#problémás

[csacskamacskamocska]

Mindenkivel baj van?

Van a dianetika, aminek ugye az a lényege, hogy visszavezetve téged az életvonaladon, feloldják az összes traumát. (iszonyatosan leegyszerűsítve) és innentől csak gondoznod kell magad, hogy időnként megtisztítsd a lelked (és a tested) az újabb traumától. Azért a tested is, mert ha jól emlékszem Hubbard (a szcientológia atyja) már korábban azt írta, hogy a traumáknak vannak sejtszintű lenyomatai, aztán később a kutatók rájöttek, hogy a traumák DNS szinten képesek megváltoztatni dolgokat, a traumaöröklés egy valós dolog. Helló háborúk, helló holokauszt! És most ide szúrjuk be, hogy nem vagyok szcientológus. Ezek csak infók. Keresztbe-kasul beigazolódik, hogy tarumák által változunk, fejlődünk, mutálódunk és adaptálódnak dolgok. Őrült izgalmas az egész, ha korábban tudtam volna, kutató lettem volna valahol a pszichológia területén. Mindenkivel baj van és mégsincs mindenkivel baj. Mindenki ugyanúgy traumákon keresztül fejlődik. A tiltások, a megvilágosodások traumák. Csak nem emlékszünk rájuk, ha nem követi utána szenvedés. Felsimerjük, hogy van halál. Aztán rádöbbenünk, hogy az anyánk meg fog halni. Majd mindezt elfelejtjük kb ötvenéves korunkig, amikor viszont valódi trauma, hogy anyánk meghal és valódi szorongást okoz, hogy mi is meg fogunk halni. És a legtöbb embert a szülei halála megváltoztatja. Pedig volt halálfélelme gyerekkorában is. Az mégis pukk, elmúlt. Aztán meg biológiai folyamatokkal együtt valósággá vált. Ez egy piszokegyszerű példa volt a taruma aktiválódásra. De mondhatom azt is, hogy valójában trauma, hogy kisded korodban nem éred el a játékodat és e miatt kezdesz el mászni. Aztán a tested uralmának gyönyöre még össze is kapcsolódik a megszerzés örömével. Elérted, megcsináltad. De egy csecsemő is dühöng, ha valamit nem bírt megcsinálni. A csecsemőkori elhagyatottság vagy testi-lelki elhanyagolás súlyos traumákat okoz. Aztán lépegetünk tovább és trauma trauma hátán, folyton bántanak, folyton megfélemlítenek, folyton becsapnak, elhagynak, elutasítanak, stresszhelyzetbehoznak. Hát még egy nyüves kislabdadobás is lehet streszhelyzet! Ma már kiröhögném a tanárt és mélységesen átérezném, hogy ki nem szarja le a nyominger méréseit. Mi van, ha szarul dobok? Kirúgnak az iskolából? Pótvizsgáznom kell kislabdadobásból? Hahahaha! És pont ez az a változás, hogy dolgok egyszercsak más polcra, más értékelés alá esnek. Vagyis a dolgok nem valóságosak, hanem relatíve léteznek csak. Azok a dolgok is, amiben most vagyunk. Így aztán, vannak emberek, akik többé-kevésbé elfogadhatóan feldolgozták a traumáikat. Vagy akár a traumáik számukra előnyös helyen hatnak. (hogy ez teljesen egészséges dolog-e? A pszichológia szerint, igen). Vagy a megküzdési stratégiájuk, akkor is, ha nem egészséges, de hasznot hoz a közösségnek. A társadalom egyre több pszichés betegséget képes tolerálni, magábaolvasztani. Nyilván azért mert egyre több pszichésen terhelt ember szaladgál. „Régen” a furcsa emberek, az idegbetegek, nehezen találtak párt, jobban kiszorultak a közösségekből. Ám a pszichés zavarok újratelmelik magukat, szóval muszáj elfogadónak lenni. nade vissza. Ha a problémáid nem különösebben terhelik meg a környezetedet, akkor te normális, rendbenlevő embernek számítasz. Ha bármilyen problémádat (mondjuk egy blogon) górcső alá vesszük, akkor a rendszerből (az életedből) kiemelve, tuti problémásnak fogsz tűnni. Kurva ideálok amikhez viszonyítunk.

Néha nézegetek ilyen mitteszer meg kelésnyomogatós videókat. Egyszerre vonz és borzaszt. Többnyire két kérdés foglalkoztat: hogy lehet, hogy valaki ennyire elhanyagolja magát, hogy úgy megy kezelésre, hogy már ilyen iszonyatos állapotban van a bőre/kelése. Miért nem orvos kezeli, hogy meri ilyen láthatóan féltudású emberekre bízni ezt a látható betegséget – akik kesztyű nélkül meg erőszakosan nyomkodják a bajait. na, ez pl pontosan leírja a blogomat. :D Neeeem, ez csak vicc volt. Amit szakember tudott tenni, azt megtette. Úgy engedett el, hogy jól vagyok. És tényleg jól vagyok. Volt amikor nagyon szarul voltam. Tudtam is magamról, hogy nagyon szarul vagyok. Kértem is segítséget. De nem lehet az ember függő egy pszichológustól! Amikről mesélek, azok vizsgálódások. Ez már az én feladatom, hogy feldolgozzak dolgokat vagy helyére tegyek vagy éppen elsmerjem, hogy tévedtem, vagy meglássam a saját felelősségemet. És benne van az is, hogy feloldozzam magam a kötelékekből, ne csak az eszemmel értsem, hogy szabad, hogy jogom van dolgokhoz. És ebben nagyon sokat ad nekem ez a blog. A fél életem elment azzal, hogy nem szabad beszélni a bajokról, mindig mosolyogni kell (a mosolyodba majd beleszeret valaki), nem teregetjük ki a szennyest, és főleg, MI BAJOD LEHET NEKED? Hiszen... és itt jöttek a jó dolgok, amit adott az élet. Innentől az ember rohadtul szégyenli, ha nem érzi jól magát. Pedig van amikor nem. És ez tök normális. Normális, hogy nem vagyunk tökéletesek. Normális, hogy nem vagyunk ideálisak. Normális, hogy vannak bajaink. Még az is normális, hogy nem találjuk a megoldást. Nem jó, de tök normális. :) :) :)

[sronti]

Podcast lista

Azzal a nem titkolt céllal, hogy hallok valami érdekeset tőletek is. A napi másfél óra kutyasétáltatás miatt nagyon sok új podcastra van szükség. Kicsit UK centrikus, szóval amit nem érdemes más országból hallgatni, azt külön jelölöm.

Az Ezra Klein-The Daily-Today in Focus-Pivot gondolom mindenkinek megvan.

