#szemei

[lonelysoul235]

Rossz ember vagyok ha olyasvalakibe szerettem bele akibe nem szabadott volna? Ahjj

[bredforloyalty]

wait now i miss my sister 😭💀💔💔

[konyvekkozt]

J. és a dilemmáim

ma ismét kórházban voltam egy lakómnál

J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek

J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem

megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog

J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték

tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban

tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van

osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták

ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával

mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ

beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog

hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki

szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük

J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem

J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart

nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát

J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja

decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól

szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!

[quiennoarriesganogana]

kicsit egymásba zuhantunk,

de játsszuk el, hogy nincs semmi

bámulnak az utcák és minden tér

de más nem látott úgy, mint én

-a város szemei

[szarazkartoneszmek]

A kutyarajzolás tudománya

Ez a saját módszerem, tanulatlanságom ellenére megpróbálok segíteni. :)

@megyematricashazmester

Szerintem kutyát is úgy lehet rajzolni, mint minden mást, hogy megértjük a felépítését.

Van a kutyának feje, teste, lábai, meg a kutya farka, de az kevésbé bonyolult. :)

A test formáját az adja ki, ahogy a csontjai elhelyezkednek + rajtuk az izmok + van-e benne kiskutya, + pocakos-e az eb + fajtára jellemző sajátosságok...

A fejnél, ha megfigyeljük, hogy az orra és a szemei hogy helyezkednek el egymáshoz képest, az segít felépíteni a kutya arcát.

A lábakat a csontok állása alapján könnyebb megrajzolni. A tappancsok formája fajtánként is jellegzetes lehet, de alapvetően a talpacska és az ujjak végén lévő párnák érik a földet. A kutya ujjai nincsenek olyan szögegyenesen kinyújtva mint, ahogy az ember kezén lehetséges. Négy ujjon járnak, de vannak csökevényes ötödikek is, körömmel, ez változatos, hogy első vagy hátsó lábon is megjelenik-e? Meg kell figyelni a rajzolt kutya tappancsát. :) 🐾

Van még a kutyának farka, ami ugye a gerinc folytatása, értelem szerűen ez megadja az elhelyezkedését is.

A többi az majd az árnyékolás, textúra, hogy ilyen vagy olyan a szőre. De alapvetően előbb a kutya formáját kell érteni. Akkor már elkészíthető egy felismerhető kutyarajz.

Érdemes előre elhatározni, hogy realisztikus lesz a rajz, vagy egyszerűbb rajz körvonalakkal, fél-realisztikus, rajzfilm szerű...? Vázlat lesz, vagy kidolgozott? Hagyományos vagy digitális? A célnak megfelelő eszközt és technikát kell választani. :)

🐕🐩🐕🐩🐕🐩🐕🐩🐕🐩🐕🐩

[baszkis-blog]

"Az ő kék szemei olyanok, mint a tenger, amibe belemerülve elveszhetek, és mindig megtalálom a boldogságot."

[drakvuf]

Nagy Ő III/12: Mrs Körömlakk éneke

Budapest utcáit rója a Jakob-1 mobil. A Nagy Ő randira viszi Virágot, mert nála van a Hazatérés Kulcsa.

A kulcs birtokosát Zoli mindig az életének egy fontos szakaszát jelentő helyre viszi. Jelen esetben ez az első Crystal Nails üzlet.

Virág nagyon örül neki, mert ő tervez lenni a következő Mrs Körömlakk és bele kell tanulnia a szakmába. A lány nagy lelkesedéssel hallgatja a férfi sztorizgatását, közben bepakol pár lakkot a kosárba. Meglepi a férfit az évad első szájra puszijával.

A nő már a saját kollekcióját tervezi. Körömlakk, géllakk, testápoló. Zoli hátraviszi a lányt a körmös képzőbe. Bevallja neki, hogy ő is elvégezte a szakmát és oktatott is itt, de csak elméletet.

Szeretne gyakorolni is kicsit, ezért kifesti a lány körmét. Virág nagyon élvezi a helyzetet. A férfi szeretne többet megtudni a lányról, ezért arra kéri meséljen magáról. Elsősorban a konfliktuskezelése érdekli. Virág azt mondja végtelen türelme van és pár jó szóval próbál hatni a másik félre, amiben kicsit kételkedik Zoli. A férfi nagyon szereti a kalandokat, ezért az érdekelné, hogy mennyire lenne nyitott erre. Példának felhozza, hogy ő nagyon szeret quadozni. Virág azt mondja professzionális utas és hogy egy mai nőnek nem kell jogsi, hogy profin bánjon a botkormánnyal.

Ezután egy igazi luxiebédre invitálja a lányt. Mielőtt beindult a biznisz, nem volt sok pénze és mikrózott ételeken élt Zoli és ezzel kedveskedik ma a randipartnerének is. Így főz egy igazi férfi. Miközben melegíti a kaját, a csirkemellről eszébe jut Virág dekoltázsa. Megjegyzi, hogy jól kipakolta az árut.

A lány emlékezteti hol vannak a szemei. A férfi arról kérdezi, kit tart konkurenciának a kastélyban? Senkit. Virág már az esküvőt tervezi, ami megrémíti Zolit.

