#szoros

[meghalnikenemar]

Az emberekkel úgy kell bánni, mint a homokkal,

ha túl szorosan tartod kifolyik a kezedből.

Ha megfelelő az egyensúly, ott marad.

[nehazuddhogyszeretsz2]

Egy ilyen rossz nap után nem vágyom másra, csak arra hogy itt feküdj mellettem és szorosan átölelj.

[csacskamacskamocska]

Diribradab

Azt mondta egyszer a pszichológusom, hogy miért ragaszkodom én ahhoz, hogy egyetlen férfitól kapjak meg mindent. Miért nem érem be azzal, hogy több férfi baráttól, ismerőstől, szeretőtől lesz kerek az életem. Hogy amit akarok az csökkenti az esélyeimet a boldogságra, mert nyilván nehezebb egy tökéletesen megfelelőt találni, mint több erre-arra alkalmasat. Van egy ismerősőm, aki pont úgy él, hogy nincs nője viszont van mindenféle dologra alkalmas több nő körülötte. Megvan a gondoskodás, megvan a flört, megvan a női energia, szexre meg ott van a marka, nála ki tudná jobban mi a jó neki, változatos pornókat nézhet és meg se csal senkit. Nincs kötelessége ezekkel az emberekkel szembe és mindenki beéri annyival amennyit kap, akkor amikor éppen alkalmas. Egyáltalán nem biztos, hogy ha egyetlen nője lenne, akkor boldogabb lenne az élete. Valaki várná otthon? Hát lehet, hogy örül, hogy kuss van amikor hazaér. Meg lehet, hogy senki sem várná mert a csaj később ér haza. Lehetne szerelmeskedéssel eltölteni a szombatokat? Lehet, hogy ő inkább aludna mert hulla fáradt, aztán ott van egy kielégületlenül sóvárgó morcos nő, aki csapkod a konyhában... Lenne kinek elmondani a terveit, a vágyait, a félelmeit? Lehet, hogy kiröhögnék vagy számonkérnék rajta, hogy na mi lett a nagy tervekkel? Vagy ami mégrosszabb, a csaj nekiáll megoldani a problémáit. Brrr! Lenne kire támaszkodni a rosszabb időkben? Nade ha a csaj is épp rosszabb időket él meg, akkor neki kell erősnek lennie és akkor mégrosszabb, mintha egyedül agonizálna a szar élete miatt. Programok, közös röhögések, lazulások, kajálások, élmények és a nagy beszélgetések... lehet, hogy van amiről nem csak beszélni nem akar, de még gondolni se rá. És bomba biztos, hogy a csaj pont azokról akar majd beszélgetni. A nők ilyenek és a barátnőnek nem mondjatja, hogy „nem mondom meg milyen pornókat nézek!” Mert miértnem? Talán egyetlen dologban lehet jobb, hogy lehet a dolognak nagyobb mélysége. Igaz, ahhoz igény is kell meg valami hit, hogy annak van értelme. Miközben, ha valaki meg tudja oldani, hogy ne legyenek szorongásai amiket fel kell oldani, amik alól fel kell szabadulni, hogy jobb élete legyen, akkor minek. De a legkomolyabb szorongás pl ami engem szokott gyötörni, hogy nem kell előrenézni, benne kell maradni a jelen szituációban és mindent most kell adni. Az a gondolat, hoyg majd hat hónap múlva majd úgyis valami rossz lesz, az elveszi az élet savát-borsát. Az okoskodás, az olyan mint egy mentális úszógumi, folyton a felszínen evickél az ember és sosem úszik szabadon. Bár igaz, hogy megfulladni sem lehet. Meg amikor a külső-belső dolgok összeérnek, a lelki meg testi dolgok, az azért fasza. Nem feltétlen a szexben, hanem úgy a mindennapokban amikor egyszerre van többféle jó inger. Ölelés, nevetés, finom kaja, testi-lelki lazaság. Ha egy valaki van, nyilván le kellene mondani a kiterjedéséről. Az átfedésekből konfliktus keletkezik. Senki sem szeret arra hazaérni, hogy élete párja a csak barátjával ölelkezik a grillező fölött és láthatóan senki sem hiányzik neki. Szoktam őt irigyelni. Fontosak neki ezek az emberek, ugrik, ha hívják, egyáltalán nincs szó kihasználásról, gondozza a kapcsolatait minden módon, és a lelke nyugodt. Nagyon szeretném elérni ezt az állapotot, amiben ő lehet, de elég reménytelennek tűnik. Buta berögzülések ezek, hogy dolgokat értéknek tartok és őrizgetem, mint a szüzességet, hogy majd „csak neki, csak vele” akarom megélni. Baromság, egy rossz beidegződés, egy buta elakadás. Biztos valami könyvben olvastam kislánykoromban, aztán úgymaradtam. :/

