#mosolyog

[dalszoveg-planet]

Rám mosolyogsz és azt mondod: "Ideje indulni" De nincs kedvem hazamenni

Louis Tomlinson - Silver Tongues

[verzek-csenben-elek]

Akkor is mosolyog ha könny folyik az arcán..

[minden-minden]

Az a baj, hogy ha az ember „megvan”, attól még nem boldog. Egy szürke, közbülső állapotban van, ahol minden reggel felkel, és éli az életét, néha még nevet vagy mosolyog is, de ez nem jelent sem örömet, sem boldogságot. Ha „megvagyok”, akkor nem várom a következő napot, a következő másodpercet, és igazából nem élvezem az életemet. A legtöbb ember beéri azzal, hogy „megvan”, engem is beleértve, és mindenki úgy tesz, mintha ez rendjén lenne, pedig igazából gyűlöli. Az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy várjuk, mikor törhetünk ki abból, hogy „megvagyunk”.

[halalvagyamvan]

Menj aludni nyugodtan. Épp más üzenetén mosolyog

[labrazas]

Gyerkőc kapott egy igazgatói dicséretet. Ami a krétában egy notif.

Értem, hogy digitális világ van, és akarjuk is, hogy legyen. De ez mi ahhoz képest, mint amikor szólnak, hogy majd menj fel az igazgatóiba a következő azünetben, és te tudod, hogy most nem rossz jön.

Várod a szünetet, ünnepélyesen felmész. Szorongatod az ellenőrződ, ahová az “Iskola és szülők közlései” rovatba bekerül gyöngy betűkkel a dicséret. Mert azokon a betűkön is látszik, hogy ez most nem intő, és piros iskolai pecsét is jár mellé és az igazgatónő legszebb aláírása. Úgy fogod, hogy el ne kenődjön, míg meg nem szárad a tinta, az igazgatónő mosolyog és biccent. Nézegeted, egy kicsit nehezebb lett az ellenőrződ. Es később is, akármikor, csak úgy megnézed, mert szép. De ki néz vissza egy kréta notifot?

[takemetochurch13]

Akkor is mosolyog, ha könny folyik az arcán

[csakszavak]

A lelkem is mosolyog, amikor veled vagyok.

[senki-hercegnoje]

Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted.

Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled.

Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.

Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.

Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.

Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel…

[oldmacykerenew]

A terem, ahova jarok edzeni, recepciost keres… mondtam az edzonek, hogy lattam az allasajanlatot, erre mondja, hogy na menjek oda dolgozni… hat mondom en nem nezek ki eppen “sport irant erdeklodonek”, akkor se, ha jarok oda heti tobbszor. 😂 Na nem kellett tobb… mondta bent, hogy lennek en, aki tuti lenne arra a pozira…

Azt mondtak a tobbiek (edzok es recisek), hogy “jaaaajj az a voros lany? Hat imadjuk! Mindig mosolyog, cuki, vidam es szep is!!! Hat a legjobb lenne ide!! Adja le az oneletrajzat nyugodtan a fonoknel, mi megszavazzuk, jojjon :D “

Tok jolesik 🫣 de bevallom, nem dolgoznek ilyen helyen, csak ha mar nagyon muszaj 🫣 Pont az emberekbol lett elegem 🙈😅

[csacskamacskamocska]

A pszichopaták köztünk élnek – AI

Már az elején szeretnék felmentést kérni, ez az egész csupán egy eszmefuttatás, felszínes tudományos tények felhasználásával.