A férfi inni kezd, hogy legyen bátorsága visszakérni a Hazatérés Kulcsát a lánytól. Virág nagyon jól érezte magát a randin és még egy szájra puszit bevisz a férfinek, mielőtt hazamennek.

A kastélyban eközben Zsófi újabb meglepivel készült a lányoknak. Az új versenyzőkön kívül mindenki kapott egy nagy csokor lufit.

A műsorvezető megkérdezi az újoncokat, hogy fogadták őket. Imola őszintén bevallja, hogy nem túl népszerű még egyes csajok között, de a nevüket nem tudja.

Emőke azért nem kedveli, mert cselédet csinált belőle. Vandának azért nem szimpi, mert nyíltan a pénzre hajt a lány. Zsófi ismerteti a játék szabályait. Fel fogja sorolni azokat a rossz tulajdonságokat, amiket a Nagy Ő gyűlöl egy nőben. A lányoknak fel kell írni, kire igaz egy-egy tulajdonság. Ahány táblán szerepel az adott lány neve, annyi lufiját fogják kiszúrni.

Első kérdés: ki a leghiúbb? Mindenki Nati nevét írta fel a táblára. Nati Bettire szavazott. Második kérdés: ki a legmerevebb? Hat szavazat érkezik Erikára, a nő pedig Enikőre szavaz, aki ezt árulásnak érzi.

Harmadik kérdés: ki a legönzőbb? Egy szavazatot kap Nati. Két szavazat megy Bettire. Edina szerint a nő tárgyként kezeli Zolit. Öt szavazatot kap Edina. Emőke szerint minden figyelmet magának akar a nő.

Negyedik kérdés: ki a legmanipulatívabb? Nati megint kap egy szavazatot. Betti kettőt, Edina pedig hármat gyűjt be. Erika is három szavazatot kapott. Emőke azért adott neki, mert mindig kis ajándékot ad a férfinek a rózsaceremóniákon. A nő nem bánja a szavazatokat, mert ahhoz, hogy valaki manipulatív legyen okosnak is kell lennie. Gonosz és imádom. Nati és Betti megint kicsit összekap. Még mindig azért, mert a fiatal lány szerint eszközként használja az idősebb a gyerekét.

Utolsó kérdés: ki hazudik a legtöbbet? Nati kettőt kap, egyet természetesen Bettitől a cikk miatt. A lány neki is esik, hogy az a hazugság, hogy felvállalta a cikkét?

Erika kettőt kap, Edinától és Csengétől. Edina azért adott neki, mert állítása szerint az anyja indította a nőt a műsorba és ezzel Zolinak hazudik. Nati és Erika vesztette a legtöbb lufit. Csenge egy darabot nem veszített. Ez azt jelenti, hogy vagy népszerű vagy a kutyát sem érdekli. Utóbbi.

Nati nyalogatja a sebeit a játék után. Főleg azon akad ki, hogy már az új lány, Imola is kóstolgatja. Emőke is érzi a nyomást, mert ő is kapott tőle pár szavazatot és még cselédet is csinált belőle.

Megidézik a lányt. Imola megkérdezi, hogy mi a bajuk vele. Emőkének nyilván a cseléd dolog fáj. A lány azzal védekezik, hogy csak taktika volt és amúgy nagyon sokan kétszínűek itt.

Aztán lazán le is hazugozza őket, amivel sikerült felbasznia a többieket.

Erika Enikővel beszélget. Bánja, hogy egyszer az idősebb nőre szavazott. Nagyon rosszul is esett ez Enikőnek, mert szobatársak voltak és bízott benne. Szerinte ideje elgondolkodnia a lánynak, miért kapott ennyi szavazatot. Egy világ omlott össze benne. Virág csomagokkal és a Nagy Ővel érkezik vissza a kastélyba. A férfi megint viszi a bizonytalanokat rapid randira a ceremónia előtt. Csenge, Maria és Enikő tarthat vele. Odaböki még a többieknek, hogy nagyon jó volt a randija Virággal. A lány be is számol a randiról, de azzal nyit, hogy nekik semmit nem hozott.

Büszkélkedik a szájra puszival. Felmerül a kérdés, hogy ki adta kinek. Ő adta, de a férfi hagyta.

Csenge nehezteli, hogy Jákob mintha észre se venné. Nem látja, hogyan küzd érte (sehogy). Zolinak pozitív meglepetés volt a vizsgálatokon és a Miss Nagyő versenyen is a lány.

Enikő nagyon örül, hogy végre ő is kap egy kis figyelmet. A férfi felhozza, hogy hamiskásak voltak az eredményei a vizsgálatokon, de látja, hogy teper érte.

Maria nagyon örül, hogy végre kettesben lehetnek. Irigyli a többi lányt, akivel eddig együtt volt. Megkérdezi a férfi, hogy féltékeny típus-e? Kicsit bizalmatlan, mert olyan sok szép lány veszi körbe a férfit. Zoli biztosítja, hogy szereti a félvér lányokat.

A ceremónia előtt még Zsófi is beszélget a férfivel.

