hellolelekfitnesz-blog

[hellolelekfitnesz-blog]

Teljes fegyverzet avagy támad a dàtha... Hàttèrben csendben rotyog a húsleves, vitaminbomba, tea, hagymatea, fokhagyma-gyömbér-méz combó(senki se jöjjön a közelembe), friss vérnarancslè és némi zsepi. No aspirin. Merth hashimoto mellett a nem szteroidos gyulladáscsökkentők nem opciók, mert 2 perc alatt vágnák tönkre a glutén és tejmentes élettel végre rendbetett kis bélbolyhaimat. Fck.. Nagy volt a szàm, h milyen erős az immunrendszerem az Aip-tól, semmit sem kapok el. Nem kaptam. Szereztem magamnak. Hello -10, hello március. Most ágy, netflix és fordítás... #fckhashimoto #legyűröm #keményvagyokmintakádszéle #glutenfree #dairyfree #vitamins #icantbeill #backtohealthy

[hellolelekfitnesz-blog]

Hello 2018, hello AIP again...

Szóval december közepe fele ért véget az őszi AIP challenge. December elejétől szépen elkezdtem visszahozni a kizárt ételeket. Nagyjából ugyanaz lett a konklúzió, mint 2016 telén, mikor először AIP-oztam. Paradicsom (Köszönöm, köszönöm!!!) maradhat, tojás maradhat, paprikafélék kuka, gabona gluténmentesen, keményítő tartalmú ételek hüm-hüm és szevasztok tejtermékek.

Aztán jött 3 hét ünnepi időszak. Odafigyelve ugyan, de volt töltött káposztától bejgliig minden. Kicsi vissza is jött, de nem volt kedvem sanyargatni magam, miközben mindenki tolta a habzsi dőzsit. Elsején este még megtartottam a szokásos lencsepartim, aztán január első hetének a végén szépen visszatértem az AIP lazább verziójához. Annyiban lazább, mint ősszel, h eszem némi rizst, meg gluténmentes gabonafélét, tojást, paradicsomot, de a tejterméket, paprikát pl teljesen kizárom. Ééééééés! Végre megmozdultam! Tudom, hogy egy lusta disznó voltam ősszel, szóval van mit behozni. Ma van az 5. nap és köszi, tök jól vagyok.

A tejtermékekről ejtenék pár szót, bár itt jegyezném meg halkan, hogy ami nekem tökéletes, az nem minden hashimotósnak, PM-esnek jó, de egy próbát szerintem megér. Szóval az AIP előtt ettem tejtermékeket. Ugyan 95%-ban laktózmenteset, meg juh-kecske sajtokat, amikben ugye más a laktóz, de ettem. Aztán 6 hétig nulla tejtermék. És a karácsonyi időszakban rendre éreztem a hatását, amikor bármilyen, akár laktózmentes cuccot ettem. Ezt most nem részletezném, vannak kellemesebb és kevésbé kellemes mellékhatások. A legcukibb, mikor egy falat után akkorára puffad a pocakom, mintha mindjárt szülnék. Mondjuk legalább nem kell póthas a színpadon és a buszon is tuti átadják a helyet. Tehát good bye tejföl, jó volt veled, de sajna látványosan gyilkolod a szervezetemet. Maradnak az íztelen, büdi vegán sajtok… Legalább az illúzió megmarad, az is valami. A tejtermékek elhagyásának volt még egy csodálatos hatása, és biztosan tudom, hogy nőtársaimnak ez is épp elég motiváció lesz. A fiúk most ne figyeljenek ide! Olyan a legnagyobb összefüggő izmom felett a bőröm, mintha kivasalták volna! Nem viccelek, kb a 70%a eltűnt a gödröcsk��knek. Persze ebben biztos benne van az összes többi cucc kizárása, de akkor is erősen wow, hogy röpke 6 hét alatt ekkora a változás, úgy, hogy tényleg alig edzettem. Kinek kell köpölyözés, ráolvasás, ilyen-olyan massz��zs és egyéb fincsi kínzások, ha így is lehet? Szerintem nagyon megéri beáldozni a tejet. Tej nélkül jobban érzem magam a bőrömben, nem puffadok, nincsenek gázos szituk, nem nézek ki úgy mint egy 8 hónapos terhes, nincs kiszáradt bőr, piros foltocskák, nincs wc-re rohangálás, nincs hasgörcs és nincsenek gödröcskék. Bocs, ha túl sok volt az infó, de végül is erről szól ez a blog.