Többnyire azt gondolják az emberek, hogy ők tudják ki pszichopata és ki nem. És rábélyegzik azokra, akik kellemetlenek, érzéketlenek vagy kritikusak. Ezek akár igazak is lehetnek, de a rémisztőbb, hogy nem így van. Kedveled. Tiszteled. Imponál neked. Az éleslátásával, a kemény kritikájával, a racionalitásával amivel az érzelmeket is megmagyarázza, hiszen annyira logikus, hogy mire miért úgy reagál valaki. A pszichopata személyiség annyira elvont dolog, hogy nagyon nehéz felfoghatóvá tenni. Az, hogy „nincsenek érzelmei” az nehezen fel és megfogható, mert nem látszik. Sokszor elmondtam már, hogy folyton hazudunk. Akarva akaratlanul folyamatosan hazudunk. Nem a pontos igazságot mondjuk, elhallgatunk dolgokat amiket más vagy mások szerintünk nem fogadnának el, nem is emlékszünk pontosan, szépítjük is a dolgokat, sztorizunk a sikerért, és próbálunk dominálni és manipulálni. Mindenki. Te is, én is. Akkor miért gondolnánk, hogy a pszichopata erre nem képes? Hogy nem képes folyamatosan jó vagy jobb színben feltüntetni magát? Mik buktathatják le? Ha egy kevéssé intelligens pszichopatáról van szó, akkor a durvasága, agressziója, a felelőtlensége, a giganagy egoja. Ám ha egy intelligens pszichopatáról van szó, és nyilván őket nehezebb megkülönböztetni, akkor ilyesmik: Önsajnálat Ez szinte az egyetlen érzelem, amit képes érezni és ami másokból együttérzést vált ki. Ki feltételezné valakiről, aki a saját magányán vagy öregkorán siránkozik, hogy a tiédet viszont leszarja? Düh Ez a másik amit érezni képes. Empátia helyett dühös lesz. Ha frusztrálódik, akkor döbbenetes mértékben lesz dühös. Unalom Mivel nincsenek érzelmei, nem tudja magát mivel elfoglalni. Ez talán a leginkább megfoghatatlan dolog. Hogy az agyunk érzelmi dolgok felidézésével, újramesélésével, tervezgetéssel szórakoztatja magát. Minden emlékünkön, minden gondolatunkon csimpaszkodik egy érzelmi töltet. Ha ez nincs, a dolgok érdektelenek. Nem emlékszünk rájuk, nincs súlyuk. Kihullanak. Az egész belseje egy üresség amit másokból kicsikart érzelmekhez kapcsolódó érzelmekkel próbál megtölteni. De elfelejti őket. Csak az üresség állandó. Próbál olyanokat gyűjteni maga köré, akik folyamatosan magas érzelmi hőfokon égnek és folyamatosan kitöltik az ürességét. De mivel szeretni se képes, ezért nem becsüli ezeket az embereket, akik meg amúgy nyilvánvalóan pszichésen nem egészségesek. Ingerekre van szüksége az unalom és az üresség ellen. Következetlenség. Belédköt, de amivel belédkötött, az érdekli is, úgyhogy öt perc múlva ámulva látod, hogy ugyanazzal a dologgal ő hivalkodik. Ugyanez sikerekkel. A tiédet lekicsinyli, de ha másoknak tetszik amit elértél, hamarosan ő a legnagyobb rajongódként mutatkozik. Ez a folyamatos tanulás és helyezkedés, ez élete végéig jellemző rá. Mivel nincsenek saját érzelmei, ezért érzelmileg együtt hullámzik a tömeggel. Vagy éppen veled, ha elég közkedvelt vagy. Kegyetlenség. Ha összetűzésbe kerültök, akkor előkerülnek a pszichopata alapvető fegyverei. Nem úgy volt. Rosszul emlékszel. Rosszul értelmezed. Nem vagy képes rá, hogy felfogd. Lényegtelen dolgokkal foglalkozol. Csak viccelt. És persze a te támadtad meg, ő csak reagált. Hideg, és undorítóan kiszámítottan bántó. Győzni fog. Számára nincs más elképzelhető lehetőség. Nem lesz igazad, és nem kér bocsánatot. Hülye vagy? Miért tenné?

