#mozifilm

[dankomaksimovic]

ph. Danko Maksimovic - Budapest, Hungary (2021)

Film: Café Analóg Kino 500T Mozifilm

[videkma]

Szenzációs, elkészült Ljasuk Dimi nagyjáték-filmje, a Jóreménység-sziget

A Jóreménység-sziget valós eseményeken alapuló inspiráló történet a magány erejéről, a kitartásról, az álmokról, a természetbe való elvonulásról, apa-fiú kapcsolatáról és az elengedésről. A Jóreménység-sziget november 17-től lesz országosan a mozikban, 16 városban 200 előadás számmal műsoron. A főszereplő a világjárvány idején úgy dönt, hogy önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a…

[angelofghetto]

Direkt szerencsésnek érzem magam, hogy a pornó elterjedése előtt szocializálódtam a szexhez, mert az a rombolás, amit a műfaj jelent, tragikus. Irreális elvárásokat támaszt, mindkét nem önbizalmát zúzza, és igazából a szex karikatúrája. A hatása abban van, hogy a legtöbb emberben vágyat gerjeszt, ha másokat ilyen helyzetben lát.

Az én generációmra az volt jellemző, hogy az orvosi részt roppant zavarban lévő felnőttek elmesélték az iskolában, a szülők inkább kerülni igyekeztek a témát, vagy a kezünkbe nyomtak valami felvilágosító könyvet, amiben fogamzásgátlásról és anatómiáról volt szó, és ennyi. Magunkra voltunk utalva, és azt mondom, ez isteni szerencse volt, mert egymáson tanultunk. A partner tükrözte vissza, hogy jó vagy rossz úton járunk, és mivel legtöbbször nem volt HOL, sokkal hosszabb petting időszak adódott, mire valahára az ember a másik szorosabb közelségébe került, addigra ismerni lehetett a másik működéseit, érzelmek kialakulásának is jutott idő.

Ez ma nincs. Tény, hogy a pornó esztétikája mára lényegesen javult. Az első film amit láttam, abban egy kövér, szőrös, kopasz ötvenes pasi fura hangok és német szavak kíséretében hágott egy rövid hajú, csüngő hasú, elhízott, szintén ötven körüli szemüveges nőt, mindezt szétnyúzott, gyűrött kölcsönkazettáról néztük, mert a lényeghez tekergetéstől szétnyúlt a szalag. Szörnyű volt. Eleinte az zavart, mennyire tárgyként kezelik ezek a nőket, manapság viszont valami olyan eszméletlen látens nőgyűlölet árad némelyik opuszból, hogy komolyan ijesztő. Már nem elég használni, alázni, erőszakolni a női szereplőt, már ott tartunk, hogy megfojtja a férfi, és a még meleg tetemen végzi az aktust. Vajon mit tanít ez a most felnövő korosztálynak?

A szex manapság olyanná vált, mint egy videójáték: járd ki a következő pályát, szerezd meg a bónuszokat, és tűnj el a következő pályára. Közben kimarad a vágyakozás, az ábrándozás, ami akkora kinccsé teszi, és olyan magasságokba tudná emelni a kielégülést, hogy nem csak egy orrfújássá válik, hanem felrepít a csillagokig. Attól meg egyenesen kinyúlok, hogy a legtöbb mozifilm is úgy ábrázolja a szexet, hogy mindenki ledobálja magáról a ruhát, és zsupsz a takaró alá. Ezzel a lényeg legalább 60%-át átpörgetik. Kimarad az a rész, amit egy cimborám az "ujjbegyek szeretkezésének" hív: az apró, rafinált érintések, a szinte véletlen simítások, a tekintetek, a mozgás játéka kimarad. Pont az a rész, amitől az ember annyira izgatottá lesz, hogy jóformán attól elélvez, hogy csak rágondol. Hogyan is mesélhetném el ezt olyannak, aki számára a szexkultúra abból áll, hogy lenyeled-e és seggbe' hagyod-e. Nem vicc. A pózoknak, technikáknak még a "kulturált" irodalomban is nevet adnak, és azokat ki kell/lehet próbálni. Aztán a partner panaszkodik, mert "ez a nőknek tetszeni szokott". Na ez a másik, amitől falra mászom. Kit érdekel, hogy a világ összes nője szereti, hogy belenyalnak a fülébe, ha az aktuális partnert ettől a frász leli ki.

Nem a levegőbe beszélek. A közel 20 éves házasságomban utoljára a szex ment tönkre, akkor is azért, mert embert maga alá temette az alkoholizmus (a rendszerváltás utáni egzisztenciális szorongás okán), és egyszerűen már olyan büdös volt, hogy nem bírtam vele egy légtérben tartózkodni. De jobb napokon még akkor is nagyon működött köztünk ez a dolog.