Most január második hete van, még rengeteg az idő tavaszig. Persze ez nem is arról szól, hogy létrehozzam a lehető legjobb beach bodyt, amit az én testemből ki lehet hozni, de az ilyen mellékhatásoknak kifejezetten örülök. Ötödik napja tolom újra a szekeret, ezúttal komoly edzéssel fűszerezve, meglátjuk, hogy így mi történik odabent és idekint. Szeretnék újra eljutni a heti 5 edzéshez, mert akkor volt nekem a legjobb. Anyum szerint nem vagyok százas (más szerint se), mert ha valamibe rendesen belekezdek, akkor csak 1000% - on tudom tolni. Így volt ez most is, aminek eredményeként a hét első felét birodalmi lépegetőként töltöttem. Ami leesett a földre, az ott is maradt. De érzem, hogy ez most nagyon jó lesz. Az egész év nagyon jó lesz, mert így döntöttem. Pont.

Szóval nincs újévi új fogadalom, az van ami eddig. Azt teszem/eszem, ami jó a szervezetemnek és megpróbálok jól bánni magammal. Megy az AIP, megy az edzés, szedem a One-t, odafigyelek. Végül is ha én nem teszem, akkor hogy várhatnám ezt el másoktól? Illetve egy újévi fogadalom mégis van. Megpróbálok sűrűbben blogolni, mert tudom, hogy nem én vagyok egyedül ebben a rengetegben, aki hol vidáman, hol kétségbeesetten keresi kutatja, hogy hogyan is tudna jól élni abban a testben, amit kapott erre az életre. Legyen nagyon szép évetek! Majd jövök!

Follow me on Facebook

Find me on  instagram @buttercup0803

A LifeTILT csopi - LifeTILT Diéta PRO

[hellolelekfitnesz-blog]

Family dinner is family dinner, no matter what... #mygrandmaandmumarethebest #theymademespecialfood #Aipchallenge #fckhashimoto #aipfriendlydinner #celeryapplesoup #veggies #cabbage #chickenbreast #lemonmuffin🍋 #AIP #hashimoto #3rdweek #loveit #healyourself #healthyfood #healyourbody #autoimmuneprotocol #thyroiditis #motivation #actresslife #loveyourbody

[hellolelekfitnesz-blog]

Első heti összefoglaló helyett...

Hát gyerekek… Igazából az egy hetes eddig ez történtet akartam ma megírni, hogy mi történt ezalatt a hét alatt, már azon túl, hogy ledöntött a láz és a hello novembert minden tagomban éreztem, de ma végre olyat alkottam, ami majdhogynem külön posztot érdemel.

Persze, jó volt a hét, lement 2 kiló, nem puffadok és a nátha okozta búrafejtől és takonykórtól eltekintve jól vagyok. Mondjuk most már tényleg jól vagyok, már csak egy két köhhintés emlékeztet arra, hogy nem voltam százas a héten. Emiatt persze az edzés se indult be… Na de majd…

De a lényeg… Két komoly szenvedésem derült ki már az elején. Az egyik a reggeli, amivel még mindig szenvedek, mert nem lehet fél grillcsirkéket betolni reggelire, a gyümölcsben meg ugye nemigen van fehérje, nincs meg a balansz… stb. De erről majd máskor. A másik szenvedésem pedig az édesség. Sosem voltam nagy sütis, se csokis, mondjuk egy zacskó haribót bármikor be tudtam tolni, de az ilyen habos babos tejszínben úszó csodák iránt sosem rajongtam. Ezen a héten meg folyton édesre vágytam. Mivel ugye nem ehetek meg egy túrórudit vagy proteinszeletet, ami ilyenkor ezt csillapítaná, és a gyümölcs lássuk be, nem ugyanaz az érzés, ezért elkezdtem agyalni, hogy de akkor mit csináljak. Ennek eredményeként született meg első körben az aip gumicukor. Hát nem egy haribó, de nem lett rossz.

