#vadász les

[iwillbeasuccessfulwoman1]

“Szerinted túl vagy már rajta?”

Zakatol most ezen egy picit az agyam…

Vajon megtörténhet az, hogy valakin sosem lépsz túl teljesen, hanem csak megtanulsz a hiányával élni?

Valahogy ezt érzem, mármint hiányzol. De ugyanakkor azt is tudom milyen dolgokat tettél ellenem, viszont valamiért még kereslek a város utcáin. Jó lenne leülni veled beszélni a mostani életünkről, aztán nevetni azon, hogy mennyit bújkáltunk ezeken az utcákon. Kibontani egy üveg bort és megbeszélni mi is történt velünk akkor, hogyan maradtak elvarratlanul a szálaink. Hisz sosem volt meg az igazi befejezés. Vicces, mert mai napig emlékszem mindenre és mindenedre. De talán a legmélyebb emlék az, amikor az utolsó napunkon, ridegen ültünk egymás mellett a padon. Az utolsó percekben elkaptad a kezem és összefontad az ujjainkat. Minden falat, dühöt eldobtunk akkor és csak könnyes szemekkel dolgoztuk fel, hogy ez volt az utolsó időnk.

Hiányzol, sok mindent tudnék elmesélni neked. Mennyi mindenen mentem keresztül, hányszor akartam elmesélni a sikereimet, amikhez a fájdalmamból merítettem erőt. Sokszor felakartalak hívni, esetleg tudni mi is van veled. De nyáron, mikor hosszú idő után írtam a névnapodon, jól esett, hogy válaszoltál. Jó volt tudni, hogy magunk mögött hagytuk a mi kis történetünket és valamikor ha esetleg látjuk egymást az utcán, már nem köszönés nélkül és nem haraggal megyünk el egymás mellett.

Tehát a kérdésre a válaszom, sosem leszek túl igazán rajtad. Mindig lesz egy pici dolog amiről eszembe jutsz.

[tobbpenztazembereknek]

Durván elfajult egy teljesen átlagosnak tűnő irodalomóra, amit egy Párizs környéki iskolában tartottak még múlt csütörtökön. Az Issou-ban található Jacques-Cartier suli irodalom-tanárnője az egyik legismertebb görög/római mitológiai történetről, Aktaión vagy Acteon vadász és a szűz Artemisz/Diána istennő tragikus találkozásáról mesélt a 11-12 évesekből álló osztálynak.

Aktaión, a fiatal vadász megleste Artemiszt, Zeusz lányát, Apollón ikertestvérét, a vadászat, a vadállatok és szülő nők szűz istennőjét, amint egy forrásban fürdőzik pár nimfa származású társnőjével. Artemisz dühében szarvassá változtatta, hogy Aktaiónt ezután a saját kutyái tépjék szét. A sztorit számos képzőművészeti alkotás dolgozta fel az európai kultúra elmúlt évszázadaiban.

Az ismert történet illusztrálása végett a tanár megmutatta az osztálynak Giuseppe Cesari XVII. századi olasz manierista mester témába vágó festményét, ami a párizsi Louvre gyűjteményének része. Íme:

A sztori ezután kezdett elfajulni, a diákok egy része ugyanis lázongani kezdett, és azzal vádolták az irodalom-tanárnőt, hogy szándékosan, rasszizmusból mutogatott meztelen nőket muszlim diákoknak. Egyes diákok azt állították, hogy sokkot kaptak a festett meztelen nők megpillantásától.

Az irodalomóra utáni osztályfőnökin már kiabálós volt a hangulat, egyes diákok továbbra is a tanárt rasszistázták, és azzal vádolták, hogy gyűlölködő megjegyzéseket tett, amit ő kategorikusan cáfolt. Az iskola igazgatójánál másnap több felháborodott szülő is jelentkezett, akik a gyerekeik elmondása alapján folytatták a vádaskodást.

Mivel a sztori eleje sok tekintetben hasonlóan alakult ahhoz a 2020-ben történt esethez, aminek a végén a 18 éves, csecsen származású Abdoullakh Anzorov saját iskolája előtt késsel agyonszúrta, majd lefejezte Samuel Paty történelemtanárt, akit a saját diákjai mutattak meg a gyilkosnak, a Jacques-Cartier tanárai most hétfőn megtagadták a munkát a fenyegetettségükre hivatkozva.

(Samuel Paty a szólásszabadságról beszélve Mohamedről készített karikatúrákat mutatott az osztályának az egyik óra közben. A halálához az vezetett, hogy egy muszlim diákja, aki utólag bevallotta, hogy jelen sem volt a kérdéses órán, hazugságokat terjesztett az esetről a családjának, annyira felháborítva az apját, hogy az online kezdett lázítani Paty ellen. Az ő bejegyzései sarkallták gyilkosságra a csecsent, akinek Paty hat diákja mutatta meg a tanárt az iskola előtt, hogy a megfelelő embert fejezhesse le.)

Az Issou-i iskolában ezek után hétfőn megjelent Gariel Attal francia oktatási miniszter is, aki fogadkozott, hogy megbüntetik az érintett diákokat, és tovább fogják képviselni a köztársaság értékeit. A középiskolai tanárok szakszervezetének főtitkára, Sophie Venetitay azt nyilatkozta, hogy a tanárok védtelennek érzik magukat, és elegük van. Issou-ban ugyanis már a tanév kezdete óta feszült volt a hangulat, több tanár is hivatalos panaszt tett amiatt, hogy egyes szülők meg nem engedhető stílusban kritizálják a tananyagot és a pedagógusok által kirótt büntetéseket.

A tankerület szerint "bár az incidens idején muszlim vallású tanulók is jelen voltak az osztályteremben, az még nem bizonyított, hogy ők tették-e ezeket a megjegyzéseket". Mindenesetre, akár muszlim vallásúak voltak a tanulók, akár nem, a megjegyzéseik becsületsértőek voltak".

(via BBC, Le Figaro)

[amtitkosvergodese]

"Egy a természettel."

Érdemes megfigyelni, hogy reagálnak-e a vadászati szervezetek (tisztelet a kivételnek: nem fognak).

[kaici]

Korai japán puskatörténelem a Golden Kamuy tükrében: Murata, Ariszaka és a 38-as típus

Az Elfnet.hu rendkívül informatív cikkét hívom segítségül, hogy betekintést nyújtsak a japán puskagyártás korai évtizedeibe. Olyan fegyvereket mutatok be, melyek a Golden Kamuy c. mangában és animében is többször megjelennek. A történelmi ihletésű, orosz-japán háború után játszódó Golden Kamuy katonák, dezertőrök és vadászok útját követve emel ikonikussá egy-egy puskatípust. Az Elfnet cikkét olvasva általános képet kapunk a századforduló Japán Birodalmának puskagyártásáról, de a Golden Kamuy miatt három fegyvernek szentelek különös figyelmet, melyek a 18-as Murata, a 30-as Ariszaka és a 38-as típusú puska.

Murata, az első japán gyártmányú puska

Bejegyzésemet teljesen az Elfnet cikkére hagyatkozva írom, ezért szeretném az említett weboldal saját soraival bemutatni a japán gyártmányú puskák korai történelmét, Golden Kamuy-ból vett mangapanelekkel alátámasztva az információkat. Kezdjük is el!

