#rájönni

[hopelessforyou]

Sok kéz után fogsz rájönni,hogy végül az számít, hogyan néz rád mielőtt megcsókol.

[csakszavak]

Utólag rájönni arra, hogy mennyit jelentett számodra valami, ami már nincs többé….

[gyurottpapir]

Aggódom miattad, de te azt mondtad nem kell. Vajon, ha eléred, hogy már ne érdekelj, akkor fogok kelleni Neked? Ha nem leszek már itt neked, akkor fogsz rájönni, hogy mid volt?

@gyurottpapir

[csacskamacskamocska]

A férfi

akinek csak azért nem vallottam szerelmet mert nős és két pici gyereke van, ma megdicsérte a hajam és azt mondta, hogy csini! Szerintem akkor most én kinézem az esküvői ruhát magamnak...

eh, tényleg jó pasi, meg ahányszor beszéltünk, annyira kedves az egész ember, békés, jóindulatú. Láttam én már ilyen történeteket. Ez a fajta pasi nem mozdul, nem szakít, veled se, ha összejöttetek csak nyűglődik, nem dönt, mert nem akar megbántani senkit, mindenki szív vele együtt és boldogság helyett egy naaaagy kupac kaki az egész szerelem. Ilyen nagy kupac kaki szerelmet tudtam én gründolni magamnak az elmúlt években a nélkül, hogy egy asszonyt meg két gyereket tönkretettem volna. Már ha komolyan vennék egy ilyen kedves bókot. Persze nem.

Mondtam neki, hogy holnap majd a számat fogom jóóóó vastagon kirúzsozni hátha észreveszi. Nevetett. Hm.

Itt kell befejezni még a gondolatmenetet is. Ezt a hajamat Logan is megdicsérte, úgyhogy ez egy jó haj. Most egy szőke loknisat néztem ki magamnak. Csávókám akkor fog rájönni, hogy átbaszódott. ilyenek a lányok, ha nem AI, akkor se igazi. :D

[dioskailacs]

something something arra jöttem rá az elmúlt napokban elém ugró tumblis félcinikus intelmek hatására, hogy soha semmi nem lesz könnyebb és azzal, hogy a saját igényeimet elhanyagolom azért hogy "könnyebb legyen" (mert fáradt vagyok, nincs elég időm, nem állok készen, faszom tele van, semminek semmi értelme), azzal nem mentesítem magam a teher alól, sőt. és arra várni, hogy majd valaki segít/besegít/visszakapom azt a hardcore törődést, amit adtam nem kifejezetten faszság, de nem visz előre. az elmúlt évem arról szólt, hogy valakit, pénzt, erőfeszítést, fizikai és érzelmi szükségleteket nem sajnálva, kihúztam a pokolból torkából és to no one's surprise kiégtem bele a gecibe, viszont! de!! MINDEKÖZBEN!!!!! megtanultam magamról hogy sokkal többet bírok mint amennyit bevallok magamnak és hogy ha kell (értsd: mások jóllétéhez szükséges) akkor bármennyire képes vagyok kistretchelni magamat. közben meg idegeskedek hogy jaj mindent nekem kell csinálnom és még ezt is nekem kell meg erre is nekem kell figyelnem és így. egyrészt a picsába bele, másrészt viszont ez azt jelenti hogy nekem minderre van energiám!! és esélyem van úgy csinálni mindent ahogy én akarok merthát nekem tűnik fel, hogy csinálni kell. azt hiszem sosem tanultam meg igazán magamnak menedzselni magamat, mindig csak külső elvárások mentén intéztem az életemet japán elvesztése óta. és ha mindezt a törődést a saját elképzeléseimbe forgatom bele, elkezdhetek újra visszatérni az útra, ahonnan kisiklott a vonatom 2015ben. azóta nem mertem igazán elkötelezni magam bármilyen saját elképzelésem mellett, possibly a hatalmas pofára esés következtében, csak emberek és párkapcsolatok mellett. ami nem szar, mert korábban meg az nem ment, de átestem a ló másik oldalára vele mert mindenemet egyvalamire tettem fel (MÁR MEGINT) és az ismét egy rajtam kívül lévő entitás. és sok mindent szeretnék csinálni, sok mindenhez van is érzékem de hamar kiégnek ezek az érdeklődések, aztán persze visszajönnek, de nem tudtam megtartani egyet sem hosszú ideig meg nem is hittem el, hogy bármi menne. nem mertem kockáztatni semmivel, na. elmentem egy kibaszott ssc-be és azóta megyek egyikből a másikba és közben irigykedve nézem azokat akik olyannal foglalkoznak, ami a lelkükből jön, de milyen nevetséges vagyok, meg se próbáltam soha olyanból foglalkozást kialakítani ami a lelkemből jönne mert fontosabb volt a viszonylag biztonságos nyomor mint a bizonytalan önazonosság. és eddig bemagyaráztam magamnak hogy nekem ez valóban fontosabb meg nekem ez így jó, elégedett vagyok, de kezdek rájönni, hogy már megint telehazudtam a saját fejemet, mert ahogy visszanyúlok japán előttre, az a panna full értetlenül bámul vissza rám, és ha tudná, megkérdezné, hogy ha neked se érek annyit, hogy kockáztass értem, akkor ki a faszomnak fogok. többszörösen elhagytam és cserben hagytam magamat, már megint és folyamatosan, és I don't know how many mert ezt tanultam gyerekkénts I have left in me, mert rég nem vagyok már gyerek. nem lesz más helyettem úgy anyám, ahogy nekem van rá szükségem, nem lesz más helyettem úgy testvérem, hívem, mentorom vagy támogatóm, mint ahogy nekem kell magamnak lennem, mert helyettem senki nem fogja megcsinálni az életemet. és ha kell, egy másik magamat disszociálok magamba, mert láthatóan csak másról tudok gondoskodni, hát akkor teremtek magamban egy lényt akiről úgy gondoskodhatok, ahogy egész életemben érdemeltem volna magamtól.