Aztán eszembe jutott, hogy de jó lenne egy kis keksz a teához! Tegnap gyártottam valami kókuszlisztes borzadályt, de az a kukában végezte, annyira ehetetlen volt. Ma viszont találtam a paleo boltban olyan lekvárt, amiben csak gyümölcs van. Csak gyümölcs. Meg pektin. Semmi cukor. És jött az ötlet, amit akkor még nem tudtam, hogy hogyan valósítok meg, hiszen életemben nemhogy aip, de más verzióban se csináltam még. Vettem egy körtéset meg egy mangós ananászosat, hogy akkor én ma linzert gyártok. AIP linzert, amit megehetek… És közben erősen imádkoztam, hogy ez ne a kukában végezze, hiszen csak az alapanyag, ami benne van olyan 3000 Ft... Nem beszélve a pepecselésről, de azt legalább élveztem.

És tádám!!! El se hiszem, de mennyei lett, ehető, finom, yummy… Nem száraz, nem íztelen, nem fűrészpor, hanem igazi finom házisüti. Végtelen boldog vagyok. Legközelebb Aip macaront gyártok… Haha! (ördögi kacaj) Igaz, egy tepsinyit sikerült, úgyhogy kb 2 hétre való adag lett, de sebaj, remélem dobozban el lesz addig. 

Ígérem a beszámolót is bepótolom, most pedig megyek és eszem egy mennyei körtés lekváros aip linzert! 

Follow me on Facebook

Find me on  instagram @buttercup0803

A LifeTILT csopi - LifeTILT Diéta PRO

[hellolelekfitnesz-blog]

Healthy fruit gummies #mango #gelatin #rawhoney🍯 #healthy #aip #autoimmuneprotocol #hashimoto #sweets #whosaiddietisboring

[hellolelekfitnesz-blog]

Emberkísérlet avagy hello ősz, hello hashimoto again…

Rég nem írtam, ez nem is lett most rövid. Elszaladt a nyár és már az őszben is benne vagyunk rendesen. Volt is benne minden. Alapvetően jó időszak volt, imádtam ezt a nyarat, a szabadságot, a napsütést. Jól voltam, minden szempontból. A 40. Szülinapom csodálatos volt, mert csodás családom és fantasztikus barátaim vannak. Igazán megkönnyítették, pedig szenvedtem előtte a kerek szülinap közeledtétől, mint a kutya. Le is ment jó pár kiló tavasz óta, viszonylag odafigyelve egészségesen éltem, de hát nyár volt, na! Aztán nyár végén elindult valami lavina, ami igazából nem az én nyomorom volt, hanem mindenki más nyomora, mégis én foglalkoztam vele. Közben persze ott volt a saját munkám, életem, és a saját nyomorom, ami épp félre volt téve. Főleg Irmácska volt, aki tönkrevágta a szeptemberem meg az idegrendszerem, egyszer ez is megérne egy bejegyzést.  A lényeg, hogy szeptember végére kb úgy éreztem magam, mint akin hatszor átment az úthenger, mint akit kifacsartak. 0 energia, 0 kedv bármire is. Csak hagyjon már békén mindenki… Aztán teltek a napok, minden megoldódott, a helyére került, már a mások nyomorai, viszont én továbbra sem éreztem egésznek magam. Minden hülyeségen oly mértékig bírtam felhúzni magam, hogy hihetetlen, kedvtelen voltam, undok, folyton nyűgös, álmos, fejfájós, száraz volt a bőröm, égett az arcom, ugráltak a kilók fel-le… Hopp! Basztikuli! Hát ez tuti nem a mások nyomora miatti kimerültségem miatt van. Oh fck… És jött a heuréka pillanat: Hello kicsi szívem, hát mit csinálsz már megint, te kis mocsok? Én nagy vagányan élem az életem, odafigyelve, de azért nem megfeszülve, erre nem beindul ez a kis piszok gyulladt pajzsmirigyem évszakváltáskor?  Ráadásul sunyin és alattomosan, hiszen a sokadik jelnél jöttem rá, hogy ez megint AZ. No nem a Stephen King féle AZ, de azért ez is elég para…

Amikor rájöttem, hogy csak a hashimotom szívat már megint, rögtön jobb kedvem lett. Haha! Azért nem olyan könnyű legyűrni engem, ráadásul tavaly télen már volt egy kétségbeesett köröm, amikor bedurvult. Úgy döntöttem, hogy most nem várom meg, amíg még durvábbak lesznek a tünetek, még az elején megmutatom ennek a kis piszoknak, hogy kié ez a test, nehogymár a pajzsmirigyem diktálja azt, hogy épp milyen napom van. Szóval akkor nagylevegő és AIP.