„A japánok az 1840-es években szembesültek rendkívüli elmaradottságukkal, ezért (elsősorban Hollandiából) kovás puskákat vásároltak. (…) Az 1800-as évek közepétől azonban nyugaton robbanásszerű fejlődés ment végbe nemcsak a hajógyártásban, de a kézifegyver-fejlesztésben is, ezért a japánok (a nyitás részeként) kénytelenek voltak továbbra is európai fegyverekre támaszkodni.

1880-ban készült el a Murata puska: egy egylövetű, 11 mm-es fekete lőpor-töltetű töltényt használó fegyver, a francia Fusil Gras Modéle 1874 helyi másolata. A fegyver hivatalos elnevezése 13-as típus volt, mivel a Meidzsi császárság modernkori uralkodásának 13. évében született. E fegyvert a japánok igyekeztek modernizálni: 1883-ban megjelent a 16-os, majd 1885-ben a 18-as típus…”

Így néz ki a valóságban…

…és a Golden Kamuy mangában:

A 18-as típusú Murata puska a 22. fejezetben bukkan fel először. Hivatalos nevén a dzsúhacsinen-siki-muratadzsú (十八年式村田銃) a történet szerint eredetileg a legendás hokkaidói vadász, Nihei Tecuzó fiának birtokában van, aki ezzel harcol az első kínai-japán háborúban (1894-1895). Miután a fiú elesik a harcmezőn, a fegyver édesapjához kerül, aki félelmetes medvevadász hírnevet szerez vele:

Bár a kor előrehaladtával jelennek meg modernebb puskamodellek, a tapasztalt Nihei az újabb típusú ötlövetű puskák helyett ezt az egylövetű Muratát használja a vadászatokon.

„Oi, jobi no tama va daszenai no ka?”

„Hé, nem vesz elő tartalék lőszereket?”

…kérdezi Tanigaki Gendzsiró a legendás vadászt. Északi matagi vadásznép tagjaként Tanigaki jól tudja, hogy egylövetű puskák használatakor tartalék lőszereket szoktak az ujjak között tartani, hogy a puskák újratöltése szükség esetén minél hamarabb megtörténhessen:

Nihei megmagyarázza, életfilozófiája szerint miért nem tesz így:

„Gohacu areba gokai sóbu dekiru to kancsigai szuru. Ippacu de kimeneba koroszareru. Ippacu dakara hara ga szuvaru no da.”

„Ha öt lövésem lenne, azt hihetném, öt esélyem van eldönteni a játszmát. Ha egy lövés nem dönt, megölhetnek. Mivel egy lövésem van csak, azt higgadtan és eltökélten adom le.”

A medvevadász halála után a Murata puska a 7. Hadosztály becsületes dezertőréhez, a fent említett Tanigakihoz kerül, aki ereklyeként vigyáz rá és később egy ainu kisfiúnak, Cikapasi-nak adja, mikor elválnak útjaik:

Ez a 18-as típus tehát a Japánban elsők közt gyártott puskák egyik modellje, ami még további korszerűsítésre szorult. A Murata puskák esetén „érdemi változtatást csak az 1889-es 22-es típus hozott, mivel ez a típus már 8 mm-es füst nélküli lőport tüzelt és csőtárral rendelkezett”.

A fentebb említett régebbi 18-as típus és annak korábbi modelljei ugyanis feketelőport tüzeltek, melynek története az ókori Kínába nyúlik vissza. Ez az általános értelemben vett puskapor: salétrom, faszén és kén keveréke. A lövés leadása után a feketelőpor kisebb része hamuként rakódik le a csőben, nagyobb része azonban füstként távozik onnan. A régi Murata elavult lőporával kapcsolatosan is találunk utalást a Golden Kamuy-ban, ahol a sorozat japán mesterlövésze, Ogata Hjakunoszuke a lövés hangjából következtet arra, hogy Tanigaki, aki épp a régi típusú Murata tulajdonosa a nyomába ért és keresztbe tehet neki:

„Furui dzsú de cukavareru jó na kokusoku-kajaku no manobi sita dzsúszei ga hitocu mazatteita…”

„Mintha lett volna a lövések közt egy hosszabb, ami feketelőport tüzelő régi puskából származik…”

A lőszerek kapcsán itt van egy nagyon jó összefoglaló ábra a mangából:

„A lőszerek alakján kívül a másik nagy különbség az, hogy a Murata puska feketelőport tüzelt, míg a 30-as típus füst nélküli lőport. A 30-as típusban használt füst nélküli lőpor az addig megszokott feketelőporhoz képest nagyobb tűzerőt és hosszabb lőtávolságot produkált. Ha a Murata lőszerébe füst nélküli lőport töltenének és úgy sütnék el a fegyvert, akkor a túl nagy nyomás hatására a puska tönkre menne, vagy ha sikerülne is elsütni, a nagyobb kezdősebességhez nem passzoló gyújtófej alakja és a légellenállás miatt romlana a pontosság mértéke.”

A 30-as típusú Ariszaka

A Murata után haladjunk a modernebb puskák felé, nézzük tovább az Elfnet cikkét!

„(…) hamarosan a (Murata) 22-es típus is elavult, ezért a japán Császári Hadsereg egy új puskát igényelt. A Murata puskát tervező Murata Cunejosi (jav.) tábornok közbenjárásával egy másik tiszt, Ariszaka Nariakira megtervezett egy fegyvert, amelyet a japánok 30-as típus néven rendszeresítettek (1897-ben). A 30-as típus többek között a német 1893-as Mauser ismétlőpuskán alapult és részben új tölténye miatt hatékonyabbnak bizonyult a Murata puskánál, azonban maga a fegyver bonyolult volt (…), érzékeny volt a szennyeződésre és (...) gyakoriak voltak a különböző működtetési problémák.”

Ogata első kedvenc fegyvere, a 30-as típusú gyalogsági puska (japánul sandzsúnen-siki hoheidzsú, 三十年式歩兵銃, ) már egy ötlövetű ismétlőpuska volt, melyet a Japán Birodalom szárazföldi hadereje használt rendszeresített fegyverként olyan háborúkban mint az orosz-japán háború (1904-1905), az I. és II. világháború vagy a második kínai-japán háború (1937-1945). A 3950 g tömegű puskát 554.000 darabszámban gyártották, tervezője, Ariszaka Nariakira pedig Ariszaka Narizó néven a Golden Kamuy-ban is vissza-visszatérő epizódszereplő:

„Vatasi va nanimono ka to na? Vatasi va kimi ga kata ni kacuideiru sódzsú o cukutta mono de aru!”

„Hogy én ki vagyok?! Én vagyok az az ember, aki azt a puskát tervezte, ott a válladon!”

