#vadak

[bizarrobrain]

"Móló" by Thy Catafalque - From "Vadak" (2021)

[drakvuf]

Solére - Vadak

[onlyhurtforaminute]

THY CATAFALQUE-MOLO

[kampeszino]

József Attila: Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott   hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott,   mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak   a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok   a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott.   A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban,   amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,   e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi,   de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem,   mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam   s mikor miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam   s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,   mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak   - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak,   mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse   s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.   Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,   aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ   és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.   Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,   mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van,   ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban   az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van   és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám,   ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!   Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,   nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd   szép, komoly fiadat!

[nofatclips]

K​ö​sz​ö​ntsd a hajnalt by Thy Catafalque from the album Vadak

[nyuszimotor]

Postold az

aktuális kedvenc versed, hogy ne mindig csak a szar ömöljön.

Babits Mihály: ZENGŐ LÉGYPOKOL

Fekszel az ágyon s nézed félsötét betegszobád meszelt mennyezetét, mely mint az élet pusztasága nyúl közted s a szabad ég közt makacsul.

Fehér a mennyezet, de egy helyütt, ahol a füstös olajlámpa függ, koromfolt, másutt zápormosta nyom Polinéziát rajzol a falon.

Felfelé fordult lábbal téveteg járnak e mappán szerte a legyek, mint egy semmibe-lógó sivatag szikes rétjén a csúf sötét vadak.

Messzebb egy légvonatban lobogó enyves pántlika leng: a légyfogó; rajt elfogott legyeknek tízei s halálig tartó kínjuk zengeti.

Te hallod s mintha vergődő saját lelked sötét zengését hallanád; szárnyát veri, halálos csöpp fogoly, s röpűl a Föld, a zengő légypokol.

Ottkünn az eső megered s kopog, mint majd ítéletnapján a dobok s mindent valami nagy magányba zár szennyesen és puhán a sár, a sár.

[riariahistoria]

"A háború olyan vadászat ahol a vadak visszalőnek"

Lelovich György*

*a nemesi családból származó Galántai Lelovich György (1913-1993) a magyar solymászat egyik nagy alakja. a II. világháborút megjárva Fegyverneken solymásztelepet szervez, amit aztán a hatóságok államosítanak és felszámolnak. Lelovich később a Hortobágyon solymászmester, ohati törzsállattenyésztő, a Magyar Madártani Egyesület egyik megalapítója (Mészöly Miklós Magasiskola kisregénye az ohatinál, Lelovichéknál történt vendégeskedésből születik, az iró miatt lesz szoborszerű az amúgy is jelentős alakja)

[sanjidysphoria]

de nem este volt csak a fények égtek...

és a vadak bedőltek a tévedésnek...

ha a kocsmák szaga-zaja bevonzza őket...

te hagyd meg így nekik a bolond időket... ..

[kezenani]

mint a vadak

[nature-writes29]

Veera Raj Veera

This OS is inspired by the sang 'Veera Raj Veera' from ps2

~Kaaneero neer kaan, Sozha Vetri vaal ondrai Kaaneero~ [Are you not seeing it?

Can you not see the victorious Chozha sword? ]

Arulmozhi was getting ready. He was to leave the Choodamani Monastery today. He had asked Vanathi to be there on his left and had left her to get ready. The plan was made.

~O azhagiye poovae, Selludhiyo, malaridu po sagi~ [ O beautiful flower, Will you not garland him, o friend? ]

He came down the stairs. He was being rained with flowers. Just then Vanathi came infront of him with a smile. He smiled back at her. She too threw a handful of flowers on him. "She looks so beautiful today" he thought to himself.

They stared at each other for some time and moved forward, down the stairs, side by side. Everyone was looking at them and chearing.

~Veera Raja Veera Soora theera soora Veezha sozha veera Seerar gnyaalam vaazha Vaarai vaagai soora~ [ O royal warrior! O brave and strong one. Invincible Chozha warrior May the world prosper Hail to your victory! ]

It was night time. They were sailing. They were to reach the southern banks of Bharat in two days. Musicians and singers were singing a song on the Cholas and their brave Soldiers. He stood their looking and listening to them.