1. Empire, viszonylag új, történelmi podcast, jó hostok, jó témák, jó vendégek, humor, kicsit UK centrikus, de bárhonnan hallgatva érdekes lehet.

2. These Times, geopolitikai cucc, sokkal jobbosabb, mint amilyen vagyok, de nagyon tájékozott emberek beszélgetnek benne világpolitikáról és ezért elnézem nekik, az Északi-sark adással érdemes kezdeni. Elég száraz.

3. Search Engine, a fentanylról szóló rész volt nagyon érdekes. A valaha volt Reply All problematikusabb fele csinálja, szóval nézz utána annak a sztorinak mielőtt belevágnál. A kriptós dolga is érdekes volt ugyanennek az embernek.

4. Past Present Future: David Runciman nagyon tud podcastelni, ez inkább az egyetemi oktató, mint a beszélgetős vonal, de így is jó. Ha ilyen emberek adnának elő magyar egyetemeken, bejártam volna az előadásokra.

5. Pod Save the UK (ez UK centrikus), balos ázsiai emberek megfejtése a világról, Coco viccesebb, mint Nish Kumar, pedig neki nem is az a szakmája.

6. Talking Politics, (UK centrikus), két nagyon problémás ember nagyon problémás múlttal civilizáltan beszélget, vitatkozik, meg insiderkedik.

7. British Scandal, bár nagyon angol, szerintem bárhol szórakoztató lehet, mert a sztorik jók és a hostok is jók.

8. Ones and Tooze, Adam Tooze podcastje, ami nem annyira jó, mint podcast, de sokat lehet tanulni belőle.

Ha eszembe jut még valami, hozzáteszem.

[stickalittle]

Mondjuk, ha elkezdeném kijegyzetelgetni a Varga Judit interjúból, amiket mesélt,

például, hogy MP-nek csak úgy betoltak havi 4 millió forintot valamilyen pozícióért, amiben dolgoznia sem kellett (az meg sem fordult Varga fejében, hogy ez az állítás problémás), na, szóval szerintem az interjúból is simán össze lehetne szedegetni pár állítást, amibe egy jogállamban belebukna az egész kormány.

[sztivan]

alapvetően az, hogy brüsszeli forrásokból arra képeznek embereket, hogy hangolják a magyar embereket a zöldenergia ellen, azt gondolom, hogy mindenféle szempontból problémás

Koncz

[mimiametr0n]

Anyuka, aki mindent magára vesz, mindenkivel összeveszik és drama-queen-ként távozik a karácsonyi ajándékozás kapcsán a közös ovis csetből,

-majd visszalép, hogy most akkor a ballagási ajándékként szívesen csinál fotóalbumot

-majd napi 120 üzenetet küld, hogy azonnal keressünk a gyerekekről vállalható képet, meg írjuk le mit mondtak az óvónőkről, de abban a formában, ahogy ő kitalálta

-majd mikor egy másik anyuka sajnálkozva megírja, hogy az ő gyereke máshogy fogalmazott, azt ki akarja rakni a közös albumból

-beközli a többieknek, hogy ha el akarják kérni digitálisan az albumot, fizessenek ugyanannyit, mintha kinyomtatná, merthogy az az ő munkadíja

-majd nagykegyesen megbocsájt a renitens anyukának és képes leírni ezt:

Neked tényleg bazdmeg a kurvaanyád, hogy negyedik napja kell olvasnom a kibaszott toxikus kirohanásaidat.

És senki nem mer beszólni neki, mert ő az egyetlen, aki egyáltalán elkezdte csinálni azt a szar fotókönyvet.

bár így belegondolva lehet megérné leugatni és megcsináltatni a cewe-nél hétvégén.

Ti mit szoktatok csinálni a problémás szülőkkel?

[rafeeen1]

Egy világjárvány árnyékában II.

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország.  Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés. 

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén. 

Eme képekhez óraműves állvány kell és meglehetősen gyorsan kell velük dolgozni, ugyanis ekkora fókuszon már gyorsan mozdul el az ég a tereptárgyakhoz képest.

[darlingitsfabulous]

Mindentudó tumbli halp!

Szóval az van hogy kb február végén sikerült összeszednem edzés közben egy fasza vállsérülést. Maga a dolog nem fájt amúgy sokáig csak pár napig de most már eljutott arra a szintre a dolog hogy bizonyos mozdulatok fájnak, beszűkült a mozgástartomány is és ezek miatt egy csomó gyakorlatot nem tudok megcsinálni. (Meg pl egy póló le és felvétel is tud problémás lenni). A másik vállam sem százas szerintem de lehet hogy csak a kompenzáció miatt. (Meg amúgy vannak egyéb mozgásszervi és ízületi bajaim is -pl. térd, derék, gerinc -amiket szintén nyilván jó lenne valami szakemberrel átbeszélni és kezelni. ) A millió dolláros kérdés hogy ki ez a konkrét szakember?

Reumatológián annyit mondtak pl. a vállamra hogy ja az sportsérülés meg (akkor még) nem láttak mozgástartomány beszűkülést, majd elmúlik. A térdre és derékra jártam fizikoterápiára (iontoforézis és interferencia) de ezek sem segítettek.

Próbáltam manuálterápiát is (Sherlock rehab) de két alkalom után mondta a terapeuta hogy ő nem tud segíteni, nem tudta feltárni az okát hogy miért nem az alap állapotra gyógyul a vállam és szerinte így a terápia sem lenne hatékony.

Az egyik edző mutatott néhány gyógytorna gyakorlatot de hosszú távon ezek sem segítettek.

Szóval ezzel szerintetek merre, hogyan tovább?

Ajánlották még a 27 sellő nevű helyet, velük van valakinek tapasztalata?

Konkrét ajánlások jöhetnek dögivel mert kb már nagyon unom.

Köszönöm a szenvedő nép nevében.

@kozszolg

[drakvuf]

Nagy Ő 14: Mindenki hazudik

Végre kiderül ki nyerte a kocsikázást. Ma sem a teljesítmény számított, Attis farka hozta a döntést. Timi megy randizni a Nagy Ővel.

Gratulálok - hazudta Zsófi.

Timinek ez már vagy a negyedik privát randija Attilával. Elég nagy seggfájást okoz a többieknek, de nyilván ez a lányt nem zavarja.

Jetskivel hasítanak a vízen. Timi nagyon várta már, hogy Attis szigetén lehessen.

Árpa is nagyon izgatott, még főzött is a lánynak.

Hamburger és csülök a menü. Ami problémás, mert Timi fitneszmodell szeretne lenni.