[tartsdmegazaprot]

narancssarga UO szoszos zoknim, és a cseritibol vett réz gyertyatartom a kinais lila gyertyaval szerintem nagyon szép

[fishyfos]

[potsolya]

im putting together my sketches from the previous semester's project

planning to make a zine out of these!

[kepeslajoska]

George Lazar

Dráma a Comói-tónál. Lesajnálkozó mosollyal átnéztek Orbánon… Meloni és Zelenszkij, még találkozni sem akartak vele.

Így még nem szégyenítették meg az egyre zavarosabban kiabáló magyar miniszterelnököt. Igen, kiabáló… A magyar miniszterelnök teljesen nevetségessé tette magát.

Múlt pénteken nyílt meg az olaszországi Comói-tónál a The European House-Ambrosetti fórum. Az eseményen európai politikusok vettek részt. A Cernobbióban tartott fórumon felszólalt Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Orbán Viktor magyar miniszterelnök is és ott volt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is.

“Olaszországban futhat össze Orbán, Meloni és Zelenszkij…” harsogta Orbán médiája magyarul, mert ugye Orbánnak van egy nagyszabású “béketerve”; első dolog az azonnali tűzszünet Putyinnal. Orbán nem segíti katonailag Ukrajnát mert kormánya “békepárti” (és Putyin barátja..)

Orbán a konferencián emelt hangon és kissé izgatottan hosszasan részletezte a putyinista “béketervét” amikor a moderátor udvariasan más témákra akarta terelni a beszélgetést. De Orbán erősködött, kiabálni kezdett, és folytatta a “béketerv” ügyet… majd összekapta magát, és megkérdezte a moderátortól hogy nem sértette-e meg…

Viselkedése enyhén szólva meghökkentő volt. Az a konferenciáról terjesztett videókon jól látható az, és az is, hogy sokan félmosollyal hallgatták az izgatott magyar Viktátort.

De ami ezután jött arra Orbán sem számított. A konferencián jelenlevő Meloni nem volt hajlandó találkozni vele,, habár Orbán a konferencián bejelentette, hogy ő szoros barátja Georgia Meloni olasz miniszterelnöknek „nemcsak a kollégám, hanem a keresztény testvérem is.” Meloni kezet sem fogott vele.

Az ugyancsak jelenelevő Zelenszkij pedig Orbán “tűzszüneti tervéről” gyakorlatilag azt mondta, hogy az Putyin propagandája, így akarnak időt nyerni az oroszok csapataik átcsoportosítására… Látni sem akarta Orbánt…

Miközben Meloni és Zelenszkij összeölelkeztek a megszégyenített Orbán felvette a napszemüvegét és visszakullogott Budapestre. Senkit nem állt vele szóba, és senkit sem érdekelt mondókája..

[ruddentropptabornok]

