#nem írok

[amourpouramour]

Te vagy az, akiről a legtöbbet tudnám írni, de nem teszem, mert még mindig nem vagyok rá képes.

[sronti]

Egyrészről ellopták* a ~400 fontos bringámat tegnap, másrészt viszont megtudtam, hogy a bíróság végre megítélt nekünk olyan nettó 6000 fontot.

Ez egy elég felemás hét volt, na.

[drakvuf]

Miután olvastam, hogy Curtis is lesz a Sztárboxban, egyből arra gondoltam, hogy Majkával kellett volna összeereszteni. Most már inkább Győzikével nézném meg.

[vagonca-rigo]

18 for the "im not from the us" ask game

Tudnom kell hogy hogy beszél a mutual

I'm gonna be honest I still don't really think I do actually speak a dialect, but after setting foot on the daily in Budapest and getting asked "Te meg honnan jössz hogy így beszélsz?" or similar I'm considering looking these up in depth lmao there's gotta be one that's "vanilla hungarian but slightly more interesting" or something

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[csacskamacskamocska]

Volt egy választás

azon gondolkodtam, hogy fenntartsam-e ezt a blogot és vele életben tartsak egy gondolatot, fájdalmat, hiányt, rossz emléket, a magyarázatok keresését-kutatását vagy okosan engedjem el, hiszen már nincs rá szükségem. Minek pazaroljam az időmet és energiámat? De vannak követők, akiknek sokat ad, hogy átgondolják azt amikről írsz! – mondtam magamnak. – Talán vannak, akik nem rutinból nyomnak egy lájkot. :) Sokszor magyaráztam a fiamnak, hogy értse meg, hogy amilyen környezetben él, az hat rá. Hiába hiszi magát erősnek, okosnak, a környezet igényei, a környezete értékrendje hatni fog rá. De nem csak ez, hanem a hangulatok, a panaszkodás, a fájdalmak, a bajok, a nyűgök, a tévhitek, a beidegződések, az elvárások – minden, ami jelen van a közegben ahol él, amihez kötődik, az hatni fog rá, le vagy felfelé viszi az értékrendjét, a normáit, az életenergiáját. Ez az elitiskolák lényeg. Olyan közeget teremteni, ahol ez felfelé menő spirál. Ha jó környezetben vagy, kevesebb energia jól lenned. A sarki kiskocsmák otthonosságnak lényege, hogy 30 év múlva is ott van a szinti a sarokban és jön Jenő, csak egyre inkább azért fizetnek neki egy-egy felest, hogy ne játsszon. Biztos lehetsz benne, hogy a sarki kiskocsmában nem változik semmi 50 éven keresztül. Ahogy a tumblin se nagyon. Béla még mindig nem szökött el, XY még mindig segít mindenkinek, T még mindig egy fasz, Q továbbra is megkúr minden nőt, akit csak lehet, Csacskamacska meg megbízhatóan okoskodik az egész kocsma pszichózisán. Míg csak meg nem halunk. A kérdés, ami megfogalmazódott, hogy a blog mit akar és én mit akarok. Bár a perverzióig őszinte blogot írtam, de sosem akartam úgy nyilvánossá tenni, hogy olyanok olvassák, akikről írok vagy felvállalni magam. Elképesztően segített az önismereti munkában. De nem akartam másokat gyógyítani vagy tanítani. És továbbra sem akarom ezt a felelősséget vállalni. A tudásom is kevés hozzá. Közben még önmagamtól is védeni akartam azt, akit szerettem. Vagy magamat tőle? Csuda kérdések ezek. :) Most adódik egy lehetőség, hogy ugyanezt folytassam egy induló netes magazinnál. Talán ott is csacskamacska néven. Csak már mások problémáiból inspirálódva. Szóval nem tudom, hogy, ha nincs a fájdalom, mint üzemanyag, akkor is tudok-e írni – ez lenne ugyanis a profizmus. :) Akarok-e a múltban vájkálni, folyamatosan vélt vagy valós sebeket feltépkedni az olvasók figyelméért. Egy biztos, ha az ember jól van, az senkit sem érdekel. :D A drogosok drogosokkal buliznak, az alkoholisták alkoholistákkal és a keserűségnek keserűség a megfelelő párja. Aki meg jól van, az meg csak él. Az kit érdekel? :)