A műsorvezető beszámol neki mit csinált a többiekkel, ameddig körmöt festegettek Virággal. Felsorolja neki a szavazások eredményeit. A lányok szerint Nati a leghiúbb. 50%-ban egyetért a férfi, a másik 50% Virágra menne. A legmerevebb lány Erika lett. A férfi szerint nehéz kiismerni. A legmanipulatívabb is Erika lett. Hm - mondja a férfi. A legönzőbb Edina lett. A férfi szerint, azért mert ráugrana a nő.

Ezután kezdődik is a rózsaceremónia. Hárman ma hazamennek. Az első rózsát és a Hazatérés Kulcsát Csenge kapja. Megtudjuk, hogy csak azért nem nézett eddig a Nagy Őre, mert szemüveges és rövidlátó. He?

A második rózsát Imola kapja, mert bár bizonytalan benne, nagyon szimpi. A harmadik rózsát Nati kapja, mert már az elején megfogta és még jobban meg akarja ismerni. A negyedik rózsát Erika kapja, mert elbizonytalanították egymást, de szép és okos is. A lány most nem ad ajándékot a Nagy Őnek. Az ötödik rózsát Enikő kapja, mert az elején bátortalan volt, de aztán összetörte magát érte. A hatodik rózsát Emőke kapja, mert a szépsége és a mozgása is nagyon megfogta. A hetedik rózsát Betti kapja, mert jól sikerült a párizsi randi. A nyolcadik rózsát Edina kapja, mert már az elején megfogta és látszik, hogy akarja őt. Az utolsó rózsát Virág kapja, mert vicces és romantikus is.

Hatalmas fordulat következik, mert a három kiesett lányból valaki mégsem megy haza. Zoli felfedi, hogy Vanda már kapott egy rózsát.

Előhúzza a ruhájából a virágot és büszkén a magasba emeli. Mariatól és az egyik új lánytól, Evelintől búcsúzunk.

Maria érezte, hogy nem fog ma rózsát kapni. A férfinek végül sok volt a lány és ezért küldi el.

Szegény Evelinnek esélye sem volt igazán, de elég unalmas karakternek is tűnt. Bár nagyon tetszett Zolinak, nem látta benne a tüzet.

Búslakodásra most sincs idő, mert Zoli eldurran.

Másnap nagyon jó a hangulat a kastélyban. A lányok vidáman festegetik a körmüket. Erikába meg még mindig szerelmes vagyok.

Értékelik a tegnap történteket. Bettit meglepte, hogy Virág utoljára kapott rózsát. Az is sokkolta, amikor Vanda előhúzta a rózsát a ruhájából. Azt mondja jó helyről húzta elő. Jöhetnek a Betti-Vanda fanfictionök. A többiek remélik, hogy nem Zoli dugta oda.

Érkezik Zsófi. Örömmel jelenti be, hogy hozatott egy színpadot. Kastély koncertet szervezett a hölgyeknek a Nagy Ő. Ha Betti megint elénekli a Titanicot vége a hogyvoltoknak.

Kökény Attilával lepte meg a hölgyeket Zoli. Mindenki el van ájulva. Le vagyok döbbenve, mert a legtöbb lány ismeri a dalait. Nekem az ő művészete eddig kimaradt.

A koncert után Zsófi feladatot ad a lányoknak: írniuk kell egy-egy szerelmes dalt Zolinak, amit persze elő is kell adniuk. HA BETTI MÉG EGYSZER ELÉNEKLI A TITANICOT ABBAHAGYOM.

Emőke is hasonlóan érezhet, mert meg is kérdezi a nőt, hogy megint Titanic lesz? Nem.

Erika már hangol a versenyre. Vanda egy sort nem írt még csak a háttérben táncikál.

A felkészülés után megérkezik a múzsájuk Zoli.

Csenge nyitja egy Tankcsapda-átirattal. Nem bírom, gyerekek. Most először érzem azt, hogy én ezt nem bírom. Mindenki azt mondja, hogy jó volt. Nem volt az. Hazudnak.

Erika a következő. Operett előadással kedveskedik a férfinek. Mindenki ledöbben, hogy nem kegyetlenül kurva szar, csak szimplán szar a produkció. Érzem, ahogy a vonzódásom Erika felé minden másodperccel múlik. Csinált egy cigánykereket és egy spárgát is, hogy biztosan behúzza a versenyt.

Edina is átírt egy dalt, méghozzá a bagossy brothers méltán gyűlölt slágerét. Remélem Edinát kibasszák a következő ceremónián, mert ezt személyes támadásnak érzem.

A teljes leépüléstől megkímélt a vágó, mert innentől futószalagon tolják a produkciókat. Egy-egy másodpercet hallhatunk csak a dalokból.

Virág a Romantic klasszikus slágerét hozta. Látszik, hogy harmincas. A végén majdnem megint ad egy szájra puszit a férfinek. Aztán még felfedi, hogy kigyóbűvölő.

Enikő zárja a versenyt. Szegény nem csak nem tud énekelni, de annyira izgul, hogy el is bassza és újra kell kezdenie.