Attila megkérdezi mit szólna ahhoz, hogy ha a párja nem akarná, hogy versenyezzen. Timi szerint akkor lófasz a seggébe. Árpa aztán felhozza, hogy olyan mintha minden leperegne a lányról. Nem lehet megbántani. Felteszi a kérdést, hogy netán érzéketlen a lány? Fájna neki, ha hazaküldené?

Persze - hazudta Timi.

Ezután felhozza a gyerektémát. A lány azt mondja sok mindent megmozgatott benne és simán vállalna vele. A férfi megkérdezi, hogy vinné-e a háztartást. Hát persze. Attilának tetszik amit eddig hallott. Kér egy puszit, hogy megpecsételjék a dealt.

A kamerának megint azt magyarázza, hogy Timi olyan mint egy tinilány pornós testtel. Nem tudom miért ismételgeti ezt, de rosszul vagyok tőle.

Timi bedobja, hogy ugorjanak be a tóba. Attis komolyan veszi és csobban egyet.

A lány is beugrik, mert ő sem normális.

Árpa bedobja, hogy csinálják meg a Dirty Dancinges emelést, de nem elég erős és elejti Timit.

Kijönnek a vízből és smárolnak.

Hazaérkezik Timi. Mimi fogadja csak, de lassan előmásznak a többiek is.

Egyből kiszúrják, hogy Attila ingje van rajta.

Bogi arról faggatja, hogy miről beszélgettek. Timi nem megy bele a részletekbe, de egyértelműen érzékelteti, hogy jól haladnak a dolgok.

Érkezik Zsófi egy meglepi vendéggel. Balázs Andival.

Azért jött, hogy megismerje a lányokat, mert nagy haverok Attissal és a férfinek számít a véleménye.

Mondjuk ennek sokkal több értelme van, mint a tegnapi kóklernek. Nem is értem miért kellett az.

Leül a lányokkal beszélgetni. Megjegyzi, hogy ugye milyen jóképű Attisom?

Gyorsan megegyeznek, hogy mindenki dugná a férfit. Aztán egyenként kihívja a lányokat beszélgetni.

Először Natalit hívja félre, mert nagyon érdekesnek találja.

Azt mondja, hogy látja, hogy már vannak érzései a fiú felé. Natali elismeri és áradozik kicsit Attiláról. Megjegyzi, hogy örül, hogy őszinte vele, mert egyből levágná, ha kamuzik. Hazudta Andi. Ezután az ötéves tervről kérdezi a papnőt, aki gyerekről álmodozik. Egy kis Attisról.

Bogival folytatjuk. Felteszi neki a nagy kérdést, hogy akkor is itt lenne-e, ha nem Attis lenne a Nagy Ő? Bogi nem olyan hülye, mint Mimi és azt hazudja, hogy nem.

Aztán őt is az érzéseiről kérdezi és nyilván Bogi is már nagyon szerelmes. Megkérdezi, hogy mit érez, amikor Attis másokkal flörtöl a villában. Azt mondja nem zavarja, mert biztos magában. Andi úgy érzi a lány nem fedi fel a valós érzelmeit és gondolatait előtte, de azért cuki. Bogi el kezdi fejtegetni, hogy ő úgy képzeli el a kapcsolatot, hogy mindenki egy külön egész, saját célokkal és nem vesznek el egymásból.

Andi látványosan nem érti.

Mimi a következő. Andi első kérdése, hogy mi tetszik neki a férfiben. A lány az érzékenységét emeli ki.

A tangós randi nagyon megmozgatta. Kár, hogy nem volt kölcsönös. Mimi sajnos full vakon van. A lányt nem zavarja, ha mással is randizik Attis a versenyben, de azt nem szereti, amikor előtte enyeleg valakivel.

Andi emlékezteti, hogy színészként érintkeznie kell más nőkkel is, bár sajnos a közös darabjukban nincs semmi ilyesmi. Mimit nem zavarja, mert az munka.

Timi az uccsó. A nő arról kérdezi, hogy szerelmes-e már. Nevetgél.

Andi figyelmezteti, hogy ha nem mond el neki mindent, akkor hülyeségeket fog továbbmondani Attilának, mert kurva szar emberismerő.

A színésznő megkérdezi Timit mi a közös benne és Attisban: a lovak és a motorok. Az igen.

Andi prezentálja az eredményeit a főnöknek. Szerinte Bogi azt mondja amit hallani akar.

Szerinte a lányhoz kulcs kell és nyitogatni kell vele.

Natali szerinte rendben van fejben, de a spiri hóbortja rátelepedne a kapcsolatukra.

Ennek ellenére nagyon passzolnának.

Mimi nem nyílt meg neki és nincs meggyőzve arról, hogy tényleg Attiláért van itt.

A férfi megjegyzi, hogy nagyon szép viszont és jól mutatna vele a címlapokon.

Timit majdnem elfelejtik, ami érthető, mert nincs személyisége. Attila azt mondja, hogy már pedig kell ott lennie valaminek, mert jól érzi magát vele. Felteszi azért a kérdést, hogy lehet csak dugni akarja?

Gondolkozz, Attis! Gondolkozz!

Levél érkezik a villába. Natali olvassa fel nekünk. Attila kihívja a hölgyeket a villa elé, ahol először találkoztak.

Andi jelentéséről fognak beszélgetni. Bogi nem parázik, szerinte ez nem azt jelenti, hogy valaki hazamegy, hanem hogy valaki randit kap.

Attis egy kis bemelegítés után közli a hölgyekkel, hogy ma valaki hazamegy. Bogi ez nem jött be. Mindenkihez intéz pár szót a Nagy Ő. Mimivel kezd. Azt mondja neki, hogy ő egy hercegnő és úgyis kell bánni vele, viszont Attis nem az, hanem ő a galád fekete lovag, aki a sárkányt viszi haza.

Attila coming outolt: scalie.

Bogi nagyon izgalmas, de egy fal veszi körbe, amitől nem tudja fogdosni és már türelmetlen.

Nem hatotta meg a lányt.

Timivel bár nagyon jó volt a randi, mégsem volt elég neki. Nem nyílt meg.

Natalinak azt mondja, hogy Andi szerint szuper páros lennének, de ő nincs meggyőzve. A spiritualitás zavarja.

Viszont nem ő megy haza, hanem Mimi.

Attila azt mondja neki, hogy önző lenne tőle, ha csak a testéért tartaná itt.

Örülök, hogy megismerhettelek - hazudta Mimi. Szerinte a férfihez egy vadabb nő illik, de nem aggódik, előbb-utóbb eljön érte a hercege.

Másnap a három továbbjutónak meglepetést hoz Zsófi.

Mindenkihez valaki olyan jön, aki közel áll hozzájuk, hogy aztán megismerkedjenek Attilával.