~Thoduvor pagai porai nadugal serkkum veera maara kaadhal maara Poovor engum theera Paavor pottrum veera~ [ Those who dare to oppose you, you send them to their graves O angel of undying love Lovely damsels yearn for you. We sing your glory, o brave one! ]

Some female dancers and singers joined the melody. Enchanting the people and soldiers which were on board. Arulmozhi's chest swelled with pride as the recited the greatness and achievements of their ancestors.

~Aayiram vezham pola Porkkalam serum sozha Vendha Raja Raja! Vaarai vaagai Soora! Veera Raja Veera Soora theera soora~ [ A sword on your waist, carrying the world on your shoulders come and rule us Board your ships! Enter the battlefield like Thousand charging elephants! O Lord! King of King! Come, Hail to your victory! ]

While everyone was engaged in the music and dance, Arulmozhi's eyes wandered off. He was searching for a perticular person. He turned away to look at the wave which just had hit the hull of the ship. Just then heard a voice which his ears were waiting desperately to hear.

~Viraliyar gaanam paada Kanigaiyar nadanam aada-~ [ Royal maidens sing and women dance- ]

He quickly looked back at the performers as Vanathi came into the picture. She saw him and smiled while still singing.

~-Paavaiyar kulavai poda Parithear sagadam aada~ [ -Singers sing in celebration Horse chariots move in harmony. ]

Their eyes locked as she started to dance. He thought that he was in heaven when he saw her singing and dancing. Even though he didn't like that he thought about her this way.

~Alaimel Kathirai Pola Vilangidum aruma deva Padaiyani Perumai saattra Pulavargal thamizhum theera~ [ Like the rising sun over dappled waters You shine O Lord! When singing praises of your army Poets struggle to find words. ]

Everyone was enchanted by Vanathi's dancing and singing. She looked like an Apsara who had descended on the earth in the light of the fire lamps and moonlight.

~Kadalmel puyalai pola Kalangal virainthu paaya Vannalai seeratta Thenpulam eengum veera Veera Raj Veera Soora dheer doora~ [ Like the blustery wind skimming the sea Your ships sped across the choppy waters Blowy waves caress you Charge south, O valiant warrior! ]

With this last sentence Vanathi and the group of girls took a leave, and some men came and stared doing Bharatnatyam on the rhythm of the sitar.

The lady on the sitar was pouring her heart out while playing it as the Tabla vadak accompanied her. It felt as if they were challenging each other. Everyone watched it with a big smile etched on their faces. It was magnificent and a show full of celebration. The whole vibe in the ship was positive. Everyone was happy that their beloved prince was safe and healthy.

~Kootraagil Sel, Kaatraagi sel Sara sara sara saravena velmazhai than Peidhida Para para para paravena paayattum paaimaaram~ [Be assertive, go like a wind to rain arrows let's sail the ship faster]

The Tabla Vadak did a splendid solo as Vanathi and the other maidens came again with an Aarti plate. Every girl was holding an Aarti plate exept Vanathi. They all danced on the rhythm. Especially Vanathi, who was the lead.

~Malavargal veeram kanna Samuthiram veruvi pogum Uruviya vaalai kandu Piraimadhi naani pogum~ [ To witness the bravery of warriors the sea becomes scared of when he pulls out the sword The Moon will shy away ]

Vanathi was dancing with all her heart. The waves seemed to dance with her. He stared at her for some time and then started to walk towards the front of the deck where the stairs were.

~Ethirigal uthiram serndhu Kuthikadal vannamaagum Udhirndhidum pagaivar thegam kadalukku annamaagum~ [ The blood of enemies Makes the sea change its color the bodies of enemies become food for the creatures in the ocean ]

She started to twirl around. Her flowy dress moved with her. It looked like the water in the ocean itself had surrendered to her and was following her around. He wasn't able to keep his eyes off her. A mischievous smile played on his lips.

~Pulimagan veeram kandu pagaikkulam sithari odum saramazhai peithal kandu kadalalai karaikku odum~ [ After witnessing the bravery of Chozha tiger The enemies run away After witnessing the rain of arrows The sea waves runs to seashore. ]

She walked towards the stairs and took her Aarti plate which was kept on a table. She looked up at him and started to ascend the stairs. A smile was there on her face, even though she was singing. She came in front of him.