[ebbolmilesz]

na, mostmár írok egy autós posztot,

mert eladó a Zumi. 2007-es Mazda 2, diesel, és MENTAZÖLD. nagyon szép, nézzétek!

2021-ben vettem, addig Ausztriában futott, annak idején le is tudtam kérni az adatait a Mazda honlapjáról, 122ezer kilométerrel vettem meg. és azóta jó sok dolog történt, mert 180ezer kilométerig utaztunk együtt. vele:

Jópárszor átutaztuk az országot, de voltunk Prágában, Erdélyben, Szlovéniában és Olaszországban is vele. Rendkívül keveset kért enni, szerintem soha életében nem fogyazstott 6.8 felett.

Rendesen volt szervízelve, tavasszal kapott új porlasztócsúcsot, elektromos vezetékeket és egy gázpedál-jeladót is. Ja meg még légtömegmérőt is.

Sajnos a budapesti élete alatt volt, aki túl szépnek találta és kicsit megkarcolgatta, a szerelő diagnózisa szerint ezek a sérülések lepolírozhatóak, de inkább elköltöztünk Budapestről.

Olyan sosem volt, hogy ne fértek volna el benne a cuccaink, pedig mentünk vele egy hetes nyaralásra kutyával, és költözős autó is volt. Amikor megveszed, majdnem teljesen üres lesz, csak a felnire szerelt téligumikat találod majd a csomagtartóban, amiket asszem másfél éve vettem.

Az ára 1 millió alatt van, a többit elmesélem üzenetben.

Rengeteg történetem van még róla, de természetesen a lényeges infókat firtató kérdésekre is szívesen válaszolok. Ha érdekel, jelentkezz!

Ha nem érdekel, akkor egy megosztással tudsz tenni érte, hogy új gazdára találjon, köszi szépen!

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[drakvuf]

A Kísértés 1: Kasza Tibi vs GVH

Borzalmasan csalódott voltam, amikor egyértelművé vált, hogy idén nem lesz Nagy Ő, de gondoltam adjunk egy esélyt a helyette induló új társkereső realitynek: A kísértésnek.

A wikipédia szerint a műsor az amerikai Temptation Island magyar verziója és húsz éve már futott belőle egy évad az RTL-n.

A koncepció egyszerű: a műsorba jelentkező párokat pár hétre különválasztják és 10-10 szexi fiú és lány próbálja elcsábítani a feleket. Mindezt Thaiföldön, Kasza Tibivel.

Ebben az évadban négy pár teszi próbára szerelmét.

Az első versenyzőink Inge és Lóri, akiknek ez lesz a legény- és lánybúcsújuk.

Azért jöttek, hogy megmutassák létezik tökéletes kapcsolat. Kasza megkérdezi őket, hogy képzelik ezt a legény-, lánybúcsút, amire Lóri azt feleli, hogy bármi mehet, csak a szex és csók nem. Mindenki nevet. Még.

A második pár Dorina és Noel, akiket a Power of love című műsorból ismerhet a közönség, amit én kurvára nem néztem, szóval niemandok.

Ők konkrétan azért érkeztek, mert a TV2 behívta őket hogy próbára tegyék a kapcsolatukat. Noel egyből beismeri, hogy betegesen féltékeny típus.

A harmadik páros Brigi és Dusán, akik Hollandiából érkeztek ide.

Dusán már félrekúrt egyszer és ezzel a műsorral akarja bizonyítani szerelmének, hogy már megbízhat benne.