[pappito]

na ez kitett a jégre, nem bírok rájönni

[greenteaforbreakfast]

Photoshop / Gimp help

Légyszi valaki mondjon valamit, mert reggel óta nem sikerül erre rájönni:

Miért van az, hogy. Van egy rétegelt PS fájlból lementett png háttér, amire új layerként egy szintén ugyanabból a psd-ből lementett png-t helyezek, amin az árnyékok és a fény van csak. Photoshopban a két png-t egymásra helyezve minden pont úgy néz ki így, mintha csak az eredeti layerek feküdnének egymáson az eredeti psd fájlban. (Öröm, bódottá.)

Ugyanezt a két png-t gimpben egymás felé helyezve viszont: az árnyék stimmel, a fény része viszont mintha ilyen 20%-kal erősebb lenne (kb opacity 20% helyett 40). (Szenvedés, agyfasz.)

Tudok még részleteket mondani annak, aki érti, hogy miről beszélek, de egyelőre már annak is nagyon örülök, ha bárki szóbaáll velem ezzel kapcsolatban :D

Nagyon köszi ha bárki bármi használhatót mond, valamint a reblogokért, kompetens tumblik betaggeléséért is jár egy virtuális tál lecsó.

[iszappakolas]

Kezdek rájönni, hogy nem az életet utálom, hanem a kapitalizmust.

[buzaviragoslany]

Tényleg nehéz rájönni arra, hogy lehetne feledni.

Hogy lehetne feledni csak úgy... könnyen.

Mert igen, érzem, mintha fogva tartana valami..

Úgy érzem, mintha sose szabadulnék meg attól, mi fogva tart.

..Valami, ami láthatatlan.

By @buzaviragoslany

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/10: Delulu

Kevin gazda randira viszi Zsuzsit. A lány megjegyzi neki, hogy ennyit fiúra még nem várt.

A gazda egy romantikus vacsorára hozta a semmi közepére.

Hozatott egy zongorát is, mert a lány egy kottával érkezett a versenybe és szeretné, ha most eljátszaná neki a dalt, amivel készült.

A vacsi közben Zsuzsi megkérdezi, mi az a három szó, amivel jellemezné magát a gazda. Nyugodt, céltudatos és magabiztos. Megkérdezi Kevin a lánynak mi ez a három. Lelkes, kitartó és magabiztos.

A gazda megosztja vele, hogy ameddig a kortársai buliztak, ő motivációs videókat nézett otthon. Jaj, életem. Zsuzsi szerint egy jó párkapcsolat öt alappillérre épül. Őszinteség, támogatás, hit, bizalom és alázat. Gergő is tud azonosulni ezzel és megjegyzi, hogy nagyon ritka amikor olyan emberrel találkozik, aki mindenről ugyanazt gondolja, mint ő.

