#szeretet hi?ny

[rozsonitsmeli23]

Nem sokan vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy kimondják, amit gondolnak

-It ends with us

[csodavagynekem]

A legnehezebb meggyőzni valakit arról hogy pont jó úgy ahogy van,

mert az életben már annyian bántották hogy sosem fogja elégnek érezni magát, hiába tökéletes a számodra..meggyőzték róla hogy túl kevés és ezt elég ha egyszer tapasztalja az ember ahhoz hogy utána soha többet ne érezze magát elég jónak bármihez/bárkihez.

[igenpontaz]

Add fel...könnyebb, mint harcolni a semmiért..

[falfirka]

Ments meg magamtól... Mert bele fogok halni a gondolataimba.

[girlwroses]

Olyan vagyok nélküle, mint a vihar. Dühöngök, háborgok és fekete felhők gyűlnek körém.

[lick-it-n-love-it]

A könnyeimmel küszködve várom, hogy írj

[i-cant-be-okey]

Kezdek beletörődni a ténybe, hogy már nem leszünk együtt.

[alkohololol]

És én csak ültem és vártam, hogy hiányozzak valakinek...

[natihorvath]

Nem tudom mit érzek.

[elvesztett-bizalom]

Őszinte leszek veled. Én nagyon sajnálom, hogy egyre inkább távolodunk egymástól, de ez nem csak rajtam múlik.

[nonononotnot]

Méreg

De te nem tudod milyen érzés félni attól, hogy elveszítesz valakit,

Aki nem is a tiéd.

[rozsonitsmeli23]

Hogy tud ennyire fájni valami?

10:08pm 2022.05.23

[csodavagynekem]

Néha bele szeretünk olyan emberekbe akikbe nem szabadna, az agyunk tudja hogy nem szabad de a szívednek ez egy lehetőség arra hogy végre szerethessen,ő csak szeretni akart ne hibáztasd.

[osszetorve]

[falfirka]

Fájdalmas vallomás

"Tudod minden este úgy alszom el, hogy hálát adok annak ami, aki őt az életembe hozta. És megköszönöm némán neki, hogy az életem része volt még egy napig. Nem kérem legyen enyém örökké, önző lennék, mégis reménykedem abban, hogy marad. Hihetetlenül szeretem..."

[girlwroses]

Dani, ha ezt látod, olvasd el kérlek

Kicsit hűvös volt, te mosolyogtál, én pedig zavarban voltam, mert három éve nem láttalak. A szakítás óta. Semmit sem hallottam felőled, azt sem tudtam, hogy élsz e még, vagy mi van veled, és ez szörnyen rossz volt nekem. Persze volt azóta két barátom, de nem rögtön a szakítás után, hanem sokkal később. Több, mint egy évig nem volt senkim, mert te voltál az első szerelmem, és nem tudtam túl tenni magam rajtad. Rajtunk. Valamiért kialakult rólad egy kép a fejemben, hogy te nem is szerettél, és másnap már biztos valami másik lánnyal voltál, és hogy semmit sem jelentettem neked. Aznap, mikor három év után újra találkoztunk, ez megváltozott. Mert elmondtad, hogy nagyon szarul voltál, és neked sem volt senkid vagy másfél évig. Szemétség, de ezt jól esett hallani. Megnyugtatott. Nagyon jól éreztem magam veled aznap, annyit nevettem, amennyit az elmúlt pár hónapban összesen nem sikerült. Mintha csak tegnap lett volna, hogy jártunk. Mintha egy nap sem telt volna el, mióta együtt róttuk Szentendre macskaköves utcáit, vagy a Városligetben korcsolyáztunk. Úgy éreztem, újra tudnálak szeretni. Hogy máris újra szeretlek. Aztán te benyögted, hogy barátnőd van, akivel jól megvagytok. Lefagytam. Úgy értem, ez benne volt a pakliban, és még csak nem is randi volt ez, hanem egy szimpla találkozó, én mégis lefagytam, elöntött a csalódottság, és a szorongás, hogy ez a srác, ez a földre szállt angyal, ez a testet öltött kedvesség már másé. “Minden rendben?” Kérdezted, hiszen kiülhetett az arcomra, hogy mit érzek. “Persze” feleltem, és sírni kezdtem. “Te erre most randiként gondoltál?” Kérdezted szomorúan, én pedig őszintén rávágtam, hogy nem. Elkísértél a hévhez, megöleltük egymást, majd felszálltam, és a hazaúton azon gondolkodtam, hogy ezt a napot sosem felejtem el. A napot, amikor kiderült, hogy te nem is akartál szakítani, csak két idióta vagyunk, akik elbeszéltek egymás feje mellett. Rosszkor, rossz helyen.