Azért, amit az elmúlt két hétben láthattunk

mégiscsak a NER történelmének legzűrösebb időszaka volt. 1, Ungváry néhány ezer karakterben morális romhalmazzá lőtte a NER legnagyobb fasiszta propagandistáját, mint a pinty. 2, Két héttel később, - kb. négy nap leforgása alatt - egy 444-es cikkből a NER történetének második (az első Schmitt Pali beáldozása) legnagyobb öncsonkítását sikerült összehozni. (nem hinném, hogy az első és a második pont között szoros összefüggés lenne, az időzítésen kívül) 3, Ez a "vezéráldozat" viselkedés nagyon nem jellemző a NER-re, az eddigi tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy az utolsó tróger bűnözőjüket is körömszakadtáig védik. Most mégsem. 4, Az előző két pontból nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a háttérben, a jelenleg megismertnél jóval nagyobb szarkupacot próbálnak fedezni. 5, Mindezektől függetlenül Orbán (kül)politikájának köszönhetően egyértelműen látszik, hogy rengeteg ellenséget gyűjtött be magának a nyugati térfélen (is), és ezzel egyidejűleg minden szövetségesét elvesztette. Kezdve a németektől (Merkel ugye nincs már), a V4-eken át az olasz fasiszta cimbikig és USÁ-ig (NATO-bővítése korüli baszakodás), folytatva az orosz támogatással, amit a kényszerűségből aláírt Ukrajnai támogatás okán egy pillanat alatt elvesztett. Szóval Orbán mögül elfogyott a pénz és az erő. 6, Az ország gazdasági gyengélkedése előhozta az önmagát felzabáló kisgömböc végnapjait, mert a pénzre éhes első- és másodvonalas oligarcháknak már nincs mit zabálnia, egymáson kívül. 7, A rendszer oligarcháinak jelentős része nem a Lölö-féle analfabéta fasz, hanem tájékozott, pragmatikus bűnöző gyökér, akik tisztában vannak az előző két ponttal, és azzal is, hogy Orbán rendszere hosszútávon fenntarthatatlan, és bevételeik védelmében - adott körülmények között - nyugodt lélekkel beáldozzák Főnit is. 8, A 444 bevallottan NER-közeli forrásból kapta a pedo-botrány anyagát. Fentieket összefésülve nem nagyon tudok más következtetésre jutni, minthogy Orbánt tisztán belső körökből, vagy külső körök segítségével, de belső emberek kezdték el levadászni. Nem tudom, hogy a jelenlegi botrány meddig eszkalálódik még, de az biztos, hogy egy NER-féle rendszer(ek) bukásának első napjai pontosan így néznek (majd) ki. Egy hét és csá.

[zeroz2ro]

"Meglepő eredményt mutat egy, a Válasz Online birtokába került friss belső mérés: az LMP által rendelt kutatás szerint Vitézy Dávid máris 16 százalékon áll a főpolgármesteri versenyben. Az eredmény ismeretében most már szinte biztos, hogy a közlekedési szakember elindul a júniusi főpolgármester-választáson, s az LMP (valamint egy vagy több civil szervezet közös) listáját is ő vezeti majd. Értesülésünket mind az LMP háza táján, mind Vitézy környezetéből többen megerősítették, s hogy hivatalosan nem álltak még elő a farbával, annak leginkább a Fidesz az oka – máris mutatjuk, hogyan. " Vitézy még nem is jelölt, de már 16%-on áll ...

[olajbogyo]

szoros küzdelemben vagyok a poloskákkal a paradicsomtermésért, most egy kis előnyre tettek szert, de pár napig szabin leszek, megtorlásra számíthatnak

[ajtostolahazba]

Októberben apukámnak volt egy életmentő műtétje, ileus. Hálistennek időben elkapták, mondjuk a 24.órában, de sikerült. Kivettek egy nagy daganatot, amiről nem is tudtunk, néhány nagyon nehéz nap után végül annyira jól van, hogy szinte ugyanolyan jól van, mint azelőtt, jó az étvágya, semmi nem fáj, jó a kedve, nagyon akar élni. Ma megjött a citológia, találtak 2 közeli nyirokcsomóban elváltozást. Hétfőn befekszik kivizsgálásra, hogy eldöntsék kemo, vagy sugár...kurvára próbálok pozitív lenni, de be vagyok szarva, ismerve a kezelések mellékhatásait. Apám nagyon erős, 77 éves, de aktív, szellemileg friss, jó fizikai kondícióban van. És nem akarom betegen, elesetten látni, októberben is majd' belepusztultam, hogy fürdettem, borotváltam, lelkileg támogattam, miközben halálra voltam rémülve, hogy ilyen lerobbant állapotban kellett látnom... nem vagyok felkészülve arra, hogy elveszítem, még nagyon nem. :(

Most jól kibőgtem magam, aztán holnap mosoly fel, csak pozitívan, utazom 4 órát inkább, csak ne legyen megrémülve annyira. Fasz kivan már ezzel az évvel, legyen már minden jó, nem akarok félni, félni szar! És mostanra találtunk vissza egymáshoz, sok évig eltávolodtunk, de mostanra nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Évek óta tudatosan elmondunk mindent, nincs olyan, amit ne beszélnénk meg, de még olyan sokmindenről akarok beszélni vele, tudva, hogy jól van, nincsenek fájdalmai, nem szenved semmitől. Sem betegségtől, sem kezeléstől...