Kicsit érzelegnek a lányok, mert utoljára vannak így együtt hárman.

Natali elfáradt és bizonytalan mi lesz ezután. A többiek köszönik megvannak.

Bogihoz a szülei és a barátnője jött el. A szüleire nem számított, mert nem támogatták abban, hogy a műsorba jöjjön. Különösen az apja nem, ezért nagyon boldog, hogy most ő is itt van és bemutathatja őket a Nagy Őnek.

Attila rákérdez, hogy miért nem támogatták, talán miatta?

Neeem - hazudta Bogi apja. Attis szerint a lánynak hallgatnia kéne a szüleire. Az anyja megjegyzi, hogy Bogi nagyon akaratos és végigviszi, amit kitalál. Ettől Attis kicsit megijed. Az anyukája azt is elmeséli, hogy nagyon házias és önálló. Már fiatalkorától kezdve dolgozott. Attila le van döbbenve miket tud meg a lányról, viszont amikor felhozza a szülőknek, hogy akarnak-e unokát az anyja elárulja, hogy Bogi eddig elzárkózott ezelől. Attis azt mondja Boginak, hogy azért gondolkodjon ezen és majd gyakorolnak sokat.

Kínos. Nagyon kínos.

Natalihoz fizikailag nem jött senki, de videóhívásban bejelentkezik a barátnője, aki szintén papnő.

Eszter rákérdez, hogy sikerült-e már betörnie a férfit. Farkasokhoz hasonlítja a párt, ami nem jön be annyira Attisnak, mert mint kiderült a mostani részből ő scalie.

Beavatja a nőt, hogy bajban van, mert nem tud negatívat mondani Natalira és segítsen már neki. Azt mondja Eszter, hogy nagyon makacs. Ebből viszont a férfi semmit nem tapasztalt, a villában kifejezetten simulékony. A papnő elárulja, hogy ő most a szüzet hozta a versenybe, a szajhát otthon hagyta.

Aztán Attis kettesben hagyja őket és a papnő bevallja a kollégájának, hogy ő bizony szerelmes.

Timihez egy barátja jött: Attila.

Árpa azzal kezd, hogy nem sok mindent tudott meg Timiről. A másik Attila elárulja neki, hogy ez nem meglepetés, de ha igazán közel kerülnek, akkor minden kiderül.

A lány legjobb tulajdonsága szerinte, hogy egy önálló lény, ami nem mindenkinek tetszik, mert vannak akik félnek az erős nőktől. Árpa megjegyzi, hogy ő ebből semmit nem látott még, de a másik férfi szerint Timi azért nem versenyez a többiekkel, mert ő csak miatta van itt.

Attila geci ügyes salesman. Sikeresen eladta a Nagy Őnek a semmit.

A beszélgetések után nagy gondban van Attisunk. Nehéz választani a három lány közül. Jön is Zsófi, hogy táplálkozzon a búbánatából.

A műsorvezető azt mondja neki, hogy ha van olyan nő, akire gondolni szokott miközben mással randizik, akkor el van döntve a kérdés.

Természetesen itt magára céloz, de Árpa nem veszi a lapot.

Elérkezett az utolsó rózsaceremónia ideje. Valakitől ismét búcsúzunk.

Itt igazán szar veszteni, mert a két továbbjutó lánynak még jut egy külföldi nyaralás.

Érkezik Attila, köszönti a lányokat, aztán mindenkihez intéz pár szót.

Timi bár nehezen nyílik meg neki, mégis nagyon boldog és felszabadult mellette.

Bogit őszintén tudná szeretni, de nem biztos benne, hogy a lány képes viszonozni.

Natali nagyon sok energiát adott Attisnak és meggyógyította.

Az első rózsát Bogi kapja, a másodikat pedig Timi. Natalitól búcsúzunk.

A papnő nem bánkódik. Gyógyították egymást a férfivel és a feladatát beteljesítette.

Érkezik Zsófi és azt hazudja a lányoknak, hogy őszintén gratulál.

Kivételesen jó hírekkel érkezik. A fasizmus szülőhazájába utaznak a lányok a Nagy Ővel: Olaszországba.

Mindenki boldog. Kivéve én. 

A finálé hogyvoltja holnap jön csak, mert egy lusta fasz vagyok.

[csacskamacskamocska]

Mások vagyunk

Hasonló a hasonlóval vs. az ellentétek vonzzák egymást. Amikor szeretnél valakit „elcsábítani” mert tetszik, mert vonzódsz, mert belehabarodtál és látsz benne valami különlegeset amiért megéri tenni is érte, akkor szeretnéd látni és láttatni, hogy hasonlóak vagytok. Arra koncentrál az ember, hogy mik a közös dolgok. Közös érdeklődés, hasonló ízlés, ételben, zenében, öltözködésben, művészetben, hobbiban, sportban, játékban, közeli és távoli célokban. Ha nagyon akarod, megtalálod! Arról nem is beszélve (én ezt éltem meg), hogy ha színes személyiség vagy, elfogadó és érdeklődő, akkor biztosan találsz közös pontokat, mert AZ IS érdekel, kedveled, szoktad, láttad már, kipróbálnád. Nem úgy idomul az ember ilyenkor, mint az alárendelődők, de azért szeretne megfelelni, szeretné, ha a másik is észrevenné az átfedéseket. "Gyere, gyere, jó lesz nekünk együtt!" – az ember próbálja ezt sugallni. És kezd valami közös dolog kialakulni. Elkezdtem érezni, hogy ha engem érdekelt valami, ő is vett, ha neki volt valami, kikérdeztem a tapasztalatairól és én is vettem, ha csináltam valamit jött és kipróbálta. Tény, hogy amiket én csináltam, érdekelt, azt kipróbálta és leszarozta, sok év alatt sem lett olyan élményem, hogy rám nevetett volna, hogy hű, ez marhajó volt, de jó, hogy csináltuk. Max megköszönte a lehetőséget, a szervezést. Én meg marhára igyekeztem, hogy valami már csak jó lesz. Aztán egy nap, az első és egyetlen kettesben töltött estén a sírásig kínzott a szövegével, hogy önző vagyok, és ez se jó meg az se jó, ilyen vagyok, olyan vagyok és végül elmondta, hogy csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten egyedül élünk, de amúgy mi semmiben nem hasonlítunk.

Ott maradt a lelkemben a mondat. Sok évnyi közös projekt és közösen megélt program és millió hektónyi szeretettel, szerelemmel és támogatásba ölt energiával a hátam mögött ott ültem és nem akartam elhinni, hogy mi semmiben sem hasonlítunk. Hogy nem sikerült látnia a közös dolgokat. Nem sikerült láttatnom vele, hogy mi jók lennénk együtt.