Férfiaktól hallom a panaszt, hogy sok nő túl könnyen kapható, és bár akkor és ott lehet hogy jól jön, de hol az a nő, akiért harcolni kell és érdemes? Hol a becserkészés izgalma? Ugyanígy panasz, hogy a nő hanyatt dobja magát, és várja, hogy a férfi csodát tegyen vele. A nők panasza meg legtöbbször az, hogy mintha ott se lenne, a pasi gyakorlatilag kielégíti magát rajta/benne, aztán eltűnik. Nem mondom, hogy mindig gyertyás vacsora kell, és több órás előjáték. Néha isteni érzés, mikor nem jutunk túl az előszobán.

Ami a legnagyobb bajom, mintha ebből az egészből eltűnt volna az emberi tényező. Mintha elfelejtenénk, hogy mindez nem egy újabb elvárásrendszer, újabb önfényező teljesítmény, hanem örömszerzés egymásnak.

[davesnapsyou]

"...és lőn világosság!"

Beszéljünk egy kicsit a fotósok, videósok egyik legjobb barátjáról: a fényről. Ezen belül is a természetes fényről, annak típusairól, tulajdonságairól, és használatáról. A cikk végére használható információkkal fogsz rendelkezni, melyeket azonnal beépíthetsz a mindennapi fotózgatásokba. Nyugi, a cikkhez nem lesz szükséged fizika tankönyv társaságára.

Természetes fény a fotózásban

Ez az, ami körbevesz minket. A fotózásban természetes fényforráson a napfényt értjük. Különböző cikkek olvasgatása során találkozhatsz egy olyan fogalommal is, hogy "környezeti fény." Ez nem egyenlő a természetes fénnyel. Az környezeti fény már eleve rendelkezésre áll az adott helyszínen, ilyen lehet egy utcai lámpa fénye, kirakatok, autólámpa fényei stb. Fontosnak éreztem tisztázni ezt, nehogy kavarodás legyen belőle.

A napfény használata számos előnnyel jár, azonban ki vagyunk téve az idő, és a természet kegyeinek, ez pedig meghatározza a fény minőségét is.

A természetes fény tulajdonságai

A napfény tulajdonságait különböző fotográfiai kifejezésekkel írhatjuk le. Általában a következő négy szempontot kell figyelembe venni: irány, szín, intenzitás, minőség. Mindegyik külön-külön tárgyaljuk a következőkben, és ahogy az lenni szokott, szemléltető példát is adok mellé.

A fény iránya

Ezzel kapcsolatban két kérdést kell tisztázni magunkban. Az első az, hogy melyik irányba esik a fény? A másik pedig, hogy biztosan arra a fényre van szükségem? A természetes fény irányát nehéz megváltoztatni, hacsak nem használunk fényvisszaverőket (erről később a cikkben), egyéb helyzetben a modellünket kell a megfelelően elhelyeznünk, hogy a fény úgy essen rá, ahogy azt elképzeltük. Mind statikus téma esetén, mind modellel dolgozva, mi magunk is változtathatunk a pozíciónkon. Sőt, kell is, hiszen így különböző perspektívákból készíthetjük el a fotót, így változatos lesz a kész repertoár. A természetes fénynek három fő iránya van, amivel fotózás során találkozhatunk:

Szembefény: Ha a témát, modellt közvetlenül a fény útjába helyezed, egyenesen a fény felé fordítva, akkor egy szemből megvilágított fotót kapsz. Ez (a fény minőségétől függően) laposnak tűnhet, hacsak nem állítjuk a témát olyan szögbe, hogy árnyékokat "hozzunk létre" rajta, ezáltal mélységet adva neki. Ez nem azt jelenti, hogy óvakodni kell a fény ezen irányától, hiszen ebben a legkönnyebb fotózni, ugyanis nem jönnek létre kemény, durva árnyékok, minden egységesen megvilágított. Nem javasolt azonban túl erős napfényben sem ezt a szöget választani. Legalábbis, ami a kinti fotózást illeti. Erős napfény esetén beltéren érdemes használni a szembefény technikáját, konkrétan, ha a fény egy ablakon át szűrődik be a témánkra. Kinti fotózás során várjuk meg a délutáni, naplemente előtti, vagy a kora reggeli órákat, ha szembefényt akarunk használni. A szembefényt általában portréknál, és tájképeknél használják.

Oldalfény: Ahhoz, hogy mélységet adj a témádnak, modellednek, pozícionáld úgy, hogy a fény oldalról érje. A (portré)fotózásban ez 45-90 fok közötti szöget jelent, tehát ilyen irányból érje a fény a témádat. Ez 3 dimenzióssá teszi, kiemeli a formáit, dramatikus hatást kelt, mivel a fénnyel ellentétes oldalon rövidebb, de intenzív árnyékok jelennek meg.

