apropó
kaptam megkeresést talán nem is egyet, bocsi amióta terápia megy még jobban be vagyok fordulva vagy erre fordítok a legkevesebb időt.
dátum szeptember 20 péntek lenne, szabadságon leszek. nem szombat nem jó. nekem 22. vasárnap jó ugyan 😄
szabadtéri elképzelés lenne, októberben már zárt. elsőnek a Jégkertre gondoltam de bazdmeg egy estét nem lehet 10K-ból ott megúszni, nem rángatnálak bele ilyenbe.
ismertek szívem csücske a Kabin és idén talán 1x voltam. jó ők is beszálltak a vízparti árversenybe és nem lett olcsóbb; 1100 egy korsó Borsodi (?!?!) de csempészhettek be piát és enni is lehet, plusz dunai naplemente.
más ötletem nincs, lehet a kunhegyesi korona sörözőben is de arra meg nyavalyogtok hogy messze van.
39 notes
·
View notes
Úgy kéne kezeljelek mint az előző lányokat az életemben. Túl kellene lépnem rajtad. Meg kellene tennem. Magam miatt. Mert megérdemlem a boldogságot. A családom büszke rám, és egy barátom sem ért el ilyen függetlenséget mint én. És te sem. Nem én vagyok lelkiszegény. Nem én vagyok rossz. Én képes voltam tanulni a hibáimból, te nem. És most is rólad írok mikor kurvára nem érdemled meg azt sem hogy rád gondoljak. Hatalmas csalódás az amit adtál. Megváltoztam érted, azért mert azt mondtad én vagyok az igazid és te mellettem akarsz megöregedni, jóban rosszban egyaránt szeretni. Tényleg? Most hol vagy? Éppen fekszel a kibaszott ágyadon vagy a barátaiddal vihogsz mikor itt lehetnél nálam. Ketten lehetnénk a lakásban. Oda mehetnénk ahova akarnánk, együtt élhetnénk. Egy komoly kapcsolatot dobtál el, és tudod leszartam volna hogy távkapcsolat. Mert nem érdekelt mennyire messze vagy, szerettelek. Leszartam mennyire nehéz, szerettelek bazdmeg. Az összes szabad időmet veled akartam tölteni. Hát bazdmeg. Szép nyarat. Mellettem kurvára nem lett volna unalmas. Neked ez kell. Oké. Akkor legyél egyedül a magányodba. Nem érdekel. Biztos találsz majd egy gyökeret megint a nyárra, vagy félévre aztán kidobod őt is. Mert egy nárcisztikus fasz ő is. Mindenki az. De főleg én. Azért mert akartalak és kapartam érted. Könyörögtem neked. Mert megakartam oldani, tenni értünk. Jobban esett volna a lelkednek ha leszarom és elengedlek? Nekem jelentett valamit az amikor azt mondtam a szemedbe nézve hogy feleségül akarlak venni. Hogy szeretlek, és az igazim vagy. És én minden után, miután számtalanszor megaláztál, megaláztam magam, könyörögtem, sírtam neked, akkor is kedves voltam veled. Mert a szeretetem feltétlen. De a tiéd sosem volt az. Sőt mondhattál nekem te bármit, nem azt mutattad, mutatod amit mondtál.
3 notes
·
View notes
Jobban tudom
Arra jöttem rá, hogy ez az életem egyik nagy kérdése. Hogy a kommunikáció, például a tumblin, az több-e annál, mint hogy emberek valaki tudtára adják, hogy ők „jobban tudják”.
Sokszor olyan nehéz jószándékot látni a hozzászólásban, pedig valószínűleg semmi rossz motiváció nem áll mögötte.
Csak vannak ezek a sémák, hogy aki ezt mondja, az valójában azt gondolja, aki meg így beszél/ilyen szavakat használ, az meg azt gondolja. Közben meg nem tudjuk mit gondolnak.
Nagy asszociációs lóugrással elmondom, hogy nekem olyan faszi kéne, akivel lehet játszani.
Pl átmegy a kocsink előtt egy pirosruhás csaj, és én elmondom, hogy lám, most egyedül lennél, óvatosan elütnéd a csajt, aztán felsegítenéd, telefonszámot cserélnétek, és felhívnád többször is, hogy hogy van, ésa, ésa. Ezért aztán milyen jó, hogy itt vagyok, mert ezek a pirosruhás csajok annyira megbízhatatlanok... :D
És erre nem azt mondaná, hogy te hülye vagy bazdmeg beteg az agyad, hanem továbbszőné a mesét valami olyan módon amiből kiderül, hogy de ő ellenállna minden kísértésnek mert engem szeret a kék ruhámban, úgyhogy a biztonság kedvéért, hogy ne történhessen semmi, oda-vissza még áthajtana az elütött pirosruhás nőn. :D
Igen, tudom, hogy a felnőttek nem így kommunikálnak, hanem úgy, hogy megmondják egymásnak, hogy mit akarnak és mit nem. Veszekszenek, vitatkoznak és a nagy dominanciaharcban néha megpihennek egymás karjaiban.
Én meg ezeken a meséken keresztül tudok kommunikálni. Akkor nem érzem azt, hogy ledomináltam a másikat. Akkor tudok úgy beszélni, hogy sem erőszakosnak, sem megalkuvónak nem érzem magam. Ezekben a történetekben, és úgy általában a történeteimben tudok elmondani mindent.
Az már egy másik varázslat, hogy nem egy gondolat, érzés, probléma hogyan képződik irodalommá. Az nagy baj lenne, ha egy az egyben jelenne meg. Marcsi szereti Bélát, mert én szeretem Bélát. Sosem lehet tudni mi van a mélyben mert nem az a lényeg, hgy valakinek üzenjek vele, hogy szeretem vagy gyűlölöm, hanem hogy az érzést meg a gondolatokat belecsatornázzam. Például egy rajongás hogyan jelenik meg valaki legsötétebb mániájában, agresszív gyilkosságában. Ugyanaz a vágy hajtja, olyan vékony a határvonal.