Nem akkor jutottam el a dacig, hanem sokkal később. Még kellett vagy két év. És akkor le is írtam neki. Mi semmiben sem hasonlítunk egymásra. Menj, és nyalj annak, aki imponál neked. Menj nyugodtan és teperj ott, ahol szeretnél jófejnek látszani elhazudva a valódi énedet a valódi érdeklődéseidet, a valódi életedet, ahol kevés lesz a műveltséged, a tájékozottságod, a lendületed, az érdeklődésed, az energiád. Mi nem hasonlítunk, és ha hasonlítanánk is le fogom tagadni.

Olyan és annyi könyvet olvastam, aminek a mélységét soha nem is értenéd. Olyan és annyi kiállításon jártam, annyiféle koncerten, annyiféle vallási, művészeti közösségben, a munkám során a feladataim, a kihívások, a problémák, az emberek sokasága, a képzések sokfélesége, el sem tudom mondani milyen sokféle, színes dologgal foglalkoztam eddigi életemben. És egy szerelem miatt elkezdtem ezeket értéktelennek, kevésnek, nevetségesnek látni. Magammal együtt. Magányosnak, problémásnak, szorongónak láttam magam, mert odaültem egy magányos, problémás, szorongó és negatív ember mellé és együttérzően (és szerelmesen) átöleltem. És elücsörögtem mellette 10-15 évet.

De mi nem hasonlítunk, és az utóbbi hetekben visszakaptam a színeimet. Ömlik rám a kedvesség, a támogatás, az elismerés. Jónak, hasznosnak, érdekesnek érzem magam. Mindezt ajándékba kaptam az élettől. Közvetlenül semmit nem tettem azokért az emberekért. Csak mást tükröztek vissza belőlem és felragyogott minden. Tudom, hogy van árnyék, nem vagyok sem mindentudó, sem tökéletes. Én ezt tudom. Dolgozom a hibáimon, bár ennek a munkának sosem lesz vége, de igyekszem.

És nem sajnálom, hogy nem hasonlítunk

[willcodehtmlforfood]

Mistakes were made avagy ghetto mosásokba

Szóval lakunk itt Madeirán egy "házban" és én hittem az egy héttel előtti időjárás jelentésnek, messze nem nyáriasan pakoltam, hanem fel voltam készülve hidegre is.

Csakhogy elfogyott a póló - viszont a külső házikóban van mosógép

A probléma h a vizcsövet válság tömítés nélkül rakták fel, az 1 bar víznyomásból jó ha 0.1 megy a gépbe (a többi szétspriccel, meg szerencse h ez mind kint van)

A megoldás a kézi vízhozzáadás

Valamennyi víz megy a gépbe, úgyhogy kihúzott fióknál lehet látni ha vizet szeretne, van vizes palack és csap a falon, majd én adagolok

Szerencsére ez egy özönvíz előtti gép, kb anyámék első felültöltős Hajdú gépe, ha kap elég vizet továbblép a mosási programban

Eddig működik, ha nincs több poszt, akkor megbaszott az áram

A tanulság egyébként az, h ha a haziur felajánlja h megmutatja hogy működik a mosógép, akkor el kell fogadni, mert sokkal előbb kiderül h problémás lesz később a dolog (a helyszínen szerszám persze nincs)

[zeroz2ro]

Völner–Schadl-ügy

Jó ez a két részes sorozat a Telexen, a két kedvenc részem: 1. “ A minisztériumban a vallomások szerint többen tudtak a rendszer működéséről. „Az államtitkárságon nem nagyon lehetett olyan kolléga, aki akár csak pletyka szinten nem tudott a dologról. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a főosztályvezető feletti vezetői szintek is tisztában voltak mindennel” – áll az egyik dokumentumban. “ 2. “Az egyik tanúvallomásban az áll, hogy az illető 2018 körül elvégzett egy integritás tanácsadó képzést, és „végképp kialakult benne a gondolat”, hogy a „problémás, illetve jogszabálysértő helyzetet jelenteni kellene”. Csakhogy, mint kiderült, ezt nem lehet anonim módon megtenni, mert az IP-cím visszakövethető, ráadásul a minisztériumban az integritásfelelős olyasvalaki volt, akinek a neve több tanúvallomásban is feltűnik, „ezért végül nem tettünk semmit”. Mindenki tudta a minisztériumban mi megy, és a korrupcióellenes felelős a minisztériumban is benne volt.  Ezek szerint úgy működött, olyan rendszer, belső folyamatok, ellenőrzés volt kialakítva a minisztériumi működésben, ami évekig lehetővé tette a zavartalan államtitkár szintű korrupciót. És minderről nem tudott semmit Varga Judit.

[nyeznajka]

Megvettem életem második (remélem utolsó) autóját végre.

Hosszú és unalmas írás.

Nem rossz autózni egyébként, csak hát kurva sokba kerül az egész buli, minden centet sajnálok erre költeni, de egyelőre nélkülözhetetlen a munkába járáshoz. Néhány év múlva lelépek innen vidékről, beköltözök valami nagyobb városba, ahol biciklivel és tömegközlekedéssel minden elérhető lesz, és megszabadulok tőle.

Szóval az első kocsival nagyon csúnyán rábasztam, kurva sokat kellett rákölteni, remélem ez talán kevésbé lesz problémás.

Ez egy 2008-as Ford Fiesta, 2500 euróért.

Nagy nagy mázlim, hogy pont két hete kaptunk plusz lóvét, miszerint inflációkompenzáció, és ezáltal lett annyi pénz a számlámon, hogy ki tudom csengetni az autó árát. És aztán gyorsan 1000 euró folyószámlahitelt is felvettem, mert azért valamiből élni is kell.

Már vagy két hete kinéztem ezt a gépet az interneteken, és ma sikerült is megvenni. Ma meg holnap szabin vagyok, a tavalyi maradékot március végéig ki kellett venni, hát így. Tavaly ugyanez volt, csak tavaly elég szép idő volt ilyenkor, nem ez az esős takony, mint most, tavaly marha jót motorozgattam a környéken, idén viszont lett időm az autót megszerezni.

Volt feleségem autóját kértem kölcsön, hogy elutazzak egy kb. 100 kilométerre innen, mert ott van a Fiesta. Előtte azért felhívtam a kereskedést, aki hirdette, hogy meg van-e még. Megnéztem, jól néz ki, nagyjából minden működik is, csak beindítani nem sikerült, de csak az akksi volt lemerülve, hozta az ember a bikagépet, azzal beindult. Mentem vele egy tíz percet, jónak tűnik.

