thegabrielwrites

[thegabrielwrites]

Art. Nice. 

Zodiac Tarot Art Prints by VIXIISHOP

Aries // Taurus // Gemini // Cancer // Leo // Virgo // Libra Scorpio // Sagittarius // Capricorn // Aquarius // Pisces

[thegabrielwrites]

🤣

[thegabrielwrites]

Nope. The 40′s were shit. From a certain point of view. 

signs as decades

Aries 1970s

Taurus 1940s

Gemini 2000s

Cancer 1920s

Leo 2010s

Virgo 1900s

Libra 1960s

Scorpio 1990s

Sagittarius 1980s

Capricorn 1930s

Aquarius 1910s

Pisces 1950s

[thegabrielwrites]

On the EVE of glory.

[thegabrielwrites]

O.G.

[thegabrielwrites]

tinder tender

Üdvözöllek az antiszociális média korában, ahol egy gátakkal és félelmeikkel kitöltött buborékban tengődve válunk képtelenné az egymással való valódi kommunikációra.

Szövegalapon kommunikálunk szavak helyett, egyéniségünk cafatjait örömmel kenjük szét hüvelykujjainkkal a képernyő fényében, ahol az etikett azt követeli, hogy mindig süssön a nap, s mindig azt súgja egy belső hang, hogy nem is vagy ember, hogyha nincsen minden pillanatod megörökítve és publikálva. A legutolsó kávétól, a frissen felszelt epren át a piszkos tükörben lőtt tökéletes önarcképig. Ez van, ez lett. Ebben a világban hangulatjelekkel örülünk és szakítunk egymással.

Itt, az amúgy is alacsony önértékelés mellé társul a gondolat és a küzdelem, hogy mások maximalista és narcisztikus mivoltát el tudjuk viselni. Milyen lehet az élet másképpen?

A különböző randis alkalmazások elhozták a húspiac élményét.  Mindig van valami kifogás. Az egyik nem túl magas, a másik állandóan ír, a harmadik kövér. A negyedik meg túl kevés, vagy túl sok(k).

Milyen nehéz is ez! Másokat szeretni sokkal könnyebb, mint önmagunkat. Az valahogyan kevesebbeknek sikerül. Hiába néznek bele a tükörbe, a látvány inkább borzongásra ad okot kötődés helyett.  

Milyen kár, hiszen ez a legcsodálatosabb dolog ebben a létezésben, s talán még azon is túl!

Van itt minden, mint a moziban.  A körforgás végtelen, a kép pedig teljes. Teljesen homályos. Ismét vált a zene közben, nem inspirál. Vacak jazz. Nem mintha minden jazz zene rossz volna. Sőt! Kifejezetten imádom azt a műfajt, egyszerűen inkább csak ez a példány nem jön be. Váltani kéne. Azonban a váltáshoz akarat kell, csakúgy, mint mindenhez.

Villan közben Facebook. Ismerősnek jelöl egy kamuprofil. Kamu világban kamu emberek jelölgetnek és keresik egymás társaságát. Az is lehet, hogy bot vagy vírus. Ekkora mellekkel garantáltan csapda. Csapba folyik utána minden, ha jön az ebadta. Kifejezetten probléma, amikor az emberek az agyuk helyett a farkukkal gondolkodnak, így nem tudni, hogy mit hoz majd a holnap. Lesz honlap, ahol minden adatom ki van teregetve. Ja, hogy már van. Hopp.

Hogyan várhatjuk el azt, hogy másokat szeressünk, hogyha mindenféle mondvacsinált indok keresztbe húzza azt, hogy békére leljünk önmagunkkal. Így, egy világon át kergetjük sebesen a halált, és vele az életet.

A valódi ismerkedés egy egészen más massza. Mikor összeszeded a legtöbb érődet és odamész a kiszemeltedhez, akkor valami ócska szöveggel koptat, vagy foglalt és koptat, vagy nem ír vissza, vagy túl soknak talál, vagy túl furcsának, vagy túl kevésnek, vagy túl nyugodtnak és unalmasnak. A lényeg, hogy annyi ember közül választhatunk, hogy mindig van valami kifogás, hogy a másik miért nem jó. Hahó!

Képmutató és álszent emberek mindig lesznek.        Nem olvasom a blogokat, nem kommentálom semelyiket sem.  Nem nagyon érdekel a korcs magamutogatás. Van elég dolgom a külvilágban, hogy ne ez kösse le az időmet.