Itt az ideje, hogy Zsuzsi eljátssza a dalt. Előre figyelmezteti a gazdát, hogy nem egy zongorazseni. A lágy zongoraszólamot, a szék ütemes recsegésével kíséri.

Kevin gazda idegesen nézi, hány lap van még abból a kottából. Aztán nem bírja tovább és inkább felkéri egy táncra a lányt. Zsuzsi úgy érzi megtalálta az ikerlángját.

Elcsattan az első csók a gazdánál. Gergő gazda a nagy munka után strandolni viszi a lányokat. A fiúnak nagyon tetszenek a lányok fürdőruhában. Alig bírja takargatni a merevedését és inkább gyorsan a vízbe ugrik.

Még mindig nem tudja mit kezdjen Anitával, ezért félrehívja újra beszélgetni. Úgy érzi, hogy kevés az idő és inkább olyanokkal töltené, akik bejönnek neki.

Meghozta a döntést: hazaküldi a lányt. Anitának rosszul esik, amiért nem kap több esélyt megismerni a gazdát. Hazafelé a kocsiban sírdogál.

Ki gondolta volna, hogy nem fog bejönni a patkánykodás. Picit sem tudom sajnálni a lányt. A kamerának elkezdi azt magyarázni, hogy hiába nyeri más a műsort ő itt lakik a szomszédban és tutira le fogja varrni a gazdát. Szerinte amúgy Kírával fog összejönni, de utána eljön az ő ideje. Teljes a delulu.

Viszlát, Anita! Baszott nagy csicska voltál. Anna gazda meglepi programra viteti magát Viktorral, de nem indul be a férfi kocsija.

A lány nem létező autója megint nem kerül elő, szóval azzal se tudnak menni. A fiúnak kölcsön kell kérnie Gyuri kocsiját.

Viktor viccelődve megjegyzi Annának, hogy Gyurit kellene vinnie inkább a randira. Bepattan az autóba, de ez sem indul. Az autó automata és nem tudnak rájönni, hogy kell sebességbe tenni. Újra Gyuri segítségét kell kérjék és Viktor újra megjegyzi, hogy őt kéne vinnie. A gazdát felbassza már ezzel és azt mondja, ha még egyszer elsüti a poént tényleg Gyurival megy randizni.

Nem tudom mit idegeskedik a nő. Inkább keresse meg a nem létező autóját és menjenek azzal, ha ekkora seggfájást okoz. A fiú a kocsiban elnézést kér a nehézkes indulás miatt. Anna azt hazudja neki, hogy semmi gond. Aztán arról hetyetyézik, hogy ő sem tökéletes programra viszi, szóval ez belefér.

Megérkeznek a helyszínre. Táncoktatásra jöttek. Az oktató vázolja mi lesz a program, közben Viktor elsüt pár gyenge viccet. Kínos nevetés.

Anna nehezményezi, hogy Viktor az oktatásra figyelt és nem rá. Ha meg a lábára lépett volna, akkor most azon menne a sírás.

Anna a kamerának elmagyarázza, hogy azért hozta ide a fiút, hogy lássa, hogy tud vezetni és milyen férfi energiái vannak. Viktor a kezdeti esetlenség után úgy érzi jól teljesített és jól is érezte magát. Az, hogy a gazda mit gondolt végül erről nem derült ki. Timi az előző adásban randira hívta József gazdát és már a helyszínen is vannak. Jógázni fognak a naplementében valami rom mellett. Leraknak pár pokrócot és pár füstölőt.

A nő csak annyit mondott a férfinek, hogy kényelmesen öltözzön. Józsi egy feszes kis biciklis nadrágban jött, ami Timiben bűnös gondolatokat indít el. A nő hamar észreveszi, hogy az öreg nem fog tudni semmilyen komplex gyakorlatot elvégezni, ezért csak könnyed feladatokat ad neki.

Józsi végig kínos boomer poénokat tol mindenre. Természetesen szexuális töltetűeket. Timi figyelmezteti, hogy óvatosan ebben a szűk nadrágban, mert minden látszik. Józsi nevet, hisz már rég nem működik. Aztán kergetőzni kezdenek.

Utolsó gyakorlatként eltáncolnak egy fát. Józsinak beüthetett a füstölő, mert ez az első feladat, amit nem csak komolyan vesz, de át is érez. Azt mondja nagyon jól esik neki a mozgás, könnyűvé teszi a testét. A gazda beállt.