Az AIP, avagy az autoimmun protokoll diéta… Durva menet, de folyton kómásnak lenni, tekintettel ölni mindenkit és cuki égő, viszkető piros foltokkal a nyakadon létezni még durvább, szóval nem nagyon látok most más utat. Szóval ugye az AIP-nak az a lényege, hogy az ember lánya nem eszik semmi olyat, ami így vagy úgy, keresztbe vagy hosszába még jobban bedurrantja az amúgy is gyulladásban lévő pajzsmirigyet. És mi az ami még inkább beindítja? Kb minden, ami nem zöldség, gyümölcs vagy hús… És hogy még bonyibb legyen, a zöldségek között is vannak, amik úgynevezett goitrogének, azaz golyvaképzők… De a száraz adatokról majd máskor. Újra beleástam magamat a szakirodalomba, hátha felfedezett valaki valamit tavaly óta, de csak egy mikrobiológus oldalát találtam meg, ahhoz meg sajna hülye vagyok, hogy labort csináljak a konyhámból. Marad az AIP. Reméljük, hogy a következő nemzedékeknek már könnyebb lesz.

Nem tudom, hogy az önsajnálat, hogy már megint… vagy a “csakazértis” volt erősebb bennem, mikor eszembe jutott, hogy de hiszen nem vagyok egyedül. Nem kell Don Quijoteként magányosan harcolnom ezzel a kis szörnnyel. Van egy csodás tiltes csopi a facen, ahol mi lányok, asszonyok együtt szenvedjük meg az élet eme területét. Ha valaki mélyen van a trutyiban, kihúzzuk. Ha valaki épp szárnyal motiváljuk, támogatjuk. Komolyan, az első olyan csopi az életemben, ahol nincs cicaharc, nincs fikázás, bodyshameing, csak egymás támogatása. Mondjuk, ha valaki mégis megtalál valakit a csoportban, akkor a lányok anyatigrisként tépik szét. Az azért tud vicces lenni.

Szóval ennek a csopinak a fő anyatigrise, működtetője, édes jó anyja Réka, aki nélkül se a csopi, se ez a bejegyzés ilyen formán nem jöhetett volna létre. Csodanő, aki rengeteg időt és energiát tol abba, hogy ennek a több ezer nőnek egy kicsit könnyebb legyen az élete. És ezt nem puncsolásból mondom, hanem azért, mert így gondolom. Ő az első táplálkozási tanácsadó, aki értelmesen kommunikál arról, hogy mit miért, nem durva falakat rak eléd, hanem kreszt mutat, hogy merre tovább. Nem mellesleg a világról alkotott képe is igen hasonló, mint az enyém, szóval nem akkora kihívás számomra bízni benne. Aki ismer, pontosan tudja, hogy általában kizárólag a saját magam által felállított szabályoknak bírok megfelelni, gyűlölöm az effajta kötöttségeket, de azt, hogy most kicsit rábízom magam mégsem érzem merészségnek, sőt.