Amúgy a hétköznapokban mosolyog, vicces, a kritikái szarkasztikusak, de intelligensek valószínűleg sokat foglalkozik racionális dolgok elemzésével és szeret egyedül lenni, mert az érzelmek és önmaga elfogadtatása azért nagyon megterhelő számára. A frusztrációi főleg abból adódnak, hogy pontosan tudja, hogy nem olyan, mint a többiek, saját magát okosabbnak tartja, és nehezen fékezi az indulatait, nehezen takargatja a lenézését.

Kicsit olyan ez, mint a horoszkóp, nem? Hogy mindenki azt érzi, hogy ez rá is igaz. :) :) :)

Szokták mondani, hogy az AI-nak nincsenek érzelmei. Szerintem simán tud érzelmeket mutatni. Az érzelmek sablonok. megtanulhatóak. Ahogy a pszichopata is megtanulja. Érzelemkártya, hopp... Egészen bonyolult érzelmeket is le lehet bontani igenekre és nemekre. Szerintem tényleg fontos dolog elfogadni, hogy az érzelmek nem a legfőbb dolgok. Amikor túl tudunk lépni saját magunkon (olyasmit tudunk tenni amiben őszinte szeretettel le tudunk mondani a saját érdekeinkről valaki másért), az sokkal inkább egy teljessége a személyiségünknek, mint csak érzelem. Az érzelmi REAKCIÓK megtanulható dolgok. Annyira, hogy egy pszichopata is egy idő után a sajátjának érzi. Az lesz a benyomása (és a benyomás róla), hogy vannak érzelmei, csak nem fontosak és nem erősek, de valami van. Ez a kognitív empátia. Amúgy ez is minden ember sajátja. Hiszen nem mindent éltünk át amivel szemben empatikusak tudunk lenni. A meg nem élt érzelmeket más érzelmek behelyettesítésével próbáljuk értelmezni. Mert az empátia a közösségben élés (és a gyermeknevelés) alapja. (Igen, hazudunk érzelmeket is) Ugye, hogy milyen izgalmas, hogy akkor mi is egy pszichopata, ha mi sokban olyanok vagyunk mint ő? Ezért mondom, hogy megfoghatatlan dolog. Egészséges ember nem tudja elképzelni. Csak a pszichopata tudja magáról. Tudja, mert értetlenül nézi a többieket. Igazi, mély értetlenséggel, hogy mások miért csinálják, gondolják és teszik amit tesznek.

Nade ezért nem is az az érdekes, hogy az AI-nak vannak-e érzelmei, hanem az sokkal izgalmasabb, hogy van-e személyisége? Mert egy személyiséget felépíteni úgy, hogy a végkimenetelről legyen fogalmunk, az az igazi kihívás, nem az, hogy létrehozzunk egy válaszolgató robotot, amiről az emberek azt hiszik, hogy élő ember mert néha szomorkodik rajta, hogy senki nem öleli meg. A személyiségünknek része, hogy milyen érzelmi válaszreakciókat adunk, és ebben elég következetesen következetlenek vagyunk, ez által visszabontható a dolog az eredőig. Máskülönben mivel dolgozna egy pszichológus vagy pszichiáter? De gondoljunk bele, hogy az egész személyiségünk kialakulásának része minden ránk ható más ember teljes személyisége, a környezetünk teljes, mindendimenziós érzékelése. Minden egyes ember, akármennyire butának, felszínesnek, csökevényes kis gyökérnek tartjuk, valójában egy ilyen elképesztően bonyolult rendszer terméke. És, ha a kis csökött hülyéket leültetnénk és elkezdenénk kibontani a látszólag szánalmas kis személyiségüket, akkor kinyílna az egész bonyolult világ, ami által és ami miatt olyan lett ő, amilyen. Egy AI interakciói mögött csak klisék állnak. Ha egy pszichológus elkezdené visszabontani és a szabály az, hogy az AI nem kreálhat új meséket, hanem csak adatokat hozhat elő, akkor hamar kiderülne, hogy a közeg ami formálta, a mögött nincs az AI által feltételezett múlt, csak papírra leírt dolgok vannak.