Zsófi felszólítja a Nagy Őt, hogy válasszon egy győztest a hölgyek közül. Nagyon értékeli a dalokat, különösen a dalszövegeket, mert róla szóltak. Egy produkció kiemelkedett a többi közül énekhangban, szövegben és koreográfiában. A győztest viszont csak jövő héten fedik fel.

[pitypangosgitar]

Abban valahogy mindig van valami varázsos amikor egy sötét hajú, kreol bőrű embernek világító kék szemei vannak.

[marker-of-glittering-stars]

Hi hi babagrillek, megjött az ichlet, aztán ismét költök, csak ezúttal Aventio fanficet, perpill ök a legújabb hyperfixation-om, so enjoy.

All figured out!- első rész

Aventurine széles mosolyyal tért be a 'hotelszobájába'. Ahhoz képest, hogy milyen szélesen vigyorgott, minden volt, csak boldog nem. Szétszedte az ideg és a frusztráció, hogy az a titokzatos nőszemély beleavatkozott a munkájába. Valahogy ismerős volt szeme szúros villanása, az tűhegyes tekintet mely egészen Aventurine lelkéig belátott, nézésének fenyegetésével félelmet akart benne elültetni. Azonban sikertelenül, említett szerencsejátékos átélt már ezerszer rosszabbakat is, a félelem helyett szétettte a méreg. Acheron-

"Úgy látszik, nem vált be a terved."

Aventurine-t a gondolataiból partnerének frusztrált hangja szakította ki. Tekintetét felkapta, az ijesztően "vidám" mosolya egy pillanatra megremegett, majd visszatért előző állásába.

"Terv? Milyen terv, Doktor?"

Ratio szemforgatása várható volt. Homlokát a tenyerébe temetve rázta a fejét.

"Aventurine, ne játszd a tudatlant."

"Nahát, obzerváns, mint mindig!" A széles mosolya egy apró grimaszba vágott át. "Bár kiszámítható volt, hogy előbb-utóbb kiszúrod."

Aventurine mint valami ártatlan lélek, háta mögé helyezte karjait, ujjait összefonta, majd Ratio mellett elhaladva közelített a hotelszoba hatalmas ablakához. Ratio mintha a fények ezrét látta volna tükröződni a szerencsejátékos halott szemeiben egy pár pillanatra. Azonban ő is drámaian hátat fordított, nem ez volt a tökéletes pillanat Aventurine elemzésére. Lassú léptekkel megindult a kijárat felé.

"Doktor." Ratio megállt. "Nem gondolod, hogy igen illetlen szokás csak úgy lelépni beszélgetés közben?" Aventurine félig felé fordult, a hangja a gyötrött és játékos között ingadozott.

"Nincs miről beszélnünk, Aventurine. Vissza kell térjek helyzetjelentést adni, hogy 'valaki' teljesen elszúrta az előre megbeszélt tervet."

Szavai mérgesebbnek hangzottak kelleténél, hiszen annak ellenére, hogy közbeavatkozott, nem tett tönkre semmit. Azonban az álca korai leleplezése mégsem a legjobb ötlet, mégis sikerült egy problémás tényezőt bemérnie, aki akár a terv legvégén is belerondíthatott volna.

"Relax, mit is ér egy pár haszontalan kis kövecske?" Könnyed hangneme ellenére mégis tisztában volt az ezt követő rideg válasszal.

"Aventurine."-Ratio éles tekintete fúródott az övébe.-"Emlékeztesselek hogy ki is vagy a kövek nélkül? Csak egy valaki, akit az IPC halálra ítélt."

Aventurine mosolya egy pillanatra megingott, majd visszatért a kísérteties állásába. Ratio tudatába a kép beleégett, a mindig mosolygó szőke elkeseredett képe meglepően szívfacsaró látvány volt.

"Ratio... ma este..." Mire viszont hátrafordult, hogy szemei találkozhassanak a doktoréval, addigra az említett, mint a kámfor, eltűnt.

"Úgy látszik megint egyedül maradtam. Hah." A szőke száján akaratlanul is keserű nevetés tört ki. Kellett neki reménykedni... Mindegy is, most nem erre kéne koncentrálnia. Hamarosan ismét meglátogatja a Névteleneket, azonban legközelebb kicsit sem tervezett olyan vendégszeretőnek tűnni, mint most. Ha az a nő nem lett volna, már rég el is intézte volna az összeset, de valahogy a sors utál kedvezni Aventurine-nek.

...