Be vagyok szarva.

[csakszavak]

A szoros ölelésed egy nehéz nap után… Olyankor érzem azt, hogy igen, ismét megérte végigcsinálni. Érted, értünk.

[spraystory]

A következő történetet apák napja alkalmából írom le. Nem csak hogy egészen rövid és a graffiti-festéshez sincs sok köze de talán a legemberibb, legmélyebb érzelmekkel bíró, legmeghatóbb apró mozzanat volt egész 20-25 éves graffitis éveim alatt amit sohasem fogok elfelejteni. A graffitis barátságok általában amolyan érdek-barátságok voltak, a szó nem rossz értelmében. A writerek a közös cél érdekében verődtek össze és ez a FAME volt. Közös fújás, közös bandázás, később az “érdek”barátságokból pedig sok alkalommal valódi barátságok születtek. Nem baj ha valaki nem olyan arc akivel amúgy bármikor együtt lógsz, ha a festésben tökös és megbízható, akár évekig megbízható partnered lehet és ez sokszor derék barátságokat szül. A mienk ekkor már nem ilyen felületes volt, a sok közös kaland összekovácsolt bennünket. Ha jól emlékszem 2008-ban történt. Akkoriban a 2. kerületben a Horvát utcában laktam, megosztva a lakást akkor éppen Teek -el. Borús, szürke, hideg novemberi nap volt, egyedül voltam otthon. Ebben az időben már régen nem voltam annyira aktív mint néhány évvel azelőtt de Raskával (Tish 76-PNC/TKS) és Stick-el még mindig, ha nem is mindennapi de viszonylag szoros kapcsolatban voltunk. Korábban írtam már, mennyi éven át mennyi kalandunk volt együtt. Raska a csoporttársam volt a BHG-ben és korábban a GRW-ben ( ez utóbbit eddigre már nem írta a cuccai mellé de azért a közös gyökerek még ott voltak ). Stick-el pedig írnom sem kell mennyi közös élményünk volt, együtt voltunk Varsóban és megszámolhatatlan alkalommal volt kedves mindannyiunkat fuvarozni, tekintve hogy szinte csak neki volt autója - System apjának néhai 120-as Skodáját leszámítva. Korábban Raskával és Stick-el hármasban számtalan alkalommal voltunk pl Vácon, Vácrátóton vagy Szobon vonatot festeni, de máshol is , egyszóval az ő felbukkanásuk sohasem volt idegen nekem, mindig természetes volt. Mi évek óta valóban igen jóban voltunk de azért csak-csak a graffiti kötött össze. Ezúttal azonban, otthon egymagamban ültömben nem számítottam vendégekre, mikor a kapucsengő megszólalt. A kagylót felvéve, Stick szólt bele valami olyasmit:

Raskával itt állunk, beengedsz vagy milesz? Feljöttek, mondom az ajtóban : Hát ti? Mivan? Hogy kerültök ide? Egyáltalán nem szomorúan de csendben, szótlanul jöttek be. Pontosan emlékszem mennyire nem értettem a helyzetet. Mire valamelyikük, szerintem Stick volt -  elővett pár sört és ezt mondta:

Halottak napja van haver. És akkor esett le miért jöttek. Ekkorra már mind a hárman édesapa nélküli fiatalemberek voltunk és mindhármunknak egészen friss volt a gyásza de erről egyébként sosem beszéltünk. Ellentétben velem, ők nem feledkeztek meg erről és megleptek azzal hogy meglátogattak és nem is azért hogy szomorkodjunk hanem mert tényleg sorstársak voltunk. Sohasem voltunk túl lelkizős arcok. Nem hangzott el egyetlen szomorú szó, semmi lelkizés, semmi depresszió, mégis mélységesen megható pillanat volt. Iszogattunk, dumáltunk, magazinokat nézegettünk vagy ahogyan Raska annak idején nevezte : graffiti-politizáltunk. Együtt voltunk. Nem is voltunk a legcsúcsabb legjobb barik mégis ez a cselekedet túlmutat mindenféle graffitis érdekbarátságon és sok “legjobb-barátságon” egy ilyen apró figyelmesség 20-25 év legmeghatóbb pillanata lett. Édesapáink emlékére.