Lényeg a lényeg, ráírtam Rékára facen, hogy most azt tervezem, hogy újra AIP,  “de nagyon dulván”, mi lenne ha..., hiszen szinte minden posztnál kiderül, hogy jópár PM-es, hashimotos van a csopiban… Átbeszéltük a részleteket, megbeszéltük a makrókat, az edzést, az időintervallumot, a kb mit hogyant, tanácsokat adott  és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Pontosabban én vágok bele. Neki nem kell AIP-ozni.... A mázlista… Én tegnap óta elkezdtem a felkészülést, teszem le a tejterméket, a gabonát...stb, aztán jövő héttől AIP ezerrel. És ami új lesz a tavalyihoz képest, hogy dokumentálok mindent. A centiket, a kilókat, a vérképet, fotózkodtam előröl-hátulról, szóval remélhetőleg elég komlex kis végeredményt tudok produkálni majd pár hét múlva. Addig meg tolom az infókat, kajákról, edzésről, változásokról… És hogy miért a nyilvánosság? Egyrészt, mert ha nyilvánosan csinálom végig, akkor talán tudok némi reményt és motivációt adni azoknak, akik nem tudják, hogy hogyan oldják meg, merre induljanak, talán ha nekem sikerül, akkor nem érzik majd lehetetlennek kikerülni ebből az ördögi körből, amit ez a kis genya hashimoto vagy a hozzá hasonló hátráltató tényezők jelentenek. Másrészt biztos nekem is lesznek mélypontok, amikor kiírom, h hú de marhára szenvedek, és akkor jól fog jönni többszáz nő bíztató kommentje, hogy meg tudod csinálni. És Réka is ott lesz, ha nagyon elakadnék…

Továbbra sem vagyok sem dietetikus, sem endokrinológus, csak egy hashimotós lány, aki szeretné érteni a teste működését, és szeretné a lehető legjobban működtetni azt. Nem tudom a tutit, csak azt tudom, hogy jól akarok lenni, nem akarom sajnálni magam, nem akarok hat kiló vakolatot kenni a piros foltokra, nem akarok minden délután félájultan aludni, nem akarok mindenkit ok nélkül bántani azért, mert én nyűgös vagyok és legfőképpen nem akarom hagyni, hogy ez a kis mocsok határozza meg a mindennapjaim. Az endokrinológusok nagy része túrót se tud hozzászólni a dolog diéta részéhez, és sajna a napi L-tiroxin nem old meg mindent. Így hát kezembe veszem a sorsom… Haha! (sátáni kacaj)  Szóval hello ősz, hello AIP! Izgalmas  utazás lesz, kövessétek!

Follow me on Facebook

Find me on  instagram @buttercup0803

A LifeTILT csopi - LifeTILT Diéta PRO

[hellolelekfitnesz-blog]

Rácpisztráng #fish #instafood #foodporn #instapic #yummy #tasteofolddays #inanewversion

[hellolelekfitnesz-blog]

#napom #sotrue #goodbyesummer

[hellolelekfitnesz-blog]

View this post on Instagram

A post shared by Dóri Köves (@buttercup0803)

Elvan a gyerek ha játszik avagy tudok még hullahoppozni!!! :D #backtochildhood #cardio #hulahoops #loveit #goodbyebellyfat #waistslimmer #workoutbitch #nothinggonnastopme #10minutesinarowforthefirsttimeindecades #soproud #joy #fitnessmotivation #fitgirl #instafit #instaworkout #backontrack #braveyourself #40iscoming

[hellolelekfitnesz-blog]

#nomakeup #me #lovetolive #actresslife #pure #everythingsallright #loveyourself #peace #chill #summerinthecity

[hellolelekfitnesz-blog]

A pic from 5 years ago... same dress, same shoes, same pose, new me... #transformation #beforeafter #5years #newme #betterme #stillhalfway #waymoretogo #instapics #instafit #healthydiet #workoutbitch #workout #weightloss #myjourney #instadiet #instatransformation #lovemycurves #lovemybody #lovetolive

[hellolelekfitnesz-blog]

#Mami #sunday #lunch #grandmatime #themostbeautifulgirlintheworld

[hellolelekfitnesz-blog]

#foodporn #eathealthy #delicius #colorful #veggies #salad #redfruits #chicken #salmon #asparagus #addicted #desserts #nosugar #sugarfree #lactosefree #glutenfree #healthydiet #mylife #fit #nostarving #actresslife #backinshape #backontrack #braveyourself #birthdayiscoming

[hellolelekfitnesz-blog]

