ég gödrében rekedtél fiam, és senki sem segíthet rajtad!

Leon elveszítette egyensúlyát és a látása is elhomályosult. Lábai kicsúsztak a törzse alól, de nem esett a kövezetre. Zuhanni kezdett, de mindeközben a sínek fölött maradt olyan fél méter magasságban. Kényszeredett vigyorral oldalra nézett. Nem volt már ura a mimikájának, mint ahogyan teste fizikai valójának sem. Bent rekedt ismét. Az ég gödrében.

következő »