Így nézett ki valójában, megmosolyogtató a viselkedésének kifigurázása:

A 30-as típus a képregény elején kap főszerepet, ehhez a fegyverhez szokott Ogata, és a sztori elején szereplő japán katonákat és dezertőröket is mind ezzel a puskával felvértezve ismerhetjük meg. Főszereplőnk, Szugimoto Szaicsi is kezdetben ezt a fegyvert birtokolja, és már az első kötetben részletes bemutatóábrát kapunk a 30-as típusú Ariszaka puskáról és tartozékairól (lőszerek, szurony, tölténytáska):

A 30-as típus jelenik meg az első kötet és az első fejezet színes borítóján is, utóbbi itt látható:

A 30-as típus technikai jellemzőire most nem térnék ki, mert az Elfnet cikke aprólékosan összehasonlítja azt utódjával, a 38-assal. Inkább átadnám a szót a mesterlövész Ogatának, aki eleinte beszédesebb karakterként így jellemzi a 30-as típust, egy egész oldalon keresztül:

„Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú Rosia-hei no sódzsú jori tama ga csíszaku ni-szanpacu atetemo sinan node fuszecu-dzsú nado to ivareta ga, satei-kjori to meicsú-ricu ni oite va kocsira ga ue datta. Júsú na dzsú da ga, nami no heisi de va hjaku métoru szaki to naru to aite ni csimeisó o ataeru no va muzukasii. Demo ore va szanbjaku métoru inai nara kakudzsicu ni atama o ucsinukeru. Ore to aisó ga au to iu vake da. Daisicsi-sidan va hórui kara Makusimu kikandzsú o uttekuru Rosia hei ni tekozutta. Ore no jó na szeimicu-sageki o tokui to szuru butai o cukutteokeba, anna ni sinazu ni szunda hazu da.”

„Ez a 30-as típusú gyalogsági puska az orosz puskáknál kisebb lőszerrel rendelkezik, és még két-három lövés sem feltétlen gyilkolja meg az ellenfelet. Ezen okok miatt nem tartották halálos fegyvernek. Azonban lőtávolság és találati arány tekintetében meghaladta a többi puskát. A 30-as típus kiváló fegyver, azonban egy átlagos katona száz méteren belül sem képes vele halálos sebet ejteni az ellenfelén. De én még háromszáz méteren belül is garantáltan átlyukasztom a koponyáját. Ezt a puskát nekem találták ki. A 7. Hadosztály alulmaradt a bunkerekből Maxim géppuskával tüzelő orosz katonákkal szemben. Persze ha felállítottak volna egy hozzám hasonlóan precíz mesterlövészekből álló egységet, az a sok halál nem történt volna meg.”

A puska lőtávolságára vonatkozó információkat szintén Ogatától tudjuk meg, aki a 95. fejezetben egy szökött fegyencet fenyeget meg a 30-as típussal a kezében:

„Szuzukava Kijohiro jo. Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú no hjósijaku o miro. Niszen métoru de memori ga aru na? Niszen métoru szaki made dangan ga todokutte koto da. Niszen métoru idzsó ore kara nigekireru ka tamesite miru ka?”

„Figyelj, Szuzukava Kijohiro. Vess egy pillantást az irányzékra ezen a 30-as típusú gyalogsági puskán. Egészen kétezer méterig mennek rajt a fokok, ugye? Ez azt jelenti, hogy a kilőtt golyó elér kétezer méterre is innen. Teszel egy próbát, hogy el tudsz-e menekülni előlem kétezer méternél messzebbre?”

A 38-as típus

Nézzük meg a 30-as típus továbbfejlesztett változatát, a Meidzsi császár uralkodásának 38. évében, azaz 1905-ban kifejlesztett 38-as gyalogsági puskát (japánul szanpacsi-siki-hoheidzsú, 三八式歩兵銃)! Így néz ki a valóságban…

…és képregényben:

„Ezt a fegyvert már nem Ariszaka Nariakira, hanem tanítványa, a legendás Nanbu Kidzsiro tervezte, akinek több pisztolyát, puskáját, géppisztolyát és géppuskáját is használta a japán hadsereg.”

Ennek ellenére, főleg Nyugaton, gyakran emlegetik Ariszakaként ezt a modellt is. A 38-as típust használták a japán katonák az I. világháború, a második kínai-japán háború (1937-1945) illetve a II. világháború alatt is. A Golden Kamuy-ban legtöbbször egyszerűen szanpacsi-sikinek (三八式) hívják ezt a puskát. Azonban nem ez az egyetlen anime, amiben a 38-as megjelenik, a Sódzso Súmacu Rjokóban (少女終末旅行, A lányok végső utazása) az egyik főhős, Júri keze ügyében is állandóan ott van az említett fegyver:

Folytassuk az Elfnet oldalán részletezett műszaki adatokkal:

Típus: ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1906

Tervező: Nanbu Kidzsiro

Fegyver tömege: 4190 g

Teljes hossz: 1275 mm

Működési elv: forgó-tolózáras

Tárkapacitás: 5 lőszer

Lőszer: 6,5 mm Ariszaka

Tűzgyorsaság: 10-15 lövés/perc

Hatékony lőtávolság: 366–457 m

Maximum lőtávolság: 2.37 km

A Golden Kamuy-ban is említésre kerül a lőtávolság. Természetesen ismét Ogata foglalkozik vele, aki az időközben megszerzett 38-as típussal a kezében villantja meg szaktudását a 114. fejezetben Szugimotonak:

„Sz.: Szono szaisin-siki no sódzsú va ore ga kikjú noru toki ni Daisicsi-sidan kara ubaitotta jacu dzsan. Kaesze jo.

O.: Kore va szanpacsi-siki hoheidzsú da. Kono hjósijaku o miro. Niszen-jonbjaku métoru made memori ga aru na? Omae no szandzsúnen-siki va niszen métoru made…”

„Sz.: Hé, az nem a legújabb puskamodell, amit a 7. Hadosztálytól nyúltam le, mikor elkötöttük a léghajót? Add szépen vissza.

O.: Ez egy 38-as típusú gyalogsági puska. Vess egy pillantást erre az irányzékra. A fokok egészen kétezer-négyszáz méterig mennek, látod? A te régi 30-asodon csak kétezerig voltak...”

A puska részletesebb bemutatásához nézzük újra az Elfnet írását!

„Meglepő módon a 38-as típus nehezebb XIX. századi elődjénél: e fegyver tömege 4,19 kg, hossza 1275 mm (800 mm-es csővel), szemben a 30-as típus 3,95 kg-os tömegével, 1280 mm-es hosszával és 797 mm-es csőhosszával. Technikailag a 38-as típus a 30-as típus leegyszerűsített változata, de a változtatások olyan mélyrehatóak, hogy a kész típus már egyáltalán nem emlékeztet elődjére (kivétel az átemelt fa házat).

Érdekes, hogy a Murata ismétlőpuskát váltó 30-as típussal szembeni egyik fontos kritika az Ariszaka által tervezett, gyenge 6,5 mm-es lőszert érte, ezért a japánok szinte azonnal megkezdték egy erősebb, 7,7 mm-es töltény tervezését, de mivel a fejlesztés rendkívüli mértékben elhúzódott, ezért csak a 38-as típus utódjánál, a 99-es puskánál alkalmazták. A hosszú cső és a relatív kis kaliberű töltény miatt a 38-as típus elsütése gyakorlatilag nem hoz létre torkolattüzet, ami ideális mesterlövész-puskává teszi.

