ejszakaszuletettgondolatok

[ejszakaszuletettgondolatok]

Gyógyulási fázis(ha-ha)

Kihagyom a részt, hogy legyetek boldogok, mert a boldogság relatív. Én meg itt ülök néma csendben, cigivel a kezemben, és azon töröm a fejem, hogy rendben van-e így, hogy a szívem egy másik embert szeret.

[ejszakaszuletettgondolatok]

a szerelem a boldogság tükörképe,

miért van az, hogy az enyém

az elmúlás árnyékát hordozza,

s a fájdalom és szenvedés

méltóságát viseli?

[ejszakaszuletettgondolatok]

Elmúlhatatlan hiány érzete

Együtt hordjuk e terhet,

amíg világ a világ,

s bennem él a néma remény,

hogy egyszer még visszatalálsz.

Bárcsak tudnád, mi történik velem,

s melletted élhetném meg újra,

de te elmúltál, s mégis, bennem

a remény parazsa sosem hunyhat ki soha.

Mert feledni téged nem tudlak,

nem is akarhatlak soha.

[ejszakaszuletettgondolatok]

Múlt

Nem tudom, miért kapaszkodom,

miért nem zárom le végleg,

talán, mert sosem akartam,

vagy mert ő sem tette még meg.

Tudnom kéne, mit érez most,

vajon néha rám gondol-e,

vagy csak én vagyok a bolond,

ki a múltban rekedt örökre?

Köröttem minden változott,

család, szerelem, új világ,

mégis néha elgyengülök,

s érzem, vonz a régi vágy.

De mit remélek? Mit akarnék?

Százszor is lejátszott végzet,

tudom, ha látnám, elvesznék,

hiába építettem életet.

Mégis itt vagyok, és várok,

egy üzenetre, egy jelre,

bár tudom, hogy nincs tovább,

mégis belesajdul a lelkem.

Súlyos csend ül a szívemen,

mint egy régi, halk dallam,

amit nem felejtek soha el,

még ha fáj is, még ha hallgat.

Minden éjjel visszatér,

egy emlék, egy régi szó,

minden döntés, minden lépés,

még most is annyira valós.

Tudom, a világ nem dőlt össze,

hisz van, ki rám vár haza,

s mégis, néha eltévedek,

egy másik sors kapujába.

Mi lenne, ha újra látnám?

Ha csak egy pillanatra is?

Vajon bennem él-e még ő,

vagy csak egy árny, mi elkísér?

Lezárni… csak ennyi kéne,

de a múlt hozzám láncolt rég,

és amíg ő sem zárja le,

én sem tudom még.

[ejszakaszuletettgondolatok]

visszarettentél, mert a múlt sebei mélyen égettek, és nem hitted el, hogy ezen a világon létezhet valaki, aki oly tisztán és igazán szeret, mint én

[ejszakaszuletettgondolatok]

[ejszakaszuletettgondolatok]

Vajon tényleg ennyire hideg lett a világ? Az emberek már nem ismerik a másik iránti tiszteletet? Mintha mindenki elvesztette volna a boldogságát, célját, és a hála már ismeretlen fogalom lenne. A család, a barátok mind távolodnak, és senkire sem lehet igazán számítani. Akik körülöttem vannak, azok számára a problémáim már csak terhet jelentenek. A világ, amelyben már senki nem segít szívesen, mert nem látja a hasznot benne. Hogyan jutottunk idáig, hogy a barátságok és a szerelmek is elvesztették mélységüket? Minden egyre inkább felszínessé válik, és már semmi sem igazán valós.

[ejszakaszuletettgondolatok]

fejtörés

Minden pillanat, amit távol töltök tőled, a gondolataimban mégis veled telik. Így valójában minden napom minden percét veled élem – ha csak lélekben is. De a valóság kegyetlen: hónapok óta nem láttalak.

[ejszakaszuletettgondolatok]

Senki sem beszél arról, milyen nehéz távol maradni és nem beszélni valakivel, aki után a lelked és a szíved vágyakozik. Olyan ez, mint gyászolni valakit, aki még él.

[ejszakaszuletettgondolatok]

Álljon meg minden óra, ne szóljanak többé szavak, csak a csend suttogja nekünk, hogy mostantól minden így marad.

[ejszakaszuletettgondolatok]

elérkezik az este,

ott fekszel, távol tőlem – valahol,

és ahogyan én,

úgy te is elveszel a kérdések tengerében?

bánod a szavakat, amiket sosem ejtettünk?

érzed-e, amit én? a magány súlyát, a hiány éles fájdalmát, a megbánás csendes csapását?

akármennyire is szeretlek,

azt kívánom, hogy érezd, amit én:

úgy szenvedj értem, ahogyan én érted.

[ejszakaszuletettgondolatok]

vasárnapom.

Némán ülök,

gondolataim közt ezer emlék táncol –

te, én, a múltunk árnyai.

Lelkem kusza dallamot játszik,

de a képzeletem újra elém fest,

mintha itt lennél még.

Miért?

Továbbléptünk, megváltoztunk,

az élet lépcsőin egyre feljebb léptünk,

de én oly sokszor visszafordulnék,

hogy újra minden olyan legyen, mint rég.

Talán egy nap elcsitul bennem minden,

s ha rád gondolok, már nem fáj majd.

De ma még itt bolyongsz,

velem, bennem, örökk�� visszhangozva.

[ejszakaszuletettgondolatok]

ha most itt lennél, azt kívánnám, hogy álljon meg az idő, némuljanak el az órák, hadd meséljem el mindazt, amiből kimaradtál, hadd osztozz velem a a szomorúságban, mely azért történt, mert nélküled kellett élnem.

te is mesélnél álmaidról, vágyaidról, a napokról, melyek nélkülem teltek. egyetlen percre újra azok lennénk, akik egykor voltunk, hogy megízleljem még egyszer azt a boldogságot, amit csak melletted érezhettem.

[ejszakaszuletettgondolatok]

..és bár a múltam más irányba vitt, egy részem mindig az övé marad.