Elkerülöm ezáltal, hogy a saját haragom rabjává váljak. Az adrenalin függő ember a legelveszettebb és a legveszedelmesebb. Megkeseredett, mindenben a harcot látja, mert csak az tartja a víz fölött nyomorult kis létezését.  Az ilyeneket marja az, ha a másik egy cseppet is jobban érzi magát nála. Sajnos ez letükröződése a hazai néplélek állapotának. Hiszen, ha nekem szar, akkor legyen szar a másiknak is. A hibás, pedig mindig más. Önkritika az zéró. Így nem jutunk egyről a kettőre soha.  Mindenben az elcseszettséget látod? Ha semmi sem jó, akkor nem sok értelme van az életnek. Igen, rengetegen esnek ebbe bele, hogy mindig valami mást kergetnek, valamilyen érzés ott motoszkál bennük, hogy amiben vannak jelenleg az egy trágya, de valahol máshol létezik, valami jó. Tétovázva várnak arra, hogy majd jön valaki, aki kirángatja őket ebből a posványból és megmutatja nekik azt az áhítozott jót. Közben eltelik az egész életük. Senki sem jön. Senki nem fog másik világképet mutatni. Ez van, ebben kellene meglelni valami szépet.  Jó neked, hogy mindenben a szart látod és keserű vagy? Mikor nevettél utoljára úgy igazán valamin?

Ha meghozok egy döntést, amiről úgy gondolom, hogy így lesz jó, akkor mégis miért szenvedek tőle? Ezért félelmetes már magának a döntés hozatalának gondolata is. Nem akarok szenvedni. Senki sem akar szenvedni. Valahol tudat alatt a döntés és a szenvedés közé egyenlőségjelet tettem. Akkor inkább nem döntök.  

Hagyom, hogy csak úgy sodorjon a sodródás. Mint a vad ár, amely nem ismer kegyelmet, az élet szikláinak neki-neki csap és mardos. Majd, amikor az árból egyszer-egyszer feleszmélek és látom, hogy az életem elsodródik mellettem, akkor meg agyon ver a híg fos. Milyen most? Mi jön most? Merre menjek, mit cselekedjek?

Annyi sok a nehézség, hogy inkább nem cselekszem semmit. Aztán egyszer csak az egész kártyavárként omlik majd össze. Rá a fejemre. DE NEM AKAROM, HOGY FÁJJON. Valaki oldja meg helyettem, kérem! Ekkor jön a felismerés. Szükségem van valakire. Aki ott van mellettem. Aki majd vezetget erre, meg arra. Gondjaimat, egycsapásra felfalja.

Milyen rendes, milyen kedves először, de héééé…miért kezd kritizálni?  Miért bánt? Bántottam én őt?  Ez az egész egy nagy tükör, de amit látok nem tetszik. Miért irritál ez ennyire? Nekem megoldás kell és nem önámítás. Nem vacak önarckép, ami minden percben emlékeztet arra, amit el akarok fedni.

Tiszta frász. A másikban látom magam bukását, és ezért Ő engem menekülésre késztet. Mi elöl menekülök? A másik ember tényleg ennyire borzasztó? Vagy csupán a helyzetem ennyire lehangoló, hogy azt a másikra kenem. Nem élvezem, de azt érzem ezzel a háborgást elcsitítom, ha a másikat messzire tolom. Magam elől, azonban nincsen hová menekülni. Lehet innen messzire repülni, a bánatom, a bukásom és az elfeledni kívánt nyomorom utánam liheg.

A férfi és a nő kapcsolata miért olyan bonyolult, vagy csak mi tesszük azzá?

Áldozatokat hozunk, áldozatokká válunk vagy azzá generáljuk magunkat?

A sorrend általában a következő:

1.Megismertem, de nem akartam találkozni.

2.Találkoztam, de nem akartam közel engedni.

3.Közel engedtem de.....

Az a fránya DE. Mert a NE, az nem megy. Úgy könnyebb az áldozatot játszani, és úgy mindig lesz valami kifogás és hárítás, amin fel lehet kapni a vizet. Mások fele hárítva, de igazából saját magunkkal szemben. Ezt tapasztaltam általában.

Miért alakul így? Úgy gondolom, hogy szeretünk tetszelegni az áldozat szerepében. Akkor nem érezzük annyira nyomorultan magunkat.  Illetve mégis, de az indokokat egy legyintéssel a másik személyre kenjük, hogy legalább Ő is rosszul érezze majd magát, hogy pofátlanul beletolakodott a mi kis törött életünkbe és megkavart mindent.