kép: "Lineon" saját festményem Stick fotója után, 3 x 20x15cm vászon, spray, ecsetek

[csacskamacskamocska]

Entrópia a szerelemben

John Gottman kapcsolatkutató szerint a kapcsolatoknak azért lesz vége, mert az egyik vagy mindkét fél kevés energiát tesz a kapcsolatba. Pont. Azt hiszem, ez olyan helyzetekre is igaz, amire mást szoktunk mondani. Nem nagyon fogadjuk el, hogy a kapcsolat, mint egy önálló dolog, sok energiát igényel. Talán azért is szeretjük, ha sok közös érdeklődés van, közös tervek, közös jövőkép, mert akkor úgy valósíthatjuk meg a saját céljainkat, hogy közben a kapcsolatot is éltetjük a figyelmünkkel, az energiáinkkal. E nélkül, vagyok én, a saját kedvteléseim, terveim az életemmel, és van ő, valami tök mással. Máshova jár, mást szeret, más az életcélja. Miért vagyunk együtt? Mert éppen egy adott pillanatban volt valami közös dolog, egy közös fókusz, egy megoldandó kérdés az életünkben. Kellek-e valakinek? – jaja, valakinek biztos, és puff beesik Ő. Az ember társas lény, akármennyire is gondolja magát magányos farkasnak, jobban él, egészségesebb és hosszabb életű, ha nem egyedül van. De a párkapcsolatot ki lehet váltani más, szoros kapcsolatokkal, ha azok valóban jól működnek, kvázi mindig elérhetőek, mindig támaszt nyújtanak, mindig benne vagyunk és bennünk vannak – a lelkünkben. Az ember a kölcsönös kötődést és szeretetet akarja megélni, nem azt amikor nem tud reggel bemenni a fürdőszobába. De ez is egy bonyolult téma sok szinttel, sok járattal.

John Gottman a kapcsolatokra jellemző energiadeficitet a termodinamika második főtételéhez hasonlítja, amely szerint a magukra hagyott rendszerekben olyan folyamatok játszódhatnak le, melyek a rendezetlenséget, a véletlenszerűséget növelik. Ilyen zárt rendszer a házasság is, eldeformálódik, ha nem teszünk bele több energiát.  A sikeres kapcsolatokba időt és erőfeszítést kell fektetni.

Tudjuk, mondjuk, de nem csináljuk.

Vagy túlságosan leegyszerűsítjük vagy túlságosan agyonbonyolítjuk a kapcsolatainkhoz kapcsolódó gondolatainkat. Leegyszerűsítés: nekem jó legyen (önmegvalósítás, énhatárok, egy életünk van, senki ne mondja meg mit csinálhatok, fuss, redflag, ne hagyd magad ugráltatni, ne hagyd magad kihasználni, követeld ki a tiszteletet, találsz jobbat, hagyd el a mérgező embereket, te tudod, hogy neked mi jó, valósítsd meg az álmaidat, tisztítsd meg a környezetedet az energiavámpíroktól, keresd a lelki békét, a boldogságod a te kezedben van, később ennél csak rosszabb lesz, senkinek nem dolga a te boldogságod) Vagy agyon bonyolítjuk: szeretet (a szeretet elfogadó, légy megértő, nehéz gyerekkora volt, traumái vannak, sérültek vagytok mindketten, tanulj technikákat, tanulj meg kommunikálni, pszichológia, ne add fel csak azért mert nehéz, ne légy önző, a szeretet mindent legyőz, ennek bele kell férnie, a kapcsolatok bonyolultak, ne hagyd, hogy az ego beszéljen belőled, ha erős vagy, ha belül rendben vagy az kihat a másikra és az egész kapcsolatra)

Mintha ketten beszélnék tele az ember fejét, rángatva ide-oda. Mondjuk, így kész csoda, ha egyáltalán előfordul, hogy nem basszuk el.