A 38-as típus technikailag ugyanazt a töltényt tüzelte, mint a 30-as típus (a félperemes, 6,5x50 mm-es Ariszaka-t), de a korábbi gömbölyű hegyű töltényt hegyes, ún. spitzer töltényre cserélték és kisebb tömege ellenére növelték a lőpor mennyiségét, ezáltal nőtt a fegyver torkolati sebessége és pontossága.”

A lőszereket a Golden Kamuy mangában is kiemelik, az alábbi oldalon kitérnek a fent említett gömbölyű és spitzer töltényekre is. Egyik kedvenc mozzanatom az alábbi, mikor Ogata nem engedi, hogy Szugimoto kivegye a kezéből az újdonságnak számító 38-ast, melyet dezertálása idején rendszeresítettek a katonaságban, így csak utólag jut hozzá. Ahogy a fentebbi mangapanelen is olvasható, az új puskamodellt nem tudatosan, ám valóban Szugimoto szerezte, de valljuk be… Ogatának igaza van:

„O.: Kono dzsú kara szaijó szareta szentódan no szanpacsi-siki dzsippó nara niszen-jonbjaku métoru szaki ni made tama ga todoku…

Sz.: Dakara nan da jo.

O.: Omae ga cukattemo buta ni sindzsutte koto da.

„O.: Ez a puska 38-as típusú hegyes fejű lőszereket használ, amelyek kétezer-négyszáz méterig is eljutnak…

Sz.: Mire akarsz kilyukadni?!

O.: Arra, hogy nagy kár lenne* nálad hagyni ezt a puskát.”

Az Elfnet cikkével zárnám soraimat. Japánban ez „a fegyver jelentős példányszámban készült: 1923-ig több, mint 2 millió 38-as típusú ismétlőpuska készült el. (…) Mindössze két hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: korai rendszeresítése miatt a két világháború között, de különösen a második világháború alatt már túlságosan nagynak és nehéznek számított, emellett 6,5 mm-es töltényét nem tartották kellően erősnek. Az Ariszaka töltény valóban gyengébb volt más országok kortárs töltényeinél, 1000 méteren túl már elvesztve az erejét, ugyanakkor a legtöbb összecsapás 500 m-nél kisebb távolságon zajlott le, ahol a 6,5 mm-es töltény megfelelően teljesített, miközben kisebb hátrarúgást és torkolattüzet produkált. (…) A 38-as típus hosszú szolgálati ideje ellenére még a második világháborúban is megfelelőnek bizonyult, könnyű használata és tartóssága miatt (nagy mérete ellenére) általános megbecsülés övezte.”

#

* Ogata egy Újszövetségből vett bibliai szófordulatot használ itt: ’gyöngyöket a disznóknak”, azaz nem érdemes értékes dolgot adni annak a kezébe, aki nem becsüli meg eléggé.

[kampeszino]

2022. szeptember elsején a kora őszi avaron óvatos léptek közelítenek egy északnyugat-németországi erdőszéli kertes házhoz. A földközeli párában már a szagáról kiszemeli áldozatát, az udvaron békésen szunyókáló 30 éves Dollyt a GW950m névre keresztelt farkas. A rutinos ragadozó a riasztóberendezéseket és a megszokottnál komolyabb védelmet kijátszva elkapja áldozatát és gyorsan végez vele.

A zajra a házból álmosan hálóköntösében kiszaladó decens nyugatnémet úr egyből tárcsázza feleségét, hogy közölje vele a tragédiát: meghalt a kedvenc pónilova.

A vonal végén: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

Dolly tragédiája után teljes erővel beindult a farkasellenes lobbi. 2022 őszén az Európai Unió törvénygyárában már amúgy is tárgyalás alatt volt egy természetvédelmi szabályozás, ami többek között a nagytestű ragadozók kezeléséről szólt. Különböző érdekcsoportok már a megelőző évben kopogtattak a Bizottságánál, hogy Európa-szerte megszaporodtak a farkas- és medvetámadások, és ez ellen tenni kellene valamit. Ezt a nyomást indokként kihasználva von der Leyen jobbközép pártcsaládja, az Európai Néppárt egy új módosító javaslattal élt, amely megkönnyítené a fokozottan védett farkasok kilövését lakott területek közelében.

Francia és svéd szövetségesre is lelt a harcában a pónijáért bosszút forraló bizottsági elnök. Még 2022 novemberében elfogadta az Európai Parlament a szabályozás néppárti módosítását a jobboldali képviselők támogatásával. Hiába tiltakoznak zöld szervezetek a tudományos kutatásokra hivatkozva a biodiverzitás védelmében. Érezve a szabályok lazulását, Svédországban még azon a télen felerősödött a hajtóvadászat a farkasok ellen, olyan mértékben, ami már a felvizezett uniós jogot is sérti. 2023 elején egy tucatnyi környezetvédelmi miniszter levelet írt a Bizottságnak, hogy tartsák fent a farkasok fokozott védelmét. Ez sem hatotta meg von der Leyent, sőt: örömmel nyugtázta a hírt, hogy az egyed, amely megölte Dollyt is, a kilövési listára került. A Politico külön aloldalt szentelt a farkashajszának, ahol egy visszaszámláló mutatta, hogy mennyi idejük van a vadászoknak kilőni GW950m-et. A farkasnak szurkolók fellélegezhetnek: GW950m megmenekült, legalábbis ebben a vadászidényben.

A Gemišt az előfizetéseitekből él, ezért totálisan független nemcsak pártoktól, ilyen-olyan érdekcsoportoktól, hanem az unalmas hazai médianarratívától is. Fizess elő, vagy iratkozz fel!

Type your email…

Subscribe

Ennél a történetnél sokkal szomorúbb véget ért az m237 névre keresztelt farkas sorsa, aki Svájcból indult hosszú túrájára, amelynek a végén Zemplénben egy vadász szakszerűtlenül kilőtte, elszáguldott vele, majd bedobta a tetemet a Hernád folyóba. Bár m237 Svájcban biztonságban érezhette volna magát, hiszen amiként arról 2017-ben Techet Péter beszámolt, ha csak kevéssel is, de a farkasok győztek a kilövésük engedélyezéséről szóló népszavazáson, még ha m237 származási kantonjában a farkaspopulációk gyérítését támogató szavazók 70%-os többségben is voltak. Másképp alakult volna a sorsa, ha m237 úgy dönt, hogy délre indul az Alpok hágóin át és nem keletre: az olasz természetvédelmi szervezetek példaértékű munkát végeznek a farkasvédelem területén, nagy hangsúlyt téve az emberek képzésére.

A farkaspárti plakát Svájcban, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a természet és annak sokszínűsége az élet alapja.

A Nemzeti Nyomozó Iroda természetkárosítás miatt büntetőeljárást folytat, egyes hírek szerint le is tartóztatták a gyanúsított vadászt. Ám ez nem akadályozta meg természetesen, hogy m237 esete, sok egyéb más témához hasonlóan, morális pánikot keltsen a magyar online nyilvánosságban. Hirtelen sokmillió emberben kelt életre a természetvédő vagy éppen a vadász énje. A Facebook rögtönítélő bírósága már életfogytiglani büntetést is követelt az össze-vissza beszélő vadászra. Mások a hobbicélú vadászatot tiltanák be, mint véres sportot. A morális pánikról sokat elárul, hogy hatvanezren osztották meg a negyvenezer ember által aláírt petíciót, ami azt követeli, hogy letöltendő börtönbüntetést kapjon az azóta doxxolt (azaz másvalaki által felfedett személyazonosságú) vadász. A nemzetközi sajtó is felkapta a sztorit.