Az utolsó pár Linda és Geri, akik saját bevallásuk szerint hatalmas Dupla Kávé rajongók és a kapcsolatukat is az egyik slágerükről mintázták.

Senki nem kérdezte, de Linda határozottan az esetem.

Mindenkinek geci nagy még az arca és természetesen senki nem tudja elképzelni, hogy megcsalja a párját, de Tibi figyelmezteti őket, hogy hamis állításokkal árulni a tápkiegészítőiket veszélyes, illetve hogy prémium kísértőket hoztak Thaiföldre.

Ezen a ponton mindenképp beszélnünk kell arról, hogy a műsor 28 karakterrel dolgozik, szóval hogy biztos ne legyen kavarodás, a párok nevei boldozva lesznek, a kísértetek meg olaszosan fognak megjelenni.

Egyesével bemutatkoznak a csábítók.

Elsőként Cynthiát, a 22 éves diáklányt ismerjük meg, aki arra vágyik, hogy egy férfi csak rá figyeljen, cserébe nevet a viccein.

Utána érkezik Niki, aki szeret az érzéseiről beszélni és nagyon szívesen beszél a fiúkák érzelmeiről is.

Az első férfi akit megismerünk Máté, aki biztosítja a srácokat, hogy vigyázni fog a barátnőikre.

Utána elkezdik pörgetni a kísérteteket, én meg alig bírom követni, de van itt szépségkirálynő, egy faszi akinek állítása szerint már 500 barátnője volt és egy villanyszerelő, aki amatőr modell is.

Utóbbi egy verssel is megörvendeztet minket, amit kínos csenddel jutalmaznak a többiek. Bár Dorinának bejött a faszi, de róla ordít is, hogy butácska.

Utána érkezik Barbi, a személyi edző, aki azt mondja, hogy csak segíteni akar a lányoknak azzal, hogy lekúrja a faszijukat, mert kiderül, hogy milyen emberek igazából.

Őt követi Eda, a kolozsvári matektanár, aki igazi veterán, mert a műsor román változatában már sikeresen elcsábította a kiszemeltjét.

Jérémy János Franciaországból érkezett hozzánk, hogy megmutasson pár trükköt az elcsábítandó hölgyeknek.

Őt Nikol váltja, aki egyből beszól a lányoknak, hogy ne csodálkozzanak, ha rámászik majd a faszijukra, mert ők hozták ide őket.

Utána megismerjük Bertit, aki konkrétan a párját keresi ebben a műsorban.

Ezután egy régi ismerőst, Kozák Natit köszönthetjük a kísértők között, akit a tavalyi Nagy Őben ismerhettünk meg.

Bemutatkozása alapján ő mindenben benne van, valszeg ezért is vágott camgirl karrierbe. Linda szerint nagyon cuki, Dorina viszont egyből a konkurenciát látja benne. Hogy meglegyen az alapvető jókedv Nati bele is köt Dorinába, de lepattan a lányról.

Zotya egy magánnyomozó, szóval mielőtt bármit írok róla, az igazi nevem Kiss Endre Farkas és Újszászon élek anyámmal.

Zotya prolivibejával bármelyik majális kötelező eleme lehetne. Ő is valamiért kapcsolatot keres itt és azt mondja szimatot fogott.

Miután mindenki bemutatkozott, megkéri Kasza a kísértőket, hogy akasszanak egy füzért annak a nyakába akit el akarnak csábítani.

A csábítók nem feltétlenül azt választják, aki a legjobban tetszik nekik, hanem sokan arra dobják, akinek a legszarabbnak tűnik a kapcsolata, így Gergő és Linda kapja a legtöbb füzért. Szomorúan levonják a tanulságot.

Ezután könnyes búcsút vesznek a párok és beköltöznek a lány és fiú villába. Mindenki el van ájulva a luxustól. Lóri bevallja nekünk, hogy neki minden vágya az, hogy úgy éljen, mint példaképe Hugh Hefner, tehát koporsóban luxusvillában, szép nők között. Ezután hozzáteszi, hogy az ő kapcsolata stabil, a többiek fognak meginogni.