Ellenfény: Ellenfényről akkor beszélünk, amikor a fotó alanyát a fény közvetlenül hátulról éri. Ezzel kapod a tipikus sziluettes fotókat. Ha viszont azt szeretnéd, hogy az ellenfény kitöltse az alanyt, ahhoz fényvisszaverőt kell használnod, vagy olyan napszakban fotóznod, hogy az ellenfény lágyan megvilágítsa a témát, például kora reggel, vagy késő délután. Az ellenfényes fotókkal egyfajta álomszerű, mozifilmes hatást érhetünk el.

A fény színei

Napszaktól függően a nappali fény különböző színekben látszódhat. A fotózásban ezt nevezzük színhőmérsékletnek. A színhőmérséklet ciklikusan változik napfelkeltétől napnyugtáig. A fény délben a legfehérebb, majd ahogy haladunk a délutáni órák felé, úgy kezd el észrevehetően változni. Napnyugtakor elérkezik a sokakat ámulatba ejtő aranyóra, amikor a fény melegebbé változik, és narancsos, vöröses színben kápráztat el minket. Ez azért van, mert a látható fény spektrumában a vörös fényhullámok hosszabbak.

Közvetlenül napnyugta után megmutatkozik egy másik misztikus időszak, a kék óra, vagy a szürkület. Ilyenkor még mindig van némi fény az égen, és az uralkodó fényforrás sokszor a Nap fényét visszaverő Hold.

A fény intenzitása

A természetes fény intenzitása összefügg annak minőségével. Különböző minőségeken különböző intenzitású fényt kapunk. Az intenzitás gyakran drámai mértékben változhat egyetlen napon belül is. Egy erős árnyékokat hagyó verőfényes nyári nap a következő pillanatban átválthat felhős, borús, szórt fényt árasztó nappá, ahol csupán lágy árnyékok fedezhetők fel. A természetes fény intenzitását a napszak is befolyásolja. Tiszta időben, amikor a Nap alacsonyabban áll az égen, az árnyékok hosszabbnak tűnnek, mint amikor magasabban szeli az égboltot.

A fény minősége

A fény minőségét illetően szintén három általános tulajdonságról beszélhetünk, amelyek meghatározzák, hogy milyen körülmények között készítheted el a fotódat. A fény minősége szerint lehet kemény, lágy, és tükröződő.

Kemény fény: Kemény fény leginkább akkor lehetséges, ha a Napot egyetlen felhő sem takarja, tehát nincs mi megszűrje a fényt. Az erős napsütés egyenlő az erős árnyékok létrejöttével. A kemény fény felerősíti a színeket, és mindent egy kicsivel élesebbnek mutat. Viszont, ahogy azt korábban is tárgyaltuk, ha az erős fény szemből világítja meg a témát, az egész fotó lapos lesz. A kemény fényt a fényből az árnyékba való gyors, éles átmenet jellemzi. Hogy mikor találkozhatunk kemény fénnyel? Leginkább a verőfényes nyári hónapokban. Akkor használj kemény fényeket, ha drámai hatást szeretnél elérni, vagy ha azt szeretnéd, hogy a fotóalanyod erősnek, komolynak tűnjön.

Lágy fény: A lágy fény a kemény fény szöges ellentéte. Lágy fényekkel akkor fogsz találkozni, ha kültéren felhős az idő. A felhők ugyanis megszűrik, és szétszórják a napfényt, ezáltal kevésbé lesz intenzív. A fény-árnyék átmenet kevésbé lesz erős, ezáltal jobban kiemelheted az alanyok formáját, alakzatát. A lágy fény simábbá teszi a bőrt, elrejti a hibákat, és kellemes csillogást visz a szembe, tehát portrézáshoz tökéletes. Ugyanakkor a nyaraláson készített utazási fotókhoz, ételfotózáshoz, vagy divatfotózáshoz is megfelelő választás.

Tükröződő fény: Amikor a természetes fény valamilyen felületről visszaverődik, azt nevezzük tükröződő, vagy visszaverődő fénynek. A fény bármilyen felületről visszaverődhet, például a földről, falakról stb. A tükröződő fény lágy ragyogást hoz létre, mivel a fény intenzitása jelentősen csökken, emellett jobban szétterjed a visszaverődés hatására. Ha a fény egy színes felületről verődik vissza, akkor színátvitel történhet, például egy vörösre festett falról visszaverődő fény a témánkat is vöröses árnyalatban "világítja meg."