A nagy médiafelhajtásra a kormány részéről egyedül eddig a miniszterelnök legközelebbi munkatársa, Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára reagált, aki reméli, hogy letöltendő börtönbüntetést kap a vadász.

A társadalmi vita is elindult. A magyar Greenpeace jó kommunikációs érzékkel rögtön lecsapott a történetre, és bemutatta a farkasok ökológiai értékét. Dragomán György író Pillinszky Fabula című versével kommentálta az eseményt. Jászberényi Sándor író és haditudósító a morális pánikot megállítandó módon, józanságra int mindenkit a zsigeri ítélkezés helyett. Kardos Gábor fiozófus az elmagányosodás szimbólumának nevezte ki m237-et. Sokat elárul a magyar értelmiség mentális állapotáról az is, hogy rögtön azzal kezdték ki, hogy miért az Indexen jelent meg a cikke.

A pannon értelmiség körében legnagyobb kört futó vélemény Kovács Bálinté, aki szerint az elnyomó rendszerben a szabadságvágyunkat reprezentálja a kilőtt farkas. Lakner Dávid kritikus, kulturális újságíró azt a kérdést veti fel jogosan, hogy miért nem az ugyanazon héten a szeméttelepre kidobott újszülött halálából lett morális felháborodás, miért épp a farkas halálából. Gribek Dániel újságíró arra hívja föl a figyelmet, hogy nem kell rögtön öngyűlölő magyarutálatba átcsapni, hiszen más országokban is lőttek ki jogellenesen farkasokat az elmúlt években. Közben fideszes háttéremberek azzal érvelnek, hogy ismerősi körükben a farkashalál miatt felháborodók és a háborúpártiak nagy átfedésben vannak.

Jogszabály-módosítási javaslatom van m237 tragédiája kapcsán

A fokozottan védett farkasok természetvédelmi eszmei értéke potom 250 ezer forint: ez kevesebb, mint egy éves tagdíj egy vadásztársaságban.

A védett fajok természetvédelmi eszmei értékét egy 2001-es kormányrendeletben határozta meg a magyar állam, azóta sem a farkasok, sem más élőlények eszmei értéke nem nőtt. Holott az elmúlt huszonkét évben volt némi infláció, kumulatívan csak 2021-ig, az infláció elszabadulásáig 129% volt az árnövekedés.

Ha reálértéken akarná tartani a kormány a védett fajok eszmei értékét, akkor minimum dupláznia, de inkább tripláznia kellene a vonatkozó számokat. A valóban szakmai megoldás az lenne, ha volna egy olyan ökológiai állapotfelmérés, amely az egyes fajok populációit is vizsgálja, és ahhoz igazítja a büntetési tételeket. Egy ilyen projekthez erős természetvédelmi intézményrendszerre volna szükség, ami viszont leépült az elmúlt évtizedben. Illetve többmilliárd forintnyi EU-s támogatásra.

Az meg vagy jön, vagy nem.

[angelofghetto]

Kerestem, de nem találtam meg azt a novellát, amit talán gyerekkoromban hallottam a rádióban. Abban egy szelíd farkas hosszan figyelte távolról az embert és a családját, míg egyszer beóvakodott az ember házába, csak állt, és nézte, milyen szép. Valami olyasmi volt a vége, hogy még akkor is ott állt, mikor az ember agyonverte.

Egyik kollégám vadász volt, ő mesélte el nekem, mi a dolga egy etikus vadásznak. Európa nagy részéről kiirtottuk a komolyabb ragadozókat, amelyek kordában tartották a növényevők, rágcsálók, madarak állományát azzal, hogy a gyenge vagy öreg példányokat megették, ezáltal frissen és egészségesen tartották azokat a fajokat. Ezt a szerepet pótolja a vadász a maga eszközeivel. Tehát nem a pusztítás a dolga, hanem erdő-mező állatállományának egyensúlyára vigyázni, minőségét védeni. Nagyon más dolog, mikor jó pénzért trófeákra vadásznak gazdag és/vagy hatalommal bíró arcok, mert ők a legszebb példányokat lövik ki lesből. Őket személy szerint megvetem, ez is csak a fütyivetélkedő része, hatalomfitogtatás.

Egy dokumentumfilmre emlékszem még, amiben egy pali éveken keresztül figyelt, fotózott, filmezett egy farkasfalkát. Minden farkasnak megvolt a szerepe, feladata, képességei szerint. Kinek-kinek jobb volt a szimata, hallása, látása, gyorsabb vagy erősebb volt, eszerint töltötte be a maga feladatát a csapatban, mindenki más karakter volt. Összedolgoztak, az alfa pár kicsinyeit az egész falka nevelte, védte. Volt köztük egy omega, egy fekete bundájú, sárga szemű példány. Ő ehetett utoljára, a falkatagok rajta vezették le a feszültségüket, néha el is zavarták. Ez volt az ő dolga, szolgálata, hogy a belső békétlenségeket levezessék rajta. Aztán az omega valamiért elpusztult. A falka több mint három héten át szomorú, depressziós volt, a viselkedésük megváltozott, aktivitásuk, étvágyuk lecsökkent. Gyászolták.

Egy hipotézis szerint nem az ember szelídítette meg farkasból a kutyát, hanem fordítva történt. A farkas szegődött az ember mellé, ő adta az élesebb érzékszerveket, az ember adta a hatékonyabb fegyvereket, így mindenki jóllakhatott, a kölykeik pedig együtt játszottak. Habár a neandervölgyi nagyobb és erősebb volt, ezért lett sikeresebb, és élt túl a homo sapiens.

[csajokamotoron]

Olvass motoros locsolóverseket pihentagyú motorosoktól!