Kihelyezhetnénk a dolgot, és azt mondanánk, hogy van ez a kapcsolat, és ez fontos nekem. Pont. Ezért, nem csak magamra és nem csak rád figyelek, hanem arra is, hogy mi a jó a kapcsolatnak. Mert vannak dolgok, amik jók nekem, de nem jók a kapcsolatnak. Mondjuk egy félrekúrás. Van a mi jó neked, de nem jó a kapcsolatnak. Ha hagyom, hogy minden problémát az exeddel beszélj meg. Van ami mindkettőnknek jó, és mégsem jó a kapcsolatnak. Pl úgy teszünk, mintha nem lennének problémák, elvicceljük, halogatjuk a komoly beszélgetéseket, egy közös tagadásban vagyunk.

Néha nekem nem jó az, ami jót tesz a kapcsolatnak, de tudom, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Pl nem rugózom az érzékenységeden, mert bár tudom, hogy jogom van azt tenni amit csak akarok, de amire mondtad, hogy bánt vagy zavar, azt nem piszkálom, nem provokálom. Lemondok valamiről, mert az jót tesz a kapcsolatunknak.

Csak a mesékben van olyan, hogy minden magától működik. Akik rég óta vannak együtt, sőt már nagyon rég, azok szeretik úgy látni, mintha köztük mindig harmónia lett volna. Ezek hiteltelen dolgok. Nincs mindig harmónia és bármilyen érzelem megengedett egy kapcsolatban. Egészen addig, amíg magát a kapcsolatot fent akarjuk tartani, és ebben biztosak vagyunk. Vagy legalább az idő nagyobb részében biztosak vagyunk. :)

Amikor egyenrangúságot alakítasz ki, akkor a kapcsolatért teszel. Nem a másik emberért, hanem a kapcsolat fennmaradásáért. Amikor javítod a kommunikációdat, beszélgetsz a felmerült problémákról vagy beszélgetsz magáról a kapcsolatról (mi a cél, hogy érzed magad benne, mit találsz jónak, miben változtatnál) akkor a kapcsolatot erősíted.

Tudom, hogy nem könnyű úgy gondolkodni, hogy nem én és nem te vagy a dolog közepe, hanem teljesen különálló harmadik dolog. A kapcsolat. A kapcsolat nem azonos veled. Csak veled van EZ a kapcsolatom, de nem azonos veled. Nem egy személy, hanem egy mód. Nem szeretünk az érzelmi kapcsolatainkra úgy gondolni, mint egy kommunikációs formára. És ez a szentimentalizmusra való igényünk el is viszi az egészet a picsába.

[diogenesz2020portugal]

Szégyen

Megszámolhatatlan mennyiségű aljasság fűződik orbánék nevéhez, de ez az egyik legelkeserítőbb:

Kedd este a Bibó István Szakkollégium vitaestet rendez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az életvégi döntés kérdésköréről, ahová Karsai Dánielt is meghívták. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, és a legális eutanázia lehetőségéért küzdő alkotmányjogász a Facebookon azt írta:

Sajnos a vitán egészségi állapotom miatt nem tudok részt venni. Ez volt bibósként különösen fáj.

Az eseményre ezért egy háromperces videót küld Karsai, amelyet online is meg lehet nézni.

„A téma ugyebár az emberi méltóság. Én két hónapja nem tudok modern technikát használni, mobilt, tabletet, a legbensőségesebb üzeneteimet is valaki más nézi meg nekem és válaszol helyettem.

A magánszférám a szó szoros értelmében eltűnt”

– mondta a felvételen. Ezután bemutatott egy olyan fejpántot, amelyhez hozzá lehet erősíteni egy érintőceruzát, amelynek a segítségével most újra képes tabletet kezelni. Az eszközt két hete kapta, azt mondta: „Ha lassan is, tudok gépelni. Elképesztő jó érzés volt.”

A videót azzal a kérdéssel zárta:

Önök szerint ez a helyzet teljességgel méltóságteljes?

[kavekkozt]

Jó szoros volt a budapesti verseny és Ausztria sem dicsekedhet semmi jóval, de

Karácsony összesen több szavazatot kapott, mint a múltkor: tehát nemhogy nem vesztett szavazókat, hanem konkrétan nyert is, valami 18.000-rel

Ez egy szuper eredmény

Jó lenne, ha kicsit nagyobb lenne a különbség, de ez így is jó hír, az értelmes politizálás kifizetődő