A tükröződő fénynek egyik típusa a szórt fény. Ezt a természetes fény alternatívájaként vehetjük. A szórt fény akkor keletkezik, amikor a fény egy része elnyelődik, más részek viszont átjutnak a felületen, és szétszóródnak. Jól használva igazán szép eredményt ad, viszont, ha figyelmen kívül hagyjuk a háttérben túl világos részeket hagyhat, a témánkon pedig túl sötéteket. Ez pedig elvonja a szemlélő figyelmét.

Mikor fotózhatok?

Ahogy korábban arról szó esett, az időjárás jelentősen befolyásolja a fény intenzitását, irányát, és színhőmérsékletét. Teljesen másképp néznek ki azok a fotók, amiket napos időben készítettünk, mint azok, melyeket egy felhős időszakban.

Sok fotós, aki természetes fénnyel dolgozik, a felhős időszakban létrejövő lágy, egyenletes fényt preferálja. Az ebben az időszakban készített képek kékes tónusúak, és visszafogott kontrasztok jellemzik. Ez a természetes fény fajta bármilyen fotótípushoz passzol, legyen az modell-, vagy termékfotózás. Utóbbi esetében akkor, ha az adott tárgy tompa színekkel rendelkezik.

A verőfényes napsütésben készült fotók esetében, ahol a fény közvetlenül éri az alanyt, erőteljes árnyékok képződnek. Mindazonáltal, ha a fény ezen minőségét ügyesen alkalmazzuk, erőteljes hatást kapunk. Szélsőségesen alkalmazható körülmény ez. A legjobban a távoli, vagy éppen ellenkezőleg, az egészen közeli témákhoz illik. Ha közeli témánál alkalmazzuk, például valamilyen tárgyon, annak legyen kontrasztos mintázata, textúrája. Ugyanezzel a dramatikus, kemény fénnyel találkoznak azok a tájképfotósok, akik a kora reggeli órákban merészkednek ki a választott helyszínre.

Fotózás a déli órákban

A nap egy részében az éltető fényt adó csillagunk a fejünk fölött időzik. kemény fényt, és durva árnyékokat eredményezve. Az erős fény ideális mintázatok, textúrák fotózásához, viszont minden más esetben trükközni kell, hogy megfelelő eredményt kapjunk. A legegyszerűbben úgy küszöbölhetjük ki a delelő Nap okozta nehézségeket, ha árnyékos helyet keresünk, és ott fotózzuk le az alanyunkat. Ez lehet akár egy lombkorona alatt.

Fotózás felhős időben

Felhős időben a fényviszonyok folyamatosan változhatnak, merthogy a felhők mozgásban vannak. Felhős napokon sokkal kiegyensúlyozottabb fotókat készíthetsz. Amennyiben lehetőséged van rá, felhős napokon válassz nagyobb rekesznyílást a kamerádon, ezáltal jobban ki tudod emelni az alanyt a háttérből.

Természetes fények beltéren

Beltéren a természetes fény az ablakokon át érkezik. Ha az ablakok előtt nincs semmiféle függöny, nem sötétítettek, és egyéb árnyékoló megoldás sem használsz, akkor a természetes fény minősége, és intenzitása nem változik. A beltérbe szűrődő természetes fényt kezeld ugyan úgy, mint az eddig tárgyalt kültéri fotózásoknál. Irányítsd a témád azon részét a beszűrődő fény felé, amit szeretnél kiemelni. Ha nem sikerül minden lényeges részt megvilágítania a belépő fénynek, beltéren is nyugodtan használhatsz fényvisszaverőket.

Summázzunk

Természetes fény használatakor mindig ügyelj annak minőségére, intenzitására, a fény színhőmérsékletére. Ha szükséges, és rendelkezésedre áll, használhatsz fényvisszaverőket, és objektívre illeszthető szűrőket. Ezekkel később foglalkozunk, tudniillik mindenki más eszközzel fotóz, és ezzel nincs semmi baj. A továbbiakban még átveszünk néhány tippet a déli órákban, és a felhős időben történő fotózásról.

A posztnak folytatása következik, de itt is mindenféle gondolatot várok a komment szekcióban, vagy a Q&A menüpont alatt.

[matekonkol]

2022 a függetlenfilmek* jegyében telt.

Szeretek a terveimről és a közeljövőről posztolni, de ezúttal két olyan projekt együttállásáról írhatok, amiket a 2021-es írás és előkészítés után be is fejeztünk.

Röviden: elkészült a Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow! A 20 perces esszéfilm egy Pestre éppen fölkerült lány egy hetén keresztül problematizál többek közt kulturális migrációt, bántalmazást, kizsákmányolást. A film mögött álló elképzelésekről nemrég adtam le egy esszét, ami bizonyára hamarosan meg is jelenik.