A mámoros eget immár sötétség borította. Aventurine még mindig Ratio hotelszobájában tengette az időt. Most, hogy a Stellarion hordozó Névtelen, pontosabban Stelle befoglalta a hotelszobáját, nagyon nem is volt más választása, mint ott fetrengeni, majd esetlegesen megkérni Ratio-t, hogy ha más nem is, de legalább költözködhessen be hozzá a hátralévő időben. Még nem volt kedve átkelni az álmok világába, már egy jó pár órája az ajtót kémleli, hátha végre betoppan társa. Azonban semmi, Ratio órák óta kelletlenkedik. Vagy lehetséges ő már a másik oldalon van? Bár megvan rá a lehetőség, a szőke mégis kétli. Épp a kanapén hemperegve lógatta lábait, amikor az ajtót kattanását hallotta. Fejét egyből felkapta és azzal a lendülettel fel is pattant a kényelmes bútorral. Napszemüvege azon nyomban a helyére került, mintha a szemei miatt förtelmes látványt nyújtanának, mintha takarni akarná őket. Bár Aventurine képben volt azzal, hogy rengeteg ember oda- meg vissza volt érte, nem egyszer hallotta vissza a tömegek tengerében, hogy egyesek félnek tőle a szemei miatt. Nem az emberek kihasználása, csődbe döntése, likvidálása, és akár egész nap is lehetne sorolni Aventurine kártevéseit, hanem az árkozott szemei miatt. Azóta gyakrabban hordja a napszemüvegét, bármerre is járjon.

"Oh, Doktor, micsoda meglepetés!" Valahogy ő maga se értette, miért ejti ki ezeket a szavakat most olyan lágysággal. Egy pár órája Ratio pofátlanul magára hagyta, valahogy mégis izgatott lett, amikor végre visszatért.

"Aventurine? El kell hogy szomorítsalak, de..." Ratio szokásos acélos hangja helyett egy lágy, halk csendült fel.

"Hmmm? Sunday?" Aventurine egyből 'leengedett', a vállaiban lévő feszültség mintha nem is lett volna, majd a háta is begörnyedt.

Nevének hallatán egy halk kuncogás tört fel az említett torkából. A mézédes nevetés azonban nem kellemesen, hanem sokkal inkább bosszantóan sült el.

Aventurine viszont kicsit se volt olyan jó kedvében, mint Sunday. A mellkasába tömény szúró érzés költözött, majd egy sóhaj kíséretében hümmogött.

"Hmm?"

Az angyali mosolya szemtévesztő, eseténként ölnj tudna, ha fegyver lenne azzal a mániás mosolyával. Sunday néha felkereste, és minden velejéig rohadt vágyát kiélte rajta. A szőke ugyan ezt eltűri, de ha nem a belőle kirángatott infókért lenne, Sunday már rég halott lenne. Nagyon egy beszélgetésük sem tartott tovább tíz mondatnál, de Aventurine nem is vágyott rá. Sunday szemében maximum egy stresszlevezető, ő pedig közel sem bízik benne annyira.

Egy lágy mosoly terült el az angyali teremtmény arcán, majd közelebb lépett a szőkéhez. Megtoppant előtte, de a tekintete kicsit sem azt sugározta, mintha ha vendégszeretetet várna el. Mondjuk ha akarta se nagyon lett volna Aventurine olyan ártatlan kedvébe.

"...Nem. Most nem vagyok olyan kedvembe."

"Aw, kár érte. De komolyra fordítva a szót, nekem nyugodtan beszámolhatsz róla."

Avemturine visszafogta magát, mielőtt valamilyen nemes szitkozódás csúszott ki a száján, így csak Sunday sugárzó aurájába meredt.

"Kecsegtető ajánlat, de..."

A szoba ajtaja ismét kattant egyet, Aventurine háta abban a pillanatban kiegyenesedett. Szemei kikerekedtek, majd avval a lendületttel Sunday felé fordult. Az említett fején mintha a saját, pontosan tükrözött képmását látta volna.

"Bassza meg-!"

"Aventu-"

Ratio szemei kikerekedtek a látványtól. Mióta személyesen is találkozott Sunday-vel, egyre inkább unszimpatikusabbnak bizonyult számára. Már kezdetekben volt egy lappangó, fura érzése a férfi kisugárzásában. De így most, hogy a mancsait Aventurine körül rendetlenkedett, legszívesebben az orrát minimum eltörte volna.

"Ez meg..."

"Khm,- Sunday köhintett egyet, majd menten tett minimum 3 lépést hátra- elnézést kérek..."

Majd azzal a lendülettel szinte kocogva sietett a kijárat felé. Veritas szemeivel végig követte Sunday-t, mintha csak azt tanulmányozná, hogy biztosan lelép. Majd miután kattant az ajtó, Ratio a szőke felé fordult. Társa meglepően kerülte a szemkontaktust, pedit ezúttal nemhogy semmit se követett el, hanem visszfogta magát, mielőtt elkövethetett volna valamit.

"Szerencsejátékos,..."- Semmi Aventurine, esetleg drága szerencsejátékos, hanem szimpla szerencsejátékos-"mi..."

"..."

Aventurine erősen a padlót pásztázta, majd...

"Doktor, nem gondoltam volna, hogy egész nap magamra hagysz!"

A hangja kicsit furán csengett, mert még mindig lángolt benne az ideg az olcsó csirke utánzat miatt. Meg persze a pánik is, mivel eddig nem nagyon fejtegette társának, hogy valójában mennyire gyűlöli Sunday-t, attól függetlenül, hogy úgy viselkedik a környezetében, mintha ténylegesen szeretné. A Family-nek mindenhol ott vannak a szemei, különösen a hotel és Penacony számos pontján fokozottan.

"Aventurine."

"Hmmm? Valami baj van, doki?"