Noel már nagyon várja a lányokat, de természetesen csak barátkozni szeretne velük. Csak említenie kellett és már itt is vannak a hölgyek.

Gyorsan ki is alakulnak a klikkek a kiszemelt fiúkák körül. Dusán elmeséli Edának, hogy bizony ő már félrelépett, de már nagyon jó a kapcsolata a baratnőjével. A lány a kamerának elmondja, hogy biztos benne, hogy kamuzik.

A fiú a lányt a tetkójáról kérdezi, aki azt mondja neki, hogy elárulja, ha beengedi ötször zuhanyozni. Dusán lealkudja háromra.

Gergőt már ismerte az egyik lány, Anna, a szépségkirálynő és azonnal rá is nyomul a fiúra. A próbálkozást megzavarja az egyik másik csábító, Cynthia.

A konkurencia nyomására Anna feljebb kapcsolja a rámenőségét és bedobja, hogy le fogja itatni faszikámat. Sajnos a művelet teljesen kontraproduktív, mert egy ponton felbassza Gergőt, amiért mindig a szavába vág és a fiú faképnél hagyta a teljes társaságot. Noel klikkje könnyen fogást talált a betegesen féltékeny faszin: még csak három hónapja vannak együtt Dorinával.

A srácnak nagyon szimpatikus Barbi, a személyi edző és Nati. Bár utóbbi szerinte nagyon teszi magát.

A lányok eközben arról beszélnek a villájukban, ki fogja lekúrni a faszijukat. Pezsgőt bontanak a nagy stresszre. Szerencsére nincs idő szomorkodni, mert megérkeznek a fiúkák és velük is koccintanak egyet, ahogy illik.

Inge szerint nagyon aranyosak, de megjegyzi, hogy biztos abban, hogy ők Lórival együtt maradnak. Azért azt még hozzáteszi, hogy szerinte a többiek meg fognak inogni.

Jérémy elmondja nekünk, hogy nem létezik olyan, hogy komoly kapcsolat és mindenki azért van itt, mert félre akar dugni. Ezzel a lendülettel rá is nyomul Ingére. Azzal próbálja elbizonytalanítani a lányt, hogy nagyon jó csajok vannak a másik csapatban és el fogják csábítani a csávóját.

Zotya rányomul Dorinára, aki elmeséli neki, hogy a faszija, Noel betegesen féltékeny. A magánnyomozónk egyből bedobja a csajnak, hogy szerinte a faszija elnyomja. A lány próbálja menteni a szitut, hogy Lóri nem olyan rossz, mint ahogy hangzik, de hát ki hiszi ezt már el.

Briginek van a legkönnyebb dolga, mert őt az abszolút baszhatatlan Alex környékezte meg.

Másnap Kasza Tibi összecsődíti a társaságot és elkerüli a kérdést, miért vágta meg a GVH a kamu tápkiegjei miatt. Terelésként bedobja, hogy minden versenyzőnek randira kell hívnia az egyik csábítót.

A lányok azt beszélik, hogy úgy kellene választaniuk, hogy ne tegyék féltékennyé a barátjukat. Szerecsére a faszik nem gondolkodnak. Így történhetett meg az, hogy Noel azt a Natit viszi randizni, aki korábban már konfliktusba keveredett a barátnőjével, Dorinával.

Lóri Angit viszi randizni, aki nem tudom ki.

Dusán Edát, a matektanárt viszi randizni, mert a lineáris algebra nehézségeket okoz neki. Gergő Cynthit viszi randizni, amiért Linda eléggé betorzul, mert szerinte a faszijának tetszik a lány. Nincs más megoldás Linda, hívj fel.