Nem tudok elég hálás lenni a főszereplőknek, Szőke Abigélnek és Hegyi Barbarának, az alkotótársaimnak, Papp Tamásnak, Vida Orsinak és Andella Mirtillnek, és minden további szereplőnek és stábtagnak, akiket sokszor fogok még felsorolni, különösen, hogy a függetlenfilmek léte többek közt a fizetetlen és láthatatlan munkának köszönhető. (Itt szerepel mindenki: Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow)

Januárban forgattunk a megtakarításaimból, aztán pár hónapon belül az utómunkákkal is elkészültünk. Az év végén három zárt körű vetítést is szerveztünk neki – egyet a stáb, egyet a Szikra Mozgalom, egyet a Társadalomelméleti Kollégium tagjai számára –, hiszen az ilyen találkozások és beszélgetések a legizgalmasabbak egy film életében. Így amellett, hogy jelenleg forgalmazót keresünk, azt is elkezdjük szervezni januártól, hogy miként lehetne minél több középiskolában vetíteni a filmet.

***

A másik nagy esemény, hogy a Fordulat folyóirat 30. számában (Kultúra és kapitalizmus) megjelent az első tudományosabb baloldali írásom, többek közt arról, hogy *bárhogy csavarjuk, nincsen teljes függetlenség; hogy állami támogatás nélkül hirtelen "sok" és "jó" fikciós mozifilm készült, amint a Filmalap színre lépett; hogy az "ellenzéki" filmesek is individualistán gondolkoznak; hogy milyen az Ernelláék Farkaséknál politikai gazdaságtana. Az a címe az írásnak, hogy REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD és hamarosan publikus lesz online is (de persze bárkinek elküldöm, ahogy eddig is).

A Fordulat-sztori egyfelől azért aktuális, mert a napokban olvastam a Replikában András Csaba nagyon időszerű, izgalmas és inspiráló kritikáját a 30. lapszámról (amiben röviden az én cikkemet is említi). Ez az alábbi linken elérhető, illetve ajánlom a kapcsolódó eseményt: Replika 125 lapszámbemutató – “Rassz” és Osztály

Másfelől a terveim közt van a kortárs magyar filmipar alternatív útjainak kutatása, többek közt az érdekvédelemmel, a szervizprodukciókkal, "amatőr"-, dokumentum-, animációs- és rövidfilmekkel, illetve természetesen egy filmes mozgalom szervezésével is foglalkozva. Ehhez jelenleg szerző- és szerkesztőtársakat keresek.

***

Összességében elmondhatom, hogy 2022-ben először egész közel kerültem a számomra ideális működéshez: hogy a filmes, pedagógiai és mozgalmi munka egyetlen tevékenységben találkozzon. Soha rosszabb évet!

***

[Kell néha disclaimert kihelyeznem arról, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata pálykezdő ösztöndíjat nyújt nekem. Ezennel feltüntetem.]

[Fotók: Takács Borisz és Hortobágyi Júlia]

[neukurucz]

Top Gun: Maverick

1986-ban mindössze egy esztendős voltam. A Tony Scott-féle Top Gun pedig akkor látott napvilágot és learatott szinte mindent amit csak lehetett, azóta pedig nem is készült nála ikonikusabb repülős film. Természetesen repüléstechnikai szempontból nem volt egy vitaindító alkotás, ez tény, de egy olyan korban, ahol még szinte senki nem látott a mozivásznon videóklipesen bemutatott harci repülőket szép pilótákkal, fullos napszemüvegekkel, ott mindenképpen figyelemreméltó alkotás. Folytatás a tovább mögött.

Az új Top Gun is egy igazi nagybetűs mozifilm, olyan film, amely könyörög azért, hogy a moziban nézd meg, hiszen pár képkocka alatt rögtön rájössz, hogy TV-n csak feleannyit fog tudni nyújtani. Természetesen ebből következően ez egy propagandafilm is, ami egy ismét kialakulófélben lévő hidegháborús helyzet egyik első darabja lehet, és bővelkedik is minden stílusjeggyel, amely a propagandafilmekre jellemző: gondolok itt arra, hogy pl. minden szereplő csinos, szép, mosolygós, cool, vonzó és a mű megtekintése után kicsit mindenki pilóta akar lenni. Az egyik filmkritikában valaki úgy fogalmazott, hogy az új Top Gun olyan, mint a Baywatch csak repülőkkel. Alighanem ez a megállapítás teljesen helyénvaló. 