Egy ártatlanságot sugárzó mosoly táncolt ajkain, bár aki minimális szinten is ismerte a szőkét, az tudta, hogy az távol áll a valóságtól. A percek némán teltek, és minél inkább telt az idő, Aventurine annál inkább el akart onnan tűnni. Fogalma se volt amelett, hogy Ratio miért viselkedik ennyire furcsán? Eddig eléggé azt sugallta, hogy elviseli ugyan, de nem kíván vele egy másodpercnél tovább egy légtérbe lenni. Most pedig... furán néz rá a szoba egyik sarkából, síri csendben, mintha várná, hogy heves magyarázkodásba kezdene. Pedig nem történt azon kívül semmi más, hogy Sunday csak úgy pofátlanul megjelent, majd elfutott, mint egy bajban lévő óvodás.

"Te... lehet egy kérdésem?"

A szőke oldalra döntötte a fejét, élettelen szemeivel Ratio-ba meredve. Kicsit elgondolkodott, hogy milyen stìlusban válaszoljon, hogy ne tűnjön túl kétségbeesettnek, azonban bárhogy erőlködött, egy hang se akart kikúszni a torkából. Ratio már közel állt ahhoz, hogy inkább visszavonul a kissé illetlen kérdésével, de mintha partnere gondolatolvasó lett volna titokban, és lazán bólintott. Persze Ratio-ban ez több problémát is felvázolt, mert társa mindig szavaival válaszolt, egyszer sem bólogatott, vagy rázta a fejét eddig. És kötve hitte, hogy túlkomplikálja a dolgot. Nem véletlen tagja a géniuszok egyik legnagyobb társulatának...

"Te és Sunday... ti ketten, romantikus kapcsolatot folytattok?"

Aventurine szeme kikerekedett, majd nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

Végül az utóbbi mellett pártolt.

A heves nevetésbe alig kapott levegőt, de kezdte annyira túlozni, hogy a szeme sarkában apró könnyek csillantak a hisztérikus nevetéstől.

"Doktor- haha- ez volt életed egyik legjobb vicce-haha."

Majd felpillantott társára, akinek az arcán a haraghoz hasonlító érzelem díszelgett. Legalábbis ahhoz tudta volna legjobban hasonlítani. A száját eltakarta egyik tenyerével, hasonlóan, mint amikor valaki mélyen a gondolataiban úszkál. Minden más ember esetében ezen a ponton már rég kitalálta volna, hogy mi járhat éppen a fejében, de a társának megfejtése valahogy sosem vált mesterségévé. Bár már megszokta, hogy amikor együtt rohangálnak ide-oda, akkor Ratio gyakran megáll és minden második dolgot kivizsgálna.

A szőke viszont kicsit sem sejtette, hogy ez kölcsönös volt. Veritas Ratio, a nagy valaki, egy hatalmas géniusz, akinek tanítványainak alig röpke 5%-a megy át, nem tudja megfejteni Aventurine-t.

Aventurine fülsüketítő kacagása hirtelen elhalkult egyik pillanatról a másikra. Némán kapott egy pár csepp oxigén után, majd a lapos mosolya visszatért az arcára. Ratio csak a homlokát ráncolta, valahogy szembe kellett néznie a ténnyel, hogy helytelenül obzervált. És még a társa is jót röhögött rajta. Már a nyelve hegyén volt, hogy a következő ostoba kérdését tegye fel, hogy-hogy nem? Nem mintha arra tervezte buzdítani, hogy tegyen így, viszont a jelek gyakran arra utaltak, hogy ők ketten közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Bár most Aventurine reakciójából ítélve, Sunday maximum egy hiba lehetett. A zavarban lévő ember nevetése kínos, és nem őrült hangnemet hordoz magával.

"Khm...! Akkor tévedtem."

Ratio csak ennyit tudott kinyögni, anélkül, hogy karcolta volna a tekintélyét. Valahol egy elnézést is bele akart fűzni szavaiba, azonban az valahol félúton megakadt a torkában. Ahhoz ő alapjáraton túl büszke ember volt...

Aventurine szája minimálisan megrándult, majd egyik pillanatról a másikra egy lapos vonalba tömörült a szája.

"Ratio."

Ő válaszképpen csak hümmögni tudott, jelezve ezzel társának, hogy folytassa.

"Lehetne,.... hogy ma este itt aludjak? Nem pont így terveztem."

Ratio megint azon a ponton találta magát, hogy nem tudta, mit mondjon. Minden feszes és néma pillanat elteltével a szőke egyre kellemetlenebbül érezte magát. Pedig nem nagyon volt más opciója... Sunday lábainál meg nem fog könyörögni megint, mert ha ma este meglátja mégegyszer, akkor biztos, hogy a torkának esik.

"Ha ennyire nem akarod, hogy itt legy-"

"Nyugodtan maradhatsz."

Mintha valami megszálta volna, életében egyszer sem válaszolt még ilyen gyorsan és már-már kétségbeesett hangnemben.

"..."

Aventurine széles mosolya már rég a saját sírját ásta, helyette csupa meglepődöttség tükröződött arcáról.