Kasza felajánlja Dorinának, hogy álljon bosszút a fasziján és válasszon ő is egy randipartnert. A lány a versmondó Rolit hívja el, de nem éri be ennyivel és leugatja a fasziját, amiért szerinte direkt azzal a lánnyal megy randira, akiről tudja, hogy neki nem szimpatikus. Szerinte ez tiszteletlenség.

Zárásként még le is prolizza Noelt. Lehet Dorina nem is olyan rossz karakter.

Na drágáim, nem is rossz ez a műsor. Persze nem egy Nagy Ő, de az első rész egész szórakoztató volt. Folytatjuk.

[emlekeimkonyvtara]

Nem nézlek, nem írok, nem teszek semmit. Végeztél velem, velünk, egymással. Szeretni foglak, így szívtelenül és lelketlenül.

[kekbond]

Annyira szép vagy, csak nagyon félek tőled, hogy agresszív vagy meg nagyon kemény, én meg tök érzékeny, és egy ilyen lányt nem tudok megközelíteni, mert gyengének tart, meg megbánt folyamatosan (nem direkt), ami meg őt frusztrálja :/ szóval be se követlek, tudom very softboy of me, de mindegy. néha ábrándozom róla hogy valójában nem egy tajparaszt pihcha vagy, hanem egy érzékeny, kedves aranyos valaki. Viszont le akarom kódolni ezt az anont, mondjuk a következőben csak annyit írok, hogy körte vagy narancs…és ha tényleg az van amiről fantàziálok, nem egy genya vagy hanem érzékeny meg jófej akkor bekövetlek, akkor válaszold azt hogy narancs. ha meg egy kemény gurl vagy aki nem kér ilyesmiből, akkor válaszold hogy körte.

ne haragudj, de most kicsit nevetek :D

és mivan, ha én a sárgadinnyét szeretem? 😡

[pitkinofficial]

én nem írok semmit magamra

Csupa durva jelszó, Csupa durva jelkép. Egy magas nő a buszon a fejedre rakja a mellét. Megoldódott a helyzet? Ki maradt alul? Van-e élet a földön a rock-end-rollon túl?

szerintem amúgy nincs.

vagy ha van, annak nem sok értelme van.

hacsak nem egy csöcs.

[stickalittle]

Anyámos poszt

Írtam itt egy posztot anyámról (biztosan egyéb poszt is fog anyámról születni, mert vele kapcsolatban jönnek elő dolgok, amiken mostanában gondolkodnom kell). Szóval volt ez a poszt anyámról, ami jól prezentálja, hogy egy-egy poszt, aminek az egész hátterét nincs idő vagy hely kibontani, hogyan képződik le különbözőképpen emberekben, attól függően, hogy bennük milyen képeket jelenítenek meg a sorok. Egészen érdekes, hogy ugyanazok a szavak más és más emberben más és más történeteket mesélnek el. Olyan az egész, mint egy absztrakt festmény. Ahogy most visszaolvastam ezt a posztot, tényleg lehetett úgy is értelmezni, mintha egy szülő kihasználná a gyerekét, de persze én nem ebből az indíttatásból írtam. Ha anyám tetterős nő lenne, akkor lehetne esetleg kihasználás a részéről, de mivel anyám a combnyaktörése óta csak rollátorral jár biztonságosan, és nekem az is hatalmas segítség, hogy magát el tudja látni, így csak hétvégeken kell vele, a házzal, a kerttel különösebben foglalkoznom. Ez a részemről nem más, mint egy gyerek gondoskodása az szülőjéről, aki nagyobb teendőkre már képtelen a ház körül. A mi kapcsolatunk mindig jó volt, úgyhogy szívesen segítek neki, és egyébként én fogok ott örökölni mindent, így amit a ház körül csinálok, azzal nagyrészt a sajátomat is karbantartom. Amit anyámról írok a blogra, ezért nem panaszkodás, csak "ilyen az élet" dolgok, amiket én jópofának vagy furának tartok.