Tom Cruise pedig egy kibaszott legenda, nem tudok rá mást mondani. Az, hogy valaki 60 évesen még mindig saját maga csinálja a kaszkadőrmutatványok jelentős részét, az eléggé kemény; valamint hogy maximalizmusa és profizmusa miatt csúszik a film megjelenése 9 hónapot – tudniillik Cruise meg akart tanulni vadászgépet vezetni, mert úgy érezte, hogy nem hiteles, ha csak a semmiből eljátssza az aviátort –, az szintén figyelemre méltó. Ráadásul úgy játszik le mindenkit a vászonról, hogy öröm nézni. A fiatal színészek többsége is érzékelhetően “műsoron kívül” is felnéznek rá, és nem csak a szerepük kedvéért. Ez baromira átjön a filmből. Engem az döbbentett le igazán, amikor a tengerparti jelenetben – ahol a pilóták valami strandrögbit játszanak egymással és mindenki félmeztelen volt, ott Cruise is póló nélkül szerepelt és nem igazán kellett szégyenkeznie a felsőteste miatt a nálánál 30 évvel fiatalabbak között. Tom Cruise egy igazi hollywoodi ikon, talán az egyik utolsó. 

A film képi világa sokkal jobb és kiforrottabb, mint az előző részé, bár ez nem meglepő, hiszen 36 év van a két epizód között, de azért az mégis jól látszik, hogy az elmúlt cirka 40 évben milyen irányba haladt a coolság vonala. Sárgás naplementék, tökéletesen kivillanó fogsorok, hibátlan testek, fényben megcsillanó Ray-Ban Aviátorok és ezek mellé minden nüansznyi apróság még, melyek remekül fémjelzik, hogy hogyan lehet csúcsra járatni egy ikonikus mozifilmet.

A zene pedig szintén fasza. A régi jól megszokott dallamok visszatérnek, hozzák a libabőrt, de nekem például film közben tűnt fel, hogy nagyon ismerős szerzői stílust hallok, amely összetéveszthetetlen minden mással, és ez nem volt más mint Hans Zimmer. Különösen a film vége felé csendülnek fel a hősies Top Gun-témák, amik dicshimnuszként remekül működnek. 

Szóval, Hollywood mindig is ebben volt igazán erős: amikor narratívát kellett adni a világnak. Mert hiába éltél Oroszországban vagy Kínában, akkor is a nyugati filmeket nézted és azokon nőttél fel, onnan szerezted a benyomásaidat a hősiességről, bátorságról, minden másról. Ma ez megkopni látszik és az igazi hollywood-ot leváltotta valami túlideologizált, szakmaiatlan, profitéhes streaming-maszlag, ami már nyomokban sem tartalmazza a fent leírtakat. Ez a Top Gun: Maverick kicsit olyan, mint egy múzeum, ahol bele tudsz nézni abba, hogy régen milyenek voltak a jó filmek. 

Hát, ilyenek.

[cglczi]

Szerintem kurvára nem oké látatlanban ráborítani a szarcunamit egy filmre és az imdb-n lepontozni azt csak azért mert az "kurzusfilm", vagy azért mert "Filippfilm".

Nézd meg és csak azután alkoss róla véleményt, és pontozz az alapján. Hiszen ez a vélemény és pontozás valószínűleg Filippről kurvára lepereg. De ott a teljes stáb, a technikai és kisegítő személyzet, a statiszták, stb... az a sokszáz ember akiket alig vagy egyáltalán nem láttok, de kurva sokat beletesznek, sokszor emberi erőn és energián felül... Öt évig éltem együtt egy a filmiparban dolgozóval, szóval tudom mit írok. Na ezzel a szarcunamival szerintem őket sokkal inkább bántjátok! Higgyétek el, ők mindig a maximumot igyekeznek kihozni, és nem rajtuk múlik, hogy milyen film készülhet el, és milyen minőségben. És ők ugyanabból a garnitúrából kerülnek ki mint akik dolgoztak a Dűnén, a 2049-en, és megannyi más nemzetközi filmen és sorozaton amik Magyarországon is készültek-készülnek, és amiket gyakran az egekbe emeltek.

Kijövetel: szerintem az Elkúrtuk sem érdemelte meg azt a kurvasok egycsillagot amit kapott. Lehet egyet nem érteni az elkészültével meg az állami támogatással, amit kapott. De ha ettől elvonatkoztatok, akkor szerintem egy közepesen élvezhető film lett. Megkockáztatom, hogy a Die Hard negyedik és ötödik részénél mindenképp jobb. Tudom ezzel nem tettem magasra mércét. Persze az sem kizárt, hogy nálam nincs magasan a mérce. 🙃

Oké, az Aranybulla mondjuk vastagon megérdemelte a savazást. Én még mindig várom a beígért Trónok harca minőségű mozifilm változatot, de valahogy nem akar megérkezni. Esetleg most a Filipp körüli nagy felhajtásban valaki újságíró rákérdezhetne a producerúrra, hogy hogy is áll ez a projekt.

[bdpst24]

Évek óta vártad? Nézd meg premier előtt a Kék Pelikant!

Évek óta vártad? Nézd meg premier előtt a Kék Pelikant!