[lonelysoul235]

Annyira mázlista az a csaj aki állandóan veled lehet. Én az egész életemet odaadnám hogy legalább 1 percig láthassalak🤷‍♀️

[x-allu00]

mai illat: rhinos spray plus, 17:28

még nem tudom mit akarok mondani. most csak örülök, hogy már nem vagyok leterhelve. mert sokáig le voltam.

két héttel ezelőttöm így nézett ki: felkelek, kávé, dolgozom, home office, várom a főnököm utasításait, instant kávé, délután egyetem, nyitott szememmel alvás, nem válaszolok a kérdésekre, csak találgatok, csendes vagyok, délután alszom három órát, majd este éjfélig folyt.köv. munka.

félig dolgozom, félig sulizom, félig alszom, félig eszem, mindent csak fél figyelemmel végzek.

unalmas vagyok, nem tudok beszélgetni a barátaimmal, csak annyit mondok nekik, hogy nincs életem és közben műmosollyal figyelem a mozgalmas életüket, miközben látszik rajtam, hogy irigykedem. emiatt kevesebbet keresnek. a legizgalmasabb dolog, amit tudnék mondani, hogy őszintén örülök, hogy esténként egyedül zuhanyozhatok és nem jön be senki közben. minden haj- és arcmosás sikerélmény.

így kellett lenyomnom az elmúlt félévet, miközben a bátyámnak adtam a fizetésem felét. a legnagyobb luxuscikk amit vettem, az egy doboz cigi volt, vagy valamilyen gyümölcslé.

bementem boltokba, beleraktam a kosaramba az összes dolgot, ami megtetszett, majd a kasszánál mindent kiraktam a kosaramból és üres kézzel mentem haza. ettől kicsit azt éreztem, hogy az én kezemben van az irányítás.

végre kevesebbet dolgozhatok, a pénzemet pedig megtarthatom. azt hiszem annak jobban örülök, hogy a bátyámmal megszakadt a kapcsolatom.

a bátyám elég szomorú ember. fekete szemei vannak, fekete haja. nagyon vékony, kiskorában úgy csúfoltuk, hogy "olyan vékony, mint a cérnaszál". a ruhák úgy állnak rajta, mint a fogason. mindig olyan tétován sétán, mint aki sosem biztos melyik irányba kell menni. mindig lemarad, ha családilag megyünk valamerre. zenét hallgat. sokat rajzol. keveset beszél.

ajánlott egy könyvet:

Michel houllebecq - Elemi részecskék

munka közben így:

[holdakcsillagok]

Kérdőjelek

Talán mégis megállsz és sátrat versz egy lámpafényben. Oh sápadt pesti éj. A csilingelő szentjánosbogarak ott húznak el az álmodó ház-bokrok alatt s a lámpa-pókok selymeket szőnek a fákra. Vajjon miért? kékültek meg az anyád fekete szemei benned és miért kellett ellopnod a nagyapád homlokát hogy minden így legyen. Látod? a vetett ágyak melegsége már ott virít a halvány ablakokban, egy perc - s nagy lendülettel összeölelkeznek a szenny és a miatyánk. A konfliskocsik nyikorgásában dalol a pesti szerelem. Hallod? az ablaklombos paloták ágain énekelnek a zongora-madarak. Mulatnak. A kokottok éhesen strázsálják az utcát. Emlékszel? A külvárosok ingoványain éjente a gyilkosságok fénye lobog. Mért nem rázkódnak meg a házak, mikor valaki meghal? Hol fáj? A melled? tán jobb szobába költözhetnél, ahol nem kell a szikkadt napokat is gázfénnyel öntözgetni, hanem a nap hasábjai betrombitálják az ablakon Faust ropogó indulóját. A tornyokból hallani az idő sarkantyú pengését tudod ugye? hogy ez az ezüst hull őszülésnek a feketefejű alvók hajába. Mért káromkodsz? higyj a szépbe! a szelek szétnyirkált ritmusába! az élet égig érő tornyaiba! A nők lába mint karcsú csillogó kard feléd hasit. Mért sírsz? hisz akad még valahol egy tizenhét éves suhanc aki azt hiszi hogy aranyból van a lányok köldöke és két mellük völgyén üvegkastélyban alszik a Fehérruhás Szerelem.

Tamkó Sirató Károly

[rimnelkul]

Utána

Szemei látnak De már nem rám villannak Magányom már nem az övé

[zoeeozzoeeoz]