A pillanat amikor rájössz, h a smith keret tökéletesen használható balettrúdként :D #allthatjazz #jazzworkout #workoutbitch #fitness #fitgirl #fit #lovemycurves #buildingmuscles #bubblebuttinprogress #bubblebutt #move#backinshape #pushthelimits #legday #itwillhurt #instafit #braveyourself #birthdayiscoming #actresslife #noexcuse #sweatissexy #strongisthenewsexy #soproud #butnotsatisfied (helyszín: Get Fit River Fitness)

[hellolelekfitnesz-blog]

View this post on Instagram

A post shared by Dóri Köves (@buttercup0803)

Szeplőcsalogató #sunshine #frackles #curly #curlylikecrazy #curlyginger #summer #pizbuin #restday #chill #freedom #Balaton #lovetolive #happiness #actresslife #longweekend

[hellolelekfitnesz-blog]

Kattanás

Az a bizonyos… Amikor úgy neki indul az ember lánya, és pontosan tudja, hogy most nincs az a Jói.ten ami megállítsa. Végre itt van! Úgy vártam már mint a messiást. Persze, legtöbbször baromira nem elég várni. De ki tudja mitől lesz az az első lépés, az a bizonyos első lépés? Mitől lesz az ötödik lépés után hatodik, nyolcadik, százhuszonnyolcadik? Nem akarok többé “kampányedző” lenni. Mint egy motor, amit be kell rúgni. Sokszor volt, hogy eljutottam a harmadik, negyedik edzésig… Aztán valami közbejött. Az élet, na ja.

 Az elmúlt hónapjaimra a káosz enyhe kifejezés. Káosz, kétségbe esés és letargia. Utol kellett érnem magam a munkában, ennek folyományaként annyit ültem a gép előtt, hogy pisilni is csak akkor álltam fel, amikor már a szék kárpitját féltettem. Sokszor hajnali 2.-ig, 3.-ig írtam, a kutyám már rég feladta. Általában éjfél tájban elhúzott a háló felé, finoman jelezvén, hogy tán befejezhetném a gépelést. A magánéletem meg... Megvan az a vicc, mikor a pasi úszni tanítja a gyerekét és bedobja a Dunába? “ Ússzál vazze!.... Ússzál, hallod!.... Ússzál vazze!....  Vazzeeeee…”  Na. Kb ilyen volt a magánéletem. A gyerek nem tanult meg úszni, hiába szerettem volna baromira, és hiába tudtam, hogy akár úszhatna is, ő mégsem akart. A végére valószínüleg a vizet is megutálta. Én meg nem bírtam tovább se őt, se magamat. Mellette nem voltam jóban magammal. Kicsit se. És erről nem ő tehetett. Na jó, tett érte, de ez alapvetően tőlem függ. Én hagytam atomjaira hullani a kis életem, én hagytam, hogy az év eleje lassú agonizálással teljen, minden szinten. Egyedül a munkám tartott a felszínen, mert azt muszáj volt csinálni. Az edzés csak kósza gondolat volt. Az étkezésre figyeltem, AIP és társai, de ott is sokszor sokkal többet ettem, többet engedtem meg magamnak. Mert ugye szegény én... Szóval volt honnan összekanalaznom magam.

 Szegény én… Lótúrót! Attól, hogy marhára sajnálja magát az ember, nem lesz jobb. Tudom, hogy közhely, de csak akkor lesz változás az életedben, ha te változtatsz. És minden alkalommal, mikor ilyen helyzet elé kerül az ember lánya, ezt újra és újra meg kell tanulni. Mantrázni kell! A változás jó! Vagy a testet, vagy a lelket el kell indítani előre, és ha mázlink van, a másik hamarosan követi. Én az előbbit választottam.