Otthon a macska már várja a vacsorát. Nem is sejti, hogy a gazdája éppen totál beállva vonaglik a semmi közepén.

Ennél már semmi nem lehet rosszabb - gondolja a szőrmók, amikor egyszer csak borzalmas zene üti meg a fülét. Böbe megnyitja az évad első karaoke estjét.

Hazaérkezik Józsi és Timi és azonnal táncolni kezdenek a muzsikára. Józsi mozgása egyszerre meglepő, felfoghatatlan és ámulatba ejtő. Böbe hamar rájön, hogy az akció visszafele sült el, mert a gazda mindenkivel táncol csak vele nem.

Egy nagyon szomorú monológot ad elő a kamerának a sikertelenségéről. Teljes megsemmisülés. Böbe sír.

Elmeséli nekünk a nő, hogy már elkezdett beleszeretni a gazdába. Olyan nevelést kapott a szüleitől, hogy mindig a férfi párja az első, ezért nagyon szeretne gondoskodni a gazdáról. Mellette biztonságban lenne.

A mulatság után Krisztina Timit faggatja a jógás randiról. Megnyugszik, amikor kiderül, hogy nem volt semmi.

Bevallja, hogy kicsit már beleszeretett a férfibe. Le is költözne vidékre érte. Timi elmondja a kamerának, hogy ha kölcsönös a dolog, akkor tiszteletben fogja tartani.

Másnap Józsi meglepi Böbét és elhívja beszélgetni, mert ő is érzi, hogy hanyagolta eddig.

Kiviszi a trambulinhoz, de nem ugrálnak. A férfi elkezd arról beszélni, hogy szorítja az idő és inkább töltené az idejét olyanokkal, akik iránt érez is valamit. Elküldi Böbét, de még elmondja neki, hogy fantasztikus nő és reméli az Úr segít neki párt találni.

Aztán Józsi elsírja magát, mert nincs rész anélkül, hogy a gazda ne pityeregne. Böbe a kamerának elmondja, hogy nem érzi igazságosnak a szitut, mert ő egyszer sem mehetett randira a gazdával, mint a másik két lány. Igaza is van.

Szerinte a gazda azért sírt, mert rájött, hogy kurva nagy hibát követett el. Nem vennék rá mérget, életem. Viszlát, Böbe! Ha minden magyarázat nélkül kiírták volna a műsorból fel se tűnt volna.

Erős hetünk volt. Hullottak a fejek rendesen. A TV műsor alapján a következő az utolsó hetünk, amit a gazdákkal töltünk.

[greenivydusk]

Bűbájosnak lenni nem is olyan könnyű...

Nem nevezném magam boszorkánynak - senkit nem nyomok el, legalábbis igyekszem aszerint élni, hogy a másikat is embernek tekintem. Minimum velem egyenrangú lénynek.

Íme, néhány tipp egy folk bűbájos naplójából, a.k.a. az enyémből:

Keresztény kultúrkörből származom, és jelentős részét még most sem vagyok hajlandó lejjebb adni annak az erkölcsi mércének, amire megtanított: felebaráti szeretet, magántulajdonhoz való jog, ne ölj, ne lopj, lehetőleg kerüld a bálványimádást -erre majd még bővebben kitérek egy másik posztban.

Filozófiai tanulmányok: időnként tedd ki magad a tiédtől eltérő perspektíváknak. Nem baj, ha nem értesz később együtt velük, de új mélységeit fedezheted fel a világ felfogásának, akár formálhatod is vele a sajátodat. Légy bár a modern vagy a tradicionális ókori iskolák képviselője, nyugati, keleti, stb. irányzatok híve, mindenképp értékes tudásra teszel szert vele.

Az én ösvényem szűken halad, és nehezen járható, de nem jelenti azt, hogy az egyetlen igaz és üdvözítő, hisz még senki sem mondta meg, mi lenne a nagy igazság. Mindenki mást tapasztal, látnok között sincs két egyforma. Arra figyelj oda, hogy ha zárt ösvény tagjai nemet mondanak, akkor ne sértődj meg, és szidalmazd őket! Okkal teszik! Senki sem tartozik feléd számadással, nem köteles tanítani téged, még juttatás fejében sem!

Mivel japán alapszakos vagyok, ezért élénk érdeklődést fejezek ki a keleti ösvények iránt. A megértés szándéka vezérel, hogy találkozzam az enyémtől eltérő mentalitással - sokat tanulhatunk tőlük a közösségi szemléletről, amit lenyűgözőnek tartok.