Közben valahol legbelül ott motoszkál az a nagyon halk kis hang, amit igyekszünk elnyomni: tök jó fej vagy, meg minden, de ne is merészelj hozzám közelebb kerülni, mert…mert…nem vagyok én olyan…tény, hogy az előző x darab pasi / csajszi, akinek mindent megadtam magamból azonnal, hát…akkor ott sem voltam igazából, minden a másik hibája, hiszen csak megesett na, csak megtörtént, de most ne történjen meg ismét, mert homályos lelkiismeretem már nincsen hova kenjem.  

Maximum rád. Szóval te vagy minden borúmnak az oka. Nem is akarok már veled beszélni soha. Az összes hibád mindössze annyi, hogy túl mélyen akartál bennem kutatni.

Jusztifikáltam általad saját hülyeségem és szenvedésem, így hát doblak azonnal. Mielőtt bele kéne néznem végre abba a fránya tükörbe, amit anno ököllel vertem szilánkosra. Pá. Hagyj már békén! Nem érted? Te ott maradnál másnap is mellettem, és bele kéne néznem a szemedbe, az meg nehéz. Nem akarom, mert akkor szembesülök saját magammal.

Azt meg végképp nem akarom, mert akkor előjön minden szarom. Ezért te vagy a hibás! Nem én. Én soha. Pá, ismét. Itt vagy még? Mér’? Egy kalap szarnak érzem magamat, de közben elhitetem veled, hogy te vagy az.  Mindeközben belül zokogok, hogy nem szeret senki. De.. de.…de.…én közben vágyom a szeretetre, meg arra, hogy valaki maradjon végre. Ezt szajkózom kifele, miközben mindenkit eltaszítok, aki közel akar merészkedni.  

Hogyan szeressen más, hogyha nem szeretjük saját magunkat?

A megoldás útjában az áll a legtöbb esetben azonban a lélek nem szabad még. Rabja az exnek, a nagy szerelemnek, a réginek, az elmúltnak, esetleg az elsőnek. Milliónyi indok, milliónyi kifogás merülhet fel, hogy az újban a régit keressük, és magunkat előre temessük. Engedd el! Nem leszel szabad! Nem tudsz új kapcsolatokra koncentrálni, hogyha fogva tart a régi.  

[thegabrielwrites]

Palm Lights

[thegabrielwrites]

👽👽

[thegabrielwrites]

The Most Lovable Thing About Each Myers-Briggs Personality Type

ESTP

Their easy laugh. Their rebellious streak. The way they adapt to any situation seamlessly. The way they charm others around them. The way they geek out on everyday events. Their relaxed presence. Their adventurous nature. Their competence and practicality when something goes unexpectedly wrong. The force of nature that is their protectiveness.

ISTP

The whirring, restless nature of their minds. Their busy hands. The way they tap on floors and surfaces to remind you that their thoughts are always flowing. Their open-minded attitude. Their decisiveness in moments of panic. The undercurrent of competence and ability that surfaces when others are uncertain. Their laid-back nature. Their easy smile. The way their hearts open completely to the people they love and feel protective toward, despite the stony attitude they put on for the world.

ESTJ

Their quick, analytical mind. The enthusiasm they pour into a story. Their refusal to stop before a task is done or relax when something needs fixing. Their perseverance. Their steadfast competence. The way they devote themselves fully to the communities they invest in. The way they demonstrate care within the realm of healthy boundaries. The rules they sometimes break. The confident decisions they make. The way others can always put their trust behind them. The sheer force of nature that is their love.

ISTJ

The diligence they bring to their commitments. The firm, decisive nature of their speech. Their quiet competence. Their community-mindedness. The warm look they get in their eyes when they’re surrounded by people they love. The determined look they get when they’re up against a challenge. The practical nature of their decisions. Their refusal to demand recognition. The energy they pour into improvement on a steady, unwavering basis.

INFP

The honesty they bring to each encounter. The soft and calming presence of their minds. The virtues they can pull from any vices, and the artwork they can make from any pain. The fierceness they apply to their convictions. The way they live and die by their beliefs. Their ability to weave the chaos and the suffering of humanity into an intricate tapestry of understanding. The shame they alleviate through sharing their own.

ENFP

The thoughtfulness they bring to each encounter. The depths their minds dive into with ease. The way their eyes light up when they’re discussing a new theory that excites them. Their interest in debating every side. Their boundless compassion. Their timeless joie-de-vivre. The way they can pull strength out of the greatest destruction. The way they see the best in themselves and others. The way they never stop fighting to help it prevail.

INFJ

The careful thought they give each passing question. The whirring, reeling look inside their eye. The raw and childlike energy they exude when the people who they love are truly thriving. The way they let their weirdness out in bursts. The measured nature with which they plan the future. The hurried nature in which they share their thoughts. The way their eyes light up when they’re engaging with their passion. The even, tempered consideration they give to each new perspective that comes their way.