 Márciusban is vettem edző bérletet, de nem jött be annyira a terem, hiába volt infraszaunája, a taposógép, ami nekem az alap kardiozáshoz, öreg volt és nehéz. Nem szerettük meg egymást. Ha heti kétszer lementem, sokat mondok, itthon meg képtelen voltam tisztességesen edzeni. Aztán másfél hónap csend. Most más termet választottam, ahol rengeteg a gép, technogym és life gépek. Azt reméltem, hogy hiába nincs infra, hiába van messzebb, mint a másik, a szuper gépek motiválnak majd. És bejött! Kattanás! Van 4 csodás taposó, van 2 cardio wave, amit imádok, és van olyan igazi lépcsőt imitáló gép is, amivel még nem ismerkedtem meg mélyen, de nagyon izgalmasnak tűnik. Egy hetes épp az új bérlet, már 3 erősítő és 4 kardio edzést letoltam, és nem, kicsit sem szenvedtem tőlük, sőt.  Megvan az az érzés, mikor úgy állsz neki, hogy jó, húsz percet lenyomok, mert muszáj, és az 59. perc 59. másodpercénél azt lesed, hogy vajon megy-e a gép 60 percnél tovább? Na ez van most.  Megvolt a kattanás, beindultam ezerrel.  Kardio és erősítés, nem kímélem magam. Imádok lemenni a terembe. És mindenhol tiltesek vesznek körül, már én is komolyan lesem, hogy ki milyen füzetből edz, milyen shakerből iszik. Vicces. Anno azt tanultam kineziológián, hogy a stressz, az izmokban tárolódik, ergo minél többet edz az ember, annál kevésbé lesz stresszes. No meg az endorfin és az adrenalin se kutya. Ki vagyok cserélve.

 Az a jó a kattanásban, hogy akkor minden simán megy. Újra keményen számolgatom a makrókat, figyelek az elegendő proteinre, féken tartom a szénhidrátot, de figyelek arra, hogy véletlenül se menjen át túl kevésbe. Reggelizek, ami nem egyszerű, nem zabálom ki a hűtőt, ha éjjel dolgozom, és sok vizet iszom. Nem görcsölök azon, hogy mennyi megy le egyik napról a másikra, mert tudom, hogy jól csinálom, és tudom, hogy működik. Mondjuk, ma nem bírtam magammal és lemértem a derekam. 2 centi mínusz.  Össze sem hasonlítható a jelen állapot a pár héttel ezelőttivel. Motivált és tudatos vagyok. És ahogy nézem a Lifetilt fenékformáló lányok végeredményeit, nem azt érzem, hogy basszus, én is tarthatnék itt. Nem. Azt érzem, hogy de ügyesek! Ha nekik megy ilyen-olyan nyüffökkel, 3 gyerekkel, 50 évesen, vagy épp suli mellett, akkor én mit nyafogok? Ugyan már, azért mert van egy kis hashimotom? Mit hisztizzek, mikor a kis hashimotom tökéletesen karban tartható edzéssel és megfelelő étrenddel? Mert ez így van. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hashimoto azt jelenti, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk magunkra, sokkal jobban kell szeretnünk magunkat, mert ha elengedjük a gyeplőt akkor bizony jönnek a kilók, a félkómás állapot, a hagyjatok békén állapot meg a dögöljön meg a szomszéd tehene is, hogy a testi tünetekről ne is beszéljek. Kell ez nekünk? Persze, nem sétagalopp az AIP, vagy a gluténmentes, laktózmentes, mindenmentes élet, se a szinte napi szintű edzés, és nagyon lehetne utálni, hogy minden két-háromszor annyi idő alatt történik meg, mint másoknál, de senki sem ígérte, hogy könnyű lesz.  Könnyű ülni a kanapén chipszet zabálva. Nekünk nem ezt osztották, nem ezt dobta a gép. És rajtam áll, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel. Ha hagyom, hogy legyűrjön, vesztek. Ha meg sem próbálok tenni magamért, már vesztettem. Ha teszek ellene, magamért, akkor van esélyem nyerni. Önmagamat, az életemet, a nyugalmamat, a jókedvemet, a csakazértis hitemet, hogy akármennyi trutyi vesz minket körül kívül-belül, azért mégiscsak jó élni. És mennyivel jobb ez, mint a kanapén pizsiben ülve fagyit zabálni és üvölttetni az “All by myself”-et, nem?

Find me on  instagram @buttercup0803 Follow me on Facebook

[hellolelekfitnesz-blog]

Eating catfish, while I'm translateing an episode, called: Another catfishing :D #foodporn #asparagus #addicted #catfish #instafood #nocarbs #lotsofprotein #fish #healthydiet #fishweek #actresslife #whosaiddietisboring #dinner #yummy #iknowimboring #100happydays2017 #100happydaysreloaded #day30