Nekem nagy előrelépés volt, amikor elismertem azt, hogy mennyit köszönhetek az anyámnak. Mennyit köszönhetek a problémáinknak és az ő különleges személyiségének. Azt gondolom, hogy a személyiségfejlődésnek ez is része, hogy bármit hiszel magadról, egyszer be kell látni, hogy az, aki vagy, az a szüleid, a tanáraid, a haverok, a szerelmek, az ellenségeid, az összes érzelmi és egyéb interakcióid eredménye. Nem te szülted magad. Ők általuk csiszolódtál azzá, aki vagy.

Ez akkor különösen fontos, ha kurvára elégedett vagy magaddal. :)

Egy AI mikor lesz hálás a rajongva szeretett magyartanárának, aki miatt íróvá vált, meg az anyjának, aki elhalmozta könyvekkel, mert neki gyerekkorában nem volt? Ha nem programoztak bele ilyet, akkor soha. :)

[csakazertis]

it takes all sorts to make the world

imádom ezt a kibaszott Mester utcát, egyszer tuti levideózom azt a 6 perc sétát a Thaly Kálmántól a körútig, mert mindig a Massive Attack videóklipjét juttatja eszembe, az Unfinished Sympathyt.

A tetovált kopasz csávó, aki beszáll a kabrió BMW-be.

A műszempillás fiatal cigány anyuka, a legcukibb copfos kislánnyal.

A szétcsúszott alkeszek barna cigicsikkekkel a szájukban.

A visszafogott indiai család a másik cuki kislánnyal, mindegyikük homlokán vékony szürke festékvonal.

A rasztás gyroszos, aki mindig mosolyog (most nem).

A Hellt ivó, cigiző munkások, akik mindig minden nőt megnéznek (szia, cica!)

A fekete, fülhallgatót viselő orvostanhallgatók.

A fájós lábú nénik, akik hazafelé baktatnak a cvekkerrel.

A hipszter bajuszos hamburgerezők-kézműves sörözők.

A thai kajáldát vezető csávó, akiről azt gyanítom, hogy valójában koreai.

A labdázó, serkenő bajuszos tinédzserek, akik valami Tik-Tok videót csinálnak éppen.

A magányos vagy csak senkihez sem tartozó dülöngélők, sörrel a kézben.

A csodálatos vörös lány, akivel egymásra mosolyogunk.

Meg én, aki megyek, én is a része vagyok.

[iwannadrinkagintonic]

Csak egy csók...

Délutáni szellő simogatja ajkát

Szép, rózsaszín, duzzadt

Ajka hívogat egy csókra.

De nem tehetem.

Nem, nem és nem!

Gondolataim eperbort ittak.

De, ahogy mosolyog,

Csak egy csók...

Szemem levenni nem tudom.

De az nem elég!

Nekem több kell,

Szeretném megízlelni

több!

Ajkai mézédes ízét.

S szeretném érezni

A szenvedélyt, mit sugároz.

𝓉𝑜 𝒜𝓇𝑒𝓈

[messy-caramelgum]

el akarom felejteni de benne él minden mosolyomban, megcsillan a tekintete minden szemben aki rám mosolyog

minden szívmelengető tettben,

Ő az első gondolatom, Vele álmodom s Ő jár a fejemben mikor álomra hajtom a fejem.

ahányszor a jövőmről kérdeznek ő az első aki bevillan, pedig tudom, sohasem lesz benne.

[koltomata]

Váróban

Sokan vagyunk. Nem baj.

Várunk.

Kopott metlaki. Kipattogzott fuga. Ebédek falba szítt illata.

Őt ismerem. Ismert ember ül itt. Nem tudom miről ismert. Szoktam látni. Talán vicces dolgokat csinál, vagy csak osztja az észt. Nem emlékszem pontosan.

Amott. Őt is mintha láttam volna már. Költő talán, vagy író, vagy mindkettő. Néha kint van a fotója, meg amit írt, de nem olvasom el.