Az alkotók országszerte mesélnek a film kulisszatitkairól  Bár a Kék Pelikan csak április 4-én érkezik országszerte a mozikba, Csáki László fanyar humorú, valós eseményeket feldolgozó, felnőtteknek szóló egész estés animációs filmje már március közepétől, premier előtt látható lesz. Az indigóval vonatjegyet hamisító fiatalokról szóló mozifilm közönségtalálkozókkal egybekötött vetítésein az…

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 28. A tengeralattjáró (1985)

Jó, ez trükkös sorozat, mert először mozifilm volt, aztán lett belőle tévészéria. Azért került föl a listára, mert szerintem nagyon jól áll neki a három (az európai változatban hat) részbe szedett és kibővített, majdnem ötórás játékidő.

Érdemes megpróbálni úgy megnézni, hogy az ember tart két epizód között valamennyi szünetet. Nagyon érdekesen működik.

Ajánlom.

Egyébként meg nyilván A tengeralattjáró az egyik legsokkolóbban zseniális film, amit valaha készítettek.

[whanklee]

Bemutatták Enzo Ferrari életét feldolgozó mozifilm első előzetesét.

[krisztiantoth]

Könyvek & Filmek 2022

Következzék az immár “szokásos”, hagyománnyá vált beszámolóm az elmúlt évről, melyet korábban kezdtem (2006), mint Szabados Ádám teológus, de természetesen az a minőség, ahogy a Divinity blog közreadja, inspirál. Én “csupán” egy felsorolást közök, de videós résszel kiegészülve. Íme: 

2022 - könyvek

Martin Rizley: Preach The Gospel 

Dobner Győző: A Bárka Baptista Gyülekezet története 

Füzesi Manuéla: Ráháb zsoltára

Márton Zsolt: A szokolyai zsidóság története 

Samuel Rutherfors: Levelek (P7)

Kerényi István és Kerényi Lajos: Csodás kalandok Jézussal

Gary Chapman és Shannon Warden: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk

Joseph Alleine: Üdvösségre vezérlő kalauz (megtérésre segítő intelmek) 

Joachim Gnilka: Biblia és Korán - Ami összeköti és ami elválasztja őket

Tim Keller: Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága 

Greg Gilbert: What Is the Gos•pel?

A call to Faithful Mission: The Southgate fellowship statement 

Al N. Martin: The Practical Implications of Calvinism

Joel R. Beeke: La Santidad - El llamamiento de Dios a la santificación

Melissa and Mike Kruger: Praying for your spouse

Joel R. és Mary Beeke: Hogyan Építsünk Istenfélő Házasságot? 

Ray Ortlund: The Death of Porn -  Men of Integrity Building a World of Nobility

Avi Jorisch: Made in Israel - Ahogyan az izraeli találékonyság jobbítja a világot

Kálvin: Római levél magyarázata

Justin Buzzard: Date Your Wife

Bognár Attila: A négy bibliai ősanya; Sára, Rebeka, Lea, Ráhel - a Messiás négy arcvonásának kiábrázolói

John MacArthur: Jézus a konfliktus hevében. Jézus merész konfrontációinak újszerű megközelítése 

John MacArthur: Egyedül Jézus. Mit jelent valóban üdvösséget nyerni

Thabiti Anyabwile: What is a healthy Church member? 

John Piper: Ne pazarold az életed!

Jonathan Leeman: A gyülekezeti tagság (magyar fordítás)

BEST: A baptista egyház stratégiai terve (Durkó István)

Túri Sándor: A Zarándok - A belső én felfedezése az El Camino úton 

Szerettem egy leányt - Bizalmas levelezés (Evangéliumi Kiadó)

Énekek éneke (Európa kiadó) - Komoróczy Géza utószavával 

Xeravits Géza: Zsidó és keresztény szent helyek a késő-ókori Palesztinában

Dr. Kovács György: Gyökerek és ágak

David Wilkerson: Kereszt az aszfaltdzsungelben

Phillip Keller: A 23. Zsoltár | egy juhpásztor tolmácsolásában 

John Piper: Az öröm hajnala

🎶Bolyki László: Ragyogjon világosság (25 Adventi elmélk..)

John Piper: Hirdetek nektek nagy örömet

Turcsik György: Adventi mesék

Peter Masters: A Biblia Tanítása a Gyülekezeti Tagságról

2022 - filmek

Félvilág

BÚÉK

14 hegycsúcs: Semmi sem lehetetlen (Netflix)

Vadlovak

A feltaláló (Béres)

Ne nézz fel! (Netflix)

Viktória - A zürichi expressz

Én Georgina (Netflix sorozat)

Hiszel? (Teljes film magyar felirat)

A világ legrosszabb embere 

A Tinder csaló (Netflix)

Csernobil (HBO) Чорнобиль

Halál a Níluson

Soros-akta 

Könnyü leckék 

Dawnton Abbey (mozifilm)

A legszebb ajándék (Diósjenő)

Mennyei Csodák (Videa)

Katinka KAT/NKA

Jézus Dosszié

AMADEUS

Lányok Dubaiban

Toscana / Toszkána (Netflix)

Zuhanás a csendbe

Münich / München (2005)

Schindler listája

Az izraeli kém (Netflix sorozat)

Szexfantáziák 

Mennyit ér egy élet?