ENFJ

The presence they bring to every room they enter. The glimmer of joy behind their eyes. The way they engage their full bodies when they talk, like every sentence is telling its own story. The way they don’t avoid eye contact when they laugh. The interest that they take in the obscure. The confidence with which they share their visions. The inspiration they never want to stop distributing. The way they smile when they are saying someone’s name.

ESFP

The sunshine that they bring to every moment. The joy inside their laugh. The way they’ll answer their phone at 2am because the people in their lives are worth every effort. The honesty they dole out when it’s time. The way they talk about dreams like possibilities. The damper that they never put on hope. The way they bring people together. The way they never stop trying to help you shine.

ISFJ

The way that they sit with you in silence. Their vastness of their compassion. The tiny details they take in and remember. The space they make for others to shine. The practicality they exercise through bad times, and the humility they exercise in good. The way they live their lives with both feet on the ground. The care and love they pour into every new place until they turn it into a home.

ISFP

Their sudden and unexpected wittiness. The easy, soothing lull of their voice. The offbeat nature of their interests. The gentleness with which they share their thoughts. The deep consideration they give to moral quandaries. The careful nature with which they express concern. Their spontaneous joy. The way they turn ordinary objects into masterpieces.

ESFJ

The way they love so loudly. The commitments that they’re happy to keep. The way their stress is centered on happiness and the fear that someone else will miss out. The thoughtfulness they put into every action. The joy and warmth they bring to every room. The way they’re never afraid to break a silence when it needs to be broken. The proactive attitude they take toward making the world a better, more harmonious place.

INTP

The measured, thoughtful nature of their speech. The wild, unstructured pattern of their thoughts. The way they break down every pre-determined concept. The way they question and cast doubt onto themselves. The curiosity that fuels their every action. The open-mindedness with which they approach people. The patience they apply to deep complexities. The biases they recognize within themselves.

ENTJ

The structure they can implement on chaos. The way they push themselves to reach great heights. Their decisive attitudes. Their emotional intelligence. The autonomy they promote for both themselves and other people. The way they lift the people they love up. Their commitment to questioning everything. Their ability to see their visions through.

INTJ

Their acceptance of unconventional theories. The enthusiasm with which they tackle each new school of thought. Their unwavering competence. Their firm moral code. The deep and patient analysis they apply to the people and topics they love. Their willingness to always learn more. The passion they apply to sharing their intricate worldview. Their commitment to never cease questioning.

ENTP

The way their eyes light up with every new idea. The way they pace excitedly around a room forming a plan. The communities they bring together seamlessly. The awareness that they bring to every thought. The devilish grin they get when trying to win your thoughts over. The piercing insights they unveil about mankind. The unexpected childishness within them. The unexpected wisdom that child can possess.

[thegabrielwrites]

✌️

[thegabrielwrites]

King Size 😅

[thegabrielwrites]

From the beginning

[thegabrielwrites]

Így

Tudom, hogy nem az enyém vagy akit birtokolhatok, de attól még szerettelek.

[thegabrielwrites]

My my mind —————— follow for more @gabriel_writes #gabriel_writes —————— #unumfam #writer #write #written #smite #mik #mood #instaquote #instagood #wordsoflove #writtenbyme #time #epigram #poetryislife #art #blaze #burning #lovely #unumfam #universe #mind #mindfreak

[thegabrielwrites]

Blazin’ Breezin’ —————— follow for more @gabriel_writes #gabriel_writes —————— #mik #writer #moments #goodmorningpost #smite #mik #mood #white #instagood #wordsoflove #writtenbyme #time #worktime #poetryislife #art #blaze #burning #lovely #godvibes #coffee #starbucks #hat #chilltime #unumfam #icedcoffee #goodvibesonly #instacolorful

[thegabrielwrites]

Blazin’ Breezin’ —————— follow for more @gabriel_writes #gabriel_writes —————— #unumfam #writer #write #written #smite #mik #mood #instaquote #instagood #wordsoflove #writtenbyme #time #epigram #poetryislife #art #blaze #burning #lovely

[thegabrielwrites]

Down —————— follow for more @gabriel_writes #gabriel_writes —————— #wine #winelover #wineporn #winephoto #sunday #sunshine #picture #rosegold #rosewine #instagood #instamood #chilltime #evening #even #yellow #goodlife #instacity #city #cityliving @unumdesign #unumfam #newyork #sunset #street #urban #urbanscape #urbanlights #sunset