Ha Húsvét, akkor locsolkodás. Ha locsolkodás, akkor locsolóvers is dukál. Ha pedig motoros vagy, motoros locsolóverset kell mondanod! Ráadásul ma van a bolondok napja... Minden évben visszatérő téma, hogy ki milyen motoros locsolóverset hallot, illetve ki hogy alakította át a meglévőket motorossá. Mivel ma április 1. van és még Húsvét is, kigyűjtöttem a 2010-es locsolóvers versenyünk pályázatait. Tessék nevetni! "Én kis pályamotoros vagyok,A ringen gumit koptatok,Fel vagy hevülve úgy látom,Meglocsollak itt a rajtrácson!"ZP költötte "Motoromon nincsen idom,Akrapovic az én dobom.Gumim tapad, tankom tele,Itt a kölni, locsollak vele."Ismeretlen szerző"Szerpentinen jártam,jó kanyart találtam.Be akartam venni,de leért a dekli.Nem fogott a munkahenger lekarcolt a konzol,Megöntözlek szépleány, tudd, hogy engem vonzol"Ismeretlen szerző "Motorkával jöttem én,Szép húsvétnak ünnepén...Reggel be is indult szépen volnaHa a kipufogóm nincsen (be) dugva...Felnicsíkom rajta van ámTankjában jó naftát találsz...A munkahenger 100 köbcentiDe a locsolóm már 20 éve űbereli,Tele van az friss olajjal,Mindenféle kipufogó illattal,Még az ÁFOR forgalmazta.Mikor engem hozott a gólya.Hát csamos lányok vigyázzatok!Bár Húsvétkor is 2 gumival járok...De a benzinnek is jó a szaga!Meglocsollak hát CSAMos baba!"ABA verse "Gumicsíkot láttam nagyot,Mit egy csam csaj mocca hagyott.A nyomon én elindultam,Kanyarokat szűkre fogtam.Benzinre most gondom nincsen,Sok köbcenti vígan zizzen.Tankom tele, túra jöhetBetettem a kellékeket.Követem a csam csajt nyomban,Az idom is majd meg roppan.Erdőszélén, pont a rétenOttan ahol utol értem.Motorom le támasztottamS itt vagyok lásd, rögtön nyomban.Bal kezemben ólommentes,Jobba pedig láncspré, rendes.Száraz az út, és nem nedvesLáncsprét kérsz vagy benzint kedves?Szabad é locsolni? :D"ALBERT verse "Elindultam két keréken,csam csaj után robog gépem.Kergetem a nyomát éppenCsamos csajnak kétkeréken.Egyszer úgyis utolérem,Kanyarban is rohan gépem.Húsvét van most, van itt gumi :)Gépemen meg túra gumi.UtolérlekMeglocsollakTankom teleKöbcentid nagy  :) Meglocsollak,de sok sört adj…szabad –e locsolni?"ANDRÁS verse "Tojásomon díszítés,CSAMosra van festve,Ha a markod elengedi,Nem lesz gipszben este. :DMunkahenger dolgozik,Nem nyugszik a lelke,Akárcsak a "locsolóm",Erő duzzad benne. :DKerekemen felnicsík,Nincsen hupli rajta,Meglocsollak benzincsibe,És jöhet a pajta... :D "ANTAL verse"Kanyar vadász szép leányHúsvét hétfőn mire vár?Kanyar vadász, nagy köbcentisCsodálatos CSAM-os lányHúsvét hétfőn mire vár?Várja hogy a nap kisüssön,Húsvét hétfőn túra jöjjön.Várja hogy a dob, a hengerMelegedjen, s akkor reggelHúsvét hétfőn túra jöjjön.Kanyar vadász szép leányHúsvét hétfőn reám vár.Kanyar vadász, nagy köbcentisCsodálatos CSAM-os lányVárja, hogy egy moccos csávó, meglocsolja végre már.Itt vagyok már, nem kell várnodGumim meleg, jöttem hátKanyarvadász, nagyköbcentisMoccos vagány szép leányHúsvét hétfőn csak rám vársz.Locsolkodni jöttem hozzádszép szemedben ott a vágynem váratlak hát tovább.Meglocsollak én most szépen,veder vízzel úgy mint régen.Kanyarvadász, nagy köbcentisCsodálatos CSAM-os lányHééé! Hova mész? Váááárj! :D "ATTILA verse"Motros fiju vagyok de nem idény,Velem motrozni nem mindig élmény!A lényeg, hogy a tankom mindig tele,Csamos jánynak mögöttem a helye!Szoríts magadhoz ahogy csak bírsz,Mert ha kanyarban elhagylak hiába írsz!Kanyarban lehet sikítani mert úgyse hallom.Na beszélhetsz! Meglocsolhatlak? Nem hallom?"Ismeretlen szerző https://csajokamotoron.hu/husvetkor-is-maradj-otthon/ "Korán reggel útra keltem,Motorral hozzád siettem!Neked írt verssel a fejembe'Szép CSAMos lányok kényére.Kipufogóm halk s nesztelen,Tán nem találok senkit itt meztelen?Kölnivizem nincs sok sajnos,Mert egy kanyarban elcsurrant-ott.De eleget hablatyoltam,Már a gumin leharcoltam....A tankom s gyomrom korog,Én máshol nem Húsvétolok!Így pirkadatkor remegőn!Meglocsollak szép kisleány,Tiszta szívből szeretőn!"BENEDEK verse "Motoromon gép erő hajt előre tőrtető,teli tankkal jöttem értedelviszlek dönteni tégedKerékcsíkom lekopottláncom nyikorogszólj anyádnak hozzon sonkátnem bírom a könnyű túrát.Nincs idomom csak a szél tépgumit húzok és csamus lányt nyúzoksíkitani nincs miért a köbcenti azért szépha hajad lobog beindulok,kanyart nem fel nem nyalok.Mire kifogy a benzin újraaddigra leizzad bugyid húrja.Csamos csajra úgy izgulokhogy kútból vizet húzokszétcsapatom a sok vizethad sikoltson mint a szüzek.szabad e é locsolkodni."Bupu "Duruzsol a gép, kalapál is halkan,elindulok végre, a váltó becsattan,lágy szellő simít, borostás az arcom,rád gondolok én, hisz ma nálad alszom,húzok egy kövéret, feszülök a szélnek,tankom tökig tele, semmitől se félek,csomagomban pálesz, csoki és egy whisky,a kölnit feledtem, de nem lesz érte hiszti,mert majd idomod átkarolom, hosszan,egybeforr a testünk, drága kicsi kincsam."Zéta"Én kis pizzafutár vagyok,Mindig rövid féktávot hagyok!Ha éhes vagy engem hívhatsz,Időben érkezem, ebben bízhatsz!Majré csík nálam ismeretlen fogalom,Kedvenc gumimelegítő helyem a körforgalom!Minden lányt nagyon szeretek kicsit,Pláne amikor fizetés helyett inkább pucsít!De ma csak te vagy nekem az én édesem,Meglocsollak és megyek mert van még címem!"Ismeretlen szerző"Ülök a garázsban és pucolom a motorod,Ha elszúrod az ebédet szedheted a cókmókod!Finom legyen és sok és szeretettel teli,Különben a tankod reggel vizelettel lesz teli!Ha gyereket is szeretnél mutasd mid van,Gyorsan meglocsollak mielött a kedvem elillan!"Ismeretlen szerző"Tudod most húsvét van, és ha nem akarod, hogy meglocsojjalak,akkor pattanj fel a mocidra,tankold tele és gumimelegítés nélkülordító kipufogóval húzzál el valahová,mert ha utolérlek úgy de úgy meglocsollak,hogy egy darabig nem kell kölnire költened!Na?Mit választasz?"Ismeretlen szerző Az utolsó pedig a saját küölteményem még a covid idejéből: "Hetek óta itthon vagyok,folyton motort tuningolok.Most nem fogok locsolni,mert itthon kell maradni. Keresek egy jó kis verset,nézem skypon ahogy esztek.Nincs más nekem csak a Kawám,te meg el ne hervadj babám! Szabad-e locsolni? " Na hogy tetszett? Hallottál olyat, ami übereli ezeket? (Mondjuk azt nem hiszem... :D) Ha igen, írd meg hozzászólásban! Read the full article

[lacindonesia]

Sangkuriang legenda - első rész

Ahogy ígértem, most leírom a Tangkuban Perahu legendáját, ami nagyon hasonlít az Oedipusz történetre. Kicsit hosszú lesz, de a legendákat nem sietős emberek találták ki…

Réges-régen, a Szunda királyság idején két istenséget száműztek a földre: az istennőt, Wayung Hyangot vaddisznó, míg az istent, Tumangot kutya alakjában.