Munich - Netflix 

Tortured (R.Wumbrandt)

Man vs bee (Mr. Bean:)

Magasságok és mélységek 

The next three days

A salemi boszorkányok (1996) The Crucible (Arthur Miller)

ÖN-TÉR-KÉP I-II. A Magyar Nemzet Lelkiállapota

A legszebb nemzeti parkok (Netflix sorozat - Obamával)

Luther

Kuba titokzatos története #8

Szöszi (Monroe - Netflix)

Jóreménység Sziget

What is woman? (doku)

Élősködők 

Magyar Passió

Szívvel lélekkel | Portréfilm a bükki füvesemberről, Gyuri bácsiról

Avatar - víz (2.) 

A FIFA titkai (uncovered) Netflix

Az unoka (2021) magyar thriller

Ida regénye (2022)

JÉZUS ÉS… (Mező Misi DunaTV)

Született hazudozó 

+ HAMAROSAN KÖVETKEZNEK AZ ELMÚLT ÉVEK IDÉZETEI...

[angelofghetto]

mindhalálig mozi

Az első mozifilm, amire vissza tudok emlékezni, annak talán Hét kívánság volt a címe. Egy szovjet kisfiúról szólt (talán kirgiz), akinek volt egy matrjoska babája (újszülötteknek: azok az egymásba rakható egyre kisebb, üreges, festett fababák), és ahogy vándorolt, talán a rokonait kereste, vagy ilyesmi, minden babába, amelyet kinyitott, belesuttogott egy kívánságot, és elrejtette egy fa odvába, egy kő alá, stb., amíg meg nem érkezett oda, ahova vágyakozott, és végül teljesültek a kívánságai.

Aztán jöttek az iskolaünnepélyek a Corvin moziban, amit egy évtizeddel korábban lőttek szét az orosz tankok (persze erről akkor még semmit nem tudtunk, túl kicsik voltunk), és a beszédek meg a himnusz után jöttek a Nu pagagyi, meg a Homoki-Nagy természetfilmek: a Cimborák (egy vizsla és egy tacskó kalandjai), meg a Gyöngyvirágtól lombhullásig.

A tinikoromat Piedone, a négy Charlot, a Folytassa sorozat az angolok humorával, és Peter Sellers Rózsaszín párduc szériája, az olasz és NDK western, és a francia kosztümös filmek és vígjátékok határozták meg. Na meg a Däniken-féle A jövő emlékei, ami elültette a vezérhangyát a fülünkben, hogy talán valamikor az idők kezdetén idegen űrhajósok jártak a Földön, és hagytak itt nekünk ezt-azt. A televíziós vonalat Várkonyi irodalmi adaptációi, meg olyan gyerekfilmek hozták, mint a Hahó Öcsi, a Mézga család, Öveges professzor vicces fizikai kísérletei. Olyan ikonikus nevek, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Latabár Kálmán, és olyan ikonikus filmek, mint a Valahol Európában és a Pál utcai fiúk (mindenki szerelmes volt a Bokát alakító angol srácba).

Most valahogy megint belefutottam néhány régi filmbe, és ezek visszahozták a régi nyarakat, csavargásokat a telepen, az ízeket, illatokat, az életnek azt a ráérős, szemlélődős tempóját, amit már elmesélni sem tudok. Minden generációnak megvannak a kultfilmjei, és persze nosztalgiával lehet gondolni rájuk, felidéződnek a haverok, az első szerelmek, akikkel megnézte ezeket az ember.

Múltkor a felnőtt fiam azt mondta, az utóbbi években rákattant a hetvenes évek filmjeire: piszok lassúak, de SZÓLNAK valamiről. Aminek örülök, hogy ezeken a filmeken nőhettem fel, és amit sajnálok, hogy akármilyen pörgősek és látványosak a mai filmek, ez már sokkal inkább filmgyártás és szórakoztató ipar, mint művészet (tisztelet a kivételnek, mert azért még akad).

néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

Magas szőke férfi felemás cipőben

Folytassa doktor!

Volt egyszer egy zsaru

Fogat fogért

Felső tízezer

[meztelenreklam]

Művészi, izgalmas!

8 órai újság, 1941. 25. 

via EPA

[mozicom]