Oké, megveszem. Kurva mázlim volt (illetve ez majd kiderül később, hogy jó-e a gép, sajnos bármikor bármi beszarhat, mint az első autómnál volt, de talán ez nem olyan lesz), mert volt más jelentkező is, csak én hamarabb értem oda. Tudnak-e hitelt intézni hozzá? Hát azt ilyen olcsó használt autóhoz ők nem csinálnak. Hála istennek ugye pont van annyi a számlámon, hogy mégis rögtön megvegyem, úgyhogy hajrá. Kp vagy utalás jöhet szóba, de ha hozok most azonnal egy ezrest, mint előleg, akkor megírjuk a szerződést. Irány a helyi Sparkasse.

De csak öccázat adott a gép. Majd a vége felé lesz erről is magyarázat. Szerencsére ezt is elfogadta az ember, szerződést aláírtuk, odaadta a 2 forgalmi papírt (itt németbe valamiért kettő van, egy kisebb meg egy nagyobb, nemtom mér) meg a TÜV papírt, miszerint műszaki vizsga. Ami tök friss, két év múlva kell majd csak újra vizsgáztatni. Az öreg roncs Peugeot rendszámát megtarthattam, amikor múlt héten kiírattam a hivatalban, így egy pár eurót lehet spórolni. (Itt kell spórolni, nem a kocsmában!).

Ezekkel aztán hazajöttem, kurva nagy mázlimra hazaérkezésem után egy órával már volt is időpont a Landratsamtba. Kellett még egy papírt kitölteni, hogy az állami adót ennek alapján évente leszedhessék a számlámról. Csak egyet felejtettem ki, egy bizonyos EVB szám, a kötelező biztosításé. De rendes volt az ügyintéző, azt mondta, hogy ha most azonnal felhívom a biztosítómat, és megmondják nekem, akkor visszajöhetek egyből, nem kell új időpont.

Kisétálok az épületből, hívom a biztosítót, és ők roppant kedvesen 5 perc alatt meg is mondták nekem. Vissza a hivatalba, 32,5 euróért meg is kaptam az új pecsétet a rendszámokra.

Már csak a maradék 2000 eurót kell valahogy felvenni a számlámról, bemegyek hát a bankomba, ahol 5 éve a folyószámlát nyitottam. Újabb kurva nagy mázli, hogy pont ma vannak 6-ig nyitva, egyébként csak 5-ig szoktak, én meg 5:45-re érek oda. Mondom a kedves hölgynek, hogy kéne 2000, mert az automata csak öccázat adott.

Kiderült mi itt a stájsz. Hogy hát én távoli bajorországban vettem fel, és bizony a Landkreis (kábé megye vagy járás) határain kívül max. 500, viszont itt felsősvábföldön 2000 a limit! Miafene! De hát már 500-at ma felvettem, így csak 1500-at adna a helyi automata is ki. Hát akkor a hölgy elkérte a kártyámat meg a személyimet, aláíratott velem valami egy tableten, és azt mondta, hogy menjek ki az automatához, dugjam be a kártyát, és kiadja a 2000-et. De még adott egy banki pénzes borítékot, hogy legyen mibe tenni a lóvét.

Így aztán minden akadály elhárult, holnap már csak vissza kell menni az autóért, odaadni a maradék dellát, feltenni rá a rendszámot és kész. Így pont sikerül mindent a két szabadnap alatt elintézni.

Remélem ezzel az autóval nem lesz annyi baj.

[marker-of-glittering-stars]

Hi hi babagrillek, megjött az ichlet, aztán ismét költök, csak ezúttal Aventio fanficet, perpill ök a legújabb hyperfixation-om, so enjoy.

All figured out!- első rész

Aventurine széles mosolyyal tért be a 'hotelszobájába'. Ahhoz képest, hogy milyen szélesen vigyorgott, minden volt, csak boldog nem. Szétszedte az ideg és a frusztráció, hogy az a titokzatos nőszemély beleavatkozott a munkájába. Valahogy ismerős volt szeme szúros villanása, az tűhegyes tekintet mely egészen Aventurine lelkéig belátott, nézésének fenyegetésével félelmet akart benne elültetni. Azonban sikertelenül, említett szerencsejátékos átélt már ezerszer rosszabbakat is, a félelem helyett szétettte a méreg. Acheron-

"Úgy látszik, nem vált be a terved."

Aventurine-t a gondolataiból partnerének frusztrált hangja szakította ki. Tekintetét felkapta, az ijesztően "vidám" mosolya egy pillanatra megremegett, majd visszatért előző állásába.

"Terv? Milyen terv, Doktor?"

Ratio szemforgatása várható volt. Homlokát a tenyerébe temetve rázta a fejét.

"Aventurine, ne játszd a tudatlant."

"Nahát, obzerváns, mint mindig!" A széles mosolya egy apró grimaszba vágott át. "Bár kiszámítható volt, hogy előbb-utóbb kiszúrod."

Aventurine mint valami ártatlan lélek, háta mögé helyezte karjait, ujjait összefonta, majd Ratio mellett elhaladva közelített a hotelszoba hatalmas ablakához. Ratio mintha a fények ezrét látta volna tükröződni a szerencsejátékos halott szemeiben egy pár pillanatra. Azonban ő is drámaian hátat fordított, nem ez volt a tökéletes pillanat Aventurine elemzésére. Lassú léptekkel megindult a kijárat felé.

"Doktor." Ratio megállt. "Nem gondolod, hogy igen illetlen szokás csak úgy lelépni beszélgetés közben?" Aventurine félig felé fordult, a hangja a gyötrött és játékos között ingadozott.

"Nincs miről beszélnünk, Aventurine. Vissza kell térjek helyzetjelentést adni, hogy 'valaki' teljesen elszúrta az előre megbeszélt tervet."

Szavai mérgesebbnek hangzottak kelleténél, hiszen annak ellenére, hogy közbeavatkozott, nem tett tönkre semmit. Azonban az álca korai leleplezése mégsem a legjobb ötlet, mégis sikerült egy problémás tényezőt bemérnie, aki akár a terv legvégén is belerondíthatott volna.

"Relax, mit is ér egy pár haszontalan kis kövecske?" Könnyed hangneme ellenére mégis tisztában volt az ezt követő rideg válasszal.

"Aventurine."-Ratio éles tekintete fúródott az övébe.-"Emlékeztesselek hogy ki is vagy a kövek nélkül? Csak egy valaki, akit az IPC halálra ítélt."

Aventurine mosolya egy pillanatra megingott, majd visszatért a kísérteties állásába. Ratio tudatába a kép beleégett, a mindig mosolygó szőke elkeseredett képe meglepően szívfacsaró látvány volt.

"Ratio... ma este..." Mire viszont hátrafordult, hogy szemei találkozhassanak a doktoréval, addigra az említett, mint a kámfor, eltűnt.