Tumang a királyt, Sumbing Perbangkarát szolgálta, aki egy napon vadászni ment az erdőbe. Könnyítenie kellett magán, és később a vaddisznó istennő járt arra szomjasan, aki lenyalogatta a levelekről a nedvességet, nem tudva mi az. A királyi nedvtől azonban teherbe esett és rögtön meg is szült: egy gyönyörű kislánynak adott életet.

A király hallotta a csecsemő sírását, odament és magához vette a gyönyörű gyermeket, akit saját lányaként nevelt fel és akinek a Nyi Dayang Sumbi nevet adta.

Dayang Sumbi hercegnő a legszebb volt az egész királyságban, és számos kérőt utasított vissza. Egyszer éppen egy szőttest készített, amikor kiejtette a kezéből a szövőorsót, ami elgurult és senki sem találta meg. A hercegnő kihirdette: aki megtalálja, ha férfi az illető, feleségül megy hozzá. Persze a kutya, Tumang találta meg, így Dayang Sumbi hozzáment feleségül.

A királynak természetesen nem tetszett a frigy, így elzavarta a lányt és a kutyát az erdőbe, hogy éljenek ott. Tumang az első teleholdkor visszaváltozott istenné, Dayang Sumbi őszinte örömére, így el is hálhatták a nászt. Fiúk született, a kiváló vadász, ám rendkívül indulatos Sangkuriang, aki persze nem is sejtette, hogy az ismét kutyává változott Tumang az apja.

Egy napon Dayang Sumbi elkülte a fiát és Tumangot vadászni, és azt kérte, hogy egy állat szívét hozzák haza neki. Sangkuriang meg is látott egy vaddisznót, akit íjával le kívánt teríteni, nem tudva, hogy a saját nagyanyját célozta meg. Tumang azonban megakadályozta a lövést és elkergette az istennőt onnan, mire Sangkuriang méregbe gurult, és a kutyát lőtte le, majd a szívét hazavitte az anyjának.

Dayang Sumbi is égtelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a fia a saját apját ölte meg. Mérgében a fia fejére sújtott egy rizseskanállal és megsebezte annak homlokát, majd elkergette otthonról…(folyt. köv.)

[iwillbeasuccessfulwoman1]

Még mindig beleremeg a szívem, mikor azon a helyen megyek el..

[aosmccoy]

A szobám sarkában két vadász térdel, pánikba esve próbálnak agancsokból, régi telefonokból, löncshúskonzervekből, egy jegesmedve bőréből és a táj zsírjából összerakni és életre pofozni egy bármilyen állatot, hogy hajnalban szabadon engedhessék az autópályán. Az alacsonyabbik rám kiabál, azonnal kapcsoljam le a villanyt az erdőben, a magasabb szívmasszázsba kezd, úgy mondja, ő elhiszi, hogy amiért neked hálás vagyok, magamnak sosem bocsátom meg, annak ellenére is, hogy pontosan ezt mondogatom.

— Simon Márton, “Engem már csak az őzek és az árnyékom viszonya nem hagy nyugodni”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

[munchausenparokaja]

Ahol megszüntetik a vadászatot, ott pusztul a vad, ahol pedig invesz­tálnak a vadászatba, ott mennyiségileg és minőségileg is gyarapodik a vadállomány, ezt Semjén Zsolt mondta a vadászati világkiállításon, ő pedig okos ember, tudja, mit beszél. Nyilvános megszólalásai megold­hatatlannak gondolt titkok kapuiról verik le a lakatokat valamennyiünk legnagyobb örömére. Mért pusztultak ki a dinoszauruszok? Némelyek szerint bolygónk tömegének növekedése és a gravitáció ebből fakadó erősödése miatt. Mások úgy gondolják, hogy egy interstelláris felhő miatt, amely a Földet jó időre magába nyelte, és ily módon alaposan le­hűtötte. Esetleg meteoritbecsapódás, szupervulkáni tevékenység, nap­kitörés vagy a turáni átok miatt, így tudtuk tegnapig. Ma már másképp tudjuk. Azért pusztultak ki, mert az ő idejükben még nem voltak vadá­szok, nem volt Semjén Zsolt a maga áldásos hatású durrogtatóival, az őshüllők tehát elcsenevészedtek, elfajzottak, elsatnyultak, éltük célját többé nem lelék.

Váncsa István – A bűvös vadász, Élet és Irodalom

[dameracrystmon]

Trolloctober 5 Day Romantic

English: In the future. Kyvrina grew up to be a young and beautiful lady. Her father, a storm dragon, inherited her brown skin and blue scales, while her mother, a lf Draenei, gave her beautiful lavender hair locks, golden eyes and a tail and tentacles. Horns are also slowly taking shape. Walking around the fortress, you will hear voices. Curious, she peers from behind a tree and sees a young man, but she doesn't know who or what he is. He had beautiful brown hair and eyes, blue skin and big fangs, so he thought he was a troll. Others would be startled at first sight, but she was more curious and watched in silence. Garkinu is hunting for food. His father had taught him well and all he had to do was practice. He finds the right prey. He concentrates, waits, watches and shoots with his arrow! He hits. The deer you have chosen for yourself does not give himself easily. It rushes at him and its antlers severely injure him. Garkinu takes out his hunting knife just in time and gives the stag a coup de grace. He pushes it off with great difficulty, but his wound is bleeding profusely, so he staggers and leans against the tree. Kyvrina is frightened and rushes to him. Garkinu's face flushes with pain and he puts his hand to the wound, swearing softly. He hears someone, so he looks up. Garkinu: An angel? Is this the end? Kyvrina: * blushes * No, but I can heal. * kneels down beside her and begins to heal * A few minutes later, tearing off a piece of his clothes, he stitches the boy's wound. Garkinu: Thank you. What is your name? Kyvrina: You're welcome. Kyvrina. And yours? * smiles sweetly * Garkinu: Garkinu * smiles back and then is surprised * What do you mean? You are Draenei. Kyvrina: Half, my father is a dragon, so I learned many languages from him. I thought you were a troll. Garkinu: * blinks, then corrects the girl * Half, my father is a troll, my mother is half blood. Orc and oggre. They both laugh and tell each other stories about themselves. But the time comes to say goodbye. Kyvrina made a flower wreath during the conversation. She puts it on Garkinu's head with a kiss on the cheek. Then, saying goodbye to him, she turns into a dragon and flies away. Garkinu blushes a little and waves to her. Magyar: A jövőben. Kyvrina ifjú és szép hölggyé cseperedett. Apja, aki vihar sárkány, barna bőrét és kék pikkelyeit örökölte, míg lf draenei édesanyjától szépséges levendula hajfürtjeit, arany szemét és kunkori farkincáját és csápjait. Szarva is lassan alakot ölt. Sétálva az erődben hangokra lesz figyelmes. Kíváncsi, így egy fa mögül kilesve meglát egy ifjút, de nem tudja mi és ki lehet. Gyönyörű barna haja és szeme, bőre kék és nagy agyarai voltak, így trollnak vélte. Más első látásra megijedne, de ő inkább kíváncsi volt és csendben figyelt. Garkinu épp élelemre vadászik. Apja jól kitanította és már csak gyakorolnia kellett neki. Talál is megfelelő prédát. Koncentrál, vár, figyel és nyilával lő! Eltalálja. A szarvas, amit kiszemelt magának nem adja magát könnyen. Neki ront és agancsa súlyosan megsérti a fiút. Garkinu vadász kését épp időben veszi elő és megadja a szarvasnak a kegyelem döfést. Nagyon nehezen löki le magáról, de sérülése erősen vérzik, így meginogva a fának dől. Kyvrina megijed és oda siet hozzá. Garkinu arcát fájdalom önti el, kezét a sebre teszi, közben halkan káromkodik. Hall valakit, így felnéz. Garkinu: Egy angyal? Itt a vég? Kyvrina: *elpirul * Nem, de tudok gyógyítani. * letérdel mellé és gyógyítani kezd * Pár perccel később, ruhájából letépve egy darabot, beköti a fiú sebét. Garkinu: Köszönöm. Mi a neved? Kyvrina: Szívesen. Kyvrina. És a tiéd? * kedvesen mosolyog * Garkinu: Garkinu * vissza mosolyog majd meglepődik valamit * Hogy hogy érted, amit mondok? Draenei vagy. Kyvrina: Félig, apám sárkány, így sok nyelvet megtanultam tőle. Jól gondoltam, hogy troll vagy. Garkinu: * pislog, majd kijavítja a lányt * Félig, apám troll, anyám fél vér. Orc és oggre. Mindketten nevetnek és mesélnek magukról egymásnak. Viszont eljön a búcsú ideje. Kyvrina a beszélgetés közben egy virág koszorút