Magyar hagyományok: rengeteg folk praktika van, amit mai szemmel mágikusnak tekinthetünk: regölések, ráolvasások, stb. érdemes kutatni ezeket. A népmeséink, népdalaink, szokáshagyományaink megőrzik, honnan jöttünk, és nekünk ebből el kell döntenünk, milyen irányba haladunk inkább tovább.

Az imádság ereje: sok érzelmet elfojtunk magunkban mert a keep smiling elvén azt gondoljuk, hogy a negatív élmények rosszak. Nos, nem feltétlenül. Egy kiadós sírás, sokszor gyógyítóbb, mint több tízezreket kiadni pszichológusoknak. Sokszor már az segít, ha kiadjuk magunkból, megelőzve ezzel egy csomó pszichoszomatikus megbetegetést. Nyilván, ha nagy a baj, és úgy érezzük, forduljunk nyugodtan szakemberhez, de már azzal sokat tehetsz magadért, ha akár a plüsskutyusodnak, akár egy megbízható személynek kibeszéled a napi aktualitást. Naplóvezetést is nagyon ajánlom.

Sportolj: ha teheted, minél többet mozdulj ki a friss levegőre, az oxigén segít megőrizni elméd frissességét, és nem utolsó sorban, ha olyan környéken laksz, fenomenális látványokban lehet részed. A modern ember szinte teljesen elszigetelődött a természettől, ideje visszakanyarodni a gyökereinkhez.

Hulladékcsökkentett életmód: használj újra, javítsd meg, vásárolj kevesebbet! Tájékozódj a témában, ma már számos ismeretterjesztő oldalt, könyvet, cikket, videót stb. találsz a témában.

Kézműveskedj! Nincs is jobb, mint a kreativitás örömének eredményét megosztani a szeretteinkkel!

Selejtezz! Időről időre szabadulj meg attól, ami már nem szolgál téged, teljesen kihasználtad az utolsó utáni funkciójáig, és már nem javítható állapotú. Ha új lehetőségekre vágysz, mindig nézd meg, hogy teremtettél-e helyet a számára!

Beszélgess másokkal! Légy aktív részese a lokális közösségednek, nézd meg, te hol tudsz értéket hozzáadni, hogy másoknak is jobb legyen! Ötletelj! Ne csak elvárd, hogy neked jussanak a javak, te is teremts másoknak is javakat! Az ember társas lény, könnyebb a kettőnek, mint az egynek - ez is a Példabeszédekben van ám benne!

Határozd meg a saját értékrended, és élj is aszerint! Tudd, mit akarsz, nem baj, ha hosszabb időbe telik rájönni, nem minden folyó sebessége egyforma. De gondolkodj el rajta, hogy számodra mi a fontos igazán. ÉS ha másnak ez nem az, azzal is tanulj meg együtt élni! Ha neked az utazás fontosabb a családalapításnál, ne szidd a gyerekest és fordítva!

[pajjorimre]

Látom megy

a vita az elektromos auto vs. kőolaj alapún, akik annyira pártolják az elektromos autót és fikázzák a másikat azok ugye a sok akkugyár ellen sem tiltakoznak, ami szépen épül az országban?

De persze nem, általában ezeknek a legnagyobb a pofájuk az akkugyárak ellen, de annyira nem képesek rájönni, hogy 1+1 az biza 2.

A technológiával mindig az a baj, hogy az valakinek valahol fáj.

[csacskamacskamocska]

23 év szex

Főleg a könyvek és a pszichopata sorozatgyilkosokról szóló filmek és kutatásaim miatt erősödött meg bennem az a kép, hogy nagyon szegényes az én gyakorlati szexuális kultúrám, még akkor is, ha nem az „este, sötétben misszionárius pózban hagyom magam megdugni” elgondolásom van róla. Legyen biztonságos a kapcsolat, és akkor lehet bármi. Ez lenne a szexuális ars poetikám, ha bárki kérdezné. De ez azért inkább rátolja a férfira a kezdeményezést. Nem az a fajta vagyok, aki szaténkesztyűben fogja meg a faszt (hacsak nem kéri ezt a másik), de rengeteg minden van, amit nem tudok befogadni, hogy mitől lehet az izgató, csak ráhagyom emberekre, hogy az nekik jó. Logikailag le tudom vezetni, de átérezni nem tudom. Amúgy, nem mondom, hogy sosem voltam még frusztrált a szex hiányától, mert nyilván igen, de az inkább párkapcsolatban fordult elő.