"Úgy látszik megint egyedül maradtam. Hah." A szőke száján akaratlanul is keserű nevetés tört ki. Kellett neki reménykedni... Mindegy is, most nem erre kéne koncentrálnia. Hamarosan ismét meglátogatja a Névteleneket, azonban legközelebb kicsit sem tervezett olyan vendégszeretőnek tűnni, mint most. Ha az a nő nem lett volna, már rég el is intézte volna az összeset, de valahogy a sors utál kedvezni Aventurine-nek.

...

A mámoros eget immár sötétség borította. Aventurine még mindig Ratio hotelszobájában tengette az időt. Most, hogy a Stellarion hordozó Névtelen, pontosabban Stelle befoglalta a hotelszobáját, nagyon nem is volt más választása, mint ott fetrengeni, majd esetlegesen megkérni Ratio-t, hogy ha más nem is, de legalább költözködhessen be hozzá a hátralévő időben. Még nem volt kedve átkelni az álmok világába, már egy jó pár órája az ajtót kémleli, hátha végre betoppan társa. Azonban semmi, Ratio órák óta kelletlenkedik. Vagy lehetséges ő már a másik oldalon van? Bár megvan rá a lehetőség, a szőke mégis kétli. Épp a kanapén hemperegve lógatta lábait, amikor az ajtót kattanását hallotta. Fejét egyből felkapta és azzal a lendülettel fel is pattant a kényelmes bútorral. Napszemüvege azon nyomban a helyére került, mintha a szemei miatt förtelmes látványt nyújtanának, mintha takarni akarná őket. Bár Aventurine képben volt azzal, hogy rengeteg ember oda- meg vissza volt érte, nem egyszer hallotta vissza a tömegek tengerében, hogy egyesek félnek tőle a szemei miatt. Nem az emberek kihasználása, csődbe döntése, likvidálása, és akár egész nap is lehetne sorolni Aventurine kártevéseit, hanem az árkozott szemei miatt. Azóta gyakrabban hordja a napszemüvegét, bármerre is járjon.

"Oh, Doktor, micsoda meglepetés!" Valahogy ő maga se értette, miért ejti ki ezeket a szavakat most olyan lágysággal. Egy pár órája Ratio pofátlanul magára hagyta, valahogy mégis izgatott lett, amikor végre visszatért.

"Aventurine? El kell hogy szomorítsalak, de..." Ratio szokásos acélos hangja helyett egy lágy, halk csendült fel.

"Hmmm? Sunday?" Aventurine egyből 'leengedett', a vállaiban lévő feszültség mintha nem is lett volna, majd a háta is begörnyedt.

Nevének hallatán egy halk kuncogás tört fel az említett torkából. A mézédes nevetés azonban nem kellemesen, hanem sokkal inkább bosszantóan sült el.

Aventurine viszont kicsit se volt olyan jó kedvében, mint Sunday. A mellkasába tömény szúró érzés költözött, majd egy sóhaj kíséretében hümmogött.

"Hmm?"

Az angyali mosolya szemtévesztő, eseténként ölnj tudna, ha fegyver lenne azzal a mániás mosolyával. Sunday néha felkereste, és minden velejéig rohadt vágyát kiélte rajta. A szőke ugyan ezt eltűri, de ha nem a belőle kirángatott infókért lenne, Sunday már rég halott lenne. Nagyon egy beszélgetésük sem tartott tovább tíz mondatnál, de Aventurine nem is vágyott rá. Sunday szemében maximum egy stresszlevezető, ő pedig közel sem bízik benne annyira.

Egy lágy mosoly terült el az angyali teremtmény arcán, majd közelebb lépett a szőkéhez. Megtoppant előtte, de a tekintete kicsit sem azt sugározta, mintha ha vendégszeretetet várna el. Mondjuk ha akarta se nagyon lett volna Aventurine olyan ártatlan kedvébe.

"...Nem. Most nem vagyok olyan kedvembe."

"Aw, kár érte. De komolyra fordítva a szót, nekem nyugodtan beszámolhatsz róla."

Avemturine visszafogta magát, mielőtt valamilyen nemes szitkozódás csúszott ki a száján, így csak Sunday sugárzó aurájába meredt.

"Kecsegtető ajánlat, de..."

A szoba ajtaja ismét kattant egyet, Aventurine háta abban a pillanatban kiegyenesedett. Szemei kikerekedtek, majd avval a lendületttel Sunday felé fordult. Az említett fején mintha a saját, pontosan tükrözött képmását látta volna.

"Bassza meg-!"

"Aventu-"

Ratio szemei kikerekedtek a látványtól. Mióta személyesen is találkozott Sunday-vel, egyre inkább unszimpatikusabbnak bizonyult számára. Már kezdetekben volt egy lappangó, fura érzése a férfi kisugárzásában. De így most, hogy a mancsait Aventurine körül rendetlenkedett, legszívesebben az orrát minimum eltörte volna.

"Ez meg..."

"Khm,- Sunday köhintett egyet, majd menten tett minimum 3 lépést hátra- elnézést kérek..."

Majd azzal a lendülettel szinte kocogva sietett a kijárat felé. Veritas szemeivel végig követte Sunday-t, mintha csak azt tanulmányozná, hogy biztosan lelép. Majd miután kattant az ajtó, Ratio a szőke felé fordult. Társa meglepően kerülte a szemkontaktust, pedit ezúttal nemhogy semmit se követett el, hanem visszfogta magát, mielőtt elkövethetett volna valamit.

"Szerencsejátékos,..."- Semmi Aventurine, esetleg drága szerencsejátékos, hanem szimpla szerencsejátékos-"mi..."

"..."

Aventurine erősen a padlót pásztázta, majd...

"Doktor, nem gondoltam volna, hogy egész nap magamra hagysz!"

A hangja kicsit furán csengett, mert még mindig lángolt benne az ideg az olcsó csirke utánzat miatt. Meg persze a pánik is, mivel eddig nem nagyon fejtegette társának, hogy valójában mennyire gyűlöli Sunday-t, attól függetlenül, hogy úgy viselkedik a környezetében, mintha ténylegesen szeretné. A Family-nek mindenhol ott vannak a szemei, különösen a hotel és Penacony számos pontján fokozottan.

"Aventurine."

"Hmmm? Valami baj van, doki?"