készített. Ezt Garkinu fejére teszi egy arc puszival. Majd elköszönve tőle sárkánnyá alakul és elrepül. Garkinu kicsit elpirul és integet neki. This day is all about romance and love. Will it be a budding love in the future? Kyvrina my Garkinu @shirodai

[diogenesz2020portugal]

Még mindig érvényes

Péter Konok 2020. március 24. ·

XVI. Lajosról gyakran elmondják, hogy 1789. július 14-én, a Bastille ostromának napján csupán ennyit írt a naplójába: "Rien", azaz "semmi". A képet kicsit árnyalja, hogy Lajos szenvedélyes vadász volt (ezenkívül csak lakatosműhelyében szeretett dolgozni, igen ügyesen; a sors fintora, hogy egy kiváló lakatosból csapnivaló király lett). Naplója: vadásznapló. Azt jegyezte fel, hogy mikor, milyen állatból mennyit mészárolt le. Aznap semmit, rien. Nem tudom, Áder János volt-e ma horgászni. Ha volt - mert ezt a gerinctelen, kenetteljes savanyúvendelt a horgászaton kívül láthatóan semmi sem érdekli -, akkor fogott-e valamit. Mármint a jókora, sokszámjegyű léken kívül, amiket a zsebünkből lékhorgászik kifelé. Meglehet, nem volt, vagy nem fogott. Fogási naplójában semmi sincs a mai napról, az elmúlt napokról. Vagy inkább még a semmi sem. Totál rien. "A köztársasági elnök [...] folyamatosan ellátta és ellátja az alaptörvény által rá rótt azon feladatokat, melyek a jogalkotással, állampolgári ügyekkel, kegyelmi kérvényekkel kapcsolatosak" - írta a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtóigazgatója az Áder hol- és milétét (hogyanját és miértjét) firtató kérdésekre válaszul. Rien, a nagy büdös semmi. Egy kurva drága aláírógép ólmos hétköznapjai. Lajosnak nemigen volt választása, hogy király legyen-e. Áder önszántából lett az a szánalmas, lárvaszínű, ecetképű báb, ami lett. Az ő "rienje" afféle önértékelés. Rien - ennyit ér (hiába a rengeteg pénz, a "legfőbb közjogi méltóság"). Egy igazi, szellős, dupla nulla. És valószínűleg még lakatosnak is szar lenne. Bajszosnak mindenképpen az.

[nkn1]

illusztrácóm Ferdínand Ossendowski : Ázsiai titkok, ázsiai emberek c. könyvének (1925) “Árva vagyok a föld kerekén” fejezetéhez

“Középázsiában való hosszú tévelygés után, 1921-ben megint Usszuriföldre vettett a sors. A Hanka közelében voltam, amelyet hálás vadász és halászszívem sohasem fog elfelejteni. (…) voltam Vlagyivosztokban, ahol, a gyönge orosz kultura Kína és Korea legrosszabb elemeivel találkozik. Ezúttal azonban nem tudományos kutatás végett vagy szórakozásból jártam itt. Ki akartam kutatni vajjon komolyan vehető-e az itt megindult bolsevikellenes mozgalom és mi várható tőle. A szokásos orosz pártviszályt találtam, intrikát, polgárháborút és egyáltalán világos jeleit a kikerülhetetlen végzetnek, amely egy évvel később meg is látogatta ezt a vidéket. Ezt a pompás, gazdag és mégis segítségre szoruló Usszuriföldet titokzatosan csalogató erdeivel, a büszke tigris, a vörös farkas és a párduc hazáját, a vándorló fekete ausztráliai hattyú, az indiai flamingó, a japán íbisz és a kínai daru etetőhelyét, ezt az országot a vörösök vad és törvényt nem ismerő, vértől és pálinkától részeg hordái mint normális emberi lények lakóhelyét elpusztítják. Igaz,  bölcs és emberbaráti kulturmunkának kellene megkezdődni; ezekből a hegyekből, folyókból tavakból, erdőkből és mezőkből a boldogság  helyét teremthetné meg az emberi társadalom számára. Akkor aztán nem hiába volt a Teremtő bőkezű ehhez az országhoz, ő, aki a legenda szerint mindazt, ami más országokban és földrészekben megvan, teljes mértékben megadta az Usszuriföldnek.“

---------------------------------------------------------------------------------

Ossendowski lenygel felfedező-írótól - aki a cári Oroszországnak dolgozott tudósként - már többször dolgoztam fel sorokat és ezúttal is drámai fogalmazása inspirált. Ossendowski mind közép-Ázsia, mind Oroszország és összességében a távol-kelet nagy ismerője és rajongója  volt, érthető hát ha félve tekintett az akkori politikai és történelmi eseményekre amelyek teljes mértékben hatással voltak az életére, sőt élete végéig küzdött, ezt az írásaiban sem titkolja. Az Usszuri-hegység vidéke számomra kedves ismerős,  szintén egy általam igen nagyra tartott legendás orosz felfedező, Arszenyev kapitány térképezte fel a századfordulón aki a Távol-kelet őserdeiben c. könyvében írta le úti kalandjait, ebből korábban én magam is rajzoltam. Itt találkozott Arszenyev egy Derszu Uzala nevű “gold” (kínai-koreai-orosz keverék) származású vadásszal aki legjobb barátja lett, ebből jelent meg a barátjáról elnevezett útleírása is Dureszu Uzala c. kötet és végül ebből a   sztoriból rendezett oscar-djas filmet Akira Kurosawa japán rendező 1975-ben.