Egy olasz írónőnél olvastam, még kamaszkoromban, hogy úgy érzi magát, mintha egy kisautóba egy teherautómotort szereltek volna.
És sokszor csak nézek, mások milyen szelídek, milyen odaadóak, engem meg elsodor a lendület és szorongok tőle, hogy gyorsabban csinálok mindent. Ha valami érdekel, akkor azzonal megcsinálom az alapot, felépítem a szerkezetet és gyere, gyere, csináljuk!
A másik meg még a kávéját se itta meg és marhára zavarja, hogy nyüzsgök.
Én meg feszülök. Jóóóó, várok, várok amíg alkalmas lesz. Alkalmas már? Még nem? És most? Ott vagyunk már?
Hát, kéne nekem egy hasonló ember. Aki azt mondja: megiszom a kávémat és megnézem mit építettél, aztán megbeszéljük, hogy csináljuk tovább együtt.
De a legtöbb ember ilyenkor úgy érzi, hogy ledominálták. Hogy az van/lesz amit én akarok. Hogy ettől önző vagyok, egoista, stb, stb.
Én meg nem bírom a bizonytalanságot és a várakozást. Azt mondja, nekem, egy hét múlva lesz erre időm, egy hónap, egy év múlva: OKÉ! De olyan jó lenne, ha egy hónap, egy év múlva nem nekem kéne megkérdeznem, hogy ottvagyunk-e már, és nem kényszerülnék bele egy olyan szerepbe, ahol erőszakosnak tűnök.
És látom, hasonló gonddal küzd egy rakás ember, aki hozzám hasonlóan ötletes, lendületes, proaktív.
Mindenki azt gondolja, hogy ő jól kommunikál.
Én azt gondolom, hogy írásban elég jól tudok érzelmeket megjeleníteni a szituációkon keresztül. De amúgy vannak kommunikációs nehézségeim.
Főleg az, hogy ne tűnjek erőszakosnak, okoskodónak, de ne is söpörjenek le azzal, hogy hülye vagyok, vagy baj van az agyammal. (mondjuk ez utóbbi anyámtól ragadt be, szóval triggerpont)
Tudom, hogy fárasztónak tűnök. Pedig nagyobbrészt csendben csinálom a dolgaimat. És nagyon sokszor azért nem szólok hozzá dolgokhoz, mert az igazság (tények) és az empátia közt kéne dönteni.
24 notes
·
View notes
Rohadt ideges vagyok. Vagy csak szorongok, fasz se tudja. De emiatt, hogy nem tudom mi bajom, fixen kurva ideges vagyok. Illetve tudom, csak leszarom. A bioritmusom gecire feladta a harcot, normális napi ritmusom isten tudja mikor volt utoljára. 11-től vizsgázok, és negyed 7, de én még egy kurva percet nem aludtam. Nem baaaj. Jól van ez így kedves *nevem*. Készítsd ki magad, úgy van.
Ó, hogy rohadnál meg de tényleg. Elhitted, hogy bírni fogod az egyetemet, ugye? Hát kurvára nem te kis hülye. Egy gyenge szar vagy! Ez nem a mentális elmeroggyantak gyűjtőhelye. Arra nem kapsz megajánlott jegyet, ha adod a nagyhalált, hogy te “mennyire rosszul vagy lelkileg”. A nagy faszt! Tudod ez kit érdekel? Lófaszt se te kis geci. Nem neked való. Add fel te nyomorék!
Meg ha már itt járunk, igazán meg is ölhetnéd magad! Nem csak nyafogni kell róla, hogy neked milyen halálvágyad van. Az van bazdmeg? Akkor ne csinálj segget a szádból te fasz, hanem nyírd már ki magad a gecibe. Tudod kinek hiányzik ez az örökös hiszti? Te sem bírod elviselni magad, akkor szerinted mit érez a családod, akik folyton látják a szenvedésed? Nekik is kurvára elegük van belőled. Egy megtűrt kis patkány vagy a családod számára. Őszintén sajnálom, hogy hozzájuk születtél! Ha anyádék tudták volna, milyen kis szörnyecskét hoznak létre, biztosan húznak gumit. Szánalmas vagy de tényleg. Nem is értem mi a tököm tart életben. Már rég a föld alatt lenne a helyed te élettelen fasz. Okádék vagy és kurvára undorodom tőled! Menj a picsába és dögölj meg!
1 note
·
View note
Miért szarsz rám ennyire? Miért baszol el mindent? Ha szorongok nem fogom magam jól érezni egy idegen helyen, egy idegen városban, pláne nem egy tömött bulin bazdmeg! Téged kurvára nem érdekel, hogy a sírás határán berángatsz engem tömegbe, mert te így érzed jól magad. Akkor bazd meg! És még te kérdezed mi a baj? Hogy a faszba van képed hozzá? Amikor meg elmondom, hogy mi a probléma, te azt mondod, hogy máskor nem kell velem jönni. Jó. Úgy lesz. Sosem tartod tiszteletben a határaimat. Teszel rájuk. Mert neked csak az a lényeg, hogy te boldog legyél! Az, hogy a másikkal mi van, akit "állítólag" szeretsz már kurvára nem érdekel. Menj bulizni a barátaiddal, nyugodtan. Érzed jól magad. De engem ne állítás ilyen helyzet elé! Mert kurvára nem bírom, és te el sem bírod képzelni én mit élek át addig ameddig te jól érzed magad.
1 note
·
View note