~Adada perum veera edada thodi vaalai~ [ O such bravery Take your sword ]

She stepped forward and started to do the Aarti. As she neared him, he took a step behind and bowed back. Teasing her. She saw a mischievous glint in his eyes. She started to feel dizzy, but as she was going to fall, a strong, muscular arm cought her. The Plate fell from her hands and landed on the deck with a loud clang. The fire of her oil lamp started to spread a little. But it didn't matter to them

~thodada sara maalai adhuda pagaivorai.~ [ Make garlands Kill your enemies. ]

Her body filled with goosebumps as he slowly slid his hand around her back and waist, pulling her closer. Their bodies clashed together. And in the heat of the moment, he put his other arm around her too, and lifted her up.

~Veera Raja Veera Soora Dheera Soora Veezha Chola Veera Seerar Gniyalam Vazha Varai Vagai Sooda~

He started to twirl her around. She put her arms around his neck, giving her some support. Their noses were touching each other's. The time seemed to slow for them as a big wave hit the deck, engulfing and drenching them both. Leaving them wet head to toe.

~Thoduvor Pagaipporai Nadukal Serkum Veera Mara Kadhal Mara Poovor Yengum Dheera~

He felt his cheeks burn as she rested her nose on his cheek. Their cheeks were sticked together along with their bodies. The people around them weren't able to see this scene because of the waves, etc. He still kept twirling around in circles. All of their hair and clothes had sticked onto them. She pulled her head up, which had been resting on his neck, and their eyes met. They were millimetres close. So close that they could kiss each other.

~Ayiram Vezham Pola Porkkalam Serum Chola Vendha Raja Raja Varai Vagai Sooda~

Their faces were red because of this moment and their last thought. They were late to realise that they were too close but in the end they did. He slowly placed her down. She loosened her grip on his neck and pulled her hands down so that they now rested on his chest. The waves were still clashing, making it hard for people to look at them.

~Em Thamizh Vazhga Vazhga Veera Cholam Vazhga~

Though she had loosened her grip, his hands didn't left her waist for a long time. They both stared at each other. She was grasping for air. His hair were sticked to his head.

~Natramizh Vazhga Vazhga Nallor Dhesam Vazhga~

He slowly let go of her after a long time. Their minds cleared up as they took in their surroundings. The singers were still singing. The people on the instruments were pouring their hearts out. No one had been able to see them. When the atmosphere finally cleared up, they only the aftermath. Some of the maidens, the Ilavarasi and the Ilavarasare were drenched wet.

~Em Thamizh Vazhga Vazhga Veera Cholam Vazhga~

They both shared a knowing look with each other. No one in the ship had come to know about their little.... Whatever you can call it. This was their secret which they never shared with anyone...... except for their Akka and her Husband offcourse.

~Natramizh Vazhga Vazhga Nallor Dhesam Vazhga, Veeraaaaa!~

•••••~•••••~•••••~•••••~•••••~••••• ( A/N )

@Amulya_Rajesh had requested for this oneshot. I know, I know, this was a bit of a boring chapter. But nothing much happened in the starting of the song! I am soo sorry if you got bored. But I will like to know your thoughts on the twirling scene and when the wave hits them. Please tell me how was it/ how I have written it. I hope that you guys liked this oneshot. Instances mentioned are from the movie. If any confusion let me know! :). If you want to read more of my work, you can visit my Page on Wattpad. I am also doing a separate book on VanMozhi there

Any suggestions and feedback appreciated.

∆ Requests Accepted ∆

_ All work is original. Do not copy _

> Btw, the song is actually so addicting right? <

[pokmajom]