Itt ahol dolgozom, a közelben van egy Idősek Otthona. Akik kijárhatnak, azok közül van néhány vevőm. Pár éve jár át hozzám egy idős néni, nyolcvan valahány éves. AZ utóbbi időben nagyon lerobbant szegényt, és demenciája is van. Mivel Anyu Alzheimeres volt, így felismerem a jeleket. A néninél az tűnt fel, hogy időnként köröz itt a házak között. Van hogy bejön az épületbe, és itt köröz. Engem valami miatt felismer mindig, ha betalál hozzám, akkor innen már haza talál. Most reggel is láttam hogy bolyong az utcán, bejött hozzám. Leakarta venni a téli kabátját meg a nadrágját, hogy itt hagyja nálam, és majd haza megy nélkülük. Mondtam neki hogy szó sem lehet róla, hát tél van, megfázik. De ő makacskodott. Végül a kitartó ellenkezésemnek hála nem tette ezt meg, de láttam rajta h nagyon rosszul van, vörösek voltak a szemei, alig tudott menni, mondta is h nagyon nem érzi jól magát, ne csináljam vele ezt hogy nem hagyhatja itt nálam a kabátját meg a nadrágját, hát akkor ő most potyára küzdötte ki ide magát. Meg elkezdett szidni, hogy én milyen vagyok, de meggyőztem róla hogy még betegebb lesz, ha most nadrág és kabát nélkül sétálgat az utcán télvíz idején. Szóval most agyilag sem volt tiszta, de sikerült meggyőznöm. Végül kérte hogy kísérjem ki a kapun, le a lépcsőn, mert fél hogy elesik, meg amíg odáig mentem velem addig mondta hogy nagyon fél minden nap, egész nap fél. Közben leértünk a lépcsőkön, irányba fordítottam, megvártam amíg átmegy az úttesten, és a járdán végig megy, majd befordul az Idősek Otthona kapuján. Akkor vissza jöttem én is. Nem tudom , amúgy hogy mikortól van az az állapot, mikor már nem engedik ki az időseket. Vagy hogy mikor nézik meg, veszik észre, vizsgálják meg, hogy mennyire beszámíthatóak. A néni elmondása szerint, neki senkije sincs, csak egy tesója, aki nem is látogatja. Ezt még akkor mondta, mikor nem volt ennyire "elveszett". Gondolom , ha látogatná valaki, szólna az Otthonban erről. Vagy az ottani ápolóknak csak feltűnik az állapota. Vagy valahogy kiküzdi magát mindig, és addig nem szigorítak, amíg vissza megy/előkerül. Vagy az kell, hogy valaki vissza kísérje őt személyesen, és felhívja a figyelmet rá, hogy amúgy elég sűrűn bolyong kint az utcán, és a házakban, csak eddig még mindig vissza talált valahogy. Nem tudom. Valószínű, hogy legközelebb én ezt fogom tenni, és javasolni fogom, hogy jobban figyeljenek rá oda. Vajon, mennyi időbe telik, hogy észre vegyék, hogy valaki eltűnt az Otthonból.......

[hazugbaratokmindenhol]

Ahogyan belenéztem abba a szempárba azt láttam hogy a " szemei nyomban felfaltak ".

A❤️

[csacskamacskamocska]

Veszélyben vannak

azok, akiknek a nickje valami számot is tartalmaz, olyan automatizmussal blokkolom már őket. A napokban is egy értékes ember majdnem áldozatul esett! :) Hagyhatnám, persze, hogy a pornóblogok bekövessenek, de az azért olyan mintha azt mondanám, hogy élhetnek csótányok a lakásomban mert úgy se látom őket, ha felkapcsolom a villanyt elspuriznak a szekrény mögé. Hát ne. Persze, ha legalább egy lett volna az elmúlt sok év alatt, amiben egy nekem tetsző férfi tetszeleg, hát nem vagyok álszent, még be is követtem volna. De nem volt. Nézem ezeket a néha felbukkanó melegeket célzó kigyúrt macsókat és próbálok beléjük látni egy vonzó személyiséget, de nem megy. Merthogy olyan blogok nincsenek (hoppá, piaci rés!) ami beszélget, és beszélgetés közben küldözget egy-egy felajzó fotót, egy nyitottingeset a billentyűzet fölé hajolva, egy feltűrt ingujjút villanykörtecserélésről, vagy amikor szétvetett lábbal feléd fordul a forgószékkel az arcán szégyenlős-cinkos vigyorral, vagy amikor a mosogatónál áll könyékig habbban te meg bámulod a tenyérnyi seggét, hogy legszívesebben letépnéd róla a nadrágot, és közben beszél és beszél, vagy amikor kijön a fürdőből egy szál törölközőben vagy amikor bármikor, amikor nem akar szexis lenni, csak az, mert már mindig annak látod mert beszélgetés közben már csőbehúzták az agyad az az érzések meg gondolatok meg vágyak, mint egy türelemmel kötött pulóver szemei kapcsolódnak egymásba és kész is a pihepuha csapda, hol melegen karoló, hol béklyó amit nem tudsz levenni. ááááááá! Meg lehet ettől őrülni! Nincs is még tavasz se! A picsába!

De hálistennek, nincs ilyen blog, a csapdákat fájó szívvel, de módszeresen visszafejtem.

tegnap mondtam a főnökömnek, a kérdésem magamhoz minden férfinél ugyanaz. Érdekel-e amit beszél? A válasz többnyire az, hogy nem, bocs nem. Amikor esetleg igen, akkor meg, bocsi, fiatal, nős, mást szeret, valami. Uh, lehet nem kellett volna tegnap beszélgetnem a főnökömmel, aki kinyitotta Pandora szelencéjét a kérdéseivel, aztán meg Logannal, hát jól felkavarodott bennem minden. Ilyenkor kéne valami molyolós szerelést csinálni. Az mindig rendberakja az agyam.