Az előbb láttam egy képriportot egy fétispartyról és rájöttem, hogy az engem nem taszít, hogy mennyiféle mindent szeretnek az emberek, de a lepukkant környezet az igen. Az zavar. Nem a vágyaktól undorodom, hanem a vágyak bármiáron kiélésétől. Azt hiszem. Jó, mondjuk a fuldoklástól, beszorulástól és minden ehhez hasonlító dolognak még a látványától is pánikot kapok. Anyám azt mondta annakidején, hogy jegyezzem meg, hogy klotyóban nem kefélünk! Fel is voltam háborodva kicsit, hogy mégis miket képzel rólam. Ma már azt gondolom, hogy annak mindig van varázsa, ha az ember már hazáig se bírja ki. Bár anyám valószínűleg arra gondolt, hogy ne olyan lány legyek, akit csak úgy részegen meg lehet dugni egy félreeső sarokban. (az összes ismerősöm aki „olyan” volt, ma sikeres művész. Lehet, hogy ennek nincs köze egymáshoz, de lehet, hogy csak mertek élni) vagy arra, hogy egy koszos vécé biztos nem nyújt intimitás. pedig az intimitást két ember hozza létre, nem a steril falak. De amúgy ja. Se a húgyszag, se a domesztosz illata nem aljz fel. Nade nem is ezt akartam írni, hanem egy beszélgetés elindította a vezérhangyát. Hogy le lehet élni évtizedeket úgy, hogy éltek, van szex, van orgazmus, de csak amikor más valakivel dugsz, akkor jössz rá, hogy sosem volt ilyen, hogy sosem volt igazán jó. Lehet, hogy ezt az igazán jót, ezt a szerelem adja bele a szexbe, de én nem hiszem, szerintem ez csak egy idealista kényszerképzet. A szerelem a mindennapok túléléséhez sokkal fontosabb, mint a szexhez. nade, azt hiszem, mindenki azt gondolja, hogy ő azért aránylag jól csinálja a szexet. Pedig fogalmunk sincs róla. Mert ezt a „jól csinálom” gondolatot ugyanúgy szedjük fel, ahogy azt a hitet, hogy amit megtapasztaltunk, a szex olyan. Hát milyen másmilyen lehetne? Te jól szexelsz? Mert van a párodnak orgazmusa, azért gondolod? Jól szexelsz mert tudsz a csilláron lógva is? Jól szexelsz mert, ha nincs kedved, akkor is bele tudsz lendülni? Jól szexelsz mert nem undorosz, mert elfogadó vagy? Kitartó? FIGYELMES? (ezt a szót azért utálom mert csak annyit jelent, hogy szerinted a párodnak is kellene legyen orgazmusa) Jól szexelsz mert megadod a módját, van előtte vacsora, pezsgő, kutyafasza? Vagy azért gondolod mert azt mondták és biztos nem hazudtak? vagy mert nem mondták, hogy nem jó és biztos mondták volna? 23 év házasság után rájönni, hogy a jó szexhez nem elég az orgazmus, az szerintem éppen olyan, mint rájönni arra, hogy volt két házasságod, van két gyereked, te meg meleg vagy, mindig is az voltál. Mert amúgy ez a másik irtó izgalmas dolog szerintem, ami megintcsak visszamutat az orgazmus nem azonos a jó szexszel dologra. Hogy egy férfi, aki nem a nőket szereti, én nem hiszem, hogy igazi szenvedéllyel tud részt venni a szeretkezésekben. Vagy mennyi házasság működhet úgy, hogy ha magadnak csinálod az több fokkal jobb, mintha a partnered is ott van? Vagy lehet, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az egésznek és nem is kéne? És, hogy az önreflexió se maradjon el: volt olyan pasim, aki azt mondta ezt hagyjam abba, mert borzalmas :D nagyon szerelmes voltam belé. Szar volt vele a szex minden tekintetben. Se orgazmus, se meghittség. Volt olyan kapcsolatom, ami minden tekintetben aláásta az önbecsülésemet pedig volt meghittség. És volt aki türelmesen kihozott mindent a kapcsolatból amire neki igénye és fantáziája volt, a jó szex mégsem marasztott mellette. Lehet, hogy ha szerelmesen szexelnék, megint béna lennék. :D