Nagyon híres, de soha senki által nem látott magyar filmek

Jancsó Miklós, Vadászat című alkotása, melyben egykori magyar partizánok, akik már a szocialista politikai és társadalmi elit megbecsült tagjai, újra összegyűlnek egy hatalmas erdei réten álló vadászházban (a bükki Nagymező volt a forgatás helyszíne). Itt szenvedélyes párbeszédek nyomán feslik fel a partizáncsapat története, ahol valójában senki nem harcolt fegyverrel a németek ellen, de mindenki tud a másikról valamit, ami miatt az tanúsította az illető partizán múltját. Senki nem tudja biztosan, de talán Mihály (Madaras József) volt az egyetlen, aki valóban részt vett szabotázs akciókban, de őt szenvedélyes igazságérzete, mindig a társadalom peremére szorítja. Ezt a vadőri állást is, Péter (Latinovits Zoltán), a sosemvolt csapat egykori parancsnoka szerezte neki. A kettőjük közt feszülő szeretet és gyűlölet dinamikája tartja mozgásban az egész csoport emberi viszonyait, az átmulatott éjszakák és a hajnali réten vágtató lovak, díszletei között. Mindenki nagyon fél már az igazságtól, mert rengeteg a vesztenivalójuk és kérlelik Pétert, hogy ne feszítse túl a húrt Mihállyal, mert az mindenkit lebuktathat. Amikor aztán, az utolsó hajtás esti terítékének fáklyakörébe belovagol egy fiatal ruhátlan lány és a sorba kiterített, halott vadak elé veti Mihály élettelen testét, mindenki felszabadul és a fejük felé emelve, együtt viszik be a házba a halott vadőr testét, hogy aztán a lángoló épület körül, részeg körtáncban ünnepeljék az enyészetet. Az utolsó hosszú snittben, Péter sofőrje érkezik utoljára és ő még a távolodó autó ablakából, hosszan nézi a tegnapi meztelen lányt, aki most zsinóros mentében lovagol a füstölgő romok között.

[g0om]

ádáz vadak

[lelkigyakorlatok]

Tarfia Faizullah: Szex, alvás vagy selyem

Az éjszaka vagy, ami néha országút, száguldástól elmosódott mezők, ahol a vadak bámulnak mogorván. Mit értünk azon a szón, hogy felépülés? A lecsengés vörös homok, vörös homok, vörös homok, és te fehér sáncként növöd be a sarkokat itt és az összes többi szobában, ahol úgy döntök, biztonságban vagyok. Te még mindig a föld alatt fekszel, végtelen ősz. Velem kérkedik ez a hús, eszik, baszik, fürdik, várakozik – végeztem a veszteségek listázásával. Fényesre csiszolom a bordák ketreceit, amiket kiürítek, a ketreceket, amik engem ürítenek ki. Bőrömet szexbe, alvásba vagy selyembe takarom. Ruháid még mindig egy szekrényben lógnak hordatlanul és érintetlenül. Mi van, ha fantomheg vagyok, eltépett kötőfék, megvadult árva? Jegyezd meg jól, én sose fogok meghalni.

Tóth Réka Ágnes fordítása

[szuksegallapot]

“Az emberi társadalom régóta az erkölcstelenség és az erőszak fertője”, írta. Mindent áthat a bűnözés, a korrupció, a betegség és a környezetrombolás. A fogyasztásra a válasz mindig a még több fogyasztás, miközben a társdalomból hiányoznak azok a mechanizmusok, melyekkel egyensúlyt találhatna az ember a természettel. A lelkünk mélyén még most is csak vadak vagyunk. És mindebből sötét következtetésre jut: “Élni és részt venni a társadalomban, ez az őrültség és bűn.” Aki nem válik remetévé, hogy végleg elszigetelje magát a többi embertől, az maga is bűnrészessé válik a bolygó elpusztításában.

[angelofghetto]

“ Az én vezérem bensőmből vezérel!  Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd  szép, komoly fiadat! “

                    - József Attila: Levegőt !

[nyuszimotor]

Babits Mihály: ZENGŐ LÉGYPOKOL

Fekszel az ágyon s nézed félsötét betegszobád meszelt mennyezetét, mely mint az élet pusztasága nyúl közted s a szabad ég közt makacsul.

Fehér a mennyezet, de egy helyütt, ahol a füstös olajlámpa függ, koromfolt, másutt zápormosta nyom Polinéziát rajzol a falon.

Felfelé fordult lábbal téveteg járnak e mappán szerte a legyek, mint egy semmibe-lógó sivatag szikes rétjén a csúf sötét vadak.

Messzebb egy légvonatban lobogó enyves pántlika leng: a légyfogó; rajt elfogott legyeknek tízei s halálig tartó kínjuk zengeti.

Te hallod s mintha vergődő saját lelked sötét zengését hallanád; szárnyát veri, halálos csöpp fogoly, s röpűl a Föld, a zengő légypokol.

Ottkünn az eső megered s kopog, mint majd ítéletnapján a dobok s mindent valami nagy magányba zár szennyesen és puhán a sár, a sár.