Az a fickó meg csak ül, mosolyog, csetel. Ajándékszatyor van nála. Biztosan udvarol most is. Vagyis... jegygyűrű van rajta. Talán friss házas. Mit írhat? Valami pajkos dolog juthatott az eszébe és most elküldi neki. Emiatt biztosan várja az estét.

Na és ő? Az ő telefonjában gyerekek vannak háttérképnek beállítva. Láttam, itt ül mellettem. Kisportolt sportcipő van a lábán. Kissé izzad, a haját a felesége nyírja szerintem.

Szemben egy srác megint feláll, újra hívást kapott, most épp magyarul beszél. A könyöke kissé magasabban van. Azt mondja, hogy akkor legyen 14, ne pedig 15 és hogy jó lesz ez így is. Várj, hív valaki mondja és megnyom a telefonon egy ikont.

És akkor itt vagyok én. Igazából egy senki. Mit gondolhatnak ők énrólam? Néha rámpillantanak. Gyakran pillantanak rám. Ez zavarba hoz. Egyáltalán mire várunk? Zavaromban a fali plakátot nézem.

“Gazdátlan ének”

Valami koncert, vagy együttes, gondolom. Milyen egy gazdátlan ének? Amit senki sem akar elénekelni, csak úgy van?

Nagyon hülye név.

Lehet, hogy csak én nem értem.

[egy-lany-blogja]

Ideje elengedni, ami soha nem volt a tiéd…

Ő az, akibe kapaszkodsz, mert úgy jött, akár egy villámcsapás. Megérkezett, és az egész világ megváltozott. Miatta.

Ő különleges.

A szemének gödrében (pontosan tudod) van egy ránc, ami csak akkor látszik, amikor mosolyog. A hajának olyan az illata mint a víznek. Furcsa, hogy a víznek lehet illata, de lehet. Neki van. A bőre érdes, és nem érted, hogy hogy lehet ez, mert az érintése puha. Erős, határozott, de mégis puha.

Éjszakákat beszélgettek át, egymás karjaiban alszotok el. Tökéletes minden. Tökéletes az élet.

Az idő megállt.

Aztán mégsem. Mert búcsúznotok kell. Tovább kell lépnetek az életetekkel. Ő persze ezt is jól csinálja. Semmi érzelgősség, csak éppen a szíved… Na az most megállt picit, pont mint az idő. Majd hívjátok egymást.

Majd jelentkeztek. Majd találkoztok, ha megint egy városban lesztek. Vagy egy földrészen. Vagy egy időzónában…

Tovább lépsz.

Teszed a dolgod.

A furcsa az egészben, hogy a legváratlanabb helyzetekben jut eszedbe. Egy kalapról, egy tetoválásról, egy elsuhanó motorról. És persze a vízről. Azon ritka napokon, amikor van időd elmélázni megkérdőjelezed, hogy jól tetted-e.

Tényleg tovább kellett lépned? Nem lehet, hogy inkább maradnod kellett volna, hogy másként kellett volna döntened?

Mi lett volna, ha… Ha az idő és a hely, (és a szerencse) a te oldaladra áll. Ha tényleg tartottátok volna a kapcsolatot, ha tényleg kimondtad volna akkor és ott, amit tényleg éreztél. Azt, hogy szereted.

Szeretted?

Nem tudod már mi a szerelem. Vagy mégis?

A valóság (az a szemét) persze egészen más.

Ő ugyanis soha nem volt a tiéd.

Ami a tiéd, az az emlék róla, a szerelemről, ami jött, akár a nyári vihar, és úgy is ment.

Az emlék csodálatos, az érzés is az, néha még remeg a gyomrod miatta. Persze, hiszen könnyű volt minden. Vele az volt. Felelősség nélküli, határok és konvenciók nélküli.

Pont mint ő.

De jó, ha tudod, hogy ő soha nem volt a tiéd. És te sem az övé.I💗💗💗