Meg az jutott eszembe, hogy mondta egy haverom, hogy viagrával meg lehet oldani a gondokat. Hát nem, a viagra nem csinál vágyat, se szerelmet, se gyengédséget, se meghittséget csak egy ágaskodó falloszt, amit lehet, hogy a tulajdonosa is utál valójában mert a vágyai, ha tehetné, másfelé vinnék. Más nőhöz, más emberhez. Szóval, a viagra csak azon segít, ha az erek nem együttműködőek, de a lélek igen. Leírva sem lettem okosabb, csak az erősödött meg bennem, hogy tényleg az újságcikkek baromi frusztrálóak, sokszor károsak, és az érettségizőknek az Orgazmus két személyre című könyvet adnám útravalónak nem az alaptörvényt, és talán a jó szex alapja is a kommunikáció meg elfogadás. Az elfogadás képessége nagyon fontos. De hogy mi a legfontosabb hozzá, hogy azt meg lehet-e határozni, azt nem tudom.

[thismadeitshit]

Hiányoznak a régi emlékek jelenléte. Hiányzik a melegség a nevetésből. Annyira hiányzik valami az életemből. De nem tudok rájönni. Nincs senkim aki utat mutathatna.

[nemzetikonyvtar]

Karinthy: Az olasz fagylaltos

I.

Tizenhárom évvel ezelőtt volt - világosan emlékszem rá, mert B.-t nagyon szerettem és becsültem is. Az eljövendő magyar muzsika egyik legnagyobb reménysége volt valóban, huszonhat évesen, tele tűzzel és kedéllyel és hittel. Szlávosan túl érzékeny lélek maga is, mint eszményképe a költészetben, Petőfi, akinek verseihez önálló zenekölteményeket írt.

Akkor délután is muzsikáról volt szó. Két héttel előbb mutatták be egy szvitjét - a siker felkorbácsoló hatása alatt elfojtott, régi tervek lángoltak fel benne. Az operáról beszélt, aminek körvonalai abban az időben alakultak ki ködös, hősi szólamokban, a hangokból szőtt lélek húrjain - a készülő nagy operáról, ami már éjjel-nappal ott zengett benne, mióta elhatározta, hogy megírja. Most már hitt benne, hitte, hogy nemcsak az ő életében, de a muzsika történetében is fordulópont lesz ez a munka.

Az Andrássy úton sétáltunk lefelé, észre se vettük, hogy a Ligetbe értünk. Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes kékje áttüzesedett az ő lelkesedésétől - a felhők mögül szikrázó paripák dobogtak elő, a Zenit és Nadír mint a Szférák zenéjének Szólama és Ellenszólama megnyílt a fülünknek, s a távoli harangszó annyi volt csak, mint árva timpano ebben az óriási zenekarban. Hangosan magyarázott, égő szemekkel, kipirultan - csapkodta a karjait, sétapálcájával dirigálta a készülő Nyitányt, ötféle hangszer szólamát dúdolva, énekelve, mennydörögve és furulyázva, egyszerre - az egész ember élt, lobogott, mint egy ég felé törő ária. Elragadtatva néztem és hallgattam. És ekkor egyszerre leeresztette a karjait, és elhallgatott és eltűnődött. Csodálkozva kérdeztem, mi ütött belé - kedvetlenül válaszolt, aztán percekig szótlanul mentünk.

- Magam sem tudom, mi az - mondta -, egyszerre olyan halálosan rosszkedvű lettem.

Abban az időben, az akkoriban feltűnő új, forradalmi tudományok lelkes híve voltam - a szigorúan egzakt lélekelemző módszer felfedezései erősen foglalkoztattak, magamon és másokon kísérletezve kerestem mindenben a tételek igazolását. Nógatni kezdtem, próbálja meg ellenőrizni a gondolat- és képzettársulás útját, mielőtt a rossz hangulat beállt, hogy megtaláljuk azt a képzetet, a fertőző anyagot, ami kiváltotta. Ímmel-ámmal engedelmeskedett. Kiderült, hogy semmi különös képzete vagy emléke nem volt.

- Ki fogsz nevetni - mondta végre kitörve -, emlékszel arra a talján fagylaltosra, aki két perccel ezelőtt erre jött az ösvényen, a kocsiját tolva?

- Igen - mondtam elgondolkozva -, még félre is álltunk egy pillanatra, hogy elmehessen mellettünk.