Egy ártatlanságot sugárzó mosoly táncolt ajkain, bár aki minimális szinten is ismerte a szőkét, az tudta, hogy az távol áll a valóságtól. A percek némán teltek, és minél inkább telt az idő, Aventurine annál inkább el akart onnan tűnni. Fogalma se volt amelett, hogy Ratio miért viselkedik ennyire furcsán? Eddig eléggé azt sugallta, hogy elviseli ugyan, de nem kíván vele egy másodpercnél tovább egy légtérbe lenni. Most pedig... furán néz rá a szoba egyik sarkából, síri csendben, mintha várná, hogy heves magyarázkodásba kezdene. Pedig nem történt azon kívül semmi más, hogy Sunday csak úgy pofátlanul megjelent, majd elfutott, mint egy bajban lévő óvodás.

"Te... lehet egy kérdésem?"

A szőke oldalra döntötte a fejét, élettelen szemeivel Ratio-ba meredve. Kicsit elgondolkodott, hogy milyen stìlusban válaszoljon, hogy ne tűnjön túl kétségbeesettnek, azonban bárhogy erőlködött, egy hang se akart kikúszni a torkából. Ratio már közel állt ahhoz, hogy inkább visszavonul a kissé illetlen kérdésével, de mintha partnere gondolatolvasó lett volna titokban, és lazán bólintott. Persze Ratio-ban ez több problémát is felvázolt, mert társa mindig szavaival válaszolt, egyszer sem bólogatott, vagy rázta a fejét eddig. És kötve hitte, hogy túlkomplikálja a dolgot. Nem véletlen tagja a géniuszok egyik legnagyobb társulatának...

"Te és Sunday... ti ketten, romantikus kapcsolatot folytattok?"

Aventurine szeme kikerekedett, majd nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

Végül az utóbbi mellett pártolt.

A heves nevetésbe alig kapott levegőt, de kezdte annyira túlozni, hogy a szeme sarkában apró könnyek csillantak a hisztérikus nevetéstől.

"Doktor- haha- ez volt életed egyik legjobb vicce-haha."

Majd felpillantott társára, akinek az arcán a haraghoz hasonlító érzelem díszelgett. Legalábbis ahhoz tudta volna legjobban hasonlítani. A száját eltakarta egyik tenyerével, hasonlóan, mint amikor valaki mélyen a gondolataiban úszkál. Minden más ember esetében ezen a ponton már rég kitalálta volna, hogy mi járhat éppen a fejében, de a társának megfejtése valahogy sosem vált mesterségévé. Bár már megszokta, hogy amikor együtt rohangálnak ide-oda, akkor Ratio gyakran megáll és minden második dolgot kivizsgálna.

A szőke viszont kicsit sem sejtette, hogy ez kölcsönös volt. Veritas Ratio, a nagy valaki, egy hatalmas géniusz, akinek tanítványainak alig röpke 5%-a megy át, nem tudja megfejteni Aventurine-t.

Aventurine fülsüketítő kacagása hirtelen elhalkult egyik pillanatról a másikra. Némán kapott egy pár csepp oxigén után, majd a lapos mosolya visszatért az arcára. Ratio csak a homlokát ráncolta, valahogy szembe kellett néznie a ténnyel, hogy helytelenül obzervált. És még a társa is jót röhögött rajta. Már a nyelve hegyén volt, hogy a következő ostoba kérdését tegye fel, hogy-hogy nem? Nem mintha arra tervezte buzdítani, hogy tegyen így, viszont a jelek gyakran arra utaltak, hogy ők ketten közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Bár most Aventurine reakciójából ítélve, Sunday maximum egy hiba lehetett. A zavarban lévő ember nevetése kínos, és nem őrült hangnemet hordoz magával.

"Khm...! Akkor tévedtem."

Ratio csak ennyit tudott kinyögni, anélkül, hogy karcolta volna a tekintélyét. Valahol egy elnézést is bele akart fűzni szavaiba, azonban az valahol félúton megakadt a torkában. Ahhoz ő alapjáraton túl büszke ember volt...

Aventurine szája minimálisan megrándult, majd egyik pillanatról a másikra egy lapos vonalba tömörült a szája.

"Ratio."

Ő válaszképpen csak hümmögni tudott, jelezve ezzel társának, hogy folytassa.

"Lehetne,.... hogy ma este itt aludjak? Nem pont így terveztem."

Ratio megint azon a ponton találta magát, hogy nem tudta, mit mondjon. Minden feszes és néma pillanat elteltével a szőke egyre kellemetlenebbül érezte magát. Pedig nem nagyon volt más opciója... Sunday lábainál meg nem fog könyörögni megint, mert ha ma este meglátja mégegyszer, akkor biztos, hogy a torkának esik.

"Ha ennyire nem akarod, hogy itt legy-"

"Nyugodtan maradhatsz."

Mintha valami megszálta volna, életében egyszer sem válaszolt még ilyen gyorsan és már-már kétségbeesett hangnemben.

"..."

Aventurine széles mosolya már rég a saját sírját ásta, helyette csupa meglepődöttség tükröződött arcáról.

[sztivan]

gondolom, egyházjogilag kicsit problémás volna, ha a reformátusok a maguk BZ-jét megpróbálnák lecserélni a tumbli BZ-jére vagy a MÁV-éra

de hogy felpezsdülne a hitélet, az tuti

[sronti]

KIX – Sanyi és a magyar Boyhood

Nagyon szeretem az ilyen hosszú projekteket, ezt is eléggé várom.

[nitta86]

Szerencsére egyre ritkábban jutnak eszembe a szüleim, és egyre kevésbé határozza meg az ,hogy mit gondoltak rólam, azt amit gondolok magamról. De tegnap realizáltam, hogy mindig is az volt gyerekként és felnőttként, hogy szerintük minden kudarcom a sajátom volt, viszont minden sikerem az övék.  A kudarcoknál minden felelősség engem terhelt, még akkor is ha valami azért ment kevésbé jól, mert beteg voltam, a sikereimnél viszont minden az ő szülői képességeiket dicsérté. Még a magánéleti sikereim is, pedig azokat elég erősen a befolyásuk ellenére értem el.

Apámnál könnyebben ment a kapcsolatmegszakítás, Anyut megsajnáltam, vele egy ideig még ritkábban és óvatosabban tartottam a kapcsolatot. Ez alatt az idő alatt bármikor találkoztunk elmondta, hogy mindig is kissé problémás voltam, de biztos hogy kinőttem, mert van férjem és munkám, szóval nincs rossz életem, tehát nem hibáztathatom őket és álljak szóba apámmal. Pedig világosan elmondtam, hogy nem az van, hogy őket hibáztatnám a kudarcos életemért, mivel az szerintem se kudarcos, hanem, hogy nem fogok velük, úgy találkozni, ha folyton kritizálnak, meg ha nem tartanak önálló felnőttnek, hanem elő akarják írni, hogy mikor jelenjek meg eljátszani az idilli családot a távoli rokonoknak, és ott pontosan hogyan hazudjak szóval és gesztussal.