- Nahát - mondta ő fanyar mosollyal -, abban a pillanatban lett ilyen nehéz a szívem. Nem emlékszem az arcára - nem is érdemes, jelentéktelen, érdektelen arc volt. De ahogy elment mellettem, mintha hátulról fejbe ütöttek volna, egyszerre elszállt belőlem minden kedv, ami pillanattal előbb rángatott...

Megrázta magát, végigsimította a homlokát.

- Eh... ostobaság!...

Magyarázni próbáltam neki, hogy véletlen nincsen. Ha ő úgy érzi, hogy ez a beteges levertség az olasz fagylaltossal kapcsolatban lett úrrá rajta, akkor ez azt jelenti, hogy az olasz fagylaltos hasonlított valakire, vagy emlékeztette valamire, akár személyesen, akár a helyzetnél fogva, ahogy meglátta. Ez a helyzet talán szerepet játszott az ő múltjában, hihetőleg még nagyon régen, a gyermekkorában, de tudattalanná vált, ahogy az új lélektan tanítja. Igyekezzék rájönni, milyen gyermekkori emlékét idézi fel szabadon ez a találkozás - ha rájön, azonnal el fog múlni a rossz hangulat.

Udvariasan végighallgatott, de nem látszott meg rajta, hogy meggyőztem. Ettől magam is kedvetlen lettem. Darabig még beszélgettünk, közönséges dolgokról, aztán elváltunk.

Akkor beszéltem vele utoljára. Egy hónap múlva kitört a világháború, és ő az első csapatokkal elment.

II.

Múlt nyáron Padovában, korán érkezve az állomásra, egy óráig kellett várnom. A közeli utcákon barangolva, betértem egy osteriába. Halat ettem, chiantit ittam rá, és unalmamban beszélgetni kezdtem a pincérrel, egy fekete szicíliai emberrel, aki valami oknál fogva emlékeztetett egy ismerősömre. Rossz olaszságom sajátos karakterén hamar észrevette, hogy magyar vagyok, néhány magyar szót mondott, s efölött való meglepetésemre bőbeszédűen dicsekedni kezdett, hogy tizennégyben fél évig Pesten dolgozott, mint fagylaltárus. "Ujjé, a lizsében nagyszerű" - dalolta ragyogó arccal, és biztosított, hogy Pest nagyon szép város.

Aztán az élettörténetét adta elő. Öt évig volt katona, az Isonzónál is harcolt - hogy mikor? Tizenhét elején, pár hónapig. Madonna, bizony az pokol volt!

A léha újságíró-kíváncsiság piszkálni kezdett - meginterjúvolni egy "ismeretlen katonát", aki ellenünk harcolt a világháborúban. Néhány kérdést kockáztattam meg, köztük egy gyermekesen cinikusat.

- Mondja... ölt embert?

Vállat vont.

- Mi lövöldöztünk... hogy talált-e a golyóm, azt én nem tudhatom. Csak egy katonáról tudom biztosan, hogy én öltem meg. Véletlenül ott is maradtunk akkor, és nagyon sajnáltam szegényt.

- Hogy volt az?

- Kavernát csináltunk éccaka. Kilesték. A zöld parolis vadászok rajtunk ütöttek. Szétszaladtunk. Hajnalban, egy szikla mögött kuksolva, a tetőn távcsöves magyar tisztet vettem észre. A káplárom intett mögöttem. Belelőttem. Legurult, de függve maradt egy kiálló gyökéren. Másnap visszafoglaltuk az állást... ott nagy dolog volt az! Megtaláltuk a tiszt hulláját, leszedtük onnan. A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak - őtőle hallottam, hogy híres zenész volt odahaza. Én kitüntetést kaptam. De sajnáltam szegényt, olyan kedves arca volt. Magam temettem el, keresztet is tettem a sírjára.

Mire a végére ért a történetnek, már tudtam, honnan ismerős nekem ez a volt fagylaltárus. Elszoruló torokkal és ökölbe szoruló kezekkel kérdeztem meg tőle, nem emlékszik-e a nevére?

És a pincér hosszas gondolkodás után képtelenül torz módon ejtve, de felismerhetően nevezte meg B.-t, aki ezerkilencszáztizenhét elején esett el az Isonzónál.

[titokban-szeretni]

Majd,ha lelépek, akkor fogtok mindannyian rájönni, hogy mit is csináltatok velem, csak akkor már késő lesz nagyon.